STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 293 A számítógépes hálózatok az államigazgatási,
adminisztratív feladatok ellátásán túl jelentős szerepet játszhatnak az üzleti életben a közvetlen gazdasági kapcsolatok, illetve az azok révén történő vásárlás se- gítségével a direkt marketing tevékenységben is.
Az egyik legismertebb hálózat az Internet, me- lyet méltán neveznek a hálózatok hálózatának. Nép- szerűségének növekedése oda vezetett, hogy az elektronikus levelezésből, adatcseréből – elsősorban a multimédiás anyagok elterjedése révén – mondhat- ni össznépi hobbivá vált. Paradox módon a vele kap- csolatos problémák is épp e tekintetben jelentkez- nek. Noha a multimédiás adatforgalom az Internet- forgalom töredékét alkotja, addig a rendszer erőfor- rásainak mintegy ötödét köti le. Ennek következté- ben, míg az Internet-használók tábora havi 6 száza- lékkal nő, az átvitt adatok növekedése ennek csak- nem a duplája, 11 százalékos. Ily módon, bár a fej- lesztések igyekeznek lépést tartani a megnövekedett igényekkel – például az adatátviteli sebesség jelen- tős növelésével – az Internet üzleti alkalmazása nem nevezhető problémamentesnek. Nagy szerepe lehet az olyan integrált programcsomagoknak is, amelyek tájékoztatnak az információözönben, és lehetővé te- szik az összetartozó információk kigyűjtését.
Új adatkezelési, elemzési technikákra van szük- ség. A döntéselőkészítés és a vásárlói szokások terü- letén végzett elemzések viszonylag kis méretű állo- mányokat vizsgáltak, a számítógépes hálózatok vilá- gában viszont gigabyte-okban kell gondolkodni. A piacot összefogó, komplex adatbázisok, melyek más oldalról képesek az egyéni igények teljesítésére, for- radalmasíthatják a kereskedelmet.
Az elektronikus adatelemzés új módszerei ugyanakkor bizonyos problémákat vetnek fel a pri- vátszféra, s mindenekelőtt a személyiségi jogok vo- natkozásában. A különféle adatbázisok összekapcso- lásával – vásárlási szokások, jövedelem, fogyasztási szokások – kiszűrhetők a csalók, illetve minimali- zálhatók az egyéb kockázati tényezők.
A számítógépes hálózatok rohamos fejlődése mindennapi életünk radikális átalakulását eredmé- nyezheti, melynek jelenleg még csak a kezdetén va- gyunk. A változás előnyei szerteágazók: a számítás- technika fejlődésén túl a kormányzati tevékenységek ellátását, a közszolgálati működés megkönnyítését jelentheti, ám a legnagyobb előnye talán az elektro- nikus kereskedelemben jelentkezik.
(Ism.: Reisz László)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
GREEN, A. E.:
KIREKESZTETTSÉG, MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS INAKTIVITÁS
(Exlusion, unemployment and non-employment.) – Regional Studies. 1997. 5. sz. 505–520. p.
A 70-es évek közepéig az Egyesült Királyságot a teljes foglalkoztatottság, a csökkenő területi kü- lönbségek jellemezték. A tömegessé váló munkanél- küliséggel együtt a területi és a település hierarchiá- jából származó különbségek jelentősen nőttek. Nap- jainkra valamennyi EU-országban a munkanélküli- ség a legnagyobb kihívás, s egyben a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség legfőbb befolyásoló té- nyezője is. A szerző tanulmányában ezért arra tesz kísérletet, hogy a munkanélküliséget néhány ritkán vizsgált szempontból is bemutassa.
Kiindulásként a munkaerőpiac utóbbi években tapasztalható átrendeződését tekinti át, amelyet a következők jellemeztek:
1. csökkenő igény a hagyományos szakmunka iránt (különösen a férfi többségű területeken);
2. a különleges szakismeretek felértékelődése, s ezzel párhuzamosan az alacsony szintű, vagy átlagos ismeretek értékvesztése;
3. a nem hagyományos alkalmazási formák (részidős, határozott idejű, alkalmi stb.) terjedése, ami ma már a nők mellett a férfiakra is egyre jellemzőbb;
4. csökkenő munkaerő-piaci biztonság, részben a 3.
ponttal összfüggésben;
5. a munkaórák számának növekedése az Egyesült Ki- rályságban;
6. az informális szektor térnyerése;
7. egyes rétegeknek csaknem teljes kiszorulása a mun- kaerőpiacról.
A folyamat eredménye az ún. 30-30-40 százalé- kos társadalom, ahol a lakosság 30 százaléka kifeje- zetten hátrányos, 30 százaléka marginális helyzetben van, s mindössze 40 százalékának pozíciója minősül előnyösnek (teljes munkaidőben dolgozók, önállók, akik legalább két éve csak részmunkaidősök, akik legalább 5 éve azonos munkaerő-piaci státusban vannak.) Az arányok területenként változók. Anglia észak-keleti része például a jelentős helyi és a kül- földi piacok közelsége miatt olyan terület, ahol ked- veznek a feltételek a hatékony iparágak és a szolgál- tatás fejlődésének és így a munkahelyteremtésnek is.
(Az Európai Közösségen belül ilyen fejlődési cso- mópont többek között Észak-Olaszország vagy Dél- Németország.) Más területek viszont veszítenek gazdasági bázisukból, s a depressziós körzetek közé kerülnek.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 294
A munkaerőpiac veszteseinek jellegzetes tulaj- donságai (egyéni háztartási, szocio-ökonómiai jel- lemzői) jól felrajzolhatók az 1991. évi népszámlálás 2 százalékos részmintájának segítségével. Ezek a következők:
a) a segéd- és egyszerű betanított munkát végzők az át- lagosnál háromszor gyakrabban válnak munkanélkülivé, mint a magas fokú szakképzettséget igénylő munkaköröket betöltő alkalmazottak;
b) az iskolázatlanok hátránya jelentős;
c) az átlagosnál kedvezőtlenebb a 25 éven aluliak és az idősek munkaerő-piaci helyzete;
d) az etnikai csoportokhoz tartozók 50 százalékkal na- gyobb valószínűséggel válnak munkanélkülivé, mint a töb- biek;
e) a házasok munkaerő-piaci helyzete jobb az egyedül- állókénál és elváltakénál;
f) a gyermeket nevelők esélye az átlagosnál kicsit na- gyobb a munkanélkülivé válásra, s ez azokra is vonatkozik, akik nem saját tulajdonú lakásban laknak.
További érdekes kérdés, hogy hol koncentrálód- nak a hátrányos helyzetű rétegek. Erre a munkanélkü- liek és főleg a tartós munkanélküliek aránya ad vá- laszt, mely az északi területeken, valamint Skóciában, Walesben, Észak-nyugaton, Yorkshire-ben, Humberside-ban és a középföld nyugati részén a legmagasabb. A tartósan munkanélküliek Skóciában és Walesben koncentrálódnak, de növekvő tartós munkanélküliségi ráta jellemzi Londont is. Mivel az egyéni tényezők ilyen területi eltérést nem indokol- nak, a valószínű ok, hogy a legtöbb munkahely a kö- zelmúltban a hagyományos feldolgozóiparban tünt el.
Ezeken a helyeken az egyének kontraszelekciója jelentős, s minél alacsonyabb az átlagos képzettségi szint, annál kisebb arányban vállalják az álláshoz ju- tást megkönnyítő ingázást. Az egyébként is kedve- zőtlen helyzetbe került terület szociális összetétele folyamatosan romlik, és egyre csökken egy kedvező irányú változás esélye.
Fontos a mérés és a különböző munkaerő-piaci státusok definiálása. Ez nem különösebben nehéz az egyértelműen munkanélküliek, illetve az egyértel- műen foglalkoztatottnak minősülők esetében, de ne- hézséget okoz az összes átmeneti kategóriánál. Azt is figyelembe kell venni, hogy a munkanélküliségi ráta csak egy lehetséges állapotjelzője a munkaerő- piacnak. Így például az utóbbi évek egyik sajátossá- ga az inaktívak számának növekedése volt, különö- sen az idősebb férfi korosztályokban, de ez jellemző a 16-24 évesekre is, miközben a nők aktivitása fo- lyamatosan emelkedett. A munkanélküliséggel fog- lalkozó statisztikák nem tartják nyilván a munkaerő- piacról „kirekesztődötteket”, holott fontos lenne tudni, hogy hányan vannak, kik sorolódnak ide, és területileg hol koncentrálódnak. Ebből a célból a szerző 1996-ban 28 mutató segítségével határolta el
a kedvezőtlen adottságú területeket, ezen belül is há- rom típust különböztetve meg:
– krónikus hátrányok jellemezte területek,
– hosszú távon jelentkező hátrányok jellemezte területek, – magas inaktivitás jellemezte területek.
A kedvezőtlen munkaerő-piaci jellemzőket jól érzékelteti, hogy az OECD-országok 35 millió mun- kanélküliéhez további 15 millió olyan személy járul, aki munkakeresését már feladata, illetve nem saját elhatározásból részidőben dolgozik. Az utóbbi évtizetedek folyamatainak megértése megköveteli az alternatív mutatók használatát, melynek jó és hasz- nos példája a Sorrentino, a Bureau of Labour Statistics (BLS) által nemzetközi összehasonlítási célra kialakított U1-U7 mutatók, s melyek ma már széles körben ismertek. A cikk szerzője további új jelzőszámokat is kidolgozott, amelyek a munkaerő- piaci kirekesztettséget hivatottak mérni. (Például az olyan háztartásokban élők száma, ahol nincs kereső felnőtt, vagy a különböző stabilitású foglalkoztatási viszonyokba sorolhatók száma.)
A kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet, minde- nekelőtt a kirekesztettség, a szegénység legfőbb for- rása. A szegénység elleni eredményes küzdelem esz- közeihez tartozik a multidimenzionalitás (amikor az aktivitás különböző szintjeit hozzák létre) és a társu- lás (koordinált megosztott aktivitás és részvétel).
Vigyázni kell azonban arra, hogy ha egy helyen fel- számolják a munkaerő-piaci kirekesztettséget, ne alakuljon ki máshol hasonló kedvezőtlen helyzet.
(Ism.: Lakatos Judit)
OUTRATA, E.:
A STATISZTIKUS AZ ÁTMENET IDŐSZAKÁBAN (A statistician in transition: differences between an official statistician in a planned economy and in a market one.) – Statistical Journal of the United Nations. ECE.
1997. 1. sz. 13–21. p.
A szerző 1993 óta a Cseh Köztársaság Statiszti- kai Hivatalának elnöke, ezt megelőzően pedig 1968 után 24 éven keresztül a Kanadai Statisztikai Hiva- talban dolgozott különböző felelős beosztásokban (1984 és 1993 között például informatikai főigazga- tóként). Így személyes tapasztalatai alapján mutat rá azokra a lényeges különbségekre, amelyek egy tota- litárius, illetve egy demokratikus állam hivatalos sta- tisztikájának feladatai között megfigyelhetők. Egyút- tal rövid áttekintést ad arról az átalakulási folyamat- ról is, amelynek eredményeként a Cseh Köztársaság statisztikai szolgálata a legutóbbi hat év során fel- számolta ezeket a különbségeket.
