4. SZ. 5. EZER. ÁRA 30 FILLÉR

4. SZ. 5. EZER. Á R A 3 0 FILLÉR

A Galilei Füzetek célja a term észettudom ányok, a társad alo m tu d o m á­

nyok, a m o dern filozófia eredm ényeinek nép szerű ism ertetése. E lső­

sorban azt az ism eretanyagot igyekeznek felölelni, m elyet a középiskola h ián y o san vagy elferdítve közöl vagy teljesen elhallgat.

A Galilei Füzetek m inden egyes sz ám a v alam ely ism eretkör b evezető, összefoglaló tájék o ztató ját a d ja és alkalm as to v áb b i b e h a tó b b speciális tanulm ányok előkészítésére.

A Galilei Füzetek egyszerű, világos, vonzó m o d o rb an v a n n a k Írva.

3 2 —64 lapnyi terjedelem ben, 2 —3 füzetenként jelennek m eg, úgy hogy lehetőleg m inden h ó n a p ra egy szám m egjelenése essék.

E gyes szám ára 30 fillér.

A z eddig m egjelent fü z e te k : 1. A történelmi materializmus I. (ism erte­

tés). Irta dr. F azekas S ándor és dr. Székely A rtur. 2. A származástan mai állása. Irta dr. K en d e Zsigm ond. 3. A vallás keletkezése. Irta dr. R ubin L ászló. 4. A z uj világszemlélet. Irta dr. L óránd Jenő. A gyűjtem ény leg­

közelebbi szám ai a kővetkező kérdésekkel fognak fo g lalk o zn i: A törté­

nelmi materializmus II. (értékelés és kritika). Biológiai alapfogalmak. Bevezető a közgazdaságba. Ezenkívül az alább felsorolt tárgyakról szóló fű zetek ki­

a d á sa v an terv b e v é v e :

I. A term észettu dom án yok k öréb ől.

A biológia fon to sab b problém ái.

V itaiizm us és m echanizm us.

A célszerűség a term észetben.

A z em beri test szerkezete, m űködése.

A baktérium ok világa.

N em i betegségek.

A z em b er egyéni és faji fejlődése.

A tu d om ányos terem téstörténet.

A föld fejlődése.

A z energetika elem ei.

A z energia körforgása.

A z anyag szerkezete.

E lektrom os sugárzások.

( R adioaktivitás.

A kém ia jelentősége.

A z élet keletkezése.

II. A sz o cio ló g ia k öréb ől.

Bevezető a szociológiába.

A z em beri társadalom kialakulása.

T ársad alm i fejlődés.

A z em beri gazdálkodás fejlődése.

A tőkés term elés.

A m unkásm ozgalm ak és a szocia­

lizmus.

A család fejlődése.

A z állam . A nőkérdés.

F ejezetek a m agyar történelem ből a történelm i m aterializm us m eg­

világításában.

Fejezetek a világtörténelem ből a történelm i m aterializm us m eg­

világításában.

III. A vilá g sze m léleti ism eretek és a filo z ó fia k öréb ől.

Filozófiai alapfogalm ak.

A régi filozófia kritikája és újab b irányai.

A lélektan ú jab b irányai.

T e st és lélek.

D eterm inizm us és indeterm inizm us.

Lélekelem zés.

A m onizm us.

M o d em bibliakritika.

A vallás m int világszem lélet.

A tu d o m án y o s világszem lélet.

A tu d o m án y kialakulása és fejlő­

dése.

A. tu d om ányos m ódszer.

A cél és okság kritikája.

A term észetbölcselet elem ei.

I, V„ Síéctienyi-utca 10. sí. Telefon 40— 09.

LÓRÁND JENŐ

VILÁGSZEMLÉLET

BUDAPEST, 1913

A HALADÁS KÖNYVKIADÓ- VÁLLALAT KIADÁSA

A z em b ern ek az az ősrégi törekvése, hogy a m in- d en ség rő l átfogó szem léletet alkosson, a m últ század első n e g y e d é b e n n y u g v ó p o n tra jutott. A bölcselet, m iu tán é v e z red ek en át h asztalan k ísérelte m eg újra m eg újra az egységes és ellentm ondásnélküli világ- szem lélet k iép ítését, csüggedten visszavonult. A tu d o ­ m án y , a ré sz le tk u ta tás — a technika, csodás fellen­

d ü léséb en n ag y szerű igazolást n y erv e — d ia d a lm a sa n h a la d t előre s az em beriség az átfogó p ro b lém ák h e­

ly ett a té n y e k leirása felé fordította érdeklődését.

Á szá z a d vége azo n b an fordulatot hozott. M aga a szétfolyó s a részletek m érhetetlen tengerébe m erülő tu d o m án y o s b ú v árk o d ás v etette fel a távolálló k u ta ­ tási te rü le te k ö sszek ap cso lásán ak és ezzel az átnéze- tes, a n agy összefoglalások problém áját. É p p e n a tu ­ d o m án y legnag y o b b jain ak tu d a tá b a n lép fel legelőször k én y szerítő erővel a szükség, hogy sokfelé ágazó ism ereteink v ég telen szövevényére egységes és tiszta n éző p o n to k reflektorával világítsunk rá. Így éled uj életre n ap ja in k b a n a bölcseleti g o n d o lk o d ás: a világ­

k é p k eresése. E m élységes em beri igyekezetnek so rs­

fordulásáról tájék o ztat ez a kis füzet.

3

R ichard A v en ariu s kétféle g o n d o l­

k o d ást k ü lönböztet m eg. A z egyik arra való, hogy általa k ö n n y eb b en elég íth essü k ki szükségleteinket. A tén y ek k el foglal­

kozik, ezek et és összefüggéseiket vizsgálja, m eg a k a rja jósolni őket, hogy alk alm azk o d h assu n k hozzájuk. Ilyen a k ö zn ap i gondo lk o zás s a tu d o m án y o s részletk u tatás is. A z értelm i fejlettség bizonyos fokán azo n b an a gondolkozás m ag a is szükségletté válik. G o n d o la ta in ­ k a t n em csak az egyes tén y ék h ez ak arju k alkalm azni, h a n e m egym áshoz is. E z a másik g o ndolkozás re n d e t a k a r terem ten i összes g o n d o latain k között s p illan tá­

su n k m ost m án nem az egyes tények, h an em az egész m indenségről való g o n d o latain k összessége felé fordul.

Ez a gondolkozás, am ely n em az egyest, h an em egy­

szerre az összességet sz e m lé li: a bölcselet.

A köznapi, gyakorlati gondolkozás fe la d a ta it úgy old h atju k m eg leg­

egyszerűbben, h a a k ö zn ap i, a g y a­

korlati állásp o n to n állunk velük szem be. „Itt v a n eg y ­ felől a világ a b enne lévő dolgokkal, itt v ag y o k m ásfelől én s én szem lélem , vizsgálom ezt a világot.“ Ez a m a g a ­ tartás é p p e n olyan term észetes, m int am ilyen kielégitö.

D e am i a gyakorlati em ber m agától értetődő állás­

pontja, az ép p e n nem term észetes k iin dulópontja eg y ­ úttal a bölcselőnek is. C sak a részletek et vizsgáló gyakorlati em ber állhat az „En szem lélem a v ilág o t“

p rak tik u s álláspontján. A bölcselőnek, az eg y etem esen szem lélőnek egyszerre kell m indenre, te h á t az egész

„világ“-ra és az egész „ é n “-re is, sőt m in d k ettő re együtt és egyszerre figyelm ét irányítania.

E zzel az egyszerű m egfontolással az ú g ynevezett „bölcseleti n e h é z sé g e k “ közös forrásához ju to ttu n k el. M ert az összes eddigi bölcseleti ren d szerek h allg atag o n

A régi bölcseleti rend­

szerek alapvető hibája.

A közember és a bölcselő álláspontja.

A közönséges és bölcseleti gondolkozás.

é p p e n ebből a naiv álláspontból in dultak ki, hogy

„én szem lélem a v ilág o t“. E bből az álláspontból az u tá n v aló b an szükségszerűen v ető d n ek fel a régi filozófia problém ái. H a „én“ szem lélem a világot, h a „én“ ak aro m m egism erni azt a rendet, am ely b en n e uralkodik, ak k o r előbb m eg kell kérdeznem , mi az az „én“, k ü lönben egy ism eretlen, az „ é n “, m indig b en n e fog m arad n i szám ításaim ban. „Gnothi se autón“, m eg kell ism ern ed m ag ad at, m ielőtt a világot m eg­

ism erh etn éd , tu d n o d k e ll,r hogy eg y á lta lá b an k ép es vagy-e a m egism erésre ? E s m elyik m ár m ost az az

„ é n “ , am ely az én „én e m e t“ „ m eg ism erh etn é?“ D e m it jelent m ag a az, hogy „m eg ism erés?“ H o g y an felel­

jek erre a k érd ésre, m ikor m ég sem m it sem tudok, hisz a világ m egism erését az „ é n “-től tettem függővé, ezt p e d ig nem ism erem ? S ha m égis abból indulok ki, hogy k ép es v ag y o k m egism erésre, ak k o r mi k é ­ p esít rá ? M indent m egism erhetek-e, v agy h atárai v a n ­ n a k a m egism erésem nek ? H ely esen ism erem -e m eg a d o lg o k at v agy torzitva, esetleg csak eg y o ld alú an ? A tu lajd o n ság o k at és m eg jelen ések et ism erem -e m eg csu p án , v ag y a dolgok „lén y eg ét“ is? Á rn y é k á t látjuk-e csak a világ n ak v agy felfoghatjuk a dolgokat „m aguk- b an -v a ló sá g u k b a n “ is ?

A régi bölcselet csődje. K ár volna folytatni vagy részletezni a k érd ések e sorozatát. É p p en ele­

g en d ő ez ahhoz, hogy alkalm azzu k rá W . W in d elb an d , a régi filozófia egyik kitűnő hívének keserű v a llo m á s á t:

. . m ig m ás tu d o m án y o k b an , m ihelyt azok a rap- s/.odikus k e z d e te k u tá n m ódszeres biztonságot n y er­

tek, az ism eretek n y u godt felépítése a szabály, m elyet c sak időről-időre szak it m eg lökésszerű ú jrak ezd és, a filozófiában fordítva, a kivivottnak h á lá s továbbfejlesz­

tése a k övetők által kivétel és a filozófia v alam ennyi n ag y ren d szere az újból form ulázott felad ato t ab oüo

5

kezdi m egoldani, m in th a a többiek nem is léteztek v o ln a .“ A régi bölcselet csődje h an g o san beszél e tárgyilagos sorokból. V essü n k m égis egy pillan tást azo k ra a h a sztalan kísérletekre, am elyekkel a régi filozófia e neh ézség ek et le a k a rta küzdeni. G y ő z e ­ d elm esk ed n i felettü k nem lehetett, h á t m eg kellett kerülni őket. A z összes k é rd ések re felelni leh etet­

len volt, m eg kellett egyném elyikükről feledkezni.

A bölcseleti ren d szerek egész serege v aló b an csu p án ab b an különbözik egym ástól, hogy m á sk ép p kerülik m eg a neh ézség ek et és m ás k é rd ések en sik lan ak szótlanul át.

N ehézséget tám aszt a „Világ“ s az

„én“ szem beállítása és nem tudom m e ­ lyiknek m egism erésén kezd jem ? L e kell tag ad n i az egyiket s m egszűnt a problém a, hogy m elyikkel kezdjem . „C sak a fa létezik, am elyet látok, én n e m “, m o n d ja a re á lista ; „ é n “ csakis „é n “ létezem , a fa létem nek csak egy vetülete, m o n d ja az ideálista.

S hogy igy szeren csésen m egfeleltek a saját m aguk által feltett fogas k érd ések re, n em tő rö d n ek többé azzal, hogy m eg o ld ásaik a k ö zem ber szá m á ra eg y e n ­ lően elképzelhetetlenek. N ehezebben m en t a n n a k a n eh ézség n ek a m egkerülése, am ely a g ondolkodás, álta lá b a n a „lelkijelenségek“ elhelyezésével volt k a p ­ csolatos. N agyon k o rán v ető d ö tt fel a p ro b lém a, hogy fennáll-e v aló b an az „é n “ k ettőssége. „ T e s t“ és

„lélek “ egym ástól különböző létezök-e ? A k érd és m ég bonyolódik azzal, hogy a k ettő sség az „é n “-en kívül a „világ“-ban is felüti a f e jé t: „erő “ és „tö m eg “ v agy „szellem “ és „ a n y a g “, igy alakul itt a p ro b lém a, V álasztan i k e lle tt: elism erni a kettősséget s igy azon uj, m eg o ld h atatlan p ro b lém a elé jutni, hogy a k ettő közül m elyikből induljunk ki, vagy itt is letagadni az egyik létezését, am i első p illan atra job b n ak is látszik.

A régi bölcselet megoldásai.

A z első állásp o n to t, az ú g y n ev ezett dualizmust legsike­

reseb b en a tételes v alláso k képviselik. A szellem nek v ag y lélek n ek legfőbb foglalata „Isten“ , am it róla tu d ­ h a tu n k saját k in y ilatk o ztatása, a „világ“, az anyagi (testi) dolgok összesége, en n ek alap ján m egism er­

hető. A racionális (ok- v agy észszerű) hit s a dualizm us m in d en egyéb fajtája ab b an a k ilátástalan circulus vitio su sb an forog, hogy a kétféle v alóság m egism eré­

séb en m elyikből kell kiindulni? A z az állásp o n t vi­

szont, am ely ta g a d ja a létezők kétféleségét, ism ét v á la sz th a t kétféle monizmus k ö z ö tt: csak anyagból v ag y csak szellem ből, erőből állhat szám ára az „ é n “ s a „világ“. A z első, a m aterialista súlyos helyzetben v an, m időn an y ag i dolgokból kell m ag y arázn ia az

„érzék ietek k e le tk e z ését“. M a m ár m osolyt k eltenek az ilyen m egoldások, m int: „A gondolkodás é p p oly v á la d é k a az agy velőnek, m int a vizelet a v e sé n e k “ . D e é p p o lyan hiú kísérlet a „lelkiélet“ tényeit, első­

so rb an az „érzék ietek et“ úgy m agyarázni, m int az agyvelő reakcióit a külvilágnak az érzékszervek és id e g p ály ák közvetítésével történő beh atásaira. N em k ev ésb é k ilátástalan azon b an a m ásik m onistának, a sp iritu alistán ak igyekezete, m ikor a józan k ö zem ber­

n ek csu p a finom, m egfoghatatlan szellem i vagy lelki ténynyé, p u sz ta érzékletté ak arja varázsolni a szilárd, kézzel n agyon is biztosan fogható „ an y ag i“ létezőket.

C sak a két legfontosabb pro b lém át ra g a d tu k ki a neh ézség ek n ek am a sere­

géből, am elyet az a k ije le n té s : „én szem lélem a v ilág o t“ rejt m agában, de m ár ennyi is elegendő, hogy a gondolkodás valóságos útvesztőjét ism erjük fel m ögötte. É v ezred ek en át kóborolt b enne a legfejlettebb em beri gondolat s csak té v u tak ra talált, am ely ek z sá k u tc á k b a vezették. A szab ad b a vezető u tat egyik sem találta m e g ; különböző u takon járók,

7

тмяттятщттчятмт

A régi bölcselet útvesztője.

> w м т «wr

eg y m ást m egvetök végül m indig u g y an ab b a a szikla­

falba ü tköztek bele.

A z itt k ö v etkező fejtegetések m eg sem kisértik, hogy A ria d n e fo n ala­

k én t szolgáljanak a labyrinthusban, han em ki fogják m utatni, hogy ez a labyrinthus nem létezik, rossz álom kép csupán, am elyből n em kijutni, h an em csak felébredni kell. H o g y n ap fén y re jussunk, nem kell bolyonganunk, m ert az ú tv esztő tű n ik el előlünk. A z a nagy szerű kritikai g o ndolatrendszer, m ely ezt a m egoldást lehetővé teszi, Ernst Machtól, m inden idők egyik legm élyebb gondolkodójától ered.*

M ielőtt azo n b an en n ek ism ertetésére térn én k át, egy kis k erü lő t kell tennünk, foglalkoznunk kell egy lá t­

szólag az előbbiekkel össze n em függő problém ával.

Ez a p ro b lém a a következő :

K épzeljünk el egy em bert, aki a jelen p illan atig nem volt érzék szer­

veinek b irtokában, illetve érzékszervei egész az ad o tt p illanatig so h asem m ű ködtek. A z illető te h á t nem látott, nem hallott, nem tapintott, nem Ízlelt, nem észlelte az idő m ú lását, nem érzett sem m eleget sem hideget, szóval nem volt eddig eg y etlen érzéklete sem , nem tu d o tt te h á t sem ö nm agáról sem a világról sem m it sem . K ép zeljü k m ár m ost el ezt az em bert egy elő ttü n k jól ism ert környezetben, p éld áu l a szo ­ b á n k b a n s a p ro b lém a igy a lak u l: h a ez az em ber

* Ernst Mach nem vallotta m agát bölcselőnek. M int term észettu d ó s a tu d o m án y o k á ltalán o sab b és ú g ynevezett határp ro b lém áiv al foglalko­

zott s ezeknek m eg o ld ását k isértette m eg. A z e helyen ism ertetett g o n ­ d o latm en etet „A nalyse d er E m p fin d u n g en “ cim ü m üvének főleg első,

„ A n tim etap h y sisch e V o rb em erk u n g en “ cim ü fejezetében fejtette ki legvilágosabban. Foglalkozik velük k ét tu d o m án y tö rtén eti m u n k á ja :

„Die M echanik in ihrer E ntw icklung“ és „Prinzipien der W ä rm e le h re “ utolsó fejezeteiben, to v á b b á tudom ányelm életi és ism eretkritikai m ű ­ vének : „E rkenntnis u n d Irrtum “ -nak elején.

E gy különös probléma.

A nehézségek gyökeres megszüntetése.

é p p oly különös m ódon, ahogy eddig m eg volt fosztva érzék szerv ein ek h aszn álatátó l, egy p illan at alatt ezek ­ n ek b irto k áb a ju t; lát, hall, tap in t, szagol, ízlel, teret, időt érzékel, h ő érzete tá m a d stb., m i az am iről ez az em b er tu d o m ást vesz ab b a n a szobában, ahol vele egyid ejű leg tartó zk o d u n k ? V ájjo n u g y an azt látja-e am it m i? F alak at, ajtókat, ablak o k at, bútorokat, dísz­

tárg y ak at, szem ély ek et és önm agát? V ag y valam i eltérőt, esetleg lényegesen m ást? E gészen bizonyos, hogy m in d ezen tárg y ak ró l en n ek az em bernek tu d o ­ m á sa nem lehet, h an em csakis arról tu d h at, am it érzék ­ szervei „k ö zv etlen ü l“ m u tatn ak . T u d a tá b a n teh át sem

„ tá rg y a k “, sem a sa já t „ é n “-je nem léteznek, hanem csak szinek, fények, hangok, terek, hőfokok, nyom ások, érzések, a k arato k , hangulatok, indulatok stb. E z az em b er teh át egészen m á sk é p p tu d ja az őt körülvevő tén y ek et, m int mi. P ed ig ez a különösnek képzelt em b er nem is agyrém , p u szta visszaélés k ép zelő teh et­

ségünkkel, h an em egy m in dnyájunk által ism ert, sőt átélt á lla p o tn ak egy kissé eszm ényesitett m egszem élye­

sítője. H á t nem közeliti-e m eg az ép p en m egszületett csecsem ő en n ek a képzeleti em b ern ek tu d atát? H a eltek in tü n k azoktól a n ag y o n is hom ályos testi érze­

tektől, am ely ek talán m ár az an y am éh b en is jelen t­

k eznek, n em áll-e szinte ideális egyszerűségében az a m in ta előttünk, am ely et az im ént fan tázián k alk o ­ to tt? D e h a igy van, ak k o r ez annyit jelent, hogy eg y k o r m in d an n y iu n k n ak a m aitól gyökeresen eltérő tu d a tu n k volt s eltelt életünk folyam án kellett helyébe kialak u ln i a n n a k a m ásiknak, am ely testek so k a sá ­ g á b a n és válto zato sság áb an szem léli a „világot“ és helyezi ezzel szem be „ é n ü n k et“.

A csecsem ő előtt nagy káosz tátong, am elyben különböző szinek, hangok, kiterjed ések , nyom ások, s ezekhez fűződő

A csecsemő szemlélete.

9

érzések, a k a ra to k stb. h u llám zan ak m in d en rend és összefüggés nélkül. Szó sem lehet m ég ek k o r te ste k ­ ről, de m ég a sa já t testéről sem , m int ahogy különös volna em lékezés és k é p z e te k hijján a csecsem ő egyéniségéről is beszélni. A za v a r azo n b an m ég fokozódik azáltal, hogy ez a káo sz nem nyugszik, h a n e m szüntelen kavarog. M ás, h a világos van, m ás, h a beesteledik. E gy csillár felgyujtása felforgat m in ­ d e n t: m eg v álto zn ak a színek, uj térbeli részletek láth a tó k stb. É p p úgy m egváltozik m inden, h a a csecsem ő helyzete m ás lesz: h a p éld áu l a k ályhától az ablakhoz viszik, uj zű rzav ar veszi körül. Mi k ö n n y en segítünk m ag u n k o n ; nem engedjük, hogy ezek a jelen ték telen „k ö rü lm én y ek “ m eg zav arják tu d atu n k at, mi ugyanazokat a tárgyakat látju k változott h ely zetü n k b en is s azt m ondjuk, hogy u g y an azt az asztalt látjuk, csak egyik helyzetből ilyen ala k ú n a k

„tűnik fe l“, m ás helyzetből oly an n ak . D e m it tegyen a csecsem ő, aki m ég nem ism er tárg y ak at, aki nem k ap c so lh a tja a folytonos v álto záso k at n a g y jáb an állan­

d ó k n a k v ett fogalm akhoz, aki a csillár felgyujtásakor nem m o n d h atja, hogy m ost látja az asztal b arn a színét, h an e m csak annyiról tu d h at, hogy tö b b változás m ellett egy b a rn a szin is m egjelent.

É ljük bele m ag u n k at egy pilla­

n a tra a csecsem ő helyzetébe, an n a k prim itiv tu d a tá b a és pró b álju k igy a k á r a legegyszerűbb té n y e k e t is leszögezni.

A legnagyobb zav a rb a jutunk. Nem találunk fix ponto­

kat, amelyekhez bármily kezdetleges megállapításokat is fűzhetnénk. N agy, fárasztó zav ar a világ, ahol nincs nyugvópont, nincs m egpihenés. M ilyen m ás a mi v ilá g u n k ! Ü lök dolgozószobám ban, ah o v á nem h a lla t­

szik be sem az utca, sem a szom szédok lá r m á ja ; n em v álto ztatja sem m i sem h e ly é t; csen d esen és

A csecsemő és a felnőit tudatának ellentéte.

m o zd u latlan u l ülök. M inden v á lto z a tla n : lebocsátott red ő n y ö k m ögött v illan y lám p ám egyenletes fénye árad szét. H a g ondolataim at, em lék k ép eim et k ik a p ­ csolom , v á lto zatlan m inden, m ég az idő sem folyik.

E gyszerre zav ar tá m a d a villam os k ö zpontban, lám p ám kialszik. N em tö rtén t sem m i k ü lö n ö s : k ialudt a lám pám . D e k ép zeljü k bele h elyzetem be a csecsem őt, m ilyen m ás lesz a m a g atartása. S irva fak ad s van o k a rá, m ert sz á m á ra az egész világ m egváltozott.

N em a „lám p a a lu d t k i“, h an em az a szép érd ek es fényesség tűnt e l ; o d alettek azok a folyton játszó, rövidülő és h o sszab b o d ó sugarak, am elyek a fén y es­

ségtől a szem éig é r te k ; eltű n t az a sokféle szin, am ely a szo b á b a n szétszó rtan ragyogott feléje, eltű n tek a furcsa v ag y m egszokott alakok, eltűnt a sim a lapok tü k rö z é se : eltűnt m in d en am i kocsijából az egész világot jelen tette n e k i !

H a a fentiekben kissé erőszakoltan

Tudatunk

nyugvópontjai. éleztük is ki a felnőtt és a csecsem ő közti különbséget, lényegében az m égis fennáll. A mi gondo lk o zásu n k n ak , általáb an tu d a tu n k ­ n a k nyugv ó p o n tjai v a n n a k : a testek, a tárgyak, am ely ek h ez a tö rtén ések et, illetve azok m eg állap itását füzzük. E zek a csecsem ő tu d atáb ó l h iá n y z a n a k ; ebben rejlik a kettő legfontosabb különbsége. H a teh át m eg a k a rju k m ag y arázn i, hogy m égis m ik ép p en fejlőd­

h e tett egyik a m ásikból, ak k o r azo k n ak a tényezőknek szerep ét kell m egism ernünk, amelyek e nyugvópontok kialakulását lehetővé tették.

T u d a tu n k b eren d ezése kezdettől fogva olyan, hogy csak azt ta rtja m eg, am i h u zam o san tart, vagy am i ism étlődik.

A lelki élet két alapvonása.

Szigorúan véve azo n b an sem m i sem állandó és sem m i sem is m é tlő d ik : gondos vizsgálat m indig kiderítheti, hogy a legcsekélyebb időm úlás alatt a legállandóbb-

I I

n ak tarto tt is kissé m egváltozik és a leghivebb ism ét­

lő d és sem teljesen hü. T u d a tu n k is beéri a viszonylag állan d ó v al és azzal, h a egy tén y szigorúan v ett m eg­

ism étlődése h ely ett egy m ásik, tőle csak elenyészően különböző köv etk ezik be. így van, hogy az egyszer bizonyos k ö rü lm én y ek között észlelt tén y t változott k ö rü lm én y ek k özött is keresni szoktuk, ragaszkodunk hozzá. Inkább elnézzük, sőt elfedjük a kisebb k ü lönb­

ségeket, sem hogy a változott viszonyok között le kelljen m o n d an u n k a m egszokottról.

P ró b álju k m eg a lelki életnek ezt a k ét ala p v o n á sá t a csecsem ő tu d a tá b a n nyom on kisérni. K é p ­ zeljük el a m ag a m egszokott környezetében, am int előtte a „ z ű rz a v ar“ esem én y ei lejátszódnak. R övidebb- hosszabb idő a la tt észre kell vennie bizonyos jelen ­ ség ek n ek az együtt fellépését s főleg huzam os együtt- m a ra d á sá t. K ocsijának alakja, különböző színei, fogása, v ilágosságban túlnyom órészt eg y ü tt lépnek fel s h u za­

m os ideig — b esö téted ésig — együtt is m arad n ak . A kev ésb é tü n ék en y elem eknek (érzék ietek n ek ) több ilyen állandó jellegű k om plexum a alakul ki előtte s h a m egszo k ása ezeket az elem ek et bizonyos körülm ények k ö zö tt eg y ü tt találni, elég erőssé lesz, ak k o r m ár az sem zav arja m eg, h a bizonyos m érték b en változott v iszonyok kö zö tt egyik v agy m ásik elem eltűnik, kicserélődik, v agy egy uj csatlakozik a m eg szo k o ttak ­ hoz. E z a leírás azonban csak a kom plexum kép ző d és m ó d szerét a d ja m eg, hogy tényleg m ely k ap cso lato k szilárd u ln ak m eg és d o m b o ro d n ak ki, szóval a k i­

választást, egy m ás tényező szabályozza.

E gész lelki életünk k ö zpontjában az ö röm keresés és fájdalom kerülés á l l ; ak arato s és ösztönszerü cselekvéseink legfőbb irányitója ez. G o n d o latain k a legegyszerübbek-

Örömkeresis és fájdalomkerülés.

E lelki tényezők szerepe a csecsemő tudatában.

12

töl a leg b o n y o ló d o ttab b ak ig ezen igyekezet k im utatható h a tá s a a la tt k ép ző d n ek . A gyerm ek tu d a tá t p edig szinte kizárólag ez irányitja. K épzeljük el a kis gyerm eket, am in t m ár e lh ag y h atja kocsiját s első csúszkáló, n ég y k ézláb m o zd u latait teszi. E gész uj világ tárul eléje. M egváltozik a tér, m ert helyét v á lto z ta th a tja b e n n e ; igy az a tér, am elynek eddig jó részt csak szem lélője volt, tapintó körébe ju t s az élm én y ek egy m erőben uj so ra nyílik m eg előtte, de eg y ú ttal a v eszély ek n ek s a fájd alo m n ak addig csak igen kis részb en ism ert serege is. A p ad ló sárg a színén veszély telen ü l csú szh at tova, ám egyszerre a fején érzett kellem etlen fájdalom ak asztja m eg. F áj­

d alm a k em én y tap in tási, illetve nyom ási, k erek térbeli és b a rn a szinü érzék ietek k el lép egyidejűleg fel. Mi m in d ezt ö sszev o n v a „asz ta llá b n ak “ nevezzük, a k is­

g y erm ek szá m á ra c su p án egy fájdalm as érzéssel k a p c so ­ latos érzéklet csoport, am ely n ek elem eit é p p en a fájdalom érzése fogja össze k ap cso ln i s a jö v ő b en elegendő lesz a fájd alo m ra való em lékezés is, hogy e n éh án y elem eg y ü tt éljen a tu d a tá b a n , eg y ü tt lássa, együtt keresse őket. H a eg y ik et-m ásik at észleli, a többi fellépését is várja. H aso n ló ö sszefoglalásokat hoz létre az öröm érzése is. A z a kellem es érzés, am ely eltölti, h a a tejesüveg k a u csu k szo p o k áját szájáb a veszi, ráirányítja figyelm ét ez érzéssel k ap cso lato s egyéb érzékietekre, m int az üveg alak ja, fogása, a b en n e lévő m ozgó feh ér­

ség stb. úgy hogy idővel elég ezek egyném elyikének észrevétele, hogy az éhsége m iatt siró csecsem ő bol­

dogan íecsen d esed jék ab b an a biztos tu d atb an , hogy a m eg szo k o tt alak k al s a b en n e m ozgó fehérséggel k a p ­ cso latb an az ism ert kellem es érzés is m egérkezik.

M élyebben átgo n d o lv a ezeket a tényeket, rá kell jönnünk, hogy v ég ered m én y b en a létfentartás az,

A z elemek kapcsoló­

dásának végső alapja.

13

am ely szükségszerűen hozza létre az eleinte össze*

függés nélkül észlelt érzékleti elem ek k ap cso ló d ását.

M ert csak igy ó v h atju k m eg m ag u n k at a fájd alo m ­ tól, sőt a létü n k et fenyegető veszedelem től, csak igy tu d ju k kielégíteni életszükségleteinket, elsősorban a táp lálk o zásét, am elyhez éppen ség g el nem elegendő m a g a a táp lálk o zás ö sztöne s az a kellem es érzés, am ely azzal kapcsolatos. Szinéről, alakjáról, fo g ásá­

ról stb. v ag y ezek együttes jelenlétéből kell felism erni táp lálék ain k at, k ü lönben úgy já ru n k m int a gyerm ek, aki p a ra z sa t ak a r a szájáb a venni.

E zek a tén y ező k tehát, am elyek egyrészt m ódszert szo lg áltatn ak a k o m p lex u ­ m ok k ép zésére, m ásrészt az ezek k iv álo g atásán ak elvét adják, azt ered m ényezik, hogy az érzék ietek ­ n ek az a zű rzav ara, m ely a csecsem őt körülveszi, la ssa n k é n t rendeződni kezd. A z érzék ietek n ek n agy ten g eréb en több p o n to n is k ristály o so d ás indul m eg.

É rzékleti elem ek ta p a d n a k egym áshoz s együtt látjuk, együvé szám ítjuk őket. így a lak u ln ak ki tu d ati é le ­ tünk nyugvó p o n tja i: a tárgyak, a testek. A m egszokás, az életszü k ség letek kielégítése s a többi m otívum késztetik tu d a tu n k a t arra, hogy észrevételeinket az elem ek szövevényéből kiem elkedő, á llan d ó k n ak v ett kom plexum okhoz füzzük. A m in t ez a k ristály o so d ás­

hoz haso n líto tt folyam at m egindul, c sak h am ar teljes eredm ényre jut. A z egész világ csu p a ilyen n y u g v ó ­ pontból áll. K ivülök m ár sem m i sem történik. N em szinek v áltoznak és tű n n ek el, h an em az asztal színe változik m e g ; nem egy hengeres térfogat, egy b a rn a szin és egy n y o m ásérzet tű n t el, h an em az asztal lába törött ki. Sem m i sem tö rtén ik önm agában, h an em csak testekkel k ap cso latb an , m int azok tulajdonságainak v ál­

tozása. E n n ek a lassú, de biztos m eg szo k ásu n k n ak

A káosz rendeződése tudatunk nyugvó pontjainak kialakulása által.

14

legfőbb tá m a sz té k a az a körülm ény, hogy a ta p in tás által n y ert érzék ietek viszonylag állan d ó b b ak n ak , k ev ésb é tü n é k e n y e k n e k m u tatk o zn ak a többiekkel szem ben. M ily k ö n n y en kél és tűnik a hang, hogy v álto zn ak el hirtelen v ag y lassan a színek, m int válik csö m ö rletessé egy k ed v es érzés és m úlik el a sem ­ m ibe, d e érzem folyton a toll k em én y fogását. H a n a p fén y tűz a szo b ám b a, Íróasztalom százféle élm én y ­ ből á l l ; h a b esö téted ik eltűnik m inden, de m eg m arad am it k ita p in th a to k belőle. Ilyenfajta tap a sz ta la to k g y a ­ k o riság a a rra viszi tu d atu n k at, hogy a tap in tá sn a k fok o zo ttab b v aló ság o t tulajdonítson, a többi ép p e n o ly an valódi észlelettel szem ben, am ely igy közelebb áll a „tárg y ak lén y e g é h e z “ és am elyhez a többi érzék­

ietek csak „ já ru ln a k “. A ta p in tá s lesz teh át a k ö zép ­ p o n tja, m integy a m ag v a a kom plexum nak, am elyet ,,te st“ -nek szo k ás nevezni. Ez a m a ra d a n d ó b b jellegű m ag teszi leh ető v é legtöbbször, hogy „u gyanarról a te s l“ -ről b eszéljünk ak k o r is, m időn a testkom plexum ot alkotó többi elem ek m á r m egváltoztak.

Ez a v ázlato s leírás is elég világosan jelzi azt a v álto zást, am ely en a tén y ek szem lélési m ódja életünk k ezd etén k eresztül m egy. H ián y o s volna azonban ez a k ép, h a m eg nem em lék ezn én k m ég egy tén y ező ­ ről, am ely az előbbieknél talán m ég élesebben m u tat rá az á ta la k u lá s jelen tő ség ére. K apcsolatos ez gondol­

k o zásu n k n a k azzal a m á r em lített alap v o n ásáv al, hogy csak állan d ó v ag y m egism étlődő tén y ék h ez fűződ­

hetik. S h a ily en ek et nem talál (szigorúan nem is találh at), egym ástól kevéssé különböző tén y ek et azo­

nosít, kevéssé v álto zó k at állan d ó k n ak vesz p u sztán azáltal, hogy kisebb, nem fontos v álto záso k at és külö n b ség ek et elhanyagol. A z egyszer észlelt tényt, összefüggést, v álto zo tt viszonyok között is fenn a k a r­

juk tartan i v agy m á su tt is fel ak arju k ism erni. Ez 15

azo n b an nem különös, m eg m a g y a rá zh a ta tla n sa já t­

ság a a g o ndolkozásnak, h an em szükségszerű feltétele an n ak , am ely nélkül nem is v o ln a érd em es gondol­

koznunk. M ert m i is a jó gondolkozás ism ertetöjele és lényeges s a já tsá g a ?

N em m ás, m inthogy általa eg y szerű ­ sítjük a tén y ek et és igy g azd álk o d u n k , h ely eseb b en tak a ré k o sk o d u n k g o n d o ­ latainkkal. A gondolkozás m inél k ev eseb b tén y n e k tu d a tb a n ta rtá s á ra irányul. H a m eggondolom , hogy egy asztal a „fizikai és kém iai sa já tsá g o k “ m ily ro p ­ p a n t töm egét foglalja m ag áb an , el kellene cso d álk o z­

n u n k azon, hogy m égis a k é p e k ez a rendkívüli so k a ­ ság a egyetlen k é p : az asztal alak jáb an v an m eg tu d ato m b an . E zek a g azd ag tén y cso p o rto k azo n b an

— bár végnélküli felsorolásuk ezáltal e lm arad — m égsem v esztek el. C sakhogy nem kell v a la m en n y ire egyszerre gondolnom , h an em c su p án a rra az egyre, am ely ép p en az ad o tt p illa n a tb a n jo b b an érd ek el a többieknél. H a p é ld áu l v alam it o tth o n felejtek az asztalom on s el ak aro m hozatni, az ú tm u ta tá sb a aligha foglalom bele az asztal kém iai s a já ts á g a it: csak az asztal felületén észlelhető szin- és főleg téré rz ék ie te ­ k et fogom m egem líteni. ím e eg észen nyilvánvaló, hogy k öznapi g o n d olkozásunk egy ilyen egyszerű elem e is, m int az asztal fogalm a a ta k a ré k o ssá g n a k m ilyen m agas fo k ára m utat. V ag y v együk azt a tényt, am ely et gon d o lk o zásu n k igy fejez k i : kim en tem a szobából. H a egész terjed elm éb en és legteljesebb ta rta lm á b a n p ró b álju k ezt átgondolni, ak k o r ism ét a v álto zato sság n ak szinte felso ro lh atatlan n a g y sá g á ra b u k kanunk. A „szo b a“ kifejezés m aga egy egész tén y cso p o rt helyett áll. A m i „a szobán kívül v a n “, egy m ásik tény cso p o rto t jelképez. A m o zg ásu n k k ö z­

ben lefolyó tén y ek ta lá n m ég ezeknél is g a z d a g a b b

Gondolkozásunk gazdaságossága.

16

h arm ad ik at. E s a v álto zato sság n ak ez a h áro m ­ szoros töm ege egy eg észen sziikjelentésü g o n d o lattá zsu g o ro d h atik tu d a to m b a n ! M indez azáltal vált leh e­

tővé, hogy az érzék ietek b ő l egy kom plexum ot k ép eztü n k , am ely oly szűk v agy oly tág, am ilyen­

n ek é p p e n lennie k e l l ; azt ta rta lm a z za m indig, am it az ad o tt p illa n a tb a n fo n to sn ak tartu n k . M egszokott g o n d o lk o d ásm ó d u n k n ak te h á t a „ te ste k “ ép p en a z é rt legfőbb tá m aszai, m ert leg ered m én y eseb b en segitik elő a n n a k a té n y e k m e g ta k a ritá sára irányuló törek v ését.

M inthogy a tényekről n em csak go n ­ dolk o d u n k , h a n e m g o n d o latain k at m á ­ sok szá m á ra (a nyelv segítségével) k ö zv etíten i is szoktuk, m in d en n ek a g azd aság o sság n ak a n y elv b en is n y ilv án u ln ia kell. S való b an , h a a köznapi g o n d o lk o d ás legfőbb tám aszai azok a kom plexum ok, am ely ek et testek n ek nevezünk, úgy azok a gondolat- k ö zlésnek, a n y elv n ek szinte elen g ed h etetlen feltételei.

H o v á ju tn á n k , h a o lyan nyelven a k arn ó k m ag u n k at m eg értetn i, am ely n ek csak az érzékleti elem ek sz á ­ m á ra v a n n a k m egnevezései! L eg egyszerűbb k érésü n ­ ket is, p éld áu l egy k ö n y v n ek a kölcsönzését, csak több n y o m tato tt o ld alra m enő körülírás segélyével tu d n é k tolm ácsolni s m ég ak k o r sem szám íth atn án k rá biztosan, hogy v aló b an m egértettek-e. Fel kellene sorolni m in d a z o k a t az elem eket, am ely ek együttvéve a „k ö n y v “-kom plexum ot alkotják, valam in t azt a m ásik b onyolult (érzéklel) csoportot, am elyből a cse­

lekvés — jelen e se tb e n a kölcsönzés — áll. S a végén m égis m eg esh etn ék , hogy az, akihez kérésem et intézem , m eg sem érten é azt, m ert a k ö n y v k o m p lex u m ­ hoz m ás a h ely zete s ebből a helyzetből az m ás elem ekből áll, m int az enyém ből. E gész m ai életünk m egb én u ln a, h a valam i ellen állh atatlan hatalo m arra

A testkomplexumok szerepe a nyelvben.

17

kény szeriten e, hogy a b eszéd b en lem ondjunk a testek egyszerű m eg n ev ezésén ek h asználatáról.

S zem betűnő az is, hogy a nyelv, m int a gondolat- közlés eszköze, m ég erő seb b en kiélezi a gondolkodás tak arék o sság i ten d en ciáját, m int a sz a v a k b a nem öntött gondolat. A z elgondolt „te st“ m ég viszonylag szám os elem et tartalm az, d e a beszéd k özben kiejtett tárgynév, p éld áu l az asztalé, az érzéki elem ek n ek csak egy igen h alv án y em lék ét veti fel, v agy csu p án szőkép g y an án t hat, m in d en érzéki em lék nélkül. Ism ételve el kell gond o ln u n k azt, id őznünk kell m ellette, am ig érzéki ta rta lm a felébred és igy g azd ag ság a helyreáll.

E g azd aság o sság n ak egy további nyilv án u lásáró l kell m ég m eg em lé­

k ezn ü n k , h a k e re k k é ak arju k tenni azt a képet, a m e ­ ly et a csecsem ő tu d a tá n a k átalak u lásáró l p ró b áltu n k m ag u n k elé rajzolni. H a a gyerm ek m á r m egalkotta a szo b ájáb an találh ató tárg y ak k ép zetét, m ikor a sz o b á já t jelen tő zű rzav ar b ú to rd arab o k és egyéb tá rg y a k k á kristályosodik, ism ét uj és fejlettebb p ro b lé­

m á k állh a tn a k eléje, h a e lh ag y h atja szo b áját s m ás, az öv éh ez tö bbé-kevésbé h aso n ló k b a kerül. A z a folyamat., am ely a sa já t szo b ájáb an oly hosszú idő a la tt m en t végbe — az egyes „tá rg y a k “ k ialak u lására kell gondolni — , m ost igen rövid idő a la tt is m eg ­ ism étlődhetik. H a m a r ráism er, hogy a m ásik szoba is szoba. N éh án y hasonló esem én y u tá n m ár alig jelent ez m u n k á t szám ára. A g y erm ek idegen szo b áb a lépve tu d a to sa n v ag y ö n tu d atlan u l tá rg y a k a t k eres benne.

F eltű n ik előtte az a h asonlóság, am ely különböző h ely ek en észlelt egyes érzékletk o m p lex u m o k kö zö tt fennáll. E gyes k ülönösen kidom borodó elem ek te lje ­ sen azo n o sak leh etn ek s h a ezek az általunk elfoglalt állásp o n t a lap ján egyúttal a legfontosabbak is, ak k o r en n ek g o n d o lk o d ásáb an n y o m a tá m a d s k éső b b a

, A " tárgyak fogalma.

18

n y elv h a sz n á la tb an is kifejezést nyer. M indazok a tá r­

gyak, am ely ek re a m ost em litett lé n y e k állanak, tu d a ­ tu n k b a n szorosan eg y m ás m ellé k erü ln ek : egy foga­

lom k ö réb e ju tn a k s közös elnevezést n y ern ek a nyelvben. Ilyen fogalom p éld áu l „ a z “ asztal fogalm a.

E z teh át so k k al k ev eseb b elem et tartalm az, m int az

„én a sz ta lo m “ k ép zete, m ert csak az lehet benne, am i a legtöbb asz ta lb a n közös, ellenben az „eg y es“

tárg y a k b a n szereplő egyéb elem eknek el kell m a- radniok. E n n ek g a z d aság o sság a a fentiek ny o m án m inden m a g y a rá z a t nélkül is nyilvánvaló.

N agy v o n áso k b an igy nyom on kisérve a csecsem ő m a g a ta rtá sá ­ n a k átala k u lá sá t a tén y ek k el szem ­ ben, fel kell m ég v e tn ü n k azt a k érd ést, hogy mi en n ek az á ta la k u lá sn a k a bölcseleti jelen tő ség e? M eg kell k érd ezn ü n k azt is, hogy m elyik világkép hivebb, a g y erm ek é v agy a m ien k ? E k érd és nem oly k ülö­

nös, m int talán első p illan atra látszik. A n n a k a szem ­ léletnek, am ely et mi k ö zönségesen a tén y ek re a lk al­

m azu n k , kétségtelenül m eg v an n ak a m ag a nagy előnyei, m int azt fen teb b ki is fejtettük, de ebből m ég n em k ö v etk ezik az, hogy hivebb, m int egy m ásik, csak azért, m ert az g y ak o rlatilag szinte h aszn álh atatlan . Egy n agy v á ro sn a k sem atik u s té rk é p e m egbecsülhetetlen szo lg álato k at tesz az idegennek, de ki m o n d an á, hogy ez hivebb k ép e a váro sn ak , m int egy léghajóból k é ­ szített sikerült fényképfelvétel, am ely pedig az id e­

gen sz á m á ra teljességgel h aszn álh atatlan , bárm ily éles és bárm ily n a g y ra készittessük is azt.

A kisgyerm ek v ilágképe (ha szab ad rá ezt a ki­

fejezést alk alm azn i) hü, bárm ily összefüggéstelen i s : hiszen sz á m á ra a világ is az. T u d a tá t nem b efo ly á­

solja a gyak o rlati szükség, érdekeltség, b árm inéven n ev ezen d ő kész és előre m egalkotott ítélet vagy form a:

Tudatunk átalakulásának elméleti jelentősége.

19

ő a világ igazán elfogulatlan, előítélettől m en tes szem ­ lélője. N eki n in csen v á ra k o z á sa a tén y ek k el szem ben

— m int n e k ü n k — a m e ly b e a z o k at be kell erő sza­

kolni ak k o r is, Ka nin cs is jogunk hozzá. A csecsem ő v ilág k ép e — leg aláb b elv b en — eszm énye a nem gyakorlati, h an em „ tisz ta “ v iláglátásnak. A mi szem ­ léletü n k ezzel szem b en m in d en előnye s n élkülözhe­

tetlen ség e m ellett is egy hazug, torzitott, P ro k ru sztesz ág y b a k én y szeritett v a ló ság képe, m int ahogy a té rk é p m in d en h a szn a m ellett is csak tá jék o ztat b en nünket, d e el nem hitetheti, hogy a folyók k ék v o n alak s a h á z a k nem eg y eb ek színes, ap ró síkidom oknál.

A z elem ek n ek k ezd etb en észlelt n ag y zűrzavarából te h á t nem a szigorúan állandó, h an em csak az állandóbb, a v iszonylag állandó egy ü ttfellép ések d o m ­ b o ro d n ak ki. E lm életileg te h á t egészen jo g o su latlan a

„ te ste k e t“ szilárd eg y ség ek g y a n á n t kezeln ü n k s igy az az eg észen term é sz e tesn ek látszó m eg szo k ásu n k is, hogy m inden esem ényt, m in d en tén y t ezekkel k a p cso latb an észlelünk és fejezünk ki. É p p e n ilyen jo g o su latlan az a m ásik m eg szo k ásu n k is, hogy a k o m plexum alk o tó ­ elem eit eln ev ezzü k a test „tu la jd o n sá g a in a k “. M ost m á r a te st nem ezekből áll, h an e m ellenkezőleg, ezek

„hozzátapadnak.“ M indez n em egyéb zavarkeltésnél, p u sz ta m isztifikációnál. E n n ek a rossz m eg szo k ásu n k ­ n a k n ag y bölcseleti hord erejév el m ég később foglalkozni fogunk. E lég h a e d d ig sikerült k im utatni a „világot“

alk o tó tárg y ak ró l, hogy azok n em egységesek, h an em csak relativ e állandó k o m plexum ai az ú g y n ev ezett

„ é rz é k ie te k é n e k . Be kell azo n b an látnunk, hogy nincs m á sk é p p e n ez az „én“-nel sem , h a el ak arju k tü n tetn i a zo k at a n ehézségeket, am ely ek et az „ é n “ és a „vi­

lá g “ m eg k ü lö n b ö ztetése okozott.

A „test" nem egység csak viszonylag állandó.

20

A z „én“ elemzése. H a a csecsem őnek és a felnőttnek az „ é n “-ről való fogalm át szem beállítjuk eg y m ással, a k e ttő n e k é p p oly ellen tétét kell m eg ­ állap ítan u n k , m int am ely a tárgyakról való felfogá­

su k b a n m utatk o zo tt. R á kell jönnünk, hogy az tu d a ta ép p ú g y nem szü letett velünk, m int a „te ste k “-é s hogy u g y a n a z o k a m otívum ok játsz o tta k szerep et k ialak u lásán ál, m int am ely ek az elem ek zű rzav ara h ely éb e a te ste k b e n nyilvánuló v ilágrendet h ozták létre. T e h á t bizonyos elem ek n ek („ te stü n k “ alkotó elem einek) gy ak o ri együttfellépése, az ö röm keresés és a fá jd alcm k erü lés k ettő s tendenciája, am elynek é p p e n az „én te s te m “ fo g alm án ak a m eg terem tésében v a n a legfontosabb szerepe. A csecsem ő előtt eleinte szin te közöm bös a saját teste. É p p úgy nem tesz k ü lö n b ­ ség et közte és a k o csija között, m int a kocsi és a szék között. E lem ek létezn ek sz á m á ra itt is, m int m ásu tt is. C sak késő b b kezdi tap asztaln i azt, hogy az elem ek n a g y so k a sá g a közül eg y esek sokkal szorosabb össze­

függésben v a n n a k öröm -, k ü lönösen p ed ig fájdalom ­ érzések k el. V a n te h á t az em b er életéb en oly időpont, am ik o r az „é n “ é p p ú g y nem létezik szám ára, m int a

„ te ste k “ ; m ég k ev ésb é az a m egkülönböztetés, am ely az „én te ste m m e l“, ezzel a többi testekhez hasonló egységgel, egy m ásik eg y ség et: érzéseim , gondolataim , a k a ra ta im , in d u lataim stb. egységét, ú gynevezett „lelki ta rta lm a m a t“ , szorosabb értelem ben vett „én em et“

állitja szem be. H o g y an alakult ez m ár m ost ki és k u lönbözik-e lén y eg éb en ez a fo ly am at attól, am ely ­ n ek a révén a tárg y ak k ép e k eletk ezett?

F eltűnő az „é n “ változékonysága, am ely a „te ste k é t“ jóval felülm úlja.

K ülönösen áll ez a szorosabb érte- -re, te h á t az elem eknek arra a kom -

A z „én“ elemeinek változékony sága.

lem ben v ett „én

p lex u m ára, am ely b e a te stü n k e t nem foglaljuk bele.

2!

É rzelm eim és g o n d o lataim h u llám zásáv al egyetlen te st elem einek v álto zása sem ér fel. M égis a szoro­

sa b b a n v ett é n ü n k n ek szinte szilárdabb egységet tu ­ lajdonítunk, m int a testeknek. M ilyen n ag y a m eg ­ lep etésü n k , m ikor az „ é n n e k “ bizonyos kóros e setei­

ről hallva, m egtudjuk, hogy v a n n a k em bertársaink, ak ik b en felváltva vagy, egym ás m ellett k é t különböző

„ é n “ él és m űködik. É letü n k fo lyam án k ü lö n ö sen az első húsz eszten d ő b en énünk, testi és lelki én ü n k eg y a rá n t óriási v álto záso n m egy keresztül. T e stü n k an y ag áró l k im u tatták , hogy ennél rövidebb idő alatt teljesen kicserélődik : csecsem őkori „ testem “ egyetlen p a rá n y a sem m a ra d t m eg bennem . „Lelki é n ü n k “ v ál­

to z á sa p ed ig n em csekélyebb. M ilyen m áso k m a érzelm eim , gondolataim , szenvedélyeim , m int csak tiz év előtt is ? 1 B árm elyikünk jo b b an h asonlít „test- b en -lélek b en “ egy m ás haso n ló k o rú e m b ertársa „é n “- jéhez, m int csecsem őkori „é n “-jéhez s m égis em b er­

társam tó l m indig m eg fogom különböztetni m agam at, gyerm ekkori „én em tő l“ azo n b an nem v ag y o k h ajlan d ó elválni. A z is „ é n “ vagyok, „csak ennyi és ennyi év e lő tt“. Mi teszi lehetővé ezt a p a ra d o x o n t? A m ag y a ­ rá z a t igen egyszerű, ha az e lm o n d o ttak n ak kissé sza- b a to sa b b k é p é t pró b álju k adni.

A z „é n “ az ú g y n ev ezett érzék ietek n ek illetve elem ek n ek m in d en m ás összefog­

lalásn ál g azd ag ab b kom lexum a. A z ele­

m ek n ek ez a k o m p lex u m a folyton, a legcsekélyebb id ő ­ m úlás alatt is v á lto ztatja összetételét. D e ez a változás rövid időn belül so h asem oly nagy, hogy a m e g m a ra d t elem ek összege n e kép v iselh etn é az egész k o m plexum ot s é p p e n a legfontosabb alk atrészek , m int az öröm és fájdalom érzés, v a n n a k legkevésbé v álto záso k n ak kitéve. F ontos m ég az is, hogy az egyes elem ek n ek

— k ülönösen a fo n to sab b ak n ak — rövidesen történő

A z egységes „én“

tudatának eredete.

22

eltűnése re n d esen nem végleges; k isebb-nagyobb idő m últán visszatérnek, m int az öröm , am ely a kellem etlen érzésekkel folyton váltakozik. V égleges v áltozások ren d esen n em hirtelen, h a n e m fo k o zato san lép n ek fel s így a folytonosság m indig m egvan. „É n ü n k “ egész életü n k fo ly am án egy folytonos sürü lánchoz hasonló, am ely n ek szem ei am ellett, hogy különböző n agyságúak, eg y m ásb a folynak, k é t egym ás m ellett lévő láncszem k özött alig tu d u n k k ü lö n b ség et tenni, m ég k evésbé tu d ju k m eg állap ítan i h a tá ru k a t. D e h a k ét egym ástól távol fekvő lán cszem et vizsgálunk, ak k o r a k ü lö n b ­ ségek m ag u k tó l felötlők s szinte nehéz elképzelni, hogy az egyik m ik ép en fejlő d h etett a m ásikból ? T e g n a p i „ é n e m “ alig m u tat ellen tétet a m aival szem ben, a k ü lö n b ség ek ren d esen olyanok, hogy rövid idő a la tt m aguktól elenyésznek, d e húsz év előtti „ é n e m “ m ég csak n em is hasonlít a m aihoz.

H a ez a n ag y kü lö n b ség egyszerre jö tt volna létre, vele eg y ü tt m eg szű n t volna az „ é n “ azo n o sság án ak a tu d a ta is. A m it m i állan d ó ság n ak érzünk, az csak a v álto záso k g azd ag so rá n a k folytonossága. „ E n “ nem v eszem észre, hogy erősen m egváltoztam , d e barátom , aki öt év ó ta nem látott, alig ism er rám , idegen lettem hozzá.

A z „ é n “-ről is k im u tattu k tehát, hogy nem egység s hogy ellenkezőleg az ele­

m ek n ek m ég a „ te ste k “-nél is bonyolul­

tab b k o m plexum a. M ielőtt azo n b an általán o sab b k ö v et­

k e z tetések et v o n n án k le, szükséges lesz m ég n éh án y m e g állap ítást tenni az „ é n “-ről, illetve a n n a k a „kül­

világhoz“ való viszonyáról. E zek k özött első az, hogy az „ é n “-nek és a „világ“-nak nin csen ek éles határai.

„É n ü n k b e “ m ajd a testü n k et is bele foglaljuk, m ajd ezt k izárv a c su p án „szorosan vett én ü n k “-ről b eszé­

lünk. A k árm ely ik et v álaszth atju k , m egoldatlan az „ é n “

A z „én" és a

„világ" határa.

23

elh atáro lása. A p iperkőc előtt szép en gondozott kör­

m ei, g o n d o san összev álo g ato tt ru h á z a ta egyéniségé­

n ek fontos alkotórészei, m elyről h a valaki rosszat m ond, találv a érzi magát. A z igazi ideálista előtt m ég

„földi v á g y a i“ is idegenek, testéhez ta rto z ó k ; a h it­

buzgó rajongó v ag y önfeláldozó fo rrad alm ár p ed ig csakis m eggy ő ző d éseib en látja „ é n jét“ s a testét elveti m agától, m int bárm ely m ás földi jószágot. H a jó k ed v em van, egynek érzem m a g a m a t em b ertársaim n ag y töm egével, h a szom orú vagyok, „ én em “ össze­

zsugorodik. A lelkes szónok em b e rtá rsa in ak ezreit ra g a d ja m agával, ezer és ezer „egy én iség “ o lvad fel az ö v éb en az extázis f o k á n ; de h a m ásfelé fordul a töm eg érzése, m a g á ra m a ra d s szinte csak a keserű g o n dolatok alk o tják m indentől elfordult énjét. A z „ é n “ h atárai teh át bizonytalanok, a k ö rülm ények, sőt a k a ­ rato m szerint v á lto z n a k : bővülnek v agy összehuzód- nak. K iterjeszthetőségük sehol sem szűnik m eg s végül az egész világot is m ag u k b a foglalhatják. H a azt m o n dhatom , hogy a táj szépsége, a lom b friss zöldje s m ag a a fa, az asztal stb., egyszóval a „v ilág “ az

„én élm én y eim “, ak k o r ezúton az egész „világ“ az

„é n e m b e “ ju th at.

Ú gy a „ te ste k “-ről, m int az „é n “- röl kim u tattu k , hogy bizonyos ele­

m ek válto zék o n y kom plexum ai. Joggal v ető d ik fel a k érd és, hogy a kétféle kom plexum elem ei m ások-e vagy u g y a n a z o k ? A „ te ste k “ és az „én te ste m “ között nem feltűnő a különbség, az alkotó elem ek, az ú g y ­ n ev ezett érzék ietek n agyjából u gyanazok. A rózsa piros szinét senkisem ta rtja lényegesen m ásn ak , m int arcu n k pirosságát, de m egkülönböztetik a láto tt rózsa piros szin ét az elk ép zelt rózsáétól, te h á t a „tá rg y b a n “ sze­

replő p iro sat az a n n a k a „ k é p z e téb e n “ szereplő p iro s­

tól. D e ha egyideig n ézem a rózsát, aztán b eh u n y o m

A z elemek egyneműsége.

24

a szem em et, ak k o r m ég m indig láto m a rózsát, csak h alv án y ab b an ,m in t azelőtt. A z egyik kép p iro sság a a m ásik k ép p iro sság átó l csak fo k o zatb an fog különbözni.

Ez u tó k ép és a ró zsa felidézett em léke k özött sem lesz n agyobb különbség, m in t a ró zsa k ép e és az utó k ép e között volt. É rzékiét, utókép, em lék, m ás s z a v a k k a l:

k ép, u tó k ép , k é p z e t h áro m fokozatot képviselnek, am ely ek m eg szak ítás nélkül m eh etn ek át egym ásba.

A látott szin is szin és a képzelt szin is az, csak a k ép zelt ró zsa színe b ág y ad tab b , tü n ék en y eb b s főleg m ás m ező b en van, m ás elem ek társaság áb an , m int a látotté. T e h á t úgy a „ testi“, m int a „lelki“ tá rg y ak at u g y an azo k az elem ek alkotják, csak m ás-m ás össze­

tételben, k ü lö n b ö ző k ép en kap cso ló d v a. U gyanígy v ag y u n k a „lelki é le t“ egyéb tényeivel is. „A fájd alm at és az öröm et a látástól, hallástól, tap in tástó l stb.

és az érzék ietek tő l m eg szo k ták különböztetni. P ed ig n em csak a ta p in tá s, h an e m a többi érzéklet is m ind fo k o zato san fájd alo m b a és öröm be m eh et át. Joggal m o n d h atju k a fájd alm at és az ö rö m et is érzékieteknek.

C sak n em elem ezték ő k et olyan p o n to san és nem olyan ism erősek, m int a többi érzék ietek és talán nem szorít­

k o zn ak o ly an k isszám ú szervre, m int az u tó b b iak .“

T e h á t az „ é n “ — bárm ily szűk v agy tág értelem ­ ben — és a „v ilág “ u g y an azo n csekély számú elem ekből áll, csak m ás-m ás k ap cso ló d ásb an . M ielőtt azo n b an az elem eket egész á lta lán o sság b an üilágelemekké nevez- n ő k ki, te h á t m in d en létező közös elem einek tennök m eg, egy n e h ézség et kell elintéznünk.

A „világ“, illetve a „ tá rg y a k “ elem ei m int „érzék leteim “ közvetlenül ad o tta k szám om ra. N em m o n d h ato m ugy an ezt a m ás em b er érzékleteiröl s á ltaláb an szorosabb értelem b en v ett ,,én “-jének elem eiről. E zek re m ár csak k ö v etk ezteth etek . Így a m ás em b er „lelk e“

IA más ember

„érzékletet'.

í.____________

25

egy szám o m ra szinte h o zzáférhetetlen világ, am elyre az átm en et m indig bizonytalan. D e ezt a bizony­

ta lan ság o t és az abból szárm azó neh ézség ek et a k övetkező m egfontolások eltüntetik. Á ttek in th ető ség k ed v é é rt jelöljük m eg betű k k el azo k at az elem eket, am ely ek az egyes k o m p lex u m o k at alkotják. A z ú g y ­ n ev ezett testek elem eit jelöljük A - val, az „én te ste m “ elem eit K - \al, végül «-val az ú g y n ev ezett lelki énem et alkotó e le m e k e t: az em lékképek, ak arato k , érzelm ek stb. csoportját. V a lam en n y i cso p o rtb a tartozó ele­

m ekről azt tap asztalju k , hogy függenek egym ástól.

A z arcom szine m int К elem n em csak „testi egész­

ségem től“ függ, m int szin tén К elem től, h an em h a n ­ gulatom tól, p illan atn y i érzésem től és in dulatom tól is, m int « elem ektől, sőt végül a m egvilágítástól, m int A elem től is. M inden (tu d o m án y o s) v izsg álatn ak az a feladata, hogy ezeket az összefüggéseket felkutassa.

A különböző fajta vizsgálatok p edig csak ab b a n té r­

n ek el, hogy m ely elem n ek m ely csoport elem eitől való függését figyeljük m eg. P éld áu l . . . „A k o m ­ p lexum elem einek kölcsönös összefüggését vesszük szem ügyre és K -ra (testü n k re) n em v etü n k ügyet.

Ilyen m in d en fizikai vizsgálat. E gy feh ér golyó egy csengőre e s ik ; csengés. A golyó n átriu m lá m p a elé tartv a sárga, a lith iu m lám p a előtt vörös lesz. Itt úgy látszik, m in th a az (A ) elem ek csak egymás közt függ­

n én ek össze és testünktől (/C-tól) függetlenek len n é­

nek. D e h a szan to n in t veszek be, ak k o r is sárg a lesz a golyó. H a félszem ü n k et félrenyom juk, k é t golyót látunk. H a egészen b ehunyjuk, ak k o r eg y általán nincs golyó. H a a hallóideget átvágjuk, nincs csengés. A z A elem ek teh át n em csak egym ással függenek össze, h an em а К elem ekkel is. Ennyiben és csakis ennyiben nevezzük az A elemeket érzékieteknek és tekintjük A -1 az énh ez ta rto zó n ak .“ („A z én érzékleteim " és az „ em b er­

tá rsa m érzék letei“ .) E z a d ja m a g y a rá z atá t an n a k a sajáto s Írásm ódnak, hogy az „ é rzék let“ szót az ed digiekben idézőjelek között alk alm aztu k ott, ahol tu la jd o n k ép p en elem et kellett volna m o n danunk.

. . . „A z elem ek csak a jelzett kapcsolatban és vonatko­

zásban, a jelzett függvényi viszonyban érzékietek. M ás függvényi v iszo n y b an ezek eg y ú ttal fizikai tá rg y a k is.“

E n n ek e lő reb o csátása nélkül azo n b an az „é rz é k let“

szó n em haszn álh ató , m ert m ár m ag áb an is egyol­

dalú, h ib ás elm életet jelent. A z t tudniillik, hogy „ é n “ v agyok egyfelől, m ásfelől a „v ilág “ s „én érzékelem a v ilágot“ v ag y „ a világ b en n em érzék ietek et k elt“ . K im utattuk, hogy ez a m egk ü lö n b ö ztetés szigorúan nem jogosult s igy az érzék let elnevezést is csak fenn­

tartással h aszn álh atju k , n ehogy ez a h ib ásn ak bizonyult álláspont m indig ú jra b elo p ja m ag át szem léletünkbe.

A m eg fo n to láso k n ak ezt az ú tját követve, nem m e­

red n ek szem be idegenül a „m áso k érzék letei“ , nincs többé sz a k a d é k az elem ek különböző csoportosulásai k ö z ö tt; test és érzéklet, belső és külső, anyagi és szellem i világ n em állan ak szem ben egym ással. E l­

tűnik ezzel az a p ro b lém a is, hogy én u g y an azt „ érzé­

k elem “ ^ , m int m ás ? M eg h atáro zásu n k szerint ugyanis érzékelésről c sak egy bizonyos fajta összefüggésben beszélünk, h a ez az összefüggés k ét esetben ugyanaz, illetve u g y a n azo n elem ek közt áll fenn, a k k o r u g y an ­ azt is kell „ é rzék eln i“. A v aló ság b an szigorúan ez soha sincsen teljesítve, igy n em is azonos a kétféle „érzé­

k elés“ . D e a z é rt igaz m arad , hogy m ind az én, m ind a m ás élm én y eit u g y an azo k az elemek alkotják.

M indezen fejteg etések n ek világszem ­ léleti k ö v etk ezm én y eit legszebben M ach szav aiv al m u tath atju k b e : „M ind az A , m ind а К elem ek eg yetlen összefüggő töm eget O kolnak, m ely et b árm ely elem nél rag ad ju n k is m eg,

VlLigszemUleti Ifdüethezmények.

27

a maga egészében m egm ozdul, csakhogy К m eg­

z a v a rá sa sokkal szélesebb körbe és m élyebbre hatol, m int A -é. A k özelünkben levő m ágnes a szom ­ szédos v astö m eg ek et z a v arja m eg, a lezu h an t szikla­

töm b m egrem egteti a talajt, de egy ideg átv á g á sa az elem ek egész ren d szerét inditja m eg. Ö n k én y telen ü l is egy szívós p é p re gondolunk, am ely ném ely p o n to n (az ,,én “ -nél) erő seb b en áll össze.“

A z a felism erés, hogy ,,én “ és a „világ“ nem valódi létezők, h an em c su p án u g y an azo n világelem ek ö ssze­

függései, látszólag a csecsem ő állásp o n tjára sülyeszt vissza bennünket. A fenti m egfontolások azo n b an leh e­

tővé tették, hogy m ikor a k ö zn ap i em ber állásp o n tját tú lh alad ju k , ne az előbbi, k ezdetleges szem lélethez térjü n k vissza, h an em egy h arm ad ik és m ag asab b ren d szert alk o ssu n k m ag u n k n ak . M ig a csecsem ő szá­

m á ra az elem ek ö sszefüggéstelen k áo szt alkotnak, am ely ek n ek v á lto zása zű rzav aro sán követi egym ást, ad d ig sz ám u n k ra a tén y ek legteljesebb v á lto z a to s­

ság a sem összefüggéstelen valam i, hiszen m ár m eg ­ tanultuk, hogy az elem ek, am ely ek a világot a lk o t­

ják, nem függetlenek egym ástól s hogy é p p e n ez összefüggések felderítése terem th et re n d e t ott is, ahol m ég a g yerm ekhez h aso n ló an mi is z a v a rta n állunk a v álto záso k előtt.

A fejlődés m en ete v ilá g o s : a gyerm ek, illetve a csecsem ő szem lélete hű, de h a sz n álh atatlan — azt le­

h etn e m ondani, hogy ez a tájé k o z a tla n ság v ilág szem ­ lélete —, ezt fel kell v á lta n ia egy o lyannak, am ely n ek n in csen ek m ás igényei, m int a gyors tájék o zó d ás s a tén y ék h ez való alk alm azk o d ás lehetősége. A z „ é n “, a „ te ste k “ e célokat szolgálják s ezáltal azt, hogy öröm et találju n k s elkerüljük a fájdalm at, k ielégít­

hessü k szükségleteinket. A k öznapi életben soha, de m ég a tu d o m án y b an sem kell, sőt nem is igen lehet