Az ügyvéd elállási joga

Az ügyvéd elállási joga 33

Az ügyvéd elállási joga. Hosszú és változatos az ügyvédi dij jogszabályainak története kezdve a lex Cincián, mely még tiltotta, hogy az ügyvéd felétől dijat fogadjon el „ne quis ob eausam orandam pecuniam donumve acciperet", egészen napjainkig,, amikor már az ügyvédnek a dijhoz való joga elvi- leg vita tárgya nem lehet. Eltérnek azonban a felfogások az ügyvéd és fele között létrejött ügylet jogi természetére nézve.

A múltban általában képviseleti, ujabban inkább vállalkozási szerződésnek minősítik! (Dr. Wittmann Mór, J. K. 1918. 25.) Az utóbbi minősítés ellen főleg az szól, hogy a vállalkozó csak kivételes esetben (pl. ha a megbízó a szükséges közre- működést .megtagadja) mondhatja fel a szerződést, mig az ügyvédet ez a jog minden indokolás nélkül feltétlenül meg- illeti. (Ü. R. 41. §.)

Amit azonban a törvény egyik kezével gavallérosan ád, azt a másikkal alaposan megnyirbálja. Az Ü. R. 41. §. 3-ik bek. szerint u. i. a felmondásnak 30 napos határideje van, mely idő alatt az ügyvéd a képviseletet hiven vinni és a felet minden joghátrány ellen megóvni köteles.

A törvény tehát nem elállási, hanem csak egy 30 napra szóló felmondási jogot biztosit. Ez a jogszabály azonban a mai változott gazdasági viszonyok között kivétel nélkül nem állhat meg.

Az ügyvédet u. i. főleg az a veszély fenyegeti', hogy a 30 napi kényszermunka alatt a felmondott ügyben többrend- beli tárgyalás tartatik, itélet hozatik vagy a felebbvitel benyúj- tásának határideje jár le. Mindezen perbeli cselekmények nagy substratumu pereknél reá nézve igen jelentékeny illeték leró- vási kötelezettséggel járnak. Eltekintve attól, hogy a legtöbb esetben az is problematikus: vájjon a 30 nap alatt végzett munkájának dija megtéríil-e ? Az ügyvédi kar mai nehéz anyagi helyzetében még ezt a terhet is nem birja elviselni.

A megbízások felmondásának az esetek túlnyomó részé- ben az az oka, hogy az ügyfél fizetési kötelezettségének eleget nem tett. Nézetünk szerint az ügyvédet ilyen esetben nem felmondási, hanem rögtöni hatályú elállási jog illeti, bárminek is minősítsük az ügyféllel kötött jogügyletet.

Ugy a megbizási (amennyiben visszterhes), mint a Vál- lalkozási szerződésnél az ellenérték utólag fizetendő ugyan, ámde a törvény az ügyvédi megbízásnál kivételt tesz, ameny- nyiben a kéjszkiadások és időveszteség, valamint a jutalomdíj aránylagos fedezése céljából előleg követelésére jogosítja fel az ügyvédet. (Ü. R. 54. §.)

Ha az általános magánjognak a késedelemre irányadó szabalyai állanak a konkrét ügyletre is, az ügyvéd nézetünk szerint elállhat az ügylettől:

3

34 Régi ügyvédi kérdések

1. ha szigorúan határozott időpontra kötötte ki diját és az ügyfél késedelemben van, minden ujabb határidő kitűzése nélkül. (Ptkv. Bszöveg 927. §. második bek.)

2. Vagy ha az ügyfél a kért előleget nem szolgáltatja, -noha az ügyvéd erre határidőt tűzött ki néki. (U. o. harma-

dik bek.)

A 927. §. első bekezdésében foglalt érdekmúlás követ- keztében való elállási jogra az ügyvéd ethikai okokból nem hivatkozhatik.

Az elállás mindig ex nunc hat, vagyis fizetési késedelem okából történt elállás esetén az ügyvéd további 30 napig nem köteles ügyfelét képviselni. A 30 napi kényszerképviselet csak -más okból történt felmondás esetén áll.

A jogegyenlőségi eszmének követelménye, hogy az ügy- védet ugyanazok a jogok illessék, mint amelyek minden más jogalanyt a kétoldalú szerződésekből fakadó késedelem esetén megilletnek. Ellenkező felfogás oda vezetne, hogy rosszhiszemű kliensek anyagilag tönkre tehetnék jogi képviselőjüket.

Azoknak, akik Cato fehér tógájában a legnagyobb oda- adást és önfeláldozást követelik az ügyvédektől, ezek joggal válaszolhatják: „Vitám et sanguinem — sed avenam non!"

I f j . dr. Nagy Dezső.

Régi ügyvédi kérdések. A magyar ügyvédi közélet ural- kodó ' problémái régi keletűek. Félévszázad óta ugyanazonosak.

Világkatasztrófák zajlottak le. Ami lehetetlennek látszott, bekövetkezett, — még súlyosabbra fordult az ügyvédség hely- zete, — de évtizedes törekvéseink még parányival közelebb sem jutottak megoldásaikhoz.

Ezen eredménynélküliség annál csodálatosabb, mert a kari közvélemény érdeklődésének ereje állandóan napirenden

tartja régi óhajainkat.

így'például mióta van már szőnyegen az ügyvédi dijak szabályozásának kérdése? Hány évtized óta ismételik jogi szaklapjaink cikkei, gyűlési felszólalások tömegei azon kéré- sünket, hogy az ügyvédi dijkérdés intézményesen rendeződjék, hogy legyen olyan díjszabásunk, melynek tételei alsóbirósá- gainkat, felsőbíróságainkat, a törvény vagy rendelet erejével -kötelezzék ?

Ezen kötelező erejű rendezés helyett ma is azt látjuk, hogy különösen felsőbíróságaink előtt a díjmegállapítások tel- jesen ötletszerűen, találomra történnek, sem a peres érdek nagyságához, sem a végzett munka minőségéhez és mennyi- ségéhez nem simulnak, ugy hogy az egész dijmegállapítási gyakorlat azt a benyomást kelti, mintha az igazságszolgálta- tásnak ezen része olyan mellékes lenne, melyre sem időt, sem fáradságot áldozni, nem volna érdemes.