' SZÉCHENYI TERV
TEJVIZSGÁLAT
18. Élőhelyek kezelése őshonos háziállatokkal
Vizsgálataink során az eltérő hasznosítású visszagyepesített legelők botanikai összetétele és gyepgazdálkodási értéke közötti összefüggést keressük, valamint hogy a legelő visszagyepesítési típusai és a kaszálás milyen hatással van a legelő botanikai összetételére és ennek milyen hatása lehet a gyepgazdálkodási értékekre. Az azonos környezeti tényezők hasonló módon jelennek-e meg a gyep életforma összetételében, a fajok ökológiai tényezőiben. Ezen túl alapot adjon a későbbiekben ahhoz, hogy a szürkemarha legeltetés során a különböző eredetű gyepek hogyan fognak megváltozni. A vizsgálat másik célja, hogy összehasonlítsuk, hogy milyen módon változik egy fás legelő botanikai összetétele, ha nedvesebb és szárazabb területeket előtérő intenzitással (esetünkben letérő óraszámban) legeltetnek. Terepi vizsgálatainkat 2012. április/május - 2012. szeptember között végeztük el, a téli időszakban az adatok kiértékelésével foglalkozunk. A felvételezéseket sok esetben az időjárási körülmények nehezítették.
A cserépfalui mintaterület a Bükki Nemzeti Park fennhatósága alá tartozik. Védett természeti területről van szó, ahol minden kutatás engedélyhez kötött! A 2012-es év tavaszán kaptunk engedélyt az Észak – magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől a területen történő kutatásra. A mintaterületek (2x2m) kijelölése 2012 áprilisában történt meg két nedvesebb, két szárazabb mintaterületen, valamint az állatok éjszakázóhelyén (n=35). Ezeket a területeket eltérő intenzitással legeltetik, így lehetőség lett volna ezen területek összehasonlítására. Május végén, majd júniusban mentünk ki a területre és vettük fel a kvadrátokban a fajok százalékos borítási értékeit! Sajnos a csapadékhiány miatt a felvételezések elég rosszul sikerültek, a legelő „kiégett”, valamint a gulyás sem terelte a szürkemarhákat, azok éjszaka legeltek, így nem volt lehetőségük a terültek összehasonlítására,
Cserépfalun készült képek május végén és júliusban.
A második, csákvári mintaterület a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány részét képezi. A mintaterületek kijelölése májusban történt meg különböző módon visszagyepesített területeken! Az 5 mintaterületen belül 7-7 kvadrátot vettünk fel és ezekben is feljegyeztük a lágyszárúak százalékos borítási értékeit.
A mintaterületek a következők:
I.: spontán gyepesedő parlag (33,18 ha), II.: szénamurvás/szénaráhordásos (27,79 ha), III.: direkt vetésű (18 ha),
IV.: lucernával vetés és felhagyás (30 ha), V.: (20 éve) felülvetett parlag (150,83 ha)
2009-ben történt a terület visszagyepesítése Polder és természetvédelmi alapozó keverékkel.
A következő két évben kaszálással hasznosították a területet, majd 2012-től szürke marhával legeltetik. A különböző módon történő gyepesítések hatására elkülönülő területeken választottuk ki a mintaterületeinket. Mind az öt területen 7-7db 2×2 méteres kvadrát adatait vettük fel, az egyes fajok borítási értékét %-ban megadva. A gyepesített sávokban a kvadrátokat a tábla hossztengelye mentén az északi szélétől haladva 50 méterenként vettük fel. A fajnevek Király (2009) nómenklatúráját követik. A mintaterületeket a fajok természetvédelmi értékkategóriái (Simon, 2000) és a szociális magatartásformái alapján (Borhidi, 1993) is értékeljük. Az elemzéshez felhasználtuk a Raunkiaer-féle életformarendszer kategóriáit is (Raunkiaer, 1934). Az életforma elemzést Pignatti (2005) életforma típusai alapján is elvégeztük, amely az áttelelő szerv elhelyezkedésén kívül a fajok
morfológiai sajátosságait is figyelembe veszi. Korábbi hazai alkalmazása kevésbé széles, ezért a fajok kategorizálását mi végeztük el. A gyepben előforduló fontosabb növényfajok takarmányozási értékének meghatározását Klapp és mtsai (1953) munkája alapján végeztük el. A felvételek többváltozós statisztikai elemzését is elvégeztük, amelyhez R programozási nyelvet használtunk, ahol az adatok klasszifikációs és ordinációs (DCA) elemzését is elvégeztük.
Kiszámoltuk az egyes területekre jellemző összborítást, fajszámot és Shannon-diverzitás értékét. A legeltetési intenzitás hatásának lemérésére ezeket páronként hasonlítottuk össze többszörös varianciaanalízissel (ANOVA). Post hoc tesztként a Tukey HSD eljárást alkalmaztuk, amely korrigált p értéket ad, így a Bonferroni korrekció elvégzése szükségtelenné válik. Az egyes felvételek Shannon-diverzitásának kiszámolása után az egyes területek átlagát vettük és ezeket hasonlítottuk össze a növekvő zavarás mellett mindkét területen. Az átlagos diverzitásértékek kiszámolásán túl többletinformációt jelent az egyes típusok diverzitás-profiljának megrajzolása. Ezt a Rényi-diverzitással tettük meg.
Az adatokat a grafikus megjelenítés végett kétutas klaszteranalízissel (heatmap-en) is ábrázoltuk, ebben az esetben Euklédeszi távolság függvény alapján hierarchikus klaszteranalízist végzünk. A heatmap egy téglalap alakú tömbön, színskála szerint jeleníti meg adatainkat, ahol az adatmátrixot két dendrogram szegélyezi. Az Y-tengelyen lévő dendrogram a fajok között lévő kapcsolatokat, míg az X-tengelyen lévő dendrogram az adat-felvételezési területek, illetve az adatgyűjtés ideje alapján meglévő kapcsolatokat jeleníti meg.. A jelen ábrázoláskor az 5% feletti átlagos borítási értékkel rendelkező fajokat vettük figyelembe.
Az eredmények azt mutatják, hogy a különböző gyeptelepítési módszerek során a természetes állapotokhoz leginkább a szénaráhordásos módszerrel kialakított gyep hasonlít. Itt a legnagyobb a fajszám és a természetes gyepek fajai is uralkodóvá válnak. A direkt vetésű, valamint a felhagyott telepített gyep különül el leginkább a természetközeli állapotú húsz éve
A 2013-as évben a mintaterületeken az alábbi vizsgálatok folytak:
Csákvár szürkemarha legelő
A kijelölt 5 mintaterületen, amelyeket a különböző visszagyepesítési módok alapján tudtunk elkülöníteni 7-7 darab 2x2 méteres kvadrátban cönológia felvételt készítettünk, amely során a kvadrátokon belül feljegyeztük az előforduló fajokat, valamint azok borítási értékeit! A vizsgálattal az a célunk, hogy megvizsgáljuk, hogy természetesség szempontjából melyik visszagyepesítési mód a legjobb, illetve ezek a gyepek hogyan reagálnak a legeltetésre, hogyan változik meg a szerkezetünk, fajkészletük, diverzitásuk. Az idei évben a szürkemarha legelő mellett, magyar tarka legelőn is végeztünk felvételek összehasonlítás céljából. Az adatok kiértékelése során főleg az életformákkal, ezen belül is a Pignatti életformával foglalkozunk.
Csákvár bivalylegelő
A legelőn kijelölt mintaterületeken a tavalyi évben még 80-90% körüli volt a Solidago gigantea borítási értéke. 3 mintaterületen 7-7 darab cönológiai felvételeket készítettünk 2x2 méteres kvadrátban, hogy megnézzük milyen mértékben képes a legelésével visszaszorítani ezen inváziós növényfaj terjedését. Az első két mintaterületet 2 éve, a 3. mintaterületet egy éve legeltetik bivallyal. A felmérések után az adatokat statisztikai úton kiértékeltük (boxplot és denrdrogram).
Cserépfalu szürkemarha fáslegelő
5 mintaterületen (2 nedvesebb, 2 szárazabb, éjszakázóhely) 7-7 darab 2x2 méteres kvadráton belül jegyeztük fel az előforduló fajokat és azok borítási értékeit. Elsődleges cél a 2
nedvesebb és 2 szárazabb terület összehasonlítása, mivel különböző óraszámban legeltetik őket, valamint annak a vizsgálata, hogy a cserjésedést milyen mértékben képes a legeltetés visszaszorítani.