• Nem Talált Eredményt

tiszatáj 1976. OKT.* 30. ÉVF.

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "tiszatáj 1976. OKT.* 30. ÉVF."

Copied!
106
0
0

Teljes szövegt

(1)

tiszatáj

1976. O K T . * 30. ÉVF.

Zelk Zoltán, Kányádi

Sándor versei;

Sarkadi Imre két kiadatlan írása;

régészeti összeállítás;

Tóth Béla:

175 éves a szegedi nyomdászat;

emlékezés Mocsáry

Lajosra

(2)

tiszatáj

I R O D A L M I É S K U L T U R Á L I S F O L Y Ó I R A T

Megjelenik havonként

Főszerkesztő: VÖRÖS LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: ANNUS JÓZSEF

Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kovács László Szerkesztőség: 6740 Szeged, Magyar Tanácsköztársaság ú t j a 10. Táviratcím: Tiszatáj Szeged, Sajtóház. Telefon: 12-330. Postafiók: 153. Terjeszti a Magyar Posta. Elő- fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest, József nádor tér 1. sz.) köz- vetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 6 forint. Előfizetési díj: negyedévre 18, fél évre 36, egy évre 72 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Indexszám: 25 916.

76-3643 — Szegedi Nyomda — Felelős vezető: Dobó József

(3)

Tartalom

XXX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1976. OKTÓBER

ZELK ZOLTÁN versei: El jő, És el jő 3 KÁNYÁDI SÁNDOR versei: Mikor szülőföldje határát

megpillantja, Változatlan változat, Volna még, Foly-

tonosság 4

HORGAS BÉLA versei: Fénykép, Dalszerű, Történet a

kertben, Test, Évszak 5 KALÁSZ MÁRTON versei: Ércjelző rózsa, Emlékezés,

múló időben, Vers 1 TANDORI DEZSŐ: Poez (vers) 9

SARKADI IMRE két kiadatlan írása (Bevezeti: M. B.) 10 Őseink a Duna—Tisza táján

LÁSZLÓ GYULA: Levelek a régészetről III BÁLINT CSANÁD: A Dél-Alföld a IX—X. század-

ban (A honfoglalás előestéje)

KOVÁCS LÁSZLÓ: Egy elfelejtett magyar királyi jelvény

MÁNDOKY KANGUR ISTVÁN: Magyar eredetű törzsek a baskíroknál

ÖRÖKSÉG

KEMÉNY G. GÁBOR: Mocsáry Lajos és a délszlávok

(Születése másfél százados évfordulójára) 45 TÓTH BÉLA: 175 éves a szegedi nyomdászat 55

KELET-EURÓPAI NÉZŐ

P. SEBŐK ANNA: Ady hatása Mihai Beniuc fiatalkori

költészetére 61

<

>

/ 1

>

1

25 29 35 41

(4)

KRITIKA

S Z E R D A H E L Y I I S T V Á N : A h á r o m s z o r m e g í r t m ű ( L u - k á c s G y ö r g y : A t á r s a d a l m i lét o n t o l ó g i á j á r ó l I—III.

kötet) 72 H E R M A N N I S T V Á N : L u k á c s György: A f i a t a l Hegel ... 76

A. S A J T I E N I K Ő : A r a t ó E n d r e : A f e u d á l i s n e m z e t i s é g -

től a polgári n e m z e t i g 79 F Á B I Á N E R N Ő : T u d o m á n y o s önismeret 81

G R E Z S A F E R E N C : T a k á c s I m r e : B e i s m e r é s e k 85

VASY G É Z A : Nagy G á s p á r : K o r o n a t ű z 86

MŰVÉSZET

Szegedi Szabadtéri Játékok '76

N I K O L É N Y I I S T V Á N : A z é m b e r t r a g é d i á j a ....i.-. 89 Képzőművészet

T A N D I L A J O S : N y á r i t á r l a t o k Szegeden 93

T. B.: Sipos G y u l a m e g h a l t 96.

ILLUSZTRÁCIÓ

K é p e k a szegedi n y o m d á s z a t t e r m é k e i r ő l a m ű m e l l é k l e t V—VIII. t á b l á j á n , v a l a m i n t a 24., 60., 88. és a 96.

oldalon

Illusztrációk a régészeti t a n u l m á n y o k h o z a m ű m e l l é k l e t I—IV. t á b l á j á n

<

\

(

2

<

(5)

Z E L K Z O L T Á N

EJjő

Eljő az éjszaka mikor a vakok egyseregbe gyűlve

fehér botjukat térdükön kettétörik s rakják halomba és fölgyújtják, aztán a tűz körül,

a máglyára vetett vakság körül úgy ugrálnak, úgy hujjogatnak:

recseg az égbolt, mint az ablak s a szilánkok fölvérezik az alvók homlokát!

S mikor a tűz csitul, apad és már csak parazsa hunyorog az ég parazsaira, ők elindulnak fölfedezni a gyermekek arcát, és a zöldet, az avart és a zúzmarát,

s lábuk mellett, mint addig, most is a rájuk fölnéző ragaszkodás, a fenyőgyanta tekintetű kutyák.

És eljő

Es eljő majd az éjszaka s az éjszakában az a pillanat, mikor az ágon alvó madarak mind fölrebbennek s egycsapatban úsznak a boldog ég alatt.

Nem! nem! ők nem a Holdra tartanak nem a szomszédos Marsra, Jupiterre:

halottaink lakta messzi szigetre!

a szentek, az istenfestette

piros, kék, szürke, fekete, smaragd

és aranytollú madarak!

(6)

K Á N Y Á D I S Á N D O R

Mikor szülőföldje határát megpillantja

a szívem kolumbusz árbockosárból kiáltó matróza mikor

idáig érkezem

minden más táj csak óceán ez itt a föld

a föld nekem

Változatlan változat

bár a mennydörgés tovagördült s a villámok elsisteregtek állok esténként mégis őszült fejjel is félő kisgyereknek be az odvas hajdani fába ahogyan hatévesen álltam s egy hosszú éjen át hiába daloltam sírtam kiabáltam

Volna még

pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárcisz- mezőkről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről

a hegyekről a folyókról égről és földről

a tengerekről az óceánok alatt

vergődő tűzhányókról

J

«i

(7)

a szerelem végtelen napé jegy enlőségeiről amikor az idő is ellankad mint a patak ha szomját oltja benne a szarvas egyszóval kettőnk dolgáról az emberiség nevében volna még talán volna még

Folytonosság

áldozóhely volt szentély

pogány templom később keresztény mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falat

most csak hely fű fa és bokor tenyészget csöndjében élni akar lábod ősi ösvényre ismer

akármikor jössz itthon van az isten

H O R G A S B É L A

Fénykép

fehér alsónadrágban ez a gólyalábú ez itt

a bal szélen

tarkóját tetvészgetve jön (vagy megy) a kissé lejtős udvar diófái alatt

ez a kipótolt fogsorú feje fölött a júliusi ég összedobált ágydeszkáival ez én vagyok

t

5

(8)

Dalszerű

életkorom, szerint is illendő hajolni hozzám hajlandó dallamát magam szereztem tóparton nyomát kerestem zsiráfnyomok

tyérdezem tehát egy zsiráffal mit kezdhetnék a nyakával s ha hár az állat valóságos nem való a fojtogatáshoz

elfojtások

egy tompa dalszerűt szeretnék társaság eszme kerülendő kezdet és végzet elhagyandó nézek zsiráfra meszelőre lomblegelők

talpam a hideg küszöbön szájpadlásom savanykás alma

Történet a kertben

Bábu lovagol át hideglelősen.

Ajtórésbe szorult újságpapír libeg a szélben ráérősen.

Lehetne óriási pontyfarok vagy elszabadult ing, várost átszelő —

a képben mindenképpen benne vagyunk, ez érthető.

S akár a kesztyűk, üresen.

Padlástérből aláereszkedő, nézed és mégse látod zsinegek a cinkos végtagokon.

Fekete lovon

világszép meztelen nő — a báblovas után.

A kert bokrai hogy zörögnek!

Alszom, talpon vagyok.

A verejték sócsillagai alkatrészek egy szekérből,

mely nem tud égre szállni.

Elszigetelődnek a kert narancsfái.

Báblovas és nőlovas párban, már visszafelé.

Virágos rés a lába köze.

Áthulló arc, hogy legyen története.

Fölnagyított száj az évszakok váltakozása.

Lassított ugratás valami sövény felett.

Asztal és két szék, jelenet szombat délután.

<6

\

(9)

Test

domboldalunkon zöld ág pörkölődik bogyóvér-csöppök elfeketednek hűl a föld hamuban

hazatérő lelkek kiáltoznak valami test után

ne hallgass ne nézz oda ezek képek ezt nem látod papírra festett lángok ez a hamu nem igaz húzz magadra takarónak

zöld ág merül még már őszi ég kékjébe hintálja hegy-völgy erdő magát alakoskodik vagy élvezi valóban

ekkora rongyrázó előtt le le a dicsőség is övé nemcsak a győzelem

Évszak

K A L Á S Z M Á R T O N

Ércjelző rózsa

Most még arravaló,

jelezze az elképzelt ércet:

váljék kékké, gutaütéses szirmúvá! Síkon nagy ütés,

s megszűköl az érc-ér a mélyben.

Szél fúj, majd lezuhog a tél — még mielőtt,

édes, e szép vértódulás

s halványulás

bűvkörébe visszalépne a kucsmás, s magának

vadmadár-vonulás irányát nézve szórakozottan

e rózsát letépné.

f

7

(10)

Emlékezés, múló időben

Nem, röhögsz velük. Jó, kidobnak.

A pocsolyába kihajítanak.

A fönti zuhogásba; a gyér lámpafénytől balra vagy jobbra. Mindegy —

ott nincs háború, s nem vagy katona.

Nem kell összeszednünk a csörrenő

fegyvert, sisakot, gázálarctokot.

Föltápászkodhatsz a sötétben úgy is.

Nem kell vizsgálgatnunk a képedet, átmásznod később némán

a falon —

hol megláthatnák föld-foltos

ruhádat.

Vers

Azt az egyet így megtanulni?

Volt reménytelenebb

vállalkozás is. Ma még épp csak súrolt, kezdeni? Egyetlen erényed már akár tündökölhet —

mindig jól tudtál csöndben ülni s kivárni. Tán világ-zörrenve fejbe se csaphat, Az egész olyan — könnyen lehetséges s való-

színű: mint ahogy korábban egyszer elgondoltad! Titokzatos hidegben kint volnál, egyre szebb gondolatok pőre rajként rajzanának fejedben;

s bágyadt, de színes ajzottságban el- feledkeznél lassan: mért s

kire vársz ...

(11)

T A N D O R I D E Z S Ő

Poez

Legyen velem, ha kérhetem, Edgár Allan, ugye, megvár, ha odalenn, ha odafenn — no, már ha nem „Allan Edgár".

Már látja, nem? sormetszetem;

s természetem. Csak ilyen már.

Vajh tetszhetem? áttetszhetem?

No, már ha nem, az igen kár.

Elgondolom: Van ott peron?

Az ablakon kihajolnék,

s míg csomagom szorongatom, kilóg, tudom, az a sok nép.

Szoronganom ily csarnokon . . . ? Ezen mohón mosolyognék —

<S egyszerre: Poe-m! pillanthatom!

(Kilóg tudom ez a sorvég.) És hirtelen szavát veszem:

„ön, kedvesem, ama norvég . . ."

Ó, kénytelen helyesbítem:

„Hungaryben que-kö-költék."

„Segíthetem valamiben?"

Az étterem fele böknék.

Se-színtelen húslevesem Hungaryben kiröhögnék.

„Oly álmodón néz, angyalom .. ."

„Csak álmodom." — Elaludtál?

Fotelomon-pokrócomon:

koala-nyom? Dömi ott jár? — Tréfálkozom: „Ko-alanyom alítgatom." Hazudok; fáj;

nem változom; csak kész a rom.

STOP TUDATOM KETTOESPONT

UGYANOLY TAAJ

(12)

Sarkadi Imre két kiadatlan írása

Sarkadi Imre hagyatékában több olyan írás van még, mely a legutóbbi életműsorozat köteteiből is kimaradt. Mindenekelőtt cikkek, kritikák, hozzá- szólások — s néhány novella, regény- vagy elbeszéléstöredék. Ez utóbbiak közül való a most közölt két alkotás is: az írónak lett volna még dolga velük, hogy kerek egésszé tegye őket. Ám befejezetlenségük, torzó voltuk ellenére is fontos dokumentumai egy alakuló-változó írói műhelynek, vázlatosságukkal együtt is érzékeltetik azokat a végleteket, melyek közepette az önmagára talá-

lásért, az új témák meghódításáért küzdött az író. Fényt vetnek arra az igé- nyességre, mely az alkotó sajátja volt. Elárulnak valamit arról az elbizony- talanodásról, mely nemcsak a feltételezhető születési idejüket, az 1953 és 1956 közötti időket jellemezte, hanem az ekkori írót is. Azt a Sarkadit, aki a paraszti tematikától mind inkább eltávolodott. Különösen akkor szembetűnő e két írás jelezte téma- és szemléletváltás, ha kötetben megjelent alkotások- kal, a T ű z és vízzel, az A n d r á s n e h é z n a p j a i v a l , valamint a H a z á t l a n o k k a l és a V i h a r b a n című kisregénnyel vetjük össze őket, akár csak futólagosan is.

A húsról szóló történet az 1953-as kormányprogram körüli zavaros hely- zetet épp úgy egy tanácselnök szemszögéből láttatja, mint a Tűz és víz, vagy az András nehéz 'napjai. Emezeknél azonban egyértelműbben állítja a közép- pontjába az adott időszak legfőbb ellentmondását, a hirdetett és a megvaló- sított eszme, elmélet és gyakorlat ütközését, az önálló döntés szükségességére, a vezetők felelősségére és a szociális egyenlőtlenségre, kivételezésre figyelmez- tetve. Feltűnő viszont, hogy Zsuzsa igazában is osztozni látszik az író, továbbá, hogy a közéleti gondoknak nincs magánéleti kivetülésük, Zsuzsa és András konfliktusa nem érinti a család életét. A befejezetlenség ebből s talán abból is adódott, hogy az elméletet á g y a k o r l a t t a l összevetni kényszerülő Zsuzsa útja, a szembesülés processzusa kisregény-terjedelmet — vagy külön novellát kívánt volna.

A filmforgatókönyv-töredék újdonsága a Hazátlanokkal szemben, hogy túl- lép a személyes érdekeltségen, az ifjúkori szerelem aprólékos idézésén, s egy életvitel — A g y á v a Évájáéra emlékeztető magatartás — kritikája helyett a művészi hivatás dilemmáira teszi a hangsúlyt. Péter meditációja a légvárak- ról és a dobozházakról egyszerre előlegezi a V i h a r b a n Bot Sándorának és az Elveszett p a r a d i c s o m Mirájának' töprengéseit. Az Alföld 1976/4-es számában közölt változathoz képest is éppen ez az újsága: míg amaz inkább a hősnő alakjának megrajzolására koncentrál, a most közölt írás szándékot és ered- ményt szembesít, a csalódottságon való felülemelkedés egyik módjára, a ciniz- musba burkolózás lehetőségére is rámutat.

Mindenekelőtt azonban azt bizonyítja e két töredék, hogy Sarkadi Imre 1953 és 1956 között egyszerre nézett szembe magán- és közéleti problémáival, egyszerre kellett föltennie a kérdést: vajon jó úton halad-e őmaga, s jó úton-e a társadalom.

M. B.

(13)

hl

i

, P é t e r - P á l k o r jött h a z a Zsuzsa a pártiskoláról. Fél évig volt távol. Kicsit m e g is h a r a g u d o t t , a m i é r t az u r a olyan k e v é s lelkesedést m u t a t o t t , a m i k o r f o g a d t a .

— H á t m e g j ö t t é l ? — s m e g s i m o g a t t a az asszonya vállát, m a g á h o z is h ú z t a , el- m ó k á z o t t vele, nevetgélt — megnőttél, m i ó t a n e m l á t t a l a k —, h a n e m a h o m l o k á r ó l n e m m ú l t el egy-két r á n c s azt Zsuzsa m i n d j á r t észrevette.

Szóvá is t e t t e estére.

— H á t neked, m i b a j o d ?

— N e k e m ? S e m m i . Mi volna.

S közben is n y a k i g volt t e m e t k e z v e iratokba, azokat lapozgatta d ü h v e l , m é r e g - gel, látszott rögtön, hogy m o s t n e m m o n d o t t igazat. Hogy b a j a van.

D e n e m szóltak egy szót sem t ö b b e t erről, f i a t a l o k v o l t a k s régen találkoztak, A n d r á s odanézett a feleségére s ettől e l m ú l t a m é r g e : hiszen m o s t jött h a z a . . . s m i n d j á r t eszébe j u t o t t e n n e k a h a t h ó n a p n a k m i n d e n f a j t a rosszízű vágyakozása, rossz éjszakái s m i n d a z a n e h é z tavasz, a m i t most először töltött el Zsuzsa nélkül.

Mosolygott és k a r j á b a v e t t e az asszonyt.

Zsuzsa m e g azt gondolta, h o g y : ej, m i t ö r t é n t A n d r á s s a l ? Morcol, haragszik, r o s s z k e d v ű . . . s aggódni kezdett, hogy v a l a m i b a j n e é r t e v o l n a az u r á t , m e r t hiszen m o s t e g y r e t ö b b e t lehet látni, h a l l a n i e m b e r e k r ő l , akik csődöt m o n d a n a k a nagy f e l a d a t előtt s egyszer csak n e m t u d j á k csinálni, a m i t eddig m é g igen jól t u d t a k . Ú g y h o g y álmosan, é j f é l f e l e m é g e g y s z e r f e l e m e l t e a f e j é t , m e g k é r d e z t e , végig- s i m o g a t v a gyengéden az u r a a r c á t :

— B a j o d van, A n d r i s k á m ? V a l a m i ?

Igen, d e A n d r á s a l u d t m á r e k k o r á r a , csendes, mély lélegzetekkel, sima, r á n c t a l a n arccal, m i n t egy n y u g o d t kisgyerek, és Zsuzsa se tudott egyebet tenni. M a j d hol- nap — gondolta.

M á s n a p reggelre m e g n e m t a l á l t a m á r m e g az u r á t , m i r e f e l é b r e d t ; jó délre a k a d t a k össze, a k k o r r a A n d r á s h a z a s z a l a d t biciklivel, éppen,, hogy p r ó b á l j o n egy falatot enni, k a r é j k e n y e r e t a k a r t vágni, m i k o r Zsuzsa hozta elébe a f a z e k a t .

— H á t t e . . . ládd lelkem, m e g se k é r d e z t e l e k reggel, hogy v e l e d m i lesz egész n a p .

— N e m b a j . — A z asszony kicsit sértődött volt, hogy m e g se k é r d e z t e az ura, de h á t sértődést az e m b e r n e m m u t a t . — N e m b a j , m a j d m e g k ü l d i k a j á r á s t ó l a b e - osztásom, addig m e g csinálom, a m i t é p p e n t u d o k. . . s nevetett.

— Most é p p e n zöldséglevest t u d t a m , n é m i csonttal.

— Ü h m . J ó . . . istentelenül j ó — s A n d r á s k a n a l a z t a a levest. — I z é . . . v á r j csak? H u n k a p t a d a csontot?

— A h ú s b o l t b a n . . .

— J ö t t h ú s ?

— Én n e m t u d o m . Hisz h a n e m jött . volna, n e m . adott volna.

A z e m b e r n e k r á n c b a szaladt a szemöldöke s elhatározta, hogy u t á n a n é z , h o n n a n van h ú s a h ú s b o l t b a n , m i k o r ő ú g y h a l l o t t a m a délelőtt is, hogy nincs. S n e m is nyugodott, alig n y e l t e le a falatot, m e n t m e g k é r d e z n i . Kiderült, hogy h ú s csak- ugyan nincs.

H á t - a k k o r n e k i hogy a d t a k ?

V á l t á s volt reggel óta, a fiatalasszony, aki m o s t szolgált ki, a v á l l á t vonogatta, hogy ő bizony n e m t u d j a .

— Volt reggel h ú s ? — Ügy t u d j a , n e m volt. — Hol v a n Beregszászi? — Bizto- san o t t h o n .

N e m kellett sietni,- s z e m b e jött v e l e az u t c á n Beregszászi.

(14)

— V á r j o n csak — kiáltott u t á n a András, é p p e n még, hogy elérte, m e r t a m a z a k k o r a k a r t biciklire szállni. — H á t hogy is van evvel a h ú s s a l ?

Beregszászi úgy mosolygott, m i n t aki semmiről se tehet, h a n e m m é g j ó a r c o t is vágott hozzá, m e g l a p o g a t t a a S z a b ó A n d r á s k a r j á t , c s i p p e n t e t t a szemével, h o g y

n a ugye, h a z a j ö t t az a s s z o n y . . . V . . . haza, h a z a és húst hozott m a g u k t ó l — v á g t a el a k e d é l y e s k e d é s t A n d r á s . —

Volt h ú s ?

— K e v é s . . .

— M e n n y i ?

— Mázsa se.

— H o n n a n ?

— H á t innen, o n n a n . . .

— H o n n a n az az i n n e n - o n n a n ?

— H á t t a n á c s e l n ö k elvtárs, k e v é s volt az a hús, n e m t u d o m m i n e k k u t a t j a . . .

— M e r k u t a t o m .

— Jó, h á t a k k o r t a l á n k é r d e z z e m e g a szövetkezeti f e l ü g y e l ő bizottságot.

— Szóval n e k e m n e m m o n d j a m é g ?

— K é r e m , t a n á c s e l n ö k e l v t á r s . . . — s Beregszászi s z é t t á r t a a kezét, n e v e t e t t m a g a b i z t o s a n — se n e m l o p t a m vele, se n e m c s a l t a m , k e v é s volt, t u d h a t j a , h o g y a megyei k i u t a l á s . . .

— H a z u d i k — c s a t t a n t f e l p a p r i k a v ö r ö s e n S z a b ó A n d r á s —, h a z u d i k , m e r t a m e g y é n e k s e m m i köze az egész h ú s e l l á t á s h o z . . .

— Nincs? Csak a községnek?

— Igenis, csak a községnek. Ezt m a g a is n a g y o n jól t u d j a .

— H á t . . . t a n á c s e l n ö k elvtárs, m o n d j a ezt m a j d el a k i s g y ű l é s e k e n . H o g y a község s a j á t h a t á s k ö r é b ő l is v á s á r o l h a t , vághat, k i m é r h e t . . . a k k o r a z t á n m e g k é r - dezik az e m b e r e k , m i é r t n i n c s m é g s e . . .

Vonogatta a vállát, m i n t a k i n e k igaza van.

A r r a jött k é t ember, ez volt a szerencse, m e r t S z a b ó A n d r á s ú g y gondolta, h o g y e n n e k rögtön m e g f o g j a a n y a k á t , a z t á n addig v e r i a f e j é t a falhoz, a m í g szét n e m megy, a m í g az a r o n d a , piszok, h a z u g veleje ki n e m loccsan, a m í g . . . D e lecsillapo- dott, f ú j t egy nagyot, m a g a elé nézett sötéten.

— Nézze csak, Beregszászi k a r t á r s — m o n d t a . — Szerzett egy m á z s a h ú s t , j ó l . van. N e m t u d o m h o n n a n , jól van. N e m a k a r j a m e g m o n d a n i , ez is v a n v a l a h o g y . R e n d b e n .

Nagyot lélegzett, f e l f ú j t a m a g á t , m i n t egy p u l y k a k a k a s .

— Most elmegy először a f ö l d m ű v e s s z ö v e t k e z e t i g a z g a t ó s á g á h o z . . . m á n h o g y elmegy B á n József igazgatóhoz. F e l k e r e s i a l a k á s á n . A z t á n m e g m o n d j a n e k i , h o g y . h o l n a p t ó l k e z d v e n e m m a g a vezeti a húsboltot. É r t i ?

— N e m — m o n d t a Beregszászi.

— N e m ? M a g y a r á z z a m m e g j o b b a n ?

— Igen. Valahogy jobb m a g y a r á z a t o t k é r n é k .

— K i v a n rúgva, é r t i ? — ordított r á Szabó A n d r á s o l y a n h a n g o n , h o g y a t ú l s ó oldalon is m e g h a l l o t t a az az öreg tűzkőárus, aki é p p e n egy a r r a m e n ő i s m e r e t l e n v e n d é g f é l é n e k a k a r t eladni egy-két d a r a b tűzkövet. — K i v a n r ú g v a , é r t i ? R o n g y e m b e r e k n e m kellenek n e k ü n k . . . Ki k a p o t t a b b ó l a h ú s b ó l ? A r a t á s v a n , é n n á l a m öten v o l t a k m a délelőtt, hogy m i é r t n e m lehet h ú s t k a p n i , m a g á n á l v a n h ú s , d e n e m ad. N e k e m a d ? A f e l e s é g e m n e k a d ? N y o m o r u l t , g a z e m b e r m a g a , érti B e r e g - szászi? M e r é n vagyok a tanácselnök, h á t n e k e m j á r ? A z a r a t ó k n a k meg, a k i k t i z e n - két, tizennégy ó r á t izzadnak végig e b b e n a n y o m o r u l t v o n u l t g a z b a n , a z o k n a k n e m jut h ú s ? E l m e n j e n a s z e m e m elől, m e r t úgy v á g o m k é p e n , h o g y . . .

Beregszászi elment, d e eszébe se jutott, hogy B á n J ó z s e f h e z m e n j e n (úgyse t a l á l t a v o l n a otthon, a z t á n h a otthon t a l á l j a se ez a n n a k a z elintézése, a h h o z i g a z - gatóság, v é g r e h a j t ó bizottság, sőt j á r á s i f e l t e r j e s z t é s kell, hogy őt a h e l y é b ő l e l m o z - 12

(15)

dítsák), k a n y a r o d o t t h á t egyet s a v v a l visszament az üzlethez, azt m o n d t a a f i a t a l - a s s z o n y n a k , hogy z á r j a n a k be, úgy sincs m á r semmi, k i á r u l t á k , a m i volt.

A m i igaz is volt, m e r t c s a k u g y a n alig egy m á z s a h ú s t t u d o t t szerezni, ezt is a k o m á d i a k t ó l szerezte véletlenül, m e r t a n n a k a v e z e t ő j e jó b a r á t j a volt s k e d v é é r t l e m o n d o t t egy bizonyos k i s m e n n y i s é g r ő l ; n e m a k a r t evvel rosszat Beregszászi, sőt c s a k j ó t — s adott m i n d e n k i n e k , akiről úgy gondolta, hogy m e g é r d e m l i , m e r t h o g y f á r a d o z i k a község ü g y é b e n .

í g y j u t o t t S z a b ó A n d r á s n a k is, aki m é r h e t e t l e n d ü h b e jött ettől. N e m azért, m e r t neki, a t a n á c s e l n ö k n e k a d t a k s m á s n a k nem. Ez m á s k o r eszébe se j u t o t t volna.

Még csak a z é r t se, m e r t azt gondolta volna, hogy Beregszászi ellopja a többi húst.

H a n e m azért, m e r t rágta, m a r t a tehetetlen d ü h é b e n a száját, hogy h o n n a n az ördögből t e r e m t s e elő a r a t á s r a a megfelelő készletet. M e r t h o g y az egész a r a t á s alatt h ú s t kell e n n i n a p o n t a az a r a t ó k n a k , az kétségtelen. Az biztos. Hogy szalonnát kell n e k i k j u t t a t n i ; m i n d e n szövetkezet meleg ételt n a p o n t a , az állami gazdaságok, a g é p á l l o m á s o k a f e l j a v í t o t t ü z e m i k o n y h á t , az egyéniek pedig v a l a m i l y e n megoldás- s a l . . . v a l a m i l y e n , d e eddig á l t a l a n e m tudott megoldással, m e g i n t csak j a v í t s a n a k a k o s z t j u k o n , m e r t az n e m lehet, hogy az egész tavaszon v é k o n y koszton élt e m b e - r e k csak u g y a n e v v e l a v é k o n y koszttal a r a s s á k le a g a b o n á t .

S a k k o r egyszer csak jön ez a Beregszászi, aki n e k i s e m m i t n e m v é t e t t idáig, sőt igen ügyes e m b e r n e k i s m e r t e t t e m e g m a g á t — s n e k i a d húst, m i k o r ő n e m is a r a t — s s z a p o r í t j a a g o n d j a i t , hogy a többivel m i t csináljon.

Evvel m e n t haza. S o t t h o n összeveszett a feleségével. Zsuzsa ugyanis, ahogy e l m o n d t a n e k i A n d r á s az esetet, h á t azt m o n d t a rá, hogy b o l o n d . . . Bolond vagy, m i t a k a r s z ? Ez a te dolgod? Szétforgácsolod m a g a d ?

Egészen úgy beszélt a z asszony, m i n t aki az iskoláról frissen j ö n haza, de a n n y i r a úgy, hogy n e m is l e h e t e t t megállítani. A n d r á s f ő t t d ü h é b e n .

— Nézzed csak lelkem, hallgass ide, m e r t n e m érted, n e m e r r ő l v a n szó. Arról v a n szó, hogy olyan t a v a s z u n k volt, a m i t t e m e g n e m érthetsz, m e r t t e egész idő alatt ott ültél az iskolában, etted a kosztot, k a p t a d a meleget, f ü r d ő t , mozit, m i - egyebet . . .

Zsuzsa v o n o g a t t a a vállát.

— Szóval ez b a j ?

— B a j a fenét, lelkem, n e mérgesítsél, ide f i g y e l j , . . . n e m l á t h a t t a d , n e k ü n k milyen t a v a s z u n k voltj az e m b e r e k olyan érzékenyek, m i n t e g y . . . egy c s i g a b i g a . . . é r z é k e n y e k is, éhesek is . . . érted, n a ?

— É h e s e k ?

— Éhesek, m o n d o m , hogy h ú s t h á r o m h e t e n e m t u d t u n k a n n y i t osztani, hogy m i n d e n k i n e k j u t o t t volna. Volt egyszer-egyszer hús, d e m i n d i g csak az k a p t a , aki h a m a r é b b értesült r ó l a . . . szóval az egész f a l u n a k n e m volt.

— Ügy.

— Ü g y . . . úgy, ahogy m o n d o m .

— Én a t a n á c s e l n ö k h e l y é b e n szégyellnék ilyet m o n d a n i — v o n o g a t t a a vállát

Zsuzsa. j

— M i é r t szégyelljek?

— M a g y a r á z z a m ? M a g a d t ó l n e m é r t e d ?

— N e m én lelkem, azt se, a m i t m o n d a s z , azt se, a m i é r t m o n d o d .

Zsuzsa azt m o n d t a rá, hogy n i n c s A n d r á s b a n igazi felelősség, s e m m i se. M e r t h a lenne, a k k o r n e m azon j a j g a t n a , hogy n i n c s h ú s a f a l u b a n , h a n e m azon, hogy az a r a t á s m e n j e n jobban. M e r t ú g y hallotta a megyei székhelyen, hogy a v v a l bizony el v a n n a k m a r a d v a .

— Igaz? E l m a r a d t a t o k v a g y n e m ?

— El.

— A z t á n t e ilyenkor a h ú s o n töröd a f e j e d ? H á t gyerekes dolog ez, A n d r i s k á m . N e m tehozzád v a l ó ez, h o g y ilyenen t ö r d ilyenkor a f e j e d . Oszt segítek is neked,

(16)

a m í g az én beosztásom m e g n e m jön. A d j á l csak a d d i g ott a t a n á c s n á l v a l a m i m u n - kát. E l m e g y e k i n s t r u k t o r n a k is. C s a k n e m a k a r o k i t t h o n t e s p e d n i .

S z a b ó A n d r á s csak nézte a feleségét, nem t u d o t t se bűt, se b á t m o n d a n i . A z a r a t á s s a l e l m a r a d t , ez igaz. A felesége beosztása — ez is helyes. M i n d e n r e n d b e n van. H á t a k k o r . . . a k k o r m i é r t m é r g e s ?

Azért, hogy s e n k i n e k n e m t u d j a e l m o n d a n i , a m i e l m o n d a n d ó . 2.

— Z s u s k á m t e . . . — m o n d t a kedvesen. — I d e figyelj.

S leült n e h é z m o z d u l a t t a l a z asztal mellé, r á g y ú j t o t t , n é z t e a f ü s t m a c s k á t , a m i t é p p e n k i f ú j t s n e h e z e n szólalt meg. A végén szinte kitört.

— T e Z s u s k a , . . . én érzem, a t a v a s z óta érzem, hogy n i n c s ez a f a l u a z é n k e z e m b e n .

— És ezt m o s t m o n d o d ?

— Mikor m o n d j a m ?

— M i k o r ? M o n d d meg, hogy n e m ' b í r o d a f e l a d a t o d , v e g y e á t m á s .

— M á s k e z é b e n sincs, Zsuska.

— Az isten kezében, n e m d e ?

— N e k ö t e k e d j , lelkem, n e k ö t e k e d j velem, m e r t a k k o r n i n c s é r t e l m e , h o g y b e s z é l j ü n k tovább. Nincs a p á r t k e z é b e n , na . . . h a így j o b b a n tetszik.

— Bolond vagy.

— Most jöttél haza, n e m t u d h a t o d .

— ö s s z e t é v e s z t e d m a g a d a p á r t t a l .

— Dehogy tévesztem, csak h á t . . . csak h á t Z s u s k a , . . . i d e f i g y e l j ! F i g y e l s z r á m ? N a . . . O l y a n rosszul é l t egy csomó e m b e r itt a télen, hogy a n n a k t e h i á b a m a g y a r á z o l . . .

— A n d r á s . . . A n d r i s k á m . . . t e A m e r i k a h a n g j á t h a l l g a t t a d ? V a g y m i a c s o d a ütött b e l é d ?

— L e l k e m , h a így beszélsz, n e m lehet v e l e d beszélni.

— Teveled n e m lehet.

— I d e figyelj, a m ú l t h é t e n m á n n a p o n t a 70—75 m á z s a k e n y e r e t s ü t ö t t ü n k . Még m i n d i g volt, a k i n e k n e m jutott. Nincs m á r itt ellátott n á l u n k , v a g y h a v a n , h á t . . . ötven . . . száz . . .

— M e r n e m gondoltatok rá. M e r n e m n é z t é t e k m e g , k i n e k v a n a k a m a r á j á b a n .

— J ó v a n , ez is lehet, hogy h i b a volt. D e h á t a k r u m p l i nyolc f o r i n t v ó t e g é s z tavaszig, most az ú j r a kezd l e m e n n i az ára . . .

— Egykilencven.

— Eriggy ki a piacra, vegyél egykilencvenér.

— T e vagy a felelős az á r é r is. M i é r nem t ö r t é t e k l e a k u p e c k e d é s t . M i é r e n g e d - ted, hogy Szabolcsból h o z z a n a k k r u m p l i t .

— H u n n a n t u d o d ?

— í r t a d .

— T á n azt a d j á k el, azt hiszed?

— Azt hiszem, hogy azt n e m a d j á k el. T e A n d r á s , f á j é n n e k e m , hogy ezt m o n d - jam, d e ú g y látom, hogy t e . . . itt valahogy beleestél a b b a , a m i t . . . n e m is t u d o m én, hogy m o n d a n é k . . . N e m bízol te . . .

— Bolond, hiszen é p p e n azt csinálom, h o g y . . .

— De n e m jól csinálod.

— Zsuzsa, t e n e mérgesíts, a r a t n i k e l l . . . é n n e k e m m o s t e n n é l f o n t o s a b b d ó g o m nincs. Osztán — f e l c s a t t a n t — h a a r a t á s k o r a h ú s b ó t é n n e k e m a d h ú s t , a z a r a t ó k c s a l á d j á n a k m e g n e m , a k i k egész télen azon p a n a s z k o d t a k , hogy n i n c s k e n y é r . . . m é g h a vót is p a n a s z k o d t a k . . . oszt m o s t azt m o n d j u k n e k i k , hogy h ú s n é l k ü l a r a s - s a n a k le, h á t a k k o r . . .

Megtörölte a homlokát.

14

(17)

— H á t a k k o r hogy a r a s s a n a k ? Azt m o n d d m e g ? H i r t e l e n felhördült.

— T e . . . ezek a bolondok. K. N a g y S á n d o r . . . G y á r o s Lajos, m e g a t ö b b i . . . a m á n azon van, hogy n e m m e r csak r e n d e l e t e t aláírni, m e r n e m a k a r a m á n s e m m i t s e csinálni, m á n m a g a se hiszi, hogy m i t jó csinálni, oszt én, a m i k o r e b b e a r e t t e n t ő n e h é z s é g b e a k a r o m csinálni a m a g a m dógát jól, a m i k o r e l b á n o k egy e m b e r r e l , k e - m é n y e n , kegyetlenül, a m i é r azt a k e v é s h ú s t n e k e m a d j a , h á t a k k o r . . .

Zsuzsa csak nézte az u r á t s n e m értette, hogy mitől v a n ilyen rossz kedve.

— H a g g y a d m á n . . . — m o n d t a .

Szabó A n d r á s eldobta, eltaposta a c i g a r e t t á j á t , felállt, m e n t vissza, i n d u l t dolga u t á n .

— O d a a d o m n e k e d az egyik szövetkezetet — m o r o g t a közben. — A m í g m e g n e m j ö n a beosztásod, h á t csak eriggy, a z t á n segítsd őket. J ó szövetkezetet gondo- l o k . . . a Vörös Csillaghoz e r e d j . Közel is van, jól is dógoznak. P á p a i I m r e az elnök, ismered.

— A d j á l csak m á s i k a t .

— Miféle m á s i k a t ?

— A h o l rossz. A h o l n e m m e g y olyan k ö n n y e n .

— M i n e k ?

— M e r . . . m e r n e m a z é r t t a n u l t a m én m o s t egy fél évet, hogy i d e a d j a d azt a m u n k á t , a m i kész.

— A z o k n a k is v a n segítni való.

— K ü l d j é l csak segítni a legrosszabbakhoz.

— J ó — m o n d t a m é r e g g e l A n d r á s — a k k o r e r e d j az Álomzugba. — E r e d j , ott a Dózsa . . . a z o k r a r á f é r .

— M a g a m a k a r t a m k i m e n n i — t e t t e hozzá.

— Még m a d é l u t á n k i m e g y e k .

Olyan rossz h a n g u l a t b a n v á l t a k el, hogy A n d r á s t a lelkiismerete f u r d a l t a , igen, igen f u r d a l t a , a m i é r t így e n g e d t e el az asszonyt, a m i é r t egy jó szavuk n e m volt e g y - máshoz. De h á t így esett, n e m eshetett m á s k é p p e n .

É p p e n hogy összeirkált emlékezetből n é h á n y dolgot a feleségének, hogy c s i n á l j a aszerint, ez a helyzet, ez a k ö v e t e l m é n y . S írt egy k i t é p e t t i r k a l a p r a levelet is T a - kács J á n o s n a k , a Dózsa elnökének.

3

T a k á c s J á n o s olyan volt m á r a z u t ó b b i h e t e k b e n , olyanféle ember, m i n t a k i k e t A n d r á s e m l í t e t t a feleségének, hogy n e m m e r vállalkozni s e m m i r e . M i n t a kezdő biciklista, aki elindul, aki egyenes m e n e t b e n m á r n e m veszti el az egyensúlyát, d e k e r ü l j ö n csak elébe v a l a m i a p r ó göröngy, h á t r á m e r e d a keze a k o r m á n y r a , egy moccanást n e m t u d j a j o b b r a v a g y b a l r á b b vinni, r á m e g y vagy kikerüli, a v a k vé- letlen dolga. Csak a l á b a j á r a pedálon.

T a k á c s J á n o s is, h a a szövetkezet d o l g a i b a n kellett dönteni, evvel a d e r m e d t , m e g b ű v ö l t aggyal döntött. Bele se p r ó b á l t m á r látni, hogy m i is t ö r t é n i k körülötte.

J e l e n t k e z e t t p é l d á u l n á l a Szili P é t e r . Avval, hogy a l á b a f á j , avval, hogy n e m tud h o l n a p m u n k á b a állni s s z e r e t n e szekeret kapni, orvoshoz m e n n i , m e g v i z s g á l -

tatni. M u t a t t a is a lábát. Duzzadt volt az és meleg. v T a k á c s J á n o s v o n o g a t t a a vállát.

— Csak azt n e m t u d o m aztán, hogy h á n y m u n k a e g y s é g e t szedsz így össze.

— Annyit, a m e n n y i t tudok, beteg l á b b a l egyet se tudok.

— N e m t u d o m , a g r ó f n á l m o n d t a d volna ezt, m i t szólt volna hozzá?

— N e m m o n d t a m volna, m e r t m e g volt n e k e m a k k o r b á t y á m a m a g a m k é t holdja, a z t á n . . .

— Abból éltél meg, u g y e . . . ?

(18)

— H á t b á t y á m , azt m o n d o m én m a g á n a k , a z is bolond, aki azt a z időt v i s s z a - k í v á n j a , az is, aki a r r a szorítná az e m b e r t , hogy f o l y t a s s u k .

— N o h á t a k k o r , az a r a t á s vár, n e m a doktor.

— Szóval ú g y legyen, m i n t a g r ó f n á l ? Ne j o b b a n ?

— J o b b a n ? D e k ö n n y e n szeretnétek azt a j o b b a n t ?

El is f o r d u l t , h a g y t a volna a b b a az egész beszédet. K é s ő b b p u s m o g o t t csak. — M e r t kérni, v á r n i , igényelni, hogy így, m e g úgy, a z m e h e t . . . az k ö n n y e n m e h e t . . . a b b a m i n d e n k i b e n n e van. Egy p i l l a n a t alatt. D e h o g y m e g is t e r e m t s ü k , a m i a g r ó f n á l v o l t . . . hogy o n n a n u g y a n n e m lehetett h i á n y z á s , o n n a n u g y a n . . . m o n d - h a t t a d volna ott a r a t á s k o r , hogy beteg v a g y . . . h a v o l t á l is, e l t i t k o l t a d . . .

A k ö r ü l k a p a r g á l t T a k á c s János, hogy ha j o b b a t a k a r u n k , m i n t a n n a k e l ő t t e

¿olt, h á t azért j o b b m u n k á t is k e l l e n e végezni, d e sehogyse t a l á l t a s z ó r a r á s n e m is figyelt r á Szili, h a n e m azt m o n d t a , m e g r á n g a t v a a m e l l é n y é t , h o g y :

— Szóval, az érdekel é n g e m , melyik szekeret k a p o m m e g h ó n a p ?

— H o r d a n a k a szekerek. T u d h a t o d .

— H á t é n ? G y a l o g m e n n y e k ? A f á j ó s l á b o m m a l ?

— Eriggy biciklin.

— Milyen biciklin?

— K é r j é l valakitől.

— N a j ó v a n , h á t a k k o r J á n o s b á t y á m , a d j a n e k e m kőesőn m a g a a b i c i k l i j é t . T a k á c s J á n o s r á m o r d u l t , r á r i p a k o d o t t .

— É n n e k e m , az elnöknek, a h o m o k f u t ó j á r n a , l ó v a l . . . a z a r a t á s r a a r r ó l is l e - m o n d t a m , n e m kell, dógozzon az is . . . oszt biciklivel j á r o k . . . k é r d olyantól, a k i n e k n e m kell. É n n e m ü l h e t e k itt az i r o d á b a . . . n e k e m l á t n i kell a m u n k á t .

— Ű g y . . . oszt h a m á s is azt m o n d j a , a m i t m a g a ?

— M i t ?

— H o g y k é r j e m olyantól, a k i n e k n e m k e l l ? M e r lehet, h o g y m i n d e n k i é p p ú g y s a j n á l j a a biciklijét, m i n t m a g a ?

— Hogy én s a j n á l o m ?

— A d j a ide, h a n e m s a j n á l j a .

— M i é r n e m m á n a r a j t a m való r u h á t k é r e d ? V a g y az i n g e m — k a p c á n a k . Veszekedtek volna t o v á b b is, d e m e g j ö t t Szabóné, e l m o n d t a T a k á c s J á n o s n a k , h o g y egy-két n a p r a jött ide, a m u n k a m e n e t e t segít m e g s z e r v e z n i , h o g y iskolán v o l t és a t ö b b i . . . s végezetül o d a a d t a a Szabó A n d r á s levelét is, a m i t ö s s z e h a j t o g a t o t t i r k a - l a p r a , k é t kapoccsal összetűzve k ü l d ö t t el az elnök, p e c s é t n é l k ü l , csak a s a j á t n e v é - ben, azt n e higgyék az álomzugiak, hogy itt a t a n á c s r e n d e l k e z n i a k a r v e l ü k .

— T a k á c s e l v t á r s (így szólt a levél) hallom, h o g y n á l a t o k v a n n a k m é g n e h é z s é - gek az aratással. N e m olyan n a g y o k ezek a n e h é z s é g e k én azt hiszem, c s a k a z e m b e r e k b e k e l l e n e egy kicsit t ö b b k e d v . Olyan jó a r a t á s u n k lesz, hogy m e g h o z z a ez a k e d v e t is, csak a kezdéssel n e m a r a d j a t o k el sokat. A m i k o r m á r fizet a g a b o n a , a k k o r m á r m i n d e n becsületes p a r a s z t s a j n á l n á , h o g y k i p e r e g j e n , hogy b a j a essék.

Az e m b e r e k , h a rosszkedvűek, h á t vigasztaljátok, b u z d í t s á t o k őket. A f e l e s é g e m is azért m e n t egy-két n a p r a , p á r t i s k o l á t végzett most, h a s z n á t veszitek. V é g ü l pedig, v á g j a t o k l e egy disznót az a r a t á s r a , vágási e n g e d é l y t ad a tanács, h a k é r i t e k , d e v á g j á t o k le m é g i n k á b b m a , m i n t holnap, h o g y e n n e k is ö r ü l j e n e k a z e m b e r e k , zsíros koszt kell az aratáshoz, m e g h ú z z a az a z e m b e r t a m ú g y i s . . . c s i n á l j a t o k jó üzemi k o n y h á t , a k a d ott asszonyféle elég, a k i főzzön, gyerek, aki k i h o r d j a , s n e k é r j e t e k é r t e p é n z t s e m e n n y i t , d e elszámolásba se v e g y e t e k bele a n a p i k o s z t é r t öt f o r i n t n á l többet. Szabó A n d r á s . U t ó i r a t : ezt én c s a k t a n á c s o l o m n e k t e k , d e jól b e v á l t módszer ez m i n d e n ü t t , hiszen tudod, milyen jólesik a dolgozó e m b e r n e k a k i s k ö n y - nyítés is, az a m á s f é l m á z s á s disznó pedig n e m n a g y e s e t . . .

.16

(19)

hl

1. k é p

Félsötét, lefüggönyözött szoba.

A m i t l á t n i belőle, a z elég vegyes. Elsősorban széles heverő, ezen alszik Judit.

M e l l e t t e a p r ó a s z t a l k á n h a m u t a r t ó , sok cigaretta, földre, székre ledobált r u h a d a r a - bok, s a f ö l d ö n a telefon. É p p e n csengetni kezd. Á l m o s a n é r t e nyúl, felveszi:

halló . . . t e s s é k ? . . . Tévedés.

Visszafekszik, d e ú j r a f e l n y i t j a a szemét, n e m t u d t o v á b b aludni. R á g y ú j t egy c i g a r e t t á r a , h a r m a d i k szívásra e l n y o m j a . A k a r ó r á j a h á r o m n e g y e d tízet m u t a t .

Felkél, f é l r e h ú z z a a függönyt, látszik, hogy lakályos szoba, n a g y r e n d e t l e n s é g - gel. K e r e s a s z e k r é n y b e n , t e a k o n y h á b a n , talál egy üveg a l j á n k é t u j j n y i italt, ezt kitölti, megissza. A felszakított cigarettapakliból elveszi az utolsót, r á g y ú j t . A t e a - k o n y h a asztalán v a n csöppnyi d a r a b kenyér, e h h e z k e r e s m u s t á r t , m á s t n e m lelvén, m e g k e n i , eszi, közben k á v é t n e m talál, t e j e t n e m talál, s e m m i m á s t n e m talál, a t e á s k a n n á h o z hozzáönt félcsipetnyi bort, a m i m é g az üveg a l j á n van, azt megfőzi.

A p é n z t á r c á j á b a n v a n h a t v a n fillér, k i r a k j a az asztalra, végigvallatja, összes ' r u h a - zsebeit — a r u h á s s z e k r é n y b e n sok r u h a v a n — i n n e n is elővarázsol m é g k ö r ü l b e l ü l egy f o r i n t n y i aprót.

A z t á n visszafekszik az ágyba, teázik és ú j r a m e g ú j r a r á g y ú j t a m á r elnyomott csikkekre, t ö b b cigaretta n e m lévén. Fekszik és nézi a m e n n y e z e t e t .

Ó r á k elteltével m é g m i n d i g u g y a n a z a helyzet, — az idő most öt óra, J u d i t fekszik s nézi a m e n n y e z e t e t , a h a m u t a r t ó b a n m á r a legkisebb csikkek v á n n a k , a m i k r e t ö b b é r á g y ú j t a n i n e m lehet. A k k o r szól a telefon.

— H a l l ó — igen. — Ja, m a g a a z . . . H á t . . . l u s t a vagyok. . . . Nem, n e m t u - d o m . . . M a este? — N e j ö j j ö n értem. — Jó, o d a m e g y e k hétre. . . . Biztos. H a n e m m e g y e k hétig, n e v á r j o n . . . . Mit t u d o m én. Élni sincs k e d v e m . S e m m i h e z sincs. . . . Jó. B á m u l m é g m a g a elé n é h á n y másodpercig, a z t á n felkél, az a b l a k h o z megy." Bele- n y u g v ó lusta m o z d u l a t o k k a l . Néz ki. O d a l e n n a D u n a sorra látni, villamosok m e n - nek, e m b e r e k j ö n n e k , m e n n e k , r o h a n n a k , szaladnak, a u t ó k á l l n a k meg, szerelmes- p á r o k sétálnak, r e n d ő r veszekedik egy felugróval. J u d i t k i n y i t j a az a b l a k o t . A ház közeli p á r k á n y á n egy v e r é b tollászkodik, r á b á m u l , csivitel, egy d a r a b i g szembenéz- nek, a z t á n a v e r é b elrepül. A nyitott a b l a k o n át f é n y jön b e a szobába, a l e m e n ő n a p s u g á r p á s z m á j a a l a c s o n y a n végigkúszik a rendetlenségen, a c i g a r e t t a f ü s t széles csíkban húzódik ki, a b e j ö v ő levegő lebegteti a függönyt.

J u d i t k ö z b e n kimegy a f ü r d ő s z o b á b a , megereszti a vizet.

2. k é p

V a s á r n a p éjszaka, é j f é l u t á n v a l a m e l y i k vendéglő grilljében.

Füst, h a n g u l a t v i l á g í t á s és a p a r k e t t e n tolongó párok.

H á t u l a s a r o k b a n , egyik kis asztalnál k é t f i a t a l e m b e r . Egyik alacsonyabb, f e k e t e h a j ú , izgékony, a m á s i k m e g l e h e t ő s e n f á r a d t arcú, kíváncsi u n a t k o z á s s a l s l á t h a - t ó a n azért ül itt, m e r t nincs e n e r g i á j a elmenni.

Bakcsi, az a l a c s o n y a b b beszél. '

— Nézz körül, itt l á t h a t o d a b u d a p e s t i alvilágot. Az átlagfizetés M a g y a r o r s z á - gon ezer f o r i n t — itt a b e l é p ő d í j nyolc, a r u h a t á r portással lesz kettő, egy l i m o n á d é tíz, h a m é g v a l a m i t f o g y a s z t o l . . . ' .

Nevetgél.

— A z é n f i z e t é s e m ezerhatszáz; jutalékkal, utazással f e l m e g y k é t és f é l r e . . . A másik, Tóth P é t e r m é r n ö k , ránéz.

—• N a és a k k o r ?

2 "Mszaitáj 17

(20)

— K é r d e z d m e g a többit. Nézd, ez a f e h é r k a r d i g á n o s n ő . . . a r a j t a l e v ő r u h a fél évi f i z e t é s e . . . d e h a m e g l á t o d holnap, m á r m á s r u h á b a n lesz.

— H á t a k k o r ?

— Oó, e g y i k e t - m á s i k a t v é l e t l e n ü l ismerem.

P é t e r a t á n c o l ó k a t nézi.

— U t o l j á r a — m o n d j a a z t á n — d i á k k o r o m b a n , v a g y t i z e n k é t - t i z e n h á r o m é v e v o l t a m m u l a t ó b a n . Ügy látszik, a z kell hozzá, hogy az e m b e r n e k b e l ü l r e n d e z e t l e n ügyei legyenek . . .

K e d v e t l e n ü l v o n o g a t j a a vállát.

— A k k o r a k a m a s z k o r , m o s t m e g . . . N e m f o l y t a t j a . Bakcsi n y e r í t .

— Nézd meg, ezt a f e h é r s z ő k e h a j ú kontyost. Á r a k á p é ötszáz. T e l e f o n o n f e l - hívható, megbeszélhető vele a z idő s hely — l a k á s a v a n —, e g y é b k é n t tisztes b é r - elszámoló, nyolcszázkilencvenhét f o r i n t fizetéssel.

A táncolók közt v a n J u d i t . P a r t n e r e fiatal, s i m a h a j ú , kicsit n y e g l e f i a t a l e m b e r . U n o t t a n t á n c o l vele, s z e m m e l l á t h a t ó a n f á r a d t .

— J u d d y k á m , míszes?

— Ügy látszik.

— I g y u n k v a l a m i t .

— Az is mindegy.

— Veszkődök m a g a u t á n .

T ó t h P é t e r m o s t l á t j a meg. P i l l a n a t n y i m e g h ö k k e n é s a z a r c á n , a z t á n ú g y tesz, m i n t h a köszönne. Bakcsi k a r j á t m e g f o g j a .

— Azt is i s m e r e d ?

— K i t ?

— Azt a k é k r u h á s t ? Rövid h a j j a l ?

— J a ? N e m igazi profi. A p a l i j á v a l van. S z a b o t t á r , m o n d j u k h á r o m . A z é r t h á r o m , m e r t m o s t leégésben van.

— Na, ez látod n e m igaz.

— I s m e r e d ?

— Igen.' Még d i á k k o r o m b ó l . — K i s szünet u t á n : — E g y ü t t j á r t u n k e g y e t e m r e . M á r h o g y . . .

— Ü h m . Rossz k á d e r l a p . P a p a t á b o r n o k . . . k i t e l e p í t e t t v o l t . . .

— T á b l a b í r ó .

— Igen. Kis birtok, disszidálás n e m sikerült, m o s t g é p í r ó n ő m o n d j u k a B á m - b u x b é r f e x n é l . . .

— M a g y a r — f r a n c i a szakos t a n á r n ő . . .

— Lehet. M e n n y i t szánsz r á ? Megszerezzem? Régi s z e r e l e m ?

P é t e r u t á l k o z v a nézi végig Bakcsit, a z nevet. A p i n c é r jön, k o n y a k o t k é r tőle.

Megissza, n y u g t a l a n u l felkél, o d a m e g y a J u d i t é k asztalához, a k i k i d ő k ö z b e n m á r leültek. Felkéri táncolni.

— M e g i s m e r ?

— P é t e r ? H o g y n e . . . M a g a él?

— Még a n e v e m r e is e m l é k s z i k ?

— A . . ! a m á s i k r a m á r n e m . Csak, hogy P é t e r . N y á r i e g y e t e m , N a g y e r d ő , t e n i s z - p a r t i . . . elég?

— S m a g a ? T í z . . . v á r j o n c s a k . . . tizenegy é v e lesz őszön, hogy u t o l j á r a l á t t a m .

— Szép, hogy s z á m o n t a r t j a . Kedves.

— F é r j n é l v a n ?

— Voltam.

— M o s t ?

— Mon a m i . . . m a g a s e m m i t se változott.

— E l v á l t a k ?

—• N e m .

— H á t ? 18

(21)

o

J u d i t r á n é z e t t fejcsóválva, egy h a l v á n y mosollyal.

— B a r k o c h b á z z u n k t o v á b b ?

— J ö j j ö n , igyunk v a l a m i t .

— M a g a iszik?

— N e m sokat.

— Mit csinál?

— M é r n ö k vagyok. D e m é g n e m m o n d t a , mi. v a n a f é r j é v e l .

— M e g h a l t .

P é t e r és J u d i t az a s z t a l n á l ü l n e k . P é t e r é p p e n iszik v a l a m i t , a z t á n :

— M i n d e n t szeretnék m a g á r ó l tudni. M i n d e n t . Most, hogy l á t o m , ú g y érzem, n e m is s z á m í t az a buta, v a c a k tíz év. A m i k o r szerelmes v o l t a m m a g á b a . Most is az vagyok.

— J u d i t mosolyog, n é z i :

— I g e n ?

— N e m hiszi? P e d i g k o m o l y a n m o n d t a m . Mégis? Mit m o n d r á ? M o n d j o n a k á r m i t .

— Jólesett, a m i é r t m o n d t a .

— Csak e n n y i ?

— Azt m o n d t a , m o n d j a k a k á r m i t .

— M o n d j o n t ö b b e t is.

— Úgyis elfelejti h o l n a p r a .

— E l m o n d o m h o l n a p is. M i k o r l e h e t m a g á t l á t n i ? F e l h í v n i ? J u d i t t ű n ő d v e néz m a g a elé, r á az e m b e r r e .

— H a d d k í s é r j e m el — f o l y t a t j a P é t e r . — K i az, akivel v a n ? Szóljon neki, hogy n e m é r rá, vagy n e is szóljon. Egyszerűen elviszem m a g á t .

J u d i t kicsi mosollyal nézi. Mielőtt felelhetne, megáll az asztaluk előtt a f i a t a l - e m b e r , akivel az e l ő b b táncolt. H a n y a g u l a k a r ó r á j á r a néz.

— N e m l e n n e i d e j e m e n n i ?

— Viszontlátásra — n y ú j t kezet J u d i t P é t e r n e k . 3. k é p

N a g y m é r e t ű r a j z t á b l á n egy b é r h á z k é p e látszik. Szemléletes, t e h á t n e m t e r v - . r a j z , csak elképzelésre való.

A m á s i k r a j z m á r szakmai. Oldalról, alulról, fölülről, e m e l e t e n k é n t , lépcsőháza- k a t , l i f t a k n á k a t jelölve.

K é z m u t a t j a :

— L á t o d ? M a j d n e m m i n d e n szoba, m a j d n e m m i n d e n a b l a k a fényt, levegőt kap.

Idősebb, bajszos, p a r a s z t a r c ú , testes e m b e r kezében a ceruza, ezt m u t o g a t j a P é t e r n e k . K e t t e n á l l n a k egy nagyobb, világosabb m ű t e r e m közepén, asztal mellett.

M u n k a k ö p e n y b e n .

P é t e r c i g a r e t t á r a gyújt, o d é b b megy, leül. .

— N e m tetszik?

—• Nem.

— M i é r t ?

— N e m t u d o m .

— Ez n e m válasz.

— M e r t n e m szép.

B á m é s z k o d i k m a g a elé, felveszi a rajzot, a színes rajzot. M a g a elé húzza, eltolja.

— N e m szeretnék b e n n e l a k n i — m o n d j a ki végül.

H a l l g a t n a k . A z idős e m b e r f e j c s ó v á l v a n é z rá. Balla m é r n ö k .

— N y ú z o t t k u t y á n a k látszol.

P é t e r felnéz rá, csodálkozva.

— Igen, igen — f o l y t a t j a Balla. — Megviselt,, hogy e l v á l t á l ?

— Dehogy viselt meg. . . .

2* 19

(22)

Néz m a g a elé. Ügy m o n d j a .

— E l v á l t a m , m e r t h a z u g s á g n a k é r e z t e m azt a z életet, ö s s z e h á z a s o d t u n k a n n a k idején, m e r t mindegyikeinknek az volt a v é l e m é n y ü n k , hogy a szocializmus legyőzi a k a p i t a l i z m u s t . S m e r t egy s z e m i n á r i u m b a j á r t u n k s m e r t m i n d k e t t e n jól f e - l e l t ü n k . . .

M a r h a s á g . R é g e n volt.

K i n é z az a b l a k o n , ki is n y i t j a , néz egy darabig, a z t á n k i m u t a t .

K i n n , t á v o l a b b r ó l ú j h á z a k l á t s z a n a k , kocka a l a k ú , szabványos, e g y m á s h o z h a - sonló, egyelőre m é g poros, r e n d b e n e m hozott k ü l s ő k ö r n y e z e t t e l .

— Nézd meg. Ezeknek a h á z a k n a k az építésével m e g t a k a r í t o t t u n k n e m t u d o m h á n y százezer forintot, m e r t v a l a k i n e k eszébe j u t o t t , hogy n e m kell a s z o b á k n a k e g y m á s b a nyíló ajtó. Nyíljék m i n d a z előszobából, legyen m i n d e n szoba e g y - e g y cella. S l e v e t t ü n k m i n d e n szobából h a r m i n c centit, n e g y v e n c e n t i t . . . ú g y k ö n y - n y e b b f ű t e n i . . .

Visszafordul.

— Ilyen a tied is.

Balla v o n o g a t j a a vállát, h a r a g nélkül, de é r t e t l e n ü l .

— N e m é p p e n ilyen, h a n e m é p p e n hogy n e m ilyen. Ezt a négyszögdoboz m e g - oldást a k a r o m megváltoztatni. Félkörösen kiképezve, n a g y b e l s ő u d v a r r a l . . .

— Amiből, lesz m a j d kicsi belső u d v a r , u d v a r i f o l y o s ó . . .

— E r e d j , bolond vagy.

P é t e r n e m szól. A végén azt m o n d j a .

— Levegőt. É r t e d ? Levegőt! U t á l o m a balkont. N e m a k a r o k b a l k o n t l á t n i . El- m e g y e k u t c á t seperni, d e b a l k o n t t ö b b é n e m t e r v e z e k . T e r a s z t ! Keleti, n y u g a t i t e - raszt. Földig é r ő ablakot. A b a l k o n a hazugság, a k i s s z e r ű s é g . . . n a p o t s l e v é g ő t ígér, anélkül, hogy a d n a .

B a l l a :

— Bolond vagy. Átcsapsz egyik végletből a m á s i k b a .

— É p p e n azért. Igenis átcsapok. É p í t é s z vagyok, m i n d e n k o r t ú g y m é r e k le, m i - lyen volt az építészete. J a j neki, h a k i d e r ü l , hogy rossz volt. J o g o m v a n hozzá, ez a m e s t e r s é g e m . N e m a k a r o k t ö b b é célszerű nemszépet látni.

Becsukja, az ablakot.

4. k é p ' • • • ' '

A Margit-híd.

Északi oldala, j á r m ű v e k , g y a l o g j á r ó k jönnek, m e n n e k . P é t e r közel a szigeti le- járóhoz, a híd k a r f á j á h o z t á m a s z k o d v a nézi a vizet. G y u f a s z á l a k a t t ö r d e l s a z o k a t d o b á l j a le, u t á n u k b á m u l .

Elnéz a sziget felé s a z t á n a z ú j p e s t i közeli p a r t o k i r á n y á b a , a z t á n s e h o v á se néz, csak m a g a elé. A z t á n r á g y ú j t egy c i g a r e t t á r a s a k o r l á t n a k d ő l v e szívja. •'•

P e s t felől szembejön, a túlsó gyalogjárón j ö n J u d i t . P é t e r b á m é s z k o d á s k ö z b e n veszi észre. H i r t e l e n felélénkül. K ö r ü l n é z s egy i r a m o d á s s a l á t f u t a h í d o n , v i l l a m o s és a u t ó b u s z előtt.

A r e n d ő r fütyöl, n é h á n y a n rosszallóan néznek u t á n a . Á t u g r i k a túlsó j á r d á r a s a z t á n lassú léptekkel s z e m b e m e g y J u d i t t a l , megáll.

— J ó estét.

— J ó estét. — J u d i t egy pillanatig n e m i s m e r i meg, csak a z t á n m o s o l y o d i k el.

Kezet n y ú j t .

— L á t j a , szerencsém van.

— M i é r t ?

— Hogy véletlenül ú j r a t a l á l k o z t u n k . - Igen.

— T ö b b m i n t egy h ó n a p j a , hogy egyszer v é l e t l e n ü l t a l á l k o z t u n k . M á s f é l milliós v á r o s b a n egy másodszori v é l e t l e n . . . az m á r véletlen. M e g k e r e s n i sehol se t u d t a m . SÓ

(23)

M é g m i n d i g á l l n a k , J u d i t mosolyog.

— S hol k e r e s e t t ?

— Ez az, hogy Sziklay J u d i t n é v e n a központi b e j e l e n t ő h i v a t a l b a n sem talál- t a m . N y i l v á n a f é r j e n e v é t viseli.

— Igen.

Elképzelhető, hogy m e g i n t soha többet n e m lelem meg. Vagy m e g i n t tíz évig.

S a k k o r r a m a g a is e l m ú l i k negyven.

J u d i t elmosolyodik.

— I n k á b b n e m o n d j o n s e m m i t , m i n t h o g y egy sablont m o n d j o n .

— Q u e l l e idée M o n s i e u r ? É n és sablon?

— Ü h m . De h á t . . . L é n y e g a z . . . most m a g a ráér, m e r t m u n k á b ó l jött, a k á r ráér, a k á r n e m , v e l e m lesz egy kicsit?

— M e n n y i az az egy kicsi?

— A z t n e m t u d o m . Sok.

— H é t r e . . . h a z a kell m e n n e m . Telefont várok. A d d i g v a n fél ó r á m .

P é t e r r á t e t t e a kezét a J u d i t csuklójára, a h o g y a z é p p e n a k a r ó r á j á t nézte meg.

— Cseppet se érdekel a t e l e f o n j a . 5. k é p

J u d i t szobája.

P é t e r ül egy fotelben, egyedül v a n s m o s t végignéz m i n d e n t a szobán. Először a f a l a k a t . Egy S z a j n a - p a r t i metszet, egy D e r k o v i t s - r a j z , egy M a t i s s e - r a j z , k é t e g é - szen apró, m á z o s cseréptál, az ágy mellett a f a l a t b o r í t ó alacsony szőnyeg sárközi m i n t á s , a fotel, a m i n ül s a m á s i k s e m m i l y e n fotel, a b ú t o r o k s e m m i l y e n b ú t o r o k — alacsony p u f f o k és f a r a g o t t k a r ú , n é p m ű v é s z e t i b o l t b a n vehető székek.

A felső l á m p a kovácsoltvas aprócsillár, az o l d a l l á m p á k ugyancsak. Kicsi, f o g - h í j a s könyvespolc, ide-oda dőlnek r a j t a a könyvek, fele, h a r m a d a hiányzik.

J u d i t b e j ö n teával.

— Nézze, legközelebb m a j d m i n d e n f é l é t k a p tőlem, d e m o s t n e m k é s z ü l t e m v e n d é g f o g a d á s r a .

P é t e r szórakozottan bólint.

— Igen. N é z t e m a lakását. T u l a j d o n k é p p e n s e m m i t se t u d o k m a g á r ó l .

— Én se m a g á r ó l .

— Igaz. Mit a k a r t u d n i ?

— A m e n n y i t k e d v e v a n e l m o n d a n i .

— M é r n ö k vagyok.

— T u d o m . M á r a k k o r is az volt. É p p e n végzett. Igaz?

— Végzős v o l t a m .

— A r r a e m l é k s z e m , azt m o n d t a , n a g y o n kedvesen, r o m a n t i k u s a n , hogy t ü n d é r - p a l o t á k a t a k a r építeni. É p í t e t t ?

— E r r e e m l é k s z i k ?

— É p í t e t t ?

— Köszönöm, hogy emlékszik. J u d i t , kedves, d r á g a J u d i t , most is a k a r o k é p í - teni. Változatlanul. Fogok is. E d d i g m é g n e m sikerült. Most, hogy m a g a ezt m o n d t a . . . Lássa, a b e v á l t a t l a n ígéret m a r a d . Ez t ö r t é n t n á l a m is. S e m m i ígéretet n e m v á l t o t t a m be, m i n d e n r ő l el is f e l e j t k e z t e m közben. D e . . .

B á m é s z k o d i k m a g a elé.

J u d i t :

— És m i t csinált a t ü n d é r p a l o t á k h e l y e t t ?

— Dobozházakat.

— Természetesen.

— Ez m a g á n a k t e r m é s z e t e s ?

J u d i t n e m felel, kitölti a teát. P é t e r az ó r á j á r a néz, J u d i t is, a z t á n a t e l e f o n r a . H é t ó r a m ú l t tíz perccel.

(24)

P é t e r :

— Akit m a g á t eddig n e m h í v t a , az n e m is é r d e m l i meg, h o g y itt t a l á l j a . J u d i t o d a m e g y a telefonhoz, k i h ú z z a a dugót.

— Elégedett?

— Igen. És nézze! É p p e n olyan biztos, hogy s z e r e l m e s v a g y o k m a g á b a , m i n t d i á k k o r u n k b a n . L e g f e l j e b b az e l m ú l t időt s a j n á l o m . A m i a l a t t n e m t ö r t é n t s e m m i . L é g v á r a k a t is a k k o r é p í t e t t e m u t o l j á r a , azóta csak d o b o z h á z a k a t . É s m o s t m o n d j a , maga hogy él?

J u d i t f e l k u p o r o d i k a m á s i k fotelbe, szembe P é t e r r e l , a p r ó k o r t y o k a t iszik a teából, nézi egy d a r a b i g , a z t á n azt m o n d j a .

— Így, ahogy lát.

— N e m sok.

— Maga se m o n d o t t sokat. A lényeget úgy é r e z t e m : a k a r t v a l a m i t , k ö z b e n csi- n á l t mást. Ez se k i s e b b vallomás, m i n t h a én elsorolom, h á n y s z e r e t ő m volt. E r r e kíváncsi?

P é t e r kínlódva mosolyog. Azt d ü n n y ö g i :

— Attól félek, p e r s z e . . . e r r e is.

Nézze, ideges v a g y o k és f á r a d t . Most is, m i n d i g . . . H a a z t m o n d j a , h o g y u g o r - j u n k ki az a b l a k o n , h a t o d i k emeletről, együtt gondolva d i á k k o r u n k r a , a b b a is b e n n e vagyok. H a azt, h o g y : f e k ü d j ü n k l e . . . az se k e r ü l n a g y rábeszélésébe.

— Na d e J u d i t . . . !

— U g y a n h a g y j a , m i m á s é r t v a n itt? Kedves, hogy k e d v e s h o z z á m , jól is esik, d e h á t . . . ? Tessék, h a ú g y tetszik.

Közömbös mozdulattal, ö s s z e k u p o r o d v a a f o t e l b e n , l e r ú g j a a l á b á r ó l a z e g y i k cipőjét. R á n é z P é t e r r e , szenvtelen, érzelem nélkül. .

— Ü h m . Csak p e r s z e . . .

— Csak persze, m a g a n e k e m a tizenkilenc éves l á n y v o l t o m a t , h a úgy tetszik, a szüzességemet visszaadni n e m t u d j a — de é n a m a g a t ü n d é r p a l o t á i t m é g igen.

— K o m o l y a n ? A z o n n a l a d j a vissza akkor.

— O ó . . . a lelkes szemeiből látom, hogy m a g á b a n m i n d e z m é g b e n n e v a n . A d h a - tok leckét b e l ő l e . . .

Feláll a székről, elsétál P é t e r . felé. ,

— M a g a a h a r m i n c o n m á r t ú l v a n . . . nem t u d o m , a z e r o t i k á b a n k a p h a t - e ú j a t tőlem. De hogy erről a világról, a m i b e n m a g a a l e l k e s g y e r m e k s z e m é v e l d o b o z h á z a - k a t épített s a m i b e n én é v e k ó t a a tíz k ö r m ö m m e l kell, h o g y m a g a m f e n n t a r t s a m s időnként m á r azt is u n o m , ó, d e v é g t e l e n ü l u n o m — h o g y e r r ő l leckét a d n i t u d o k , a b b a n biztos l e h e t . . .

O d a m e g y a szekrényhez, k i n y i t j a , P é t e r cigarettázik, z a v a r t m e r e v e n n é z m a g a elé, m i k o r J u d i t odalök neki egy p u h a , f e h é r f r o t t í r p o n g y o l a f é l é t az ölébe.

— Ott j o b b r a a f ü r d ő s z o b a — m o n d j a . S az a b l a k h o z m e g y k i n y i t n i . K i b á m u l r a j t a , lenn a D u n a - p a r t i f é n y e k , egy d a r a b i g áll a n y i t o t t a b l a k n á l s m o r z s o l g a t j a a v á l l á r a csapott, az előbbihez hasonló pongyola szövetét.

6. k é p

J u d i t s z o b á j a később.

M i n d k e t t e n a szőnyegen h a s a l n a k , könyökölve, J u d i t cigarettázik, m í g m o n d j a .

— Nézd, a m i t e l m o n d o k , az v a g y érdekel, v a g y el is m e h e t s z .

— De k e d v e s . . . J u d i t k á m , esküszöm, te v a g y é l e t e m legszebb . . .

— Ezt hagyd. É n m i n d e n k i n e k a legszebb v a g y o k , ez n e k e m n e m ú j s á g . N e m - csak neked, aki a kis g o m b ó c k á d e r n ő feleségednél őrzött h ű s é g e d hozod i d e — a z o l y a n f a j t a é j s z a k a i c s á s z á r o k n a k is, a k i k n e k m á r szinte a c s ú n y a a v o n z ó b b . . . Én én vagyok, ezt t u d o m . P o m p á d o u r n é lehettem v o l n a m á s k o r b a n , m i t t e h e t e k róla, hogy ez a korom. V a n egy h a t o d i k érzékem, m e g t u d n i , mit' é r e z n e k a z e m b e r e k . T e -22

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Egyik végponton az Istenről való beszéd („Azt írta a lány, hogy Isten nem a Teremtés. Isten az egyedüli lény, aki megadja az embereknek a meghallgatás illúzióját. Az

Csak mostanában sőt csak a legutóbbi hetekben s akkor is csak kutakodó kérdéseimre kezdted mondani hogy afféle szőke kékszemű férfi volna az ideál-típusod de mikor

Az összeállí- tás használatát jelentősen megkönnyíti az, hogy a kötet végén a tulajdonnevekre és a népnevekre vonatkozóan teljességre törekvő (s a mai

Persze túl- zásnak tűnik az a szó, hogy szenvedés, de én azt hiszem, ha ez a szeretet nem lett volna, akkor nagyon sokan beleroppantunk volna, én magam is.. Tehát nagyon

Igaz, ma már nem érdekel, talán jobb is volt, hogy így alakult akkor, mert utólag visszatekintve úgy látom, hogy a természetem és a gondolkodá- som nem tudott alkalmazkodni

A szovjet csapatok így is 100—120 hadifoglyot ejtettek a városban, azokat, akik bentszo- rultak a gyűrűben. A szovjet források ugyan kettőezer hadifogolyról tesznek említést, de

Tudja Tüskés jól, hogy Nagy László — a legtöbb genuin alkotóhoz hasonlóan — nemigen adott kritikákra és recenziókra; de nem is a költőt minősíti vagy akár jellemzi ő

Ezen az érzelmi hullámhosszon az alábbi dokumentummontázzsal — amely a Tiszatáj 1976. számában közölt összeállítás kiegészítő folytatásának is tekint- hető —