Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója*
Az adatvédelmi biztos beszámolójának bevezetőjében jelzi, hogy az adatvédelmi ügyek esetében az elmúlt években jelentős szerkezeti változás következett be: az állam, mint adatkezelő egyre inkább háttérbe szorul, míg a polgároknak a magánszféra adatkezelé- sei okoznak egyre több sérelmet. További je- lentős változás a technikának az adatvédelem- re gyakorolt hatása. A biometrikus azonosítók, a rádiójellel működő azonosító chipek, a fejlett kamerarendszerek, az adatelemző programok új kihívást jelentenek. Nem csupán azért, mert nehéz lépést tartani a gyors fejlődéssel, hanem azért is, mert a gondolkodásban kell változtat- ni: a korábbi adatkezelőkre és az adatkezelé- sekre való irányultság helyett az alkalmazott technológiára, azok hatásaira és alkalmazási területeire kell figyelni. Ehhez némileg szakí- tani kell az egysíkú jogászi szemlélettel, az adatvédőknek – az esetek jó részébe – immár elengedhetetlen bizonyos szintű „informatikai műveltség” is. Megfigyelhető változás az is, hogy az adatok egyre kevésbé védhetők hatá- rainkon belül. A „multik” korában élünk, a bankok, a távközlési szolgáltatók, marketing- cégek, de – az internetnek köszönhetően – még az áruházak is, valamint a más országban je- lenlevő sokféle tevékenységet folytató nagy- vállalatok azok, akik igyekszenek egységes szempontok szerint működni, függetlenül az egyes országokban megjelenő jogi háttértől.
Ez azt eredményezi, hogy a nagyvállalatoknak egyes más országokban történő, ott jogszerű adatkezelése, az itteni jog szerint jogellenes- nek minősülhet, ezért szükség van a nemzet- közi együttműködés kiszélesítésére. A korábbi beszámolókhoz hasonlóan az adatvédelmi biz- tos örömmel állapítja meg, hogy tovább emel-
kedett az információszabadsággal kapcsolatos beadványok száma, melynek egyik oka, hogy a polgárok egyre öntudatosabban kívánnak hoz- zájutni az őket megillető információkhoz. A beszámolók közzétételében is jelentős változás történt: az ügyek és ügytípusok számának nö- vekedése egyre nehezebbé tette, hogy az adat- védelmi biztos közleményeiből és állásfoglalá- saiból – papíralapon – válogatást adjon közre, így ezek az anyagok az adatvédelmi biztos honlapján csak elektronikusan férhetők hozzá.
A hagyományoknak megfelelően a beszá- moló viszonylag részletesen elemzi a beérke- zett ügyiratok számát, megoszlását és jellegét.
A lényeget összefoglalva megállapítható, hogy a több éve tartó drasztikus ügyszámemelkedés megállt, de ezen belül az adatvédelemmel és információszabadsággal kapcsolatos panasz- ügyek száma az előző évhez képest további emelkedést mutatott. A személyes adatok vé- delmével és az információszabadsággal kap- csolatos panaszok egymáshoz viszonyított ará- nya érdemben nem változott, azaz az adatvé- delemmel kapcsolatos ügyek képezik még mindig a panaszügyek többségét.
Az adatvédelmi biztos változást érzékel abban, hogy a nagy adatkezelőnek számító fegyveres és rendvédelmi szervek, az önkor- mányzatok, a társadalombiztosítás szervei, az adóhatóság egyre kevesebb munkát adnak, melynek egyik oka, hogy az adatkezelők a kez- deti bizonytalanságoktól vagy éppen a régebbi időkből „öröklődött” rutintól megszabadulva, megtanulták, hogy munkájuk során figyelni kell a személyes adatok védelméről szóló jog érvényesülésére, és egyre inkább betartják a jogszabályokat, miközben az állampolgárok tá- jékoztatására is figyelmet fordítanak. Másrészt
* Az adatvédelmi biztos beszámolója 2006 [2007]. Az Adatvédelmi Biztos Irodája. Budapest. A beszámoló teljes anyaga megtalálható az adatvédelmi biztos honlapján (www.obh.hu).
az állampolgárok is megtanulták, hogy a de- mokratikus jogállamban az állam nem felet- tük áll: ismerik jogikat, képesek azok érvé- nyesítésére, így nem feltétlenül szorulnak ar- ra, hogy az adatvédelmi biztostól kérjenek segítséget.
Az adatvédelmi biztos felhívja a figyel- met, hogy a magánszféra egyre gyakrabban elbizonytalanítja az állampolgárokat. Egy- mást érik a legkülönbözőbb adatkezelések:
kamerák a munkahelyeken, üzletekben, ban- kokban, okmányok másolása, véget nem érő adatfelvétel a hitelképesség vizsgálatakor,
„ellenőrizhetetlen ellenőrzések”, bonyolult adatszolgáltatási rendszerek. A mindennapja- ink részévé vált, hogy ügyfélként, adósként, munkavállalóként sokan, túl sokan kíváncsi- ak ránk. Ezekben a viszonyokban ráadásul a függőség, a kiszolgáltatottság is megjelenik.
Az állampolgár, aki jogai ismeretében, tuda- tosan és határozottan lép fel egy túlzó rendőri intézkedés, adóhatósági vizsgálat ellen, elbá- tortalanodik, ha munkáltatójával, bankjával vagy távközlési szolgáltatójával áll szemben.
Nehézséget okoz a jogszabályi környezet is.
Míg a közhatalom gyakorlása szigorú szabá- lyokhoz kötött, ezekben a magánjogviszo- nyokban sok a rendezetlen kérdés, a megen- gedő szabály, így nehéz látni a határokat a jogszerű és a jogellenes között; sok a bizony- talan, „szürke” terület, melyet az adatkezelők a hatékonyság jegyében igyekeznek minél jobban kihasználni. Végezetül nem lehet elfe- ledkezni még egy fontos tényezőről sem: a magánszféra nagy adatkezelői közül kerülnek ki azok, akik meg tudják venni a legfejlettebb technológiát, alkalmazni tudják a legdrágább adatelemzési módszereket is.
A korábbi beszámolókhoz hasonlóan az adatvédelmi biztos elemzi a nagy állami (ön- kormányzati) adatkezelésekkel kapcsolatos beadványokat. Itt kell megjegyezni azt az örömteli tényt, hogy a statisztikai szolgálattal
kapcsolatos adatkezelési problémák nem sze- repelnek a beszámolóban.
Érdemes szólni arról a beadványról, mely ki- fogásolja, hogy az Autótulajdonosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete vajon jogszerűen használja-e a rendőrség körözési adatállományát a lopott autók felkutatására. Az adatvédelmi biz- tos válasza azért érdekes, mert itt is kifejti, hogy az egyes adat mikor válhat személyes adattá.
„A biztos ezekben az ügyekben arra az ál- láspontra helyezkedett, hogy a gépjármű körö- zési adatok – többek között a rendszám, alváz- szám, gépjármű színe és típusa – nem minősül- nek személyes adatnak, hiszen amennyiben egy személy vagy egy szervezet csak ezeket az ada- tokat kezeli, úgy egymagában a „saját” adat- bázisa alapján nem tudja ezeket az adatokat egy meghatározott személyhez társítani. Egy adat gyakorlatilag bármikor kapcsolatba hozható az érintettel, hogyha azt megfelelő adatbázisba he- lyezzük, konkrét adatkezelések vizsgálatakor azonban csak az releváns, hogy az adott adat- kezelő össze tudja-e egyértelműen kapcsolni a kezelt adatokat egy természetes személlyel. El- lenkező értelmezés esetén ugyanis minden adat személyes adatnak minősülne, még a statiszti- kai adatok vagy például akár egy véletlensze- rűen kitalált születési dátum is. Mindezek alap- ján tehát a kérdéses adatkör átadása a polgárőr- ség – illetve bármely más személy vagy szer- vezet – részére adatvédelmi szempontból nem kifogásolható, amennyiben az adatok címzettje saját adatállománya alapján nem tudja a kap- csolatot helyreállítani az adat és annak „tulaj- donosa” közt.” Beszámoló [2007] 47. old.)
A statisztikai adatszolgáltatásnál is mindig gondot okoz az a kérdés, hogy egyéni vállal- kozók esetében mi minősül személyes, illetve ún. „céges” adatnak. Az adatvédelmi biztos szerint az egyéni vállalkozókkal kapcsolatban a következő a helyzet.
„Az Avtv. 1/A. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezései kizárólag természetes személyek adatait érintő adatkezelésekre vo- natkoznak. Az egyéni vállalkozó azonban a szóban forgó helyzetben nem tekinthető termé- szetes személynek, hiszen épp az teszi lehetővé számára, hogy a METRO ügyfelévé váljon, hogy „kvázi” cégként viselkedik, illetve a gaz- dasági életben való részvétel is azáltal válik le- hetővé a számára, hogy a jog bizonyos szem- pontból cégnek tekinti. Természetesen előfor- dulhat, hogy természetes személyként védett adatai (pl. lakcím, telefonszám stb.) megegyez- nek az egyéni vállalkozóként is használt adata- ival – így pl. a lakcíme egyben a székhelye is –, ilyen esetekben azonban ezekre az adatokra már – „céges” minőségükben – nem terjedhet ki a személyes adatok védelméhez fűződő jog.
Mindezek alapján tehát az egyéni vállalkozók adatai nem tekinthetők személyes adatoknak, így kezelésükre, illetve továbbításukra nem vo- natkoznak az Avtv. rendelkezései.” (Beszámoló [2007] 49–50. old.)
Az adatvédelmi biztos már évek óta ag- gódva figyeli, hogy az adóhatóság információs bázisán jelentős adatkoncentráció zajlik. Kije- lenti, hogy az elmúlt évek adózási tárgyú tör- vénymódosításait áttekintve megállapítható, hogy a hatóságok közötti adatszolgáltatásra, adatátadásra vonatkozó szabályok változásai rendszerint az információs önrendelkezési jog újabb és újabb korlátozásával, egyre több sze- mélyes adat hatóságok általi kezelésével jár- nak. A közteherviselés és az állami bevételek biztosításának fontosságát elismerve némi ag- godalomra ad okot ez a folyamat. Különösen a jelentős változásokkal, kiterjedt adatkezeléssel járó törvényjavaslatok előterjesztése során kel- lene nagyobb hangsúlyt fektetni a tervezett változtatások szükségességének, indokainak bemutatására, ugyanis csak az alapjogi korlá- tozás alkotmányos követelményeinek megfele-
lő adatkezelési szabályok fogadhatók el.
Aggasztó az a tendencia és jogalkotási mód- szer, mely szerint a hatóságok közötti adat- szolgáltatásra, adatátadásra felhatalmazást adó törvényi rendelkezések minden nagyobb mó- dosító törvénycsomag kapcsán megváltoznak úgy, hogy kiegészülnek egy-egy átadandó adatfajtával, továbbá az adatátadásban részt vevő adatkezelő szervvel, hatósággal, de az adattovábbítások köre, mértéke bővítésének indokoltsága sincs megfelelően alátámasztva.
Elfogadható, ha az adóhatóság a többszörös adatszolgáltatás adminisztratív terheit csök- kentendő olyan adatokat is összegyűjt, rögzít és továbbít, amelyeket azután más állami szer- vek fognak nyilvántartásba venni és felhasz- nálni. Az azonban ellentétes az osztott infor- mációs rendszerek alkotmányos követelmé- nyével, ha az adóhatóság a mások számára összegyűjtött adatokat saját nyilvántartásában készletezi, felhasználja.
Az ún. szektorális adatkezelések közül a je- len beszámolóban főleg az egészségügyi adat- kezelésekkel foglalkozik az adatvédelmi biztos.
Megállapítja, hogy a társadalombiztosítás rend- szerében – az OEP-től megkapott információk szerint – évente 150 millió receptet írnak fel, 120 millió orvos-beteg találkozót dokumentál- nak, a kifizetések összege 1500 milliárd forint.
Ezek mindegyikénél szükségszerű az adatkeze- lés. Ennek eredményeképp végül a nagy állami nyilvántartások körében a legnagyobb rend- szerjellegű nyilvántartás jön létre. Elkerülhetet- len tehát ennek a stratégiai jelentőségű, a bizto- sítottak intim szférájához tartozó különleges adatokkal működő rendszernek a megfelelő ke- zelése, védelme és „karbantartása”. A beszá- molóban szól a háziorvosok adminisztratív fel- adatainak növekedéséről, a közgyógyellátottak adatainak kezeléséről, a betegségkódszámok használatának problémáiról.
Az adatvédelmi biztos évek óta kiemelt fi- gyelemmel kíséri a munkáltatók adatkezelésé-
vel kapcsolatos beadványokat. Megállapítja, hogy a munkavállalók adatainak kezelésével kapcsolatos beadványok száma ez évben is meghaladta az előzőkét, más szektorális adat- kezelésekhez képest jelentős emelkedést mu- tatva. A panaszokból többek között az derült ki, hogy a munkavállalók egyre tudatosabban figyelnek magánszférájuk védelmére munka- helyükön, ugyanakkor az egzisztenciális ki- szolgáltatottságuk miatt ez a jogérzék sokszor pusztán az észlelésre korlátozódik, és nem ter- jed ki az aktív jogérvényesítésre. Az érintettek személyiségi jogaikat egyes adatkezelések kapcsán kevésbé tudják érvényesíteni. A mun- ka világán belül azok a személyek vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben, akik ko- rábbi munkahelyüket valamilyen oknál fogva elvesztették, s maguk és családjuk eltartása ér- dekében mihamarabb új munkahelyet kell ke- resniük. A jeligés álláshirdetésekkel, valamint a magán-munkaközvetítők adatkezelésével kapcsolatos problémák, azok utólagos nyomon követése évről évre visszatérő kérdésként me- rült fel az állampolgárok beadványaiban. A biztos a két adatkezelői kör eljárásával kapcso- latban ajánlást tett közzé.
„A jeligés álláshirdetésnek az a sajátja, hogy a hirdetést feladó személy személyazo- nossága – illetőleg ha a feladó cég, annak kilé- te – nem válik ismertté az érintett pályázó előtt, mindössze egy hagyományos vagy elekt- ronikus postacímet tartalmaz, melyre a kért személyes adatokat meg kell küldeni. A je- lentkező nem szerez tudomást arról, hogy pon- tosan hova, kinek küldi meg személyes – ese- tenként különleges – adatait, s arról sem, hogy az adatkezelő a továbbiakban a személyes ada- tokat milyen célra kívánja felhasználni. Az ál- láshirdetéseknek tartalmaznia kell a feladó személyének, valamint ha nem azonos vele a későbbi adatkezelő, akkor annak pontos meg- jelölését, azt az információs módot, formát, melyen keresztül az érintett tájékozódhat az
adatkezelés céljáról, a személyes adatainak ke- zeléséről, illetőleg amelyen kérheti annak megszüntetését. A munkahelykeresés további tipikus formája a munkaközvetítőkön keresztül történő álláskeresés. Ennek a magánkeretek között működő formája a magán- munkaközvetítői tevékenység, mely során a munkavállaló jóllehet ismeri a személyes ada- tait kezelő személyt, egzisztenciálisan kiszol- gáltatott helyzete ugyanakkor nem változik, s ebből fakadóan olyan személyes adatokat is megad a munkaközvetítő számára, melyek ke- zelése sokszor cél nélküli. A beadványokból az is kitűnik, hogy egyes esetekben a magán- munkaközvetítő az érintett kifejezett kérelme ellenére sem szünteti meg a személyes adatok kezelését, vagy olyan személyeknek is meg- küldi azokat – például külföldi munkáltatónak –, amelyhez az érintett nem járult hozzá, s melyről nincs tudomása.” (Beszámoló [2007]
71–72. old.)
Az adatvédelmi biztos az említetteken kí- vül számba veszi többek között az oktatásügy- höz, a hitelintézetekhez, a biztosítókhoz, a saj- tóhoz, az internethez köthető adatkezeléssel kapcsolatos problémákat. Miután a 2006. év az országgyűlési és önkormányzati választások éve volt, kiemelten foglalkozik ezzel a kérdés- körrel. Szerte Európában aggodalommal figye- lik a politikai pártok direktmarketing- tevékenységét. Az adatvédelmi biztosok 2005 szeptemberében Montreux-ban (Svájc) közle- ményt adtak ki a témával kapcsolatban.
„A montreux-i határozatban foglaltak sze- rint a személyes adatokat a pártok nagy meny- nyiségben – néha agresszív módon – folyama- tosan gyűjtik különböző technikák alkalmazá- sával – közvéleménykutatás, software-kereső eszközön keresztül e-mail címek gyűjtése, vá- roson belüli korteskedés vagy interaktív TV-n keresztül – ilymódon élve a politikai véle-
ményformálás eszközével. Az adatok néha jo- gosulatlanul tartalmaznak valós (levelezési címek, telefonszámok, e-mail postafiókok, szakmai tevékenységgel kapcsolatos informá- ciók és családi kapcsolatok mellett) vagy felté- telezett erkölcsi és politikai meggyőződésre utaló, illetve szavazási tevékenységre utaló kü- lönleges adatokat. A különböző személyekről tolakodó módszerek alkalmazásával olyan ké- pet állítanak fel, melynek alapján őket – néha alaptalanul – szimpatizánsként, támogatóként, párttagként tüntetik fel, hogy saját politikai céljaik eléréséhez fokozni tudják az állampol- gárokat megcélzó kommunikáció hatékonysá- gát. A határozat kimondja, hogy minden poli- tikai kommunikációs tevékenység során – ide- értve a választási kampányhoz nem kötődő te- vékenységeket is –, mely együtt jár személyes adatok kezelésével, tiszteletben kell tartani az érdekelt személyek alapvető jogait és szabad- ságait, ideértve a személyes adatok védelmé- hez való jogot és az elfogadott adatvédelmi alapelveket.” (Beszámoló [2007] 127. old.)
A beszámoló az őszi zavargások kapcsán felmerült adatvédelmi kérdések okán szól az adatvédelmi biztos nehéz helyzetéről, az állás- foglalásait bíráló mindkét oldalról. Az adatvé- delmi biztos leszögezi, hogy a zavargásokról – melyek a Magyar Televízió székházának „ost- romával” kezdődtek, és az október 23-i történé- sekben tetőztek – számos vélemény, értékelés látott napvilágot. Az adatvédelmi biztosnak azonban csak annyi lehet a feladata, hogy a fel- merülő adatvédelmi kérdésekben állást foglal- jon. Az ilyen események kapcsán ez azért ne- héz, mert az egymással szemben álló vélemé- nyek olyan határozottan elkülönülnek, hogy bármilyen, valamelyik oldalt igazoló állásfogla- lás – még akkor is, ha az pusztán szakmai ala- pokon nyugszik – óhatatlanul politikai színeze- tet kap a közvélemény szemében. Hasonló a helyzet a választási kampányhoz kapcsolódó
adatkezelésekkel is: ha valamelyik pártot a biz- tos elmarasztalja, azt a másik oldal saját igaza bizonyításának véli. A választások kapcsán azért egyszerű megelőzni azt, hogy bárki politi- kai elfogultsággal vádolja a biztost, mert a szemben álló pártok szinte mindegyike ad okot a fellépésre. A zavargások kapcsán felmerült adatvédelmi kérdések szintén hasonló megosz- lást mutatnak: a biztosnak éppúgy fel kellett lépnie az állampolgárok, mint a rendőrök, bírák jogainak védelmében.
A beszámoló további részében az adatvé- delmi biztos a közérdekű adatok nyilvánossá- gával kapcsolatos beadványokat elemzi. Meg- állapítja, hogy a panaszok többsége már a ko- rábbi években is felmerült (például az önkor- mányzatok üléseinek és dokumentumainak nyilvánossága).
Külön megemlíti a fogyasztóvédelem és a nyilvánosság problémakörét, különös tekintet- tel a közérdekű adatok nyilvánossága és az üz- leti titok között felmerülő ellentétre. Ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos ajánlást is megfogalmazott.
„Az ajánlás – többek között – megállapítot- ta, hogy egyes fogyasztóvédelmi hatóságok szinte egyáltalán nem élnek a határozatok hoz- záférhetővé tételének az Avtv. és a Ket. által biztosított lehetőségével, és csak kifejezett, egyértelmű jogszabályi előírás esetén közölnek információkat. Tartanak ugyanis attól, hogy üz- leti titok sérelme, a jóhírnév sérelme vagy kár- okozás miatt az elmarasztaló határozattal érin- tett ügyfél pert indít ellenük. A biztos állás- pontja szerint azonban a vállalkozások jogszerű működésének ellenőrzésére hivatott hatóságok elmarasztaló határozata közérdekű adat. Az üz- leti titok intézménye nem lehet menedék a piac jogsértő szereplői számára, a jogsértés titokban maradása nem tekinthető jogszerű érdeknek. A Ptk. jóhírnév védelméről szóló rendelkezése nem jelenti azt, hogy tilos volna mindennemű
olyan tényállítás vagy adatközlés, amely a jogi személy társadalmi, piaci stb. megítélését hát- rányosan befolyásolná, azaz ártana jóhírnevének. A közigazgatási szerv jogsértést megállapító, tárgyszerű határozatának közzété- tele nem jelenti a jóhírnév sérelmét, az ilyen határozat közzétételét lehetővé tevő vagy el- rendelő jogszabály jogellenességet kizáró ok, illetve ilyen esetekben hiányzik a károkozás jogellenessége is. Az ajánlás kezdeményezte, hogy ismétlődő, súlyos, szándékos jogsértések esetén a hatóságoknak ne legyen mérlegelési joguk a közzétételt illetően, hanem jogszabály kötelezze őket a határozatok közzétételére, a lakosság tájékoztatására. A fogyasztók joggal igénylik a szélesebb körű tájékoztatást, mégpe- dig nemcsak a súlyosabb ügyekben, hanem a kisebb jogsértések esetén, vagy akár akkor is,
ha egyszerűen a termék vagy a szolgáltatás mi- nőségéről szeretnének többet tudni. (Beszámoló [2007] 139–140. old.)
A korábbi beszámolókhoz képest az adatvé- delmi biztos sokkal részletesebben szól a nem- zetközi kapcsolatokról, részletesen beszámol az Európai Adatvédelmi Biztosok konferenciáiról, az európai adatvédelmi biztos tevékenységéről.
(elérhetősége: www.edps.europa.eu). Az adatvé- delmi biztos beszámolója végül a jogszabályok véleményezésével kapcsolatos tevékenységek, az adatvédelmi nyilvántartás helyzetének bemu- tatásával zárul.
Dr. Lakatos Miklós,
a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: miklos.lakatos@ksh.hu
Beszélgetés dr. Fóti Jánossal
Dr. Fóti János ny. főosztályvezető-helyettes 1931-ben, Budapesten született, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott 1953-ban. 1957-től – rövid megszakítással – a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Először egészségügyi és szociális statisztikával, majd döntően a munkaerő-témával foglal- kozott. Ez utóbbi tárgykör keretében közel két évtizeden keresztül az ország mun- kaerő-mérlegének összeállításáért felelt, különböző beosztásokban. 1990-től a KSH Népszámlálási főosztályon a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetője volt.
Addigi beosztása mellett, 1991-ben, a főosztályvezető helyettesítésével is megbíz- ták. 1995-ben ment nyugdíjba. Hivatali munkáját nyugdíjba vonulása után is aktí- van folytatta, részt vállalt az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás feladataiban. Munkássága során számos cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban.
Munkája elismeréseként többször részesült a „statisztika kiváló dolgozója” ki- tüntetésben, illetve elnöki dicséretben. 1994-ban megkapta a magyar statisztikusok legmagasabb elismerését, a Fényes Elek-díjat.
Milyen családból származol, milyenek vol- tak ifjúkori tanulmányaid, egyetemi éveid?
Több generációs értelmiségi családból szár- mazom, apám vegyészmérnök volt, az egyik
dédapám vasútépítő mérnökként tevékenyke- dett, és részt vett a Brenner-hágón áthaladó vas- út építésében, mely már 140 évvel ezelőtt ösz- szeköttetést biztosított az Alpokon keresztül Eu- rópa belseje és a mai Olaszország között. Ez
