Az ijinek közti leglátványosabb választóvonal abban mutatkozik meg, hogy az emberi vagy az élők világán túli dimenzióból származnak-e. Ijinek ugyanis nem csupán élő személyek, hanem a népi legendákból jól ismert szellemlények és ördögi teremtmények (oni 鬼) is lehetnek. Habár számtalan ilyen lény ismert, közülük két fontosabb képzeletbeli teremtménynek, yamanba 山姥, és yama no kami 山の神 alakján keresztül mutatom be az ijin-szerű jellemüket.
A gyermek világra hozásának képessége miatt a férfitársadalom már az ősi időktől kezdve különös szemmel tekintett a nőkre, hiszen kizárólag rajtuk ke-resztül biztosíthatták az adott közösség fennmaradását. Ez a rejtélyes erő volt az, amely miatt a nők soha nem tartozhattak teljes egészében a férfiközpontú társa-dalomba. A kezdetben matriarchális felépítésű japán világrend a kontinentális hatások nyomán egyre inkább a férfiközpontúság felé tolódott, mígnem a nőket, bizonyos élethelyzetek során, elkezdték kirekeszteni a közösségből. Ezeknek a kirekesztési folyamatoknak voltak bizonyos térbeli és időbeli kötöttségei (pél-dául szülés során a falutól messzebb álló szülőkunyhóban, az ubu koyában 産 小屋 kellett tartózkodniuk).43 Ugyanakkor nem csupán a japán, hanem a világ több más kultúrájában is fellelhető ez a szokás, amely azt a célt szolgálja, hogy a nem mindennapi élethelyzetekkel indokolva száműzik a nőket, hogy egy olyan társadalmat hozzanak létre, amelyben a férfiak kontrollt gyakorolhatnak a gyengébbik nem felett, legitimmé téve ezzel a férfiközpontú világrendet. 44
Az ilyen formán kialakult renddel azt sugalmazták, hogy miközben a fér-fiak a szabályok által rendben tartott, civilizált világ részei, addig a nők egy-fajta kontrollálhatatlan őserő tulajdonosai, emiatt pedig potenciális veszélyt
42 Komatsu, 異人論…, i.m., 25.
43 Namihira Emiko 波平恵美子, ケガレ, Kodansha Gakujutsu Bunko, Tokió, 2009. 68., valamint Papp Melinda, „A korai gyermekkor rítusai Japánban”, Távol-keleti Tanulmányok, III/1–2 (2013), 227–248. 239.
44 Komatsu, 異人論…, i.m., 117–120.
jelen tenek a közösségre nézve.45 Így nem meglepő, ha a civilizált közösség határán túl eredő, természetfeletti erőket gyakran azonosították valamilyen női alak képzetével. Ezeket a női lényeket nagy félelem övezte, ezért minden-áron igyekeztek kikerülni útjukból, ha az erdőt járták. A népi mondák szerint sokkal erősebbek voltak, mint a férfiak és különleges, ősi erővel bírtak, emiatt pedig a közösség létét fenyegető, kontrollálhatatlan elemeknek tartották őket.
Közülük az egyik legismertebb lény yamanba vagy yamauba, amely azt a termé-szeti erőt testesíti meg, mellyel csak a nők bírnak, és amelytől a férfiak félnek:
a gyermek világra hozásának a képességét.46 Ekképpen yamanba a társadalom rendjét felforgató káosz, amelyből az emberek a világra jönnek, tehát az anya-méhben rejlő különleges erő.
A néphagyomány szerint yamanba olyan, az erdő mélyén élő vénasszony, aki felfalható emberáldozataira les, és mindenféle praktikát bevet az elrablásuk érdekében. Emellett kettős arcú démon is egyben, hiszen fiatal szépasszony képében olykor megsegíti az embereket. Ennek az ellentmondásnak a hát-terében az állhat, hogy yamanba már az ősi időkben is ismert entitás lehetett a japán folklór világában: a sikeres vadászatért és a bő termésért felelős kami (shuryō-gami 狩猟神) alakjában, ezért a kezdetekben női formában elképzelt yama no kamiként47 tekinthettek rá.48 A Jōmon-kor közepén (i.e. 2500 – i.e.
1500) elterjedt az égetett földművelés szokása, amelyhez erősen kötődtek a yamanba-féle hiedelmek: a felégetett földrészt megfeleltették a kami testének, amelyből az új élet, tehát a termény sarjadt. Így a teremtő ősanya hiedelmével (bojin shinkō 母神信仰) is szorosan összefonódott az alakja, amire a korabeli termékenységi agyagszobrok (dogū 土偶) szolgálnak bizonyítékul.49
Yamanbaról számos legenda élt még az emberi termékenység kapcsán is:
ezekben a történetekben a lakhelyéül szolgáló hegyről ellátogat a faluba, ahol segítséget kér, hogy fedél alatt hozhassa világra gyermekét. Aki pedig tényle-gesem megsegíti őt a bajban, arra jó szerencsét hoz.50 Mivel a férfiként meg-határozott kamik egyike, így yama no kami sem képes arra, hogy gyerme ket
45 Mary Douglas, Purity and danger, Routledge & Kegan Paul Ltd., London, 1966, 98–100.
46 Komatsu, 異人論…, i.m., 122–123.
47 A sintó hitvilágban gyakran megjelenő istenség, amely a hegyekben él. Főleg a hegyi emberek – favágók, vadászok – által tisztelt entitás.
48 Takashima Yōko 高島葉子, „狩猟神としての山姥の原形－北方諸民族の「獣の女主人」
との類似性を手がかりに －”, 大阪市立大学学院文学研究科紀要, 2001/7, 123–137. 124.
49 Yoshida Atsuhiko 吉田敦彦, „山姥と記紀神話および縄文時代の宗教儀礼”, Occasional papers, 1990/31, 50–70. 62–69.
50 Takashima, i.m., 124–125.
47 Az ijinek alakja a japán falusi közösségek folklórjában
hozzon a világra, ezért yama no kami az ősi, kezdetleges formájában női kami – esetünkben yamanba –, vagy pedig hozzá nagyon hasonló entitás kellett legyen.51 A japán népmesékben yama no kamihoz hasonlóan yamanba is gaz-dag zsákmányhoz segíti a vadászokat: a szerencsétlen férfi egy vajúdó nővel találkozik az erdőben, akit megitat vízzel, cserébe a nő elárulja neki, merre rejtőznek a vadak.52
Yamanba tehát legkorábbi formájában nagy hasonlóságot mutathatott a ké-sőbbi yama no kamival. Nem meglepő, hogy a kettőjük közti viszony a későb-biekben is megmutatkozik, hiszen yama no kamit a gyermekek biztonságos világra hozataláért is felelősnek tartották egyes településeken. 53 A modern korban is számos példát találhatunk arra, hogy az adott környék szent he-gyének kamija egy női entitás, aki féltékeny természetű, emiatt nem engedi, hogy más nők is a hegy területére lépjenek. Yama no kami kultusza a hegyi falvakban igen jelentős volt, hozzá intézték a fohászokat, hiszen úgy tartották, hogy bizonyos alkalmak során a hegyekből alászáll, hogy bő termést és áldást hozzon magával. Ekképpen a másvilágból érkező ijinként kezelték, akárcsak a női megfelelőjét, yamanbát.
Összefoglalás
A japán falu elzárt közösségéhez ellátogató ijinek megítélése igen változatos képet mutat a népi hagyományokban. Az, hogy a szerencse vagy a szeren-csétlenség hírnökének tekintették őket, nagyban meghatározta fogadtatásuk jellegét: alkalomadtán elhatárolódtak tőlük, de szívélyesen is viselkedhettek velük. Mint azt a hitobashira szokása kapcsán is megfigyelhettük, bizonyos feltételek mellett még a kamik dühének csillapítására szolgáló áldozatként is fontos szerepet töltöttek be. Ezekben a történetekben mindig az ijinek alakján keresztül mutatják be a közösségi rend felbomlásának, majd visszaállításának folyamatát, amely révén egy általános érvényű erkölcsi tanulság is levonhatóvá vált a falusiak számára. Habár az ijineket meghatározott szisztémák szerint kategóriákba sorolták, a leglátványosabb választóvonal az emberi és a legen-dás lények csoportjai között mutatkozik. Ilyen természetfeletti lények voltak a népi hiedelemvilág jól ismert alakjai: a falu világába pozitív energiát közvetítő
51 Hotta Yoshio 堀田吉雄, 山の神信仰の研究, Zōho Kaitei, Hikari Shobō, Tokió, 1980, 404–407.
52 Takashima, i.m., 125–126.
53 Carmen Blacker, The Catalpa Bow: a study of Shamanistic Practices in Japan, Allen and Unwin, London, 1975, 63.
yama no kami, a termékenységi rítusokban fontos szerepet játszó yamanba, valamint a másvilágról hazalátogató marebitók, amelyek legalább annyira szer-vesen kötődnek az ijin-mondakörhöz, mint amennyire a vándor idegenek vagy a közösség által megbélyegzett tagok. Akárhogy is, az ijinek minden esetben jelentős hatással bírtak az adott településre, hiszen a különféle rituálék révén segítségül hívták, vagy pedig kirekesztették őket, hogy így biztosítsák a kül-világtól elzárt közösség identitásának fennmaradását.
49 Az ijinek alakja a japán falusi közösségek folklórjában
Felhasznált irodalom
Akasaka Norio 赤坂憲雄
Ijinron josetu 異人論序説 [Bevezetés az idegenelméletbe], Chikuma Gakuei Bunko, Tokió, 1992.
Kyōkai no hassei 境界の発生 [A határ születése], Kodansha Gakujutsu Bunko, Tokió, 2002.
Amino Yoshihiko 網野善彦: „Henreki to teijū no shosō” 「遍歴と定住の諸相」
[„A zarándoklás és a letelepedés aspektusai”]. Amino Yoshihiko 網野善 彦 (szerk.): Nihon minzoku bunkataikei 6 日本民俗文化大系6 [A japán népi kultúra összefoglalója 6], Shōgakukan, Tokió, 1984, 7–34.
Blacker, Carmen: The Catalpa Bow: a study of Shamanistic Practices in Japan, Allen and Unwin, London, 1975.
Douglas, Mary: Purity and danger, Routledge & Kegan Paul Ltd., London, 1966. 98–100.
Hotta Yoshio 堀田吉雄: Yama no kami shinkō no kenkyū 山の神信仰の研究 [A hegyi szellem valláskultuszának vizsgálata], Hikari Shobō, Tokió, 1980.
Komatsu Kazuhiko 小松和彦
Ijinron: minzokushakai no shinsei 異人論: 民俗社会の心性 [Idegenelmélet:
a népi társadalom természete], Chikuma Gakuei Bunko, Tokió, 1995.
„Ijin” 「異人」 [„Idegenek”]. Komatsu Kazuhiko 小松 和彦, Seki Kazutoshi 関一敏 (szerk.): Atarashii minzokugaku he 新しい民 俗学へ [Az új néprajztudomány felé], Seika Shobō, Tokió, 2002, 212–221.
Minakata Kumakuzu 南方熊楠: Nanpō kanwa 南方閑話 [Déli beszéd], Sakamoto Shoten Shuppanbu, Tokió, 1926.
Mitchelhill, Jennifer: Castles of the Samurai: Power and Beauty, Kodansha International, Tokyo, 2003.
Nagano Fusako 長野ふさこ: „Kyōkai no matsuri － gūtei girei to shinagu (Okinawa)” 「境界の祀り－宮廷儀礼とシヌグ（沖縄）」 [„Határmenti rítusok － az udvari ceremónia és a shinagu (Okinawa)”], Josei to keiken 女性と経験 [Nők és tapasztalat], X/36 (2011), 88–96.
Nakayama Tarō 中山太郎: Nihon miko-shi 日本巫女史 [A japán mikók törté-nete], ōoka Shoten, Tokió, 1930.
Namihira Emiko 波平恵美子: Kegare ケガレ [Tisztátalanság], Kodansha Gakujutsu Bunko, Tokió, 2009, 68.
Oka Masao 岡正雄: „Ijin sono hoka” 「異人その他」 [„Az idegenek és má-sok”], Minzoku III/6 民族 III/6 [Népcsoport III/6], (1928), 79–119.
Orikuchi Shinobu 折口 信夫: „Kokubungaku no hassei” 「国文学の発 生」 [„A nemzeti irodalom keletkezése”] www.aozora.gr.jp, http://
www.aozora.gr.jp/cards/000933/files/47023_39098.html [2015.03.05.]
Papp Melinda: „A korai gyermekkor rítusai Japánban”, Távol-keleti Tanulmányok, III/1-2 (2013), 227–248.
Salát Gergely: Az ókori kínai Qin állam büntetőjogának rendszere, Budapest, 2006.
Takashima Yōko 高島葉子: „Shuryō gami toshite no yamanba no genkei － hoppō shominzoku no 「 kemono no onna shujin 」 to no ruijisei wo
tegakarini －”「狩猟神としての山姥の原形－北方諸民族の『獣の女主
人』との類似性を手がかりに－」 [„A vadászó yamanba eredeti alakja – az északi népek »vadállatként felbukkanó asszonyaival« való párhu-zamai”], Ōsaka Shiritsu Daigaku Gakuin Bungaku Kenkyūka Kiyō 大阪 市立大学学院文学研究科紀要 [Oszakai Városi Egyetem Irodalomkutatói Kommüniké], 2001/7, 123–137.
Tsuda, Noritake: „Human sacrifices in Japan”, The Open Court, 1918/12, 760–767.
Yama Yasuyuki 山泰幸: „Ijinron saikō ―「haijo」no minzokugaku no tame
「異人論再考一『排除』の民俗学のため―」[„Az idegenelmélet újra-gondolása – a kirekesztés néprajzának érdekében”], Jinken Kenkyū 人権 研究 [Emberjogi tanulmányok], 2006/10, 31–38.
Yanagita Kunio 柳田國男: Nihon no densetsu 日本の伝説 [Japán legendák], Sankoku Shobō, Tokió, 1940.
Yoshida Atsuhiko 吉田敦彦: „Yamanba to kiki shinwa oyobi jōmon jidai no shūkyō girei” 「山姥と記紀神話および縄文時代の宗教儀礼」[„Yamanba a Kojiki és a Nihonshoki mítoszaiban, valamint a jōmon-kor vallásos rituáléiban”], Occasional papers, 1990/31, 50–70.