A háború utáni népszámlálások

S'I'ATISZTIKAX IRODALMI FIGYEIJÖ

' 695

III. tipus: ide kell számítani azokat a

családokat, melyekben a kereső férj és

kereső feleség más-más osztályba tartoz—

nak és a családtagok egyszer a férfi, más-

szor a nő családfő osztályába sorolandók.

A családokból háztartások képezhetők 4 típus szerint.

A—típus: azok a háztartások, melyek

csak olyan családtagokat foglalnak ma—

gukban, akik fel- vagy lemenő rokonsági viszonyban állanak egymással.

B-típus: olyan háztartások tartoznak

ebbe a háztartási típusba, melyek az egye- nesági fel- és lemenőkön kívül egyéb

rokont is magukban foglalnak vagy csak ilyen családtagokból állanak.

C—típus: vegyes háztartások, melyek mind rokonokból, mind idegen személyek-

ből állanak.

D-típus: azok a háztartások, melyek

csak idegen személyeket foglalnak ma- gukban.

A szerző könyvében ismerteti még az

Egyesült Nemzetek Statisztikai Hivata- lának első tervezetét a lakásszámlálásokra vonatkozó általános irányelvekről és a

Lakás- és Épületstatisztikai munkacso—

port által ajánlott definiciókat. A könyv foglalkozik végül a népszámlálás repre—

zentációjának és a próbaszámlálásnak elveivel és problémáival.

(Ism.: Mikes Gábor) A háború utáni népszámlálások

(Poszlevoennüe perepiszi nasza—leniia.) Moszkov- szkij ékonomiko—sztajtiszticseszkii insztitut. Moszkva.

1957. Goszsztatizdat, 340 p,

A V. A. Usztijcmc szerkesztésében és a'

Moszkvai Gazdaságstatisztikai Intézet

kiadásában megjelent cikkgyűjteményv ismerteti a szocializmust építő országok

és hét tőkés ország: Anglia, India, Olaszország, Kanada, Egyesült Államok,

Franciaország, Japán második világhá—

ború utáni népszámlálásait módszertani és szervezési szempontból, valamint a fel—

vétel körére vonatkozólag.

A népszámálások ismertetését mel—

lékletek (népszámlálási kérdőívek, utasí-

tások, magyarázatok) követik, majd egy kimutatás az egyes országok kérdőívein szereplő kérdésekről. Két érdekes össze—

állítást találunk a mű végén: az egyik táblázatosan mutatja ki, hogy 67 ország

mely években tartott népszámlálást 'IBOO—tól l954—ig, a másik azt ismerteti,

hogy lBOO—tól l954—ig évenként a világon

hány népszámlálást tartottak.

A második világháború nagymértékben

megzavarta a népszámlálások időrendi—

ségét. Sok országban 1940 helyett 1941-

ben vagy később tartottak népszámlálást. ' ,A világháború befejezése után az abban

résztvett vagy érintett országok nem vár—

hattak a legközelebbi nullával végződő évre. Albániában 1945—ben, Bulgáriában.

Lengyelországban és Németországban

1946—ban, Csehszlovákiában 1947—ben, Ju-

goszláviában és Romániában 1948—ban,

Magyarországon pedig 1949-ben tartották meg a háború utáni első népszámlálást.

Sok tőkés ország is 1950 előtt vette szám—

ba népességét. Ily módon számos ország—

ban gyakoribbakká váltak a népszámlá—

lások. _

A legtöbb háború utáni népszámlálás lakás—(lakóház—)összeírással volt egybe—

kapcsolva, amit a háború utáni rossz la—

kásviszonyok tettek indokolttá. Számos amerikai és néhány európai országban

a népszámlálással együtt mezőgazdasági összeírást is tartottak.

Az egyes országok behatóan tanulmá—

nyozták a népesség kategorizálásának (ál—

landó népesség, jelenlevő népesség) kér—

dését. Az ENSZ Statisztikai Hivatalának

megállapítása szerint 52 ország népszám—

lálásai közül 25 az állandó, 17 a jelenlevő és 10 mindkét népességi kategóriát vette számba. A 19 európai ország közül (18 kapitalista ország és Jugoszlávia) csak

Anglia és irország vette a jelenlevő né—

pességet alapul. Az ENSZ beszámolójában nem szereplő szocialista országok sorában egyedül Magyarország alkalmazta a jelen—

levő népesség kategóriáját. A XIX. század elvével ellentétben, a jelenlegi irányzat

az állandó vagy mindkét népességi kate—

gória, Franciaország 1954—ben, Olaszország 1951—ben, Japán 1950—ben és India 1951—

ben tért át az állandó népeÉség számba—

vételére. Ennek az irányzatnak sok oka van. Legfontosabb talán a lakások össze—

irásának szükségességében (nem lakott lakások, a bérlő másutt tartózkodik stb.)

keresendő. A második ok (amely részben kapcsolódik az elsőhöz) az, hogy az állam—

hatalom helyi szerveinek az eddiginél na-

gyobb mértékben van szüksége a lakosság adatainak megismerésére.

Az állandó népesség számbavételének

szükségszerűsége aháború utáni népszám—

696 STATISZTIKAI IRODALMIM nem "

lálásokban a figyelmet a családra, mint

a megfigyelés egységére irányította.

Bojarszkij megjegyzi, hogy a "családnak"

két meghatározása van: aiszűkebb érte—

lemben vett családba sorolhatjuk mind—

rokonságban álló, egyazon lakásban élő

családtagokat értjük, míg a tágabb érte-

lemben vett családba sorolhatjuk mind—

azokat a személyeket, akik bár nem áll- nak rokonsági kapcsolatban a családfővel,

de vele egy lakásban laknak. Ide tartoz—

nak tehát a népszámlálás eszmei idő—

pontjában a lakásban tartóZkodó, ideigle—

nesen jelenlevő személyek (vendégek stb.)

is. Ebben az értelemben azonban meg—

felelőbb a ,,család" helyett a ,,háztartás"

szót használni.

A népszámlálás módszerét tekintve meg- állapítható az az irányzat, hogy a régebbi

önszámlálás helyett mindinkább áttérnek a megkérdezés módszerére. ,

A háború előtt csak ritkán kellett a megszámlált népességnek egy—egy adatot

okmányokkal igazolni. Ez az eljárás a

mostani népszámlálások programjában mind gyakrabban fordul elő.

A népszámlálások időtartama 3—tól 20 napig váltakozott az egyes országokban.

A. számlálókörzetek nagysága függ a nép—

számlálás időtartamától és általában né—

hány száz személyre terjed. Legkisebb Albániában (60 személy, városokban 80),

legnagyobb Olaszországban (2500 személy).

A második világháború után mind több országban alkalmazzák az összeirási prog—

ram, a nyomtatványok stbi helyességének ellenőrzését szolgáló próbanéűszámlála's módszerét is.

(lem; Rulz György) Somogyi, Stefano:

Az emberi termékenység és a gazdasági

átalakulás azt olaszországi népesség fejlő-

désének szempontjából

(Ferlilita u—mana e transformazione economica von prospettive demogmfiche per Thália.) Róma.

1957. lstituto di Medicina Sociale. 266 p.

Somogyi tartalmas és értékes könyvé-

ben a demográfia egyik legidőszerűbb fe- jezetével: az emberi termékenység és a gazdasági átalakulás problémái közti ösz—

szefüggésekkel foglalkozik. a, Műve tulajdonképpen régebbi kutatá—

soknak a foglalata: lényegileg 16 korábbi tanulmányának anyagát tömöríti nyolc

nagyobb fejezetbe, de kiegészítve újabb adatfeldolgozások eredményeivel, s új

bizonyító elemekkel; egyben egyes koráb- " ' ' bi, nem kellőképpen megalapozott ,megl

állapítások elhagyásával.

Somogyi új műve nem tankönyv és nem is összefoglaló forrásmunka; sokkal in- kább egységes keretbe foglalt tanulmány— _k ,

sorozat, mely sokszínű anyagát kerszerűy

haladó tudományos szemlélettel, módsze—

resen és értékes megállapítások kiséreté—

ben ismerteti. Fejezetei átfogó tartalmú—*

ak, s az egyes témákat a szükséghez mér—

ten különböző —— népességelméleti, népe—

sedéspolitikai, biológiai, szociális, egész—

ségügyi, települési és mindenekelőtt gaz—

dasági—oldalakról világítja meg; a köz-'

gazdasági szempontok következetes kiv

emelése a mű legjellemzőbb szerkezeti

vonása.

A könyv, tulajdonképpeni fő témáját az első három fejezet foglalja össze: a de—

mográfiai fejlődés és a gazdasági előre-

haladás összefüggő vizsgálatával, kapcso—*

latáival foglalkozó első; az emberi termé—

kenység, a népszaporodás tárSadalmi—

gazdasági és biológiai—fiziológiai tényezöi— *

ről számot adó második és a népeSsé—g—

alkat változásait a gazdasági átalakulás, valamint a munkanélküliség problémái

kiséretében megvitató harmadik fejezet.

A következő fejezet némi kitérővel a má—

sodik világháború előtti német fasiszta népesedéspolitika kritikája. A könyv ma—

sodik témájáról, a népességi előrejelzések—

ről a két következő fejezet számol be;

mégpedig egyrészt Olaszország 1950—1971.

évi várható népességfejlődéséről, más—_

részt az ország egyes vidékeinek 1991—ig kiszámított néperő—eltolódásairól. A két utolsó (kiegészítő) fejezet az olasz kiván—

dorlás demográfiai és társadalmi hatásai—

ról, illetőleg a férfiak és nők lélekszáma—v

ban mutatkozó aránytalanságokról, azok

társadalmi—gazdasági következményeiről rajzol képet.

Ebben a tartalmi tagolásban a könyv számos alapvető fontosságú gazdasági-

népesedési kérdésről emlékezik meg. így például a neomalthusiánus állásfoglalá—

sokról; a túlnépesedésről; a gazdasági és

demográfiai fejlődés harmóniájáról-disz— _ harmóniájáról; a föld termőképességében:

rejlő további népességeltartó lehetőségek-

' ről; a, tőkeképződés népességi—népesedési '

vonatkozásairól; az emberi termékenység