A népességfejlődés főbb tendenciái az ezredfordulóig

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A NÉPESSÉGFEJLÓDÉS FÓBB TENDENCIÁI AZ EZREDFORDULÓIG

BARTA BARNABÁS

A XX. század végének közeledtével a világ népességének növekedési üteme egyre inkább mérséklődik. Az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa által kezdeményezett vizsgálatok, becslések azt mutatják. hogy a világ népessége növe- kedésének évi üteme a 15 évvel ezelőtti 2.0 százalékról és a jelenlegi 1.7 százalék—

ról a század végére 1.5 százalékra csökkenhet. A csökkenés lassú, a folyamat jelen—

tősége azonban folytonosságában és várható felgyorsulásában van. A jövőben is foly—

tatódni fog viszont sok fejlődő országban a népesség jelentős növekedése, Ez a kö- rülmény továbbra is azok között a fontos tényezők között fog szerepelni. amelyek az emberiség jelenét és jövőjét befolyásolják. Nem közömbös számunkra a hazai de- mográfiai tendenciáknak ebben az összképben való elhelyezése. Ma és a következő évtizedekben —— társadalmi céljainkból és népesedésünk sajátos vonásaiból adódó—

an —- számunkra a népesedés nagy fontosságú nemzeti és társadalompolitikai kér- dés.

Mig a fejlett országokban a demográfiai viszonyok egyre egyöntetűbbekké vál—

nak. a fejlődő országokban heterogének maradnak. Igy a különböző demográfiai körülmények miatt a világ egyes területein eltérők a növekedés arányai és irányza—

tai. A fejlődő országokban a túlzott, a fejlett országokban az alacsony népességnö- vekedés okoz gondot.

Az ENSZ demográfiai előreszámításai az egész világra az 1980-as években 1.7 százalékos növekedési ütemmel számolva a fejlett régiókban 0,7, a fejlődő régiók- ban pedig 2.1 százalékos szaporodást várnak. Afrika az egyetlen terület, ahol emel- kedő növekedési ütem szerepel az előrebecslésben. a halandóság folyamatos lassú csökkenésének és a termékenység még lassúbb csökkenésének feltételezésével. 3.0 százalék vagy ennél magasabb évi növekedési arányt Nyugat- és Kelet-Afrikában jeleznek a következő két évtizedben. A fejlődő országokra egészben véve 2.1 száza—

Iékos átlagos ütemet tételeznek fel, a Karib-tenger térésében, a mérsékelt övi Dél- Amerikában és Kínában azonban 1 és 2 százalék közötti arányra számítanak. Vala- mennyi fejlett régióra az 1 százalék alatti arányok fenntartását várják, Ausztrália és

Új-Zéland valószínű kivételével.

A század utolsó évtizedére azt remélik, hogy eltűnnek a 3 százalékos növekedési arányok, és hogy Kínában és a mérsékelt övi Dél-Amerikában a ráták közel 1 szó—

zalékosak lesznek. Mindössze 2 régióban jeleznek az előrebecslések növekedést:

Észak— és Nyugat—Európában, ahol a jelenlegi arányok igen alacsonyak.

Hazai viszonylatban a népesedési kérdések iránti megkülönböztetett társadalmi érdeklődésnek közel 100 éves hagyományai vannak. A XIX. század második felében

(2)

1062 BARTA BARNABÁS

bevezetett hivatalos népmozgalmi statisztika szinte megindulása perceitől nyilván- valóvá tette a magyar népesedés bizonyos specifikumait. Ez elsősorban abban nyil- vánul meg. hogy a születéscsökkenés szinte a halandóság visszaesésével egyidejű—

leg megindult, és a két jelenség trendje az 19óO-as évekig lényegében párhuzamos volt. Az ún. népesedési átmenet, amelyet a már csökkenő vagy alacsony halandóság és a még magas termékenység jellemez. s amely Európa legtöbb országában jó né- hány évtizeden keresztül fennállt. Magyarországon rendkívül rövid volt. (Az európai országok közül talán Bulgáriában volt hazánkhoz hasonló a demográfiai átmenet.) A születéscsökkenés tendenciája — átmeneti kilengésektől eltekintve — szinte meg—

szakítás nélkül folytatódott a világháborúk, a gazdasági, társadalmi és politikai meg- rázkódtatások és átalakulások folyamatában is. Érthető, hogy erre a közügyekkel,

a társadalom életével foglalkozó legkülönfélébb szakmák képviselőinek is fel kel-

lett figyelniök; e témakörben utalhatok itt például a két világháború közötti szociog- ráfiai irodalomra. Természetes. hogy ez a figyelem a szocialista átalakulás után sem lankadt. amikor sok tekintetben megváltozott motiváció hatására a születéskorláto—

zás még általánosabbá és intenzívebbé vált.

Az előrejelzések szerint hazánkban a halálozások száma a népesség korössze—

tétele miatt az ezredfordulóig emelkedni fog. A halálozások száma tartósan meghaladja majd az élveszületések számát, a népesség fogyása az ezredfordulóigezért elkerülhetetlen. Ennélfogva 2000—ben a népesség száma az 1980. évi 10 710 OOO-nél valószínűleg mintegy 400 OOO-rel kisebb lesz. A halálozási viszonyok romlása hazai viszonylatban a termékenységgel egyenrangú társadalmi—népesedési problémává

lett az elmúlt években.

A természetes fogyást mutató népesség (ahol tehát a születések száma kisebb.

mint a halálozásoké) távlatilag a népesség elöregedését és az öregkorúak eltartása

terhének aránytalan növekedését vonja maga után. Részletes magyar gazdaságde—

mográtiai számítások igazolják, hogy az eltartási teher minimuma (gazdasági szem- pontból tehát az optimuma) olyan népesedésnél jelentkezik, amelynek reprodukciós együtthatója egy körül mozog. Ezért mindenképpen indokolt, hogy megkíséreljük ter- mékenységi folyamatainkat olyan irányban befolyásolni. hogy a reprodukció e szin—

tet legalább megközelítse. Különösen jelentős ez a kérdés nálunk, ahol a rendkívül alacsony nyugdíjkorhatár miatt az össznépességnek már jelenleg mintegy egyötöde nyugdíjas. Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a várható élettartam meghosz—

szabbodása bizonyos mértékig megkérdőjelezi a magyar nyugdíjkorhatárok indo- koltságát. Nemzetközi viszonylatban — még a leggazdagabb országokban is -— ál—

talóban öt évvel idősebb életkor jelenti a nyugdíjkorhatárt. Az Egyesült Államokban a férfiaknál jelenleg 65, a nőknél 60 év a nyugdíjkorhatár, és ezt várhatóan további 2—3 évvel fel fogják emelni. Ennek nem csupán gazdasági. hanem társadalmi szem—

pontból is jelentősége lehet. hiszen a magyarországi tapasztalatok is tanúsítják a nyugdíjazás társadalomlélektani hatásait.

HÁZASSÁGKO'TÉSEK, VÁLÁSOK

A demográfusok egyre növekvő figyelmet fordítanak a házasságkötések alaku-

lására mint a termékenységet leginkább befolyásoló fontos tényezőre. A házassági szo—kásokban még egy országon belül is rendkívül nagy a hagyomány ereje, a válto- zások csak lassan érlelődnek. Igen nagy e tekintetben a különbség a fejlődő és a fejlett országok, régiók között is. ezért a téma elemzésekor úgy véljük, országunk helyzetének megítélése során a fejlett országokban uralkodó tendenciákat kell szem előtt tartani.

(3)

A NEPESSÉGFEJLÓDÉS TENDENCiÁl

1063

A fejlett tőkés országokban az ezer lakosra számított törvényes házasságok évi száma állandó csökkenést mutatott az 1970—es években. Említésre méltó kivétel az

Egyesült Államok, ahol fennmaradtak az 1960-as évek végének kissé magasabb

arányszámai. Kelet-Európában meglehetősen stabilak voltak a nyers házasságkö- tési arányszámok, kivéve a Romániában és a Német Demokratikus Köztársaságban tapasztalt kisebb emelkedést. Megjegyzendő azonban, hogy a növekedést befolyá—

soltók a népesség összetételében bekövetkezett változások vagy a magas és növekvő újraházasodási arányok. A legtöbb kelet-európai országban, amelyekre 1970 utáni adatok rendelkezésre állnak, az első házasságkötések arányszámai (ezer 15 éves és idősebb lakosra számítva) csökkentek az 1970-es években, kivéve Magyarországot és a Német Demokratikus Köztársaságot. ahol ezek az arányszámok az 1970-es évek közepéig emelkedtek.

Néhány jelentős kivétellel a nők életkora magasabb az első házasságkötés ide- jén a fejlett országokban, mint a fejlődőkben. 1970 körül a házasságkötési átlagos életkor a kelet-európai országok többségében észlelt körülbelül 21 év és a svéd—

országi 25,7 évi között mozgott. A legtöbb ország közelebb áll az alsó határhoz. Az 1970 körüli és a későbbi évek népszámlálásai azt mutatják. hogy 13 fejlett nyugat- európai országban a 20—24 éves korú nőknek fele—háromnegyede még sohasem volt házas. Megjegyzendő, hogy a kelet-európai országokban jóval alacsonyabb ará-

nyok regisztrálhatók (24—370/0): az egyetlen kivétel Lengyelország (479/0) volt.

Az utóbbi években a nyugati társadalmakban fontos változások történtek a hi-

"vatalos házasságkötésekkel kapcsolatos magatartásokban. Az általános kép az, hogy a nők későbbi életkorban kötnek házasságot, de a törvényes házasságkötést megelőzi az együttélés vagy a megegyezéses házasság időszaka, s ezek még korábbi _életkorokban kezdődnek, mint ahogyan törvényes házasságra léptek néhány évvel [ezelőtt. Az együttélés gyakorlata sok országban becslések szerint kétéves időszakkal emeli meg a házasságkötési életkort. E változások okai közé tartoznak a nők társa—

dalomban betöltött szerepének és helyzetének változásai, továbbá a születéskorlá- tozás hatékony módszereihez való könnyű hozzájutás. valamint a törvényes házas—

ságon kívüli gyermekszülés nagymértékben megnövekedett elfogadása. ennélfogva a házasság szükségességének csökkenése.

Magyarországon a második világháború után megélénkülő házasodási kedv az 1950-es évek közepéig tartott. Az 1950-es évek második felétől a házasodási haj—

landóság fokozatosan, az 1970-es évek második felétől nagyobb mértékben csök- kent. Míg az 1950—es évek első felében évente több mint 100 000 házasságkötés tör—

'tént, jelenleg már kevesebb mint 90000.

A házasságkötési arányszám évről évre csökken (1976 és 1980 között 9.5 ezre-

"lékről 7.5 ezrelékre). A házasság intézményének átértékelését mutatja, hogy a meg- özvegyült és elvált emberek sokkal ritkábban vállalkoznak újabb házasságkötésre, mint régebben. Feltételezhető, hogy nálunk is szélesebb körben vált elfogadottá az együttélés, és az emberek egy része ily módon kívánja kivédeni az újraházasodás-

sal együtt járó kedvezőtlen, főleg vagyonjogi következményeket.

Az évi házasságkötések és házasságmegszűnések (elhalálozás, válás) számának egybevetése egészen 1977-ig a házasságkötések többletét mutatta. 1978 óta a meg- szűnt házasságok száma magasabb, mint az újonnan megkötötteké.

; Évente mintegy 28000 válást mondanak ki a bíróságok, minden harmadik há-

zasságkötésre jut egy válás. A válások száma 1978-ng fokozatosan és számottevően emelkedett (1950—ben 11 000 volt), 1979—ben és 1980-ban valamelyest csökkent. A leg—

gyakoribb a válás a 20—24 évesek korcsoportjában, és ez az életkor előrehaladásá—

val jelentősen csökken. A válások 36 százalékát olyan házasságok esetében mond-

(4)

ják ki, amelyekben az együttélés tartama 5 évnél kevesebb volt. Figyelemreméltó je- lenség az ismételten elváltak számának és arányának növekedése. ami két évtized alatt megháromszorozódott.

Évről évre nő az olyan válások száma, ahol a felbontott házasságokból gyermek született. Az ilyen házasságok aránya a legutóbbi 3 évtizedben 52 százalékról közel 70 százalékra emelkedett. Az összes válások 7 százalékát tették ki a házasságkötés—

kor fennálló okok (előzetes nemi kapcsolat. szülői kényszer, érdekházasság). A hó-

zasság folyamán létrejött okok közül az elhidegülés miatt a házasságok közel egy—

negyedét, új szerelmi kapcsolat következtében 19 százalékát. durva bánásmód. il—' letve iszákosság miatt 24 százalékát bontották fel

Az utóbbi években a magyarországi ezer lakosra jutó 2,,6—27 válásnál maga—-

sabb válási arányszám az Egyesült Államokban (5.1%0), a Szovjetunióban (3 5%0) és Ausztráliában (3. 20/00) volt. Lényegében a magyarországihoz hasonló a válási arány—

szám Dániában, az Egyesült Királyságban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Svédországban; a többi európai országban lényegesen alacsonyabb.

TERMÉKENYSÉG

A nettó reprodukciós arányszámnak az 1970—es években kialakult trendje alap- ján az országokat három csoportba sorolhatjuk.

Az első csoportban az észak- és nyugat-európai országokat találjuk (lrország

kivételével). Jellemzője a csoportnak, hogy az egynél kisebb reprodukció ezen orszá—

gokban különböző időponttal kezdődően jelentkezik, de megjelenése óta folyama—

tosan tart. Majdnem egységes a kép a tekintetben, hogy a zuhanás az 1970-es év—

tizedben, leginkább az évtized második felében következett be.

Ebben a periódusban a nettó reprodukciós együttható ötéves átlaga Hollan—

diában felével, a Német Szövetségi Köztársaságban. Svájcban, valamint Finnor—

szágban, Ausztriában, Angliában és Walesben 40 százalékkal, a többi e csoportba tartozó országban pedig mintegy 30 százalékkal esett vissza. Legkisebb a csökkenés

Olaszországban (de itt is 20 százalékos).

Lényegében e csoportba sorolhatók az Európán kívüli alacsony termékenységű országok is. Ezekben is 0.9 körül van a nettó reprodukciós együttható értéke (Új—

Zéland kivételével. ahol egy árnyalattal még meghaladja az 1 -et). Az 1960as évek első feléhez viszonyított zuhanás aránya is hasonló: az Egyesült Államokban és Ka- nadában közel 50, Ausztráliában és Ú'j-Zélandban pedig több mint 40 százalékos.

Csupán Japánban tapasztaltunk kisebb mértékű visszaesést: 7 százalékot.

A második csoportot egyes dél-európai országok és lrország alkotják. Ezekben a nettó reprodukciós arányszám nagysága még meghaladja az 1—et. Legmagasabb

— és a fejlődő országok szintjéhez hasonló — lrországbon (1.7). de 1.1—12 között

van a másik három országban is (Görögország, Portugália, Spanyolország).

Európa országainak harmadik csoportját az európai szocialista országok je—

lentik termékenységük nagysága és trendje tekintetében.

Ezek mindegyikében -— a Német Demokratikus Köztársaság kivételével —- 1975-—

1979 átlagában a nettó reprodukciós együttható értéke meghaladta az 1-et. igaz,

hogy a különbségek elég nagyok: Bulgáriában, Jugoszláviában és Magyarországon ugyanis e mutató alig volt az egység felett; ezzel szemben Romániában még 1, 2— et.

a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Lengyelországban pedig 1, 1 körüli értéket

mutatott.

Ami a trendet illeti, a reprodukció nagyságában ezekben az országokban a hetvenes évek második felében általában alig mutatkozik csökkenés. Jellemző a

(5)

A NÉPESSÉGFEJLÖDÉS TENDENCIAI , 1065

trendre az a körülmény is, hogy ezekben az országokban a második világháborút követően — a nyugat—európai országoktól eltérően — alig volt ,,baby-boom". Mikor a nyugat- és észak—európai országokban még tartott a nagyobb termékenység kor—

szaka. a szocialista országokban születési hullámvölgy jelentkezett. lgy Csehszlová- kiában, Bulgáriában. a Német Demokratikus Köztársaságban már a hatvanas évek végén találkoztunk egynél kisebb reprodukciós aránnyal. Ez legtovább Magyaror- szágon tartott: 1958 és 1973 között minden évben 1 alatt volt a reprodukciós arány- szám értéke.

A szocialista országokban az 1960-as évek hullámvölgyét az 1970—es években viszonylagos magasabb szintű stabilizálódás követte.

Magyarországon az 1973-as népesedéspolitikoi intézkedések átmenetileg szá- mottevően hatottak a születések számára: előbbre hozták a tervezett gyermek szü- letésének időpontját, csökkentve a születések közötti időtartamot. Az intézkedések—

nek tényleges termékenységnövelő hatása azonban nem mutatható ki. Az 1974-től jelentkező új születési hullám elsősorban a másodikként születettek száma emelke- désének következménye. Az elsőként születettek száma kisebb mértékben emelke—

dett, (: harmadik gyermekek aránya lényegében változatlan maradt. A negyedik és további szülöttek körében a már hosszú ideje észlelt csökkenés 1974 után is foly-

tatódott.

Az intézkedések elsősorban azokra a nagy létszámú nemzedékekre hatottak, amelyek éppen beléptek a szülőképes korba, s így ha kisebb mértékben is, de 1974—

1975—ben megismétlődött a két évtizeddel korábbi .,hullámhegy". 1976 óta viszont az élveszületések száma gyors ütemben csökken. elsősorban (: szülőképes korú nők létszámának fokozatos visszaesése és az előző évek előrehozott szülései miatt. 1980—

ban már csak 149000 gyermek született, ami 139 ezrelék élveszületési arány. Ez 1981-ben az 1962. évi mélypontot alig fogja meghaladni.

Az európai tőkés országok többségében az 1970-es évek második felében erő- sen visszaestek az élveszületési arányszámok, úgy, hogy a legtöbb országban az 1980-as magyar élveszületési arányszámnál is alacsonyabbak. (A Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában és Norvégiában 9—-13 ez- relék.) A jelenlegi magyarországi szinten volt Finnországban. Franciaországban és Japánban. A magyarországinál magasabb arány kapitalista országban csupán Dél—

Európában (Görögország. Spanyolország, Portugália) és az Egyesült Államokban van. Az európai szocialista országokban -— a Német Demokratikus Köztársaság ki- vételével — a mogyarországinál magasabb — és általában növekvő -— az élveszüle- tési arány. (Ezer lakosra 15 élveszületés jutott Bulgáriában, 17 Jugoszláviában. 18 Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. 20 Romániában és Lengyelországban.)

llyen körülmények között nem lehet vitás. hogy a termékenység növelésére irá- nyuló népesedéspolitikát kell folytatnunk. Ez Magyarországon voltaképpen még a?

zéró növekedés elérése szemszögéből is indokolt.

A célkitűzés viszonylag egyértelmű. annál problematikusabb a módszerek és, eszközök témaköre. ltt ugyanis alapjában kétféle nehézséggel kell szembenéznünk.

Az egyik az a gazdasági realitás, amely eleve korlátozza az e célra felhasználható- pénzügyi eszközöket. A másik viszont elméleti jellegű. Jóllehet vázlatosan ismerjük a termékenység alakításában szerepet játszó tényezőket, viszonylag keveset tudunk ezek pontos hatásmechanizmusáról, következésképpen arról, hogy mi módon és mi- lyen mértékben lehet ezeket befolyásolni. Senki sem tudná megmondani. még meg——

közelítő nagyságrendben sem, hogy a családi pótlék mondjuk kétszeresére növelése

mekkora hatással lenne a termékenységre. Hasonlóképpen nehéz előrejelezni a la—

kásviszonyok javulásának demográfiai következményeit. Az ilyen előrelátást a nem—

(6)

zetközi és a hazai tapasztalatok egyaránt bizonytalanná teszik. lsmeretes ugyanis.

hogy jelenleg például a leggazdagabb országokban a legalacsonyabb a termékeny- ség, de a termékenység csökkenésének időszaka nagyjából hazánkban is egybe- esett a jövedelem, a fogyasztási szerkezet stb. legdinamikusabb fejlődésének idősza—

kával (az i9óO-as évek, 1970-es évek eleje). Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy az ob- jektív gazdasági tényezők meglehetősen bonyolult áttételrendszeren keresztül fejtik ki azt a hatást, amely végül is a gyermekvállalásra vonatkozó szubjektiv döntéssoro-

zatok formájában determinálja a születésszámot. E tekintetben számos, nem kellően

tisztázott társadalomlélektani mozzanatnak jelentős szerepe van; ezek nélkül aligha érthetők meg azok az erős ingadozások. amelyek a gazdaságilag fejlett országok—

ban a legutóbbi évtizedekben tapasztalható—k voltak.

Mindez értelemszerűen felveti a kulturális—tudati tényezők szerepét és ennek befolyásolási lehetőségét. itt azonban bizonyos óvatosság szükségességét szeret—

ném hangsúlyozni, mert — mint néhány külföldi példa bizonyitja -— kialakulhat bi—

zonyos ellenállás a túladagolt propagandával szemben. Ugyanakkor viszont mind

az iskolai nevelésben. mind a tömegkommunikációban jelentős szerepe lehet az in—

direkt befolyásolásnak. A gyermekek utáni természetes vágyódást — aminek általá- nosságát mai társadalmunkban is jelzi a gyermektelen házaspárok minden eddigi- nél alacsonyabb aránya — viszonylag könnyű transzformálni egy 2—3 gyermekes családtípus irányába. ha az első gyermekkel kapcsolatos gazdasági sokkhatásokat sikerül valahogy kompenzálni. Más szavakkal népesedéspolitikai feladatunk első—

sorban az volna, hogy segítsük a házaspárokat családi terveiknek megvalósításá- ban. Az ide vonatkozó vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a házaspárok közel háromnegyed része házasságkötéskor két gyermeket, több mint egyötöde pedig három vagy több gyermeket akar. Ha ezek az eredetileg kitűzött tervek megvaló—

sulnának, ez lényegében biztosítaná az egyszerű reprodukciót. A problémát tehát az jelenti, hogy az első gyermek megszületése után a házaspárok ideiglenesen vagy véglegesen leállnak eredeti terveik megvalósításával, azoknak a nehézségek- nek a hatására. amelyek az első gyermek megszülésével válnak nyilvánvalóvá és érzékelhetővé. Kisebb arányban, de hasonló jelenség mutatkozik a három vagy több gyermeket tervezőknél a második gyermek megszületése után. Mindez tehát alátá—

masztja azt a következtetést, hogy népesedéspolitikai törekvéseink hatékonyságát elsősorban a második és harmadik gyermek tekintetében kellene növelni, ahol te- hát egy eredetileg fennálló motiváció megerősítését, a nehézségekkel szembeni el-

lenállóképesség fokozását kellene elérni.

Itt szeretnék kitérni a tudati befolyásolás jellegére is. Azt hiszem, hiba volna ezt elsődlegesen erkölcsi érvekre, a társadalommal szemben fennálló kötelezettség elvére alapitani. Az ilyen megközelítés könnyen ellenkező hatást válthat ki. Sokkal eredményesebbnek igérkezik annak az örömforrásnak a hangsúlyozása. amit — amint azt tapasztalatból minden szülő tudja —- a gyermekek a családban jelente-

nek.

Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a családpolitika terén nem csupán az anya—

gi juttatásoknak. összegszerű mértéküknek, hanem formájuknak is nagy jelentősége

van. így például rendkivül hatásosnak mutatkozott a gyermekgondozási segély in-

tézménye. Az 1967-ben történő bevezetés után néhány évig úgy tűnt, hogy kizáró- lag a születések időzitésével kapcsolatos átmeneti hatása van, vagyis azt értük el vele, hogy az egyébként is megszületendő gyermekeket az anyák 1—2 évvel koráb- ban hozzák világra. Az 1970-es években azonban nyilvánvalóvá lett, hogy ugyan- azon női évjáratok, amelyek a gyermekgondozási segély hatására az első gyerme—

keket korábban megszülték, nagyobb arányban szülik meg a második gyermeküket,

(7)

A NÉPESSÉGFEJLÖDÉS TENDENCIÁI 1067

sőt valamelyest emelkedett a harmadik gyermekek aránya is. A segély hatását jelzi egyébként az is, hogy jóllehet reálértéke inkább csökkent, illetve az ismételt emelé—

sek hatására körülbelül stagnált, népszerűsége folyamatosan nőtt, igénybevétele valamennyi foglalkozási csoportban emelkedett. Foglalkozási, társadalmi differen—

ciák ma_már inkább csak abban vannak, hogy a magasabb szakképzettségű szel—

lemi dolgozó nők nem maradnak otthon gyermekük hároméves koráig, egy—másfél évig azonban ők is igénybe veszik a segélyt. A gyermekgondozási segély bevezetése eredményezte azt a történelmi és nemzetközi viszonylatban egyaránt egyedülálló je- lenséget. hogy Magyarországon a kereső nők termékenysége az 1970—es évek óta magasabb, mint az eltartottaké.

Népesedési politikánk kialakításakor figyelemmel kell lennünk a társadalmi ösz- szefüggésekre is. Az alacsony termékenységet előidéző mobilitási, urbanizációs, is- kolázottsági és foglalkoztatottsági folyamatok egyik velejárója volt, hogy a társa- dalmi rétegenként fennálló korábbi termékenységi differenciák alacsonyabb sziri- ten nivellálódtak. Népesedési politikánk célja csak az lehet, hogy ezt az általáno- san alacsony szintet minden társadalmi rétegnél, tehát általánosan növeljük, anél- kül, hogy újabb kedvezőtlen differenciálódást idéznénk elő. El kell tehát kerülnünk minden olyan lépést, ami azzal a következménnyel járhat, hogy csak a leghátrányo- sabb, gazdaságilag és kulturálisan legelmaradottabb réteg termékenységét növel—

jük anélkül. hogy a társadalom egészére hatni tudnánk. Ez nyilvánvalóan káros szerkezeti változásokra, a hátrányos helyzetű népessség bővített újratermelődésére

vezetne.

A termékenységi folyamat alakulására ma már erősen hatnak a védekezési módszerek. A fejlett országokra vonatkozó. bizonyos fokig összehasonlítható adatok [azt mutatják, hogy jelenleg a házas nőknek kétharmad—háromnegyed része alkalmaz fogamzásgátlókat. A rendelkezésre álló adatok azt is mutatják. hogy a fejlett országok némelyikében a fogamzásgátlókat használók aránya kevesebb mint 10 év alatt kétszeresére nőtt. Ezzel ellentétben más országokban kevés vagy semmi vál-

tozás nem mutatkozik ezen a téren az utóbbi időben.

A Világtermékenységi Felvétel (WFS) adatai azt mutatják, hogy a fogamzás—

gátlás alkalmazásának gyakorisága valamennyi országban nőtt a családnagysággal, egészen a háromgyermekes családnagyságig. Ezen túl általában csak jelentéktelen további növekedés mutatkozik. Figyelembe kell venni azonban, hogy ezt a megfigye—

lést erősen befolyásolhatja az idősebb és a fiatalabb nők családtervezési maga- tartásának eltéréseiből származó kohorsz—hatás.

A Világtermékenységi Felvételben a megkülönböztető társadalmi—gazdasági té—

nyezők — a nő és a férfi iskolázottsága, a falusi—városi lakóhely és a nők foglalko—

:zása — közül a nő iskolázottságának volt a legerősebb összefüggése a nő fogam-

;zásgátlásával. Kevés kivétellel igen nagyok az országokon belüli különbségek a különböző iskolázottsági csoportok között a fogamzásgátlás alkalmazásának mérté- két tekintve. Ez így van mind a férfi. mind a nő iskolázottsága tekintetében, de a különbségek általában nagyobbak a nő iskolázottsága esetében. Bár a fogamzás- gátlás alkalmazása növekszik az iskolázottsággal, az adatokból az is kitűnik, hogy ra családtervezés az utóbbi években még az analfabéta személyek körében is érez-

teti hatását.

Magyarországon az abortuszt és a fogamzásgátlást nem népesedéspolitikai, ha- 'nem elsődlegesen egészségügyi kérdésnek tekintjük. Amint ezt az 1973-as rendel—

íkezések kiadásakor is hangsúlyoztuk, a művi vetélések engedélyezési feltételeinek

meghatározása során nem az volt a célunk, hogy nem kívánt szülésekkel emeljük uCl születésszámot, hanem az, hogy áttörjük a közönynek és értetlenségnek azt a fa-

(8)

1068 BARTA BARNABAS?

lát. amelybe a fogamzásgátlás elterjesztésével kapcsolatos törekvések közel 20 évem keresztül beleütköztek. Örömmel észlelhettük, hogy ez sikerült is: a nők magatar—

tásában lényeges és gyors változás zajlott le. A hatékony fogamzásgátlást alkalma-u- zók száma ugrásszerűen nőtt. Az abortuszbizottságok munkája csökkent. és az ese—- teknek csak töredék százalékában kellett visszautasitaniok művi vetélés iránti kérel—

met. Az történt tehát — ami a cél is volt —. hogy az egészségre ártalmas művi vek télés rendszeréről a fiatal nők túlnyomó része áttért a fogamzásgátlásra, elsősorbam

az orális szerekre.

E tekintetben természetesen további teendőink is vannak, például a fogamzás-- gátló szerek választékának bővitése. ami — éppen az orális szerek elterjedése miatt

—- az utóbbi évtizedben háttérbe szorult. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy ez, elsősorban az egészségpolitika témaköre és sem az abortuszok korlátozásával, sem bármilyen más adminisztrativ intézkedéssel nem akarunk (és nem is tudnánk) ered-' m'ényes népesedéspolitikát folytatni.

Az alacsony termékenységű országok termékenységi folyamatára a védekezési"

módszerek mellett erősen hat a művi abortusz és a. sterilizáció elterjedése is; 28?

európai és tengerentúli alacsony termékenységű országból 21—ben a művi abortusz végrehajtása valamilyen módon legalizálva van. Sokban (Ausztria, Német Demok—

ratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország) a legalizálásra

csak a legutóbbi években került sor, másutt -— főleg a skandináv államokban — tel-

jesen liberális jogszabályokat fogadtak el. Ismét másutt — igy a kelet—európai orszá—

gok közül néhányban — bizonyos szigorítások következtek be az engedélyezési gya—

korlatban. Azon országok nagy részében is — így Belgiumban, Görögországban, Hollandiában, Svájcban —, ahol nem legális az abortusz. mégis sokan élnek ezzel.

A művi abortuszok gyakorisága a jogszabályok változásai miatt is eléggé el—

térő módon alakult Európában. A legtöbb észak- és nyugat-európai országban a legális művi abortuszok száma erősen növekedett; ugyanakkor a kelet-európai országokban, ahol az 1960-as évek folyamán az abortuszarány igen magas volt. je—

lentékeny visszaesés következett be. lgy Magyarországon az ezer 15—44 éves nőre ju—

tó művi abortuszok száma a hatvanas években tapasztalt 80-05 értékről 35-re csök- kent, de még igy is magasabb, mint a legtöbb észak-európai országban, amelyekben egyébként növekedést tapasztalunk (Dániában a hetvenes évek folyamán 9-ről 25-re, Norvégiában 11—ről 20—ra, Svédországban 10-ről 19—re, Finnországban 14-ről i9-re), vagy az Egyesült Államokban, ahol legutóbb 26. vagy Angliában. ahol H—re becsül—

ték ezt az arányt. A művi abortuszok gyakoriságának tendenciája azonban mégis;

számottevő különbségeket mutat.

Viszonylag új jelenség az önkéntes, sterilizáció elterjedése a fejlett országokban.

Sok helyen szabadon engedélyezik, másutt tiltó jogszabályok hiányában gyakorol—

ják. Kifejezetten tiltó jogszabály kevés európai országban ismeretes, inkább csak a' szocialista országokra jellemző az, hogy csupán orvosi indikáció alapján hajtják végre.

Vannak azonban olyan becslések. amelyek szerint bizonyos országokban —- így"

elsősorban az Egyesült Államokban és Angliában, esetleg Kanada egyes részein —;

a 15—44 éves nők egyötöde—egynegyede olyan családban él. ahol a házaspárok

valamelyike sterilizált. Megközelítheti ez az arány a 10 százalékot Franciaországban, Hollandiában, Ausztráliában. Japánban, de nem sokkal alacsonyabb ennél Belgi—

umban sem. Mindenesetre e jelenség további növekedése szintén erősen befolyó——

solhatja a jövőbeni termékenységi helyzetet, különösen mivel olyan jelek is vannak, hogy ezen operációra bizonyos esetekben gyermektelen vagy egygyermekes fiatal?

házasok esetében is sor kerül.

(9)

MA NÉPESSÉGFEJLÖDÉS TENDENCIAI

1069

HALAN DÓSÁG

Mint a termékenység esetében, a halandóság esetében is a különbségek sokkal hangsúlyozottabbak a fejlődő, mint a fejlett országokban. A halandóság fejlett országok közötti összehasonlításakor mutatkozó különbségek már hosszú idő óta

(egyre kisebbek.

A halandóság csökkenése a fejlett régiókban az 1960-as években egészen las- sú volt. az 1970-es években azonban lendületessé vált. Ennek az évtizednek a kö—

zepe körül Észak- és Nyugat-Európa sok országában már elérték a 78 éves születés- kor várható átlagos élettartamot a nők körében, és elérték a 10 vagy ennél alacso—

'nyabb csecsemőhalálozási arányszámot. Az 1970—es évek elején a fejlett régiókban 'a nők születéskor várható átlagos élettartama 70—78 év között volt. a férfiaké 64—72 év között.

Ami a halandóság nemek szerinti eltéréseit illeti, a nők várható élettartama ót- lagosan 6 évvel hosszabb, és a különbség az 1970-es évek elején a Szovjetunióban (elérte a 10 évet.

Az a növekedés. amit a fejlett országok elérték az átlagos élettartam tekinteté—

ben e század harmadik negyedében, mintegy hét év volt (hat a férfiaknál és nyolc a nőknél), vagyis évente átlagosan körülbelül 0.3 év. Ezt az eredményt annak a ténynek a tükrében kell értékelni. hogy a fő halálokok többé nem azok, amelyek a közegészségügyi intézkedések által befolyásolhatók. Ismeretes, hogy a várható élet—

tartom növelésében jelentős előrehaladás csak az olyan endogén betegségek le—

győzése után érhető el, amelyek főként az 50 éves és ennél idősebb személyeket sújtják. Az 50 éven aluliak halandóságának teljes kiküszöbölése csak két—három

évvel növelné a nők, és négy—öt évvel a férfiak várható élettartamát.

A fertőző betegségek elleni eredményes küzdelem következtében, amelyek ma az összes halálozásnak csak 1 százalékát okozzák, a 35, illetve 40 éves korú férfiak- nál a keringési rendszer betegségei képezik a fő halálokot. ezt követi a rák a 40 éven felülieknél. A 20—60 éves korú nőknél a rák lett a fő halálok, a keringési rendszer betegségei pedig a 60 éven felüliek fő halálokát képezik. Az 1970—es években

azonban a 28 ország közül, amelyekről adatok rendelkezésre állnak, 20 országban

a keringési megbetegedések csökkenő irányzata mutatkozott, a csökkenés kisebb mértékű volt a férfiaknál, mint a nőknél. A rákelőfordulások növekedése volt tapasz—

talható a 45 éven felüli férfiaknál és a fiatal nőknél.

Magyarországon 1976 és 1980 között évente átlagosan 137 000 ember halt meg;

ez 129 ezrelékes halálozási aránynak felel meg. 1980-ban a halandóság 13,6 ezre—

léket ért el. Ezek az értékek mind a fejlett egészségügyi kultúrájú európai országok jelenlegi szintjéhez képest, mind az 1960—as évtized hazai halálozási arányához ké—

pest magasak.

Az 1970—es évek végén Európában csak a Német Demokratikus Köztársaságban volt magasabb a halálozási arány, mint nálunk. Ausztria népességének halandósá—

ga hasonlóan magas. E két országban lényegesen nagyobb az öregek aránya, mint hazánkban. A kedvezőtlen halálozási viszonyok nemcsak a népesség öregedésére vezethetők vissza, hanem arra is. hogy a legtöbb korcsoportban változatlanul maga—

sak a halálozási arányok, a legutóbbi másfél évtizedben elsősorban a férfiak ha- landósága emelkedett.

Az ország népességének halálozási viszonyai — összehasonlítva az iparosodott, fejlett egészségügyi kultúrájú országokéval — a XX. század folyamán mindvégig kedvezőtlenek voltak. Bár a várható élettartam nálunk hosszú ideig nagyobb mér-

tékben növekedett, mint a kedvezőbb helyzetben levő országokban, az elmaradást

(10)

1070 BARTA BARNAsAs

nem sikerült behozni, sőt az a legutóbbi években növekszik. 1979—ben Magyarorszá- gon a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 66.7, a nőké 73.45 év volt. Ezek

a legalacsonyabbak a fejlett egészségügyi kultúrájú országok körében. (Az 1970-es

évek második felében 33 európai és Európán kívüli ország rangsorában Magyar- ország a 30. helyen áll.) E kedvezőtlen helyezés magyarázata:

— a 20—55 éves korcsoportokban az ezer lakosra jutó halálozások számának növekedése,

—— a daganatos megbetegedések. a keringési rendszer betegségei és a balesetek követ- keztében a halálozások számának fokozatos emelkedése.

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK JUVÖBENI ALAKULÁSA

A magyar népmozgalmi jelenségek alakulása meghatározza az ország lakossá-

gának természetes szaporodását is. A második világháború befejezésétől napjain-

kig a természetes szaporodásnak három korszakát különböztethetjük meg.

A második világháború befejezését követő első évtizedre a viszonylag magas élveszületési arány és az alacsony, illetve csökkenő halálozási arány a jellemző. En- nek megfelelően a természetes szaporodás aránya jelentős. évente körülbelül 9—10 ezrelék, sőt 1954-ben 12.0 és 1955—ben 11.4 ezrelék. Ebben a két évben a népes—

ségszám 117 000. illetve 113000 fővel növekedett.

A második időszak 1956-ban kezdődött. és mintegy 10 évig tartott, fő vonása a csökkenő, illetve alacsony élveszületési és halálozási arány. A természetes szaporo—

dási arány így 0.9 ezrelékről fokozatosan 2,4 ezrelékre csökkent. 1962-ben — amikor eddig a legalacsonyabb volt az élveszületési arány —- a természetes szaporodás 2.1 ezrelék volt. ami még 22 OOO-es népességszám—növekedést eredményezett. ,

A harmadik időszakban, mely az 1960-as évek közepén kezdődött, az élveszü—

letési arány szintje hol emelkedett, hol csökkent, a halandóság szintje viszont fokozatosan egyre magasabbá vált. Az alacsony és ingadozó természetes szaporodás 1980—ban 0.3 ezrelékes értékkel mélypontot ért el. az ország lakosainak száma alig 3000 fővel nőtt.

Az elkövetkező évtizedben a születések szá—mának további csökkenése várható.

Ezt elsősorban az okozza. hogy most lépnek be 2005 éveikbe azon kis létszámú ge- nerációkhoz tartozó nők, akik már a születési hullámvölgyben. 1960 után születtek.

így a 20—29 éves nők száma. akiktől az utóbbi években az összes újszülött 70—72

százaléka származik. erősen csökkenni fog. Létszámuk 1977-ben tetőzött 970000 fő-

vel, azóta viszont fokozatosan fogy: jelenleg 750000 fő, az 1980-as évek végén

pedig 650 000 fő lesz. Csak az 1990-es évek folyamán várható létszámuk kismértékű

és ideiglenes emelkedése. amit az 1974 és 1978 közötti születési hullámban született generációk szülőképessé válása eredményez, de ezt követően hosszú ideig alacsony

létszámra kell számítani.

A születések és halálozások számának és arányának előrebecslése

Ezer lakosra jut

Az A természe—

élveszületé- halálozások tes ,

Év sek szaporodas élve- , , természetes

száma (ezer fő) születés halalozas szaporodás

1980 . . . . . . . . . 149 146 4—3 13,9 13.6 -l—Ú.3

1985 . . . . . . . . . 121 140 —19 11.3 13.1 —-1.8

1990 . . . . . . . . . 117 143 -—26 11.0 135 —2.5

1995 . . . . . . . . . 124 146 -—22 11.8 13.9 -—2,1

2000 . . . . . . . . . 130 148 —18 12.5 14.2 —1.7

(11)

A NÉPESSÉGFEJLÖDÉS TENDENClÁi 1071-

Valószínű, hogy a termékenységnek az 1976—ban megkezdődött erőteljes csök- kenése hasonló ütemben folytatódik az 1980—as évek közepéig, attól kezdve pedig, (: családonkénti gyermekszám változatlanságát feltételezve. az élveszületések éven-r kénti száma az ezredfordulóig alacsonyabb lesz, mint az 1962. évi mélypont idején—

volt.

A halálozások évi szóma -— a népesség jelenlegi. illetve jövőbeni kormegoszlása—

és az 1970-es évek második felének halálozási viszonyai alapján — az ezredfordu- lóig emelkedni fog.

A családtervezési vizsgálatok szerint a fiatalok közül szinte senki sem köt olyan elképzelésekkel házasságot, hogy életét gyermek nélkül éli le, és az egy gyermeket tervezők aránya is viszonylag alacsony. A házasulók döntő többsége (több mint 70 százaléka) két gyermeket szeretne, a három és több gyermeket tervezők aránya pedig 20 százalék körül mozog. Ha ezek a tervek megvalósulnának, akkor az át- lagos családnagyság erősen megközelítené az egyszerű reprodukcióhoz szükséges.

szintet.

Az eredeti elképzelések azonban nem valósulnak meg. Gyermek nélkül — főleg egészségügyi, biológiai okok miatt — a házaspárok mintegy 6 százaléka marad. Lé—

nyegesen emelkedik az olyan házaspárok aránya, akik később az egygyermekes csa- ládnagyság mellett döntenek. Ezek főleg az eredetileg két gyermeket tervezők közül kerülnek ki. A három vagy több gyermeket tervezők között is eléggé gyakori, hogy' később csak egy vagy két gyermekük születik. Mindez azt eredményezi. hogy az át—

lagos családnagysóg lényegesen elmarad az egyszerű reprodukciót biztositó szint—

től.

A családok gyermekszám szerinti megoszlása

" (százalék)

f A ! E

juta Ténylegesen Lehetséges gyszerű

A gyermekek száma kill/212222 meg:/laló- világ:; reagál-ik.

szerint szükséges

1974—ben

0 1 5 5 5

l 6 17 10 15

2 72 60 65 45

3 . . . . . . . . 19 15 17 30

4— . . . . . . . . 2 3 3 5

Összesen . . . . 100 100 100 100

Atlagos gyermekszám 2.17 1,92 2,10 2.30

* Az 1974-ben házasságot kötöttek tervei megvalósulásának 15 éves intervallumra történt előrebecsiésm

A lehetséges változat a gyermektelen és az egygyermekes családoknak olyan arányával számol, amely egyrészt figyelembe veszi az egészségügyi—biológiai korlá-—

tokat, másrészt pedig, amely megfelelő ösztönzőrendszerrel — rövidebb távon —- meg-- valósíthatónak látszik. Népesedéspolitikánknak és az ehhez kapcsolódó eszközrend—

szernek arra kell törekednie. hogy a családok saját családnagysággal kapcsolatos tervei minél teljesebben megvalósuljanak. Ne kerüljön sor arra, hogy a három gyer-- meket tervezők csak egy vagy két gyermeket szüljenek, vagy —— ami még gyakoribb!

—. hogy a kétgyermekes családot kívánók megálljanak az első gyermeknél.

Magyarország népességének jövőbeni alakulásával kapcsolatban nem téveszt—

hetünk szem elől bizonyos száraz és jellegükben kedvezőtlen tényeket sem. Az egyik

(12)

.1072 BARTA BARNABÁS

ilyen az a realitás, hogy a házasságkötési és ezen keresztül a termékenységi arányo- kat a népesség korstruktúrája, az adott évjáratak létszáma elég mereven megha—

tározza. Ez a következő 10 év távlatában elkerülhetetlenül kedvezőtlen hatásokkal

fog járni.

Nem hagyhatjuk továbbá figyelmen kívül —— jóllehet kis ország vagyunk és az

utóbbi negyedszázadban konszolidált, békés közérzetű társadalmat mondhatunk magunkénak — a világban történő változások lehetséges hatásait sem. A nyugat—

európai országok adatai rendkívül plasztikusan illusztrálják, hogy a legutóbbi évek gazdasági nehézségei, a társadalmi és politikai bizonytalanság mozzanatai meny—

nyire intenzíven kifejezésre jutnak a termékenység alakulásában még olyan orszá- gokban is. mint például Ausztria, Svájc, a Benelux a'llamok, Svédország stb. Ezért nem lehetnek illúzióink: népesedési problémáinkkal olyan időszakban kell szembe—

vnéznünk, amelyeta lassú gazdasági növekedés jellemez, szemben az 1960-es, 1970- es évekkel, amikor a gyors gazdasági fejlődés a társadalmi juttatások rendszerének

lényeges bővülését és összegük rohamos emelkedését tette lehetővé. Erre a követ-

kező 5—10 évben nem számíthatunk, ezért fokozottan törekednünk kell arra, hogy korlátozott pénzügyi—anyagi eszközeinkkel úgy gazdálkodjunk, hogy ez a lehetősé—

fgekhez képest optimális eredménnyel járjon.

lRODALOM

Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa E,"CN.9/347 sz. dokumentuma.

Br. Klinger András: A fejlett országok termékenységének alakulása. Demográfia. 1980. évi 4. sz. 335—

345. old. '

PE3l-OME

ABTOp ycranaanusaer, l-ITO cornacno OÖCneAOBaHMRM u oueHKaM npoucxonur semen- nei—me remnoe pOCTa uucneHHocw HaceneHnn Mupa, Koropuü a Kouue TbiCHHeHETMR MOMGT '"coupamnca n.o 1,5 npoueHTa (no cpaaHeHmo c 1,7 npoueHTa a HBUJH mm). OAHGKO u a npen- mcronumü nepwon a uacm passnsaioumxcn crpaH SYAYT "mert, MeCTO őbiCprie TeMnbl pocra uacenemm. AeMorpacpi—mecnwe YCHOBHR a pasaurux crpanax nenmorcn no cymecray OAHO-

pOAHbIMH, a s paaausaioumxcn crpanax OHH ocraHyrcg reTepOFeHHbIMH.

B BGHI'pMH ocoőuü umepec K neMorparpuuecng BonpocaM oőnanaer őonee lieM cro—

nemeü Tpaguuueü. Cornacuo umeioummcn a pacnopmkemm AÖHHHM a Beurpm nepnop. ne—

;Morpacpuuecnoro nepexona a orma-me o-r Apyrux eaponeücnux cvpaH npvonmancs HEAD!!—

ro; Tenneuum cakpamenun pomnenuü npononmanacu noum 6e3 nepepblsa u npononma- ercsi u a Hecronmee apeMn.

B BeHrpim uucno cmepreü .no cnma Tbicmenemü őyae'r Bospactarb w npononmmenbno Gyner npeaocxoamb uucno muaopomneunü. K ZOOO—omy rogy aeponmas uncnennocrb Ha- r—cenem—m coxpamrcn Ha 400000 : omomeuwu K 10710 TucnuaM a 1980 rogy.

Ec-recraem-iag Yöblnb BbI3OBeT suauufenbnue anouomuuecuue prnnoc'ru BBHAY népei-ma :Hacenenua " Henponopuuonanbnoro pacta uagepmex Ha cogepmanne npecrapenmx.

Paccmorpea B gansueümeM p.mamuky 6pakocouerauuü (u paaeogoa), aa'rop orMeuaeT, ura a passarmx Kanuranucmuecnnx crpaHax (aa ucxmoueuneM Coenunem—iux LlJTaTOB Ame—

pmm) Hecrannapmaosannue Koacpcpuuuemu 6pakocoueranuü c l970-bix rogoa nepMaHeHr—

Ho coupamaiorcn. B crpaHax BocrouHoü Esponbi aru Koacpcpuuuemu HBHSHOTCH no cymecmy

ycroűwabmu. ,

Mccnenya mmamuxy nnonoamocw : Mémnynapognmx Macmraőax u 3 BeHi'pHH, aerop noctauaanuaaercn Ha ocymecrsnenubix a 1973 rogy oreuecrseHHux AeMOFpa$HHeCKHX mepo-

npmmmx w nx peaynbrarax.

3aTeM aarop paCCMarpraer paanuumi a CMepTHocm u ocranaanuaaetcn Ha omunaeMom npononmurenbnocru mmm HaceneHus.

B aaKmov—iei-me s 'paMKaX uccnersaHun npencronmero p.amxemm Hacenenun Bem—pm aaBTop yCTaHaBnnBaeT, uno :; nnnrensuoü nepcneumse omnnaercn ecrecmennaa yőbmi, Ha—

xceneHun. B m—n'epecax cAepmnaaHun yxyAmeHun nemorpacpuuecxoro nonomen—mn cymecr—

(13)

A NÉPESSÉGFEJLÖDÉS TENDENCIA! 1073

eye-r norpeőnocrb B Taxoi AeMorpadmuecxoi'a nonumke, Koropaa H a ycnoamix npennonara- eMle OFpBHHHeHHbIX (pHHaHCOBblx " MBTepHBJ'lebIX aosMonu-roc-reü cnocoőHa crumynuposarb noablwenme nnoAOBHTOCTH.

SUMMARY

The author points out that, according to the analyses and estimates. the rate of growth of the world population Will be reduced: by the turn of the millenary it may decrease to 1.5 per cent from the 1.7 per cent yearly growth rate at present. However, the high rate of growth of the population will go on in some developing countries also in the future. Demo- graphic conditions are basically homogeneous in the developed countries, but they remain

heterogenous in the developing ones.

The increased interest in population problems in Hungary has more than a hundred year old tradition. According to the available data the period of demographic transition iasted in Hungary only for a short time, in contrast to the other European countries; the downward tendency of births continued almost uninterruptedly and it remains a characteristic feature also in the future.

The number of deaths in Hungary will increase up to the turn of the millenary and it will steadily exceed in number of the live births. The population will probably decrease by then with 400,00 from the 10.710,000 in 1980.

The natural decrease makes considerable economic difficulties due to ageing of the population, to the disproportionate increase of the burdens of supporting elderly people.

Having surveyed the change in nuptiality (and in divorces) the author points out that in the developed capitalíst countries (except the United States) the rough nuptialíty rates are continuously decreasing since the 1970ies, while they are practically stable in the Eastern-

European countries.

Analysing the change in fertility on international level and in Hungary the author out—

lines the population policy measures which have been taken in Hungary since 1973 as well as their results. Then he analyses the differences of mortality rates by causes of death and

deals with the change in life expectancy.

Discussing the future development of population in Hungary the author stresses that natural decrease of the population can be expected on the long run. With a view to keep down the deterioration of demographic conditions. a population policy is reauired which can íncite to increase fertility even within the likely limited financial possibilities.

2 Statisztikai Szemle