CSATÁRI ANDRÁS
Megszégyenítő és felemelő példa
BALOGH EDGÁR KÖSZÖNTÉSÉRE
„Voltaképpen csak egészséget kellene kívánnunk nekik ebben a közös születés- napi köszöntőben — írja a Korunk szerkesztősége a folyóirat idei 2. számában. — Mert erőt — olyan erőt, amely nem az izmok rugalmasságától függ — gyakran még mindig mi merítünk az ö példájukból, mi kölcsönzünk tőlük kitartást igénylő pilla- natokban. Lelkierejük, erkölcsi teherbíró képességük meghazudtolja korukat, s meg- szégyenít — miközben felemel — mindenkit, akit megkísért a csüggedés, a fáradt- ság, a kishitűség, s a kényelem menedékeibe riasztana vissza e gondokkal és tenni- valókkal siető századvég. Ünnepeltjeink megérdemelt pihenésüket élvezhetnék tevé- keny életükre visszatekintve, tisztelettől övezetten. Mégsem a nyugodtan szemlélődő öregkort ünnepeljük születésnapjukon, hanem a küzdelmet. A küzdelmet kor, beteg- ség, elmúlás ellen, ami kérdésessé teszi az emberi erőfeszítés é r t e l m é t . . . Ebben az 1981-es esztendőben párhuzamos életeket, párhuzamos életműveket ünnepelünk: a kilencvenéves Salamon Lászlónak, a nyolcvanéves Kacsó Sándornak, a hetvenöt éves Balogh Edgárnak, Horváth Imrének, Szabó T. Attilának, Vita Zsigmondnak kívá- nunk erőt, egészséget!"
Ezen az érzelmi hullámhosszon az alábbi dokumentummontázzsal — amely a Tiszatáj 1976. évi 9. számában közölt összeállítás kiegészítő folytatásának is tekint- hető — szeretnénk a 75 éves Balogh Edgárt köszönteni.
Abból a megfontolásból, hogy segítsünk valamelyest a néha tétovázó, példaképek híján gyakran elernyedő fiatalok útkereséséhez szükséges erkölcsi energiaforrások felderítésében, hadd sugározzon át a nyomukba lépő nemzedékek, a mi nemzedé- künk erőfeszítéseibe is.
Igaz, lassan kezd megszűnni az a paradox helyzet, hogy a Horthy-korszak rend- őrsége többet tudott Balogh Edgárról, mint például hazai ifjúságunk. Ebben egy- aránt szerepet játszottak Balogh Edgár eddig megjelent önéletrajzi kötetei és a róla, koráról, az életét befolyósoló-alakító eseményekről szóló tudományos feldolgozások.
Mégis úgy érezzük, hogy a polgári Csehszlovákiából kiutasított, a királyi Romániá- ban üldözött, a Horthy-Magyarországról kitiltott, a cellák bugyrába taszított Balogh Edgár megpróbáltatásokból fakadó üzenetei s intelmei iránt még mindig nem va- gyunk elég fogékonyak.
Ezért ennek az elernyedőkkel szemben megszégyenítő, a történelemnek bizalmu- kat előlegezők számára felemelő, példaadó életútnak egy-két állomását szeretnénk felvillantani kellő tisztelettel, ami kijár az ünnepeltnek. Egyrészt a nálunk fellelhető néhány dokumentum közreadásával, másrészt a kolozsvári Világosság valamikori szerkesztője egyik cikkének közlésével, mivel úgy érezzük, népeink közeledése érde- kében kifejtett tevékenységének megismertetését illetően még mindig sok a törlesz- tenivalónk.
A dokumentumokat az események kronológiai sorrendjében közöljük.
I.
A Kommunisták Magyarországi Pártja Észak-Erdélyi Tartományi Bizottságának 1940.
november 22-én tartott teljes ülésének a MADOSZ-ra vonatkozó határozatából
„A változott helyzetnek megfelelő jelleggel, programmal és szervezeti fölépítés- sel továbbra is fenn kell maradnia és országos méretekben ki kell épülnie.
1. A Tartományi Bizottság örömmel üdvözölte a MADOSZ illetékes szervének
ilyen értelmű határozatát, és súlyos hibának minősítené a MADOSZ működésének megszüntetését. Sőt, hibának t a r t j a a jelenlegi tétlenséget is, különösen akkor, a m i - kor a Magyar Népközösség bizonyos korlátok közt tovább működik. Továbbá, a m i - kor olyan szervezetek (Baross Szövetség, Gazdasági T a n á c s . . . ) keletkeznek, a m e - lyekben a MADOSZ harcosai a dolgozó magyar nép (kisiparosok, kiskereskedők, kisemberek, parasztság) javára, a szabadság és jogegyenlőség érdekében, még a jelen körülmények között is küzdhet.
2. A Tartományi Bizottság felhívja a MADOSZ-t, hogy tradícióihoz híven továbbra is harcoljon: a) az 1940. január 1-i Népi Találkozó p r o g r a m j á n a k a válto- zott viszonyokhoz alkalmazott megvalósításáért; b) az önrendelkezési jogért; c) a ro- mán és zsidó nép elleni terrorral szemben a jogegyenlőség biztosításáért és gyakor- latáért; d) az agrárreform ú t j á n a parasztoknak juttatott földek biztosításáért, ú j a b b megváltás nélküli földosztásért; e) a háború ellen, a magyar imperialista politika ellen (primus inter pares), a békéért. A Szovjetunió népeivel való barátságos viszo- nyért.
3. Szervezze ú j j á a MADOSZ vezetőségét. Keressen kapcsolatot s építse b e m a g á t a Népközösségbe, a Baross Szövetségbe stb. Keressen kapcsolatot az anyaországi paraszt-, kispolgári és kisgazdatömegekkel és ezeknek szervezeteivel. S a j t ó j á t szer- vezze újjá."
(Minderre többek között annak a rendőri terrornak a súlya m i a t t sem k e r ü l - hetett ilyen mértékben sor, amely Balogh Edgárra és a MADOSZ többi vezetőire .nehezedett.)
II.
A Balogh Edgár rendőrségi megfigyelését tanúsító korabeli dokumentumokból 1. A Magyar Belügyminisztérium VII. res. osztályának 1943. március 16-i u t a - sítása a rendőrség kolozsvári kapitánysága vezetője s z á m á r a :
Balogh Edgárt, aki a felvidéki Sarló jelentős tagja, Az Üt című pozsonyi k o m - munista lap munkatársa volt, magyarellenes magatartást tanúsított, legutóbb — 1939- ben — az orosz—magyar kultúrtársaság mozgalom erdélyi kezdeményezője, Kolozs- várt V. kerület Ond vezér utca 2. alatt lakik családjával, „magatartását bizalmasan figyeltesse meg, és annak eredményéről tegyen jelentést".
2. A rendőrség kolozsvári kapitánysága vezetőjének 1943. július 2-i, a Belügy- minisztériumnak küldött válaszjelentéséből: Balogh Edgár „szélsőséges baloldali gondolkodású egyén, aki 1939. évben a Felvidék visszacsatolásakor Erdélyben egy
»•tiltakozó csoport«-ot igyekezett megszervezni, amelynek bevallott célja az volt,
"hogy a csoport tagjai nyilvánosan tiltakozásukat juttassák kifejezésre a »-főúri«
Magyarországhoz való visszacsatolás ellen. Nevezett a román megszállás alatt m i n t
•a román hatóságok megfizetett embere, a Brassói Lapokban állandóan t á m a d t a a magyar állameszmét, és a magyar kérdést cikkeiben oly beállításban tárgyalta, amelyből nyilvánvalóan megállapítható volt az a szándéka, hogy az erdélyi m a g y a r kisebbség körében egyenetlenséget szítson. Ezek a magyarellenes s egyben bal- oldali irányú cikkek a brassói K a h á n a Mózes-féle lapokban jelentek m e g . . . Kessler Balogh Edgár kolozsvári tartózkodása alatt minden vonatkozásban szélsőséges gon-
dolkodású, kommunista beidegződésű, megbízhatatlan egyénnek bizonyult, megálla- pítást nyert az is, hogy a román körökkel érintkezést t a r t fenn, azonban nevezett semmi oly cselekményt ez ideig el nem követett, amely ellene valamelyes megtorló vagy közigazgatási eljárás folyamatba tételét indokolta és perrendszerűen alá- támasztotta v o l n a . . . Kessler Balogh Edgár jelenleg szórványos cikkírói működésén kívül, a nyomozás adatai szerint semminemű keresetforrással nem rendelkezik, hogy létfenntartását mégis mivel t u d j a biztosítani, ez az eddigi megfigyelés során ponto- san ellenőrizhető nem volt, fennforog tehát az a gyanú, hogy esetleg valamelyes illegitim akció szolgálatában igyekszik anyagi szükségleteit biztosítani. Tisztelettel jelentem, hogy nevezett kolozsvári tartózkodása óta állandó, szigorú megfigyelés .alatt áll, és mint az állami érdekekre, a közrendre és közbiztonságra aggályos egyént
t a r t o m nyilván, nevezett bizalmas megfigyelését minden rendelkezésre álló eszközzel foganatosítom, érdemleges ú j a b b észlelet esetén tisztelettel, haladéktalanul jelentést teszek, a szükségesnek látszó eljárás egyidejű folyamatba tétele mellett."
(A történelem szerencséjére ezek a megfigyelések nem jártak eredménnyel, s így Balogh Edgár részt tudott vállalni az észak-erdélyi ellenállás megszervezéséből és irányításából, mint alábbi dokumentumaink tanúsítják.)
III.
Balogh Edgár, Demeter János, Csőgör Lajos, Jordáky Lajos, Veress Pál, Simó Gyula levele Erdei Ferenchez (1945. m á j u s 1.)
„ . . . 1944. augusztus 23-a után Romániának a német oldalról való kiválását követőleg, Kolozsvárt közös tanácskozásokra került sor egyfelől az illegális Békepárt megbízottai, másfelől az Erdélyi P á r t balszárnyának egyes elemei között. A Béke- p á r t részéről Jordáky Lajos, a Kommunisták Romániai P á r t j á n a k jelenlegi kolozs- vári titkára, Csőgör Lajos dr., jelenlegi Kolozs megyei alispán, Demeter János dr.
jelenleg Kolozsvár város alpolgármestere, a Gestapo részéről elhurcolt és ma isme- retlen helyen tartózkodó Kovács Katona Jenő író, valamint Balogh Edgár, a Vilá- gosság mai főszerkesztője vettek részt. Az Erdélyi P á r t balszárnyát a tárgyalásokon maga Teleki Béla gróf elnök, továbbá Vita Sándor dr. és Mikó Imre dr. képviselők, valamint Demeter Béla szerkesztő képviselték. E tárgyalásokon az erdélyi hadsereg átállásáról, parlamentereknek a szovjet hadsereghez való küldéséről, Horthy Miklós kormányzónak az erdélyi magyar társadalom nevében a fegyverszünetre való rábírá- sáról, a német visszavonulás és a kiürítés szabotálásáról, a később bekövetkezett tordai előrenyomulás visszavonásáról és az erdélyi kommunista rabok kiszabadítá- sáról volt szó.
Teleki Béla gróf velünk együtt alakította meg Kolozsvárt az illegális Magyar Tanácsot, amelynek intézkedései az előbb említett megbeszélések valóra váltásában jelentős szerepet töltöttek be. Külön ki kell emelnünk, hogy Teleki Béla gróf társa- dalmi összeköttetéseit felhasználva állandó pressziót gyakorolt mind Dálnoki Veress Lajos erdélyi hadseregparancsnokra, mind magára a kormányzóra is Magyarország fegyverszünete érdekében, s nem r a j t a múlt, hogy ez idejében meg nem történt.
Teleki Béla gróf személyileg tette lehetővé 18 vezető magyar kommunista börtön- ből való kiszabadítását, köztük a romániai munkásság életében ma irányító szerepet vállaló Simó Gyuláét és Veress Pálét.
Ugyancsak Teleki Béla gróf szerzett fegyvert a Balogh Edgár vezetése alatt akkoriban megalakult városi őrségnek, amelynek üzemi szervei robbantásokat és üzemi rombolásokat gátoltak meg. A kolozsvári magyar ittmaradási mozgalom széles kibontakozása is az ő segítségével vált lehetségessé.
Vita Sándor dr. is mindezekben az akciókban részt vett és segítségünkre v o l t . . . Mindezek előrebocsátása után feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy Teleki Béla gróf és Vita Sándor dr. magyar részről való szabadonbocsátásáért is szót emeljünk mozgalmi becsületünk és a szövetségeseink iránt mindenkor tanúsított erkölcsi kötelezettség alapján. Nevezettektől erdélyi hazatérésük után mindenesetre megkívánjuk, hogy semmiféle politikai jellegű közéleti szerepet többé nem vállal- nak:"
IV.
Balogh Edgár Bánffy Miklós 1944. évi szerepéről 1. 1945. április 23-i tanúvallomása:
„Alulírott Balogh Edgár lapszerkesztő ezennel igazolom, hogy gróf Bánffy Mik- lós, írói nevén Kisbán Miklós kolozsvári lakos 1944 szeptemberében és októberében a z illegálisan működő Békepárttal együtt dolgozó Magyar Tanács fegyverszüneti ajánlataival összekötő szerepet vállalt Magyarország kormányzója és a helyi lakos- ság demokratikus szervei között. Nevezettet Jordáky Lajossal, a Kommunista P á r t mai titkárával együtt én kértem fel személyesen, hogy utazzék Budapestre és köz-
vetítsen a kormányzó és Dálnoki Veress Lajos hadseregparancsnok között. Gróf Bánffy Miklós kérésünknek eleget tett, és Horthy Miklós és Dálnoki Veress L a j o s letartóztatásáig az erdélyi lakosság érdekeit Budapesten képviselte."
2. 1945. március 26-i nyilatkozata:
„A felszabaduláskor, mint a városi őrség parancsnoka értesültem arról, hogy a németek a [Bánffy] kastélyt felgyújtották, és a műemlékek megsemmisültek. Az E r - délyi Múzeumot felkértem arra, hogy szakembereket küldjön ki, akik jegyzőkönyvet is vettek fel a történtekről. Egyben közöltem a Szakszervezeti Tanács vezetőivel, hogy munkásalapítvány céljaira vegyék igénybe és mentsék meg a parkot.
Bánffy Miklóst mint írót ismerem, aki a magyar uralkodó osztályok b í r á l a t á v a l adott bizonyságot értékes regényeiben.
Fentiekre való hivatkozással kérem Bánffy Miklós író kérésének szíves telje- sítését, annál is inkább, m e r t m i n t a Magyar Népi Szövetség ügyvezető elnöke tudo- másom van arról, hogy a bonchidai földművesség részéről sincs kifogás a z író sze- mélye ellen, és az ottani földosztással kapcsolatban a helybeli lakosság is helyesli a park fennmaradását."
V.
Balogh Edgár levele Erdei Ferenchez (1945. m á j u s 1.)
„Kedves Feri,
nagy megnyugvással tölt el, hogy felelős helyen á l l s z . . .
Fölhasználom az alkalmat, hogy egészen röpkén és közvetlenül e l m o n d j a m né- hány sürgős megjegyzésemet, amelyeket kívánságnak is, baráti jótanácsnak is ve- hetsz, ha szívesen veszed. Nevezetesen Erdélyről, ami konkrétan most az észak- erdélyi magyarság életkérdése, az erdélyi magyar demokrata politikai irányvonalról akarok szólani. Mi a reánk vonatkozó szovjet—román fegyverszüneti feltétel a l a p j á n állunk, és a román demokrata erőkkel szövetkezve igyekszünk elhárítani m a g u n k r ó l a román reakció fenyegetéseit. Ebben a helyzetben kifinomult m á r a politikai érzé- künk olyannyira, hogy bátran küldhetem el néhány, a mi érdekeinket lényegesen elősegítő indítványomat. Míg a román reakció a háborús bűnösök kérdésében szabo- tál, valószínűleg bizonyos angol és amerikai tőkés csoportok barátságában bizakodva, s ujjat húz a fegyverszüneti szerződéssel, addig a Te erélyed az ellenkezőre a d h a t n a példát. Gondolj Görgeire, aki ismervén a forradalom lélektanát, józan és hideg belátással húzatta fel azt a Zichyt. H a Ti ország-világ előtt példát tudtok adni a nemzetárulók, a bűnösök elintézésére, kivonjátok a román reakció szájából azt az érvet, hogy a magyar nemzet egészében — fasiszta!
Másik mondanivalóm sokunk nevében az, hogy itt az ideje Bukarestbe olyan követet küldeni, aki demokrata magyar, méghozzá lehetőleg erdélyi is, a r o m á n belpolitika ismerője, kellő személyi kapcsolatokkal rendelkezik, és románul is t u d ! Itt név szerint javaslom Demeter János dr.-t, aki politikailag ugyanoda tartozik, ahová én is. Régi társa Groza Péternek, a romániai Országos Demokrata Arcvonal egyik legfőbb reprezentánsának, perfektül beszél románul, megfontolt jogász s az erdélyi kérdések elfogulatlan ismerője. Bármilyen sajnálatos is lenne számunkra, ha Kolozsvár polgármesteri székéből Nektek kellene őt átadnunk, mégis úgy érzem, hogy erdélyi demokrata voltán át nagyon bensőségesen elő t u d n á mozdítani az egye- temes magyar—román megbékélést és demokrata összefogást, a Szovjetunióval való barátságra támasztván e két nép közeledését és demokratikus újjászületését.
Itt kell megírnom, hogy kellő időben, kellő határozottsággal találjatok kapcso- latot — lehetőleg személyileg is — a jelenleg súlyos belpolitikai harcot vívó r o m á - niai Országos Demokrata Arcvonallal, amely a magyarságnak is elkötelezte magát akkor, amikor román tömegeket mozgatott meg a kirablásnak, legyilkolásnak és elhurcolásnak kitett székelység és észak-erdélyi magyarság megmentésére. Egyálta- lában: hogyan s miként lehetne az erdélyi magyarságot úgy támogatnotok, hogy az ne hívja ki a román reakciót, ellenben elősegítse a román—magyar összefogást minden gátlás és hátsó gondolat n é l k ü l . . .
Még egy személyi kérés: Szentimrei Jenő író, akire nekünk itt, Erdélyben igen
nagy. és sürgős szükségünk van, hírt adott magáról, Pesten van. Bármi módon, de legyetek segítségére autó kölcsönzésével, esetleg szovjet segítséggel, hogy minél h a m a r á b b hozzánk érkezhessék. Sajnos, sem Gaál Gáborról, sem Kovács Katona Jenőről nem tudunk még semmit. Mindkettőjük adatait Demeter Béla terjeszti elő, segítsétek megkeresésüket.
Köszönöm Nagy Pista és Szabédi Laci nevében is a küldött értékes dokumen- tumot, rövidesen viszonzásul elküldjük m a j d a „Világosság" teljes köteteit.
: Bárcsak jó hírt hallanánk Kovács Imréről is!
Szeretettel ölel Téged és társaidat: Balogh Edgár."
VI.
Balogh Edgár levele Erdei Ferenchez (1945. május 2.)
„Kedves Feri,
. . . közvetlenül is írok egynémely személyi ü g y b e n . . . Kérlek, legyetek segítségre abban, hogy az innen elhurcolt, s Magyarország területén fellelhető holmit (színházi, múzeumi felszerelések, pénztárak, iratok stb.) Erdély számára visszaszerezhesse.
Hogy mást ne is m o n d j a k : a Székely Nemzeti Múzeum 48 ládája került valahová a Balaton mellé, olyan sajátosan székely kultúranyaggal, amely egyszerűen pótol- hatatlan. Otthon, Sepsiszentgyörgyön különben a múzeumépületnek semmi, de semmi baja nem történt.
Egy másik ügy a bukaresti magyar külképviselet kérdése. Itt személy szerint érdekelne Forrai Tibor dr. sajtóügyi és kultúrelőadó esete. Ha csak lehet, ajánlani kellene a külügyminiszternek, hogy előbb-utóbb kapcsolja be valahová. Régi diák- baloldali m ú l t j a van, tanulmányai bevégzése után ú j r a kapcsolatokat keresett ve- lünk, és 1942-ben vállalt is bizonyos kapcsolatokat dél-erdélyi barátainkkal. Mint kolozsvári fiú, erdélyi dolgokban jártas, és közhasznunkra lehet. Csak a nem erdélyi Erdély-szakértőktől mentsen meg az Isten.
M á j u s 6-tól kezdődőleg Kolozsvárt megkezdődik a romániai Magyar Népi Szö- vetség egyhetes országos kongresszusa. Ha máskor nem is jutsz hozzá az erdélyi lapok elolvasásához, ez alkalommal tájékoztasd magad, mert m u n k á n k k a l nemcsak Románia demokratizálását, hanem a Duna-völgyi közeledést is elő a k a r j u k mozdí- tani, pontosan Groza Péter és a mi székely Luka Lászlónk elképzelései szerint.
Itt jut eszembe, hogy figyelmedbe a j á n l j a m az ú j csehszlovák miniszterelnök- helyettes személyét: Siroky Vilmos ugyanis, ha nem tudnád, cseklészi, magyar, gép- lakatosból vált kommunista pártszervezővé. 1935 előtt Pozsonyban ismertem, s ma is büszke vagyok rá, hogy együtt dolgozhattam vele. Ha úgy együtt képzellek el Benneteket, Grozát, aki csupa derű és lobogó elképzelés, Siroky Vilit, aki mindig szigorú, s Téged, aki a tudományban is mersz álmodni, akkor nagyon nyugodt va- gyok mindnyájunk mégis csak egy jövőjét illetőleg.
Ha felvidéki dolgokban informátorra van szükséged, beszélj egyszer-másszor Lőrincz Gyuszival, a festőművésszel, s Kassáról Szeőke Lőrinc, vagy Ungvárról Sándor László gyárigazgatókkal: mindhárom kipróbált régi harcos, jó barátom.
Szeretettel ölel: Balogh Edgár."
VII.
Balogh Edgár: Kelj fel, Uram, haragodban! (Világosság, 1946. július 8.)
„Lövéte eldugott falu a Hargitában. Nemcsak hogy vasútja nincs, hiszen egész Udvarhely megyében csak egy mellékvágány van Segesvár felől, s az is vak, hanem nincs ennek a székely falunak még autóbuszjárata, sőt rendes országútja sem. Gép- kocsink Balázs Pál temetésére menet Szentegyházasfalván elhagyta a Tolvajostetőre vezető műutat, és Szentkeresztbánya kohói és fénylő salakdombjai között indult neki a lövétei völgynek . . .
Mire leértünk a katlanba, a több mint ötezer lelket számláló, kisvárosnak is beillő székely falu főterére, m á r esteledett. Utánunk hamarosan befutottak Csík- szeredáról, Székelyudvarhelyről és Sepsiszentgyörgyről a küldöttségek zászlókkal, koszorúkkal. A szakszervezeti otthon előtt várt a tömeg. Valaki sorakoztatott. Fehér
45
harisnyás falusi zenészek állottak az élre, aztán jöttek a koszorúsok. U t á n u k a lövé- tei bányászok. Ahogy látom: jórészt megrokkant, öreg emberek, ők is székely h a r i s - nyában, mint a környékbeli földművesek. Kezükben égő karbidlámpa.
A menet a népes küldöttségekkel együtt felkanyarodott egy lejtős mellékutcára.
Baktattunk felfelé, egészen a hegytetőre. Ott sincs vége a falunak. A halottasháznál torlódás támad. Kicsiny faház kicsiny oldalára nyomódik össze, aki befér. Oly sűrűn laknak itt az emberek, hogy házfedél házfedelet ér, pajtafedél pajtafedelet. B e m e n - tem a házba, s megnéztem a nyitott koporsóban Balázs Pált. Holtában is szép f é r f i - arc, homlokán, halántékán, pofacsontján zúzott sebek. M á r emelik a koporsót, viszik a kis ház k e n y é r k e r e s ő j é t . . . Kint az udvaron helyet engedtek m á r a p a p n a k , gyártyát gyújtanak, s megkezdődik az ősi szertartás.
Kelj fel, Uram, haragodban — énekli a pap és a kántor, s a még mindig nyitott koporsó mellől kétségbeesetten kiáltoz az özvegy:
— Te is bűnös vagy, pap, a haláláért!
— Asszonyok, fogják le a kiáltozót, hozzanak vizet!
Nézem a különös képet. Körös-körül az alacsony háztetőkön, a p a j t á k fedelén csupa gyermek. Gyermekek fogják körül a hiúnak támasztott hatalmas faragott keresztet is. Különös szokás errefelé: a kereszt olyan magas, m i n t a kútágas vagy m i n t a telefonpózna Olvasom a keskeny felületen önkényesen tagolt rovást: I T T NYUG-SZIK BA-LÁZS F Á - L MEGH-ALT A SZ-ABADSÁ-GÉRT 1946.
Csillag ragyog fel, mire elindulunk. Ütban lefelé alakulnak ki ú j r a a sorok.
Most már itt vannak a marostordaiak is piros lájbijukkái, zöld sújtással a haris- nyán. Röpcédulát is hoztak, osztogatják. A Magyar Népi Szövetség utolsó üdvözlete a demokrácia vértanújának.
Végigmegyünk a falun. Bámész asszonyok és gyermekek k a n d i k á l n a k ki az ablakokból s a kapukból, de még ül az átok a falun. A gazdaközönséget olyannyira szembeállították a bányászokkal, a demokrácia élharcosaival, a n n y i r a tájékozatlan még a falu földművessége, hogy a reakciós merényletet megakadályozni n e m tudta, s most feloldódni, állást foglalni, sorainkba állni is nehezen tud. Amikor azonban látják más falvak, más vidékek ideérkezett földműveseit a f a l u j u k b é l i bányászok mögött, összesúgnak itt is, ott is.
Karon viszik a meggyilkolt kislányát. Mire felérünk a hegytetőn fekvő temetőbe, a félhomályban a gyermeket m á r asszonyok veszik körül, lövétei asszonyok a gyász és búbánat ősi fehér és fekete színében.
Rövid ima után a nyitott sír fölött megerednek a beszédek. Kopognak, hasogat- nak, dördülnek a felelősségre vonás, a tetemrehívás, az igazságtétel igéi, a hallgatag tömeg fölborzolódik, lerázza a szertartás minden mélaságát, helyeslőleg belezúg a szónokok szavába, s végül énekel és tüntet. Nagy csattanás. A bányászok a halott vértanú tiszteletére mozsarat sütöttek el.
A hatalmas keresztet bedöngetik a földbe, hull a göröngy a koporsóra, s meg- mozdulnak a zászlók. A bányászlámpák fényében úszik a tömeg f e j e fölött az é l r e zászló, r a j t a a munkás és földműves közös jeleivel, utána a román, f u r c s a módra székely kopjafaragású zászlónyélen, s mellette a magyar, amelyet itt a reakció akart meggyalázni s felhasználni a demokrácia ellen. Lobognak együtt, kemény k e - zekben, amelyekből egyiket sem lehet többé alattomos módon kicsavarni.
Háborgó lávatömeg most a temetőből induló sereg, tisztító tűzesőként omlik alá a völgybe. A csöndes falun elszánt dalok, erős fogadalmak zúgnak végig.
A csendőrségen bizonyára összerezzen most Bencze Rezső, a nemzetvédelmi-keresztes kocsmáros, Balázs Pál részeg gyilkosainak felbujtója. Most m á r felbátorodtak a lövéteiek is, és be akarnak menni, hogy elégtételt vegyenek rajta. Alig győzzük lecsendesíteni a háborgást.
Inkább a papot, a jegyzőt, a tanítót s a bírót hívjuk elő. A jegyzőségen késő éjjelbe nyúlóan folyik az oktatás. A bűnösöket megbünteti a törvény. A falu felelő- seinek kell most megmutatniuk, hogy okultak-e."
46
