Erdély népessége anyanyelvi összetételének alakulása

ERDÉLY NÉPESSÉGE ANYANYELVI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA

DR. KLINGER ANDRÁS

A történeti demográfia lehetőséget ad arra, hogy objektív képet fessen egy-egy terület népességfejlődéséről, illetve a népesség különböző jellemzők szerinti összetételéről, így a nem—

zeti—nemzetiségi-nyelvi hovatartozástól is.

A rendelkezésre álló hivatalos források alapján megkíséreljük felvázolni Erdély népes- ségstruktúrájának egyik legfontosabb elemét: a nyelvi hovatartozás hosszú távú alakulását.

Erre vonatkozóan a legmegfelelőbb források a népszámlálások, amelyek Erdély esetében 1850-ig adnak lehetőséget visszatekintésre. A későbbiekben részletesen bemutatjuk, hogy a különböző időpontokra mely adatforrások álltak rendelkezésre.

Természetesen az objektivitás itt a bevalláson alapul, vagyis azon, hogy a különböző népszámlálások alkalmával a megkérdezettek mi módon vallották anyanyelvüket, és e kér—

dezést a népszámlálások végrehajtói milyen irányban igyekeztek vagy tudták befolyásolni.

A tekintetben nemcsak közvetlenül a népszámlálás végrehajtásának módja, hanem az a tár—

sadalmi-politikai közeg is irányadó, amely a népszámlálások lebonyolítása időszakában fennállott, hiszen az egyéni bevallást — különösen a kisebbséghez való tartozást — az uralkodó nemzet akarata is erősen befolyásolhatja. Ez a tényleges helyzet eltitkolásával — a kisebbségi anyanyelv helyett a többségi nyelv bevallásával — vagy az asszimilációs folyamat tényleges fokozásával —— a kisebbségi nyelvet oktató iskolák csökkentésével vagy megszüntetésével, a telepitésekke], a vegyes házasságokkal — is befolyásolható. Mindezen körülmények ellenére az egyetlen lehetséges forrás — különösen makrodemográfiai megközelítésben — a népszám—

lálások erre vonatkozó adatai, így összefoglalásunkban is csupán ezeket használjuk — adott esetekben az adatelemzések alapján — megemlitve az adott népszámlálási információk bizo—

nyos pontossági problémáit.

A vizsgált területen általában azt értjük, amely az első világháború előtt Magyarország- hoz tartozott, de a trianoni béke előírásai alapján Romániához került. (Lásd az 1. ábrát.) így a történelmi Erdélynél (a régebbi magyar statisztikai szóhasználatban a Király—hágón túli te—

rületnél) nagyobb területre, a Tisza—Maros szőgére és a Tisza hatparti részére is ismertetjük az anyanyelvi hovatartozás változásait. De bizonyos esetekben (főleg adathiányok, illetve feldolgozási nehézségek miatt) csak a történelmi Erdéllyel foglalkozunk, nem közölve adato- kat a Romániához csatolt másik két földrajzi területre vonatkozóan.1 A vizsgált területet az 1977. évi román megyei beosztás szerint bontottuk. (Lásd a 3. ábrát.)

' Az !. ábrán az 1910-es magyar közigazgatási beosztás szerint tüntettük fel a magyar vármegyéket, amelyekre vonat- kozóan az eredeti adatok rendelkezésre állnak. De a részletesebb területi elemzésnél nem ezt a megyei beosztást használjuk, hanem — a román népszámlálások adataival való összehasonlítás érdekében- a legutolsó (az 1977-es) romániai területi be- osztás szerintit (tehát a korábbi magyar adatokat is erre a beosztásra településszint alapján átdolgozva). Igy a 24 vármegye helyett : legutolsó román hivatalos közlés szerinti 16 judetul szerint. E területi beosztást a 3. ábrán tüntettük fel, és a régi (magyar), illetve az új (román) megyék összehasonlitását a 9., 10. és 11. tábla mutatja be.

'5 814

ERDÉLY NÉPESSÉGE 81 5 Ha a teljes képet kívánjuk megrajzolni, akkor az 1. tábla adatai segítségével megállapit- hatjuk, hogy az 1910. évi magyar népszámlálás adatait figyelembe véve, 1920 után a korábbi magyarországi népességnek csak 36 százaléka maradt a megkisebbedett Magyarországon, és a népesség 64 százaléka a környező országokhoz került. Ebből összességében a lakosság egynegyede került Erdélyhez. A történelmi Magyarország magyar anyanyelvű lakosságából is közel 3,3 milliónyian kerültek át más országhoz (az 1910. évi magyar anyanyelvű népesség egyharmada); ebből Romániához került l,7 millió fő, a magyar anyanyelvű lakosság 17 szá—

zaléka. Az 1920 előtti Magyarország — 1910—es — 2,9 milliót kitevő román anyanyelvű lakos- ságából 2,8 milliónyian kerültek át Romániába (vagyis 96 százalékuk).

A Romániához került területek három nagy földrajzi egységet foglaltak magukba:

— Erdélyt vagy akkori hivatalos elnevezéssel, a Király-hágón túli területet; itt 1910-ben 2,6 mil- lió lakos élt, vagyis a Romániához került népesség 49 százaléka;

-— a Tisza—Maros szögét (illetve annak döntő többségét, mert ennek egy kis része Magyaror—

szágon maradt); itt l,4 millió lakos élt, azaz a Romániához csatolt népesség 27 százaléka;

— a Tisza— balparti rész mintegy felét, illetve az ún. történelmi Partiumot, ahol 1910-ben 1,3 mil- liónyian éltek, azaz a Romániához csatolt lakosság 24 százaléka.

1. tábla Magyarország népessége 1910-ben és a párizsi béke alapján történő felosztás után

Népesség 1910-ben (ezer fő) égümüigígüís

Anyanyelv Magyar- átcsatolva Magyar- átesatolva

összesen országon Romániá- országon össze- Romá-

maradt összesen hoz maradt sen niához őggznlépesse'g ... 20 886 7612 13 274 5260 36 64 25 E 6 :

Magyar ... 10 051 6730 3 320 1662 67 33 17

Román ... 2 949 28 2 921 2829 1 99 96

Német ... 2 037 553 1 484 565 27 73 28

Egyéb ... 5 849 300 5 549 203 5 95 3

Ebből:

Szlovák ... 1 968 165 1 803 31 8 92 2

Horvát ... 1 833 41 1 792 2 2 98 0

Szerb ... 1 106 26 1 080 52 2 98 5

Rutén ... 473 1 471 23 0 100 5

Átcsatolva:

Romániához ... 5 260 25

Csehszlovákiához . . . 2 917 14

Jugoszláviához ... 4 182 20

Ausztriához ... 292 1

Szovjetunióhoz ... 601 3

Lengyelországhoz . . .

A továbbiakban az adatokat a különböző népszámlálások eredményei alapján mutatjuk be. Tiz népszámlálásból állnak adatok rendelkezésünkre 1850 és 1977 között. Ezek közül az elsőt az osztrák közigazgatás hajtotta Végre (és ebből csak Erdélyre vonatkozóan vannak nemzetiségi adataink); a magyar népszámlálások közül 1880 és 1910 között 4 rendelkezik anyanyelvi adatokkal, a két világháború közötti időszakból az 1930-as román népszámlálás anyanyelvi adatait használjuk. 1941-re vonatkozóan a Magyarországhoz visszacsatolt terü- letekre a magyar népszámlálás anyanyelvi, a Romániánál maradt dél—erdélyi és Tisza—Maros szögi területekre a román népszámlálás nemzetiségi adatait használtuk fel. A második világ- háború utáni időszakra vonatkozóan 3 román népszámlálás adataival rendelkezünk, ezek

816

közül az első kettő — az 1956. és az 1966. évi — anyanyelvi adatait használjuk, az utolsó

— 1977-es — népszámlálás már az anyanyelvi és nemzetiségi bevallás kombinációját liasi'mt'tlta.2

1850 1880 1890 1900 1910 1930

osztrák magyar magyar magyar magyar román

DR. KLINGER ANDRÁS

Az adatok forrása és tartalma az egyes években nemzetiség

anyanyelv anyanyelv anyanyelv anyanyelv anyanyelv

1941 1956 1966 1977

magyar anyanyelv román nemzetiség román anyanyelv román anyanyelv román anyanyelv és

nemzetiség kombinálva Az egyes népszámlálások fogalmi meghatározásai általában megegyeztek:

— anyanyelv az az élő nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként) tanul meg, s ame- lyen családtagjaival általában beszél, és amelyet minden befolyástól mentesen, a valósághoz hűen anyanyelvének vall;

— nemzetiségi hovatartozás tekintetében minden összeírt személyt, anyanyelvre való tekintet nélkül olyan nemzetiségűnek vesznek számba, amelyhez tartozónak minden befolyástól mentesen vallja magát.

Tekintettel arra, hogy a Romániához csatolt területeken lényegében csak három na—

gyobb népességcsoport él, további elemzéseink során csak az ezekhez tartozók számát és ará—

nyát ismertetjük, így a románokét, a magyarokét és a németekét. E három anyanyelvi csoport- hoz tartozók száma 1910—ben e terület népességének 96, 1977-ben 97 százalékát tette ki; így a többi, szétszórtan élő más anyanyelvű népesség (főleg szlovákok, ukránok, szerbek) lélek—

számának alakulásával nem kívánunk foglalkozni.

' Az 1977. évi romániai népszámlálás kiadványának nemzetiségi és anyanyelvi táblai csak a két szempont szerint egyező népességet részletezik, mig az "eltérő nemzetiségű és anyanyelvű" népesség további részletezés nélkül, egy tételben

law ERDÉLY

m

0 /

m m

"

m

"

1"

"" J'

1"

;

'a,

mo "

!"

ím 'M

"m D—

m

"

"

m

"

"

a m

an MMM

M

:; WWW

On.—_m— bum

szerepel; ezek összegezett adata a vizsgált területen 32 000 főt tett ki.

2. ábra. A népességszám alakulása anyanyelv szerint

.Enr 15 TISZA—MA ROS SZÖGE

1200

non '

nem

o § § § § § § § § §

,!

4/

Poco—"

('

Mm.-onnon:

Em M TISZA'BALPART (PAHTIUM)

tm mo

! IN lm

" § § § § § § § § a z

183) 11910 1930 1501 was 1977

/

'I

f...,

%%—

188 1910 1030 1941 13 1977

Oan-on Mm

Tárgyalásunk során először az egyes nemzeti-nyelvi csoportokhoz tartozók számának és arányának időbeli alakulását, az abban bekövetkezett jelentős változásokat, majd ezek területi — megyei — megoszlását ismertetjük. Végezetül az 1910. évi magyar népszámlálás adatai alapján röviden összefoglaljuk az egyes anyanyelvi csoportok népességstruktúrájá- ban mutatkozó etnikai különbségeket.

A 2. tábla mutatja be az egész területre, illetve azon belül a három földrajzi régióra vo- natkozóan a három anyanyelvi csoporthoz tartozók számának és arányának változását.

Ugyanez olvasható le a 2. ábrán.

2. tábla

A Rama'niá haz csatolt terület népessége anyanyelv szerint

É Népesség (ezer fő) Sláulék

V

össmen ! magyar ! román ! német. magyar ! román I német

Erdély

1850 ... 1861 486 1085 191 ! 26 58 10

1880 ... 1994 600 1070 203 30 54 10

1890 ... 2251 698 1277 217 31 57 10

1900 ... 2477 815 1397 233 33 56 9

1910 ... 2569 905 1379 232 35 54 9

1930 ... 2782 865 1600 238 31 58 9

1941 ... 3027 980 1705 249 32 56 8

1956 ... 3492 986 2263 178 28 65 5

1966 ... 3637 986 2437 185 27 67 5

1977 ... 4122 1033 [ 2877 165 25 70 4

Tisza—Maros szöge

1880 ... 1145 108 651 249 9 57 22

1910 ... 1425 243 776 293 17 54 21

1930 ... 1382 203 797 281 15 58 20

1941 ... 1403 157 832 277 11 59 20

1966 ... 1448 166 1024 180 11 71 12

1977 ... 1594 153 1200 152 10 75 10

Tisza bal partja (Partium)

1880 ... 893 302 503 3 3 34 56 4

1910 ... 1266 514 674 40 41 53 3

1930 ... 1386 413 837 22 30 60 2

1941 ... 1483 569 807 12 38 54 1

1966 ... 1635 453 1107 8 28 68 0

1977 ... 1784 465 1244 6 26 70 0

Egész terület

1880 ... 4032 1010 2224 485 25 55 12

1910 ... 5260 1662 2829 565 32 54 11

1930 ... 5550 1481 3234 541 27 58 10

1941 ... 5913 1706 3344 538 29 57 9

1956 ... 6255 1617 4084 372 26 65 6

1966 ... 6720 1605 4568 373 24 68 6

1977 ... 7500 1651 5321 323 22 71 4

Az adatok legfontosabb mondanivalója, hogy amíg a román anyanyelvű lakosság száma 1880 és 1977 között szinte folyamatosan növekedett, és e hosszú időszak alatt 2,2 millióról 5,3 millióra emelkedett (vagyis 2,4—szeresére nőtt), addig a német anyanyelvűek száma szinte folyamatosan csökkent, és így összességében számuk 1977—ig több mint felére esett vissza (és az azóta bekövetkezett erős kivándorlás hatására csaknem eltűnt). A magyar anyanyel-

8 1 8 DR. KLINGER ANDRÁS vűek száma csupán a múlt század folyamán mutatott lényeges emelkedést, de 1910 óta csak- nem azonos szinten maradt, bár bizonyos fel- és lefelé való hullámzást tapasztalhatunk. De ígyis a bevallások íigyelembevételével 1977-ben ugyanannyi (közel 1,7 millió) a lélekszámuk, mint 1910-ben volt. Az eltérő fejlődés azzal járt, hogy a románok első világháború előtti 54-55 százalékos aránya a második világháború előtt 57—58 százalékot ért el, de 1977-re 71 százalékra növekedett. A németek 11-12 százalékos arányukról folyamatosan süllyedtek, és 1977 -ben már csak 4 százalékot tettek ki (jelenleg már az 1 százalékot sem érik el). A ma- gyar anyanyelvűek aránya előbb 25 százalékról 32 számlákra emelkedett, majd 27 százalékra esett vissza, de 1941-re ismét kissé emelkedett; a második világháború óta fokozatos a vissza- esésük, az utolsó román népszámlálás már csak 22 százalékos előfordulásukat mutatja a volt magyar területeken.

Az általános tendencia megmutatkozik mindhárom területi egységnél. Erdélyben — ahol 1850-től követhető nyomon az anyanyelvi megoszlás változása — 1910-ig egyértelmű a ma- gyar anyanyelvűek növekvő aránya (26 százalékról 35 százalékra nőtt), de az első világháború óta fokozatos a visszaesés: 197 7-ben már csak 25 százalékát tették ki a lakosságnak. Erdélyben is fordított a románok arányváltozása: előbb csökkenés (58 százalékról 54 százalékra), majd lassúbb, a második világháború után gyorsabb a térnyerésük: 197 7-ben már Erdély lakosságá—

nak 70 százaléka volt román. Erdélyben is fokozatosan eltünik a 800 éves német anyanyelvű (főleg szász eredetű) lakosság. Arányuk a múlt században még 10 számlékot ért el, 1977-ben már csak 4 százalékot. A Tism—Maros szöge mindig zömében román anyanyelvű volt: 1941 előtt is a lakosság csaknem 60 százaléka vallotta magát román anyanyelvűnek, de 1977—ben már 75 százaléka. A magyarok aránya csaknem 100 év alatt előbb 9 százalékról 17 százalékra nőtt, majd újra 10 számlákra esett vissza; a jelentős — 21—22 százalékos — német anyanyelvű népességhányad felére (10 százalékra) zuhant. Relatíve a legtöbb magyar a partiumi részen élt: arányuk 1910-ben a 40 százalékot is meghaladta, ettől kezdve fokozatosan csökkent, de még 1977-ben is 26 számlékot ért el. Itt a románok aránya 53-56 számlákról 70 száza- lékra nőtt.

Ha részletesebben kívánjuk szemlélni a különböző népességcsoportok időbeli alakulá- sát, ezt a 3. tábla adatai alapján tehetjük meg. Azt láthatjuk, hogy amig a terület össznépes- sége 1880 és 1977 közötti közel száz éves időszakban 86 százalékkal, addig a magyaroké csak 63 számlékkal, a románoké 139 százalékkal nőtt, a németeké pedig egyharmadával visz- szaesett. A tendenciák mindhárom régióban hasonlók, de a Tisza—Maros szögében jóval alacsonyabbak a népességnövekedések. Mindenesetre mindhárom területen erőteljes a román anyanyelvűek népességnövekedése (100 év alatt Erdélyben 169, a Partiumban 147, a Tisza—

Maros szögén 84 százalékkal nőtt a számuk); a magyarok számának növekedése Erdélyben a legjelentősebb (72 százalékos), kisebb a másik két területen (54, illetve 42 százalékos). A németek száma mindenütt erősen csökkent (legnagyobb mértékben a Partiumban, de 40 szá—

zalékkal a Tisza—Maros szögében és 20 százalékkal Erdélyben).

1930 óta vizsgálva a népességfejlődést, hasonló képet kapunk, de még erőteljesebb a ro—

mánok térhódítása: e közel 40 éves időszakban az egész területen számuk kétharmadával lett magasabb, a magyaroké pedig csak egytizedével nőtt; a németeké viszont kétötödével vissza- esett. A románság növekedése Erdélyben a legnagyobb ebben az időtávban (80%); a másik két területen kisebb (másfélszeresére nőtt a román anyanyelvet vallók száma 1930 óta). A ma- gyarok száma a Tisza—Maros szögi területeken egynegyedével visszaesett; a Partiumban 13, Erdélyben 19 százalékkal emelkedett.

Érdekes megnézni a kimutatott évenkénti szaporodás arányát. Ennek összesített aránya is elég Változó volt: viszonylag magas 1880 és 1909, illetve 1966 és 1976 között (10, illetve 8 ezrelékes); alacsony a világháborús időszakokban (háborús veszteségek, születéskiesés, ki- vándorlások, kitelepítések miatt). Az első világháború utáni évtizedekben csak 3, a második világháború utáni évtizedekben 5 ezrelékes volt a szaporodás. Még összetettebb a kép, ha

e szaporodási arányokat anyanyelvi csoportonként vizsgáljuk: a románok ,,szaporodása"

1941 és 1955, illetve 1966 és 1976 között volt a legszámottevőbb: évi 15 ezrelék. A legkisebb- nek az 1930 és 1940 közötti növekmény látszik: 3 ezrelék. A magyarság 1880 és 1909 között mutatja a legszámottevőbb évi növekedést: 22 ezreléket; de 1910 és 1929, illetve 1941 és 1965 között fogyás mutatkozik. A legutolsó ismert évtizedben (1966 és 1976 között) 3 ezrelékes a magyarság szapomlata évente (ami csak egyötöde a románokénak). A németek számában csak 1910 előtt mutatkozik szaporodás, azóta évtizedről évtizedre fogy a számuk.

3. tábla

Népességfejló'de's anyanyelv szerint

. . Átlagos évenkénti

Né ssé az 1880. éw Né es 6 az 1930. év: .. , ..

Év népPeÉséggszázaiékában népgssíggszázalékában 1 Időszak "oveííüggífnw

össze- ma- ro- né- össze- ma- ro- né- ! össze- ma— ro- né-

sen gyar mán met sen gyar mán met sen gyar mán met

Erdély

1880 100 100 100 100 — —— —— — 1850—1879 2 8 ——0 2

1890 113 116 119 107 — — —- — 1880—1889 13 16 19 7

1900 124 136 131 115 — — —— — 1890—1899 9 17 9 7

1910 129 151 129 114 — —— — — 1900—1909 4 11 . —-0 0

1930 140 144 150 117 100 100 100 100 1910—1929 4 ——2 8 1

1941 152 163 159 123 109 113 107 105 1930—1940 9 13 7 5

1956 175 164 211 88 126 114 141 75 1941—1955 10 0 22 —2

1966 182 164 228 91 131 114 152 78 1956—1965 4 0 8 4

1977 206 172 269 81 148 119 180 69 1966—1976 13 5 18 -— 11 Tisza-Maros szöge

1880 100 100 100 100 — — —— — — — — -— —

1910 124 225 119 118 — — -— — 1880—1909 8 42 6 6

1930 121 188 122 113 100 100 100 100 1910—1929 —2 —8 1 —2 1941 123 145 128 111 102 77 104 99 1930—1940 1 —— 2 4 — 1

1966 126 154 157 72 105 82 128 64 1941—1965 1 2 9 —— 1

1977 139 142 184 61 115 75 151 54 1966—1976 9 —-7 15 —1

Tisza bal partja (Partium)

1880 100 100 100 100 -— —— -— —- — —- — — —

1910 142 170 134 121 — — —— -— - — — -— —

1930 155 137 166 67 100 100 100 100 1910—1929 5 — 12 12 ——20 1941 166 188 160 36 107 138 96 55 1930—1940 6 34 — 3 — 40 1966 183 150 220 24 118 110 132 36 1941—1965 4 8 — 15 — 13

1977 200 154 247 18 129 113 149 27 1966—1976 8 2 11 — 23

Egész terület

1880 100 100 100 100 — — — — — — — —- -—

1910 130 165 127 116 — — — -— 1880—1909 10 22 9 6

1930 138 147 145 112 100 100 100 100 1910—1929 3 —6 7 —2

1941 147 169 150 111 107 115 103 99 1930—1940 6 14 3 -—0

1956 155 160 184 77 113 109 126 69 1941—1955 5 ——3 15 —20

1966 167 159 205 77 121 108 141 69 1956—1965 6 —0 11 0

1977 I 186

Adatok hiányában igen nehéz annak a megbecsülése, hogy e szaporodás mennyiben az eltérő természetes szaporodás eredménye, illetve mi módon befolyásolja ezt a különböző mértékű vándorlás (az e területről külföldre történő elvándorlás, az ide történő bevándorlás, betelepítés) és a különböző népszámlálások adatszolgáltatási eltérése vagy pedig az asszimi- lációs hatás, ami szintén szaporodásként kerül kimutatásra.

820 DR. KLINGER ANDRÁS A 4. táblában megkísérlünk bemutatni egy erősen becsült természetes szaporodási muta- tót és ehhez hasonlítva az erdélyi terület szaporodását, illetve összehasonlítva ezzel egy olyan különbség kimutatását, amely a vándorlás és bevallás együttes hatását jelzi anyanyelvi cso—- portonként. Mindez azt mutatná, hogy Erdély egészére nézve a szaporodás együttes aránya az 1850 és 1976 közötti időszakban kisebb volt, mint a természetes szaporodás mindenkori nemzeti aránya. Ha e kis különbségektől eltekintünk, akkor látható az, hogy a románok esetében a természetes szaporodáshoz viszonyítva 3 időszakban tapasztalható ,,veszteség", de ebből számottevő csak 1850 és 1880 között, illetve 1900 és 1910 között (mindkét esetben az igen jelentős — tengerentúli — kivándorlás játszhatta a legjelentősebb szerepet, de talán ré- sze volt a magyarsághoz történő asszimilációnak is).

4. tábla

Természetes és tényleges szaporodás anyanyelv szerint Erdélyben

giga:- Tényleges iszapot-odás a ténylegeglgsngstéegrmőszetes

,, szapo- szaporodás között

Idoszak rodás " ,

osszesen * 11168er ] román ; nemet összesen ' magyar román [ német

ezer lakosra (évi átlag)

1850—1879 ... 5" 2 8 —0 —2 3 4—3 —5 —3

1880—1889 ... 10 13 16 19 7 Jr3 tő $9 —3

1890—1899 ... 9 9 17 9 7 — % 8 —— — 2

1900—1909 ... 10 4 11 —0 O —6 ll -10 ——10

1910—1929 ... 8" 4 ——2 8 1 —4 —100 — ——7

1930—1940 ... B* 9 13 7 5 —-4 — —-6 —8

1941—1955 ... 95 10 0 22 ——2 4-1 —9'1 4—13 ——113

1956—1965 ... 10'7 4 O 8 4 —6 —— 10 ———2 —6

1966—1976 ... 12" 13 5 18 — 11 —l—l ——7 4—6 —- 23f

1850—1879 S 2 8 —O 2 —3 4-3 —5 —3

1880—1909 10 9 15 9 5 —-l —l—5 —l ——5

1910—1940 9 6 3 8 2 ——3 ——6 ——1 —7

1941—1976 10 9 l 16 ——3 —1 —9 -l—6 —lSe

" Magyar nemzeti átlagból becsülve.

Román nemzeti átlagból becsülve.

** Kivándorolt vagy kiutasittatott Magyarországra körülbelül 200 000 magyar.

3 Kivándorolt vagy kiutasittatott Magyarországra körülbelül 100 000 magyar.

" Kiutasitva Németországba körülbelül 80 000 német.

! Kivándorolt Németországba körülbelül 100 000 német.

További hosszú időszakban nem mutatkozott különbség a természetes és a tényleges szaporodás arányában (1890 és 1900, 1910 és 1940 között). Jelentős szaporodás — vándorlás vagy asszimilációs hatás vagy másfajta bevallás miatt — főleg 1941 és 1976 között mutatkozik

— átlagban évi 6 ezrelék —, ezen belül legnagyobb mértékben 1941 és 1955 között (13 ezre- lék), de jelentős volt még ez 1880 és 1890 között is (9 ezrelék). A magyarságnál a természetes szaporodást felülmúló növekmény 1910 előtt mutatkozott (főleg 1890 és 1900 között), amikor 8 ezrelékes volt. Az első és a második világháború éveit követő igen erős kivándorlás és ki—

utasítás, valamint a népszámlálási adatbevallások eltérései miatt igen erős csökkenés követ- kezett be (1910 és 1940, 1941 és 1965 között a kimutatások évi 10 ezrelékes nem természetes visszaesést mutatnak). Jelentős a nem természetes fogyás 1966 és 1976 között is (7 ezrelék évente), ami már nem magyarázható vándorlási mozgásokkal. A németségnél végig erős a visszaesés, amit az asszimiláció mellett főleg a kivándorlás és a kitelepítés okozott.

Az előbb felvázolt képet mutatják be az abszolút számok tükrében az 5. tábla rész—

letes adatai.

5. tábla A népességmozgások elemei Erdélyben

(ezer fő)

Népességmozgás Magyar Román Német Összesen

Népességszám 1850—ben ... 486 1085 191 1861

1850 és 1879 közötti időszakban

— természetes szaporodás ... 86 165 23 289

— tényleges szaporodás ... 114 — 15 12 133

— különbség (szaporodás vagy fo—

gyás) ... 28 — 180 — ll —- 156

— kivándorlás hatása ... 30 — 150 — 20 —— 140

Népességszám 1880-ban ... 600 1070 203 1994

1880 és 1909 közötti időszakban

—- természetes szaporodás ... 255 360 55 685

—— tényleges szaporodás ... 305 309 29 575

— különbség (szaporodás vagy fo-

gyás) ... 50 — 51 —— 26 — 110

— kivándorlás hatása ... 30 — 50 —- 20 — 40

Népességszám 1910-ben ... 905 1379 232 2569

1910 és 1940 közötti időszakban

—— természetes szaporodás ... 254 416 65 755

-— tényleges szaporodás ... 75 326 17 458

— különbség (szaporodás vagy fo-

gyás) ... — 179 — 90 — 48 — 297

— kivándorlás hatása ... —— 200 — 50 — 50 — 300

Népességszám 1941-ben ... 980 1705 249 3027

1941 és 1976 közötti időszakban

—- természetes szaporodás ... 352 802 67 1250

— tényleges szaporodás ... 53 1172 — 84 1085

— különbség (szaporodás vagy fo-

gyás) ... — 299 370 — 151 —— 165

—— kivándorlás hatása ... — 100 50 — 150 200

Népességszám 1977-ben ... 1033 2877 165 4112

!

A négy nagy időszakra felvázolt adatok az erdélyi népességfejlődés három nagy ténye—

zőjét (természetes szaporodás — vándorlás — egyéb tényezők) mutatják. Ennek fényében más és más kép alakítható ki a három anyanyelvi csoport esetében. A románok csökkenését az 1910 előtti időszakban egyértelműen megmagyarázza a nagyarányú kivándorlás, de azóta a növekedésüket csak igen kis mértékben lehet a bevándorlás hatásának tulajdonítani. Külö- nösen érvényes ez a második világháború utáni időszakra, amikor a 370 OOO—es — nem termé- szetes szaporodással létrejövő — szaporodásnak csak mintegy egyötöde magyarázható be- vándorlással, a 300 OOO-et meghaladó létszámnövekedés bevallási, illetve asszimilációs folya- mat eredménye. A magyar anyanyelvűek első világháború előtti növekedését egyértelműen a vándorlás indokolja; az ország más területeiről az ide történő vándorlások egyenlege csak—

nem azonos a nem természetes szaporodás okozta emelkedéssel (1880 után találunk kisebb ,,asszimilációs hatást", egész Erdélyre 30 év alatt 20 000 főt). 1910 és 1940 között a vissza- esést megmagyarázza a kivándorlás és a kitelepítés. A helyzet egészen más a második világ- háború óta: a 300 000 főt kitevő nem természetes csökkenésnek csak egyharmada magyaráz- ható a vándorlással: 200 000 magyar ,,eltűnése" bevallási vagy asszimilációs hatás eredmé- nye (ennek fordítottja mutatkozik a románok 300 OOO-es növekményében). A németek eseté- ben a fogyás egyértelműen a kivándorlások és a kitelepítések eredménye.

Ha mindezek alapján meg kívánnánk azt mondani, hogy mennyi lehet a Romániában élő nemzetiségi népesség, azaz milyen lehet az ország tényleges nemzetiségi arculata, akkor az előbbi adatok Hgyelembevételével lehet becslést készíteni. Ezt a 6. táblán mutatjuk be,

822 DR. KLINGER ANDRÁS *

és ez azt látszik igazolni, hogy Romániában 1989-ben mintegy 2 millió magyar és 100 000 né- met anyanyelvű személy élhetett, ami azt jelenthette, hogy az ország népességének 8,6 száza-

léka vélhető magyar anyanyelvűnek.

6. tábla

Románia népessége anyanyelv szerint (em fő)

Év Összesen Magyar Román Német

Hivatalos adatok

1956 ... 17 489 1654 15 081 395

1966 ... 19 103 1652 16 771 388

1977 ... 21 560 1671 19 207 332

1989 ... 23 150 1800 20 630 100

Becsült adatok

1956 ... 17 500 1700 15 000 400

1966 ... 19 000 1800 16 600 400

1977 ... 21 600 1900 18 900 350

1989 ... 23 150 2000 l 20 400 100

Ha a három vizsgált területre kívánjuk becslésünket alkalmazni, akkor 1977-ben a ki- mutatott 22 számlákkal szemben 25 százalék lehetett a magyar anyanyelvűek aránya (és az előző két népszámlálásnál is mintegy 27, illetve 26 százalékot tett ki). Még ezek az arányok is alatta maradnak az 1941. évieknek (akkor 29 százalék volt), de ez megmagyarázható a ki- és áttelepülésekkel és a tényleges asszimilációval, illetve a románok betelepítésével.

A fenti okfejtés részbeni bizonyítékát jelenti a 7. és 8. tábla. Ezek az első világháború előtti magyar statisztika alapján Erdélyre vonatkozóan anyanyelvi csoportonként mutatják be a természetes szaporodást, illetve a tengerentúli kivándorlást (ezt követően a román sta- tisztikából nem ismerünk ehhez hasonló részletezettségű adatokat). Ezek szerint 1900 és 1912 között a magyarság természetes szaporodása — kisebb halandósága miatt és alig kedvezőtle—

nebb születési arányszáma következtében —— magasabb volt a románokénál, és erősen meg- haladta — az alacsony termékenységű, bár sokkal jobb halandóságú — németeket. A tengeren- túli kivándorlás tekintetében — különösen 1905 után — jóval magasabb volt a németek és a ro—

mánok aránya, mint a magyaroké. Ezer lakosra számolva például 1905 és 1907 között a né—

metek közül háromszor, a románok közűl kétszer annyian vándmoltak ki, mint a magyar anyanyelvűek közül.

7. tábla

Természetes népmozgalmi arányszámok Erdélyben anyanyelv szerint

Él T éa t Él T és t

szasa ] Halálom seas? maa ) Ham 1 sam

Anyanye1v* ezer lakosra (évi átlag)

! 1900 és 1902 között ! 1909 és 1912 között

Magyar ... 35,9 27,1 8,8 36,8 23,9 12,9

Roman ... 36,7 28,2 8,5 38,1 26,9 11,2

Német ... 29,4 21,6 7,8 28,9 19,3 9,6

Összesen ... 35 ,6 27,2 8,4 36,3 24 ,9 ] I ,4

* Az anya anyanyelve alapján.

ERDÉLY NÉPESSÉGE

823

8. tábla

Tengerentúli kivándorlás Erdélyből anyanyelv szerint

Tengerentúlra kivándorlók (ezer lakosra)

Anyanyelv 1881— * 1886— ! 1891— I 1896— I 1899— 1905— I 1908-—

1885 1890 1895 1898 1904 1907 1913

között (évi átlag)

Magyar ... . . . . 2,0 4,9 2,4

Román ... . . . . 3,5 10,8 6,9

Német ... . . . . 5,6 15,9 7,7

Összesen ... I ,0 I ,9 1 ,7 I ,3 3,1 9,1 4,2

A továbbiakban az 1977-es román megyei beosztás szerint részletezve kívánjuk bemu- tatni a 3 nagy népcsoporthoz tartozók számának és arányának alakulását.

3. ábra. Románia azon közigazgatási egységei, melyek 1920-íg magyar területen valtak

W?

Md A §

ARAB á "

ALBA

HUNE- aBRA—SPV

DOARA T'M'S ,

A 9. tábla és a 4. ábra tanúsága szerint a magyar anyanyelvű lakosság legnagyobb arány- ban két mai megyében található: Hargita (Harghita) és Kovászna (Covasna) megyében a lakosság 85, illetve 78 százalékát tették ki 1977-ben. E két megyében 1910—ben a magyarság aránya még 93, illetve 87 százalék volt. További 5 olyan megye van (csökkenő sorrendben:

Maros [Mures], Szatmár [Satu Mare], Bihar [Bihor], Szilágy [Salaj] és Kolozs [Cluj]), ahol 1977-ben a magyarok aránya 23 és 44 százalék között volt.

Térveszteségük Szatmárban (ahol az 1910-es 62 százalékról 38 százalékra süllyedt), vala- mint a mai Kolozsban (ahol 39 százalékról 23 százalékra esett) volt a legjelentősebb. Megjegy- zendő, hogy ez utóbbin belül különösen Kolozsvár városban volt magas a magyarok aránya

—— 83 százalék —, de a betelepítések miatt erősen csökkent; a mai ,,judet"—hoz (a ,,megye" ro—

mán nyelvű megfelelője) tartozó három régi megyében már 1910-ben is elég alacsony— 21 és 27 százalék közötti — volt a magyar anyanyelvűek aránya. Kisebb a csökkenés aránya Ma- rosban (49 százalékról 44 százalékra) és Szilágyban (30 százalékról 24 százalékra). Négy olyan

§

824 DR. KLINGER ANDRÁS mai megye van, ahol már csak 10 és 14 százalék között van a magyar anyanyelvet bevallók aránya (Arad, Brassó, Máramaros, Temes); ezekben 1910-ben még 17 és 26 százalék között volt a magyarok aránya. Végül 5 olyan megye van, ahol a magyarok aránya 1910-ben már nem érte el a 10 százalékot sem. Ezek közül kettőben már 1910—ben is igen kevés magyart találtak, de arányuk erősen tovább csökkent: Krassó-Szörény (Caras—Severin), ahol 4 száza- lékról 2 százalékra és Szeben (Sibiu), ahol 7 számlákról 4 százalékra. Három megyében Alsó-Fehér (Alba), Hunyad (Hunedoara) és Beszterce-Naszód (Bistrita-Nasaud) 6-7 száza- lékra esett vissza 14-16 számlákról a magyar anyanyelvet vallók aránya.

9. tábla

Magyar anyanyelvű lakosság aránya

(százalék)

1850. 1880. 1 1910. 1930. 1941. 1977.

Román megye' — Magyar megye"

évben

Erdély

Alba (Alsó-Fehér) . . . 12 11 l 14 10 8 6 Alsó-Fehér Bistrita-Nasaud (Besz-

terce-Naszód) ... 4 10 14 9 14 7 Beszterce-Naszód Brasov (Brassó) ... 11 18 23 23 15 12 Brassó, Fogaras

Cluj (Kolozs) ... 24 33 39 32 39 23 Kolozs, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos

Covasna (Kovászna) . 80 86 87 82 86 78 Háromszék

Harghita (Hargita) . . . 86 89 93 89 93 85 Csík, Udvarhely

Hunedoara (Hunyad) 4 5 16 13 7 7 Hunyad

Mures (Maros) ... 26 42 49 44 48 44 Maros—Torda, Kisküköllő.

Nagyküküllő

Sibiu (Szeben) ... 2 4 7 6 4 4 Szeben

Együtt ... 26 30 35 31 32 25

Tisza—Maros szöge

Arad (Arad) ... . 18 26 21 16 14 Arad

Garas-Severin (Kras-

só- Szörény) ... . 1 4 2 2 2 Krassó- Szörény

Timis (Temes) ... . 7 17 16 13 10 Temes, Torontál Együtt ... . ( 9 17 1 5 1 1 10

Tisza bal partja (Partium)

Bihor (Bihar) ... . 40 46 37 43 31 Bihar

Maramures (Márama—

ros) ... . 16 21 1 1 19 l 1 Máramaros

Satu Mare (Szatmár) . . 49 62 42 59 38 Szatmár

Salaj (Szilágy) ... . 27 30 24 28 24 Szilágy

Együtt ... . 34 41 30 38 26

Összesen ... .

! %A; 1977. évi román népszámlálás román nyelvű megnevezése szerint. A zárójelben a mai magyar nyelvű megnevezés o vas at .

" Az 1910. évi közigazgatási beosztásnak megfelelő megyenevek.

A megoszlások mellett érdemes a magyar anyanyelvűek abszolút számát is szemügyre venni megyénként. A két legnagyobb magyarlakta megyében —— Hargita és Maros —- 1977-ben 541 000 magyar anyanyelvű lakost írtak össze. Itt él a vizsgált terület magyar lakosságának 33 százaléka. Lélekszámuk 1910 óta 31 százalékkal nőtt, arányuk akkor még a Romániához csatolt magyar anyanyelvű lakosság alacsonyabb arányát képviselte (25%). A magyarok

lélekszámának növekedése Marosban nagyobb arányú volt (39%), mint Hargi tában (24%),

4. ábra. A magyar anyanyelvű lakosság arányának alakulása, 1880—1977 1941

té, ""I;

ll

, [

Ell"

ll §!

"V

I ' *

1! l% "

%" "llillllll

VR.

nl '

"'" Emilia

'!

"llnl

"%i-""

_a -m Mmm mmm. w mm. mmammzm

mulik

ll'" .;

l "" -' ,—

ll!!! ( mill" %%!

, ;!

§.

k.!

WW í

A megyék második csoportját azok képezik, ahol a magyar lakosság 150 000 és 200 000 között volt 1977-ben. E négy megyében összesen 668 000 magyar ajkú él, ugyanannyi, mint 1910-ben. Az átcsatolt területek magyarságán belüli arányuk sem változott (41%). Magyar anyanyelvű lakos ezek között legtöbb Biharban (196 000, de 10 százalékkal kevesebb, mint 1910-ben), ezt követi Kolozs (167 000 fővel, 7 százalékos emelkedéssel), csaknem azonos Kovásznában és Szatmárban (155 000, illetve 150 000, de az előbbiben 19 százalékos emelke- dést, az utóbbiban 10 százalékos csökkenést tapasztalunk).

Öt olyan megyét találunk, ahol 1977-ben a magyar anyanyelvűek száma 50 000 és 75 000 között mozgott. A 70 OOO-et és az azt meghaladók között van Temes, Arad és Brassó; a 60 000 körüli kategóriában Szilágy és Máramaros. E megyék közül csak Brassóban nőtt a magyar anyanyelvet vallók száma 1910 és 1977 között (30 százalékkal), a többiben csökkent. Erőseb- ben Aradon és Temesben (45 és 24 százalékkal), kisebb mértékben Szilágyban és Máramaros- ban (6 és 10 százalékkal). Összességében ezen öt megyében a magyar anyanyelvűek száma közel egyötödével csökkent, súlyuk az összes magyar anyanyelvű népességben 25 százalék- ról 20 százalékra esett vissza.

Végül további öt olyan mai megye van, ahol 35 OOO-nél kisebb a magyar anyanyelvű népesség száma. Ezekben a magyaroknak összesen 17 százaléka él (1910-ben 10 százalék volt az arányuk). A magyarok lélekszáma ezekben összesen már csak 108 000, ami egyhar—

madával kevesebb, mint 1910-ben volt. Kis emelkedés csak Szebenben volt (de itt csak 21 000 magyar él), a többi területen 30—40 százalékos a csökkenés. Legtöbben Hunyadban élnek (34 000), 20 OOO—25 000 között van a magyar anyanyelvűek száma Alsó-Fehér, Beszterce—

Naszód és Szeben megyében, de csak SOOO-en (1910—ben 14 000) voltak Krassó-Szörény- ben.

826 DR. KLINGBR ANDRÁS Jól mutatja a román anyanyelvet bevallók térhódítását a 10. tábla és az 5. ábra. 1977-ben már 2 olyan régebben Magyarországhoz tartozó megye volt, ahol a románok aránya meg- haladta a 90 százalékot (Hunyad és Beszterce-Naszód); e két megyében 1910-ben a lakosság 79 és 69 százaléka vallotta románnak magát, 1977-ben már 92 százalékuk. További 9 olyan megye van, ahol a román anyanyelvűek arányát 70 és 90 százalék között mutatták ki; 1910- ben ez az arány még csak 40 és 79 százalék között volt. Három megyében — Bihar, Szatmár és Maros —— a románok aránya közepesnek tekinthető. Ezekben is igen erős a románok, tér- nyerése (Biharban 51 százalékról 66 százalékra, Szatrnárban 34 számlákról 59 százalékra, Marosban 39 számlákról 51 százalékra nőtt az arányuk). Végül két megyében — a magyarok túlsúlya miatt — viszonylag alacsony a román anyanyelvűek aránya: Kovásznában 21 száza- lékos (1910-ben 11 százalék), Hargitában 14 százalékos (1910-ben 6 százalék).

10. tábla

Román anyanyelvű lakosság aránya

(százalék)

1850. 1880. 1910. ! 1930. ] 1941, ] 1977.

Román megye Magyar megye

évben

Erdély

Alba ... 80 79 79 84 85 90 Alsó—Fehér

Bistrita-Nasaud ... 64 66 69 75 71 92 Beszterce-Naszód Brasov ... 66 55 55 57 62 81 Brassó, Fogaras

Cluj ... 68 59 58 63 58 75 Kolozs, Szolnok-Doboka, Torda—Aranyos

Covasna ... 9 9 1 1 16 13 21 Háromszék

Harghita ... 9 6 6 9 7 14 Csík, Udvarhely

Hunedoara ... 91 87 79 83 88 92 Hunyad

Mures ... 42 39 39 44 41 51 Maros-Torda, Kisküküllő, Nagyküküllő

Slbiu ... 67 56 58 59 60 75 Szeben

Együtt ... 58 54 54 58 56 70

Tisza-Maros szöge

Arad ... . 60 58 63 65 75 Arad

Caras—Severin ... . 76 74 76 76 86 Krassó—Szörény Timis ... . 43 40 43 45 70 Temes, Torontál

Együtt ... . 57 54 58 59 75

Tisza bal partja (Partium)

Bihor ... . 53 51 58 53 66 Bihar

Maramures ... . 67 64 70 64 81 Máramaros

Satu Mare ... . 39 34 47 36 59 Szatmár

Salaj ... . 68 67 71 68 75 Szilágy

Együtt ... . 56 53 60 54 70

Összesen ... . 55 54 58 57 7]

Az átcsatolt területeken élő román anyanyelvűek — összesen 2,4 millió — 45 százaléka 5 olyan megyében él, ahol lélekszámuk meghaladja a 400 000 főt. Koncentráltságuk nőtt:

összességében itt 120 százalékkal emelkedett a román anyanyelvet vallók száma, arányuk az egész területen belül 39 százalékról 45 számlákra növekedett. Szám szerint legtöbben

— 539 OOO—en — Kolozs megyében élnek, és itt is magas — főleg a betelepítések miatt — a lélek- szám-emelkedés — 133 százalékos 1910 óta —, három megyében — Temes, Hunyad, Brassó ——

470 OOO—490000 között van. A románok lélekszám—növekedése Brassóban a legnagyobb, 258 százalékos, de 117 százalékos Temesben és 84 százalékos Hunyadban is. Végül e cso-

ERDÉLY NÉPESSÉGE 827 portba sorolható Bihar is 416 OOO—es román lakosságával, ahol a növekedés 72 százalékos volt.

A második csoportba az a hat megye smolható, ahol 300 000 és 400 000 közötti a romá- nok száma. Súlyuk visszaesett — 46 százalékról 40 százalékra —, de összesen a román lakosság száma kétharmadával nőtt, és 1977-ben 2,2 millió fő volt. A növekedés a legnagyobb Máramarosban és Szebenben volt, ahol most közel 400 OOO-en, illetve 362 OOO-en élnek, 110, illetve 132 számlákkal többen, továbbá Marosban, ahol 310 000 román él, 107 szá—

zalékkal többen, mint 1910—ben. A másik három megyében — Arad, Alsó-Fehér és Krassó- Szörény — a románok növekedése csak 30—40 százalékos.

5. ábra. A román anyanyelvű lakosság arányának alakulása, 1880—1977

_a mm mmm... [mmm _.w Mm, mamam a.

mik

Három megyében 200 OOO—260 000 közötti a románok száma; összességében ez a terület román népességének 13 százaléka (azonos az 1910. évivel). Ezek közül a román anya- nyelvet vallók száma Szatmárban nőtt leginkább (151 százalékkal 231 OOO-re), de erősen emelkedett Beszterce-Naszódban is (79 számlákkal 263 OOO-re), kisebb mértékben (32 szá- zalékkal 198 OOO-re) Szílágyban.

Végül alig 40 OOO—50 000 románt számoltak Hargitában és Kovásznában, bár számuk 1910 óta itt is két és fél, háromszorosára nőtt.

A németség a 11. tábla és a 6. ábra tanúsága szerint csak a Romániához csatolt terület bizonyos szűkebb részén helyezkedett el. Az 1977. évi adatok szerint csak 2 olyan megye volt, ahol arányuk meghaladta a 10 százalékot: Szeben — 19 százalékos — és Temes —— 13 szá- zalékos — arányával. Mindkét megyében 1910-ben még a lakosság egyharmada vallotta ma- gát németnek. A ki— és áttelepítések, a kivándorlások, az erőszakos asszimiláció erősen meg—

828 DR. KLINGER ANDRÁS csappantotta számukat. Temesben 1910—ben még 188 000 német anyanyelvű élt, 1977—ben már csak 94 000, vagyis a számuk felével lett kisebb. Érdekes, hogy amíg Temesben ma már csak fele annyi a német, mint 1910-ben, addig Szebenben 1910 és 1977 között 6 százalékos növekedés volt. A koncentráltság fokozódott: az átcsatolt területek megfogyatkozott lélek- számú németségének 58 százaléka élt 1977-ben Temes és Szeben megyében, 1910—ben pe- dig még csak 49 százalékuk.

1]. tábla

Német anyanyelvű lakosság aránya

(százalék)

1850. ! 1880. ! 1910. ! 1930. I 1941. 1 1977.

Román megye Magyar megye

évben

Erdély

Alba ... 4 5 5 5 5 3 Alsó-Fehér

Bistrita—Nasaud ... 27 17 14 10 9 1 Beszterce, Naszód Brasov ... 18 21 20 19 18 6 Brassó, Fogaras

Cluj ... 3 l 1 1 1 0 Kolozs, Szolnok—Doboka,

Torda-Aranyos

Covasna ... 0 O 1 1 1 0 Háromszék

Harghita ... 2 1 1 O 0 0 Csík, Udvarhely

Hunedoara ... 2 3 2 2 3 1 Hunyad

Mures ... 24 11 9 8 7 3 Maros-Torda, Kisküküllő,

Nagyküküllő

Sibm ... 25 33 32 33 32 19 Szeben

Együtt ... 10 10 9 9 8 4

Tisza—Maros szöge

Arad ... . 13 12 12 12 7 Arad

Garas—Severin ... . 10 13 13 12 5 Krassó-Szörény

Timis ... . 37 34 32 31 13 Temes, Torontál

Együtt ... . 22 21 20 20 10

Tisza bal partja (Partium)

Bihor ... 1 1 0 0 0 Bihar

Maramures ... . 7 10 1 1 1 Máramaros

Satu Mare ... . 7 3 5 2 l Szatmár

Salaj ... . 1 O O O 0 Szilágy

Együtt ... . 4 3 2 1 0

Összesen ... .

További 3 olyan megye van, ahol 5-7 százalékot ért el 1977—ben a német anyanyelvűek aránya, de ezekben is erős a visszaesés: Brassóban 20 százalékról esett 6 százalékra, Krassó- Szörényben 13 százalékról 5 százalékra és Arad megyében 12 százalékról 7 százalékra. Ösz- szességében e 3 megyében él a németek 29 százaléka, 94 000 fő, 37 számlákkal kevesebb, mint 1910-ben.

A csökkenés mindhárom megyében jelentős volt, de leginkább Krassó—Szörényben mutatkozott — több mint 50 százalékos — fogyatkozás, a másik két megyében egynegyedé- vel, illetve egyharmadával lett kevesebb a németek száma.

A vizsgált terület többi megyéjében már alig találunk német anyanyelvű la kost. Ugyanak—

kor megjegyzendő, hogy 1910-ben még a németek több mint egynegyede szétszórtan élt kü- lönböző megyék városaiban. Ma már ez a népesség csak 13 százalékot tesz ki. Ezek közül a legszámottevőbb német kisebbség Beszterce-Naszód, Máramaros és Maros megyékben volt (ott a német anyanyelvűek aránya 1910-ben még 14, 10 és 9 százalék volt, de 1977-re már

1—3 százalékra esett vissza).

6. ábra. A német anyanyelvű lakosság arányának alakulása, 1880—1977

%%

llMÉá'á

m

willing

%

-"""'ll'.*.'l.a':"*%ínul;' "%%,in"um

vo'!

WC!

Ui' ts!

'Aki

-—'o m

lát-Ilk _A_—___... _

Külön érdekesség — különösen a múlttal összehasonlítva -— az anyanyelvi megoszlás városi-falusi3 részletezését bemutatni, amit a 12. táblán kísérhetünk nyomon.

Ha csak az 1977-es viszonyokat nézzük, eléggé kiegyenlített az általános kép. Mindhá- rom fő nemzeti csoport esetében lényegében azonos a helyzet: a vizsgált területen a lakosság—

nak mintegy fele él városban. A múltban egészen más volt az anyanyelvi megoszlás: 1910-ben például a magyarok 35, a németek 28, de a románoknak csak 8 százaléka élt városban, a többi községben. 1941—ben ezek az arányok 37, 32 és 16 százalékra növekedtek. Mindez azt jelenti, hogy a második világháborút követően erősen megnőtt a városban lakó románok száma és aránya a környező községekből és Románia más vidékeiről történő bevándorlás és erős be—

telepítés következtében. A városokban lakó románok száma 1941 és 1977 között megötszörö- ződött: vagyis alig több mint félmillióról 2,5 millió fölé emelkedett; ugyanakkor amikor a fa—

lusi románság száma változatlan maradt, 2,8 millió. Ez azt is jelenti, hogy az 1941 óta bekö- vetkezett román népességnövekcdés 90 százaléka a városokban zajlott le; becslések szerint

—— ha a természetes szaporodást figyelembe vesszük — a városok 2 millión felüli népességnöve- kedéséből l,5 milliónyit (75%) a bevándorlás okozta, ennek mintegy felét pedig a kárpáton—

túli területekről történő áttelepítések magyarázzák. A magyarság városi népessége 1941 és 1977 között közel egyharmaddal emelkedett, de a falusi népesség száma közel egynegyed—

del csökkent.

* Az összehasonlítás érdekében városnak azokat a településeket tekintjük a régebbi időpontokra vonatkozóan is, amelyeket_1977-ben városnak (munícipiu vagy oras) tekintettek, függetlenül attól, hogy mi volt egykori jogállásuk, A Romániához csatolt területen 1910-ben 6 törvényhatósági jogú és 35 rendezett tanácsú város volt. 1977-ben a munícipiuk száma 19, az orasoké pedig 91 volt.

830 DR. mmaan ANDRÁS

12. tábla

Népesség anyanyelv és városi—falusi lakóhely szerint

Városi népesség * Falusi népesség

Terület ' Év össze- _

' magyar'román német sen magyar román német WW Ezer fő

Erdély . . . . ; ... 1910 271 129 71 480 628 1242 161 2072

1941 327 305 66 746 647 1390 163 2264

1977 503 1499 84 2105 530 1378 79 2017

Tisza—Maros szöge ... 1910 105 68 82 271 136 701 208 1 139

1941 67 166 84 — 350 89 654 191 1034

1977 95 585 67 782 58 615 85 813

Tisza bal partja ... 1910 190 29 7 231 324 — 645 33 1035

1941 234 50 3 304 _ 335 733 7 1179

1977 224 431 5 671 "241 813 1 1113

Összesen ... 1910 566 226 160 982 1088 2588 402 4246 1941 628 521 153 1400 1071 2777 361 4477 1977 822 2515 156 3558 829 2806 165 3942

Népesség anyanyelvi megoszlása (százalék)

Erdély ... 1910 56 27 15 100 30 60 8 100

1941 44 41 9 100 29 61 7 100

1977 24 71 4 100 26 68 4 100

Tisza-Maros szöge ... 1910 39 25 30 100 12 62 18 100

1941 19 47 24 100 9 63 18 100

1977 12 75 ( 9 100 7 76 10 100

Tisza bal partja ... 1910 82 13

1941 77 16

1977 33 64

100 31 62

28 62

100 22 73

3 1 0

100 26 61 9 100

8

4

v—Ar—tw _

8

Összesen ... 1910 58 23

1941 45 37

1977 23 71

24 62

100 21

⁸

A népesség aránya a megfelelő anyanyelvű népesség százalékában

Erdély ... 1910 30 9 31 19 70 91 69 81

1941 34 18 29 25 66 82 71 75

1977 49 52 52 51 51 48 48 49

Tisza—Maros szöge ... 1910 44 9 28 19 56 91 72 81

1941 43 20 31 25 57 80 69 75

197 7 62 49 44 49 38 51 56 51

Tisza bal partja ... 1910 37 4 18 18 63 96 83 82

1941 41 6 30 20 59 94 70 80

1977 48 35 83 38 52 65 17 62

Összesen ... 1910 34 8 28 19 66 92 72 81

1941 37 16 30 24 63 84 70 76

1977

Megjemés. Város: 1977-ben munícipiu vagy oras.

ERDÉLY NÉPESSÉGE 83 l E változások következtében az erdélyi városok csaknem mindegyike román többségűvé vált. A tendenciák a különböző területeken — megyékben — csaknem azonosak, mértékükben azonban eltérnek.

A szűkebb értelemben vett Erdély városaiban a magyarok aránya az 1910. évi 56 száza—

lékról 1941-re 44 százalékra esett, de 1977—ben már csak 24 százalékot ért el; ugyanezen idő alatt a németek népességi súlya 15 százalékról 4 százalékra esett vissza, a románoké 27 szá- zalékról előbb 41 százalékra, majd 71 százalékra emelkedett. Jelenleg csak két olyan megye van, ahol a városi népesség megőrizte magyar többségét: Kovászna és Hargita, itt 1977—ben is a városi népesség 78 százaléka magyar volt (de kevesebb, mint 1910—ben vagy 1941-ben, amikor a 90 százalékot is meghaladta). így itt is a románság aránya nőtt: 8, illetve 2 százalékról 21-re. Más a helyzet Kolozs megyében, ahol 81, majd 75 százalékról 27 száza—

lékra esett vissza a magyarok aránya, a románságé pedig 17, illetve 21 százalékról 71 száza- lékra nőtt, vagy Maros megyében, ahol az ugyancsak magyar többségű városi lakosság (70, illetve 80%) aránya 48 százalékra esett vissza és a románoké már alig marad el a magyaroké- tól, 47 százalék, a régebbi 15, illetve 10 százalékkal szemben. Szeben megyében a régebbi né- met jellegű városi lakosság —— ami még 1910—ben a teljes városi lakosság 45 százalékát tette ki, és 1941-ben is 37 százalékos arányú volt — 1977—re már 18 számlákra zuhant, és így a romá- noké 28 százalékról 75 százalékra emelkedett. Két erdélyi megyében -— Alsó Fehér és Besz- terce-Naszód —- már 1910-ben is a városi lakosság többségét tették ki a románok, de ezek—

ben is erős volt a növekedésük, és 1977-ben már az itteni népesség kilenctizedét adták (a magyarok aránya ugyanakkor 40, illetve 18 százalékról 7, illetve 9 százalékra esett vissza, és az utóbbiban a 27 százalékos német arány 1 százalékra süllyedt). Hasonló a helyzet Bras- sóban, ahol a románok aránya 37-ről 82 százalékra emelkedett, a magyaroké egyharmadára, a németeké egyötödére esett vissza. Csaknem azonos a helyzet Hunyad megyében: ott a románok városi népességi aránya 37 százalékról nőtt 89 százalékra, de a magyaroké — amely

1910-ben csaknem a lakosság többségét tette ki — egyötödére csökkent.

Ha a fenti megyék községi népességét nézzük, akkor már 1910-ben is 6 erdélyi megyében erős román többség volt, közülük Hunyadban, Alsó-Fehérben és Kolozsban a falusi lakosság 70—90 százaléka román volt. De a két székely megyében — Kovászna, Hargita —— a falusi népes- ség 80-90 százaléka ma is magyar, az itteni románok aránya ugyan nőtt, de nem jelentős, 21, illetve 10 százalékos. Kiegyenlített volt és nem lényegesen változott Maros megyében a falusi népesség anyanyelvi megoszlása: a magyaroké 45-ről 41 százalékra csökkent, a ro- mánoké 44—ről 54 százalékra nőtt. Két megyében — Brassó és Szeben — 1910—ben még elég nagy volt a falusi német népesség aránya (18 és 29 százalék), ez 1977-re csökkent (10, illetve 20 százalékra), azóta e nemzetiség teljesen eltűnt, ugyanakkor e két megyében is erősen nőtt a román községi népesség aránya.

A Tisza—Maros szöge 3 megyéjében a városi lakosság csak Aradon volt 1910—ben magyar többségű, de ez erősen csökkent, és 1977-ben már csak 18 százalékot tett ki; ugyanakkor a ro- mán népesség aránya 29-ről 73 százalékra nőtt. A másik két megye városaiban csaknem né- met többség volt (Krassó—Szörényben 49, Temesben 43 százalék), de ez csaknem megszűnt már l977-re is (azóta már ez a 8—12 százalék is kivándorolt). Ma már e megyékben is a városi lakosság közel négyötöde román. Temes városaiban 1910-ben még egyharmadot tett ki a magyar anyanyelvű lakosság, 1977-ben már csak 13 százalékot. E megyék községi népessége már 1910-ben is román többségű volt (talán csak Temes kivétel, ahol csak 46 százalékos volt a román népesség aránya, és mellette 31 százalékot tett ki a németség aránya). E túlsúly

1977-ben még általánosabbá vált.

A Tisza bal partja Romániához tartozó megyéiben ma is elég erős a városi lakosságban a magyarok aránya: Biharban és Szatmárban 42 százalék, de ez is erősen alatta marad az 1910-esnek, amikor még 91—92 százalékot, illetve az 1941. évinek, amikor 66 százalékot tett ki. Szilágy megyében is 90 százalékos volt a magyar anyanyelvű városi lakosság aránya