Tyler, W.G.: A jövedelemeloszlás és a gazdasági fejlődés modellje

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

TYLER, W. G.:

A JUVEDELEMELOSZLÁS

ÉS A GAZDASÁGI FEJLÖDÉS MODELLIE (A model of income distribution and economic de—

velopment.) - Weltwírtschaftlíches Archív. 1973. 2.

sz. 321—336. p,

A jövedelemeloszlás és a gazdasági növe—

kedés összefüggéseinek vizsgálata már ecl—

dig is foglalkoztatta a szakembereket. Több konkrét példa és gyakorlati tapasztalat alap—

ján megkockáztatható az a vélemény, hogy például az importot helyettesíthető beruhá- zások folytán bekövetkezett gazdasági fej—

lődés és növekedés nem hat feltétlenül az egyenletes jövedelemeloszlás irányába; el—

lenkezőleg, a különböző fejlesztési progra- mok gyakran elmélyítik a jövedelemkülönb- ségeket és inflációt okoznak. Hasonlókép—

pen egyenlőtlen jövedelemeloszlás, illetve a jövedelemeloszlás fokozódó egyenlőtlensége lehet az eredménye különböző állami—pénz—

ügyi vagy adózási rendszabályoknak. Végül pedig a fejlettebb termelési technológia im—

portja gyakran nagymértékű munkanélküli—

séget, s ennek folytán belső vándorlást és munkaerő—tartaléksereg kialakulását vonja maga után,ami viszonta jövedelmek két fő komponensének, azaz a bérből és a nyere—

ségből származó jövedelmeknek azarányát egyre inkább a nyereségből származó jöveh delmek irányában tolja el. Mindezen okok folytán gyakran az a vélemény alakul ki, hogy a gazdasági növekedés és az egyenle- tes jövedelemeloszlás alternatívaként állnak szemben egymással: éppen a jövedelemel- oszlásnak (: nyereségek javára történő elto—

lódása okoz további tőkefelhalmozást és gaz- dasági növekedést. lgy mind a gazdasági nö—

vekedés, mind az egyenletes jövedelemel—

oszlás célfüggvényként szerepel, amikoris azt az optimális megoldást kell megkeresni.

amely bizonyos fokú gazdasági növekedés mellett viszonylag egyenletes jövedelemel—

oszlást tesz lehetővé és viszont.

Jelen tanulmány azt kivánja bizonyítani, hogy a ,,növekedés vagy egyenletes jövede- lemeloszlás" mint alternativa így mereven szembeállítva egymással túlságosan egyszerű- ' sítő megállapítás, amely nem is állja meg mindig a helyét. Sőt, a szerző inkább ahhoz a véleményhez csatlakozik, hogy a növeke—

dés lelassulását sokszor a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének a fokozódása okozza,

A szerző a kérdés vizsgálatát matematikai növekedési modell segítségével kísérelte meg. amely arra keres választ, hogy milyen körülmények közrejátszása esetén áll fenn a ,,növekedés vagy egyenletes jövedelemelosz—

lás" mint alternatíva, és mikor szab gátat a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége a további

gazdasági növekedésnek.

A modellben olyan gazdaságról van szó, amelyben kétféle áru, két termelőtényező és

969

a jövedelemszerzőknek két osztálya van, Az egyik áruiajta nagyon tőkeigényes és általá- ban a ,,gazdagok" (a nyereségből élők) vá—

sárolják; a másik árufajta kevésbé tőkeigé—

nyes és elsősorban a bérből élők fogyaszt- ják. A feltételezés szerint a tőkejavak kizá—

rólag a nyereségből élők tulajdonában van—

nak. A tőkejavak növekedése (ami ebben az esetben egyértelmű a nyereségből élők jö—

vedelemnövekedésével) a gazdasági növeke- dés teltétele. A szakképzetlen munkaerő kel—

lő mennyiségben rendelkezésre áll a fejlődő országban, s a foglalkoztatottságot kizáró- lag az határozza meg, hogy a gazdaság mi- lyen mértékben, illetve arányban állít elő tő;

keigényes vagy munkaigényes árukat.

A modell azonossági összefüggései a nem—

zeti jövedelmet, a megtakarításokat, a tőke és a termelés arányának növekedését hatá—

rozzák meg; funkcionális összefüggései ugyanakkor a jövedelemeloszlást, vagyis a nyereségből és a bérből származó jövedel- mek arányát (R), a tőkeigényes és a mun- kaigényes termékek arányát (GA,'GB ), vala—

mint az állótőke és az élő munka arányát (K/L) vizsgálják. A jövedelmek aránya a tel—

tételezés szerint az állótőke és az élő munka arányától, a kétféle termék aránya (tehát az árukereslet) a kétféle jövedelem arányától, mig az állótőke és az élő munka aránya a kétféle termék arányától függ. Nyilvánvaló hogy a három tényező alakulása igen szoros összefüggésben van egymással.

Az említett tényezők összefüggéseinek vizs—

gálata a Harrod-Domar-tipusú modellek ka—

tegóriáiban történik. A szerző első feltétele- zése szerint a jövedelem alkalmazkodik ah—

hoz a maximális termelökapacitáshoz, amely egyensúlyi növekedést tesz lehetővé. A vizs—

gálat eszköze a következő összefüggés volt:

ahol:

w— a jövedelemnövekedés aránya (i,/Y.

.dY/dt, ahol Y a nemzeti jövedel—

met jelenti);

a —— az aggregált megtakarítási együttható (S/Y; ahol 3 a megtakarításokat je—

lenti);

b -— külföldi tőkebeáramlás a nemzeti jö- vedelem százalékában, (M-X)/'Y, ahol

M az import és X az export;

k' —- a tőke és a termelés arányának nö- vekedése a gazdaságban.

A modell négy azonossági összefüggésén keresztül, amelyek Y-ra, a-ra és k'-ra vonat—

koznak, valamint az említett funkcionális ösz- szefüggések révén mind a, mind b és k' ala—

kulása a jövedelemeloszlástól (R) függ. Más

970

szóval a vizsgálat lényege dm/dR elemzése.

Ezt megelőzőleg célszerűnek látszik az a) három komponense (a, b és k' tényezők) és az R között (a jövedelemeloszlás) fennálló kapcsolat külön-külön történő vizsgálata.

Megállapítható, hogy mivel a tőkejavakkal rendelkezőknek ( a nyereségből élőknek) mind átlagos, mind marginális megtakarí- tási hajlandósága nagyobb. mint a bérből élőké. a jövedelemeloszlás erősen befolyá- solja a megtakarításokat. Az importot viszont.

azon felül, hogy függvényi kapcsolatban áll a nemzeti jövedelemmel. erősen befolyásolja az output összetétele, ami ismét a jövedelem- eloszlásban bekövetkező változásokra vezet- hető vissza. A modell alapfeltevése szerint ugyanis a kétféle jövedelemtulajdonosok kereslete más-más javakra irányul. Végül az is bizonyítható. hogy a tőke és a termelés aránya is a keresleti profil függvénye. A jö- vedelemeloszlás változásának a gazdasági növekedésre gyakorolt együttes hatását vi—

szont a következő összefüggés juttatja kife- jezésre:

§erw 1 do 1 db

—— is Al , . M .o,

dR *"k"aR ' K 'HR"* Ez "HR

Minthogy a a, b és k' tényezők vizsgálatai alapján

(reb 0151

do _ dbv __dW

igy a jövedelemegyenlőtlenség növekedése kétféle, egymással ellentétes hatást fejt ki.

A megtakarítások szerkezetében mutatkozó változás a jövedelemnövekede's arányát csök—

kenti, másrészt viszont a b tényezőn keresz—

tül ennek az aránynak a növekedéséhezjjáf rulhat hozzá (a külkereskedelmi hatás segit—

ségével); ugyanakkor csökkenti a tőke és a termelés arányának értékét. Az, hogy az el—

lentétes hatások közül melyik következik be, a paraméterek nagyságától függ. itt helyte- lenül hangsúlyozzák egyesek a megtakarítá- sok majdnem kizárólagos szerepét. Ahhoz.

hogy a .,növekedés vagy egyenletes jövede—

lemeloszlás" alternativája érvényesüljön, va- gyis dw/dR)O legyen. szükséges. hogy a megtakarítások hatása kiegyensúlyozzo az import. valamint a tőke és a termelés aránya oldaláról jelentkező hatásokat. vagyis ennek előfeltétele, hogy

do db

W ) aie" "** ^{gli. difi}

holott nyilvánvaló, hogy a k'—ban bekövetke- zendő változások különösen erős hatást gya- korolnak a növekedési arányra. Ha a dm/dR)D feltétel nem teljesül, az alterna—

tiva sem érvényesül. ha pedig dm/dR40, akkor a gazdasági növekedés jövedelem—

egye'nlőséggel párosul.

(ism.: Nyáry Zsigmond)

TÁRSA'DALOMSTATISZTIKA

A XlX. SZÁZADI TÁRSADALOM

(Nineteenth—century society. Essays in the use of auantitatlve methods for the study of social data.) Cambridge. 1972. University Press. 448 p.

XIX. században jelentősen megnőtt az angol állam érdeklődése a statisztikai ada- tok iránt. A kereskedelem, a vagyon. a há- borús potenciál iránti hagyományos érdek—

lődéshez sok új érdeklődési kör járult. Eb- ből születtek a népszámlálások, amelyeket lBOl-től tízévenként hajtottak végre. A nép- számlálások anyagának egy részét annak idem jén publikálták. ezek az adatközlések azon- ban annyira terjedelmesek, hogy általában kevés kutató vállalkozott részletes elemzé—

sükre. Emellett megvannak a népszámlálá- sok összeíróinak könyvei, vagyis az eredeti—

leg összeirt lapok egyénenként. családonként.

Az utóbbi -— név szerinti — anyag felhasz—

nálásánál nehézséget okoz az ún. ,,százéves szabály", amelynek értelmében a népmozgal- mi hivatal csak száz év elmúltával adhatja ki ezeket. Tehát csak az 1861—es és a ko- rábbi 1841., 1851. évi népszámlálások össze- írókönyveivel foglalkozhattak a kutatók e

könyv megírása idején. Azóta rendelkezésre áll az 1871—es népszámlálás is. (Az 1801——

1831 közötti népszámlálások összeirókönyve- it a harmincas években megsemmisítették.) Ezeket az adatforrásakat kevesen kutatták, mert feldolgozásuk nagyon időigényes és sok módszertani kérdést vet fel.

A jelen kötetben szereplő tanulmányok a népszámlálási és más statisztikai adatok fel—

használásának módszertani problémáival fog- lalkoznak. Ahol konkrét vizsgálati eredmé- nyeket közölnek, ezt csak szemléltetés céljá—

ból teszik. Ezért Wrígley, a kiadvány szerkesz- tője ezt a munkát csak szerény kezdetnek nevezi. amelyből azonban igen fontos ered—

mények származhatnak a társadalomtudo—

mányok számára. mert a XIX. századbeli Anglia társadalmi—gazdasági és demográfiai folyamatainak alapos számszerű megismerése révén módot adhat az iparosodás, a városia—

sodás folyamatainak, az emberek reagálásá- nak és az ezekkel járó gyors társadalmi vál—

tozásoknak a tanulmányozására.

M. Drake az 1801 és 1891 közötti népszám—

lálások történetét írja le. lsmerteti a kérdő—