tiszatáj
1976. O K T . * 30. ÉVF.
Zelk Zoltán, Kányádi
Sándor versei;
Sarkadi Imre két kiadatlan írása;
régészeti összeállítás;
Tóth Béla:
175 éves a szegedi nyomdászat;
emlékezés Mocsáry
Lajosra
tiszatáj
I R O D A L M I É S K U L T U R Á L I S F O L Y Ó I R A T
Megjelenik havonként
Főszerkesztő: VÖRÖS LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: ANNUS JÓZSEF
Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kovács László Szerkesztőség: 6740 Szeged, Magyar Tanácsköztársaság ú t j a 10. Táviratcím: Tiszatáj Szeged, Sajtóház. Telefon: 12-330. Postafiók: 153. Terjeszti a Magyar Posta. Elő- fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest, József nádor tér 1. sz.) köz- vetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 6 forint. Előfizetési díj: negyedévre 18, fél évre 36, egy évre 72 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Indexszám: 25 916.
76-3643 — Szegedi Nyomda — Felelős vezető: Dobó József
Tartalom
XXX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1976. OKTÓBER
ZELK ZOLTÁN versei: El jő, És el jő 3 KÁNYÁDI SÁNDOR versei: Mikor szülőföldje határát
megpillantja, Változatlan változat, Volna még, Foly-
tonosság 4
HORGAS BÉLA versei: Fénykép, Dalszerű, Történet a
kertben, Test, Évszak 5 KALÁSZ MÁRTON versei: Ércjelző rózsa, Emlékezés,
múló időben, Vers 1 TANDORI DEZSŐ: Poez (vers) 9
SARKADI IMRE két kiadatlan írása (Bevezeti: M. B.) 10 Őseink a Duna—Tisza táján
LÁSZLÓ GYULA: Levelek a régészetről III BÁLINT CSANÁD: A Dél-Alföld a IX—X. század-
ban (A honfoglalás előestéje)
KOVÁCS LÁSZLÓ: Egy elfelejtett magyar királyi jelvény
MÁNDOKY KANGUR ISTVÁN: Magyar eredetű törzsek a baskíroknál
ÖRÖKSÉG
KEMÉNY G. GÁBOR: Mocsáry Lajos és a délszlávok
(Születése másfél százados évfordulójára) 45 TÓTH BÉLA: 175 éves a szegedi nyomdászat 55
KELET-EURÓPAI NÉZŐ
P. SEBŐK ANNA: Ady hatása Mihai Beniuc fiatalkori
költészetére 61
<
>
/ 1
>
125 29 35 41
KRITIKA
S Z E R D A H E L Y I I S T V Á N : A h á r o m s z o r m e g í r t m ű ( L u - k á c s G y ö r g y : A t á r s a d a l m i lét o n t o l ó g i á j á r ó l I—III.
kötet) 72 H E R M A N N I S T V Á N : L u k á c s György: A f i a t a l Hegel ... 76
A. S A J T I E N I K Ő : A r a t ó E n d r e : A f e u d á l i s n e m z e t i s é g -
től a polgári n e m z e t i g 79 F Á B I Á N E R N Ő : T u d o m á n y o s önismeret 81
G R E Z S A F E R E N C : T a k á c s I m r e : B e i s m e r é s e k 85
VASY G É Z A : Nagy G á s p á r : K o r o n a t ű z 86
MŰVÉSZET
Szegedi Szabadtéri Játékok '76
N I K O L É N Y I I S T V Á N : A z é m b e r t r a g é d i á j a ....i.-. 89 Képzőművészet
T A N D I L A J O S : N y á r i t á r l a t o k Szegeden 93
T. B.: Sipos G y u l a m e g h a l t 96.
ILLUSZTRÁCIÓ
K é p e k a szegedi n y o m d á s z a t t e r m é k e i r ő l a m ű m e l l é k l e t V—VIII. t á b l á j á n , v a l a m i n t a 24., 60., 88. és a 96.
oldalon
Illusztrációk a régészeti t a n u l m á n y o k h o z a m ű m e l l é k l e t I—IV. t á b l á j á n
<
\
(2
<
Z E L K Z O L T Á N
EJjő
Eljő az éjszaka mikor a vakok egyseregbe gyűlve
fehér botjukat térdükön kettétörik s rakják halomba és fölgyújtják, aztán a tűz körül,
a máglyára vetett vakság körül úgy ugrálnak, úgy hujjogatnak:
recseg az égbolt, mint az ablak s a szilánkok fölvérezik az alvók homlokát!
S mikor a tűz csitul, apad és már csak parazsa hunyorog az ég parazsaira, ők elindulnak fölfedezni a gyermekek arcát, és a zöldet, az avart és a zúzmarát,
s lábuk mellett, mint addig, most is a rájuk fölnéző ragaszkodás, a fenyőgyanta tekintetű kutyák.
És eljő
Es eljő majd az éjszaka s az éjszakában az a pillanat, mikor az ágon alvó madarak mind fölrebbennek s egycsapatban úsznak a boldog ég alatt.
Nem! nem! ők nem a Holdra tartanak nem a szomszédos Marsra, Jupiterre:
halottaink lakta messzi szigetre!
a szentek, az istenfestette
piros, kék, szürke, fekete, smaragd
és aranytollú madarak!
K Á N Y Á D I S Á N D O R
Mikor szülőföldje határát megpillantja
a szívem kolumbusz árbockosárból kiáltó matróza mikor
idáig érkezem
minden más táj csak óceán ez itt a föld
a föld nekem
Változatlan változat
bár a mennydörgés tovagördült s a villámok elsisteregtek állok esténként mégis őszült fejjel is félő kisgyereknek be az odvas hajdani fába ahogyan hatévesen álltam s egy hosszú éjen át hiába daloltam sírtam kiabáltam
Volna még
pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárcisz- mezőkről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról égről és földről
a tengerekről az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
J
«ia szerelem végtelen napé jegy enlőségeiről amikor az idő is ellankad mint a patak ha szomját oltja benne a szarvas egyszóval kettőnk dolgáról az emberiség nevében volna még talán volna még
Folytonosság
áldozóhely volt szentély
pogány templom később keresztény mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falat
most csak hely fű fa és bokor tenyészget csöndjében élni akar lábod ősi ösvényre ismer
akármikor jössz itthon van az isten
H O R G A S B É L A
Fénykép
fehér alsónadrágban ez a gólyalábú ez itt
a bal szélen
tarkóját tetvészgetve jön (vagy megy) a kissé lejtős udvar diófái alatt
ez a kipótolt fogsorú feje fölött a júliusi ég összedobált ágydeszkáival ez én vagyok
t
5Dalszerű
életkorom, szerint is illendő hajolni hozzám hajlandó dallamát magam szereztem tóparton nyomát kerestem zsiráfnyomok
tyérdezem tehát egy zsiráffal mit kezdhetnék a nyakával s ha hár az állat valóságos nem való a fojtogatáshoz
elfojtások
egy tompa dalszerűt szeretnék társaság eszme kerülendő kezdet és végzet elhagyandó nézek zsiráfra meszelőre lomblegelők
talpam a hideg küszöbön szájpadlásom savanykás alma
Történet a kertben
Bábu lovagol át hideglelősen.
Ajtórésbe szorult újságpapír libeg a szélben ráérősen.
Lehetne óriási pontyfarok vagy elszabadult ing, várost átszelő —
a képben mindenképpen benne vagyunk, ez érthető.
S akár a kesztyűk, üresen.
Padlástérből aláereszkedő, nézed és mégse látod zsinegek a cinkos végtagokon.
Fekete lovon
világszép meztelen nő — a báblovas után.
A kert bokrai hogy zörögnek!
Alszom, talpon vagyok.
A verejték sócsillagai alkatrészek egy szekérből,
mely nem tud égre szállni.
Elszigetelődnek a kert narancsfái.
Báblovas és nőlovas párban, már visszafelé.
Virágos rés a lába köze.
Áthulló arc, hogy legyen története.
Fölnagyított száj az évszakok váltakozása.
Lassított ugratás valami sövény felett.
Asztal és két szék, jelenet szombat délután.
<6
\
Test
domboldalunkon zöld ág pörkölődik bogyóvér-csöppök elfeketednek hűl a föld hamuban
hazatérő lelkek kiáltoznak valami test után
ne hallgass ne nézz oda ezek képek ezt nem látod papírra festett lángok ez a hamu nem igaz húzz magadra takarónak
zöld ág merül még már őszi ég kékjébe hintálja hegy-völgy erdő magát alakoskodik vagy élvezi valóban
ekkora rongyrázó előtt le le a dicsőség is övé nemcsak a győzelem
Évszak
K A L Á S Z M Á R T O N
Ércjelző rózsa
Most még arravaló,
jelezze az elképzelt ércet:
váljék kékké, gutaütéses szirmúvá! Síkon nagy ütés,
s megszűköl az érc-ér a mélyben.
Szél fúj, majd lezuhog a tél — még mielőtt,
édes, e szép vértódulás
s halványulás
bűvkörébe visszalépne a kucsmás, s magának
vadmadár-vonulás irányát nézve szórakozottan
e rózsát letépné.
f
7Emlékezés, múló időben
Nem, röhögsz velük. Jó, kidobnak.
A pocsolyába kihajítanak.
A fönti zuhogásba; a gyér lámpafénytől balra vagy jobbra. Mindegy —
ott nincs háború, s nem vagy katona.
Nem kell összeszednünk a csörrenő
fegyvert, sisakot, gázálarctokot.
Föltápászkodhatsz a sötétben úgy is.
Nem kell vizsgálgatnunk a képedet, átmásznod később némán
a falon —
hol megláthatnák föld-foltos
ruhádat.
Vers
Azt az egyet így megtanulni?
Volt reménytelenebb
vállalkozás is. Ma még épp csak súrolt, kezdeni? Egyetlen erényed már akár tündökölhet —
mindig jól tudtál csöndben ülni s kivárni. Tán világ-zörrenve fejbe se csaphat, Az egész olyan — könnyen lehetséges s való-
színű: mint ahogy korábban egyszer elgondoltad! Titokzatos hidegben kint volnál, egyre szebb gondolatok pőre rajként rajzanának fejedben;
s bágyadt, de színes ajzottságban el- feledkeznél lassan: mért s
kire vársz ...
T A N D O R I D E Z S Ő
Poez
Legyen velem, ha kérhetem, Edgár Allan, ugye, megvár, ha odalenn, ha odafenn — no, már ha nem „Allan Edgár".
Már látja, nem? sormetszetem;
s természetem. Csak ilyen már.
Vajh tetszhetem? áttetszhetem?
No, már ha nem, az igen kár.
Elgondolom: Van ott peron?
Az ablakon kihajolnék,
s míg csomagom szorongatom, kilóg, tudom, az a sok nép.
Szoronganom ily csarnokon . . . ? Ezen mohón mosolyognék —
<S egyszerre: Poe-m! pillanthatom!
(Kilóg tudom ez a sorvég.) És hirtelen szavát veszem:
„ön, kedvesem, ama norvég . . ."
Ó, kénytelen helyesbítem:
„Hungaryben que-kö-költék."
„Segíthetem valamiben?"
Az étterem fele böknék.
Se-színtelen húslevesem Hungaryben kiröhögnék.
„Oly álmodón néz, angyalom .. ."
„Csak álmodom." — Elaludtál?
Fotelomon-pokrócomon:
koala-nyom? Dömi ott jár? — Tréfálkozom: „Ko-alanyom alítgatom." Hazudok; fáj;
nem változom; csak kész a rom.
STOP TUDATOM KETTOESPONT
UGYANOLY TAAJ
Sarkadi Imre két kiadatlan írása
Sarkadi Imre hagyatékában több olyan írás van még, mely a legutóbbi életműsorozat köteteiből is kimaradt. Mindenekelőtt cikkek, kritikák, hozzá- szólások — s néhány novella, regény- vagy elbeszéléstöredék. Ez utóbbiak közül való a most közölt két alkotás is: az írónak lett volna még dolga velük, hogy kerek egésszé tegye őket. Ám befejezetlenségük, torzó voltuk ellenére is fontos dokumentumai egy alakuló-változó írói műhelynek, vázlatosságukkal együtt is érzékeltetik azokat a végleteket, melyek közepette az önmagára talá-
lásért, az új témák meghódításáért küzdött az író. Fényt vetnek arra az igé- nyességre, mely az alkotó sajátja volt. Elárulnak valamit arról az elbizony- talanodásról, mely nemcsak a feltételezhető születési idejüket, az 1953 és 1956 közötti időket jellemezte, hanem az ekkori írót is. Azt a Sarkadit, aki a paraszti tematikától mind inkább eltávolodott. Különösen akkor szembetűnő e két írás jelezte téma- és szemléletváltás, ha kötetben megjelent alkotások- kal, a T ű z és vízzel, az A n d r á s n e h é z n a p j a i v a l , valamint a H a z á t l a n o k k a l és a V i h a r b a n című kisregénnyel vetjük össze őket, akár csak futólagosan is.
A húsról szóló történet az 1953-as kormányprogram körüli zavaros hely- zetet épp úgy egy tanácselnök szemszögéből láttatja, mint a Tűz és víz, vagy az András nehéz 'napjai. Emezeknél azonban egyértelműbben állítja a közép- pontjába az adott időszak legfőbb ellentmondását, a hirdetett és a megvaló- sított eszme, elmélet és gyakorlat ütközését, az önálló döntés szükségességére, a vezetők felelősségére és a szociális egyenlőtlenségre, kivételezésre figyelmez- tetve. Feltűnő viszont, hogy Zsuzsa igazában is osztozni látszik az író, továbbá, hogy a közéleti gondoknak nincs magánéleti kivetülésük, Zsuzsa és András konfliktusa nem érinti a család életét. A befejezetlenség ebből s talán abból is adódott, hogy az elméletet á g y a k o r l a t t a l összevetni kényszerülő Zsuzsa útja, a szembesülés processzusa kisregény-terjedelmet — vagy külön novellát kívánt volna.
A filmforgatókönyv-töredék újdonsága a Hazátlanokkal szemben, hogy túl- lép a személyes érdekeltségen, az ifjúkori szerelem aprólékos idézésén, s egy életvitel — A g y á v a Évájáéra emlékeztető magatartás — kritikája helyett a művészi hivatás dilemmáira teszi a hangsúlyt. Péter meditációja a légvárak- ról és a dobozházakról egyszerre előlegezi a V i h a r b a n Bot Sándorának és az Elveszett p a r a d i c s o m Mirájának' töprengéseit. Az Alföld 1976/4-es számában közölt változathoz képest is éppen ez az újsága: míg amaz inkább a hősnő alakjának megrajzolására koncentrál, a most közölt írás szándékot és ered- ményt szembesít, a csalódottságon való felülemelkedés egyik módjára, a ciniz- musba burkolózás lehetőségére is rámutat.
Mindenekelőtt azonban azt bizonyítja e két töredék, hogy Sarkadi Imre 1953 és 1956 között egyszerre nézett szembe magán- és közéleti problémáival, egyszerre kellett föltennie a kérdést: vajon jó úton halad-e őmaga, s jó úton-e a társadalom.
M. B.
hl
i
, P é t e r - P á l k o r jött h a z a Zsuzsa a pártiskoláról. Fél évig volt távol. Kicsit m e g is h a r a g u d o t t , a m i é r t az u r a olyan k e v é s lelkesedést m u t a t o t t , a m i k o r f o g a d t a .
— H á t m e g j ö t t é l ? — s m e g s i m o g a t t a az asszonya vállát, m a g á h o z is h ú z t a , el- m ó k á z o t t vele, nevetgélt — megnőttél, m i ó t a n e m l á t t a l a k —, h a n e m a h o m l o k á r ó l n e m m ú l t el egy-két r á n c s azt Zsuzsa m i n d j á r t észrevette.
Szóvá is t e t t e estére.
— H á t neked, m i b a j o d ?
— N e k e m ? S e m m i . Mi volna.
S közben is n y a k i g volt t e m e t k e z v e iratokba, azokat lapozgatta d ü h v e l , m é r e g - gel, látszott rögtön, hogy m o s t n e m m o n d o t t igazat. Hogy b a j a van.
D e n e m szóltak egy szót sem t ö b b e t erről, f i a t a l o k v o l t a k s régen találkoztak, A n d r á s odanézett a feleségére s ettől e l m ú l t a m é r g e : hiszen m o s t jött h a z a . . . s m i n d j á r t eszébe j u t o t t e n n e k a h a t h ó n a p n a k m i n d e n f a j t a rosszízű vágyakozása, rossz éjszakái s m i n d a z a n e h é z tavasz, a m i t most először töltött el Zsuzsa nélkül.
Mosolygott és k a r j á b a v e t t e az asszonyt.
Zsuzsa m e g azt gondolta, h o g y : ej, m i t ö r t é n t A n d r á s s a l ? Morcol, haragszik, r o s s z k e d v ű . . . s aggódni kezdett, hogy v a l a m i b a j n e é r t e v o l n a az u r á t , m e r t hiszen m o s t e g y r e t ö b b e t lehet látni, h a l l a n i e m b e r e k r ő l , akik csődöt m o n d a n a k a nagy f e l a d a t előtt s egyszer csak n e m t u d j á k csinálni, a m i t eddig m é g igen jól t u d t a k . Ú g y h o g y álmosan, é j f é l f e l e m é g e g y s z e r f e l e m e l t e a f e j é t , m e g k é r d e z t e , végig- s i m o g a t v a gyengéden az u r a a r c á t :
— B a j o d van, A n d r i s k á m ? V a l a m i ?
Igen, d e A n d r á s a l u d t m á r e k k o r á r a , csendes, mély lélegzetekkel, sima, r á n c t a l a n arccal, m i n t egy n y u g o d t kisgyerek, és Zsuzsa se tudott egyebet tenni. M a j d hol- nap — gondolta.
M á s n a p reggelre m e g n e m t a l á l t a m á r m e g az u r á t , m i r e f e l é b r e d t ; jó délre a k a d t a k össze, a k k o r r a A n d r á s h a z a s z a l a d t biciklivel, éppen,, hogy p r ó b á l j o n egy falatot enni, k a r é j k e n y e r e t a k a r t vágni, m i k o r Zsuzsa hozta elébe a f a z e k a t .
— H á t t e . . . ládd lelkem, m e g se k é r d e z t e l e k reggel, hogy v e l e d m i lesz egész n a p .
— N e m b a j . — A z asszony kicsit sértődött volt, hogy m e g se k é r d e z t e az ura, de h á t sértődést az e m b e r n e m m u t a t . — N e m b a j , m a j d m e g k ü l d i k a j á r á s t ó l a b e - osztásom, addig m e g csinálom, a m i t é p p e n t u d o k. . . s nevetett.
— Most é p p e n zöldséglevest t u d t a m , n é m i csonttal.
— Ü h m . J ó . . . istentelenül j ó — s A n d r á s k a n a l a z t a a levest. — I z é . . . v á r j csak? H u n k a p t a d a csontot?
— A h ú s b o l t b a n . . .
— J ö t t h ú s ?
— Én n e m t u d o m . Hisz h a n e m jött . volna, n e m . adott volna.
A z e m b e r n e k r á n c b a szaladt a szemöldöke s elhatározta, hogy u t á n a n é z , h o n n a n van h ú s a h ú s b o l t b a n , m i k o r ő ú g y h a l l o t t a m a délelőtt is, hogy nincs. S n e m is nyugodott, alig n y e l t e le a falatot, m e n t m e g k é r d e z n i . Kiderült, hogy h ú s csak- ugyan nincs.
H á t - a k k o r n e k i hogy a d t a k ?
V á l t á s volt reggel óta, a fiatalasszony, aki m o s t szolgált ki, a v á l l á t vonogatta, hogy ő bizony n e m t u d j a .
— Volt reggel h ú s ? — Ügy t u d j a , n e m volt. — Hol v a n Beregszászi? — Bizto- san o t t h o n .
N e m kellett sietni,- s z e m b e jött v e l e az u t c á n Beregszászi.
— V á r j o n csak — kiáltott u t á n a András, é p p e n még, hogy elérte, m e r t a m a z a k k o r a k a r t biciklire szállni. — H á t hogy is van evvel a h ú s s a l ?
Beregszászi úgy mosolygott, m i n t aki semmiről se tehet, h a n e m m é g j ó a r c o t is vágott hozzá, m e g l a p o g a t t a a S z a b ó A n d r á s k a r j á t , c s i p p e n t e t t a szemével, h o g y
n a ugye, h a z a j ö t t az a s s z o n y . . . V . . . haza, h a z a és húst hozott m a g u k t ó l — v á g t a el a k e d é l y e s k e d é s t A n d r á s . —
Volt h ú s ?
— K e v é s . . .
— M e n n y i ?
— Mázsa se.
— H o n n a n ?
— H á t innen, o n n a n . . .
— H o n n a n az az i n n e n - o n n a n ?
— H á t t a n á c s e l n ö k elvtárs, k e v é s volt az a hús, n e m t u d o m m i n e k k u t a t j a . . .
— M e r k u t a t o m .
— Jó, h á t a k k o r t a l á n k é r d e z z e m e g a szövetkezeti f e l ü g y e l ő bizottságot.
— Szóval n e k e m n e m m o n d j a m é g ?
— K é r e m , t a n á c s e l n ö k e l v t á r s . . . — s Beregszászi s z é t t á r t a a kezét, n e v e t e t t m a g a b i z t o s a n — se n e m l o p t a m vele, se n e m c s a l t a m , k e v é s volt, t u d h a t j a , h o g y a megyei k i u t a l á s . . .
— H a z u d i k — c s a t t a n t f e l p a p r i k a v ö r ö s e n S z a b ó A n d r á s —, h a z u d i k , m e r t a m e g y é n e k s e m m i köze az egész h ú s e l l á t á s h o z . . .
— Nincs? Csak a községnek?
— Igenis, csak a községnek. Ezt m a g a is n a g y o n jól t u d j a .
— H á t . . . t a n á c s e l n ö k elvtárs, m o n d j a ezt m a j d el a k i s g y ű l é s e k e n . H o g y a község s a j á t h a t á s k ö r é b ő l is v á s á r o l h a t , vághat, k i m é r h e t . . . a k k o r a z t á n m e g k é r - dezik az e m b e r e k , m i é r t n i n c s m é g s e . . .
Vonogatta a vállát, m i n t a k i n e k igaza van.
A r r a jött k é t ember, ez volt a szerencse, m e r t S z a b ó A n d r á s ú g y gondolta, h o g y e n n e k rögtön m e g f o g j a a n y a k á t , a z t á n addig v e r i a f e j é t a falhoz, a m í g szét n e m megy, a m í g az a r o n d a , piszok, h a z u g veleje ki n e m loccsan, a m í g . . . D e lecsillapo- dott, f ú j t egy nagyot, m a g a elé nézett sötéten.
— Nézze csak, Beregszászi k a r t á r s — m o n d t a . — Szerzett egy m á z s a h ú s t , j ó l . van. N e m t u d o m h o n n a n , jól van. N e m a k a r j a m e g m o n d a n i , ez is v a n v a l a h o g y . R e n d b e n .
Nagyot lélegzett, f e l f ú j t a m a g á t , m i n t egy p u l y k a k a k a s .
— Most elmegy először a f ö l d m ű v e s s z ö v e t k e z e t i g a z g a t ó s á g á h o z . . . m á n h o g y elmegy B á n József igazgatóhoz. F e l k e r e s i a l a k á s á n . A z t á n m e g m o n d j a n e k i , h o g y . h o l n a p t ó l k e z d v e n e m m a g a vezeti a húsboltot. É r t i ?
— N e m — m o n d t a Beregszászi.
— N e m ? M a g y a r á z z a m m e g j o b b a n ?
— Igen. Valahogy jobb m a g y a r á z a t o t k é r n é k .
— K i v a n rúgva, é r t i ? — ordított r á Szabó A n d r á s o l y a n h a n g o n , h o g y a t ú l s ó oldalon is m e g h a l l o t t a az az öreg tűzkőárus, aki é p p e n egy a r r a m e n ő i s m e r e t l e n v e n d é g f é l é n e k a k a r t eladni egy-két d a r a b tűzkövet. — K i v a n r ú g v a , é r t i ? R o n g y e m b e r e k n e m kellenek n e k ü n k . . . Ki k a p o t t a b b ó l a h ú s b ó l ? A r a t á s v a n , é n n á l a m öten v o l t a k m a délelőtt, hogy m i é r t n e m lehet h ú s t k a p n i , m a g á n á l v a n h ú s , d e n e m ad. N e k e m a d ? A f e l e s é g e m n e k a d ? N y o m o r u l t , g a z e m b e r m a g a , érti B e r e g - szászi? M e r é n vagyok a tanácselnök, h á t n e k e m j á r ? A z a r a t ó k n a k meg, a k i k t i z e n - két, tizennégy ó r á t izzadnak végig e b b e n a n y o m o r u l t v o n u l t g a z b a n , a z o k n a k n e m jut h ú s ? E l m e n j e n a s z e m e m elől, m e r t úgy v á g o m k é p e n , h o g y . . .
Beregszászi elment, d e eszébe se jutott, hogy B á n J ó z s e f h e z m e n j e n (úgyse t a l á l t a v o l n a otthon, a z t á n h a otthon t a l á l j a se ez a n n a k a z elintézése, a h h o z i g a z - gatóság, v é g r e h a j t ó bizottság, sőt j á r á s i f e l t e r j e s z t é s kell, hogy őt a h e l y é b ő l e l m o z - 12
dítsák), k a n y a r o d o t t h á t egyet s a v v a l visszament az üzlethez, azt m o n d t a a f i a t a l - a s s z o n y n a k , hogy z á r j a n a k be, úgy sincs m á r semmi, k i á r u l t á k , a m i volt.
A m i igaz is volt, m e r t c s a k u g y a n alig egy m á z s a h ú s t t u d o t t szerezni, ezt is a k o m á d i a k t ó l szerezte véletlenül, m e r t a n n a k a v e z e t ő j e jó b a r á t j a volt s k e d v é é r t l e m o n d o t t egy bizonyos k i s m e n n y i s é g r ő l ; n e m a k a r t evvel rosszat Beregszászi, sőt c s a k j ó t — s adott m i n d e n k i n e k , akiről úgy gondolta, hogy m e g é r d e m l i , m e r t h o g y f á r a d o z i k a község ü g y é b e n .
í g y j u t o t t S z a b ó A n d r á s n a k is, aki m é r h e t e t l e n d ü h b e jött ettől. N e m azért, m e r t neki, a t a n á c s e l n ö k n e k a d t a k s m á s n a k nem. Ez m á s k o r eszébe se j u t o t t volna.
Még csak a z é r t se, m e r t azt gondolta volna, hogy Beregszászi ellopja a többi húst.
H a n e m azért, m e r t rágta, m a r t a tehetetlen d ü h é b e n a száját, hogy h o n n a n az ördögből t e r e m t s e elő a r a t á s r a a megfelelő készletet. M e r t h o g y az egész a r a t á s alatt h ú s t kell e n n i n a p o n t a az a r a t ó k n a k , az kétségtelen. Az biztos. Hogy szalonnát kell n e k i k j u t t a t n i ; m i n d e n szövetkezet meleg ételt n a p o n t a , az állami gazdaságok, a g é p á l l o m á s o k a f e l j a v í t o t t ü z e m i k o n y h á t , az egyéniek pedig v a l a m i l y e n megoldás- s a l . . . v a l a m i l y e n , d e eddig á l t a l a n e m tudott megoldással, m e g i n t csak j a v í t s a n a k a k o s z t j u k o n , m e r t az n e m lehet, hogy az egész tavaszon v é k o n y koszton élt e m b e - r e k csak u g y a n e v v e l a v é k o n y koszttal a r a s s á k le a g a b o n á t .
S a k k o r egyszer csak jön ez a Beregszászi, aki n e k i s e m m i t n e m v é t e t t idáig, sőt igen ügyes e m b e r n e k i s m e r t e t t e m e g m a g á t — s n e k i a d húst, m i k o r ő n e m is a r a t — s s z a p o r í t j a a g o n d j a i t , hogy a többivel m i t csináljon.
Evvel m e n t haza. S o t t h o n összeveszett a feleségével. Zsuzsa ugyanis, ahogy e l m o n d t a n e k i A n d r á s az esetet, h á t azt m o n d t a rá, hogy b o l o n d . . . Bolond vagy, m i t a k a r s z ? Ez a te dolgod? Szétforgácsolod m a g a d ?
Egészen úgy beszélt a z asszony, m i n t aki az iskoláról frissen j ö n haza, de a n n y i r a úgy, hogy n e m is l e h e t e t t megállítani. A n d r á s f ő t t d ü h é b e n .
— Nézzed csak lelkem, hallgass ide, m e r t n e m érted, n e m e r r ő l v a n szó. Arról v a n szó, hogy olyan t a v a s z u n k volt, a m i t t e m e g n e m érthetsz, m e r t t e egész idő alatt ott ültél az iskolában, etted a kosztot, k a p t a d a meleget, f ü r d ő t , mozit, m i - egyebet . . .
Zsuzsa v o n o g a t t a a vállát.
— Szóval ez b a j ?
— B a j a fenét, lelkem, n e mérgesítsél, ide f i g y e l j , . . . n e m l á t h a t t a d , n e k ü n k milyen t a v a s z u n k voltj az e m b e r e k olyan érzékenyek, m i n t e g y . . . egy c s i g a b i g a . . . é r z é k e n y e k is, éhesek is . . . érted, n a ?
— É h e s e k ?
— Éhesek, m o n d o m , hogy h ú s t h á r o m h e t e n e m t u d t u n k a n n y i t osztani, hogy m i n d e n k i n e k j u t o t t volna. Volt egyszer-egyszer hús, d e m i n d i g csak az k a p t a , aki h a m a r é b b értesült r ó l a . . . szóval az egész f a l u n a k n e m volt.
— Ügy.
— Ü g y . . . úgy, ahogy m o n d o m .
— Én a t a n á c s e l n ö k h e l y é b e n szégyellnék ilyet m o n d a n i — v o n o g a t t a a vállát
Zsuzsa. j
— M i é r t szégyelljek?
— M a g y a r á z z a m ? M a g a d t ó l n e m é r t e d ?
— N e m én lelkem, azt se, a m i t m o n d a s z , azt se, a m i é r t m o n d o d .
Zsuzsa azt m o n d t a rá, hogy n i n c s A n d r á s b a n igazi felelősség, s e m m i se. M e r t h a lenne, a k k o r n e m azon j a j g a t n a , hogy n i n c s h ú s a f a l u b a n , h a n e m azon, hogy az a r a t á s m e n j e n jobban. M e r t ú g y hallotta a megyei székhelyen, hogy a v v a l bizony el v a n n a k m a r a d v a .
— Igaz? E l m a r a d t a t o k v a g y n e m ?
— El.
— A z t á n t e ilyenkor a h ú s o n töröd a f e j e d ? H á t gyerekes dolog ez, A n d r i s k á m . N e m tehozzád v a l ó ez, h o g y ilyenen t ö r d ilyenkor a f e j e d . Oszt segítek is neked,
a m í g az én beosztásom m e g n e m jön. A d j á l csak a d d i g ott a t a n á c s n á l v a l a m i m u n - kát. E l m e g y e k i n s t r u k t o r n a k is. C s a k n e m a k a r o k i t t h o n t e s p e d n i .
S z a b ó A n d r á s csak nézte a feleségét, nem t u d o t t se bűt, se b á t m o n d a n i . A z a r a t á s s a l e l m a r a d t , ez igaz. A felesége beosztása — ez is helyes. M i n d e n r e n d b e n van. H á t a k k o r . . . a k k o r m i é r t m é r g e s ?
Azért, hogy s e n k i n e k n e m t u d j a e l m o n d a n i , a m i e l m o n d a n d ó . 2.
— Z s u s k á m t e . . . — m o n d t a kedvesen. — I d e figyelj.
S leült n e h é z m o z d u l a t t a l a z asztal mellé, r á g y ú j t o t t , n é z t e a f ü s t m a c s k á t , a m i t é p p e n k i f ú j t s n e h e z e n szólalt meg. A végén szinte kitört.
— T e Z s u s k a , . . . én érzem, a t a v a s z óta érzem, hogy n i n c s ez a f a l u a z é n k e z e m b e n .
— És ezt m o s t m o n d o d ?
— Mikor m o n d j a m ?
— M i k o r ? M o n d d meg, hogy n e m ' b í r o d a f e l a d a t o d , v e g y e á t m á s .
— M á s k e z é b e n sincs, Zsuska.
— Az isten kezében, n e m d e ?
— N e k ö t e k e d j , lelkem, n e k ö t e k e d j velem, m e r t a k k o r n i n c s é r t e l m e , h o g y b e s z é l j ü n k tovább. Nincs a p á r t k e z é b e n , na . . . h a így j o b b a n tetszik.
— Bolond vagy.
— Most jöttél haza, n e m t u d h a t o d .
— ö s s z e t é v e s z t e d m a g a d a p á r t t a l .
— Dehogy tévesztem, csak h á t . . . csak h á t Z s u s k a , . . . i d e f i g y e l j ! F i g y e l s z r á m ? N a . . . O l y a n rosszul é l t egy csomó e m b e r itt a télen, hogy a n n a k t e h i á b a m a g y a r á z o l . . .
— A n d r á s . . . A n d r i s k á m . . . t e A m e r i k a h a n g j á t h a l l g a t t a d ? V a g y m i a c s o d a ütött b e l é d ?
— L e l k e m , h a így beszélsz, n e m lehet v e l e d beszélni.
— Teveled n e m lehet.
— I d e figyelj, a m ú l t h é t e n m á n n a p o n t a 70—75 m á z s a k e n y e r e t s ü t ö t t ü n k . Még m i n d i g volt, a k i n e k n e m jutott. Nincs m á r itt ellátott n á l u n k , v a g y h a v a n , h á t . . . ötven . . . száz . . .
— M e r n e m gondoltatok rá. M e r n e m n é z t é t e k m e g , k i n e k v a n a k a m a r á j á b a n .
— J ó v a n , ez is lehet, hogy h i b a volt. D e h á t a k r u m p l i nyolc f o r i n t v ó t e g é s z tavaszig, most az ú j r a kezd l e m e n n i az ára . . .
— Egykilencven.
— Eriggy ki a piacra, vegyél egykilencvenér.
— T e vagy a felelős az á r é r is. M i é r nem t ö r t é t e k l e a k u p e c k e d é s t . M i é r e n g e d - ted, hogy Szabolcsból h o z z a n a k k r u m p l i t .
— H u n n a n t u d o d ?
— í r t a d .
— T á n azt a d j á k el, azt hiszed?
— Azt hiszem, hogy azt n e m a d j á k el. T e A n d r á s , f á j é n n e k e m , hogy ezt m o n d - jam, d e ú g y látom, hogy t e . . . itt valahogy beleestél a b b a , a m i t . . . n e m is t u d o m én, hogy m o n d a n é k . . . N e m bízol te . . .
— Bolond, hiszen é p p e n azt csinálom, h o g y . . .
— De n e m jól csinálod.
— Zsuzsa, t e n e mérgesíts, a r a t n i k e l l . . . é n n e k e m m o s t e n n é l f o n t o s a b b d ó g o m nincs. Osztán — f e l c s a t t a n t — h a a r a t á s k o r a h ú s b ó t é n n e k e m a d h ú s t , a z a r a t ó k c s a l á d j á n a k m e g n e m , a k i k egész télen azon p a n a s z k o d t a k , hogy n i n c s k e n y é r . . . m é g h a vót is p a n a s z k o d t a k . . . oszt m o s t azt m o n d j u k n e k i k , hogy h ú s n é l k ü l a r a s - s a n a k le, h á t a k k o r . . .
Megtörölte a homlokát.
14
— H á t a k k o r hogy a r a s s a n a k ? Azt m o n d d m e g ? H i r t e l e n felhördült.
— T e . . . ezek a bolondok. K. N a g y S á n d o r . . . G y á r o s Lajos, m e g a t ö b b i . . . a m á n azon van, hogy n e m m e r csak r e n d e l e t e t aláírni, m e r n e m a k a r a m á n s e m m i t s e csinálni, m á n m a g a se hiszi, hogy m i t jó csinálni, oszt én, a m i k o r e b b e a r e t t e n t ő n e h é z s é g b e a k a r o m csinálni a m a g a m dógát jól, a m i k o r e l b á n o k egy e m b e r r e l , k e - m é n y e n , kegyetlenül, a m i é r azt a k e v é s h ú s t n e k e m a d j a , h á t a k k o r . . .
Zsuzsa csak nézte az u r á t s n e m értette, hogy mitől v a n ilyen rossz kedve.
— H a g g y a d m á n . . . — m o n d t a .
Szabó A n d r á s eldobta, eltaposta a c i g a r e t t á j á t , felállt, m e n t vissza, i n d u l t dolga u t á n .
— O d a a d o m n e k e d az egyik szövetkezetet — m o r o g t a közben. — A m í g m e g n e m j ö n a beosztásod, h á t csak eriggy, a z t á n segítsd őket. J ó szövetkezetet gondo- l o k . . . a Vörös Csillaghoz e r e d j . Közel is van, jól is dógoznak. P á p a i I m r e az elnök, ismered.
— A d j á l csak m á s i k a t .
— Miféle m á s i k a t ?
— A h o l rossz. A h o l n e m m e g y olyan k ö n n y e n .
— M i n e k ?
— M e r . . . m e r n e m a z é r t t a n u l t a m én m o s t egy fél évet, hogy i d e a d j a d azt a m u n k á t , a m i kész.
— A z o k n a k is v a n segítni való.
— K ü l d j é l csak segítni a legrosszabbakhoz.
— J ó — m o n d t a m é r e g g e l A n d r á s — a k k o r e r e d j az Álomzugba. — E r e d j , ott a Dózsa . . . a z o k r a r á f é r .
— M a g a m a k a r t a m k i m e n n i — t e t t e hozzá.
— Még m a d é l u t á n k i m e g y e k .
Olyan rossz h a n g u l a t b a n v á l t a k el, hogy A n d r á s t a lelkiismerete f u r d a l t a , igen, igen f u r d a l t a , a m i é r t így e n g e d t e el az asszonyt, a m i é r t egy jó szavuk n e m volt e g y - máshoz. De h á t így esett, n e m eshetett m á s k é p p e n .
É p p e n hogy összeirkált emlékezetből n é h á n y dolgot a feleségének, hogy c s i n á l j a aszerint, ez a helyzet, ez a k ö v e t e l m é n y . S írt egy k i t é p e t t i r k a l a p r a levelet is T a - kács J á n o s n a k , a Dózsa elnökének.
3
T a k á c s J á n o s olyan volt m á r a z u t ó b b i h e t e k b e n , olyanféle ember, m i n t a k i k e t A n d r á s e m l í t e t t a feleségének, hogy n e m m e r vállalkozni s e m m i r e . M i n t a kezdő biciklista, aki elindul, aki egyenes m e n e t b e n m á r n e m veszti el az egyensúlyát, d e k e r ü l j ö n csak elébe v a l a m i a p r ó göröngy, h á t r á m e r e d a keze a k o r m á n y r a , egy moccanást n e m t u d j a j o b b r a v a g y b a l r á b b vinni, r á m e g y vagy kikerüli, a v a k vé- letlen dolga. Csak a l á b a j á r a pedálon.
T a k á c s J á n o s is, h a a szövetkezet d o l g a i b a n kellett dönteni, evvel a d e r m e d t , m e g b ű v ö l t aggyal döntött. Bele se p r ó b á l t m á r látni, hogy m i is t ö r t é n i k körülötte.
J e l e n t k e z e t t p é l d á u l n á l a Szili P é t e r . Avval, hogy a l á b a f á j , avval, hogy n e m tud h o l n a p m u n k á b a állni s s z e r e t n e szekeret kapni, orvoshoz m e n n i , m e g v i z s g á l -
tatni. M u t a t t a is a lábát. Duzzadt volt az és meleg. v T a k á c s J á n o s v o n o g a t t a a vállát.
— Csak azt n e m t u d o m aztán, hogy h á n y m u n k a e g y s é g e t szedsz így össze.
— Annyit, a m e n n y i t tudok, beteg l á b b a l egyet se tudok.
— N e m t u d o m , a g r ó f n á l m o n d t a d volna ezt, m i t szólt volna hozzá?
— N e m m o n d t a m volna, m e r t m e g volt n e k e m a k k o r b á t y á m a m a g a m k é t holdja, a z t á n . . .
— Abból éltél meg, u g y e . . . ?
— H á t b á t y á m , azt m o n d o m én m a g á n a k , a z is bolond, aki azt a z időt v i s s z a - k í v á n j a , az is, aki a r r a szorítná az e m b e r t , hogy f o l y t a s s u k .
— N o h á t a k k o r , az a r a t á s vár, n e m a doktor.
— Szóval ú g y legyen, m i n t a g r ó f n á l ? Ne j o b b a n ?
— J o b b a n ? D e k ö n n y e n szeretnétek azt a j o b b a n t ?
El is f o r d u l t , h a g y t a volna a b b a az egész beszédet. K é s ő b b p u s m o g o t t csak. — M e r t kérni, v á r n i , igényelni, hogy így, m e g úgy, a z m e h e t . . . az k ö n n y e n m e h e t . . . a b b a m i n d e n k i b e n n e van. Egy p i l l a n a t alatt. D e h o g y m e g is t e r e m t s ü k , a m i a g r ó f n á l v o l t . . . hogy o n n a n u g y a n n e m lehetett h i á n y z á s , o n n a n u g y a n . . . m o n d - h a t t a d volna ott a r a t á s k o r , hogy beteg v a g y . . . h a v o l t á l is, e l t i t k o l t a d . . .
A k ö r ü l k a p a r g á l t T a k á c s János, hogy ha j o b b a t a k a r u n k , m i n t a n n a k e l ő t t e
¿olt, h á t azért j o b b m u n k á t is k e l l e n e végezni, d e sehogyse t a l á l t a s z ó r a r á s n e m is figyelt r á Szili, h a n e m azt m o n d t a , m e g r á n g a t v a a m e l l é n y é t , h o g y :
— Szóval, az érdekel é n g e m , melyik szekeret k a p o m m e g h ó n a p ?
— H o r d a n a k a szekerek. T u d h a t o d .
— H á t é n ? G y a l o g m e n n y e k ? A f á j ó s l á b o m m a l ?
— Eriggy biciklin.
— Milyen biciklin?
— K é r j é l valakitől.
— N a j ó v a n , h á t a k k o r J á n o s b á t y á m , a d j a n e k e m kőesőn m a g a a b i c i k l i j é t . T a k á c s J á n o s r á m o r d u l t , r á r i p a k o d o t t .
— É n n e k e m , az elnöknek, a h o m o k f u t ó j á r n a , l ó v a l . . . a z a r a t á s r a a r r ó l is l e - m o n d t a m , n e m kell, dógozzon az is . . . oszt biciklivel j á r o k . . . k é r d olyantól, a k i n e k n e m kell. É n n e m ü l h e t e k itt az i r o d á b a . . . n e k e m l á t n i kell a m u n k á t .
— Ű g y . . . oszt h a m á s is azt m o n d j a , a m i t m a g a ?
— M i t ?
— H o g y k é r j e m olyantól, a k i n e k n e m k e l l ? M e r lehet, h o g y m i n d e n k i é p p ú g y s a j n á l j a a biciklijét, m i n t m a g a ?
— Hogy én s a j n á l o m ?
— A d j a ide, h a n e m s a j n á l j a .
— M i é r n e m m á n a r a j t a m való r u h á t k é r e d ? V a g y az i n g e m — k a p c á n a k . Veszekedtek volna t o v á b b is, d e m e g j ö t t Szabóné, e l m o n d t a T a k á c s J á n o s n a k , h o g y egy-két n a p r a jött ide, a m u n k a m e n e t e t segít m e g s z e r v e z n i , h o g y iskolán v o l t és a t ö b b i . . . s végezetül o d a a d t a a Szabó A n d r á s levelét is, a m i t ö s s z e h a j t o g a t o t t i r k a - l a p r a , k é t kapoccsal összetűzve k ü l d ö t t el az elnök, p e c s é t n é l k ü l , csak a s a j á t n e v é - ben, azt n e higgyék az álomzugiak, hogy itt a t a n á c s r e n d e l k e z n i a k a r v e l ü k .
— T a k á c s e l v t á r s (így szólt a levél) hallom, h o g y n á l a t o k v a n n a k m é g n e h é z s é - gek az aratással. N e m olyan n a g y o k ezek a n e h é z s é g e k én azt hiszem, c s a k a z e m b e r e k b e k e l l e n e egy kicsit t ö b b k e d v . Olyan jó a r a t á s u n k lesz, hogy m e g h o z z a ez a k e d v e t is, csak a kezdéssel n e m a r a d j a t o k el sokat. A m i k o r m á r fizet a g a b o n a , a k k o r m á r m i n d e n becsületes p a r a s z t s a j n á l n á , h o g y k i p e r e g j e n , hogy b a j a essék.
Az e m b e r e k , h a rosszkedvűek, h á t vigasztaljátok, b u z d í t s á t o k őket. A f e l e s é g e m is azért m e n t egy-két n a p r a , p á r t i s k o l á t végzett most, h a s z n á t veszitek. V é g ü l pedig, v á g j a t o k l e egy disznót az a r a t á s r a , vágási e n g e d é l y t ad a tanács, h a k é r i t e k , d e v á g j á t o k le m é g i n k á b b m a , m i n t holnap, h o g y e n n e k is ö r ü l j e n e k a z e m b e r e k , zsíros koszt kell az aratáshoz, m e g h ú z z a az a z e m b e r t a m ú g y i s . . . c s i n á l j a t o k jó üzemi k o n y h á t , a k a d ott asszonyféle elég, a k i főzzön, gyerek, aki k i h o r d j a , s n e k é r j e t e k é r t e p é n z t s e m e n n y i t , d e elszámolásba se v e g y e t e k bele a n a p i k o s z t é r t öt f o r i n t n á l többet. Szabó A n d r á s . U t ó i r a t : ezt én c s a k t a n á c s o l o m n e k t e k , d e jól b e v á l t módszer ez m i n d e n ü t t , hiszen tudod, milyen jólesik a dolgozó e m b e r n e k a k i s k ö n y - nyítés is, az a m á s f é l m á z s á s disznó pedig n e m n a g y e s e t . . .
.16
hl
1. k é p
Félsötét, lefüggönyözött szoba.
A m i t l á t n i belőle, a z elég vegyes. Elsősorban széles heverő, ezen alszik Judit.
M e l l e t t e a p r ó a s z t a l k á n h a m u t a r t ó , sok cigaretta, földre, székre ledobált r u h a d a r a - bok, s a f ö l d ö n a telefon. É p p e n csengetni kezd. Á l m o s a n é r t e nyúl, felveszi:
halló . . . t e s s é k ? . . . Tévedés.
Visszafekszik, d e ú j r a f e l n y i t j a a szemét, n e m t u d t o v á b b aludni. R á g y ú j t egy c i g a r e t t á r a , h a r m a d i k szívásra e l n y o m j a . A k a r ó r á j a h á r o m n e g y e d tízet m u t a t .
Felkél, f é l r e h ú z z a a függönyt, látszik, hogy lakályos szoba, n a g y r e n d e t l e n s é g - gel. K e r e s a s z e k r é n y b e n , t e a k o n y h á b a n , talál egy üveg a l j á n k é t u j j n y i italt, ezt kitölti, megissza. A felszakított cigarettapakliból elveszi az utolsót, r á g y ú j t . A t e a - k o n y h a asztalán v a n csöppnyi d a r a b kenyér, e h h e z k e r e s m u s t á r t , m á s t n e m lelvén, m e g k e n i , eszi, közben k á v é t n e m talál, t e j e t n e m talál, s e m m i m á s t n e m talál, a t e á s k a n n á h o z hozzáönt félcsipetnyi bort, a m i m é g az üveg a l j á n van, azt megfőzi.
A p é n z t á r c á j á b a n v a n h a t v a n fillér, k i r a k j a az asztalra, végigvallatja, összes ' r u h a - zsebeit — a r u h á s s z e k r é n y b e n sok r u h a v a n — i n n e n is elővarázsol m é g k ö r ü l b e l ü l egy f o r i n t n y i aprót.
A z t á n visszafekszik az ágyba, teázik és ú j r a m e g ú j r a r á g y ú j t a m á r elnyomott csikkekre, t ö b b cigaretta n e m lévén. Fekszik és nézi a m e n n y e z e t e t .
Ó r á k elteltével m é g m i n d i g u g y a n a z a helyzet, — az idő most öt óra, J u d i t fekszik s nézi a m e n n y e z e t e t , a h a m u t a r t ó b a n m á r a legkisebb csikkek v á n n a k , a m i k r e t ö b b é r á g y ú j t a n i n e m lehet. A k k o r szól a telefon.
— H a l l ó — igen. — Ja, m a g a a z . . . H á t . . . l u s t a vagyok. . . . Nem, n e m t u - d o m . . . M a este? — N e j ö j j ö n értem. — Jó, o d a m e g y e k hétre. . . . Biztos. H a n e m m e g y e k hétig, n e v á r j o n . . . . Mit t u d o m én. Élni sincs k e d v e m . S e m m i h e z sincs. . . . Jó. B á m u l m é g m a g a elé n é h á n y másodpercig, a z t á n felkél, az a b l a k h o z megy." Bele- n y u g v ó lusta m o z d u l a t o k k a l . Néz ki. O d a l e n n a D u n a sorra látni, villamosok m e n - nek, e m b e r e k j ö n n e k , m e n n e k , r o h a n n a k , szaladnak, a u t ó k á l l n a k meg, szerelmes- p á r o k sétálnak, r e n d ő r veszekedik egy felugróval. J u d i t k i n y i t j a az a b l a k o t . A ház közeli p á r k á n y á n egy v e r é b tollászkodik, r á b á m u l , csivitel, egy d a r a b i g szembenéz- nek, a z t á n a v e r é b elrepül. A nyitott a b l a k o n át f é n y jön b e a szobába, a l e m e n ő n a p s u g á r p á s z m á j a a l a c s o n y a n végigkúszik a rendetlenségen, a c i g a r e t t a f ü s t széles csíkban húzódik ki, a b e j ö v ő levegő lebegteti a függönyt.
J u d i t k ö z b e n kimegy a f ü r d ő s z o b á b a , megereszti a vizet.
2. k é p
V a s á r n a p éjszaka, é j f é l u t á n v a l a m e l y i k vendéglő grilljében.
Füst, h a n g u l a t v i l á g í t á s és a p a r k e t t e n tolongó párok.
H á t u l a s a r o k b a n , egyik kis asztalnál k é t f i a t a l e m b e r . Egyik alacsonyabb, f e k e t e h a j ú , izgékony, a m á s i k m e g l e h e t ő s e n f á r a d t arcú, kíváncsi u n a t k o z á s s a l s l á t h a - t ó a n azért ül itt, m e r t nincs e n e r g i á j a elmenni.
Bakcsi, az a l a c s o n y a b b beszél. '
— Nézz körül, itt l á t h a t o d a b u d a p e s t i alvilágot. Az átlagfizetés M a g y a r o r s z á - gon ezer f o r i n t — itt a b e l é p ő d í j nyolc, a r u h a t á r portással lesz kettő, egy l i m o n á d é tíz, h a m é g v a l a m i t f o g y a s z t o l . . . ' .
Nevetgél.
— A z é n f i z e t é s e m ezerhatszáz; jutalékkal, utazással f e l m e g y k é t és f é l r e . . . A másik, Tóth P é t e r m é r n ö k , ránéz.
—• N a és a k k o r ?
2 "Mszaitáj 17
— K é r d e z d m e g a többit. Nézd, ez a f e h é r k a r d i g á n o s n ő . . . a r a j t a l e v ő r u h a fél évi f i z e t é s e . . . d e h a m e g l á t o d holnap, m á r m á s r u h á b a n lesz.
— H á t a k k o r ?
— Oó, e g y i k e t - m á s i k a t v é l e t l e n ü l ismerem.
P é t e r a t á n c o l ó k a t nézi.
— U t o l j á r a — m o n d j a a z t á n — d i á k k o r o m b a n , v a g y t i z e n k é t - t i z e n h á r o m é v e v o l t a m m u l a t ó b a n . Ügy látszik, a z kell hozzá, hogy az e m b e r n e k b e l ü l r e n d e z e t l e n ügyei legyenek . . .
K e d v e t l e n ü l v o n o g a t j a a vállát.
— A k k o r a k a m a s z k o r , m o s t m e g . . . N e m f o l y t a t j a . Bakcsi n y e r í t .
— Nézd meg, ezt a f e h é r s z ő k e h a j ú kontyost. Á r a k á p é ötszáz. T e l e f o n o n f e l - hívható, megbeszélhető vele a z idő s hely — l a k á s a v a n —, e g y é b k é n t tisztes b é r - elszámoló, nyolcszázkilencvenhét f o r i n t fizetéssel.
A táncolók közt v a n J u d i t . P a r t n e r e fiatal, s i m a h a j ú , kicsit n y e g l e f i a t a l e m b e r . U n o t t a n t á n c o l vele, s z e m m e l l á t h a t ó a n f á r a d t .
— J u d d y k á m , míszes?
— Ügy látszik.
— I g y u n k v a l a m i t .
— Az is mindegy.
— Veszkődök m a g a u t á n .
T ó t h P é t e r m o s t l á t j a meg. P i l l a n a t n y i m e g h ö k k e n é s a z a r c á n , a z t á n ú g y tesz, m i n t h a köszönne. Bakcsi k a r j á t m e g f o g j a .
— Azt is i s m e r e d ?
— K i t ?
— Azt a k é k r u h á s t ? Rövid h a j j a l ?
— J a ? N e m igazi profi. A p a l i j á v a l van. S z a b o t t á r , m o n d j u k h á r o m . A z é r t h á r o m , m e r t m o s t leégésben van.
— Na, ez látod n e m igaz.
— I s m e r e d ?
— Igen.' Még d i á k k o r o m b ó l . — K i s szünet u t á n : — E g y ü t t j á r t u n k e g y e t e m r e . M á r h o g y . . .
— Ü h m . Rossz k á d e r l a p . P a p a t á b o r n o k . . . k i t e l e p í t e t t v o l t . . .
— T á b l a b í r ó .
— Igen. Kis birtok, disszidálás n e m sikerült, m o s t g é p í r ó n ő m o n d j u k a B á m - b u x b é r f e x n é l . . .
— M a g y a r — f r a n c i a szakos t a n á r n ő . . .
— Lehet. M e n n y i t szánsz r á ? Megszerezzem? Régi s z e r e l e m ?
P é t e r u t á l k o z v a nézi végig Bakcsit, a z nevet. A p i n c é r jön, k o n y a k o t k é r tőle.
Megissza, n y u g t a l a n u l felkél, o d a m e g y a J u d i t é k asztalához, a k i k i d ő k ö z b e n m á r leültek. Felkéri táncolni.
— M e g i s m e r ?
— P é t e r ? H o g y n e . . . M a g a él?
— Még a n e v e m r e is e m l é k s z i k ?
— A . . ! a m á s i k r a m á r n e m . Csak, hogy P é t e r . N y á r i e g y e t e m , N a g y e r d ő , t e n i s z - p a r t i . . . elég?
— S m a g a ? T í z . . . v á r j o n c s a k . . . tizenegy é v e lesz őszön, hogy u t o l j á r a l á t t a m .
— Szép, hogy s z á m o n t a r t j a . Kedves.
— F é r j n é l v a n ?
— Voltam.
— M o s t ?
— Mon a m i . . . m a g a s e m m i t se változott.
— E l v á l t a k ?
—• N e m .
— H á t ? 18
o
J u d i t r á n é z e t t fejcsóválva, egy h a l v á n y mosollyal.
— B a r k o c h b á z z u n k t o v á b b ?
— J ö j j ö n , igyunk v a l a m i t .
— M a g a iszik?
— N e m sokat.
— Mit csinál?
— M é r n ö k vagyok. D e m é g n e m m o n d t a , mi. v a n a f é r j é v e l .
— M e g h a l t .
P é t e r és J u d i t az a s z t a l n á l ü l n e k . P é t e r é p p e n iszik v a l a m i t , a z t á n :
— M i n d e n t szeretnék m a g á r ó l tudni. M i n d e n t . Most, hogy l á t o m , ú g y érzem, n e m is s z á m í t az a buta, v a c a k tíz év. A m i k o r szerelmes v o l t a m m a g á b a . Most is az vagyok.
— J u d i t mosolyog, n é z i :
— I g e n ?
— N e m hiszi? P e d i g k o m o l y a n m o n d t a m . Mégis? Mit m o n d r á ? M o n d j o n a k á r m i t .
— Jólesett, a m i é r t m o n d t a .
— Csak e n n y i ?
— Azt m o n d t a , m o n d j a k a k á r m i t .
— M o n d j o n t ö b b e t is.
— Úgyis elfelejti h o l n a p r a .
— E l m o n d o m h o l n a p is. M i k o r l e h e t m a g á t l á t n i ? F e l h í v n i ? J u d i t t ű n ő d v e néz m a g a elé, r á az e m b e r r e .
— H a d d k í s é r j e m el — f o l y t a t j a P é t e r . — K i az, akivel v a n ? Szóljon neki, hogy n e m é r rá, vagy n e is szóljon. Egyszerűen elviszem m a g á t .
J u d i t kicsi mosollyal nézi. Mielőtt felelhetne, megáll az asztaluk előtt a f i a t a l - e m b e r , akivel az e l ő b b táncolt. H a n y a g u l a k a r ó r á j á r a néz.
— N e m l e n n e i d e j e m e n n i ?
— Viszontlátásra — n y ú j t kezet J u d i t P é t e r n e k . 3. k é p
N a g y m é r e t ű r a j z t á b l á n egy b é r h á z k é p e látszik. Szemléletes, t e h á t n e m t e r v - . r a j z , csak elképzelésre való.
A m á s i k r a j z m á r szakmai. Oldalról, alulról, fölülről, e m e l e t e n k é n t , lépcsőháza- k a t , l i f t a k n á k a t jelölve.
K é z m u t a t j a :
— L á t o d ? M a j d n e m m i n d e n szoba, m a j d n e m m i n d e n a b l a k a fényt, levegőt kap.
Idősebb, bajszos, p a r a s z t a r c ú , testes e m b e r kezében a ceruza, ezt m u t o g a t j a P é t e r n e k . K e t t e n á l l n a k egy nagyobb, világosabb m ű t e r e m közepén, asztal mellett.
M u n k a k ö p e n y b e n .
P é t e r c i g a r e t t á r a gyújt, o d é b b megy, leül. .
— N e m tetszik?
—• Nem.
— M i é r t ?
— N e m t u d o m .
— Ez n e m válasz.
— M e r t n e m szép.
B á m é s z k o d i k m a g a elé, felveszi a rajzot, a színes rajzot. M a g a elé húzza, eltolja.
— N e m szeretnék b e n n e l a k n i — m o n d j a ki végül.
H a l l g a t n a k . A z idős e m b e r f e j c s ó v á l v a n é z rá. Balla m é r n ö k .
— N y ú z o t t k u t y á n a k látszol.
P é t e r felnéz rá, csodálkozva.
— Igen, igen — f o l y t a t j a Balla. — Megviselt,, hogy e l v á l t á l ?
— Dehogy viselt meg. . . .
2* 19
Néz m a g a elé. Ügy m o n d j a .
— E l v á l t a m , m e r t h a z u g s á g n a k é r e z t e m azt a z életet, ö s s z e h á z a s o d t u n k a n n a k idején, m e r t mindegyikeinknek az volt a v é l e m é n y ü n k , hogy a szocializmus legyőzi a k a p i t a l i z m u s t . S m e r t egy s z e m i n á r i u m b a j á r t u n k s m e r t m i n d k e t t e n jól f e - l e l t ü n k . . .
M a r h a s á g . R é g e n volt.
K i n é z az a b l a k o n , ki is n y i t j a , néz egy darabig, a z t á n k i m u t a t .
K i n n , t á v o l a b b r ó l ú j h á z a k l á t s z a n a k , kocka a l a k ú , szabványos, e g y m á s h o z h a - sonló, egyelőre m é g poros, r e n d b e n e m hozott k ü l s ő k ö r n y e z e t t e l .
— Nézd meg. Ezeknek a h á z a k n a k az építésével m e g t a k a r í t o t t u n k n e m t u d o m h á n y százezer forintot, m e r t v a l a k i n e k eszébe j u t o t t , hogy n e m kell a s z o b á k n a k e g y m á s b a nyíló ajtó. Nyíljék m i n d a z előszobából, legyen m i n d e n szoba e g y - e g y cella. S l e v e t t ü n k m i n d e n szobából h a r m i n c centit, n e g y v e n c e n t i t . . . ú g y k ö n y - n y e b b f ű t e n i . . .
Visszafordul.
— Ilyen a tied is.
Balla v o n o g a t j a a vállát, h a r a g nélkül, de é r t e t l e n ü l .
— N e m é p p e n ilyen, h a n e m é p p e n hogy n e m ilyen. Ezt a négyszögdoboz m e g - oldást a k a r o m megváltoztatni. Félkörösen kiképezve, n a g y b e l s ő u d v a r r a l . . .
— Amiből, lesz m a j d kicsi belső u d v a r , u d v a r i f o l y o s ó . . .
— E r e d j , bolond vagy.
P é t e r n e m szól. A végén azt m o n d j a .
— Levegőt. É r t e d ? Levegőt! U t á l o m a balkont. N e m a k a r o k b a l k o n t l á t n i . El- m e g y e k u t c á t seperni, d e b a l k o n t t ö b b é n e m t e r v e z e k . T e r a s z t ! Keleti, n y u g a t i t e - raszt. Földig é r ő ablakot. A b a l k o n a hazugság, a k i s s z e r ű s é g . . . n a p o t s l e v é g ő t ígér, anélkül, hogy a d n a .
B a l l a :
— Bolond vagy. Átcsapsz egyik végletből a m á s i k b a .
— É p p e n azért. Igenis átcsapok. É p í t é s z vagyok, m i n d e n k o r t ú g y m é r e k le, m i - lyen volt az építészete. J a j neki, h a k i d e r ü l , hogy rossz volt. J o g o m v a n hozzá, ez a m e s t e r s é g e m . N e m a k a r o k t ö b b é célszerű nemszépet látni.
Becsukja, az ablakot.
4. k é p ' • • • ' '
A Margit-híd.
Északi oldala, j á r m ű v e k , g y a l o g j á r ó k jönnek, m e n n e k . P é t e r közel a szigeti le- járóhoz, a híd k a r f á j á h o z t á m a s z k o d v a nézi a vizet. G y u f a s z á l a k a t t ö r d e l s a z o k a t d o b á l j a le, u t á n u k b á m u l .
Elnéz a sziget felé s a z t á n a z ú j p e s t i közeli p a r t o k i r á n y á b a , a z t á n s e h o v á se néz, csak m a g a elé. A z t á n r á g y ú j t egy c i g a r e t t á r a s a k o r l á t n a k d ő l v e szívja. •'•
P e s t felől szembejön, a túlsó gyalogjárón j ö n J u d i t . P é t e r b á m é s z k o d á s k ö z b e n veszi észre. H i r t e l e n felélénkül. K ö r ü l n é z s egy i r a m o d á s s a l á t f u t a h í d o n , v i l l a m o s és a u t ó b u s z előtt.
A r e n d ő r fütyöl, n é h á n y a n rosszallóan néznek u t á n a . Á t u g r i k a túlsó j á r d á r a s a z t á n lassú léptekkel s z e m b e m e g y J u d i t t a l , megáll.
— J ó estét.
— J ó estét. — J u d i t egy pillanatig n e m i s m e r i meg, csak a z t á n m o s o l y o d i k el.
Kezet n y ú j t .
— L á t j a , szerencsém van.
— M i é r t ?
— Hogy véletlenül ú j r a t a l á l k o z t u n k . - Igen.
— T ö b b m i n t egy h ó n a p j a , hogy egyszer v é l e t l e n ü l t a l á l k o z t u n k . M á s f é l milliós v á r o s b a n egy másodszori v é l e t l e n . . . az m á r véletlen. M e g k e r e s n i sehol se t u d t a m . SÓ
M é g m i n d i g á l l n a k , J u d i t mosolyog.
— S hol k e r e s e t t ?
— Ez az, hogy Sziklay J u d i t n é v e n a központi b e j e l e n t ő h i v a t a l b a n sem talál- t a m . N y i l v á n a f é r j e n e v é t viseli.
— Igen.
Elképzelhető, hogy m e g i n t soha többet n e m lelem meg. Vagy m e g i n t tíz évig.
S a k k o r r a m a g a is e l m ú l i k negyven.
J u d i t elmosolyodik.
— I n k á b b n e m o n d j o n s e m m i t , m i n t h o g y egy sablont m o n d j o n .
— Q u e l l e idée M o n s i e u r ? É n és sablon?
— Ü h m . De h á t . . . L é n y e g a z . . . most m a g a ráér, m e r t m u n k á b ó l jött, a k á r ráér, a k á r n e m , v e l e m lesz egy kicsit?
— M e n n y i az az egy kicsi?
— A z t n e m t u d o m . Sok.
— H é t r e . . . h a z a kell m e n n e m . Telefont várok. A d d i g v a n fél ó r á m .
P é t e r r á t e t t e a kezét a J u d i t csuklójára, a h o g y a z é p p e n a k a r ó r á j á t nézte meg.
— Cseppet se érdekel a t e l e f o n j a . 5. k é p
J u d i t szobája.
P é t e r ül egy fotelben, egyedül v a n s m o s t végignéz m i n d e n t a szobán. Először a f a l a k a t . Egy S z a j n a - p a r t i metszet, egy D e r k o v i t s - r a j z , egy M a t i s s e - r a j z , k é t e g é - szen apró, m á z o s cseréptál, az ágy mellett a f a l a t b o r í t ó alacsony szőnyeg sárközi m i n t á s , a fotel, a m i n ül s a m á s i k s e m m i l y e n fotel, a b ú t o r o k s e m m i l y e n b ú t o r o k — alacsony p u f f o k és f a r a g o t t k a r ú , n é p m ű v é s z e t i b o l t b a n vehető székek.
A felső l á m p a kovácsoltvas aprócsillár, az o l d a l l á m p á k ugyancsak. Kicsi, f o g - h í j a s könyvespolc, ide-oda dőlnek r a j t a a könyvek, fele, h a r m a d a hiányzik.
J u d i t b e j ö n teával.
— Nézze, legközelebb m a j d m i n d e n f é l é t k a p tőlem, d e m o s t n e m k é s z ü l t e m v e n d é g f o g a d á s r a .
P é t e r szórakozottan bólint.
— Igen. N é z t e m a lakását. T u l a j d o n k é p p e n s e m m i t se t u d o k m a g á r ó l .
— Én se m a g á r ó l .
— Igaz. Mit a k a r t u d n i ?
— A m e n n y i t k e d v e v a n e l m o n d a n i .
— M é r n ö k vagyok.
— T u d o m . M á r a k k o r is az volt. É p p e n végzett. Igaz?
— Végzős v o l t a m .
— A r r a e m l é k s z e m , azt m o n d t a , n a g y o n kedvesen, r o m a n t i k u s a n , hogy t ü n d é r - p a l o t á k a t a k a r építeni. É p í t e t t ?
— E r r e e m l é k s z i k ?
— É p í t e t t ?
— Köszönöm, hogy emlékszik. J u d i t , kedves, d r á g a J u d i t , most is a k a r o k é p í - teni. Változatlanul. Fogok is. E d d i g m é g n e m sikerült. Most, hogy m a g a ezt m o n d t a . . . Lássa, a b e v á l t a t l a n ígéret m a r a d . Ez t ö r t é n t n á l a m is. S e m m i ígéretet n e m v á l t o t t a m be, m i n d e n r ő l el is f e l e j t k e z t e m közben. D e . . .
B á m é s z k o d i k m a g a elé.
J u d i t :
— És m i t csinált a t ü n d é r p a l o t á k h e l y e t t ?
— Dobozházakat.
— Természetesen.
— Ez m a g á n a k t e r m é s z e t e s ?
J u d i t n e m felel, kitölti a teát. P é t e r az ó r á j á r a néz, J u d i t is, a z t á n a t e l e f o n r a . H é t ó r a m ú l t tíz perccel.
P é t e r :
— Akit m a g á t eddig n e m h í v t a , az n e m is é r d e m l i meg, h o g y itt t a l á l j a . J u d i t o d a m e g y a telefonhoz, k i h ú z z a a dugót.
— Elégedett?
— Igen. És nézze! É p p e n olyan biztos, hogy s z e r e l m e s v a g y o k m a g á b a , m i n t d i á k k o r u n k b a n . L e g f e l j e b b az e l m ú l t időt s a j n á l o m . A m i a l a t t n e m t ö r t é n t s e m m i . L é g v á r a k a t is a k k o r é p í t e t t e m u t o l j á r a , azóta csak d o b o z h á z a k a t . É s m o s t m o n d j a , maga hogy él?
J u d i t f e l k u p o r o d i k a m á s i k fotelbe, szembe P é t e r r e l , a p r ó k o r t y o k a t iszik a teából, nézi egy d a r a b i g , a z t á n azt m o n d j a .
— Így, ahogy lát.
— N e m sok.
— Maga se m o n d o t t sokat. A lényeget úgy é r e z t e m : a k a r t v a l a m i t , k ö z b e n csi- n á l t mást. Ez se k i s e b b vallomás, m i n t h a én elsorolom, h á n y s z e r e t ő m volt. E r r e kíváncsi?
P é t e r kínlódva mosolyog. Azt d ü n n y ö g i :
— Attól félek, p e r s z e . . . e r r e is.
Nézze, ideges v a g y o k és f á r a d t . Most is, m i n d i g . . . H a a z t m o n d j a , h o g y u g o r - j u n k ki az a b l a k o n , h a t o d i k emeletről, együtt gondolva d i á k k o r u n k r a , a b b a is b e n n e vagyok. H a azt, h o g y : f e k ü d j ü n k l e . . . az se k e r ü l n a g y rábeszélésébe.
— Na d e J u d i t . . . !
— U g y a n h a g y j a , m i m á s é r t v a n itt? Kedves, hogy k e d v e s h o z z á m , jól is esik, d e h á t . . . ? Tessék, h a ú g y tetszik.
Közömbös mozdulattal, ö s s z e k u p o r o d v a a f o t e l b e n , l e r ú g j a a l á b á r ó l a z e g y i k cipőjét. R á n é z P é t e r r e , szenvtelen, érzelem nélkül. .
— Ü h m . Csak p e r s z e . . .
— Csak persze, m a g a n e k e m a tizenkilenc éves l á n y v o l t o m a t , h a úgy tetszik, a szüzességemet visszaadni n e m t u d j a — de é n a m a g a t ü n d é r p a l o t á i t m é g igen.
— K o m o l y a n ? A z o n n a l a d j a vissza akkor.
— O ó . . . a lelkes szemeiből látom, hogy m a g á b a n m i n d e z m é g b e n n e v a n . A d h a - tok leckét b e l ő l e . . .
Feláll a székről, elsétál P é t e r . felé. ,
— M a g a a h a r m i n c o n m á r t ú l v a n . . . nem t u d o m , a z e r o t i k á b a n k a p h a t - e ú j a t tőlem. De hogy erről a világról, a m i b e n m a g a a l e l k e s g y e r m e k s z e m é v e l d o b o z h á z a - k a t épített s a m i b e n én é v e k ó t a a tíz k ö r m ö m m e l kell, h o g y m a g a m f e n n t a r t s a m s időnként m á r azt is u n o m , ó, d e v é g t e l e n ü l u n o m — h o g y e r r ő l leckét a d n i t u d o k , a b b a n biztos l e h e t . . .
O d a m e g y a szekrényhez, k i n y i t j a , P é t e r cigarettázik, z a v a r t m e r e v e n n é z m a g a elé, m i k o r J u d i t odalök neki egy p u h a , f e h é r f r o t t í r p o n g y o l a f é l é t az ölébe.
— Ott j o b b r a a f ü r d ő s z o b a — m o n d j a . S az a b l a k h o z m e g y k i n y i t n i . K i b á m u l r a j t a , lenn a D u n a - p a r t i f é n y e k , egy d a r a b i g áll a n y i t o t t a b l a k n á l s m o r z s o l g a t j a a v á l l á r a csapott, az előbbihez hasonló pongyola szövetét.
6. k é p
J u d i t s z o b á j a később.
M i n d k e t t e n a szőnyegen h a s a l n a k , könyökölve, J u d i t cigarettázik, m í g m o n d j a .
— Nézd, a m i t e l m o n d o k , az v a g y érdekel, v a g y el is m e h e t s z .
— De k e d v e s . . . J u d i t k á m , esküszöm, te v a g y é l e t e m legszebb . . .
— Ezt hagyd. É n m i n d e n k i n e k a legszebb v a g y o k , ez n e k e m n e m ú j s á g . N e m - csak neked, aki a kis g o m b ó c k á d e r n ő feleségednél őrzött h ű s é g e d hozod i d e — a z o l y a n f a j t a é j s z a k a i c s á s z á r o k n a k is, a k i k n e k m á r szinte a c s ú n y a a v o n z ó b b . . . Én én vagyok, ezt t u d o m . P o m p á d o u r n é lehettem v o l n a m á s k o r b a n , m i t t e h e t e k róla, hogy ez a korom. V a n egy h a t o d i k érzékem, m e g t u d n i , mit' é r e z n e k a z e m b e r e k . T e -22
