Arhipov, A.: A mezőgazdasági termelés tervezése és közgazdasági szabályozása

662

7. a vállalatvezetőknek egyre nagyobb idejét fag- lalja le a kormányzattal való kapcsolattartás. igy ke- vesebb idejük marad a vállalat belső és piaci ügyei-

re:

8. a kormányzati rendelkezések lassítják az űrbe- ruházások megvalósítását, mert azokhoz egyre több engedély szükséges;

9. a kormányzati beavatkozás a vállalati erőfor- rások rossz felhasználását okozza;

10. a magas adókulcsok csökkentik a hatékony munkára való ösztönzést;

11. a tőkenyereségeknek 1969—ben bevezetett ma—

gasabb adóztatása csökkentette a nagyobb nyeresé- ge; ígérő. de nagyobb kockázattal is járó fejleszté- se et;

12. a nagy erőfeszítésekre való hajlandóság csök—

kent, különösen a fiatalok körében, egyszerűen szól- va .,az emberek nem akarnak dolgozni":

13. az infláció hátrányosan befolyásolja :! haté—

konyságot. mert megnehezíti a gazdaságos előrekai—

kuláciát;

14. a vállalatok koncentrációja. a monopolizálődás csökkenti a piaci versenyt. és ugyanakkor a vállala—

tok vezetési hierarchiájában való előrelépést :: ..jól alkalmazkodó" személyek számára biztosítja és nem a merész újítók számára:

15. a kereslet és a munkaerő a szolgáltatások irá- nyába tolódik el, ahol a munkatermelékenység nö- vekedésének lehetőségei kisebbek;

16. az energiaárak emelkedése csökkentette az egy- ségnyi munkaerő—ráfordításra jutó energiafelhasználást

és ezáltal a munka termelékenységét.

Denison ezeknek a magyarázatoknak egy részét elveti, másik részét elfogadja, de nem tekinti a ..megmagyarázatlan rész" fő össze- tevőjének. Például becslése szerint az ener—

giaárak emelkedése csak 0.1 százalékkal las—

sithatta a termelékenység növekedését.

Elképzelhetőnek tartja. hogy ezeknek a té- nyezőknek nagy része hozzájárult a növeke- déshez olyan módon. hogy minden egyszerre fordult rosszabbra. Figyelemre méltónak te—

kinti, hogy a lassulás az Egyesült Államok- ban a hírközlés kivételével minden ágazat- ban egyszerre jelentkezett, és hogy ezzel egy—

idejűleg Nyugat-Európában és Japánban is lassult a termelékenység növekedése.

A könyv elolvasása után az a fő következ- tetés fogalmazható meg, hogy a jelenlegi gazdasági lassulás okát még kevésbé lehet tisztán gazdasági tényezőkben keresni, mint megelőző gyors növekedését, ezért — mint Denison felsorolásából is kitűnik — szocioló- giai és politikai tényezőket kell bevonni a gazdasági elemzésekbe.

(ism.: Andorka Rudolf)

ARHIPOV. A.:

A MEZÓGAZDASÁGl TERMELÉS TERVEZÉSE ÉS KUZGAZDASÁGI SZABÁLYOZÁSA

(Planirovanie i ékonomicseszkoe sztimulirovanie szel'szkohozjajsztvennogo proizvodsztva.) -—- Voproszü

Ekanomiki. 1981. 6. sz. 3—14. p.

A Szovjetunió mezőgazdasága a hetvenes években a népgazdaság egyik legfejlettebb ágazatává lett, javult az eszköz- és energia- ellátottsága. 1965-höz képest az eszközállo-

mány 2.9-szeresére, az energiafelhasználás 2.5-szeresére növekedett. Megerősödött a me—

zőgazdaság ipari háttere, és számos új ága- zat jött létre, például a vízgazdálkodás, a talajjavítás, az állattenyésztési gépek gyár- tása, a takarmány- és premixgyártás. A meg- termelt élelmiszerek feldolgozását. tárolását és fogyasztókhoz juttatását több ezer agrár—

ipari komplexum látja el.

Az intenzív fejlődés útjára lépett ágazat (10 év alatt 30 százalékkal nőtt a területi termelékenység) előrehaladását jól bevált közgazdasági intézkedések is segítették. Kor- szerűsítették a termelés és a felvásárlás szer- vezetét, az árképzést. a hitelezést és a bér—

rendszert. Ennek célja az állami. valamint a mezőgazdasági termelők és az élelmiszerek gyártásában közreműködők érdekazonosságá- nak megteremtése volt. 1980 novemberében a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénumán áttekintették az ed—

digi eredményeket. és megjelölték a további tennivalókat.

Az irányítás fő eszköze továbbra is a ter—

vezés marad. Első célként tűzték ki. hogy minden szinten javítani kell a tervezési mun- ka minőségét. Második feladat a hatékony—

ság növelése a tudományos—technikai fejlő- dés meggyorsitásával, harmadik a termelési és felvásárlási tervek egyensúlyának biztosí- tása és összehangolása az erőforrásokkal (anyagi- és pénzügyi eszközökkel). Végül a központi és helyi irányítás összhangját és kö—

zös érdekeltségének javitását is meg kell ol—

dani.

Az 1965-ös márciusi plénumot követően a felvásárlás feladatait ún. ,.szilárd" tervek szabták meg. Az utóbbi időben elterjedt az a gyakorlat, hogy különféle kiegészítő fela—

datokat is megszabtak. A területi irányító szervek a vetéstervet és az állatlétszámot irá—

nyozták elő. Gyakran előfordult, hogy ennek teljesítése esetén nem tudtak vetésforgót al- kalmazni, a megtermelt takarmány nem volt elegendő az állatok etetésére. A szerkezeti aránytalanság következtében csökkent a ho- zam, a hatékonyság romlott. A rossz terme- lési struktúra gátolta a termelés növekedé—

sét. a többletértékesítéssel elérhető árkiegé- szítés megszerzését. A terv mozgósító ereje háttérbe szorult. A vállalatok anyagi érdekelt- sége akkor javult, ha sikerült —- legalább részben — elhárítani a kiegészítő tervfelada- tokat.

1981-től a szovhozok és a kolhozok 5 évre szóló (évekre bontott) egységes felvásárlási tervek alapján dolgoznak. Ezeket a termelési erőforrások (technika. műtrágya. növényvé—

dőszer és egyéb anyagok) központi készlet- ből rendelkezésre bocsátott mennyiségének terve egészíti ki. Ezenfelül (: szovhozoknál a beruházásokat. a béralopot és az elérendő nyereséget is megtervezik. A termelés mére-

STATISZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

663

tét, szerkezetét meghatározó hagyományos tervmutatókat (vetésszerkezet, állatállomány, átlagos hozamok) maguk a vállalatok dol—

gozzák ki felvásárlási feladatukkal összhang- ban. A falu társadalmi fejlődésével. szociá—

lis és kulturális helyzetének javításával kap—

csolatos intézkedések és a szakképzés ugyan- csak vállalati feladat.

A vállalatok árutermelésének aránya az eddig eltelt időszakban is javult. 1965 és 1979 között például a termelés 56 százalékkal nőtt.

a vállalatok árbevétele ugyanezen idő alatt 2.4—szeresére bővült. Ezt a folyamatot szán- dékozik gyorsítani az új felvásárlási rendszer.

A terven felül átadott gabona. ipari növény.

élő állat és tej után az alapárnál magasabb árat kapnak a termelők. Az alapárakot is növelték, főleg az eddig veszteséges vagy igen alacsony nyereségű termékekét (tej, vá- gómarha, vágósertés, burgonya). A kedvezőt- len termőhelyű vidékeken további áremelés- sel ösztönzik a gazdaságokat. Az állami fel- vásárló szerveknek eladott többlettermékért ——

amelyet a tizedik ötéves terv átlagához vi- szonyítva számítanak -— az ország egész te- rületén 50 százalékos felárat fizetnek. 1981- ben a felár mintegy 4 milliárd rubel bevételi többletet jelent.

A bérezési rendszert úgy változtatják meg.

hogy a kifizetett bér szorosan kapcsolódjék az előállított termék mennyiségéhez (minő- ségéhez). Jóllehet 1965 és 1975 között a me—

zőgazdasági kereset kétszeresére nőtt, és az egy munkanapra jutó kereset a kolhozokban 5.53, a szovhozokban 6.36 rubelre emelke- dett. a munka szerinti elosztás elve azonban nem érvényesült töretlenül. A béren felüli kiegészitő részesedés ugyanis a nyereségtől függött, és nem haladhatta meg a béralap 12 százalékát. Ez 1981-től két forrásból kép- ződik: a nyereségből és az előző ötéves át- laghoz képest elért többlettermékből. A vég- termékhez kötött bérezés a brigádszervezeten alapszik. A munkáskollektívák vállalják a fel- adatot, annak ellátásához megkapják a megfelelő eszközöket. és a feladat teljesíté- sétől függően részesednek a bérből és a

prémiumokból.

A termékarányos bérezés különösen a gé- pesített növénytermelésben foglalkoztatott bri- gádoknál máris igen kedvező tapasztalatokat hozott. A hagyományos munkaszervezethez képest 20 százalékkal nőtt a termelés, 15 szá- zalékkal csökkent az önköltség. 1980—ban azonban csak a vetésterület 8 százalékát mű-

velték ilyen munkaszervezetben,

A mezőgazdasági beruházások és az ága- zat anyagi—műszaki ellátásának eddigi rend- szerében is sok nehézség volt. Nem tervszerű a beruházások végrehajtása, és egyre drá- gul az építkezés. Az állatférőhelyek létesí- tése ma 3—4—szer többe kerül, mint 1965-ben, mert az épitőszervezetek a drágább. anyag-

igényesebb megoldásokban érdekeltek. lgy nagyobb a teljesítményük. termelékenységük és nyereségük. és emiatt nem vállalkoznak tatarozásra, felújításra, rekonstrukciókra. Ezen a helyzeten úgy kívánnak változtatni, hogy csak a kolhozok. szovhozok rendelkezésére bocsátandó objektumok kapacitását irányoz—

zák elő. és az irányító szervek a felelősek a beruházások maradéktalan végrehajtásáért.

A veszteségeket (betakarítási, tárolási, szál- lítási) a technikai ellátás javításával szándé- koznak csökkenteni. Az energiaellátottság 1.5- szeresére. a technikai felszereltség 1.4-szere- sére nő a mostani tervidőszakban. A teljes vertikumot egyesítő agráripari komplexumok kapják a mezőgazdasági beruházások egy- harmadát.

Korszerűsítést igényel az agrárípari komp- lexumot termelőeszközökkel ellátó ágazatok érdekeltségi rendszere is. Ezek ugyanis nem a fő feladat, a több és jobb termelőeszköz előállításában érdekeltek, hanem saját ága- zatuk jövedelmezőségének. hatékonyságának javításában. A mezőgazdasági termelőknek alig van beleszólásuk abba. hogy milyen ter- melőeszközöket vásárolnak. illetve használ- nak. A technika elöregszik, az új gépek tö- meges gyártásának megkezdése gyakran csak erkölcsi avulásuk után történik meg. A kemikáliák felhasználását fékezi. hogy a gyár- tás nem elegendő és összetétele sem meg- felelő. Emiatt 1980-ban például (: gabonafé- lék vetésterületének felén, a cukorrépa egy—

negyedén, a zöldségfélék egyharmadán nem végeztek vegyszeres gyomirtást. A beszerez- hető eszközök egyre'drágábbak. Csupán 1966 és 1972 között a traktorok motorteljesítmé- nyének egységére jutó ár 83 százalékkal nőtt.

a keveréktakarmányok és a férőhelyek ára 1,6—szeresére emelkedett. A folyamat azóta is tart, és növeli a mezőgazdasági termékek ön- költségét, szűkíti az újratermelés pénzügyi alapjait.

A tizenegyedik (1981—1985) ötéves tervben a mezőgazdaságra igen nagy feladatok há- rulnak. A szerző által vázolt intézkedések a tervfeladatok teljesítését segítik elő.

(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)

BALASSA B. :

AZ ÚJONNAN lPAROSODÓ FEJLÓDÖ ORSZÁGOK GAZDASÁGA

AZ OLAJVÁLSÁG UTÁN

(The newly industrializing developing countries after the oil Crisis.) —— Weltwírtschaftlíches Archiv.

1981. 1. sz. 142—193. p.

A tanulmányban vizsgált újonnan iparoso- dó országokban (Argentína, Brazília, Kolum- bia, Mexikó, Chile. Uruguay, India. Dél-Ko- rea. Szingapur. Tajvan, izrael, Jugoszlávia) az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1978-ban