Az abraktakarmány-bázis és felhasználásának néhány jellemzője

AZ ABRAKTAKARMÁNY-BÁZIS

ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK NÉHÁNY JELLEMZÓJE

DR. LÁSZLÓ LAJOSNÉ

A mezőgazdasági tevékenység egyik legjelentősebb ága az állattenyésztés, az állatitermék—termelés és az ennek hátterét képező tatkarmánytermelés. A takar- mánybázis megtermelése állattenyésztésünk régi s ma is időszerű kérdése. A ta—

karmányellátás biztosításának azonban csak egyik oldala a takarmányok megter- melése. betakarítása és raktározása, a másik nem kevésbé fontos feladat a takar—

mányok ésszerű felhasználása, az állatok korának, fajtájának és hasznosítási, írá—

nyának megfelelő takarmányozás.

A takarmányozás jelentősége elsősorban az állattartás költségeiben mutatko- zik meg, mivel üzemi szinten az összes ráfordításnak legalább a felét, nem ritkán 60—80 százalékát ez a költségelem képezi. A Központi Statisztikai Hivatal — rész—

ben becsült — országos adatai szerint is az állattenyésztés anyagköltsége igen tetemes, és egyre növekvő: változatlan áron számolva 1975—ben elérte a 46 mil- liárd forintot, és kereken 11 milliárddal volt több. mint 1971—ben. Ebből az összeg- ből 35 milliárd (BOD/o) a takarmányköltség, amelynek viszonylag lassan növekvő

hányadát (320/0) az iparilag gyártott keveréktakarmányok és egyéb ipari takarmá-

nyok teszik ki. A takarmányozás köitségei —— az állomány növekedése, a takarmány—

bázis szerkezetének változása stb. miatt — az elmúlt 5 év alatt (változatlan áron is) 17 százalékkal nőttek. s ez az állatenyésztésből származó bruttó termelési érték 65—70 százalékával azonos nagyságú.

A gazdaságos takarmányfelhasználás tehát az állattenyésztés költségei mér—

séklésének egyik fontos tartaléka lehet. A gazdaságos és célszerű takarmányfei—

használással takarmányt lehet megtakarítani, illetve kevesebb költséggel több ál—

lati terméket lehet előáilítani. Az állattenyésztés jövedelmezősége javításának egyik

legjelentősebb eleme lehet — még a mai árarányok mellett is — a gazdaságos ta—

karmányozás.

Az állatállomány termelőké'pessége kihasználásnak elsődleges feltétele. hogy elegendő, megfelelő minőségű és összetételű takarmány álljon rendelkezésre. Az utóbbi években az állattenyésztés takarmányellátottsága különösen az abrakta- karmányokból lényegesen javult. Ebben döntő szerepe van a gabonatermés, il-

letve az abraktakarmány-te—rmé's növekedésének és az importnak.

Az ország gabonatermelése (búza, kukorica, tritikálé, rozs, árpa és zab) 1970 és 1975 között jelentősen fejlődött. A vizsgált időszakban a vetésterület kisebb

mértékű változása (40/0) mellett az összes termés 60 százalékkal nőtt. Különösen a

búza (47'40/0) és a kukorica (76.60/0) termésmennyiségének növekedése kiemel-

kedő.

DR. LÁSZLÓNÉ: AZ ABRAKTAKARMANY-BÁZIS 987

Valójában a kukorica a legnagyobb területen termelt, legfontosabb szemes- takarmány-növényünk. Részesedése az összes gabonatermő területből már 1975—

ben is 46 százalék volt. és az ötödik ötéves terv még további növekedéssel számol.

Egységnyi területről általában a legtöbb keményítőértéket adja, ezért fontos hiz—

laló takarmány. Jelentőségét a keveréktakarmány—gyártás fokozódása sem csök—

kentette. mivel annak — a tápféleségektől függően — igen jelentős alapanyaga. A sertéstápoknak 50—80, a baromfitápok közül a legnagyobb volument jelentő csir—

ketápnak 50. a tojótápoknak átlagosan 48 százaléka jelenleg kukorica.

Az ilyen magas felhasználási arány miatt érthető, hogy a kukorica minősége erősen befolyásolja a keveréktakarmányok felhasználásának hatékonyságát. Ezért kívánatos lenne, hogy a jövőben a minőségi színvonal is javuljon. Jelenleg gyak—

ran a helytelen tárolás következtében a kukorica mikrobiológiailag fertőződik, és az nemcsak az abrakkeverékek hatékonyságát rontja, hanem több állatfajnál

szaporodásbiológiai nehézségeket is okoz.

A főként fehérjében gazdagabb egyéb abrakfélék — az árpa, a zab. a rozs, a tritikálé — termelése már mérsékeltebben fejlődött, de még így is 160000 ton- nával (20 százalékkal) többet takarítottak be 1975-ben, mint 1970-ben, annak el- lenére, hogy vetésterületüket 34000 hektárral. 10 százalékkal mérsékelték, részben a nagyobb termést adó gabonafélék vetésterületének növelése érdekében.

Az őszi árpa lizinből, metioniinből. cystinből 15 százalékkal többet tartalmaz, mint a búza. Kedvező aminosav-tartalma tehát a termelés bővítését indokolná.

Hozama azonban átlagosan csak mintegy 95 százaléka a búzáénak, így érthető, hogy a kellő érdekeltség hiányában a termelők 5 év alatt 58000 hektárral csök—

kentették a vetésterületét.

A gabonatermelésben végbement mennyiségi változás hatására jelentős for- dulat következett be az állatállomány abra—kkal való ellátásában. az abraktakar- mány—bázis biztonságosabb alapokra helyezésé'ben. Az 1973 előtti évekre jellemző kismértékű. esetenkénti export mellett a nagyarányú gabonabehozatal megszűnt, sőt azóta búzából és kukoricából számottevő mennyiséget viszünk rendszeresen külpiacra.

Gabonatermelésünket tehát összességét tekintve kiegyensúlyozott, folyamatos fejlődés jellemzi, ami az állattenyésztés fejlődése szempontjából sem kis jelentő-

ségű. Az elmúlt 6 év alatt csaknem 5 millió tonnával (60 százalékkal) több gabo-

nát termeltünk. Ugyanakkor a hazai fehérjeforrások növelése szempontjából ked—

vezőtlen jelenség. hogy a főként fehérjében gazdag árpa. zab stb. termésmennyi—

sége csak mérsékelten nőtt, így nem mindenben elégíti ki az állattenyésztés igé- nyeit.

ABRAKTAKARMÁNY—FELHASZNÁLÁS

1970 és 1975 között a, gabonatermés mintegy 5 millió tonnával növekedett, és ezen belül a takarmányozásra felhasznált gabonafélék volumene is nőtt. Ez utób- biak termékmennyiségének pontos meghatározása azonban nem egyszerű feladat, sokszor csak utólag. a felhasználást követően lehetséges, mivel néhány gabona- félének, köztük az étkezési célokat szolgáló búzának is évente rendszerint mintegy 15—20 százaléka, esetenként nagyobb része —- tárolási hibák, minőségi kifogások miatt -— takarmányozásra kerül. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a na—

gyobb gabonatermésű években az állattenyésztés takarmánybázisa is biztonságo—

sabb. Ezt tükrözi az állattenyésztésben felhasznált különböző gabonafélék és ab—

raktakar—mányok mennyiségének évenkénti alakulása.

988 DR. LÁSZLÓ LAJOSNE

1. tábla

Az abraktakarmány—felhasználás alaku/ása

(ezer tonna) ,

1970. 1971. 1972. 1973. 1974. 1975.

Megnevezés

évben

Búza . . . . . . . . . . . . . . . 719 878 929 097 1125 1045

Rozs . . . . . . . . . . . . . . . 105 1301 117 115 124 96

Árpa . . . . . . . . . . . . . . . 563 520 601 618 832 581

Zab . . . . . . . . . . . . . . . . 67 65 88 77 88 95

Kukorica . . . . . . . . . . . . . . 3269 3542 3771 3959 4481 4447

Egyéb abraktakarmány . . . 64 54 55 46 63 61

Együtt . . . . . . . . . . . _ . . . 4787 5189 5561 5742 6713 6325 . Malomipari takarmány . . . 431 468 392 382 297 182 Olajipari takarmány . . . 50 58 76 109 165 187 Keverék takarmány* . . . 1695 2161 2206 2082 2513 2631

Állati fehérje . . . 9 9 11 13 ,19 24

Tejpor . . . 11 13 1 1 1 2

Mindösszesen 6983

7898 8247

8329 9708 9351

' A mezőgazdasági üzemekben előállított és ott felhasznált keverékek nélkül.

Forrás: A Központi Statisztikai Hivatal adatai a Statisztikai Időszaki Közlemények megfelelő kötetei alapján.

1975-ben az állattenyésztésben feletetett abraktakarmányok mennyisége 24 millió tonnával (34 százalékkal) volt több az 1970. évinél. Legnagyobb mértékben a kukorica és a takarmánybúza felhasználása nőtt. mintegy jelezve, hogy hazánk—

ban a takarmányfelhasználást elsősorban a rendelkezésre álló termésmennyiség befolyásolja.

A vizsgált időszakban búzából kereken 326000 tonnával (45 százalékkal), ku—

koricából pedig 1,2 millió tonnával (36 százalékkal) többet használtak fel takar—

mányozásra, mint 1970-ben. Ezenkívül a központi takarmánykészletből vásárolt ke—

verék takarmányokból is jelentősen nőtt a fogyasztás. A Központi Statisztikai Hi—

vatal adatai szerint a szóban forgó időszakban a központi készletből származó ke—

verék takarmányokból 936000 tonnával (55 százalékkal) nőtt a fogyasztás. aminek

— a tápféleségtől függően —— 60—70 százalékát. esetenként ennél is nagyobb há—

nyadát szintén a gazdasági abrak alkotja. Még a közismerten fehérjeigényes ba—

romfitápoknak is túlnyomó részét (átlagosan 66 százalékát) a szántóföldi abrak—

takarmányok képezik. (A tojótápokba 66, (: csirketápba 66, a libatápokba 62, a pulykatápba 61 és a kacsatápba 66 százalékos arányban gazdasági abrakot, el—

sősorban kukoricát, majd búzát és legkisebb mértékben árpát kevernek.)

A főként fehérjében gazdag malomipari takarmányokból (például korpából és lucernalisztből) közel 60 százalékkal kevesebbet etettek meg az állatokkal, mint 4 évvel korábban. Feltehető azonban, hogy ez utóbbi termék ténylegesen feletetett mennyisége nem csökkent. csupán a mezőgazdasági üzemek takarmánykeverői—

nek állt kevesebb e termékekből rendelkezésre. Hiszen a központi keveréktakar- mény-gyártási tevékenység fejlesztése következtében a Gabona Tröszt mind na-

gyobb mennyiségű korpát és lucernalisztet használ fel. Az 1975. év folyamán az

ipar 167000 tonna korpát és 103 000 tonna lucernalisztet kevert a különböző tá- pokba. Ez a mennyiség korpából 22000 tonnával (15 százalékkal), lucernalisztből pedig 27000 tonnával (35 százalékkal) volt több az 1972. évinél.

Az iparszerű termelés térhódításával, az élelmiszeripari igények megváltozá- sával a takarmányozás terén is új feladatok jelentkeztek. Az iparszerű termelés

Az ABRAKTAKARMÁNY—BÁZIS

989

egyenletes. pontos táp- és kiegészítőanyag—ellátást követei. Ezen igény kielégítése érdekében—az utóbbi 10 évben az ipari abrakkeverékek előállítása hazánkban is örvendetesen fejlődött. Az Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelő- ség adatai szerint 1975-ben a központi és az üzemi takarmánykeverők együttesen mintegy 5.4 millió tonna ipari abrakkeveréket gyártottak.

A hazai malomipar az utóbbi években gyors ütemben növelte a tápok és a koncentrátumok termelését.

2. tábla

A malomipar táp- és koncentrátumtermelése*

1970. 1 1971. 1972. 1973. 1974. I 1975.

Megnevezés

évben

Takarmánykoncentrátum

1000 tonna. . . 94 90 99 166 254 195

index: 1970. év : 100 . 100,0 95.7 105,3 176,ó 270,2 207,4 Keverék takarmány (táp)

1000 tonna. . . . 1598 2011 1937 1643 1791 1701

index: 1970. év :10'0 . 1oo,o 1255! 1212 102,8 121,2 106.4

* A Gabona Tröszt adatai.

A központi keveréktakarmány—gyártás az utóbbi években tapasztalható erő- teljes fejlődés ellenére sem mindig tudta az igényeket mennyiségileg kielégíteni.

A hazai termelés mennyisége az évenkénti kisebb mértékű importtal együtt sem volt képes minden évben, minden szektorban egyensúlyt teremteni a keverékta—

kormány-készlet és a növekvő igény között.

Főként a korszerű takarmányozásra törekvő kisegítő és háztáji gazdaságok sertés- és baromfitáp-szükségletének folyamatos kielégítése megoldatlan. Ezért különösen a sertésciklus tetőpontján — amikor igen élénk a tenyésztői kedv. és so- kan vállalkoznak sertéstartásra --. de más években is — főként a szállítókapacitás vagy esetleg a megfelelő tárolóhely hiányában — érzékelhető a táphiány. Ezek a kisgazdaságok pedig 1975 tavaszán az ország sertésállományának több mint fe- lével. a baromfiállománynak 78 százalékával rendelkeztek. A vágósertésnek 59.

a vágóbaromfinak 42. a tojásnak 67 és a tollnak 78 százalékát ezek a kisgazda- ságok áilították elő. igy a központi árualap bővítésében —- mivel árut is termelnek

—. a lakosság fogyasztásában a személyi szükségletre való termelésükkel a kister- melők igen jelentős szerepet játszanak.

A forgalomba került tápnak 1972-ben egyötödét. 1975-ben 31 százalékát a kisgazdaságok vásárolták meg. Ez a tápmennyiség a kistermelők által feletetett abraknak igen kis hányadát teszi ki. Az adatok szerint 1975-ben az állattenyésztés—

ben feletetett abraktakarmányokbói a tápok aránya a háztáji, kisegítő és egyéb kistermelésben átlagosan 20 százalék volt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ez a ter—

melőszektor vágóállatait és állati termékeit igen kis mennyiségű importeredetű fehérjedús takarmánnyal állította elő. (A baromfiágazatban 1975-ben hozzávető—

legesen 1.072 millió tonna baromfitápot etettek fel. Ebből csaknem 290 000 tonna volt a fehérjedús takarmány, amelynek nagyobb része — mintegy 238000 tonna — import eredetű. A külföldről származó fehérjéből mindössze 28—29 000 tonna ke—

rült a kisgazdaságokba.)

Másrészt viszont a teljes értékű tápok etetésének ilyen kis hányada magyará—

zatot ad arra. hogy miért magasabb e szektorban az egységnyi termék előállításá-

990 ' DR. LÁSZLÓ LAJOSNE

hoz felhasznált abrak mennyisége. További ökonómiai számítások dönthetik el azt,

hogy a megtakarított importtakarmány értéke a kis hatékonysággal feletetett több—

let-abraktakarmány értékét ellensúlyozza-e?

A kisebb települések ellátásában tapasztalható és a kis választék okozta idő- szakos ellátásí zavarok ellenére a kistermelők abraktakarmány-vásárlása évről évre növekszik. 1975-ben több mint 1 millió tonna abrakot vásároltak a központi árualapból. ami 37 százalékkal. 271000 tonnával haladta meg az 1971. évi meny—

nyiséget (lásd a 3. táblát), holott sertés— és baromfiállományuk ez idő alatt nem kis mértékben (8. illetve 13 százalékkal) csökkent. A Gabona Tröszttől vásárolt abraktakarmányoknak egyre növekvő hányadát teszik ki a különböző tápok. Első—

sorban sertéstápokat (510/0) vásárolnak a kistermelők. A legújabb információk sze—

rint az értékesítési struktúra 1976-ban —— a felemelt tápárak miatt — ismét a sze- mestakarmány-kereslet növekedése irányába tolódott el. Általános tapasztalat,

hogy azok a kistermelők, akik csak saját fogyasztásra termelnek. nem tartják kifi-

zetődőnek a tóppal való etetést. Azok viszont, akik rendszeres árutermelők, igye- keznek kihasználni a korszerű takarmányozással járó gazdasági előnyöket. A 3.

tábla adatainak helyes értékeléséhez azonban meg kell jegyezni, hogy a kisgazda- ságok abraktakarmány—bázisának csak mintegy 27 százalékát teszi ki a központi

alapból történő vásárlás, nagyobb része (440/0) a saját termelésből származik, a többit a nagyüzemektől vásárolják. Ennél fogva a magasnak tűnő (72 százalékos) táparány mögött valójában igen alacsony — hatékonyabb takarmányfelhasználást

ígérő — tápetetés húzódik meg.

3. tábla

A kisüzemek abraktakarmány-vásárlósa a központi készletből*

1971. 1972. 1973. 1974. 1975.

Megnevezés

évben

Összes abrak

1000 tonna. . . . . . . . . . 7335 839.6 7333 10w74.7 1009,7

Index: 1971. év : 100 . . . . . 100,0 113,7 100.0 145.5 136,7

Ebből táp

1000 tonna . . . . . . . . . . 341,5 430.3 402,3 652.3 728.8

lndex: 1971. év ': 100 . . . . . 100,0 126,0 1173 191,0 213.4

A táp aránya (százalék) . . . . . 46,2 51,3 54,5 60,7 72,3

" A Gabona Tröszt adatai.

A megfelelő minőségű hazai abraktakarmány-bázis megteremtéséhez 1970 és 1975 között jelentős mennyiségű importra volt szükség. 1973-tól a búza- és a kuko-

ricatermelésben bekövetkezett változás után e két gabonaféléből nem szorultunk

behozatalra. hanem rendszeres exportőrökké léptünk elő. Azóta a külföldről be- hozott takarmányfélék nagyobb részét a fehérjében gazdag állati eredetű takar- mányok. kisebb részét a különböző tápok és koncentrátumok alkotják elsősorban azért. hogy az állatok számára nagyobb fehérjekoncentrációjú abrak álljon rendel- kezésre. Ily módon a fontosabb takarmányok külkereskedelmi egyenlege 1970 óta kedvezően változott. (Lásd a 4. táblát.) 1975—ben a főbb abraktakarmányok importja csaknem fele (45.60/0), kivitele pedig több mint ötszöröse volt az 1971. évinek.

Az új kukoricatermelési rendszer széles körű elterjedése nemcsak a termés—

átlagok növekedésében. a hazai állatállomány takarmánybázisának biztonságo- sabb alapokra helyezésében éreztette hatását, hanem az abraktakarmányok nem-

Az ABRAKTAKARMÁNY-BÁZIS

991

zetközi forgalmában is. Ez pedig a fizetési mérleget is kedvező irányban befolyá- solta.

44 tábla

A főbb abraktakarmányok import—export egyenlege

(ezer tonna)

1971. évi 1975. évi

Megnevezés

import export mígóyenlggw import export egyenleg

Állati eredetű takarmány . . 79 — — 79 66 — — 66

Takarmánykoncentrátum és "

takarmánykeverék __ . . 53 — —— 53 19 — — 19

Takarmány tejpor . . . . 24 — —- 24 15 — — 15

Növényolajipari takarmány . 347 — — 347 505 — —505

Együtt . . . . . . . . 503 —— — 503 605 —— —605

Takarmánygabona . . . . 648 3 — 645 173 30 —143

Takarmánybúza . . . 401 2 — 399 — — ——

Takarmányrozs . . . 30 —— — 30 16 — —16

Kukorica . . . . . . . . 162 49 — 113 2 344 —t—342

Együtt . . . . . . . . 1241 54 —1187 191 374 —l—183

Malomipari takarmány . . — 43 —l— 43 — 156 —l—156

Mindösszesen 1744 97 —1647 796 530 —266

l

Fenti megállapítást alátámasztják dr. Kiss Gábornak és munkatársainak ez irányú korábbi kutatásai.1 valamint az az adatsor. amely az abraktakarmányokbál származó egy devizaforint bevételre jutó takarmányimport értékének változását mutatja.

5. tábla

A fontosabb abraktakarmányok export—import értéke

Az import l Az export

A d -

értéke :ízeagfárinet

Év . ex'portra

millió 'lndex: millió lndex: """? irnport devizafourint 1970. év : 100 devizaforlnt 1970. év : 100 erteke

1970 . . . . . . . 953 100.0 371 1000 2.57

1971 . . . . . . . 1818 190,8 111 29,9 16.38

1972 . . . . . . . 1303 136.7 123 33,0 10.59

1973 . . . . . . . 1410 1480 792 213.5 1.78

1974 . . . . . . . 2229 2339 1206) 3211 1.85

1975 . . . . . . . 1512 158.7 669 180.3 2.26

Átlag . . . . . . 1538 161.4 545 1469 2.82

Egyes rossz termésű években, például 1971-ben és 1972—ben a behozott ab- raktakarmányok értéke többszöröse (10—16-szorosa) volt annak. amit a takarmány—

exportért kaptunk. A kukoricakivitel növelése és az import mérséklése azt eredmé—

nyezte. hogy az egy devizaforint bevételre eső tokarmányimport értéke 1975-ben 226 devizaforintra csökkent.

1 Lásd az OMFB ,,A fehérjegazdaság módszertani—ökonómiai rendszerének kialakítása és alkalmazható- ságának vizsgálata" c.. 1973-ban készült anyagában,

DR. LÁSZLÓ LAJOSNÉ

A takarmányimporttal kapcsolatban megvizsgáltuk azt is, hogy az importta-

karmány—felhasználásra milyen értékű állat- és á—llatitermék-kivitel jut.

6_ tábla

Az egységnyi takarmányimportra jutó állat- és állatitermék-expart értékének alakulása

AfoÁZ'L'íZÉÉ" Az mmm":

abrak- , §!ka es , takarmányra

ÉV takarmányok alla" termékek jutó állat- éf

állatlmrmék- értéke (millió devizaforint) export

1970 953 2712,6 2.85

1971 1818 34639 191

1 972 1303 3957,8 3.04

1973 1410 40332 2.86

1974 2229 4297.8 1.93

1975 . . . . . . . . 1515 — 4748.6 3.14

Átlag . . . . . . . 1538 3869,0 2,52

' Elő állatok és állati termék, hús—, baromfi- és tejipari termék együtt.

Forrás: Külkereskedelmi Évkönyv. 1975. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976. 41. old.

Az egységnyi importtakormány—felhasználásra jutó állat— és állatitermék—export ( alakulását jelző mutató értékelése nem szűkíthető le csupán a takarmányozás és annak hatékonysága témakörére, mivel ezt a mutatót számos más irányú tényező

— például a belső fogyasztás kielégítése. a külpiaci korlátok stb. — igen számot-

tevően befolyásolja. A valutagazdálkodás szempontjából azonban —- úgy vélem —.

az itt bemutatott, enyhén javuló tendenciájú adatsor tanulságos lehet.

AZ ÁLLATÁLLOMÁNY ÉS A VÁGÓÁLLAT-TERMELÉS JELLEMZÖl

A takarmányozási helyzetet csupán az állattenyésztésben felhasznált abrakta—

kormányok mennyisége alapján nem ítélhetjük meg. Ehhez többek között ismer—

nünk kell, hogy a vizsgált időszakban mekkora volt az állatállomány. és milyen volt a struktúrája, hogyan alakult az állati termékek termelése. valamint a felete—

tett takarmányok hatóanyag—tartalma, felhasználásának eredményessége stb.

7. tábla

Az állatállomány alakulása

(ezer darab)

1970. 1976. Index :

Megnevezés 1970. év :

évben : 100

Szarvasmarha . . . . . . . 1 933 1 941 100,4

Sertés . . . . . . . . . . 5 970 7 175 12012

Ló . . . . . . . . . . . 232 156 67,2

Juh . . . . . . . . . . . 3 024 2 039 67.4

Ba romfí . . . . . . . . . 33 484 38 667 115.5

Az elmúlt öt év alatt az állattenyésztési ágazat szerkezetében a sertés— és a baromfiállomány javára erőteljes eltolódás tapasztalható. Ezzel az abrakfogyasztó

AZ ABRAKTAKARMÁNY—BÁZIS

993

ágazatok súlya az állattenyésztésben tovább erősödött. 1970 és 1976 között a leg—

erőteljesebb, mintegy 15—20 százalékos állománynövekedés a sertés- és a baromfi—

állományban volt tapasztalható. (Lásd a 7. táblát.)

Az állatállomány alakulásához hasonló tendencia figyelhető meg a vágóál—

lat-termelésben is. 1970-ről 1975—re az összes vágóállat-termelés 38 százalékkal nőtt. Ezen belül a vágósertés-termelés 55. a baromfitermelés pedig 26 százalékkal

növekedett. Ezzel az összes vágóállat-termelésből a sertés az 1970. évi 52 száza—

lékos arány helyett 1975—ben már csaknem 60 százalékkal részesült. A baromfi aránya változatlan maradt (lásd a 8. táblát), a hústermelésben betöltött szerepe évek óta csaknem azonos a szarvasmarha ágazatéval.

8. tábla A vágóállat-termelés alakulása

(élősúlyban)

_, 1970—ben 1974—ben 1975-ben l 1975-ben

, az 1970.

Megnevezes ezer " 022583; ezer 3233; ezer onslzelgífs évi szá-

G : .

tom" (százalék) tom'" (százalék) ' tonna (százalék) zalekc'ba"

Szarvasmarha 324 24.1 350 19.6 378 20.5 116,7

Sertés 691 51 .5 1068 59.9 1072 58,0 155,1

Ló 10 0.7 8 0,5 8 0,4 80.0

Juh 37 2.8 31 1.7 35 1.9 94,6

Baromfi 281 209 326! 18.3 355 192 126.3

Együtt ] 1343 ' 1oo,o ] 1783 ' 1oo,o ! 1848 1 mao ! 137,ó

A különböző számítások szerint az állatállomány összetételének megfelelően a feletetett abraktakarmányok legnagyobb részét a sertés és a baromfi ágazat használta fel. E két ágazat együttes abrakfelhasználása 1970—ben az összes fel- használás 68 százalékát, 1973-ban 78 százalékát tette ki. Ez az arány azóta is to- vább nőtt, és 1975-re —- előzetes számításaink szerint — elérte a 81 százalékot.

9. tábla

Az abraktakarmány-felhasználás alakulása

1970-ben 1973—ban 1974-ben 1975-ben

, l az ösz- az ösz— az ösz— oz ösz—

Megnevezes ezer szes ezer szes ezer szes ezer szes

tonna száza— tonna száza- tonna száza- tonna száza-

íjlékábon lékábon lékában lékában

l

Összes abrakfelhaszná/ás . 6983 100.0 8329 100,0 9709 100,0 9351 100,0 Ebből:

Sertés ágazat 2909 41.7 4266 512 4983 51.13 4899 52.4

Baromfi ágazat . 1837 26.11 2232 26.8 2558 26,3 2629 284

Kedvezőtlen jelenség, hogy közel 38 százalékkal nagyobb volumenű abrak—

felhasználás mellett az egységnyi vágóállat—termeléshez felhasznált abrak meny—

nyisége szinte ugyanannyi volt 1975-ben is, mint 1970-ben. A hazai állattenyésztés- ben tehát az elmúlt 5 év alatt alig javult az abraktakarmány hasznosulása.

Ezt támasztják alá a 10. táblában feltüntetett — részben számított — adatok,

amelyeknek értékeléséhez a következőket szükséges megjegyezni. A vágóbaromfi,

4 Statisztikai Szemle

994 DR. LÁSZLÓ LAJOSNÉ

termelés adatait kiegészítettük a tojástermelés súly szerinti adataival (1 darab

tojás súlya 56 gramm). Az állattenyésztésben felhasznált abrakot nem csupán a

vágóállat (szarvasmarha. sertés, ló, juh, baromfi) és tojás előállítására használják

fel, hanem azzal még tejet. gyapjút stb. is termelnek. Ennek ellenére ezek az adu- tok — tekintettel arra, hogy a termékstruktúra 1970—ben és 1975—ben is azonos volt — az egész állattenyésztésre vonatkozóan a változó tendencia bemutatására alkalmasak.

10. tábla

Az egységnyi termékre jutó abraktakarmány—felhasználás változása

1970. 1975. Index:

Megnevezés — ' 1970. év : 100

évben

Vágóállat- és tojástermelés (tonna) . 1528981 2075 817 135.8 Az állattenyésztés abraktakarmány-fel-

használása

összesen (tonna) . . . . ., . . . 6983000 9351 000 1339

egységnyi termékre jutó (kilogramm) 4,57 4.50 0.93

Vágóbaromfi- és tojástermelés (tonna) 467 018 582 500 124,7

A baromfi ágazat abraktokarmány-fel- használása

összesen (tonna) . . . . . . . . 1837 000 2629 000 l43,l

egységnyi termékre jutó (kilogramm) 3—,93 4,51 114.8

Vágősertés—termelés (tonna) . . . 691100 1072145 155.1

Sertés ágazat abraktakarmány-felhasz—

nálása

összesen (tonna) . . . . . . . . 2909 000 4899 000 168,4

egységnyi termékre jutó (kilogramm) 4.21 4.57 108.6

A sertés és a baromfi ágazatban országosan mintegy 9—15 százalékkal nőtt az egységnyi termékre jutó abraktakarmány—felhasználás. Ennek egyik alapvető oka feltehetően az, hogy a ház körüli tartásban a hagyományos módon termelő állomány aránya az ország állományához mérten igen jelentős. Márpedig azt évente 1—2 hízót saját szükségletre előállító termelők fő hízlaló s nemegyszer ne- velő takarmánya ma is a kukorica. Ez érthető is, hiszen abrakbázisuknak csaknem felét a saját termelésű termék — nagyrészt kukorica — jelenti. Elsősorban tehát erre a meglevő termékre alapoznak. Mivel a kizárólag saját szükségletükre ter- melők aránya a kisgazdaságokon belül még döntő, ezért úgyszólván az egész kis—

termelői szektorban a feletetett abrak összetétele a takarmányhasznosulás szem- pontjából nem megfelelő. Nagyrészt ennek a következménye, hogy ezek a gazda- ságok egységnyi hús előállításához jóval több takarmányt használnak fel, mint a korszerű takarmányozási technológiával. intenzív fajtákkal üzemelő nagygazda- ságok2 vagy akár a kimondottan árutermelésre berendezkedett, belterjes állattar- tásra törekvő kistermelők. Ez utóbbiak száma még elenyésző, bár egyre nő.

' A sertés és a baromfi ágazatra kimutatott növekvő fajlagos takarmányfelhasz- nálás nem tekinthető egyértelműen hatékonyságromlásnak. Az állattenyésztés nagy

részét jelentő háztáji tartásban ugyanis feltételezhetően egyre inkább Csökken a

statisztikailag nem mérhető hulladéktakarmányok mennyisége. rátérnék a ,.zsák-

? A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adatai szerint 1975-ben a szakosított sertéstelepeken o hízósertések egy kilogramm súlygyarapodásához az állami gazdaságok 3.98. a termelőszövetkezetek pedig 4,00 kilogramm abrakot használtak fel. A csirkehústermelésre specializált baromfitelepeken átlagosan mint- egy 2.55 kilogramm takarmányból állítanak elő egy kilogramm cslurkehúst.

Az ABRAKTAKARMÁNY-BÁZiS

995

ból" etetésre, aminek viszont már nyoma van a nyilvántartásban. E feltevésben kétségtelen van némi igazság még akkor is. ha számba vesszük azt is. hogy a zsákból etetésre való áttérés nem annyira az 1970 és 1975 közötti időszakban, ha-

nem sokkal inkább a mezőgazdaság szocialista átszervezése utáni években érez-

tethette ilyen irányú hatását. Úgy véljük. itt nem annyira a körülmények ,.megma- gyarázása" a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy az országosan kialakult ma- gas fajlagos felhasználást miképpen lehetne csökkenteni. Ezek a mutatók vilá—

gosan jelzik, hogy az elkövetkezendő időben az állattenyésztés egyik fő feladata kell legyen az ország egészére vonatkozó fajlagos takarmányfelhasználás mér- séklése.

Az egyes szektorok nem megfelelő takarmányfelhasználása mellett országos gond. hogy a hazai takarmányozást, szinte folyamatos fehérjeellátási zavarok jel- lemzik, ami egyrészt az abszolút hiányban, másrészt a nem megfelelő fehérje—

arányban (relatív hiány) jelentkezik. A fehérjehiány mindkét változat-a figyelemre méltó, mivel nemcsak az állati termékek termelését akadályozza. hanem a takar- mányok értékesülését is korlátozza.

11. tábla

Az állattenyésztésben feletetett abraktakarmányok beltartalmának alakulása

1970-ben 1975—ben

, keményítő— emészthető , . keményítőA emészthető , ,

Megnevezes érték fehérje fehérle— érték fehérje tehene-

arany arany

—————————————- (százalék) *— ___. (százalék)

ezer tonna ezer tonna

Összes felhaszná/ás . . . 5103 696 7,33 6904 982 7.03

Ebből:

Sertés ágazat . . . . 2142 290 7.39 3618 518 15.98

Baromfi ágazat . . . . 1363 201 6,78 1939 278 6.97

1975-ben a megtermelt abraktakarmányok fehérjekoncentrációja valamelyest kedvezőbb volt. mint a korábbi években. (Kralovánszky U. Pál és munkatársai szá- mításai szerint 1964—ben 11,5 százalék volt.-?) A szarvasmarha fehérjekoncentráció- igénye 15—18, a sertésé 14—16, a baromfié 17—20 százalék között van. Ezzel szemben 1975-ben az állattenyésztésben feletetett abraktakarmányok fehérjekon- centrációja 14,2, a sertéstartásban és a baromfitartásban 14.3 százalék volt.

Dinamikáját tekintve 1970 és 1975 között az állattenyésztésben feletetett ab—

rakok fehérjekoncentrációja 4 százalékkal, ezen belül a sertéstenyésztésben 6 szd- zalékkal nőtt, a baromfi ágazatban viszont 3 százalékkal csökkent.

A fehérjehiány — a termelt takarmányok alacsony fehérjekoncentrációja miatt

— még a kedvező takarmánytermésű években is igen jelentős: a becslések szerint az egyre növekvő import ellenére is egyes gazdaságokban mintegy 15—20 száza- lékra tehető, ezen belül az állati eredetű fehérjék hiánya eléri a 40—50 százalékot is. Ugyanakkor számos gazdaságban fehérje—túletetés is tapasztalható. Valójában még számos nagyüzem sem tudja maradéktalanul bevezetni az állatok biológiai igényeit kielégítő, programozott takarmányozást. Az Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelőség vizsgálatai szerint/* az iparilag gyártott abrakkeverékek

3 Lásd az OMFB .,Az állati eredetű termékek előállításának tápanyugigénye, tápláló és biológiai ha-

tóanyagok szerepe a termelésben" c., 1968—ban készült anyagában. * '

" Lásd a Felügyelőség 1975. évi jeientésében.

4,

996 DR. LÁSZLÓ LAJOSNÉ

fehérjetartalmának szóródása igen nagy. eltérése az előírttól esetenként 15—20 százalékot is elér.

Az életszínvonal javítására hozott gazdaságpolitikai intézkedések a vágóál—

lat-termelés további növelését sürgetik. Az Országos Tervhivatal számításai szerint 1980—ra a vágóállat—termelés 1.99 millió tonna körül alakul. Ebből a sertés 1.15. a baromfi pedig 0.405 millió tonna körüli lesz. A jelenleginél csaknem 150 000 ton—

nával nagyobb vágóállat—termelés teljes fehérjetakarmány—szükségletét — sem nő- vényi, sem állati eredetű alapanyagból — hazai termelésből nem tudjuk fedezni. Az évente feletetett abraktakarmányokban az import eredetű fehérjetakarmány ará—

nya csekély, mindössze 8—9 százalék, szerepe a takarmányok hasznosulása miatt

mégis meghatározó, ezért biztosítása igen fontos feladatnak tekinthető. A megfe—

lelő fehérjetakarmány-bázis — még a hazai erőforrások növelése mellett is -—— a

jövőben is csak igen jelentős mértékű importtal teremthető meg.

12. tábla

A tervezett vágóállat-termelés fehérieszükséglete 1980—ban'

(ezer tonna)

Ebből:

Fehérje- "" — " VW __—

Megnevezés szükséglet hazai

összesen termelés import

Növényi eredetű . . . 774 1 230 § 544

Állati eredetű . . 172 102 70

Együtt ! 946 1 332 ; 614

" Az Országos Tervhivatal számításai szerint.

A tervezett vágóállat—termelés fehérjeszükségletének nagysága élesen veti fel a fehérjetermelés és -biztosítás problémáját. a meglevő készletek hatékonyabb

felhasználásnak szükségességét, annál is inkább. mert a világpiaci árak —- kisebb

hullámzásoktól eltekintve -— emelkedő tendenciájúak.

A növényi eredetű fehérjék hiányának enyhítésére kétségtelen a legnagyobb tartalékok az egyes abraktaukarmányok hozamának növelésében rejlenek, ezen—

kívül a pillangósok hozamának és termelési arányának növelésében, illetve a szénalisztgyártás fokozásában. a takarmányborsó, a szája, az olajos magvak na—

gyobb arányú termesztésében rejlenek. Az állati fehérjék terén a takarmányélesztő.

a takarmány tejpor, valamint a szintetikus fehérje és aminosavak gyártásának a megszervezésében találhatók még azok a további lehetőségek, amelyekkel a hazai takarmányfehérje-hiány enyhíthető.

PE3l-OME

AaTop ocranaanuaaetcn Ha pasamuu " CTpYKTYprIx nsmeuennnx, umeamnx Mécm : 1970—1975 roma a oreuecraeunom nponaaoncrse " notpeönenuu cpypamubíx KOpMOB.

Ha ocnosamm MHorocropOHHero ananusa naHHblx mom-lo ycrauoams, tn'o HeCMOTpS!

Ha őnaronpus'moe paaaume mypamnoü cpaasi a KopMOBOM xosnücme no ceü nem, nme- iorca npoőneMbi. Aarop anBOAHT pm anbrepua'rns, Hanpasnennux Ha ux penzel-me.

B cneAyiouieM paznene aarop sanumae-rca'unnnkatopamu nsumenua CTpYKTypbl npo- MaBOACTBa yőoüuoro CKO'ra " oCTaHaBnnaae'rcn Ha cnomnom aonpoce acpcpewruanoro ynos—

neraopenm norpeőnocreü a rpypaxmmx KOpMöX.yK63blBaeT Ha HeOÖXOAHMOCTb pacmnpeuun OTel-leCTBeHHblx uctounukoa őenKOBblx KOpMOB. Ormeuaet, u'ro Ann peannaauuu sannaHupo-

AZ ABRAKTAKARMÁNY—BAZIS - 997

BBHHOFO npupocra nponsaogcraa yőoűHoro cxora muaomosogc'rao " s npeAcronumü ne- puoA 6yp.er Hymnarbcs a zuaumenbnom uMnopTe KopMOB.

SU MMARY

The study shows the development and structural changes which occured in the produc—

tion and use of com foclder in Hungary between 1970 and 1975.

After a comperehensive analysis of the data the author points out that notwithstanding the positive development of the corn fodder basis, feeding is, even now. not without problems.

She proposes some alternatíves for their solution.

The subseauent part of the study cleals with the characteristics of the structural changes in livestock for sla'ughter aind di'scusses the complicated auestio'ns of rentability in meeting the corn fodder demand. The author stresses the necessity of extending the resources of pro- tein feeds in Hungary. She calls attention to the fact that the planned production increase of the livestock for slaughter reauires considerable imports also in the future.