P. SEBŐK ANNA
B e n i u c költészetének első s z a k a s z á b a n . M e r t ez, csupán első korszaka k ö l t é s z e t é n e k . Azt se f e l e d j ü k , hogy e m o t í v u m o k közül n e m egy (Élet-Halál, m e s s i á s s á g ) n e m specifikusan m a g y a r , r o m á n v a g y szláv stb., h a n e m v á n d o r m o t í v u m , „ v á n d o r k ö z érzet", ú g y m o n d : európai, sőt: biblikus. A m i k o r t e h á t a l á b b (csak a t é n y e k r e s z o r í t kozva) a l e g j e l l e m z ő b b p é l d á k a t összevetjük A d y és B e n i u c k ö l t é s z e t é b e n , e g y p i l -l a n a t r a sem szabad m e g f e -l e d k e z n ü n k , hogy A d y c s u p á n impu-lzust a d o t t e g y i f j ú , k é s ő b b kiterebélyesedő gazdag, k i v á l ó lírához, a Beniucéhoz, m e l y a z t á n v é g l e g e s e n ö n t ö r v é n y ű v é és s a j á t o s s á k e r e k e d e t t .
A m i A d y n a k a „ m a g y a r u g a r " , az B e n i u c n á l a „ r o m á n m e z ő " s z i m b ó l u m b a n jelentkezik. M o n d a n u n k is fölösleges, hogy m i n d k e t t ő a z országot, a h a z á t j e l e n t i a költők s z á m á r a . M i n d k é t v e r s b e n a „virágot", m á s szóval a szépséget, a t i s z t a s á g o t , a z eszményt k e r e s i - s i r a t j a a költő. Azt a z eszményt, azt a szépséget, a m i t a „ d u d v a " , a „gaz" belep.
A d y :
Elvadult tájon gázolok:
Ös buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar.
. . . Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág? 1
(A m a g y a r U g a r o n ) B e n i u c :
... Román mező, Gaz nő itt, életölő, Körül zord pusztaság, S eltűnt a csodás virág.
Vagy nem nyílt tán sohasem, csak én Álmodtam, megcsal az ős televény?
( R o m á n m e z ő — f o r d í t o t t a : L a t o r László)
B e n i u c n a k é p p oly f o n t o s a hazai t á j , e n n e k couleure local-ja, m i n t a m a g y a r klasszikus s z á m á r a a z Alföld, a Szilágyság, a D u n a . A m i A d y n á l „ A g r ó f i s z é r ű n " , a „Gőzösről az Alföld", az „Ázott s z é n a r e n d e k f ö l ö t t " M a g y a r o r s z á g a , m i n d a z B e n i u c n á l m é g k o n k r é t a b b f a l u s i színekkel, á m u g y a n ú g y a s z i m b ó l u m i r á n t m a g a -sodva jelentkezik.
A t á j és a létezés, a t ö r t é n e l m i idő, a t ö r t é n e l m i jelen, a t á j és a l é t i d ő h a n -gulat, n e m m i n d e n B e n i u c - v e r s b e n ilyen k o m o r , szociális. V a n n a k o l d o t t a b b a k , l á g y a b b t ó n u s ú a k és h a n g v é t e l ű e k , m e l y e k b e n a m i s z t é r i u m v a g y a n é p m e s e i v a r á z s világa dereng.
B e n i u c őskeresése, ő s f e l m u t a t á s a ebben az i f j ú k o r i l í r á b a n é p p oly f o n t o s sze-r e p e t tölt be, m i n t A d y századeleji költészetében. A költő A d y s z e l l e m i - v i l á g n é z e t i , f o r r a d a l m i i n d u l a t ú ő s é n e k v a g y r o k o n á n a k t a r t j a a Dózsa G y ö r g y ö k e t , a T á n c s i c s Mihályokat, Esze T a m á s o k a t . B e n i u c is megleli a m a g a szellemi ő s e i t r o k o n a i t , b e -t y á r o k b a n , b a l l a d a h ő s ö k b e n , -t ö r -t é n e l m i a l a k o k b a n .
. . . Hej, te nagyúr, te nemes!
Befoglak én hamarost Ekém elé, tudd meg, pecér, Mint készül a fehér kenyér!"
62
És jött a bércen Vágtában a ménen A Vörössüveges!
El jő az ítélet napja!
Ítél még népem viharzó haragja!
(A Vörössüveges — f o r d í t o t t a : Székely János) P e t ő f i „ f ö l t á m a d ó t e n g e r é n e k " , vagyis a n é p fenyegetése él t o v á b b A d y Dózsa G y ö r g y é b e n . A m a g y a r költészet ilyen kiáltó kérdései, m i n t : „ N e m h a l l o t t á t o k Dózsa G y ö r g y h í r é t ? " v a g y „Mi lesz, h o g y h a Dózsa György kósza n é p e / R e t t e -netes, n a g y d ü h v e l özönöl. / H a jön a nép, hé, n a g y u r a k , m i lesz?" B e n i u c Vörös-süvegeséhen é p p ú g y a népi fenyegetés jelképe lesz. A f o r r a d a l m i mementó u g y a n a z , c s u p á n a n é v m á s : a k ö l t e m é n y e i b e n oly g y a k r a n szereplő p a r a s z t v e z é r , H o r e a a l a k j a k e r ü l a vers tengelyébe. E b b e m é g m i n t h a P e t ő f i is — k ö z v e t v e — bele-j á t s z a n a : „Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok / Viszket-e még egy kicsit a nyakatok?"
„Volt hajdanán itt egy Horea ...
Ugye, hogy lúdbőrös a hátatok?"
(Volt h a j d a n á n egy Horea)
A d y „Góg és Magóg fia", „Ond vezér u n o k á j a " , á m ott v a n ősei k ö z ö t t a m a g a -t e r e m -t e -t -t e mí-toszi „ős K a j á n " is. A d y őskeresése, ő s f e l m u -t a -t á s a e l j u -t a m i -t i k u s ködvilágig, szinte azt m o n d h a t n á n k , az ős-Ködig (Délibáb-ősöm Köd-városban).
A m i k é n t a régi krónikások, eposzírók is k e r e s t é k a királyok, n é p e k s z á m á r a az
„előkelő őst", rokont, n e m e g y s z e r k i m u t a t v a a csodás, az isteni s z á r m a z á s t , u g y a n -úgy — s ez t e r m é s z e t e s — a k ö l t ő k is a r é g m ú l t b a n m u t a t j á k f e l szellemi őseiket.
A n n á l is i n k á b b a l í r á r a m a r a d t ez a f a j t a ősfelmutatás, hiszen az eposz e s z á z a d r a kihalt m ű f a j , a t ö r t é n e l e m t u d o m á n y pedig megtisztult a mítoszi j á r u l é k o k t ó l , a m i a k r ó n i k á k b a n m é g elevenen élt. A z ilyen t í p u s ú ő s f e l m u t a t ó v e r s e k b e n — n e m túlzás — h a bizonyos eposznosztalgiákat is é r z ü n k : az eposz helyét az ilyen t í p u s ú lírai v e r s e k v e t t é k át. Az őskeresés t e h á t m a r a d t a líra t a r t o m á n y a . A z eposzbeli kollektív t u d a t a X I X — X X . s z á z a d b a n a lírai v e r s e k b e n az ének n e m z e t t u d a t á r a t ö r e k s z i k : e h h e z a polgári i n d i v i d u a l i z m u s is n a g y b a n h o z z á j á r u l . ( L á s d : A ván-dorlíra.)
B e n i u c is szívesen idézi m e g G e l u v e z é r t ( „ U m b r a lui Gelu", „Gelu si T u h u -tum"), v a g y ü k a p j á t , ki b e t y á r volt („Strábunul"). M i n t m o n d o t t u k : a k e r é k b e tört Horea is így k e r ü l a költő szellemi ősei közé. Vagy a tiszta szerelem u t á n i á h í t o z á s s z i m b ó l u m á u l a n é p m e s e i hőst, „ F á t f r u m o s " t v á l a s z t j a . M i n d e n ü l t a z ősök n é p e -sítik be ezt a l í r á t :
Volt egy üköm is, rebellis, szilaj, Betyár-vér, konok-nyak, engedetlen faj.
Borízű hangján dalolt egy éneket;
Az erdő zúgott, rengett a rengeteg, Lombsűrűbe markolt a szél viharja.
Tölts még bort, kocsmárosné, te barna!
( Ü k ö m — f o r d í t o t t a : P á s k á n d i Géza)
Az őssel v a l ó iddogálás, az ősi mulatozás, a t i v o r n y a k é p e B e n i u c n a k is n e m egy v e r s é b e n f e l m e r ü l , a k á r c s a k A d y ős K a j á n j á b a n vagy itt:
Egy nagy tivornyán borral, vérrel Idéztem a halottakat
S találkoztam vad Ond vezérrel.
(Ond vezér u n o k á j a )
\ A m i a z o n b a n A d y b a n m i n d i g f e s z ü l t és d r á m a i m a r a d , s ezt a k o m o r f e n y e g e -t é s -t n e m o l d j a f e l s e m m i l á g y a b b -tónus, az o l y k o r B e n i u c n á l l í r a i b b á r n y a l a -t o -t v a g y é p p epikusságot k a p . P é l d á u l a m á r idézett Volt h a j d a n á n egy H o r e a c í m ű vers, a m e l y — l á t t u k — m i l y e n fenyegető, d r á m a i k é t s o r r a l kezdődik, h o g y a z u t á n a végén a m e n e k ü l ő n a g y u r a k r ó l — egyébként szép — e p i k u s költői l e í r á s t k a p j u n k . Ady, a „Dózsa G y ö r g y u n o k á j á b a n " a d r á m a i f e s z ü l t s é g e t é p p e n azzal t a r t j a m e g , hogy n o h a a l e g f e n y e g e t ő b b k é r d é s e k e t teszi fel, a v á l a s z t m é g i s r á n k bízza.
B e n i u c lírai p á l y a f u t á s á n a k erős impulzust a d n a k a z 1944. a u g u s z t u s 23. u t á n k ö v e t k e z ő r o m á n i a i események. M i u t á n a S z o v j e t u n i ó segítségével R o m á n i a f e l s z a badul, a költő eszmei, világnézeti h o v a t a r t o z á s a is e g y r e i n k á b b h a n g o t k a p l í r á j á -b a n . A h a j d a n i f e n y e g e t ő v a g y f o j t o t t a n re-bellis h a n g a p r á n k é n t h á t t é r -b e szorul, h o g y a z ú j t ö r t é n e l m i helyzet f e n n t a r t á s nélküli igenlése u r a l k o d j é k el k ö l t é s z e t é -ben. A z Erdélyből jött költő i m m á r o n m i n d e n r o m á n h o z a k a r szólani, és a z „ ú j idők d o b o s á n a k " hirdeti m a g á t . A h o g y a n Ady „ ú j i d ő k n e k ú j d a l a i v a l " r o b b a n b e a m a g y a r költészetbe, a h o g y a n m e g h i r d e t i , hogy „ ú j v i z e k e n j á r " , a h o g y a z „ É r t ő l az Óceánig" a k a r j a h a l l a t n i szavát, u g y a n ú g y B e n i u c az ú j t ö r t é n e l m i k ö r ü l m é n y e k között az ú j időket a k a r j a é n e k e l n i a D i m b o v i ( a p a r t j á n is, és k ö z b e n l í r á j á n a k jogfolytonosságát is emlegeti. A költő f o n t o s n a k t a r t j a , h o g y t u d j á k : ő l é n y e g é -ben m o s t is u g y a n a z o k a t az igéket hirdeti, m i n t v a l a h a ; t e h á t eszmei p á r t á l l á s b a n semmiféle, törés n e m állt be. Ezzel m i n t e g y el is k ü l ö n í t i m a g á t azoktól a k ö l t ő k t ő l , a k i k n e k lírai p á l y á j á n h ö k k e n t ő p á l f o r d u l á s r ó l b e s z é l h e t n é n k .
Melyikünkből mit csinál a holnap?
Senkinek sem lehet tudnia — csak én nem tagadom meg a voltat:
maradok új idők dobosa.
Régi dalaim a szenvedésről jósolták e harcot valaha:
ó, a szép Erdély földjén de régtől vagyok új időknek dobosa.
Eljöttem a Dimbovifa-partra vörös pipacsot ültetni a
sáros, álmos Dimbovifa-partra én, az új időknek dobosa.
(Űj idők dobosa — f o r d í t o t t a : T ó t f a l u s i I s t v á n ) M á r az e l e j é n m e g p e n d í t e t t ü k , hogy noha B e n i u c — s z i m b o l i k u s — v i l á g a szinte t e j t e s t v é r e a z A d y é n a k , m é g hangvételében, t e h á t g ő g j é b e n is, viszont k ü l ö n b -ségek, s a j á t o s s á g o k is a d ó d n a k . Ezt nagyon r ö v i d e n ú g y l e h e t n e j e l l e m e z n i , h o g y B e n i u c költészetében n e m e g y s z e r a t á j , a f a l u h a n g u l a t a s o k k a l elsődlegesebb, a leírás m á r - m á r realisztikus, sőt olykor epikai f o r d u l a t o t vesz. H a A d y ú g y s z ó l v á n m i n d e n b e n s z i m b ó l u m o t é r e z és sejtet, s m i n d e n v e r s e k ü l ö n is egyegy s z i m b ó l u m szövődmény, B e n i u c n á l sokszor (például A tiló, Sarlózás stb.) a s z i m b ó l u m o k n é m i -k é p p t e r m é s z e t e s -k ö r n y e z e t b e n j e l e n n e -k meg, o l y -k o r szinte r e a l i s z t i -k u s m i l i ő b e á g y a z ó d n a k (persze: n e m mindig). A d y n a k m i n d e n s z i m b ó l u m a előre és h á t r a u t a -lás m á s versei s z i m b ó l u m a i r a : k e t t ő s nyelv t e h á t az A d y költészete. A z első n y e l v az, a m i t végső soron n a g y j á b ó l v a l a m e n n y i e n b e s z é l ü n k és é r t ü n k , a m á s o d i k a z abból k i a l a k í t o t t s z i m b ó l u m o k nyelve, amelyet m á r s o k k a l i n k á b b csak a s e j t e l e m -mel, az intuícióval t u d u n k megközelíteni, s e m m i n t logikai ú t o n .
B e n i u c szimbolista v e r s k o r s z a k a n e m t e k i n t h e t ő ilyen s z ö v ő d m é n y e s r e n d s z e r -64
nek. H a A d y költészete egy olyan mezőhöz hasonlítható, amelyen a zöld f ű úgy-szólván n e m is látszik, m e r t befedik a szimbólumvirágok, a Beniuc l í r á j a sokkal i n k á b b egy olyan mezőt idéz, amelyen a zöld f ű között itt-ott kipiroslanak a szim-bólumok. A z Ady költészetében a szimbólumok virágtengere alatt csak érezzük a föld súlyát s a föld illatát, színét, m í g a Beniuc verseiben l á t n u n k is kell mindeze-ket, hiszen n e m t a k a r j á k el a virágok.
Szimbólumviláguk között v a n egy m á s i k fontos különbség: egy eszmei t e r m é -szetű. A d y számára a Duna, az Olt a kelet-európai népek közös m ú l t j á n a k és jövő-j é n e k a szimbóluma. Beniucnál ehhez hasonló gondolat, legalábbis hangsúlyosan, n e m jelentkezik. Egy m á s i k különbségnek fogható fel, hogy Beniuc költészetében a népköltészetnek m á s f é l e szerepe van. Szimbólumai t e h á t nemegyszer egészen nép-költészeti-népmesei ihletettségűek. Vagy pedig a közismert népköltészeti m o t í v u m m a g a v á l i k szimbólummá, a jelkép f u n k c i ó j á t tölti be. N e m azokról a verseiről v a n t e h á t szó, a m e l y e k b e n a népköltészeti r í m - és ritmusvilág megtermékenyíti, h a n e m azokról a népmesei hősökről, motívumokról, amelyek költészetébe k e r ü l v e a szim-bólum r a n g j á r a emelkednek. Ileana Consinzeana (a m a g y a r T ü n d é r Ilonának meg-felelő hősnő) k é p e éppúgy f e l m e r ü l e költészetben, a k á r c s a k Mesterül Manole.
(A m a g y a r K ő m ű v e s K e l e m e n r o m á n megfelelője.) A költő a v e r s b e n ú j Manole Mesterként lép elénk, aki ezért a világért képes lenne ö n m a g á t is áldozni. Érdekes megjegyezni, hogy a legkevesebb szimbolikus elemet — viszonylag — szerelmi köl-tészetében találunk. A d y b a n „szerelem", „csók", „Halál", „elmúlás" örökösen össze-fonódó motívumok, jelképek, ezért idézzük — n é m i k é p p k u r i ó z u m k é n t — az alábbi B e n i u c - v e r s e t :
Fiatal, tiszta lány taposta Hó-lábakkal a kádba hajdan — S lehet, hogy el sem hiszitek ti, De úgy maradt ő, csókolatlan.
S ha most száz gyöngy táncol kupánkban, Szép, tiszta gyöngyök, kedvet ontók, Tudjátok meg: fehérlő láb mind, És el nem csattant régi csókok!"
(Egy pohár bor — fordította: Kiss Jenő)
A m á s i k n a g y szimbólumkör, amelyben éppúgy Adyval rokon: az elmúlás, élet, halál, enyészet, semmi, örökkévalóság, s ami e jelképekkel szorosan összefügg: a végzet, a sorsszerűség. Megjegyezzük, hogy n o h a Beniuc k o r á n t s e m használ annyi n a g y b e t ű s szimbólumot, m i n t Ady, az ő költészetében is a k a d jónéhány. A legjel-lemzőbbek: Destin (Végzet), M o a r t e (Halál), Nimic (Semmi) Soartá (Sors) és mások:
Bizonyos sorismétlési tendenciák is (melyek Ady egész strófa- és ritmusvilágára jellemzőek) f e l f e l b u k k a n n a k n é h a Beniuc verseiben, azonban sokkal i n k á b b r e f r é -nesült változatban. T e h á t : n e m a n n y i r a versszakon belüli ismétlés (ami A d y b a n a n n y i r a eredeti és új), h a n e m a strófák végén ismétlődő sorokról v a n szó, vagyis refrénekről, amelyek azonban éppen, m e r t szimbolikus hangvételű versben jelent-keznek, indulatilag telítettebbek, sejtelmesebbek, m i n t h a csak egyszerű r e f r é n e k lennének. Ilyen versek például A halál pohara, melyet később idézünk, vagy a Tiló, mely utóbbi egy gondolatritmusos megoldással is kiegészül.
Egész nyáron, egész ősszel csahol A tiló, a tiló.
Pozdorjává hull a nyári kender, Pozdorjává hull az őszi lennel, Amint marja dühösen és csahol A tiló, a tiló.
(A tiló — fordította: Székely János)
5 Tiszatáj 6 5
A tiló m i n t jelkép, a z é r t h o r d o z h a t j a a sorsszerűség, a v é g z e t s z e r ű s é g j e l e n t é s t a r talmát, m e r t h a jól m e g f i g y e l j ü k , beleasszociálható az a z o n o s — és g é p i e s — m o z g á s ismétlődése, elkerülhetetlensége, t o v á b b á a m a g a s b ó l z u h a n ó v á r a t l a n s á g . E z e n kívül m i n d e n olyan szerszám, f e g y v e r , m e l y v a l a m i k é n t a tilóhoz h a s o n l í t : a D a m o k lesz k a r d j á t ó l a gillotinig. A m a g a s b ó l z u h a n á s p e d i g a l k a l m a s a r r a , h o g y m e g i d é z -zen egy titokszerűt, v a l a m i f e l e t t ü n k á l l ó törvényszerűséget. í g y b o r z o n g h a t á t a k ö z n a p i k e n d e r t i l o l á s t idéző f a l u s i m u n k a k é p e n é p p a s z i m b o l i k a által, a végzet.
Ahogy A d y b a n a mulatozás, a tivornya, a d u h a j k o d á s h a l á l t á n c s z e r ű v é v á l i k , v i l á g v é g e h a n g u l a t o t sugall éppen azért, hogy a k i k e r ü l h e t e t l e n v á l t o z á s s z ü k s é g e s ségét bizonyítsa, u g y a n ú g y B e n i u c n á l is a m u l a t o z á s j ó c s k á n elveszíti v í g s á g á t , h u m o r á t , k e s e r ű lesz, olykor k o m o r és végzetes. M é g a h o l látszólag v i d á m m u l a t o z á s -ról v a n szó, ott is, m i n t h a az a bizonyos Sors k o p o g t a t n a . H a P e t ő f i n é l m é g c s a k a szomszéd kopogtat, hogy „csendesebben v i g a d j a n a k " , A d y n á l s ezt k ö v e t ő e n a B e n i u c verseiben is — a m u l a t s á g m i n t h a felsőbb, sorsszerű s u g a l l a t r a f e j e z ő d n e be. K e s e r ű m u l a t s á g ez, n o h a v i d á m s á g a kihívó. N e f e l e d j ü k : A d y „ h a l á l t á n c á n a k "
h a n g u l a t á t a polgári f o r r a d a l m a k és az első v i l á g h á b o r ú előérzete, a B e n i u c é t a f a s i z m u s és a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú t á p l á l j a . A s z i m b o l i z m u s t e h á t m á s é s m á s , d e mégis a n a l ó g k o r b a n ú j f u n k c i ó t t a l á l h a t . (Lásd: A v á n d o r - l í r a . )
A d y :
Utolszor meghajlok előtted, Földhöz vágom a poharam.
(Az ős K a j á n ) A csúcson majd talán megállok, Földhöz vágom a boros-korsót S vidám jóéjszakát kívánok.
(Elillant é v e k szőlőhegyén) B e n i u c :
N y e r s f o r d í t á s b a n : Vágd földhöz a poharad / és csapd be az ajtót magad mögött! (Biztatás p o h a r a z á s r a )
E b b e n a t i v o r n y á z á s b a n n e m c s u p á n az a k k o r i t á r s a d a l o m e l l e n t m o n d á s a i n a k feszültségét k u r j o n g a t j a ki m a g á b ó l a költő, h a n e m gondolatai az élet és h a l á l p a r t -j á r a m e r é s z k e d n e k . M i l e n n e a h a l á l n á l , a p u s z t u l á s n á l n a g y o b b m u l a t s á g r o n t ó ? A m u l a t o z á s d e l í r i u m á b a n a költő víziói b e n é p e s ü l n e k . S o s e m volt, s o s e m lesz a l a -kok, b a b o n á s r é m e k , b o s z o r k á k h u l l a n a k k ö r é j e : valóságos V a l p u r g i s é j . E b b e n a huhogó r é m v i l á g b a n a költő egyetlen fegyvere a könyörgés. A d y a z ős K a j á n t kéri, m e r t ezt a h a l á l o s m u l a t s á g o t n e m b í r j a t o v á b b :
Uram, bocsásd el bús szolgádat, Nincs semmi már, csak: a Bizony, Az ős Bizony, a biztos romlás, Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Uram, én többet nem iszom.
(Az ős K a j á n ) B e n i u c h a s o n l ó k é p p e n f o h á s z k o d i k :
Uram, üres pincém is, penész és por.
L o p o m nincs, sem iccém, nincs fanyarkás bor.
(A h a l á l p o h a r a — P á s k á n d i G é z a f o r d í t á s a ) 66
A d y b a n a r o h a n á s , a m e n e k ü l é s m i n d , m i n d a végzettel, a h a l á l l a l kapcsolatos.
Verseiben a lovaglás k o r á n t s e m sétalovaglás: olykor é p p e n a „ h a l á l lovai" f u t n a k , v a g y „eltévedt lovas", „üget v a k o n " babonás, régi n á d a s o k b a n , vagy a p a r i p a n e m is paripa, h a n e m k o p o r s ó v á t ű n i k á t a költő l á t o m á s a i b a n .
A bal kezemben véres kantár, Suhogó ostor van a jobban.
Gyí, gyí kergetem a koporsót.
A fickó-had zúg, kereng, röhög S a szívem csak nagynéha dobban.
(Az é n k o p o r s ó - p a r i p á m ) B e n i u c n a k a Sírigoii-ban h a s o n l ó víziója t á m a d :
N y e r s f o r d í t á s b a n : A te ördögi bandádban, / faragj belő-lem pánik-katonát, / és koporsómat lovagolván / zászlód lobogtatom a látóhatárba (a R é m e k c í m ű versből).
A d y A Halál automobilján r o h a n , v a g y f u t a Gond elől, v a g y szánon száguld a h a -v a s téli é j b e n . A d y n á l e r o h a n á s egyben a sorsszerűség, elrendelés, az e l m ú l á s ; ez pedig az idő s z i n o n i m á j a is.
T ö f f - t ö f f , robogunk
Motólás ördögszekéren ...
(A Halál a u t o m o b i l j á n ) Fekete ördög,
(Gyí, gyí csoda ló) Nyomunkban van a Fekete ördög.
(Futás a Gond elől) ... Régi emlék. Csörgös szánkóval
Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában.
Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk.
... Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben...
(Krisztus-kereszt az erdőn)
A r o h a n á s , száguldás B e n i u c költészetének f e n t elemzett k o r s z a k á b a n szintén fontos szimbólumhordozó. A m i A d y n a k az „ ú j h o r i z o n t o k a t " j e l e n t ő h a j ó , az B e n i u c n a k röpülő szán. A d i a d a l m a s költői „ É n " ez, a m e l y most m á r e l l e n á l l h a t a t l a n u l f u t j a be p á l y á j á t . T u l a j d o n k é p p e n a m e g t a l á l t egyéniség u j j o n g á s a i ezek!
A d y :
Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre, Röpülj hajóm,
Ne félj hajóm: rajtad a Holnap hőse.
5* 67
Szállani, szállani, szállani egyre Új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre, Röpülj hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.
Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.
( Ú j vizeken j á r o k ) B e n i u c :
Csengettyű nincs a szánomon, Úgy vágok a század haván, sarán át;
mikor megbiztattam két táltosom, nem üdvözöltem sem Istent, se Sátánt.
Gyí, paripák, ti szárnyasok!
Gyí, útra hát, vágtassatok!
(Csengettyű n i n c s a s z á n o m o n , f o r d í t o t t a : Jékely Zoltán)
A szán s z i m b ó l u m a B e n i u c n á l m é g m á s u t t is f ö l b u k k a n . A Sanie (Szán) c í m ű v e r s -ben e j e l k é p e s végtelenség l á t v á n y á v a l f o n ó d i k össze. Egy m á s i k k ö l t e m é n y é b e n m é g „ a d y s a b b " a k é p :
Ó, ifjúságom, vad szán-futással a pusztuláson és jégen által!
Két lovad vágtat:
szerelem, élet;
vihart kuszálnak, csillagra néznek.
Ó, ifjúságom, Vad szán-futással a pusztuláson és jégen által!
(A bolond s z á n — f o r d í t o t t a : W e ö r e s S á n d o r ) Ady költészetében a szekér s z i m b ó l u m a u g y a n e h h e z a r o h a n á s h o z t á r s u l : v é g t e l e n t e r e k e t és időt k é p e s b e j á r n i (Illés szekerén; Dalok tüzes szekerén, Pannónia grófnő szekerén). N é h a A d y szekere is e l f á r a d és Rossz fiakker kerekes gálya lesz belőle, a költő kocsisa pedig m i n t h a m a g a a S o r s v o l n a : b a k t a t , „ b a n d u k o l " v e l e v a l a h o v a . (A Rothschildék palotája.) B e n i u c r o h a n ó lovai, s z á n j a i , szekerei is m e g f á r a d n a k , k o r d é lesz belőlük, s a táltos csodaparipából p e d i g girhes-göthös gebe.
A t á j , a t ö r t é n e l m i múlt, a z ősök f e l m u t a t á s a volt t e h á t az első n a g y s z i m b ó l u m -kör, a m e l y Beniucot A d y h o z vonzza. Ez az a f o r r a d a l m i és t ö r t é n e l m i s z i m b o l i k a , a m e l y a r o m á n költőt m e g t e r m é k e n y í t i . Itt a l a k u l ki a z a lírai m e s s i a n i s z t i k u s indulat, a z a p r ó f é t á l ó hang, a m e l y aztán a m á s jellegű szimbolista v e r s e k b e n is 68
m u n k á l . A d y Beniucot t u l a j d o n k é p p e n a h h o z segíti, hogy k ü l d e t é s t u d a t á t megsze-rezze. A k ö l t ő n e k kivételességi t u d a t á r a azért v a n szükség, hogy „ m a n d á t u m n é l k ü l képviselhesse n é p é n e k és » é n j é n e k « t ö r t é n e l m i igazát."
A m á s o d i k n a g y s z i m b ó l u m k ö r az élet-halál-sors-végzet csoport; a h a r m a d i k : a mozgó idő, m e l y a r o h a n á s b a n k o n k r e t i z á l ó d i k , válik képszerűvé.
A negyedik, a m e l y r ő l a l á b b szó lesz, a költő f e j l e t t n e m z e t t u d a t a . Ez u t ó b b i is t e r m é s z e t e s e n összefonódik az őskereséssel, a t á j j a l , a többiekkel, m é g i s : k ü l ö n is szólnunk kell róla, m e r t e k ö l t e m é n y e k b e n kifejezettebben jelentkezik a f e j l e t t n e m -zettudat. A h o g y A d y A Magyar fa sorsán k o m o r o d i k el, és egész r e n d s z e r é t építi ki a n e m z e t s z i m b ó l u m o k n a k , a k k é p p e n B e n i u c is m e g t a l á l j a a módot, hogy a r o m á n sorsról szóljon.
Saját hazánkban száműzött vagyok!
Eszeveszett tivornyázásba kezdtek Idegen bálványok, nagy vérivók, S a véreim köréjük gyülekeztek.
S én, nagy borissza, régi mestere Szerelmes- és halál-verseknek — erre Barlangba bűttam, mint a remete, Hogy vad, duhaj lármájuk rám ne lelne.
Olyan bolondul vert a fájdalomtól, Hogy hangfogót kellett szívemre tennem, Tompán visszhangzik attól fogva bennem, És húsomat szaggatja, mint az ostor.
És majd az idő partjain megállva Ha kik halljátok, hogy jajong dalom:
Tudjátok meg: a román fájdalom Zokog a hegy mélyébe zárva.
(A r o m á n f á j d a l o m — f o r d í t o t t a : L a t o r László)
M i k o r A d y azt í r j a , hogy: „magyar, oláh, szláv b á n a t / M i n d i g r e egy b á n a t m a r a d , "
i s m é t azt a közép- és kelet-európai sorsot érzi és t u d a t o s í t j a , a m e l y r ő l m á r szóltunk.
A z i f j a b b költő i f j a b b n e m z e t t u d a t a , h a n e m is l á t h a t j a ilyen t á g a b b t ö r t é n e l m i p e r s p e k t í v á b a n e n a g y és bonyolult k é r d é s k ö r t , egy a z o n b a n bizonyos: s a j á t n é p é -n e k , -n e m z e t é -n e k sorsától -n a g y o -n is e l k o m o r u l .
Kacag, szórakozik a város, Röhög, üvölt az utca, ládd-e, Egy-egy lejt vetnek a bojárok, Ha arra húz el a parádé.
Táncol a román medve, hopp!
Az orrában karika, láncos, S folyton-folyvást morog a fránya, De csak morog és nem kiáltoz, Láncos bot orrát ráncigálja, Táncol a román medve, hopp!
Milyen nagy, így két lábra állva, S mily jámbor ez a fene állat!
Bundáján átüt a bordája,
De nem pihenhet, meg nem állhat:
Táncol a román medve, hopp!
69
Már kétezer év óta ropja, Bocsként fogták a rengetegben;
Visszavágyik az ősvadonba, De lám, megszökni tehetetlen:
Táncol a román medve, hopp!
(A r o m á n m e d v e — f o r d í t o t t a : J é k e l y Z o l t á n ) (Ennek, az 1937ben írott v e r s n e k az erős központi s z i m b ó l u m á n t ú l k ü l ö n é r d e kessége, hogy e s z ü n k b e j u t t a t j a József Attila 1932ban írott Medvetáncát. Az i m -p u l z u s -persze n e m k i m u t a t h a t ó : a B e n i u c - v e r s b e n e x -p o n á l t a n e m z e t t u d a t és f o j t o t t f e n y e g e t é s t i n k á b b sugallóak a sorok, m i n t a József A t t i l a k ö l t e m é n y b e n : ez u t ó b b i -b a n a f e l v i l l a n ó szociális k r i t i k a erős szürrealista j á t é k o s s á g k ö z e p e t t e jelentkezik.)
Az A d y — B e n i u c p á r h u z a m o t t o v á b b vizsgálva, a n e m z e t t u d a t o t k i f e j e z ő s z i m -b ó l u m -b a n a r r a a k ö v e t k e z t e t é s r e j u t h a t u n k , hogy m í g A d y -b a n a n é p é t , n e m z e t é t egyszerre i m á d ó és átkozó, zsoltározó és megostorozó biblikus, p r ó f é t a i h a n g e g y -i d e j ű l e g jelentkez-ik, a d d -i g B e n -i u c n á l ez a n e m z e t o s t o r o z á s ú g y s z ó l v á n n -i n c s -is j e l e n , l e g f ö n n e b b egy-két e n y h é b b f e l h a n g b a n . „ N e k ü n k M o h á c s k e l l " k i á l t j a A d y , m á s szóval: m e g is é r d e m e l j ü k sorsunkat. B e n i u c l e g f ö n n e b b , iszapos D i m b o v i f a - p a r t r ó l beszél, a m e l y sokkal i n k á b b r o k o n í t h a t ó a z Ady „ p e t y h ü d t k i s Begáihoz", a z o r s z á g
„zsibbadt", „álmos", „ l u s t a " t á j a i t f e l v i l l a n t ó verseihez, a m e l y e k k e v é s b é á t k o z ó d ó k , d e f á j d a l m a s a b b a k , m e g b o c s á t ó b b a k . Ezt a különbséget i s m é t csak a f i a t a l a b b k ö l t ő f i a t a l a b b n e m z e t t u d a t á v a l m a g y a r á z h a t j u k .
B e n i u c s z á m á r a m é g az e g y e t e m e s mitológiai j e l k é p is n e m z e t i j e l l e g ű v é v á l i k , a h o g y nemegyszer A d y n á l is.
B e n i u c :
Román pejló az én Pegazusom, Tudója minden ösvénynek s csapásnak A csúcs felé, amelyről álmodom, S amelyen óriás sasok tanyáznak.
(Az é n u t a m — f o r d í t o t t a : K a r d o s László)
; H a Beniüc. szimbolista k o r s z a k á t egészében v i z s g á l j u k , azt v e h e t j ü k észre, h o g y ez az ú t első.öt k ö t e t é n á t tart. E l m o n d h a t ó , hogy ötödik, 1946ban m e g j e l e n t v e r s e s -k ö n y v é b e n ez a -k o r s z a -k lényegében lezárul. T e r m é s z e t e s e n a z i r o d a l o m t ö r t é n e t b e n s i n c s e n e k olyan határszámok, a m e l y e k t ő l kezdve egy költő h a n g j a , l á t á s m ó d j a e g y i k n a p r ó l a m á s i k r a megváltozik. A z igazi költő n e m ú g y v á l t o g a t j a stílusait, m i n t d á m á k a r u h á t . A z igazi költő s a j á t stílusbeli m ú l t j á b ó l i n d u l ú j , s z i n t é n e g y é n i h a n g v é t e l felé. Van, a m i t átvisz, á t m e n t ; van, a m i t e l h a g y ; v a n , a m i t t o v á b b f e j l e s z t és v a n , a m i t elsorvadni hagy. B e n i u c persze e l s z ó r t a n a k é s ő b b i é v e k b e n is ír e g y e g y szimbolista k o r s z a k á r a visszautaló verset (például a z Ü k ö m e t , 1954ben). E v e r -s e k a z o n b a n m i n d e-setlege-sebbek, n o h a a költő -s a j á t beválTá-sa -s z e r i n t i-s: „ t e l j e -s e n sosem m o n d le" e „módszerről". (A m á r idézett l e v é l b ő l : „...elsajátítottam egy módszert, amelyről soha nem mondtam le teljesen.")
Ügy v é l j ü k , n e m t é v e d ü n k , h a B e n i u c szimbolizmusától v a l ó jelentős e l t á v o l o -d á s á t n e m c s u p á n a költő é r e t t e b b egyéniségének t u l a j -d o n í t j u k . E v á l t o z á s b a n , e m e ú j ú t r a térésben, úgy gondoljuk, fontos szerepe v a n k é t t á r s a d a l m i , i r o d a l o m t ö r t é -neti tényezőnek. A z egyik: a szimbolizmus, a m e l y d i a d a l m a s a n i n d u l t a m ú l t s z á z a d m á s o d i k felében Franciaországból, hogy E u r ó p á b a n sok h e l y ü t t , sok költőt, m ű v é s z t meghódítson, elérkezett M a g y a r o r s z á g r a , Oroszországba, m á s h o v á , s végül R o m á -n i á b a is. A szimbolizmus egész m e g k é s e t t e -n m á r c s a k e g y - k é t i r o d a l o m b a -n , így a r o m á n b a n é l h e t t e m e g s z á z a d u n k 40es éveit. A b b a n , h o g y szimbolistái „ m e g k é s e t -t e k " , n a g y szerepe v a n az ille-tő országok -t á r s a d a l m i - s z e l l e m i v i s s z a m a r a d o -t -t s á g á n a k ,
u g y a n a k k o r erős eredeti színeit is e n n e k köszönheti. A s z i m b o l i z m u s t e h á t m e g
-•70
f u t o t t a é l e t p á l y á j á t , elaggott. A z i r o d a l m i ízlés k a p u i n ú j i r á n y z a t o k d ö r ö m b ö l n e k . Ez l e n n e t e h á t az egyik ok.
A m á s i k : s z á z a d u n k 50es éveinek p r o l e t k u l t o s s e m a t í k u s k o r s z a k a n e m is k e d -v e z h e t e t t a szimbolista á r n y a l a t o k n a k . E l m o n d h a t j u k azonban, n o h a a szimbolizmus K ö z é p - és K e l e t - E u r ó p á b a később érkezett, ú j , eredeti, s a j á t o s gondolatokkal, szim-b ó l u m o k k a l , színnel, f o r m á v a l és t a r t a l o m m a l gazdagította a szimszim-bolizmus egyete-m e s t ö r t é n e t é t . Nagy, világirodalegyete-mi r a n g ú költőzsenik születtek t á j a i n k o n , a egyete-m i l y e n p é l d á u l A d y volt. Ezen az á r a m l a t o n b e l ü l b o n t a k o z o t t ki A l e k s z a n d r B l o k n a g y t e h e t s é g e is. Á m a n é v s o r f o l y t a t h a t ó . V a l a h á n y s z o r e l e m e z n ü n k kell e g y i k - m á s i k
„ v i l á g j á r ó " á r a m l a t o t , m i n d i g azokból a s a j á t o s gazdagító elemekből, abból az eszté-tikai többletből kell k i i n d u l n u n k , a m e l y e t t á j a i n k , népeink, t ö r t é n e l m e i n k hozzá-a d t hozzá-a k hozzá-az illető irányzhozzá-athoz.
Az, a m i t B a r t ó k é k oly f é n y e s e n bizonyítottak, hogy tudniillik a k e l e t - e u r ó p a i z e n e m e n n y i r e , szinte egyedülállóan gazdag és változatos, m i l y e n sajátos, e r e d e t i szín a világ z e n é j é b e n — n e m k e v é s b é á l l í t h a t ó az i r o d a l o m r a , a költészetre, sőt a k é p z ő m ű v é s z e t r e is. (A n é p m ű v é s z e t e t is i d e számítva.)
A z A d y — B e n i u c p á r h u z a m is bizonyítja, hogy ez a kelet-európaiság (noha ön-m a g á n belül ön-m i n d e g y i k n e ön-m z e t l í r á j a stb. é l e t r e v a l ó a n ön-megőrzi sajátosságait) egész-séges m o t í v u m h u l l á m z á s t , szimbólumcseréket, v á n d o r l á s o k a t is jelent. I m p u l z u s o k a t , h a t á s t és kölcsönhatást. Gazdagítást és gazdagodást. A m o t í v u m o k átszíneződnek, olykor f é l i g - m e d d i g ú j t a r t a l o m m a l t e l n e k meg. A j e l k é p e k m á s t á j i és t ö r t é n e l m i közegben m á s asszociációkat v o n z a n a k és f e j e z n e k ki. B e l á t h a t a t l a n g a z d a g s á g ú v a r i á c i ó s lehetőségek n y í l n a k meg.
É p p e n ezért a m o t í v u m v á n d o r l á s v i z s g á l a t á n a k , az i m p u l z u s k u t a t á s n a k m e g k e l l a d n i az őt megillető h e l y e t ; a k o m p a r a t i z m u s m ó d s z e r e k o r á n t s e m lesz mellőz-h e t ő t o v á b b r a sem, m i n t első n a g y lépés a m i n d i g b ő v ü l ő minőségi föltérképezésben.
A kelet-európaiság fogalma csak úgy kerülhet megtermékenyitőleg az egyete-mes köztudatba, ha megfelelő esztétikai rangján küldjük világgá.
B e n i u c sajátos, e r e d e t i és gazdag költészete azóta m á r szuverén lírai világ. K i b í r m i n d e n elemző, t u d o m á n y o s összehasonlítást. T a l á n i f j ú k o r á r a emlékező f é r f i k o r i h á l á j a is belejátszik e b b e az Adyról írott kései v e r s é b e :
Csillagodra kezet emelni mertek,
a csillag nem hull, biztos tapad a mennyre a vörös csillag. Nem hal meg a versed, magyar poéta, híres Ady Endre.
Szűk volt neked a grófi Magyarország, s lelked pányvás csikónak tűrte sorsát.
De nincs ma már fék, amely földre tart szárnyát emelő lelket és magyart.
A te idődben s később is utánad vérrel vegyült vize a mély Dunának.
Harmadszor jöttek már, hogy a szabadság vörös magyar csillagát belefojtsák.
S kezet emelni rá hiába mertek, csillag nem hull, biztos tapad a mennyre a vörös csillag. Nem hal meg a versed, magyar poéta, híres Ady Endre.
(Ady csillaga — f o r d í t o t t a : Szemlér Ferenc)