A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság 2015. évi beszámolója
A Nemzeti Adatvédelmi és Információsza- badság Hatóság (NAIH) 2015. évi beszámoló- ját, immár hagyományosan, egy elnöki bekö- szöntő indítja. Ebben a köszöntőben a NAIH elnöke, Péterfalvi Attila felvázolja a 2015. évi beszámoló összeállításának fő szempontjait, az adott évre jellemző főbb megállapításait. Az elnök a bevezetőben jelzi, hogy küszöbön áll az adatvédelmi uniós csomag –, az új általános adatvédelmi rendelet és bűnügyi adatvédelmi irányelv – elfogadása, mely hatással van/lesz a magyarországi adatvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozásra és gyakorlatra, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy az új és újabb infokommunikációs technológiák jelentősen próbára teszik a hatályos adatvédelmi jogszabá- lyok értelmezését és alkalmazását.
„E téren olyan mérvű és gyorsaságú válto- zásoknak vagyunk tanúi, amelyek kétségtele- nül nevezhetők forradalminak. Olyan eszkö- zök, szolgáltatások és fogalmak töltik be a hétköznapjainkat, amelyekről néhány évvel ezelőtt még senki sem hallott. Mindenféle okosabbnál okosabb eszköz vesz körül minket és egyre inkább ezek segítségével végezzük a munkát, tartjuk a kapcsolatot a családtagjaink- kal, az ismerőseinkkel, vagy a munkatársakkal.
Adatainkat felhőben tároljuk, és nem lepődünk meg, ha drón repül a fejünk felett. Életünk egyre nagyobb hányadát behálózva, az interne- ten, tartalmak és szolgáltatások előállítóiként és fogyasztóiként éljük.
Nem vállalkozhatunk a jövő megjósolásá- ra, de a változásokat az információs alapjogok
szempontjából vizsgálva megállapítható az, hogy az infokommunikációs technológiai fejlődés lehetővé teszi a minden korábbinál több információ, minden korábbinál kevesebb információbirtokosnál való koncentrálását, azaz az információs egyenlőtlenségek minden korábbinál nagyobb kiéleződését. Az pedig már szinte közhelyszerű, hogy az információk koncentrálása elősegíti a hatalom koncentrálá- sát. Kérdés, hogy az államok a jövőben képe- sek lesznek-e arra, hogy a jogi szabályozás eszközét felhasználva megvédjék a polgáraik magánéletét a globális nagyvállalatok és más államok információéhségétől.
Halkan fel kell tenni azt a kérdést is, hogy vajon ki védheti meg az egyes országok polgá- rainak magánéletét a saját államuk informá- cióéhségétől? Ugyanakkor biztató, hogy Euró- pában az információs magánszféra-védelem egyre inkább kilép az államilag szervezett jogrendszerek keretei közül és egységes, uniós rendeleti szintű szabályozás várható, amely a magas szintű jogvédelmet tűzte ki célként.”
(4–5. old.)
A beszámoló I. fejezete a NAIH működé- sének statisztikai adatait grafikonok segítségé- vel mutatja be, ezek az adatok jelentős ügyirat- szám-emelkedést mutatnak. Anélkül, hogy a részletekre kitérnénk, a legfontosabb változás- nak azt tartjuk, hogy mindkét információs ággal, a személyes adatok védelmével és a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsola- tos ügyek száma nőtt. Az adatvédelemi nyil- vántartással kapcsolatos ügyek nélkül az
ügyek információs jogok szerinti megoszlása a következő: adatvédelmet érint 2349 (67%), információszabadságot érint: 607 (17%), mindkét alapjogot érinti: 111 (3%), egyéb, a Hatóság más feladatkörébe tartozó ügy: 451 (13%). A közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való alapjo- got tehát valamilyen formában a vizsgált ügyek összesen 20 százaléka, összesen mint- egy 718 ügy érintette, ez 254 üggyel több, mint az előző évben volt. Az adatvédelmet érintő ügyek száma még jelentősebb mérték- ben, 750-nel emelkedett: 1599-ről 2349-re. A két adat alapján kijelenthető, hogy 2015-ben mindkét alapjogot érintő ügyek száma jelentő- sen növekedett.
A statisztikai adatok alapján megállapítha- tó, hogy 2014-hez képest némileg ugyan emelkedett a közérdekű adatok nyilvánosságá- val kapcsolatos ügyek aránya, mely jelenthet valamiféle érdeklődésnövekedést a közérdek iránt, azonban még mindig többségben vannak a személyes adatok védelmével kapcsolatos ügyeket fontosnak tartó állampolgári kezde- ményezések.
A beszámoló II. fejezete röviden szól az új európai jogalkotási csomagról és annak várha- tó magyarországi hatásairól.
A NAIH-beszámoló a III. fejezete azokkal az adatvédelmi kérdésekkel foglalkozik, me- lyekben szó van arról, hogy a beérkező szemé- lyes adatok védelmével kapcsolatos ügyek esetében a vizsgálati típusú ügyek száma nagyobb, mint a hatósági eljárásoké, ugyanak- kor a joggyakorlat alakítása szempontjából a hatósági eljárások jelentősebb súlyt képvisel- nek. (Ezen ügyek között a vizsgálati eljárások 30, a hatósági eljárások 3 százalékot képvisel- nek. A két eljárás között az a különbség, hogy míg a hatósági eljárás csak hivatalból indulhat, addig a vizsgálati eljárást bárki kezdeményez- heti.) 2015-ben 30 hatósági eljárás indult, mely nagyságrendileg megegyezik a 2014-ben
indult hatósági ügyek számával. A Hatóság 2015-ben (a 2014-es évből áthúzódott ügyek- kel együtt) összesen 22 eljárást zárt le, amely- ből 20 esetben állapított meg jogsértést és 19 esetben szabott ki bírságot. A 2015-ös évben kiszabott összes bírság összege 94 millió forint. A hatósági eljárással kapcsolatos elvá- rás, hogy a Hatóság minden esetben a köz- igazgatásban elfogadott határidőn belül, bírói kontrollra alkalmas döntést hozzon.
2015. évben – hasonlóan a korábbi évekhez – a kinnlevőség-kezeléssel, adósság-behajtással foglalkozó cégekkel, a termékbemutatókat szervező és az adatbázis-marketinggel foglalko- zó vállalkozásokkal kapcsolatban voltak ható- sági eljárások. Az adatvédelmi hatósági eljárá- sok során tapasztaltak alapján a Hatóság 2014- ben ajánlást bocsátott ki a követeléskezeléssel foglalkozó cégek, intézmények és szervezetek számára, mely ajánlás jogalkotási javaslatot is tartalmazott. (A jogalkotó egyelőre még e tárgyban nem hozott célzott jogszabályt.) 2015- ben sem csökkent azoknak a Hatósághoz érkező lakossági panaszbejelentéseknek a száma, amelyek a különböző követeléskezelő cégek adatkezelésének jogszerűségét kifogásolták.
Ehhez nagymértékben hozzájárultak a devizahi- telek forintosítása, valamint az elszámolás során felvetődött adatkezelési problémák. A Hatóság eljárásai során fény derült arra a követeléskeze- lői szektorban széleskörűen elterjedt gyakorlat- ra, hogy a megbízó és a megbízott, az adósok feje fölött, szerződésben megállapodnak arról, hogy az adósokra behajtási költséget terhelnek előre meg nem határozott összegben és feltéte- lek szerint, és jellemzően ez a követeléskezelő bevétele. Ez esetben az adósok adatait az erede- titől eltérő célra, saját bevétel behajtására hasz- nálták fel, melynek jogalapja nincs és minderről tájékoztatást sem kaptak az adósok.
Figyelemre méltó a NAIH-nak az elektro- nikus úton történő adattörlésekkel kapcsolatos véleménye. (Ez érintheti a statisztikai célú
adatkezeléseket is, mert lehet olyan körül- mény, mely szerint bizonyos adatféleségeket törölni kell.)
„Néhány követeléskezelő cég adattörlési technikájának vizsgálata során a Hatóság megállapította azt is, hogy az adatok logikailag törölve vannak, de fizikailag nem. A logikai törlés nem akadályozza meg a törlendő adat elérését, a logikailag törölt adatok halványan, de egyértelműen olvashatóan megjelentek az adatbázis lekérdező felületén…
A logikai törlés technikájával, a „felesle- gessé vált” adatok halványabbá tételével az adatkezelés nem szűnt meg, az adatok tovább- ra is látható, megismerhető formában léteznek az adatbázisban, az adatkezelés továbbra is fennáll a logikai törlés ellenére….
A Hatóság a cégek törlési technikája vo- natkozásában megállapította az Infotv. 4. §- ának/az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény/ sérelmét, és felszólította az adatkezelőket arra, hogy az adatok felismerhe- tetlenségének biztosításával törölje az inaktív adatokat.” (26–27. old.)
Az árubemutatóval egybekötött termékér- tékesítési tevékenységeket folytató cégek egy részét a NAIH 2015-ben is vizsgálta, minek során hasonló visszásságokat talált, mint 2014- ben.1 Annyi előrelépés történt, hogy a jogalko- tó a tisztább helyzet teremtése érdekében 2015. év őszén több jogszabályt módosított.
Az ún. direktmarketing-célú adatkezelések örök témája az adatvédelmi beszámolóknak, nincs ez másképpen a 2015. évi beszámoló estében sem. A NAIH tovább vizsgálta a témával foglalkozó cégek adatkezelését, meg- állapítva, hogy e cégek egyre inkább figye-
1 A NAIH 2014. évi beszámolójáról írt össze- foglalót lásd: Statisztikai Szemle. 2015. évi 11–12.
sz. 1190–1197. old.
lembe veszik a korábbi adatvédelmi biztosok és a NAIH elnökének ajánlásait, de az interne- ten történő direkt- marketing adatbázisok építésének jogszerűségén van még mit finomí- tani. (Például pontosan szabályozni kell az adatkezelő, az adatbázisát építeni kívánó megbízó és az általa megbízott call center közötti kapcsolatot, különös tekintettel a sze- mélyes adatok kezelésére.)
A panaszbejelentésre induló vizsgálati ügyek többsége a térfigyelő kamerarendsze- rekkel és a munkahelyi adatkezelésekkel volt kapcsolatban. Ezekben az esetekben is a ko- rábbi adatvédelmi beszámolók tapasztalatai ismétlődnek.
„A Hatósághoz érkezett beadványokból megállapítható, hogy Magyarországon elterjedt rossz gyakorlat az, hogy magánszemélyek, gazdasági társaságok saját tulajdonban álló ingatlanukon, telephelyükön úgy helyeznek el vagyonvédelmi célból kamerákat, hogy azzal nemcsak az ingatlan határain belül, hanem azon kívül, közterületen is rögzítenek felvételeket.
A Hatóság álláspontja szerint azonban a magánszemélyek által üzemeltetett kamerák- kal kapcsolatban alapelvnek tekinthető, hogy a kamera kizárólag a saját tulajdonban álló területet figyelheti meg, így annak látószöge nem irányulhat sem közterületre, sem pedig más személy tulajdonában álló területre. Így a kamerák elhelyezésénél elvárás, hogy a kame- rák látószöge ne terjedjen túl a saját ingatlan határain, illetve arra, hogy a közterületen tartózkodók, ott elhaladók magánszférája ne sérüljön. Az ingatlan bejáratánál továbbá egyértelmű felhívást kell elhelyezni, mely jelzi a területre belépőknek, hogy kamerát szereltek fel. A kamera látószöge azért nem irányulhat közterületre, mivel annak megfigyelésére Magyarországon csak kifejezett törvényi felhatalmazás alapján van lehetőség.” (36.
old.)
A NAIH már a munkahelyi megfigyelé- sekkel és az elektronikus kommunikációs eszközök által történő adatforgalom munkahe- lyi ellenőrzésével kapcsolatban is tett ajánlá- sokat és megfogalmazott hatósági figyelmezte- téseket. Ezek lényege, hogy a munkahelyen a munkavállaló nem veszíti el a magánélethez való jogát, ugyanakkor e jog sem abszolút. A munkáltatónak törvényes érdeke és joga a munkavállaló személyes adatainak kezelése a munkaviszony által indokolt körben. Ez a legitim érdekek alapján történő adatkezelés elválaszthatatlan annak korlátaitól, azaz a munkáltató ellenőrzése és annak eszközei, módszerei nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével, a munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető. Másrészt a munkáltatónak be kell tartania a célhoz kötött és a tisztességes adatkezelés elveit.
A NAIH munkájában kiemelt szerepe van az ajánlásoknak, melyek keretében bőséges magyarázatokkal látja el az adott témát, és konklúzióként megfogalmazza azokat a teen- dőket, melyek kívánatosak az adatvédelem és információszabadság szempontjából. A NAIH 2015. évben négy adatvédelmi ajánlást adott ki, melyek közül a statisztikai célú adatkezelé- seket is érintheti az előzetes tájékoztatás adat- védelmi követelményeiről szóló ajánlás. A személyes adatok kezelésére vonatkozó meg- felelő előzetes tájékoztatásnak ugyanis alapve- tő jelentősége van abban, hogy az adatalanyok információs önrendelkezési jogukat tudatosan gyakorolhassák. Ezzel kapcsolatban a NAIH véleménye – kivonatosan – az alábbiakban foglalható össze:
„a) Az előzetes tájékoztatóval szembeni legfontosabb minőségi követelmény annak közérthetősége, olvashatósága és áttekinthető- sége. Megszövegezésében kerülendő a szak- zsargon vagy többszörösen összetett mondatok használata, és nem fogadható el az a gyakorlat
sem, mikor az adatkezelő pusztán szó szerint megismétli a vonatkozó jogszabályok szöve- gét, vagy a tájékoztatás kimerül a fogalmak definíciójában vagy az adatkezelési alapelvek felsorolásában.
b) Az adatkezelő biztosítsa annak lehető- ségét, hogy a tájékoztató folyamatosan elérhe- tő és megtekinthető legyen…
c) Az előzetes tájékoztatás Infotv. 20. § (2) bekezdése szerinti követelményei között min- denekelőtt az adatkezelő megnevezése, az adatkezelés céljának és jogalapjának megjelö- lése szerepel...
d) Hozzájáruláson alapuló adatkezelés ese- tén a hozzájárulást megalapozó tájékoztatónak egyértelműen ki kell mondania az adatszolgál- tatás önkéntességét. A kötelező adatkezelések esetében pedig röviden utalni kell e jogalap sajátosságára, vagyis arra, hogy ez az adatke- zelés az érintett hozzájárulásától független, mivel az adatkezelést a jogalkotó törvényben határozta meg. Ebben az esetben az adatkeze- lési körülményeket tartalmazó jogszabályhe- lyekre is utalni szükséges.
e) Az adatkezelési tájékoztatóban pontosan meg kell határozni a kezelt adatok körét. A bonyolultabb, összetettebb adatkezelés esetén az adatkezelés céljával egyidejűleg a kezelt adatok köréről is tájékoztatást kell nyújtani…
f) A tájékoztatóban szükséges annak rész- letezése, hogy az adatokhoz ki, milyen módon férhet hozzá, tehát felvilágosítással kell szol- gálnia arról, hogy az adatokat milyen személyi kör jogosult megismerni. Ezzel összefüggés- ben szükséges arra is kitérni, hogy az adatok- hoz hozzáférő személyek és szervezetek mi- lyen adatkezelési műveleteket hajthatnak végre a személyes adatokkal kapcsolatban.
g) A Hatóság fontosnak tartja az Infotv. 6.
§ (5) bekezdésén alapuló adatkezelésről szóló tájékoztatás teljesítését is… Ez ugyanis jelen- tősen korlátozza az érintettek információs önrendelkezési jogát, hiszen az Infotv. 6. § (5)
bekezdése épp az érintett hozzájárulásának hiánya esetére teszi lehetővé az adatkezelést akkor, amikor az adatkezelőt felhatalmazza személyes adatok kezelésére. Mindezek alap- ján az adatkezelőtől elvárható, hogy adatkeze- lési tájékoztatójában közérthetően és világos módon magyarázza meg az adatalanyok részé- re, miért tartja úgy, hogy az adatkezeléshez fűződő jogos érdeke felülmúlja az adatalany érdekeit és jogait.
h) Az adatkezeléssel összefüggésben az érintetteket megillető jogokról szóló tájékozta- tásban az adatkezelőknek ki kell térni arra, hogy milyen elérhetőségen keresztül tudja az érintett kérelmét benyújtani, az adatkezelő mennyi időn belül tesz eleget a kérelemnek, hiszen az érintett mindenekelőtt az adatkeze- lőnél tiltakozhat személyes adatainak kezelése ellen.” (42–43. old.)
A NAIH ajánlásai ezen kívül szólnak még az évfolyam- és osztálytalálkozók szervezésé- hez kapcsolódó adatkezelésekről (például arról, hogy a volt iskola kinek és milyen felté- telekkel adhatja ki volt diákja személyes adata- it), az online adatok halál utáni sorsáról, az egészségügyi dokumentáció kiadása során felmerülő költségek viseléséről. Figyelemre méltó és a statisztikai adatok kiadása során is alkalmazható, a NAIH-nak az a véleménye, hogy mit lehet, és mit nem lehet költségként felszámolni.
„A Hatóság javaslata szerint az önköltség- be az anyagköltség, technikai költség és a munkavégzés költsége – abban az esetben, ha az adatigénylés teljesítése a munkaerőforrás nagymértékű igénybevételével jár – számítható be, azonban egyéb díj – például irattári kikere- sési díj, ügyviteli díj – nem számítható fel. A Hatóság álláspontja szerint nem fizettethető meg érintettel például az ügyintéző munkabé- re, a felhasznált energia, valamint a költségté-
rítés amortizációs elemeket sem tartalmazhat.
A Hatóság az olyan egyéb díjak, nyereségek felszámításával sem ért egyet, amelyek az egészségügyi szolgáltatók részére vagyoni nyereség elérését eredményezik az egészség- ügyi dokumentumokról készített másolás díjának megállapítása során.” (48. old.)
A beszámoló IV. fejezete az infotv. által bevezetett új jogintézmény, az adatvédelmi audit tapasztalatairól szól, melyben többek között a NAIH megállapítja, hogy:
„A szükségesség-arányosság követelmé- nyével összhangban a Hatóság több audit során is arra a következtetésre jutott, hogy az adatkezelők a célhoz kötött adatkezelés elvét is csak részben teljesítik. Az adatkezelők ugyanis sokszor külön foglalják össze a kezelt szemé- lyes adatok körét, és külön értékelik, milyen adatkezelési céljaik vannak. A Hatóság szerint ez a megközelítés nem teszi lehetővé, hogy az egyes adatkezelési célok esetében az adatkeze- lő értékelni tudja, hogy teljesíti-e a célhoz kötött adatkezelés elvét, vagyis valóban csak a cél megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas személyes adatokat kezeli.
A Hatóság egyik legfontosabb tapasztalata az adatvédelmi auditok során, hogy jelentősen növekszik az adatvédelem szintje egy adatke- zelés során, ha az adatkezelési célokhoz külön- külön, tudatosan rendelik hozzá az annak eléréséhez elengedhetetlenül szükséges szemé- lyes adatokat.
Az adatkezelőknek nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a szükségesség-arányosság szempontrendszere, valamint a célhoz kötött adatkezelés elve alapján tervezzék meg, illetve vizsgálják felül az adatkezeléseiket.” (51. old.) A beszámoló V. fejezete a téma másik fon- tos kérdéskörével, az információszabadsággal, kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. 2015. évben
többször kértek ki különböző közfeladatot ellátó szervektől ún. megvalósíthatósági ta- nulmányokat, melyek kiadási feltételeiről a NAIH nyilatkozott és állásfoglalást adott ki arról, hogy ezeknek a tanulmányoknak a ki- adását a közfeladatot ellátó szerv – például a Magyar Olimpiai Bizottság – nem tagadhatja meg. A beszámolóban viszonylag részletes leírás olvasható a vagyonnyilatkozatok nyilvá- nosságáról, azok közzétételéről.
„A választott tisztségviselők által kötele- zően tett vagyonnyilatkozatok nyilvánosságá- nak kérdése időről időre a két alapjogot érintő vizsgálatok gócpontjába kerül. 2015 elején egészen új kontextusban kellett a NAIH-nak foglalkoznia a vagyonnyilatkozatok nyilvános- ságával, a személyes adatok védelméhez, illetve az információszabadsághoz fűződő érdekek mérlegelésével. Számos önkormány- zat képviselő-testülete önkormányzati rende- letben kívánta elrendelni az önkormányzati képviselők, a polgármester, illetve az önkor- mányzat legalább többségi tulajdonában lévő gazdasági társaságok, illetve minden önkor- mányzati fenntartású intézmény vezetője által kötelezően tett vagyonnyilatkozat honlapon való közzétételét.” (57–58. old.)
A NAIH véleményének a lényege, hogy az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsé- gekről szóló 2007. évi CLII. törvényben meg- határozott személyi körön túl, az önkormány- zat rendeletben, – törvényi felhatalmazás nélkül – nem teheti kötelezővé a vagyonnyi- latkozat-tételt. Az Infotv. 5. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis önkormányzati rendelet kizárólag törvényi felhatalmazás alapján rendelheti el a személyes adatok keze- lését.
Szintén az Infotv. 5. § (1) bekezdése ér- telmében a nem nyilvános – bárki számára nem megismerhető – vagyonnyilatkozatok
nyilvánosságra hozataláról sem rendelkezhet az önkormányzat.
A beszámoló ezt követően az adatigénylés teljesíthetőségének néhány gyakorlati kérdését tárgyalja, például azt, hogy az adatigénylő személyét kell e azonosítani. A NAIH vélemé- nye szerint az adatigénylés benyújtásához nem szükséges, – és azt jogszabály sem írja elő – hogy az adatigénylő fél személyazonosságát igazolja az adatigénylés benyújtása során. Az adatigénylések teljesítése szempontjából to- vábbra is annak van jelentősége csupán, hogy az adatigénylés során az igénylő olyan elérhe- tőségi adatot adjon meg, amelyen keresztül kérdései érdemben megválaszolhatók.
A beszámoló a VI. fejezetben a korábbiak- hoz képest részletesebben tárgyalja a NAIH jogalkotással kapcsolatos tevékenységét, melynek oka, hogy nagyobb terjedelemben ismerteti az Infotv. módosításait és a nagy állami adatkezelési projektekkel kapcsolatos álláspontját. Az Infotv. módosításaival kapcso- latosan a beszámoló jelzi, hogy már a 2014.
évi beszámolóban ismertette a NAIH javasla- tait, melynek többségét a jogalkotó fegyelem- be vette az Infotv. 2015. évi módosításakor. A nagy állami adatkezelési projektekről koráb- ban szintén volt szó, ezzel kapcsolatban a 2015. évi beszámolóban a NAIH a további fejleményeket ismerteti. A biometrikus arc- képprofil-nyilvántartás, a Nemzeti Egységes Kártyarendszer, az e-kártya személyazonosító igazolvány, az elektronikus ügyintézés egysé- ges törvényi keretrendszere és az adatbázisok összekapcsolásának ügyében a NAIH részlete- sen kifejti azt a véleményét, hogy e rendszere- ket csak úgy lehet felállítani és üzemeltetni, hogy az összhangban legyen a személyes adatok kezelésének alkotmányos követelmé- nyeivel, így különösen az osztott információs rendszerek elvével. E rendszerek főbb jellem- zőinek elemzése során a NAIH végig arra figyelt, nehogy létrejöjjön egy olyan általános
személyi azonosító, mely lehetővé tenné – különösebb technikai és jogi korlát nélkül – a személyes adatok összegyűjtését és annak felhasználását.
A beszámoló VII. fejezete a NAIH meg- erősített jogkörének egyik eleméről, a titokfel- ügyeletről és a nemzeti minősített adatokat érintő eljárásokról szól. Ebben a fejezetben a beszámoló viszonylag részletesen elemzi a NAIH feladatait és lehetőségeit a nemzeti minősített adatok megismerése terén, valamint törekvését arra, hogy ezen eljárások során ne sérüljön az állampolgárok joga a közérdekű adatok nyilvánossága terén.
A beszámoló VIII. fejezete a nemzetközi ügyeket ismerteti, a IX. fejezet pedig a beszá- molóhoz csatolt mellékleteket közli.
A NAIH 2015. évi beszámolója hagyomá- nyosnak mondható szerkezetben és tartalom- mal szól a 2015. év adatvédelemmel kapcsola- tos eseményeiről, azonban a 2015. évi munkát teljességében csak a NAIH honlapján elérhető részletes dokumentumok (például állásfoglalá- sok, ajánlások, közlemények) tanulmányozása révén lehet megismerni.
Lakatos Miklós,
a KSH ny. szakmai főtanácsadója E-mail: Miklos.Lakatos@ksh.hu
Beszámoló a „Fényes Elektôl az európai statisztikai rendszerekig” címû konferenciáról
Az MST (Magyar Statisztikai Társaság) és a Partiumi Területi Kutatások Intézete 2016.
július 1-jén és 2-án tartott konferenciát Nagy- váradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen. A kétnapos rendezvényen magyarországi és határon túli intézmények képviselői számoltak be a statisztika történeti és jelenkori kérdései- ről.
Tőkés László, a PKE (Partiumi Keresztény Egyetem) elnöke köszöntőjében kiemelte a határokon átívelő szakmai kapcsolatok fontos- ságát. Az erdélyi kutatási és kulturális terület 1989 előtti nehéz helyzetét követően a rend- szerváltás után több magyar nyelvű művelődé- si-oktatási intézményt alapítottak Erdélyben.
Az újrakezdés szükségességének kihangsúlyo- zása mellett hivatalos együttműködési megál- lapodás megkötését javasolta az MST és a PKE között.
Soós Lőrinc, az MST elnöke ünnepi alka- lomnak nevezte a konferenciát. A szakmai
program összeállítása több mint egy év szerve- zőmunkáját vette igénybe, hogy a történeti gyökerektől a jövőbeni lehetőségekig a statisz- tikatudomány legfontosabb kérdéseiről tár- gyalhassanak. Ennek köszönhetően hat ma- gyarországi és három határon túli felsőoktatási intézmény képviselői is előadást tartottak a rendezvényen. Kiemelte azt is, hogy az MST az elmúlt 15 évben fokozott figyelmet fordított Fényes Elek emlékének megőrzésére.
Szilágyi Ferenc, a Partiumi Területi Kuta- tások Intézetének igazgatója „Partium és Ér- mellék a magyar tudomány- és kultúrtörténet- ben” címmel tartott előadást. Partium regioná- lis felosztásban elfoglalt szerepe, a terület lehatárolása minden történelmi korszakban kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül.
Közvetítő funkciója az egyes tájegységek között, különösen Érmelléké, mint a „szószál- lítás” meghatározó tényezőjéé, azonban min- den korszakban állandó volt. Partium határait
