hasonlítottuk össze. Meghatároztuk a betegek érelmeszesedésre hajlamosító rizikófaktorait is. Megállapítottuk, hogy a hiperlipidémiás betegek haj szelén
koncentrációja szignifikánsan nagyobb volt a normolipidémiásokhoz képest. A medián feletti szelénkoncentrációjú betegek szignifikánsan több érelmeszesedésre hajlamosító rizikófaktort hordoznak a medián alatti haj szelénkoncentrációjú betegekhez képest.
Mivel a magyar talaj alacsony szeléntartalmú, így vizsgálataink új ismeretekkel
szelgálnak a haj nyomelem-kencentráció tekintetében egy rosszabb szelénellátottságú populációban és felhívják a figyelmet az atherosclerosis progressziója és a szelén közötti lehetséges összefüggésre. (Fülöp et al J Cell Mol Med. 2013 Mar;17(3):350-5)
HDL és LDL szubfrakciók vizsgálata krónikus autoimmun betegségben
Jól ismert, hogy krónikus szisztémás gyulladásban pl. szisztémás lupus erythematosusban (SLE) az érelmeszesedés folyamata felgyorsuL Az elmúlt évtizedben kimutatták, hogy a korábban antioxidáns és atheroprotektív sajátosságokkal rendelkező
HDL szerkezete és funkciója akut fázis reakció vagy krónikus gyulladás hatására megváltozik, a HDL diszfunkcionálissá válik. Vizsgálatainkat 51 SLE-ben szenvedő
betegen, és 41 a betegcsoporthoz korban és nemben illesztett egészséges önkénteseken végeztük. Az SLE-ben szenvedő betegekben szignifikánsan magasabb volt a triglicerid, a gyulladásra jellemző CRP és SAA, az MCP-l és a betegség indikátorának tekinthető IL-6 szintje a kontrol csoporthoz viszonyítva. A HDL és az ApoAl szintjét szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a betegekben a kontrol csoporthoz képest (p<O,OS). SLE-ben humán paraoxonázl aril-észteráz aktivitása szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrol csoportban (p<O,Ol), míg a PONl aktivitás a két vizsgált populációban nem különbözött szignifikánsan. A HDL szubpopulációit vizsgálva szignifikánsan csökkent nagy, közepes és kisméretű HDL szubfrakciót mutattunk ki a betegcsoportban
•'\.Dlot;_IS~H:OIIht..-ofc'*tft . . -.M4~111141C~AU_;t(t., .. lhtsuDrl~ "iet.<tt~tciOitMs.-oiUdHI:MII"'MdbMdiC~A.ÜW/fdt~N~s
' SZÉCHENYI TERV
A szérum chemerin koncentrációja és a paraoxonáz-1 aktivitása közötti kapcsolat elhízott, nem diabeteses betegekben
A chemerin egy közelmúltban azonosított adipokin, melynek a leptinhez hasonlóan szerepe van a zsírsejtek érésében, befolyásolja a zsír- és glükózhomeosztázist, és mennyisége pozitívan korrelál több gyulladásos markerrel is. Feltételezhetően a chemerin is az elhízásban észlelt krónikus zsírszöveti gyulladás egyik eleme, így meghatározása szerepet kaphat a kardiovaszkuláris rizikó megítélésében. A szérum chemerin szintjének és az antiateregén hatású paraoxonáz-1 (PON1) enzim aktivitásának kapcsolatát korábban még nem vizsgálták.
Munkánk során 50 nem diabeteses elhízott beteg (BMI: 41.96±8.6 kg/m2) adatait 38 korban és nemben illesztett, egészséges, normál testsúlyú kontroll (BMI: 24.16±3.3 kg/m2) adataival hasonlítottuk össze. A korábbi tapasztalatainknak megfelelően az elhízottakban szignifikánsan magasabb leptin szinteket és szignifikánsan alacsonyabb adiponektin szinteket találtunk a kontrollokhoz képest. A szérum chemerin koncentrációja is szignifikánsan emelkedett volt az elhízottakban, míg a PON1 aktivitás nem különbözött szignifikánsan a két vizsgált csoportban. Az elhízott betegekben a chemerin szint szignifikáns pozitív korrelációt mutatott az életkorral, a BMI-vel, a koleszterin szinttel, az LDL- koleszterinnel, az apoB mennyiségével, a leptin és a HgbA1C szintekkel. Szintén ebben a csoportban szignifikáns negatív összefüggést találtunk az apoA1, az adiponektin, a HDL-koleszterin és a chemerin kencentráció között, ez utóbbi főként a PON1 aktivitásával mutatott szaros korrelációt (p=0.027).
Eredményeink alapján a chemerin hasznos markere lehet a kardiovaszkuláris rizikónak, de további vizsgálatok szükségesek a PON1 aktivitás és a chemerin közötti összefüggés tisztázására, a lehetséges szabályozó mechanizmusok felderítésére.
Eredményeinket a Clinical Endocrinology c. folyóiratban szeretnénk publikálni, a
szerkesztő néhány változtatást kért, jelenleg azon dolgozunk.
' SZÉCHENYI TERV
SZAKMAI BESZÁMOLÓ
K+ F projektek e seté n
TAMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024.
Készült:
A Debreceni Egyetem tudományos képzési
Debrecen, 2013. szeptember 30.
műheh einek támogatása
A humán malignus melanoma progresszióját, recidiváját
K+F projekt címe meghatározó molekuláris markerek kimutatása különböző
invazivitással rendelkező melanoma sejtvonalakon
A beszámoló
Dr. Balázs Margit Beszámolási 12011. július 01.-2013.
kiállítója időszak: szeptember 30.
A K+F projekt szakmai előrehaladásának az elvéqzett tevékenvséqek összefoqlalása
A melanomában lévő daganat össejtek létezése az elmúlt években sok vitát okozott. Számos tanulmányban mutattak rá létezésére egy olyan melanoma sejtpopulációnak, amely daganat őssejt
szerepet játszik és az alapján különböztethető meg más tumor sejtektől, hogy specifikus sejtfelszíni markereket expresszál vagy specifikus tulajdonsággal rendelkezik, ilyen tulajdonság például az önmegújulási képesség.
Vizsgálataink során a melanoma őssejt markerek közül az alábbiakat választottuk ki a pubmed (www.pubmed.com) adatbázisban megjelent közleményekre támaszkodva.
A daganat össejtek vizsgálata során arra a feltételezésre jutottak, hogy a daganat őssejt általános tulajdonságokat oszt meg a hasonló szöveti őssejtekkel, nevezetesen az önmegújulás képességét és a különféle sejttípusokból történő szöveti differenciációt. A koncepció megerősítésére három független tanulmányban került sor. A daganat össejtek nem mutatnak olyan tulajdonságokat, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a normál össejtek genetikai deregulációjából származnának. A melanoma maradványok eredete nem ismert, de nem kizárt, hogy a melanocitákban keletkező sorozatos génmutációk felhalmozódásából származnak, szomatikus újraprogramozással szerezve meg az őssejt tulajdonságokat. Mindemellett a melanoma eredhet a
bőrben jelen lévő normál őssejtekből, amely lehet a melanocita őssejt vagy más felnőtt össejtek. A melanociták velőcső eredetűek, mely embrionális őssejteket tartalmaz, további elszigetelődéssei
képesek neurális és nem neurális sejttípus változatokat létrehozni. Az embrionális normál
őssejtekhez nagyon hasonló potenciálú sejteket izoláltak különféle felnőtt szervekből, amelyek
velőcső leszármazottakat tartalmaztak, ilyen a bőr is. Egerekben bebizonyították, hogy ezek a sejtek valóban a velőcső embrionális fejlődéséből származnak. Heryln és mtsai dermális össejtek egy olyan populációját írták le az emberi bőrben, amelyek normál daganat őssejt tulajdonságokat mutatnak.
Hasonlóképp a felnőtt normál daganat őssejthez ezek a dermális össejtek alacsony affinitású neurotraphin receptor p75-öt (CD271) expresszálnak, mely a normál daganat őssejt markere, képes önmegújulásra és mezenchimális, neuronális és melanocyta sejtvonalakká történő differenciációra.
Hisztológiai szempontból a melanoma nagyon heterogén tumor, a melanocitákat gyakran neuronális,
' SZÉCHENYI TERV
Melanomában előforduló sejtfelszíni őssejt markerek
A melanoma össejtek kutatásában kitüntetett szerepe van a daganat őssejt populáció markereinek azonosításának. A markerek expressziójának komplikációja hogy nem stabilak, a sejtek vagy pozitívak, vagy negatívak az egyes markerekre, amely mind pozitív és negatív lánysejteket eredményez. Nem csak a daganat össejtek expresszálják ezeket a markereket, hanem más sejtek is.
Az elsőként azonosított daganat őssejt a szelid tumorok közül a emlődaganat őssejt volt, ezek a sejtek CD44-et expresszáltak, de CD24-re negatívak voltak.
Melanomában a CD20, ABCBS, ABCG2, CD133, CD271, és CD166 markerek expresszióját írták le leggyakrabban. [18]
CD 20
Sejtfelszíni marker, amely normál körülmények között a B-sejteken található meg, kapcsolatba hozható melanoma sejtekkel, melyek őssejt jellegzetességekkel rendelkeznek.
Az alábbi ábrán a CD20 antitesttel történt jelzést követően látható a melanoma sejtek pozítiv jelölődése. A konfokális mikroszkópos felvételt Rigó Karolina 2. éves phD hallgató készítette.
Az ábra a WM968 melanoma BRAF mutáns és kísérleti körülmények között BRAF inhibitor rezisztenssé vált sejtvonal CD 20 jelzését követően mutatja a sejteket. jól látható, hogy szinte minden sejt egységesen, homogénen festődött.
Annak kiderítésére, hogy ezek a sejtek genetikailag milyen mértékű heterogenítást mutatnak további vizsgálatok tárgyát képezi.
' SZÉCHENYI TERV
Melanomában elsőként leírt B-sejt marker, amely megfelel a tumor őssejt definíciónak, azon tulajdonsága alapján, hogy a CD20+ sejtek képesek az önmegújulásra és különféle sejtvonallá történő differenciációra. A CD20+ melanomák magas tumorigentiásúak in vivo xenotranszplantáció után. Schmidt és mtsai egy magasan tumorigén humán melanoma alpopulációt írtak le, amely magas molekulasúlyú melanoma asszociált antigént/melanama asszociált khondroitin szulfát proteoglikánt expresszál és CD20+
populációt CD44+ CD61+ CD24-CD34- daganat őssejt fenotípussal
Létrehozott sejtvonalakból olyan sejtpopulációkat izoláltak, amelyek nonadherens szferoidokban nőnek az őssejt médiumban in vitro. A sejtek ezekből a szferoidokból származnak, multipotensek, képesek differenciálódni többszörös velőcsőszerű progenitor sejtté, valamint képesek önmegújulásra mind xenograft transzplantált SCID egerekben, mind kultúrában. A szferoid sejtek gazdagok CD20 expresszáló sejtekben és sokkal magasabb fokú a multipotenciájuk a CD20 negatív sejtpopulációhoz képest. [8] A CD20+
melanoma sejtek melanoma asszociált markereket expresszálnak: khondroitin szulfát proteoglikánt (CSPG), ~3 integrint, MCAM valamint őssejt markereket, beleértve a CD133-at.
ABC transzporterek
ABC transzporterek expresszióját melanoma őssejtekben is leírták 4 szerepe ismert a multidrog rezisztenciában a daganat terápiában, kettő szerepe ABCG2 és ABCBS lett azonosítva melanoma őssejtekben.
Melanomában legjelentősebb őssejtmarkerként az ABCBS és ABCG2-t azonosították.
CD133 {prominin-1)
Transzmembrán glikoprotein, a pentaspan membrán protein prominin család elsőként
azonosított tagja. A plazmamembrán membrán kitüremkedéseiben lokalizálódik.
Funkcionális szerepü a plazmamembrán topológiájának szervezésében. [9] Nem daganatos sejteknél a CD133 a membrán kitüremkedésekben koncentrálódik és az extracellulális milliőbe adódik le kis vezikulákkal összeköttetésben. A melanoma sejtek prometasztatikus sajátságaihoz járul hozzá. A plazmamembránban való lokalizáció mellett a CD133 az intracelluláris kompartmenteken belül is megtalálható és kapcsolatban áll az extracelluláris membrán vezikulákkal.
WM115 melanoma sejtvonalban a CD133 magas expresszálóját, illetve szferoidok létrehozásának képességét detektálták őssejtmédiumban. A CD133 expressziét kapcsolatba hozták az önmegújulással és a multipotenciával, amelyek szükséges velejárói a melanoma kialakulásának.
CD271 {NGFR)
A velőcső sejtmarkereként azonosították. Expressziója kapcsolatban áll a perineurális invázióval és migrációval melanomában, illetve a tumor iniciáló sejtek sejtfelszíni markereként lett azonosítva. Az egyik legtöbbet tanulmányozott tumor őssejt marker.
Egy neurotraphin receptor, mely az összes neurotrophinhoz kapcsolódhat hasonló