HADTÖRTÉNELMI K Ö Z L E M É N Y E K
ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT
A MAGYAR HADI TÖRTÉNETÍRÁS FEJLESZTÉSÉRE
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA
H A D T Ö R T É N E L M I B I Z O T T S Á G Á N A K É S A MAGYAR KIR. HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRNAK MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTI:
G Y A L Ó K A Y J E N Ő
1925. ÉVFOLYAM (XXVI. KÖTET)
K I A D J A A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A B U D A P E S T , 1 9 2 5
A. A.:
F E K E T E L A J O S D R . : G A G Y I J E N Ő : GYALÓKAY J E N Ő : H A J N A L I S T V Á N D R . : M Á R K I S Á N D O R D R . : M A R S C H A L K Ó J E N Ő :
N É M E T H L A J O S :
R Á K O S I G Y Ö R G Y D R . : R U B I N T D E Z S Ő : SZAKRAIDA I S T V Á N : S Z E X D R E I J Á N O S DR.
W E R T N E R M Ó R D R . : N É V T E L E N :
TARTALOM.
Oldal
Hogyan omlott össze a rómaiak
védőrendszere Pannoniában 1 Mehmed Chalife „Tárich"-ja (1625—
1664.) 387 Az 1916-i oláh támadás előzményei 132
A m a g y a r nemesinsurrectio 1805-ben 254 A lengyel légió utolsó n a p j a i Magyar-
országon (1849.) 91 Haditanítás Miksa király számára • • 63
A 2. honv. gy. ezred szerepe a prze- mysli áttörési kísérletben (1915 márc.
18., 19.) 113 Elfoglalhattuk volna-e Belgrádot 1914
július 25-én? 100 Az 1914. évi h a d j á r a t Szerbia és
Montenegro ellen 311, 473 A 19. vadász-zászlóalj m ú l t j a és sze-
replése a világháborúban 150 A váci ütközet 1849 ápr. 10-én 70 A m a g y a r légió Olaszországban
(1859—1867.) 452 Magyar hadtörténelmi emlékek a kül-
földi múzeumokban (7. közi.) 428 A nikápolyi h a d j á r a t 1396-ban . . . 31, 213
Dr. Márki Sándor (Nekrolog) 211
J U R K O V I C H E M I L : M Á R K I S Á N D O R D R . : P I L C H J E N Ő :
TA RCA.
Besztercebányai ágyú- és harangöntők 502 Az erdélyi menekültek ügye II.
Rákóczi Ferenc korában ; • • 353 Adatok gr. Leiningen Keresztély
ezredes élettörténetéhez 159 HADTÖRTÉNELMI OKMÁNYTÁR.
J . : A borsodi nemesinsurrectio 1805/6-ban 177
H O R V Á T H J E N Ő DR.: A magyar kormány adriai tervei
1848—49-ben 507
M A D Z S A R I M R E D R . : Magyar huszárok vitézkedése Zimony-
nál, 1788-ban 173
M Á R K I S Á N D O R DR.: Várparanos 1658-ból 171
N É V T E L E N : Gál Sándor terve az erdélyi felkelés-
ről (1851.) 179 A 14. huszárezred a königgraetzi csa-
tában (1866 júl. 3.) 187
N É V T E L E N :
Oldal
Lahner Gy. tbk. jelentése a nagy- váradi hadiszergyárról (1849 júl. 25.) 367 Aulich Lajos tbk. jelentése a cinkotai
ütközetről (1849 április 10.) 534
B E L L O N A : B R E I T J Ó Z S E F :
Ü O M A N O V S Z K Y S Á N D O R D R . L U K I N I C H I M R E D R . : P I V Á N Y J E N Ő : S R É T E R I S T V Á N :
S T E I E R L A J O S : S Z Á Z A D O K :
G R Ó F T I S Z A I S T V Á N : T Ó T H Z O L T Á N DR : V O J E N S K É R O Z H L E D Y :
HADTÖRTÉNELMI IRODALOM.
1924. évf. (Ism. Ernyey József) 201 A magyarországi 1918—19. évi forra-
dalmi mozgalmak és a vörös háború
története (Ism. Sz.) 373 József nádor i r a t a i I. k. (Ism. M. E.) 550
A szatmári béke története (Ism. —ch.) 535 Magyarok az amerikai forradalomban
(Ism. —y.) 200 Összeomlás az albán arcvonalon (Ism.
Sz.) 199 Görgey és Kossuth (Ism. —y.) 195
1924., 1925. évf. (Ism. Sz.) 375, 553 Össze* munkái 4. sor. II. k. (Ism. —y.) 192 Mátyás király idegen zsoldosserege
(Ism. dr. Áldásy Antal) 370 1924. évf. (Ism. Ernyey József) 379 Pályázat
Felhívás
200 385
H O G Y A N OMLOTT ÖSSZE
A RÓMAI VÉDŐRENDSZER P A N N Ó N I Á B A N ?
1. A gót invázió okozta rázkódások.
Tekintsünk mégegyszer1 vissza a kunnok-lökte népek moz- galmának következményeire. Beigazolhattuk a régi felfogás- sal szemben, hogy a dnnápolyi csata után még történtek erő- feszítések a dunai limesnek a maga egészében való fenntar- tására. Tanúskodott erről elsősorban a pénzverés, amely — mint ^ L. Laffranchi már régebben leszögezte — a késői császárkorban teljesen a katonaság szükségleteihez alkalmaz- kodik. Ha a joggal „Lagercourant"-nak nevezett rézpénzeket egészen a Magnus Maximus-féle megszállásig g y á r t j á k Sis- ciában, annak célja csakis a zsoldellátás biztosítósa lehetett.
Hiszen p. o. a hadászati fontosságát korán elvesztett Hispánia pénzforgalmát évszázadokig a délfranciaországi verdék lát- ják el,2 rövid ideig Karthago műhelyei által is támogatva ebben; éppígy, sőt sokkal inkább kielégíthette volna a pannó- niai polgári lakosság pénzszükségletét a számos, közel lévő itáliai moneta, főleg Aquileia, mely 388 után tényleg át is veszi kis időre ezt a szerepet, továbbá Mediolanum és Róma.
Azt is láttuk, hogy a zsoldfizetésre szánt rézpénzek el is, jutnak a dunai táborokba és azt is, hogy ha a közkézen megforduló pénz tömege alaposan meg is csappant a régebbi normális vi- szonyokhoz képest, mégis csak volt rendszeres közlekedés: a test meggyengült, de ereiben — ha fáradtan is — lüktet még a vér. Mindenesetre, a nehéz körülményekkel való megalkuvás- nak jele, hogy Siscia 388 őszén nem n y i t j a meg ú j r a pénz- gyártó officináit, amiért is még inkább csökken a forgalom;
de a többi, külső verdékből még változatlanul áramlik ide a friss veretek egy hányada. 395-ben mintegy varázsütésre meg-
1 E t a n u l m á n y o k előző s o r o z a t a n é m e t ü l jelent m e g „ U n t e r g a n g der R ö m e r h e r r s c h a f t in P a n n o n i é n , Bd. I." címen. (Berlin, G r u y t e r , 1924. = U n g a r i s c h e Bibliothek, H e r a u s g . v. P r o f . D r . R. Gragger, Nr. 10.)
2 Ma m á r kétségtelen, h o g y a T, ill. T I kezdőbetűkkel szignáló pénzverde nem a spanyolországi T a r r a c o , h a n e m az itáliai Ticinum.
Hadtörténelmi Közlemények. 1
áll e folyamat is: ami eddig volt, csak sínvlődés, ezentúl kez- dődik a vég.
Ugyanez a kép tükröződött elénk a Notitia pannóniai fejezeteinek vizsgálatából is, amelyek (a többi résszel együtt) magukon hordják e tizenhat esztendő bélyegét. Az első Valentinianus előretolt őrségeit visszavonták már az innenső partra és közvetlenül 389 után mégegyszer megkísérlik fel- javítani a front védőképességét avval, hogy a mozgó sereg lovasosztagait a helyi vezérek parancsnoksága alá rendelték.
I t t is megfigyelhettük, hogy 395 után szintén nyilvánul az imént kiemelt caesura, az összeomlás kétségtelen hírnöke.
Ezt a tényállást az események vizsgálatával magyaráz- h a t j u k meg. Először is hangsúlyoznunk kell azt az ismeretes tényt, hogy a 377 elején megindult nagy gót betörés tulajdon- képeni főfészke Thracia volt, ahonnan eleinte csak a szom- szédos területeket érintették csapásai. Igaz, hogy m i n d j á r t a legelején széles hullámokat vetett a hunnok áradata;
Ammianus mondja,3 hogy egészen a quádok és markomanno- kig felzavarja a barbár népeket, akik nyugtalanul csatangol- nak a Duna mellékén. Ambrosius is az egész Dunamente veszedelméről beszél, megnevezve Valériát is, mikor a had- színtér felé siető Gratianusnak be a k a r j a bizonyítani, hogy az eretnekség bűne miatt zúdította Isten e csapást a római- ságra.4 Más helyen5 megtudjuk tőle, hogy a helyükből ki- szorított gótok a szarmatáknak is nekicsapódtak; ezeket Ammianus szerint6 hamarosan kiszorítja Erdély bércei közül Athanarich. Úgy látszik, hogy e szarmaták egyelőre okosabb- nak vélték, hogy számos más prédaéhes néptöredékkel együtt az őrizetlen thraciai parton jöjjenek be, halászni a zavaros- ban; Theodoretosnak hitelt adhatunk abban,7 hogy Thraciá- ban veri szét őket 378 végén Theodosius. Pannóniától való távollétükre vall, hogy 377 nyárutóján Gratianus a Balkánra küldheti Frigeridust pannóniai és egyéb csapatokkal,8 aki eredményesen igyekszik elzárni Illyricumot a barbár hordák elől,9 mígnem a mihaszna Maurus comes-szel fel nem váltják a parancsnokságban.10 így, ha egyrészt veszélyeztette is
3 A m m . X X X . , 4., 2.
4 Ambros., De F i d e I I . 139—140. = Migne L. 16., 612. és köv. col.
5 A m b r o s . in L u c á m X . 10. = Migne L. 15., col. 1898.
9 A m m . X X X I . . 4., 12. — V. ö. m é g Olympiod. f r g . 27. (F. H . G. IV., 63. 1.)
7 Theodoret. V. 2—3. V. ö. Richter, Das weström. Reich 691. 1., 26. jegyz.. e hely historicitásáról. — Felteszem, hogy a duna-tisza- közi s z a r m a t á k r ó l v a n i t t szó.
8 A m m . X X X I . , 7., 3.
8 U. o., 9., 1—4.
10 U. o., 10., 21.
Pannóniát határvédő csapatainak távolléte, másfelől az ellen- felek is főleg odafelé özönlöttek, ahová őket elvezényelték.
Ezt m u t a t j a 378 vége körül11^ a Gallia felől közelgő Gratianus utazása,12 aki Lauriacumon át jövet nyugodtan előreküldheti a trént, maga pedig a nehéz poggyászukat levetett csapatok kai leúsztatva a folyamon, Malata-Bononiánál lép p a r t r a ; m a j d 4 napi sirmiumi időzés után ú j r a vízre szállva, a moesiai
Castra Martisig jut és csak e tájon bukkan első ízben az előreportyázó ellenségre. Világos ebből, hogy Pannónia még egyáltalában nincs elárasztva, sőt az i f j ú császár megjele- nése még újabb biztosíték a veszély ellen. De a drinápolyi csata tragikus sorsfordulatával ráül a vészfelhő a mi tarto- mányunkra is. 378 végén13 a Konstantinápoly felől vissza zúduló győztes ellenségek hirtelen nyugatnak fordulva, az Alpes Juliae tövéig portyáznak kényük-kedvükre; ekkor már Pannónia is szenved.14 Gratianus a vereség hírére Sirmiumba vonul vissza, ahol december 6-án konstatálhatjuk jelenlétét;15
itt emeli trónra 379 j a n u á r 19-én a szarmatákat legyőző Theodosiust és itt van még február 24-én.16 Ha elfogadjuk Seeck merész emendációját,17 akkor április 5-én Valeria váró- kájában, Triccianaban van az i f j ú császár. Ügy látszik, hogy a két uralkodó ekkor, pannóniai együtttartózkodásuk alatt, sikeresen verte szét a barbárok szerte kóborló csoportjait;18
ekkor vezethette Theodosius vezére, Maiorianus, Aquincum- ból a hadműveleteket.19 E küzdelmek árán a két imperátor aránylagos nyugalomban hagyhatta el Pannóniát, de ú j r a nekizúdul a vihar, mikor az év végén20 Theodosius súlyosan megbetegszik. A félelmes hadúr tehetetlenségét kihasználva, Pannóniára rontanak a keleti gótok21 Alatheus és Saphrac vezérlete alatt. Vitalianus comes nem tud ellenállást kifej- teni,22 így ú j r a maguknak a császároknak kell idejönni; ú j r a
11 V. ö. R a u s c h e n , J a h r b . d. chrietl. K i r c h e stb. 18—19. 1.
12 A m m . X X X I . , 10., 20.
13 Amm. X X X I . , 16.. 7.
14 Zos. IV.. 24., 4. P a c a t i paneg. 11., 4.
15 Cod. Theod. VI., 30., 4. D a t á l á s á h o z v. ö. Seeck, Regesten, 86.1.
16 Cod. Theod. VI., 30., 1.
17 Reges ten, 109. 1., ad. Cod. Theod. XI., 36., 26.
18 S y m m . I. 95., I I I . 18. Socrat. V. 6. E h h e z 1. még Rauschen.
J a h r b . d. christl. K i r c h e S. 37., A m m . 3. V. ö. még Mommsen, Chron.
min. I., 243. , , , ,
19 Sidon. Apoll, c a r m . V. v. 107. sgg. A költő 30 csaladi hagyo-
m á n y b ó l m e r í t itt. TT _ ,
20 E betegség v i t a t o t t d a t á l á s á h o z v. ö. Seeck, L n t e r g . V., 484.1.
21 Zos. IV., 34., zavarosan. J o r d . Get. 139—141., 142.
22 Zos. 1. c., A m m . X X V . . 10., 9. A városok közül t u d j u k Mursa és Stridon elestét. V. ö. R. E g g e r , J a h r e s h e f t e d. őst. a r c h . I n s t . Bd. X V I I I . (1915). Beibl. 254.
Sirmium a főhadiszállás.23 Döntő harc helyett azonban ked- vező feltételekkel helyben letelepíti őket Gratianus,24 úgy- hogy csakhamar ú j r a el is távozhat.25 Thraciában és a vele szomszédos területeken csak 382 őszén sikerül Theodosiusnak hasonló békekötés árán nyugalmat teremtenie, amiből — összevéve az eddigiekkel — láthatjuk, hogy Pannónia sokkal rövidebb ideig sínyli és könnyebben ússza meg e véres esz- tendőket.
Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a gót moz- galom nem lép fel oly óriási tömegekkel, hogy ezek az átszán-
tott nagy felületen mindent egy csapásra elsöpörhettek volna.26 Viszont Pannóniát az első két évtizedben főleg csak a régi határmenti népek bolygatják, kiváltképen a szarmaták és^ quádok, akik emlékezetében még élénken kellett élni a Rómától kapott sok véres leckének és akikről a 390-es évek- ben azt mondja Ammianus, hogy natio iparum formidanda.
Ne feledjük azt sem, hogy Theodosius kemény katona, az utolsó császár, aki fegyverrel a kézben tudta megfélemlíteni és ügyes politikával lecsillapítani a dunai barbárokat; alatta mégis csak más volt a helyzet, mint közvetlen előtte két évig és holta után.
Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a földünkön élt előkelő birtokosok, akik akadálytalanul és azonnal eltávoztak volna, ha a barbárok önkénye uralkodik itt, nem hagyják el még pompás villáikat. A nagyszerű balácai épületek romjai között ugyan nem akadt Valens utáni pénz, de a 385 t á j á n szervezett Lugdunensis tertia tartomány egyik első helytar- tója, Valerius Dalmatius, még valeriai villájába vonul vissza, mindössze egynapi járóföldre a Dunától, azt hiszem, hogy a 387—394. évek valamelyikében.27 A betelepített keleti gótok
23 Cod. Theod. VII.. 22., 11. P h i l o s t . IX.. 19. — Kronológia és egyéb f o r r á s o k : Seeck, U n t e r g . V., 141. és 486. 1.
24 J o r d . . 1. c.
25 Október 14-én m á r T r i e r b e n v a n ; v. ö. Cod. Theod. IV., 22., 2.
28 Dellbrück, Gesch. d. K r i e g s k u n s t IL, 289. 1.
27 A b a r a n y a m e g y e i „ I d a h o f " - m a j o r b a n t a l á l t á k azt a bronz- táblát, melyet a nevezett t a r t o m á n y h á l á j a jeléül k ü l d ö t t neki és amely v i l l á j a egy t e r m é b e n állhatott. M o m m s e n publikálta ezt 1902-ben (Ges. Sehr. I I . 150—4. 1.), a k i kiemelte a verses felirat a u s o n i u s i reminiscenciáit. melyek m a g u k b a n véve is időhatározó értékűek. Ö figyelmeztet a r r a is, h o g y Lugd. III. még nincs benne Rufius Festus Breviáriumában (Kr. u. 369), sőt nem volt még meg a b b a n a provincia-jegyzékben sem, melyet A m m i a n u s (XV. 11.) a eralliai t a r t o m á n y o k felsorolásához használt. Ellenben benne v a n a Not. Dignitatumban, szervesen beleillesztve. Ez eddigi eredmé- n y e i n k n y o m á n a r r a vall, hogy a 389—392-ben t ö r t é n t á t í r á s alkal- mával m á r nég-yfelé volt osztva a Lugdunensis. Ügyszintén m e g v a n a Lusrd. I I I . Polemius Silvius jegyzékében, minek f o l y t á n (Moram-
és egyéb töredékek helyhezkötése is sikerült tehát, amit másfe- lől a drávamenti Jovia egy püspökének sírfeliratával is igazol- hatunk.28 Megtudjuk ebből, hogy ez az Amantius a IV. század két utolsó évtizedén át29 nemcsak a város lakóit vezérli hit dolgában, hanem az ott tanyázó barbár népet is megtéríti és tanácsaival jótékonyan befolyásolja két vezérüket. A pénz- forgalom pedig eljut nemcsak a táborokba, hanem a polgári telepekre is, bizonyítva a (közvetlenül megelőző időkhöz képest megroppant, de a közvetlenül következőkhöz mérve ideálisnak nevezhető) megüllepedett viszonyokat. Ezt illusz- trálja még Ambrosius fontos értesítése is, hogy t. i. 383-ban bő- ven aratnak Pannóniában, úgyhogy a gabonából még exportá- lásra is jut.30 Ugyanekkor Nicomachus Flavianus praefectus praetorio az illyricumi limes mentén — bizonyára sirmiumi székhelyén — tartózkodik,31 ami a közigazgatási szervezet mű- ködésére villant fel előttünk némi fénysugarat.
Talán már fel is vetette magában az olvasó a kérdést, hogy ha a drinápolyi csatára következő másfél évtizedben még egész dunai frontunkon van katonaság, miért nem hallunk semmit stratégiai szerepléséről1? Két dolgot kell itt emlékezetünkbe vésni: az egyik, hogy a pannon csapatoknak roppant vérveszteséget kellett szenvedniök a 377—382. évek balkáni harcaiban, a másik az a roppant hanyatlás, amely egy évszázad óta egészen elzüllesztette a római hadiszerveze tet és amely csak addig takaródzhatott a régi tekintély lep- lébe, míg a szokott lokális harcoknál nagyobb megpróbál- tatás nem érte. Különösen állni kellett ennek a limitanei készakarattal elsilányított emberanyagára, amelyet nem fris- sítettek fel, mert a szükség a lovasságot tolta előtérbe és ha ú j alakulatokat szerveztek harcratermett barbárokból, azok sen régebbi f e l f o g á s á t f o g a d v a el, v. ö. Ges. Sehr. V., 582. 1.) m á r 386-ban állnia kellett. Ha t e h á t Mommsen a Notitia Dign. kelet- kezésének m á s időponthoz való kötése m i a t t az V. század elejére teszi f e l i r a t u n k a t , az n e m indokolt és h i s t ó r i a i l a g sem v á g a körül- ményekhez.
28 CIL. V. 1623 = Bücheler, C a r m . epigr. I I . nr. 1350. J e l e n t ő ; ségét csak n e m r é g ismerte fel R. E g g e r , a jeles osztrák k u t a t ó ( J a h r e s h . d. öst. arch. I n s t . X X I — X X I I . (1922). Beibl. 327—341.).
I t t k a p j u k a kor egyházi v i s z o n y a i n a k szép ecsetelését is és analó- g i á k a t a gót-római együttélésre.
28 E g g e r fejtegetéseiből k i t ű n i k , hogy A m a n t i u s 375 u t á n k e r ü l t
«/ovidba, m i n t az A m b r o s i u s vezérelte orthodox reakció e m b e r e ; valószínűleg m á r 379 előtt j ö t t és 381-ben innen vesz részt az aqui- leiai zsinaton. S í r f e l i r a t a szerint p e d i g 20 évig m ű k ö d i k itt.
30 A m b r o s . ep. 18., 21. = Migne L. 16., col. 1019. I d e t a r t o z i k Symmachus-szal való v i t a t k o z á s a ; v. ö. Seeck, M. G. a. a. VI., p r a e f . 54. és 120. 1.
31 S y m m . ep. I I . 17—19. V. ö. Seeck, 1. c. p r a e f . 120. 1.
a comitatenses ós palatini soraiba kerültek, az akkori stratégiai felfogáshoz híven, az égető kényszerűségnek megfelelően.
Zosimosnál olvassuk, hogy Thraciában az orrát sem meri az erődökből kidugni a katonaság32 és Johannes Chrysostomos panaszolja, hogy a barbárok inkább láncolva, mint harcolva élnek a római földön.38
Ami erő maradt, azt teljesen lekötötte az önvédelem szüksége. A kisebb erődök közül már 379—80-ban eleshetett sok34 és evvel még nem szakadt vége a megpróbáltatásoknak.
Themistios XY. beszédéből tudjuk, hogy 381-ben a szarmaták még mindig nem nyugszanak meg, de pusztításaik még min- dig Thracia felé irányulnak, mert Theodosiusnak gyűlik meg velük a baja.35 További viselt dolgaik közül arról értesü- lünk, hogy 385-ben betörtek Pannónián át, de legyőzik őket és az elfogottaknak gladiatorok ellen kell küzdeniök.36 Majd 387-ben halljuk újra, hogy tavasszal barbárok dúlják Pan- nóniát37 és I I . Aralentinianus menekülése a bitorló elől meg- akadályozza a segítséget. Theodosius hosszú itáliai tartóz- kodása csillapíthatja kalandvágyukat, de már 392 elején megint Itáliáig portyáznak, az i f j ú császár jöttének hírére ijedten kiszolgáltatva foglyaikat.38 395 elején Stilicho veri szét a Duna jegén á t j ö t t hordákat;3 9 ekkor már az öreg impe- rátor halálakor fékjüket vesztett gótok is együtt tartanak a többivel40 és most mindinkább csak a kóborló népek kegyé- től függ a magárahagyott Pannónia sorsa.
32 Zos. IV., 25.
33 Az „Ad v i d u a m i u n i o r e m " idevágó helyét egy b a r b á r vezér n y i l a t k o z a t á v a l igen g y a k r a n c i t á l j á k Tillemont és Gibbon óta. — U g y a n i l y t a p a s z t a l a t o k a t szerzett Synesios L y b i á b a n (ep. 104., 107.
etc.). v. ö. Seeck, U n t e r g . V., 327. 1. — 379 óta a katonaszökevények elleni t ö r v é n y e k hosszú sora jelenik meg: Cod. Theod. VII., 18., 2. és kövv.
34 L. id. m ű v e m b e n a p é n z f o r g a l m i r e p e r t ó r i u m 13., 14., 19. és k i v á l t 17. ez. a d a t a i t .
35 Én azt hiszem, hogy a duna-tiszaközi s z a r m a t á k is e pusz- títók közé é r t e n d ő k ; m i n d e n e s e t r e azonban a bizánci írók m á s tör- zseket is jelölnek e névvel. í g y Olymp, f r g . 27. (FHG. I V . 63., a 3 szobor l e g e n d á j a ) a gótok és h u n n o k mellett e m l í t e t t s z a r m a t á k megfelelnek az e g y e b ü t t az alánok g y ű j t ő n e v e a l á foglalt i r á n i törzseknek.
36 Synun. rel. 47. = M. G. a. a. VI., 315. 1.
37 Zos. IV., 42., 5 : T O 0 O Ű T O V bt I A XU T V O Mcí£i|uo<; xov Aopvivov T T A P C R F A F E Í V
waxe Kai (aépo<; fii eixe oxpaxiá; oupiraponremyai, tfuvoíaov ei; éiriKOupíav xw ßaai\ei Kaxä xiltv éTnxetiuévuuv xoí<; ÚTT' auxöv TTaíooiv ßapßapujv.
38 Ambros., de obitu Valent. c. 2., 4., 22. = Migne L. 16., col.
1427. sqq.
39 Claud., Stil. I I I . , 13.
40 Claud., in R u f . II., 36. sq.: „Gcticis Europa catcrvis ludibrio praedaeque dafür frondentis ad usque Drdmatiac fines" V. ö. még
Ez a másfél évtized olyanformán telik el tehát nálunk, mint ahogy a következő évszázadban a keleti birodalom dunai tartományainál sokszor tapasztalhatjuk: évről-évre jönnek rabolni turáni vagy germán rajok, mégis megvan váraiban a katonaság, a városokban a közigazgatási szerve- zet és a polgári lakosság. Csakhogy a kelet szívós törzséből ú j r a meg ú j r a kinőttek a levágott ágak: a Nyugaton pedig ehelyett az évezredes törzsök is ledült a csapások súlya alatt.
2. Az összeomlás okai.
Amióta befogadta az impérium a fejvesztetten menekülő nyugati gótokat ós kisvártatva kirobban velük a keserves harc, ez időtől fogva öt nehéz esztendeig Thracia szenved elsősorban, meg a szomszédos földségek; hangoztattuk már többször is. De a következő években Theodosius erélye és ügyessége rendet teremt ott; 386-ban döntőleg megveri Pro- motus a keleti gótokat és továbbra is erélyesen küzdenek a
be-betolakodó rablóhadak ellen. Evvel szemben a gyorsan hanyatló nyugaton képtelen cselekvésre a gyermek Valen- tinianus, — Theodosius meg messze van és Illyricum fel- osztása után le is veszi kezét a dunai provinciákról. Közben kétszer, a Maximussal és Eugeniussal vívott háborúk évei- ben jóformán senki jószága szerencsétlen földünk. 395-től pedig, mikor a gyerekcsászárok helyett uralkodó miniszterek egymással veszekszenek, megpecsételve az Imperium Roma- num kettészakadását, a dunai tartományok közül ú j r a csak a régi kapcsolatukban megmaradt részek jártak rosszul; mert kevés dologban ütközik ki már ekkor oly nagyon az Eoum és Hesperium regnum közötti életerőkülömbség, mint éppen ezek dolgában. Illyricum Orientale partmenti erődrendszerét csak Attila céltudatosan romboló hadjáratai törik össze a 440-es években, de még ezek sem végérvényesen és már 449-ben Isten ostora is lemond arról, hogy ötnapi járóföld szélességben kopár semleges zóna terüljön el a Duna déli p a r t j á n . Halála után nemsokára pedig a konstantinápolyi udvar már azt is megteheti, hogy a hunnokat kizárja még a folyamparti vásár-kereskedelemből is. Majd^ később jön Justinianus, aki áthatva a régi nagy császárok hatalmi vágyától, Belgrádtól kelet felé végigépíti a limes-1, akár- csak nálunk kétszáz évvel azelőtt az első Valentinianus. És ha be is tör ott egy barbár sereg, — aminthogy sikerülni is kellett az áttörésnek egy nem is zárt, tartalékvonal nél- fentebb 26. sqq.: „ A l i i ver terga ferocis Danuvii solidata ruunt expertaque remos franguni stagna rotis."
küli őrláncolaton keresztül —, sokszor véres fejjel kellett visszalódulnia a szembejövő mozgó sereg elől. A legrosszabb esetben pedig osak az történt, hogy nem verték vissza, de pusztításai mérgét nem a birodalom szívében, hanem a hadá- szati előterepnek felfogható határprovinciákban adta ki: a veszélyes áradatoknak megvolt a levezető csatornája.
H a ezt összehasonlítjuk a gyorsan süllyedő Nyugat viszonyaival, szemünkbe ötlik e tényállás világtörténeti jelentősége. Mert ha nem Hispániában és Galliában, ha nem Itáliában és Afrikában folytak volna germán és turáni népek ellen az ötödik század harcai, de úgy, mint régen, csak a dunai vidékeket taposta volna itt is rommá a hadak láb- dobogása, — másképen alakul a művelt világ históriája.
Igaz, hogy Bizánc sorsában energiatöbbletén kívül még két rendkívül szerencsés tényező is érezteti hatását. Az egyik,
— amit B u r y emelt ki nemrég —, hogy éppen a legkritiku- sabb időkben békében hagyták a perzsák, a másik, — melyet nem méltattak eddig elég figyelemre —, szerencsés fekvése, mely megvédte őt a Belsö-Ázsiából jövő népmozgalmak előL Ezek t. i. kelet felől nem sújthatták, mert lökéseiket felfogta az erős perzsa birodalom, északról a Kaukázus sziklabástyái és a Fekete-tenger hosszú medencéje akadályozták meg a felé való közeledést; egészen a Dunáig kellett elérkezniök, hogy megtámadhassák. I t t azonban oly kedvező módon helyezke- dett el, hogy ha törzsitertiletei felé törekedtek a gyors lova- sok hordái, szűk földszoros lehetett egyedüli útjuk, melyet hermetice lezárt Bizánc „hosszú fala".41 Nem csoda tehát, hogy az „ ú j Róma" könnyebben védekezik, mint a régi, mely a Duna és R a j n a vonalán végtelen sok pontról volt támad- ható, védekeznie pedig ily óriás vonalon egyidejűleg min- denütt, s főleg távoltartania belterületeitől a folytonos löké- seket, lehetetlen. Feléje irányul tehát a helyükből kitaszí-
41 B u r y . Hist, of the L a t e r R o m a n E m p . (1923) I., 308. és köv. 11.
t á r g y a l j a a r ó m a i b i r o d a l o m összeomlásáról szóló m o d e r n vélemé- nyeket. M i n d j á r t az e l e j é n megjegyzi, hogy „depopulation, the C h r i s t i a n religion, the fiscal system have all been assigned as causes of the E m p i r e ' s decline i n s t r e n g t h . If these or a n y of them were responsible f o r its d i s m e m b e r m e n t b y the b a r b a r i a n s in the West, it m a y be asked how i t was t h a t i n t h e E a s t , where the same causes operated, t h e E m p i r e survived much longer intact and uni- ted". E belső okok döntő v o l t á t a z t á n részletesebben is c á f o l j a ; de n y u g o d t a n m o n d h a t j u k , h o g y a h a d s e r e g germanizálódása sem tör- t é n t K e l e t e n és N y u g a t o n oly különböző mértékben, hogy egyiket életre, a m á s i k a t h a l á l r a p r e d e s z t i n á l t a volna. U g y a n i l y e l b í r á l á s a l á kell v o n n u n k a bekövetkezett véletlen sorscsapásokat is, ezek is m i n d k e t t ő t e r h é r e esvén. Ellenben az á l t a l u n k kiemelt historiko- ereográfiai ok oly h a t a l m a s külső h a t ó e r ő t t á r elénk, mely az egyik- nél kicsi, a m á s i k n á l döntő é r v é n y ű .
tott vagy rablóvágyainak nekiszabadított törzsek ú t j a ; ós Nyugat kapuja, melyen hosszú századokig egymásután kopogtattak a népek, Pannónia volt: neki kellett tehát elő- ször elvérzenie. Hazánk szerencsétlen földje volt a levezető csatorna; a szomszéd Noricumban még vagy ötven eszten- deig vegetálhatott közigazgatás és katonaság,42 ameddig a
„Hinterland" lélegzett mögötte, mert ez már nem esett a nép- mozgalom ú t j á b a .
Valami sorsdöntő változásnak kellett tehát beállnia, mely megpecsételte Pannónia sorsát és elválasztotta a szomszéd tartományétól; annál is inkább, mert az első évtizedben még egyformán mögöttük állott Itáliában Stilicho,43 akinek kezé- től még féltek a barbárok. E sorsfordulat a hunnok súlypont- jának áthelyezkedése a Duna középső folyásához és ezért, ha főbb vonásaiban jól látták is ennek menetét az újabb kuta- tók, követnünk kell, hogy miként és mikor történt ez?
Marcellinus comes krónikájában azt jegyzi meg a Kr. u.
427. évhöz, hogy a hunnok m á r ötven esztendeje vannak ekkor Pannónia birtokában. Már Wietersheim és Salamon Ferenc44 látták, hogy ez tévedés. Viszont Marcellinus illyri- cumi ember volt és jól ismerte, meg különös gonddal is kí- sérte45 az itteni eseményeket, vájjon honnan származhat nála ilyen tévedés? Már az előbbiekben46 kifejtettük azon belső okokat, melyek miatt az egykorúak a drinápolyi csatában el- dőlt háborútól számították a dunai tartományok elmerülését a. barbár áradatban. Kétségtelenül e számítás az alapja, ha 427-ben ötven éves birtoklásról hallunk, de még az is kellett hozzá, hogy elfeledve a Pannóniát 380 és 400 közt tényleg pusztító germán és iráni törzseket, a későbbi birtokost vél- jék eleitől urának, a későbbi állapotot ruházzák az előző év- tizedekre. Nem Marcellinus hibája ez, mert már a kortársak is összezavarták Pannónia ellenségeit, amire álljon egy példa.
Claudius Claudianus 402-ben úgy emeli ki Stilicho pollentiai győzelme jelentőségét, hogy a nyugati gótok thraciai
" L. alább.
43 Stilicho volt ez, kit t a l á n F r e e m a n ítél meg l e g n y u g o d t a b - ban (Western E u r o p e in the f i f t h cent. 17. 1.): „Ten y e a r s or more in B r i t a i n a n d of the German f r o n t i e r seems to show t h a t the suc- cesses of Stilicho in the first y e a r s of the two brothers, however t h e y m a y h a v e been triched out by the poet's fancy, were real suc- cesses. which did t h e i r work f o r a season."
14 W i e t e r s h e i m - D a h n , I I . . 382. 1., 7. jegyzet. — S a l a m o n F., ..Századok" 1882. 237—9. 1.
45 V. ö. mégr ehhez alább.
4e Unterer, d. R ö m e r h e r r s c h a f t I., 4—5. 1., 21. sz. jegyzet.
(377—82) és görögországi (395—97) pusztításait47 harminc- éves átokká növeszti, mondván:4 8
Uno que die Romana rependit
Quidquid ter denis acies amisimus annis.
Néhány hónappal utána4 9 Prudentius5 0 ugyanezen eseményre nézve a következőképen formálja át e sorokat:
Illic ter denis gens exitiabilis an.nis Pannoniae poenas tcundem delet a pependit.
Tudva, hogy a nyugati gótoknak addig legfeljebb 401-ben jutott valami e szerepből, csodálkozhatunk Prudentius tájé- kozatlanságán. De sokkal érthetőbb ennél a száz évvel későbbi krónikás botlása, mely egyszerű vaticinatio ex eventu. Néz- zük már most, a valódi tényállást.
Kétségtelen, hogy a hunnok a gót népek kitaszítása után a Fekete-tenger északi részén ütötték fel sátorfájukat.5 1 Sen- kitől sem kellett tartaniuk és így velük is az történt, ami 500 év múlva a mai hónába ért magyarsággal: a központi hata- lom szétesett és megkezdődött a kalandozások kora. Már igen sok kisebb-nagyobb horda vesz részt 377-től fogva52 a gótok balkáni harcaiban, de nem telepedtek be a germánokkal, mert egyhelyben maradni megkötve nem lehetett kedvük; csak az előlük menekülő alánok töredékéről tudjuk, hogy Alatheus és Saphrac gótjaival együtt ezek is Pannóniában ültek meg 380-ban.53 Ellenben vígan portyáztak a gótok lecsendesítése
47 Claud, bell. Poll. v. 166-193.
48 U. o.. v. 633—4.
49 B i r t . M. G. a. a. X., p r a e f . 57. 1.
90 C o n t r a S y m m . II., v. 714—5.
51 U t o l j á r a e r r ő l : K r e t s c h m e r , R. E. V I I I . , 2601.
52 A m m . X X X I . , 8., 4.;- 11., 6.; 16., 3. — Victor. E p i t . 48., 5. — Oros, VII., 34., 5. — Cons. Const., ad a. 379. (M. G. a. a. IX., 243.)
53 V. ö. R. E g g e r , H e f t e d. öst. a r c h . I n s t . X X I — X X I I . (1922), Beibl., 336. — Azt, hogy e csoport későbbi vezére a 409-ben Alarich u t á n I t á l i á b a távozó A t h a u l f , n e m hihetem. Nemcsak az vall A t h a u l f nyugati gót létére, h o g y Alarich feleségének fivére és u t á n a a n y u g a t i gótok k i r á l y a , h a n e m Sarus-szal való ellenséges- kedése is (v. ö. Zos. VI.. 13. stb.). M e r t S a r u s legalább 406 óta állan- dóan I t á l i á b a n v a n és ezért v i s z á l y u k n a k régebbi időből valónak kell származnia, a m i k o r m é g m i n d k e t t e n a n y u g a t i gótok közt éltek.
( S a r u s fivérének t r ó n r a j u t á s a A t h a u l f u t á n a r r a vall, hogy ez d i n a s z t i k u s viszály volt.) Athaulf e g y s z e r ű e n h á t v é d j e volt 408—9- ben A l a r i c h n a k ; az Olymp, f r g . 26. célzást pedig P a l l m a n n Gesch.
d. Völkerw. I., 261. 1. értelmezése kikapcsolja. — Néha Lat. P a c a t u s p a n e g y r i c u s á b ó l (c. 32.) a k a r j á k bizonyítani a h u n n o k n a k 380 óta P a n n ó n i á b a n való t a r t ó z k o d á s á t , ami téves, m e r t i t t a h a t á r o n
kívül toborzott népekről v a n szó (ut ct Jimiti manvs suspecta dece-
után is, többször betörve a keleti birodalom dunai tartomá- nyaiba, közös vállalkozásban germán szomszédaikkal.54 E ka- landozások során igen hamar eljutnak a távol nyugat felé is:
már Gratianus halála után nemsokára Gallia felé törnek55 és ugyanekkor arról is értesülünk, hogy a nyugati császár zsold- jába fogadja őket, garázdálkodó germánok ellen. De már vala- mivel előbb Gratianus kedvenc testőrei alánok voltak,56 majd Theodosius seregeiben Magnus Maximus és Eugenius ellen igen sok a hunn; tehát a római birodalom felé csábította őket a préda, akár mellette, akár ellene jöttek harcolni. Stilicho udvari költője 395-ben57 még azt mondja, hogy Scythia leg- túlsó végén, a Tanaison túl lakó nép a hunn; de kétségtelen, hogy e végnélküli barangolások alatt lassan kétfelé húzódott a húsz évvel azelőtt még egységes, hunnak hívott tömeg.
A távol keleten maradó rész Theodosius halálakor a Kauká- zus kapuin át egész Sziriáig hatolva58 ad keserves életjelt magáról és 412—13 körül, mikor Olympiodoros követségbe megy hozzájuk,59 fő-fő királyuk, Charaton, még a Fekete- tenger északi oldalán székel valahol. A nyugatra húzódott törzsekről meg tudjuk, hogy 400-ban már erős pozíciót fog- lalnak el a Dunánál. E z év végén60 vezérük Uldin már nem tűr az alsó Dunától északra más fegyveres erőt61 és ezért teszi tönkre a menekülő Gainast. Ugyanekkor szövetségre lép a keleti császárral (Zos. 1. c.), ami azt jelenti, hogy ezentúl évi adót húz tőle.62 Azt hiszem, hogy már ő választhatta Margum városával szemben a Duna p a r t j á n székhelyét, ahol kérőbb is mindig fő érintkező- és vásárhelyük van Bizánccal és ahol a 440-es évek elején már királyi sírok bizonyítják deret et műiti auxiliator accederet), a k i k azelőtt P a n n ó n i á b a n t ö r - tek. a k k o r m e g (388) e n g e d e l m e s k a t o n á k . (Hasonló p á r h u z a m , m e l y n e k m i n t á i á r a ez k é s z ü l h e t e t t : I n c . p a n e g . C o n s t a n t i o Caes.
d i c t u s I X . , ed. B a e h r e n s , 138. 1.; u g y a n c s a k ilven C l a u d , de cons.
S t i l . I., 162. sqq.)
54 P . o. Zos. IV.. 34. ( A t h a n a r i c h h a l n i a u t á n ) ; Claud, in R u f . I., 310. sqq. (391-ben): P h i l o s t o r g . X I . . 8.; Sozom. V I I I . , 25., 1.; C l a u d , in R u f . I I . . 26. (395-ben).
58 A m b r o s . ep. 24. = M i g n e L . 16., col. 1080. sq.
58 Zos. IV., 35., 2. — V i c t o r , E p i t . 47., 6.
57 Claud, in R u f . I.. 323. sqq.
58 H i e r o n . ep. 78., 8. = M i g n e L . 22., 695—6.; Claud, in E u t r . II., 569. sqq.; Sozom. V I I I . , 1. etc.
59 O l y m p , f r g . 18. = F H G . IV., 61. 1.
50 V. ö. M. G. a. a. X I . , 66. 1. = M a r c , c h r o n . és Cons. Const, sz.
401 j a n . 3-án és C p o l i s b a G a i n a s f e j e .
81 Z o s . V., 22. U l d i n r ó l : Oúk áacpaXéq riTlöoinevo«; eívai ßapßdpw arpa- xó-rrebov oiKEiov É XO V T L ffUYxwpficrai Tiépav TOÖ 'laxpou rrjv oítcpöiv ? XE I V
82 W i e t e r s h e i m - D a h n , II., 218. 1. sz. m á r I. T h e o d o s i u s fizet n e k i k a d ó t , de ezt n e m t u d n á m i n d o k o l n i .
legalább egy nemzedéken át való ottlétüket.63 De ha itt, a történelmi Magyarország déli határának centrumában az uralkodó tanyázott a vezértörzzsel, természetesen nyugatabbra kell keresnünk a szélső szárnyat, a szomszéd középső Duná- nál. És evvel odaérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már Pannó- niát is érnie kellett az egyre nyugatabbra húzódó turáni jöve- vények nyomásának. Hogy mikor alakul ki az ú j statusquo, azt azok a nagy népmozgalmak mutatják, meg tisztán,64 melyek 400 körül indulnak meg és véres küzdelmek után65 a Radagaisus h a d j á r a t a néven ismert hatalmas népvándorlás- ban kulminálnak, amely 405-ben lepte el szerencsétlen Pannó- niánkat.66 Nem más ez, mint a hunnok elől menekülő, vagy uralmuk alatt maradni nem akaró gót és egyéb népek elroha- nása; bizonyos tekintetben ismétlődése a 375—78. évek ese- ményeinek. Rettenetes sáskajárás lehetett ez, ha nem is lépett fel oly tömegekkel, mint forrásaink beszélik. És nagy bajok- nak kellett lennie ekkor keleti Magyarországon, mert a van- dálok is felkerekednek ekkor,67 még pedig a bekövetkezett események ujjmutatása szerint súlyos veszély által űzetve.
Mert mikor Radagaisust 406 nyárutóján megveri és serege zömével elfogja Stilicho, a vele vagy utána tóduló népek nem jönnek vissza a Duna völgyébe, régi helyükre, hanem Galliá- nak zúdulnak. Az év utolsó napján átlépik a R a j n á t az alánokkal együtt, m a j d Pannónia régi szomszédai, a quádok, szarmaták, gepidák bandái bukkannak fel Galliában, velük együtt Pannónia földhöz kötött félbarbár földművelői;68 a
63 P r i s c . f r g . 2. (FHG. IV. 72. 1. = Exc. leg. de Boor I., 575. 1.) a m a r g u m i püspök s í r r a b l á s á r ó l . V. ö. m é g f r g . 1. (FHG, IV. 12. 1. = de Boor. I. 122. 1.)
6í E z t a f o l y a m a t o t legtisztábban J . M a r q u a r t i s m e r t e fel idő- belileg is. Osteurop. u. ostasiat. S t r e i f z ü g e (1903) 372. 1., de m á r előbb is pedzették. í g y p. o. P a l l m a n n , Gesch. d. Völkerw. I., 7. 1., 227. 1. W i e t e r s h e i m - D a h n II.. 133—4. 1. (hiába tiltakozik W i e t e r s - h e i m véleménye ellen D a h n a jegyzetben) és 157. 1. Güldenpenning, Gesch. d. ostrom. Reiches, 328—9. 1. L. S c h m i d t , Gesch. d. d. S t ä m m e I. (1910), 124. 1. stb. S ő t m á r Gibbon (ed. B u r y , III.., 262. 1.) is látta, h o g y a h u n n o k a mozgatók itt, b á r az események összefüggését összekeveri belsőázsiai dolgokkal.
8S Ezekre céloz Oros. VII., 37., 3. V. ö. M a r q u a r t , 1. c.
"6 Részletesen n e m kell t á r g y a l n u n k ; u t a l u n k Seeck kitűnő e l ő a d á s á r a , Ü n t e r g . , V., 375. és 587. sk. 11.- (ahol a források is idézvék).
97 L. Schmidt, Gesch. d. W a n d a l e n , 15. és köv. 1. k i m u t a t t a , h o g y ezek n e m P a n n ó n i á b a n l a k t a k . L. még alább. L. még ezen eseményekhez B u r y a Gibbon-kiadásában, I I I4, 500. 1. (app. 18.).
68 H i e r o n . ep. 123., 16 = Migne. L. 22, 1087 col. A hostcs Pannonii a l a t t csakis ezek érthetők.
városlakók pedig tömegesen menekülnek Itáliába,69 ahol ked- ves polgártársaik összefogdozva rabszolgának adogatták el őket. Az elűzött népek után pedig maguk a hunnok is a Dunántúl földjére lépnek, amint további fejtegetéseink során fogjuk látni.
3. A pannóniai tartományok szervezetének szétbomlása.
Miután láttuk azon hatóerőket, melyek súlya alatt vég- érvényesen összetört a pannóniai limes és meghatároztuk azt is, hogy mikor jutottak ezek érvényre, nézzük hatásuk ered- ményét is.
Az fog itt először feltűnni, hogy, ha nem is menthette meg a magával tehetetlen Itália a veszendő pannóniai területeket, mégsem dobta oda őket egyszerre, hanem reményei fogytával egyenkint, fontosságuk sorrendjében vált meg tőlük. A Dráva- Száva köze már Augustus korában lett rómaivá és csakhamar felvirágzik a későbbi Pannónia nyugati széle is; de m a j d száz esztendő telik el addig, amíg a Dunántúl a maga egészében hasonló sorsra jut. Nem meglepő, hogy elpusztulásuk sor- rendje éppen megfordított volt.70 Ha a pénzforgalom elhalását kísérjük figyelemmel, a legkevesebb darab Valeria (az Aquin- cum-Brigetio közti szélességben a Dráváig nyúló földsáv) területén fordul elő már 379 és 395 közt; sűrűbb és néha későbbre is kisugárzik a nyugati Dunántúl (Pannónia prima) pénzforgalma ezen években; legtovább tart és legintenzívebb Horvát-Szlavónia földjén. Ez a három lépcsőfok jut érvényre a hadsereg és polgári kormányzat, sőt a városi lakosság meg- semmisülésében is: így követelte a romboló erők és a földrajzi fekvés kölcsönhatása, életképességük foka, de egyúttal Róma érdeke is.
Valeria balsorsa tisztán áll előttünk a Notitia dignitatum- ban, melynek utolsó bejegyzései idején (425—30 közt) már nem számították a római tartományok közé. Annak ellenére, hogy a dux Valeriae fejezetét (occ. X X X I I I . ) és egy pénzügyi tiszt- viselőjét (occ. X I . 1.) benne hagyták e sematizmusban, a pro- vinciák katalógusából már ki van törölve. Törlése pedig cél- tudatos volt és nem íráshiba az okozója: „Wenn geändert werden soll — figyelmeztet Mommsen71 —, muss nicht bloss in
69 Cod. Theod. X.. 10., 25. (408. dec. 10). Kétségtelen, h o g y nem A l a r i c h második h a d j á r a t á r ó l v a n szó ebben, h a n e m a megelőző b a r b á r t á m a d á s óta megrögzött visszaélésekről. És természetesen főleg P a n n o n i á t képviselték a szóban forgó „Illyriciani".
70 P a l l m a n n , Gesch. d. Völkerw. II., 392. 1. N o r i c u m r ó l m u t a t j a ki, hogy p u s z t u l á s á n a k menete f o r d í t o t t j a volt m e g h ó d í t á s á é n a k .
71 Ges. S c h r i f t e n VII., 664. 1.
c. I I . Valeria ergänzt und septem statt sex gesetzt werden, son- dern ebenso in dem Verzeichniss der praesides c. I. trig int a duo statt X X X I , quinque statt quattuor gesetzt werden, was unmöglich angeht." E kihagyás pedig nagyobb dolog, mint amilyennek talán első pillantásra, látszik, mert amíg a biro- dalom fenntartotta jogigényét egy tartományra, addig azt fel- tétlenül meglévőnek könyvelte el; sőt Hierokles jegyzékében éppen egy pannóniai résztartományról fogjuk megállapíthatni, hogy a jogigény leszegzésére még akkor is számbaveszik, mi- kor tényleg egy idegen hatalom t a r t j a birtokában. Valeria el- maradásának oka. tehát nem lehet más, mint szerződésszerű átadásai.72 Az előbbiekből meg világos, hogy akinek átadták, az csak a hunn lehetett. Vájjon mikor következhetett ez be?
Először az anarchia kezdetét nézzük, utána az utolsó élet- jeleket.
Mindkettőre nézve Theodosius halálától kell kiindulnunk.
Megfigyeltük,73 hogy oly intézkedés, mely a nyugati birodalom- ban 398-ban már általános érvényű, hozzánk nem jut el; tehát ekkor már nincs meg a központi vezetőséggel való összekötte- tés.74 Ugyanezt m u t a t t a (habár nem ily pontos évszámmal) az a tény, hogy a laterculum minus listájából átvezetett cohor- sok neveit a Drávától északra már nem jegyzi be a primicerius notariorum. Sok csapat már csak papíron szerepel a Notitiá- ban; ilyen a Taurunenses és Antianenses75 (mindkettő pseudo- comitatensis rangú), melyekről már nem tud számot adni a distributio numerorum. Ézek bizonyára régi helyükön pusz- tulhattak vagy sorvadhattak el, míg másokat fontosabb őr- helyekre telepítettek át. így, ha a jelek nem csalnak, való- színűleg 397-ben került el tőlünk a következő három alakulat:
1. A rangsorolásuk szerint pseudocomitatensesnek látszó Acincenses a magister militum Galliarum hatáskörében sze- repel (occ. VII., 101.). H a a magister peditum csapatai közt nem találjuk (occ. AT.), annak az az oka, hogy a dux Mogontia- censis közvetlen parancsnoksága alá helyezték (az occ. X L I . fejezet utolsó helyére): praefectus militum Acincensium, Antonnaco.
Í g y m á r Seeck, H e r m e s XI., 72. és 81. 1.
73 U n t e r g . d. R ö m e r h e r s c h a f t in P a n n . I., 91. I.
74 U g y a n e z e n évben C l a u d i a n u s (De bello Gildon. 452. ßqq) e s z a v a k a t a d j a az A f r i k á b a induló k a t o n á k s z á j á b a : Nam quae iam regio restat, si dedita Mauris regibus, Illyrieis accesserit Africa damnis? És a l á b b így szólítja őket (461—2): Tot mihi debetis popu- los, tot rura, tot urbes amissas: uno Lybiam defendite bello. Lehet azonban, h o g y i t t nem a p a n n ó n i a i részek elveszése, h a n e m Illyri- cum keleti részének á t c s a t o l á s a értendő, a m i t talán m é g j o b b a n f á j l a l t a k I t á l i á b a n .
75 Occ. V. 111 = 161. és 112 = 162.
2. Ugyancsak pseudocomitatensis volt a Cornacenses csapata, melyet szintén a galliai magister equitum alá rendelt haderők közt találunk (occ. V., 272 = VII., 102.).
3. Eredetileg ugyanilyen rangú lehetett régente a Lan- ciarii Sabarienses, mely azonban a hadrendben a comitatensis légiók közé van beillesztve (occ. VII., 82.), sőt a magister peditum erőinek lajstromából kitűnik, hogy még tovább is emelkedett, legio palatinávéi lépve elő (occ. V., 9 = 152.).
E z e n áthelyezések idejét h i t e m szerint m e g h a t á r o z z a a következő mérlegelés. Az ősi g a r n i z o n j u k nevét viselő csapa- tok a N o t i t i á b a n szabály szerint ott is állomásoznak a névadó erődben v. v á r o s b a n , a m i n t ezt v a g y félszáz esetben ellen- ő r i z h e t j ü k (nem szólva n é h á n y olyanról, mely volt állomása szomszédságában lelhető m e g ) ; a k e v é s s z á m ú kivételt rend- k í v ü l i intézkedésekre kell t e h á t v i s s z a v e z e t n ü n k . E z utóbbiak között v a n olyan csoport, melynek h e l y v á l t o z t a t á s a feltét- lenül 389 előtti,76 de a veszélyeztetett s z a r m a t a - f r o n t r ó l I. V a l e n t i a n u s (aki féltő gonddal őrizte ezt), v a g y előtte nem v o n h a t t a k el e r ő k e t . " A n n á l is i n k á b b , m e r t h a szükség is lett volna ilyen dologra, feltétlenül a n y u g o d t a b b és biztosabb szomszédos n y u g a t a b b i D u n a m e n t é t g y e n g í t e t t é k v o l n a ; m á r pedig a Lanciarii Lauriacenses (occ. V., 259 = VII., 58.) és a Laneiarii Comaginenses (occ. V. 260 = V I I . 59.) a köz- vetlen közelben, m é g m i n d i g régi h e l y ü k ö n á l l a n a k . — H a p e d i g a következő időket, a gót invázió évtizedeit v i z s g á l j u k , mindössze két oly a l k a l m a t f o g u n k találni, a m i k o r elmehettek tőlünk e c s a p a t t e s t e k . M e r t :
377—82 közt Galliából hoznak ide c s a p a t o k a t s nem for- dítva.
383—388 közt és 392—394 közt M a x i m u s és E u g e n i u s trón- b i t o r l á s a i m i a t t Galia el v a n v á g v a t ő l ü n k . Í g y Theodosius u r a l m á r a csak egy lehetőség esik: a 389—391 közti években.
398-ban a galliai csapatok A f r i k á b a m e n n e k Gildo ellen.78
Lehetséges v o l n a közvetlen ez előtt az áthelyezés; u t á n a azon- ban nem.
401-ben a r a j n a i k a t o n á k ú j r a I t á l i á b a n v a n n a k , Alarich ellen küzdeni7 9 és h-a vissza is küldik őket a h a d j á r a t befejezte után.8 0
79 E g y ü v é kell v e n n ü n k 3 galliai c s a p a t esetét, amelyek leg- később Theodosius a l a t t k e r ü l h e t t e k keletre, ezek: Equites cata- fractarii Biturigenses, Ambianenses, Albigenses (or. V., 34.; VI., 36.; V I I I . , 29.). — Abból az időből, m i k o r I l l y r i c u m m é g együvé tartozott, szintén t a l á l u n k áthelyezést: egy v a l e r i a i gyalogosztály Moesial.-ban t a l á l h a t ó (or. X L L , 36.); egy moesia-primai pedig V a l é r i á b a n (occ. X X X I I I . 45.).
77 Más e l b í r á l á s alá esik persze a legio X. gemina és XIV. gem.
k ü l ö n í t m é n y e i n e k comitatensis r a n g b a n való szereplése a Keleten. (Or. VII., 7 = 42. és V I I I . , 7 = 39.) Ezekhez a n a l ó g i a a leg.
V., Macedonica és XIII. gemina hasonló megosztása a f r o n t v é d ő - csapatok és a mozgósereg közt.
78 Claudian., De cons. Stil. I. 316. sqq.; 350. De bell. Gildon. 431.
78 Claud., bell. Poll. 419—429.
80 V. ö. B u r v , H i s t o r y of the L. R. E. (1923) I., 169. 1.
405—6-ban R a d a g a i s u s h o r d á i ellen ú j r a odaszólítják őket; 406 végén a R a j n a teljesen védtelen. Mainzot f e l d ú l j á k a b a r b á r o k és 407 n y a r á n m á r C o n s t a n t i n u s t y r a n n u s az úr.
A n n a k p e d i g s e m m i n y o m a , hogy ez é v elején s e g í t e t t volna Stilicho, e z u t á n m e g m á r többé nem lehet. Mert 411-ben, mi- kor a későbbi császár, (III.) C o n s t a n t i u s jön a bitorló ellen, a b u r g u n d o k m á r valószínűleg e l f o g l a l t á k a dux Mogontia- censis székhelyét és egész területét,8 1 m e g a l a k í t v a az első bur- g u n d k i r á l y s á g o t (legkésőbb 412-ben), a m i k o r tehát többé nem h o z h a t t a k A n t o n n a c u m b a c s a p a t o k a t .
Ü g y látszik ezek szerint, hogy csak 389—91-ben, v a g y 395—98 közt vezényelhették el e p a n n ó n i a i egységeket, — biz- t o s a n egyszerre. 389—91 közt Theodosius é p p e n rendezte a N y u g a t viszonyait és a r a j n a i limesnek szüksége is volt erő- sítésre, m e r t a f r a n k o k M a g n u s M a x i m u s távolléte a l a t t n a g y k á r o k a t okoztak betörésükkel.8 2 P a n n ó n i á b a n pedig é p p e k k o r szakad m e g a sisciai pénzverde működése, m u t a t v a , hogy a r ó l a való gondoskodás csorbát szenved. Mégis, Theodosius szemében a d u n a i limes éppoly fontos volt még, m i n t a r a j n a i és nem k o c k á z t a t h a t t a , hogy a n n a k n y u g a t i részét m e g g y ö n -
gítve, e g y ú t t a l szabad b e j á r á s t e n g e d j e n i n n e n f e l ő l Moesia- és Dacia-ba. — Valószínűbb a második eset. 396-ban v a g y 397 elején (közvetlenül A l a r i c h elleni expediciója előtt)8 3 Stilicho b e u t a z t a az egész r a j n a i a r c v o n a l a t . Ez a l k a l o m m a l a p a r t - m e n t i g e r m á n törzsek fejedelmeivel m e g ú j í t o t t a a szövetségi k a p c s o l a t o k a t , de főcélja volt „ d u r c h . . . Z u z u g die u n g e n ü -
gende H e e r m a c h t zu verstärken",8 4 hogy f e l f r i s s í t s e a két t y r a n n u s a l a t t e l g y ö n g ü l t erőket.8 5 Igaz, hogy igen rövid idő a l a t t és egyedül8 8 t e t t e m e g ú t j á t , de é p p e n megelőzőleg kel- lett v i s s z a t é r n i a m á r E u g e n i u s s a l eltávozott és 395-ben Alarich ellen is f e l h a s z n á l t galliai légióknak;8 7 ezek felett kellett t e h á t szemlét t a r t a n i , pótolni h é z a g a i k a t . Sőt való- színűleg é p p e n e k k o r szervezte m e g a dux Mogontiacensis á l l á s á t is,8* a m i r e kb. ez volt a legkorábbi alkalom.8 9 Clau-
81 L. S c h m i d t , Gesch. d. d. S t ä m m e I., 370—1. 1. sz. r ö g t ö n le- telepednek; valószínűbb, hogy csak m i u t á n t e l i r a b o l j á k , kikalan- dozzák m a g u k a t . V. ö. Chron. min. I., 467. 1., 1250. E h h e z : Seeck, U n t e r g . VI., 51. 1.; F r e e m a n , W e s t e r n E u r o p e in the fifth cent., 176. 1.; M. I h m , R. E. III., 1064 col.; B u r y , Hist, of the L. R. E.
(1923) I., 200. 1., stb.
82 Greg. T u r . I I . 9. (A M a r c o m e r e s és Sunno-féle h a d j á r a t . )
83 A d a t á l á s h o z v. ö. Seeck, U n t e r g . V., 552. 1., aki figyelmeztet ott C l a u d i a n u s p o n t a t l a n s á g á r a . (V. ö. m é g in E u t r o p . I., 377. sqq.) L e g e x a k t a b b a költő De IV. cons. Hon. V., 459—60.: Post otia Galli limit-is hortaris Graias füleire ruinas.
84 Mommsen, Ges. Sehr. IV., 522. 1.
89 C l a u d i a n u s (De cons. Stil. I., V. 316. sq.) így énekel róluk a 398-as eseményekkel k a p c s o l a t b a n : (Unde)... senioque Herum vernante resumpsit Gallia bis fractas Alpino vidnere vires?
86 De Cons. Stil. I., 197.; De cons. Hon. 441.: nullaque latus stivante caterva.
87 Claud., In. R u f . II., 110. sqq.
88 B u r v , Hist, of the L. R. E. (1923) I., 118. 1.
89 Seeck, R E . IV., 639. col., nr. 7. a teljesen hasonló comes Argentoratensisröl: „wahrscheinlich ein m i l i t ä r i s c h e s A m t , das
d i a n u s a n n y i s z o r zengi ezen u t a z á s fontos és békehozó v o l t á t és az események (407-ig) t é n y l e g igazolják is jelentőség-ét;
n y u g o d t a n feltételezhetjük t e h á t , hogy p a n n ó n i a i légióink Galliába való t á v o z á s a e r e o r g a n i z á c i ó keretében t ö r t é n t . De nemcsak a R a j n a vidékére, hanem Itáliába is telepí- tettek Pannóniából a mozgó sereghez tartozó csapatokat, bizo- nyára a 400 körüli néhány esztendőben.
E r r e a kővetkező összefüggés v i l á g í t rá. 374-ben, m i u t á n a s z a r m a t á k S i r m i u m i g k a l a n d o z n a k , m a j d V a l e r i a belsejébe törnek, a t á b o r i s e r e g két ezrede száll velük szembe, akiket A m m i a n u s ( X X I X . , 6., 13.) Pannonica et Moesiaca néven említ. Természetes, hogy m i n t első segélyt n y ú j t ó k , csakis a közvetlen közelből jöhetnek ezek, m a g á b ó l P a n n ó n i a belsejé- ből. (Aram. 1. c. 15. sz. Moesiában is b a j van, t e h á t onnan nem!) M á r most a N o t i t i á b a n ezek csakis két c s a p a t t a l azonosítha- tók, melyek á l l a n d ó a n e g y m á s mellett s o r o l t a t n a k fel és jel- zőjük, r a n g j u k azonos:90
1. Pannoniciani seniores (legio p a l a t i n a in I t a l i a . Occ.
V . , 6 = 149 = VII., 7.).
2. Moesiaci seniores (legio pal. in I t a l . Occ. V., 7 = 150 = VII., 8.).
(A f e n t i d a t á l á s t hasonló indokok t á m o g a t j á k , m i n t a f e n t m e g t á r g y a l t esetben: biztos i t t h. 374 u t á n , igen való- színű. hogy 395 u t á n történt.)
Tehát az írott források is (úgy, mint az emlékszerű kút- fők az első részben) rohamos dezorganizációt mutatnak annak a nagy imperátornak halála után, aki utolsónak tartotta egy kézijén a roppant birodalom kormánykerekét. Általános fejet- lenség áll be ekkor és nem meglepő, hogy Alarich 401-ben min- den ellenállás nélkül sétál be Itáliába (Jord. Get. 147.) és az sem, hogy mikor Stilicho összevonja ellene az északi határvidékek erőit, a legközelebb fekvő Pannónia nevét hiába keressük Claudianus seregszámlájában.91
Mégis,^ másfelől biztos jeleink vannak a közvetlenül 400 körüli néhány esztendőből a r r a nézve, hogy a pannóniai Duna- frontot. még nem engedték át a barbároknak és még nem akar- e r s t e n t s t a n d e n ist, als die R h e i n g r e n z e schon in den H ä n d e n der
B a r b a r e n w a r u n d n u r noch in einzelnen festen S t ä d t e n , wie Strass- burg, sich die röm. Macht behauptete." — V. ö. Grosse, Rom. Mili- tärgesch. 169. 1., ahol figyelmeztet r á , hogy a r a j n a i flotta m á r nem existál a dux Mogont. fejezetében, t e h á t : „wir haben also in dem Mainzer D u x . . . einen Befehlshaber a u s der letzten Zeit der röm.
H e r r s c h a f t vor uns."
fl0 Éppen ezen összetartozás m i a t t nem vélem azonosíthatónak a 374-ben P a n n ó n i á b a n harcolt légióval a Not. Or. V I I I . , 16 = 48.
legio comitatensist T h r a c i á b a n ( P a n n o n i c i a n i iuniores).
Claud., Bell. Poll. 404. sqq. — Birt, M. G. a. a. X. p r a e f . 50. 1.
hasztalanul igyekszik a p a n n ó n i a i s e r e g h i á n y á t m á s rendeltetés- sel m e g m a g y a r á z n i .
H a d t ö r t é n e l m i K ö z l e m é n y e k -
ják egészen sorsára hagyni. Ha tényleg az Ambrosius által megtérített Fritigil királyné népe az a gens Marcomannorum, amely egy tribunus alatt a segédcsapatokat pótolja Pannónia I. frontján,9 2 akkor ez 396-ban jöhetett ide és ezzel a legkésőbbi időhöz köthető gyarapodásunk a Notitia jegyzékében. Ezután Stilicho udvari poétájának fellengős, de becses helyei segít- hetnek tovább. így 398-ban Claudianus e szavakat adja Hono- rius szájába:9 3 Hoc mihi dulcius quam flavos deciens vincere Sarmatas. Tehát még egyáltalában nem adták fel a reményt Valeria e régi háborgatóinak megfékezésére. 399-ben azt mondja, hogy a primicerius notariorum (akihez intézi szavait) a ripa Sarmatica (= Valeria) csapatait is számon tartja:9 4 ha nem is lehet ezt szórói-szóra venni, annyi mindenesetre bizonyos a jólértesült udvaronc szavaiból, hogy a tartományok sorából való törlés még nem történhetett meg. Ugyanennyit szabad következtetnünk abból is, hogy a költő mecenása kon- zulátusát zengve, a következő évben paca tor Histrinek meri őt nevezni.95 Sőt ugyanekkor Stilicho békeművét dicsőítve azt hirdeti, hogy most már az eddigi bajok is megszűnnek itt:
annyira nem mehet a hízelgésben, hogy egy teljesen sorsára hagyott területről így szólhasson. Mesterien szép versei ezek, megérdemlik, hogy egy pillantásra megállva mellettük, be- mutassuk őket a helyzet jellemzésére:96
„ hinc obsidione solutus
Pannonius potorque Savi, quod clausa tot annis Oppida laxatis ausus iam pandere portis Rursum cote novat nigras rubigine falces Exesosque situ cog it splendere 1 ig ones Agyioscitque casas et collibus oscula notis Figit et impresso glaebis non credit aratro, Exsectis, inculta dabant quas saecula, silvis Restituit terras et opacum vitibus Histrum
02 P a u l i n i v i t a A m b r o s . c. 36 = M i g n e L. 14., col. 28. «qq. V. ö.
S t r a k o s c h - G r a s s m a n n , Gesch. d. D e u t s c h e n i. Osterr.-Ungarn, I., 141 és köv. 11.; L. S c h m i d t , Gesch. d. d e u t s c h e n S t ä m m e II/s, 199. 1.;
R. E g g e r , H e f t e d. ö s t e r r . a r c h . I n s t . X X I — X X I I . (1922) Beibl., 336. és köv. 1. stb.
93 F e s c e n n . de n u p t . Hon. IV., v. 14. sq.
94 E p i t h . P a l l a d i i v. 86. sqq. ( D a t á l á s á h o z Birt., M. G. a. a. X., p r a e f . 46. 1.) — A ripa szó nem költői, h a n e m h i v a t a l o s szóhaszná- lat, mely ú g y a N o t i t i á b a n . m i n t a t ö r v é n y k ö n y v b e n g y a k o r i . (V. ö. Mommsen, H e r m e s X X I V . , 198. 1., 4. jegyzet.) A ripa Sarma- tica-tói keletre f e k v ő d u n a i f r o n t neve ripa Gothica v o l t ; v. ö- Anon. V a l e s c. 36.
95 De cons. Stil. III., v. 12-13.
U. a., De cons Stil. II., v. 191. sqq.
