Az ijin-goroshi jelenségét, amely a sokrétű népi szájhagyomány útján maradt fenn az utókor számára, annak tudatában kell értelmeznünk, hogy a gyilkosság elköve-tésével a külvilágból érkező fenyegetettséget, a rossz energiákat próbálták kizárni, és biztosítani a közösség létének fennmaradását, így az adott szituációban nem számított meglepőnek, ha kioltották az odalátogató idegenek életét. Az idegenekkel szembeni bánásmód célja tehát a falusi társadalom rendjének a megőrzése volt, hiszen könnyen előfordult, hogy az ijinek valamilyen ártalmat, betegséget hoztak magukkal. Az ijin-goroshi tehát egy kirekesztési stratégia (hai jo 排除) része volt, amelynek segítségével a közösség elzárkózhatott a különféle veszedelmektől.16
13 A témával Orikuchi Shinobu 折口信夫 részletesen foglalkozik Kokubungaku no hassei 国文 学の発生 c. tanulmányában (www.aozora.gr.jp), de kiemelendő még Amino Yoshihiko 網野 善彦 neve is, aki szintén meghatározó szereppel bírt az elmélet bizonyításában (網野善彦, „遍 歴と定住の諸相”. 網野 善彦 Amino Yoshihiko (szerk.): 日本民俗文化大系6、Shōgakukan,
Az ijin-goroshi történeteiben főként az első kategóriába tartozók voltak azok, akik központi szerephez jutottak. Közülük is leggyakrabban a zatōnak 座頭 nevezett vak mesemondók csoportjának tagjai estek a falusiak áldozatául, akik településről településre járva, lant előadás kíséretében történeteket mondtak el, amiért cserébe alamizsnát kaptak. A fennmaradt népi mondák tanulsága szerint – amelyekben sokszor a narráció szépítő eszközeivel igyekeztek más megvilágításban feltűntetni a tényt – gyakran fojtották őket vízbe a határszéli folyók, vizes részek mentén.17 A gyilkosság hátterében több tényező is állha-tott, amelyek közül a legkézenfekvőbb az általános éhínség volt: a gyilkosságok elkövetésével példát statuálva próbálták eltántorítani a koldulástól azokat, akik a rizshiányban szenvedő településeket célozták meg. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy materiális vonatkozása volt a tett elkövetésének: a gyors meggazdagodás reményében némely gonosztevő falusi ritka értéktárgyakat próbált elvenni az áldozatoktól. 18 Ebben az esetben a bűnöst elítélte a közösség, de hogy pontosan milyen indokkal, arra a későbbiekben térek ki.
A vak mesemondókon kívül a szent helyszínek között zarándokló buddhista szerzetesek (rokubu 六部) és mikók19巫女, yamabushik20山伏 is gyakran ál-dozatul eshettek a falusiak haragjának vagy kapzsiságának. Ezek a vándorok olyan újdonságok és ismeretlen technikák, tárgyak birtokosai voltak, amelyek nagyon vonzóak lehettek a falusiak számára, így nem meglepő, hogy a rabló-gyilkosság motívuma került egyes történetek középpontjába.
Yanagita Kunio 柳田國男 népmesegyűjtő tevékenysége révén több ilyen történet is fennmaradt a Nihon densetu meii 日本伝説名彙 című munkájá-ban.21 Ilyen például egy Aichi tartományból származó történet, amelyben hét vak vándor lantművészt félrevezet egy útszéli fűvágó, s mindannyian a vízbe vesznek. Az elhunytak lelke azonban átokkal sújt le a későbbiekben, ezért a fű-vágó minden gyermeke vakon születik. Végül a tragédia emlékére és a háborgó lelkek lecsillapítására a vándorok halálának helyszínét elnevezték a hang-szerük alapján Biwa-buchinek 琵琶淵. Egy Kiotó környéki történet is ismert, amelyben egy háromtagú, zarándok családot ölnek meg egy kővel, mivel úgy tűnt, mintha a kezükben cipelt faágra aggatott pénzről beszéltek volna, pedig
17 Komatsu, 異人論…, i.m., 18.
18 Komatsu, 異人論…, i.m., 19.
19 A shintō rituálékban fontos szerepet betöltő papnő.
20 A szentnek tartott hegyekben élő aszkéták, akik a shugendō (修験道)irányzat követőiként váltak legendás alakokká a népi legendákban.
21 Yanagita Kunio 柳田國男, 日本伝説名彙, Nippon Hōsō Kyōkai, Tokió, 1971. Idézi: Komatsu, 異人論…, i.m., 19–20.
41 Az ijinek alakja a japán falusi közösségek folklórjában
valójában egy csengőről volt szó (a kane mint pénz [金] és csengő [鐘] azonos hangalakú szavak). Végül a gyilkos szörnyethalt meglepetésében, amikor rájött, hogy szörnyű tettét egy értéktelen tárgy miatt követte el.
Az ezekhez hasonló ijin-goroshi történetekben sajátos mechanizmus mu-tatható ki: először a falu egyik családjánál megszáll a vándor (1.), akit megöl a vendéglátó, hogy megszerezhesse vagyontárgyait (2.), ő ennek eredménye-képp váratlanul meggazdagszik (3.). A következő lépésben a bűn elkövetőjének leszármazottait valamilyen szerencsétlenség éri (4.), akik egy sámán közvetí-tésével rekonstruálják a múlt eseményeit, és megtudják, hogy egy idegen átka szállt rájuk (5.), amit majd rituálék révén próbálnak megtörni (6.).22 Szintén jellemző, hogy kihagyják a történetekből a sámán interpretáló szerepét, és úgy állítják be az eseménysort, mintha egy szálon, lineárisan futna (pedig nyilván-való, hogy a leszármazottak az őket érő szerencsétlenséget követően tudják feltárni a múltbeli előzményeket). Ezek az esetek igen gyakran a falu név szerint ismert családjaival történtek meg, ezért a szájról szájra hagyományozott legen-dák egyfajta történelmi valóságalapul szolgáltak az itt élőknek, akik a későbbiek folyamán nagy körültekintéssel adták tovább a történeteket.23
Mivel a falusi társadalom erkölcsi értékrendje szigorúan tiltotta, hogy az egyén – a közösségi érdekeket figyelmen kívül hagyva – saját meggazdagodása ér-dekében nagyobb vagyont felhalmozzon, a fent említett bűntettek elkövetőire az íratlan törvény erejével sújtottak le. Minden esetben megbélyegezték azt a falubeli családot, amelyről feltételezték, hogy érintett lehet a rablógyilkosság céljából elkövetett ijin-goroshiban. A megbélyegzetteket pedig az adott közös-ség erőteljesen diszkriminálta, vagyis az elkövetőkből a 4. kategóriába tartozó száműzött, tehát ijin lett. Ekképpen a népi mondákban a falun kívülről érkező ijinek elpusztítása a falun belül új típusú ijineket generál, hiszen az idegenek megölésével automatikusan a társadalom perifériájára szorultak a bűnösnek vélt tagok.24 Sőt, ha az elhunyt vándor bosszúszomjas, háborgó szelleméből shirei 死霊 indulunk ki, a 6. kategóriába tartozó ijint is felfedezhetjük, aki a túlvilágból visszatér kísérteni az emberi világba.
Megállapítható, hogy az idegenektől való elhatárolódás folyamata meglehe-tősen összetett és bonyolult kérdés, amely egyúttal a közösség minden egyes tagja számára több tanulsággal is szolgált. Az egyik egyfajta evidens tanulság, amely a történet szó szerinti értelmezésével nyilvánul meg: a közös ség életét
22 Yama, i.m., 32.
23 Komatsu, 異人論…, i.m., 22–23.
24 Yama, i.m., 33.
felkavaró szerencsétlenség okozta káoszt sikerül csillapítani, amint a fősze-replők megtudják a múlt történéseit, és végül képesek visszaállítani a világ eredeti rendjét. A másik tanulás rejtett volt: mivel az ijin megölése révén váratlanul meggazdagodott család felborítja a közösség életét, nem szabad vagyont felhalmozni, ugyanis az önzés bajt okozhat: a közösségből való ki-rekesztés veszélyét hordozza magában, ami igen nagy büntetésnek számított az erős közösségi szellemben élő falusiak számára. Az ijin-goroshi történetek célja tehát az, hogy erkölcsi tanulságot szolgáltassanak, illetve hogy az egyes falusi családok váratlan meggazdagodása felett érzett elégedetlenséget és irigy-séget elsimítsák.25 Az ijinek felbukkanása pedig minden esetben valamilyen hatást fejt ki a közösség életére, így váltva ki sok esetben olyan negatív tartal-mat (azaz magát a bűnt, a kapzsiságot és irigységet), amely közvetve az ijinek révén jut be a faluba.
Az ijin-goroshi történeteivel élesen szemben áll a közösség egészének ér-dekében elkövetett idegen-ölés, az ún. hitobashira 人柱 szokása, amelynek kivitelezéséhez a lakosság egyöntetű beleegyezése volt szükséges.26