1619. máj. 17. A gyulafehérvári káptalan requisitorjai előtt Bessenyey Mi-·
hály személyesen megjelenvén, Oláh-Csesztve, valamint Kutyfálva és Mihály-falva nevű fejérmegyei birtokai eladományozásátöl a fejedelmet, Bessenyey Boldizsárt, továbbá idősb s i f j . Szentdemeteri Balassy Ferenczet azoknak bármi módon váló elidegenítésétói, a káptalanokat, conventeket és más hiteles helyeket pedig az említett birtokokra vonatkozó oklevél
kibocsá-tásától eltiltja.
N o s requisitores etc. d a m u s ele. Quod e g r e g i u s Michael B e s s e n y e i , filius q u o n d a m Georgii, filii oiiin Michaelis, filii s i militer d u d u m Georgii B e s s e n y e i d e N a g y B e s e n y ő , n o s t r a m p e r sonaliter v e n i e n s in p r a e s e n t i a m , per m o d u m s o l e n n i s p r o t e s t a -tionis, contradic-tionis, e t inhibitionis significare e t d e t e g e r e c u r a v i t in h u n c m o d u m : q u o m o d o , prout i p s e intellexisset, g e n e r o s u s F r a n c i s e u s B a l a s s y sénior, consiliarius serenissimi domini d o m i n i p r i n -cipis T r a n s s i l v a n i a e , e t arendator d e c i m a r u m T r a n s s i l v . a c aller similiter F r a n c i s c u s Balassy-.iunior de Z e n t - D e m e l e r d e c e d e n t e ab h a e
*) Ez oklevél szíves közléséért annál nagyobb örömmel mondok köszö-netet a tudós közlőnek, mert nem csak határozottan megerősíti a családi ira-tokból vett és az itt említett két birtókra vonatkozó azt az állításomat (lásd 49. lapon): hogy ezeket Bessenyey István Báthori Istvántól hűséges szolgá-lataiért kapta, hanem elő is számlálja ezen hűséges szolgálatokat, melyekről eddig, ily részletesen tudomással nem bírtam.
luce generosa quondam domina Christina filia quondam Stephani, filii Michaelis, fili! dudum Georgii Bessenyey praedictorum,. nee non nobili puero Francisco Balassy ex eadem domina Christina Bessenyei progenito, absque haeredum utriusque sexus solatio mortem obeunte, a diclo domino serenissimo Gabriele Bethlen dei grafia etc. totales et integras possessionem Olah Csesztve et por-tiones possessionarias in Kulyfalva et Mihaczfalva comitatuque Albensi Transsilvaniae existentes habitas, pro se ìpsis per mortem et defectum seminis eorundem Christinae Bessenyei, ac Francisci iilioli donatione mediante impetrassent, quas etiam pro se ipsis statui fecissent. Postmodum superveniente egregio Balthasare, filio Michaelis, filii alterius olim Michaelis, filii dudum Georgii praeno-tatorum, totales et integras easdem possessionem Olah Csesztve, et in possessione Kutyfalva portionéra dictoque comitatu Albensi Transilv.
existentes habitas eundem Michaelem Bessenyei iurehaereditario con-cernentes,nescitur quibusnam idem Balthasar Bessenyei ductus respe-ctibus, in et pro mille et quingentorum florenorum hungaricalium summa, iure perennali praefatis utriusque Francisco Balassy dedisset, vendidisset, abalienasset, et perpetuasse!, in grave damnum et prae-iudicium derogamenque iuris successorii avitici eiusdem protestantis manifestum. Huiusmodi itaque donationi, collationi, statutioni, ven-ditioni, perpetuationi ipsius Ballhasaris Bessenyei onera fratrum assumption!, ac evictoriae cautioni annolatus Michael Bessenyei contradiction^ velamine obviavit. Unde facta superinde protésta-tione primum quidem dictum dominum principem nostrum clemen-tissimum a donatione, collatione, inscriptione, consensus superinde adhibitione; deinde vero ipsum Balthasarem Bessenyei a vendi-fione, impignoratione, abalienationeve, inscio eodem protestante factis; annotalos ibidem utrosque Franciscum Balassy ab appropria-tione, sibi ipsis usurpaappropria-tione, statuifaclione, usus fruclusque per-ceptione, vel percipi factione, loca denique capitularla et conven-tualia scribas insuper el iuratos notarios cancellariae utriusque a literarum donationalium, fassionalium, vendilionalium, relatoriarum-que superinde extradatione iam factis, aut in posterum fiendis, inhibuit contradicendo, contradixitque inhibendo publice et manifeste coram nobis. Harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum feria sexta próxima post gloriosam Ascensio-nem domini nostri lesa Christi anno 1619.
Eredetije az orsz. levéltárban: gyulafehérvári káptalan »prot. loann.
Debreczeni fot. 293. '
xcvn.
1778. Lacska János Zair tragédiájának fordítását Bessenyei) György-nek ajánlja.
Tekénletes Bessenyey György úrnak.
Tekénleles úr!
Az írók munkájokat magoknál okosabb embereknek azért szokták ajánlani, hogy azoknak védelmétől dicsösséget kölcsönöz-hessenek. Ezen okbúl egy Mecenásnak mind származással, mind mély értelemmel felül kell azt haladni, ki munkájának oltalmát, vagy előmozdítását tölle kéri, hogy megítélhesse, nevének árnyé-kában minémű dolog nyugodhatik.
Hlyen indító okoktul vezéreltetvén, egyedül a Tekénletes urat kell fordításomnak védelmező s egyszersmind itélő bírójává vá-lasztanom, ki az Embernek Próbájában, Agis, Buda, Hunyadi Tragédiájában, melyeket legelőször magyarba maga szült, Lueanus első könyvének fordításában, a Törvények útja és sok egyéb munkújiban, mellyeket láttam, arról elhitetett, hogy magyarsá-gunkat mind egy mind más rendben más magyar irók felibe vitte. Zair T-ragédiájának belső erejéről hasonlóúl fog a Tekéntetes úr ítéletet tehetni, ki maga is Tragédiát csinál s annak törvényeit mind régi, mind mai poéták szerint ismerni tanúlta. Euripides, Sofakle£_görögök,^ nagy_ Kornelius Péter vagy Volter francziák qsysnlöül. oktatták a Tekéntejes úrabjkiknek franczia tragédiájokat könnyebben magyarázza, mint én a magyart ollyakban magya-ráznám ki szót értenék, de dolgot nem mindenütt.
Utolsó okom még ezen munkát a Tekéntetes úrnak ajánlani, ebben áll, hogy a franczia nyelvet, melyből ezen fordítást legelő-ször tettem, az úrnak tanítói kegyességében tanúltam, ki itt Bécs-ben caractere szerint, mely emberségből áll, keserves elhagyatott sorsomban esedezésemre védelmező kezeket hozzám egyedül nyúj-tott, magához vett, tart és tanít. Ezen jótétemény kénszerit a Tekénteletes úrhoz vett háladatosságomat halhatatlanná tenni, ki noha magyar Marónak méltán neveztethetik, mégis nagyobb hiv-ségemet érdemli ugy mint ember, mint sem liszteletemet mint ma-gyar Máró vagy Homerus érdemelhetné; fogadja el tehát a Te-kéntetes úr töllem azon alázatos hívségnek felajánlására, melynek örökös állandóságával vagyok a Tekéntetes úrnak alázatos szolgája
Laczka János mp.
Zair tragédiája, mellyet franczia versekben irt Voller ur, magyarra pedig ugyan versekbe fordított Laczka János. 1778. Censurai példány a
bpesti egyetemi könyvtár kéziratai között. .
xcvm. •
Bessenyey Anna verseiből.
1. A h a l o g a t o t t r e m é n y s é g i d e j é n . Képzelődésemnek sebessége lankad, A kétségnek sűrű fellegében akad.
Az egész világot szomorúan nézem, Egyik bút a másra szüntelen tetézem.
A viszontagságnak irtóztató árja Zúg, ijjeszt, szívemet igen sűrűn járja.
De akármint zúg is, nagyon még sem félek, Sőt az Isten mellett bátorsággal élek.
Itt lelem ő nála a gyönyörűséget, Itt nem érzem soha a keserűséget, Most is hát Istenem ne légy messze tőlem, Mindent, valami hűn, tisztíts ki belőlem, Hogy én a kegyelem edénye lehessek, Végre a dicsőség helyére mehessek.
2. . M a g a m a t c s u d á l o m ; az I s t e n t m i n d e n e k t e r e m t őj é n e k , ö r ö k k é é l ő V a l ó s á g n a k é r z e m , h i s z e m . "
Lettem, vagyok, múlok, ismét leszek, de mi?
Nem tudom, búsulok, nem vígasztal semmi.
Az erőm, az időm, vagyonom, szépségem, Nem állhatnak ellent, romlik az épségem.
Állapodjunk meg itt, lássuk ezt a csudát,
Tanuljuk ezt inkább, mint akármicsodát. . Ember! mond meg nékem, semmiből hogy lettél ? Változást, büntetést, törvényt kitől vettél, Hol voltál ? mi voltál ? addig mig nem éltél ? Míg nem teremtettél, ugy-e nem is féltél ? Ha hát teremtettél nem vagy igen régi, Hogy foghatod azt meg, a kinek nincs végi.
Hidd, reményld, hogy vagyon örökkévalóság, Mellyben uralkodik a legfőbb Valóság.
Látod, az ég, a föld s minden a mi vagyon A teremtő létét,, bizonyítja nagyon,
Hogy vagyon 0 és lessz, lettünk mi is tőle, . Sugározunk most is, látod, ki belőle,
Hogy ember-Istenek legyünk s neki mássá, Hatalmát, jóságát mindenikünk lássa, Jertek hát boruljunk mélyen le elibe, Múlandó dolgokat ne tegyünk felibe.
L. .
Örökké élő ő s királya mindennek, Áldása s csapása véghetetlen ennek.
Állj meg hát halandó! hová futsz vakmerőn?
Nem vehetsz hatalmat, a mennyei erőn.
Isten ez, nem ember, hogy birkózói vele ? Tudod azt hogy lélek, természeled fele.
Hát csak azért volnál közlünk halhatatlan, Hogy a szenyvedésed lesz változhatatlan.
Ha már valóság vagy, semmivé nem leszel, Majd változhatatlan nagy büntelést veszel.
Nem úgy, gyere velem, kövessük az istent, Ez a fő boldogság, hagyjunk hátra mindent. . A valóságos bölcs beszélget magával,
Es nem ellenkezik az önnön javával.
Szereli, cselekszi Istene törvényét, Abba határozza dicsőssége fényét.
Látja, hogy itt minden, valami van, romlik, . Maga is porból van, és mindég csak omlik.
A halál félelme mélyen van szívében, Hallgat, társalkodik Istennel mívében.
Nem áll neki ellent a világ szépsége, Isten és emberi szerelettel ég e'.
Mi ennek az oka ? ez: mert érzi benne, Hogy ha így nem tenne, Istené nem lenne.
Mit mondasz ezekre? jer, le is! örüljünk, Hogy a Mindenhaló helyére kerüljünk.
Csak ő az egyedül, a ki magától él,
Nem retteg, nem szenyved, változástól nem fél.
3. E g y b ú s p a n a s z a v i s z o n t a g s á g o k k ö z t . Világ irtóztató szélveszes tengerén,
Hánykódva evezem veszedelmes erén.
Hol már a szerencsét többé nem esmérem, A szerencsétlen sors lévén a vezérem, Melly kedvezés nélkül kézen fogva vezet, E bánat tengerén, hol más nem evezett.
Jaj! kicsoda vezet engemet már vissza?
E helyről, hol szivem a bánatot iszsza, Mert kinek szerencse gonoszt jó helyébe Ád, nincs az ollyannak öröm a szívébe, . Sőt a bánat miatt magát mindég vérzi,
Annyira hogy semmi Őrömét nem érzi.
Istenem, hát te légy egyedül vezérem, E bánat örömén mert neved esmérem.
Tudom hatalmas vagy a szabadílásra, . Hajlandó mindenkor a vígaszlalásra.
Ne hagyj elmerülni, fogd meg a jobb kezem, Hadd ne süllyedjek el, azért hogy vétkezem, . Vigasztalj és segíts, nézzed azt a szent vért, Mellyet a Megváltóm ontott értem, mint bért. · Hogy én is Te veled lakhassam az égbe, Istenem ! hallgass meg, kérésem vidd végbe.
-4. M i k o r a t e s t l e v e r e t i k , a k k o r a l é l e k i g y s z o l l : _ Istenem! te hozzád kiáltok eggy árva,
' Töredelmes szívvel le elölted járva, Halld meg kiáltásom, jöjj segedelmemre, Nyújtsd ki erős karod hamar védelmemre, Míg a nyomorúság keserű próbája,
Meg nem győz egészen, lelkem el nem állja.
Tekintsd meg szent Fijad véres kereszt fáját, Ne törd le egy szelíd olajfának ágát, Mellyet kegyelmedből le magad oltottál, A közbenjárónak vérén megváltottál.
Mely áldozat vére reám is kiáradt, Mikor a Golgota hegyén Isten fáradt, Siess hát Istenem! kegyelmedet nyújtsad, Haldokló hitemnek bús világát gyújtsad.
5. L e 1 k i ö r ö m a K r i s z t u s b a n . Jézusom ! ki értem véredet ontottad, Mellyel hogy szerettél megbizonyítottad.
Cselekedjed most tnár lelked által bennem, Hogy légyen te hozzád háládatos szívem, Ne engedd, hogy járjak a bűnnek útjába, Hogy be ne rohanjak halálos kútjába.
Sőt vonjad szívemel szent országod felé, Hogy, híven mehessek, segíts Uram! elé.
Tégy engem kegyelmed tiszta edenyévé, Szivemet szerelmed mulató helyévé.
Őrizz, hogy te tőled más útra ne térjek, Hanem buzgó szívvel kebeledbe érjek.
<>. A l é l e k f e l e m e l k e d é s e a K r i s z t u s h o z . Ifijúságomnak, élelemnek atyja,
A te nagy szerelmed szivemet meghalja, Melytől indíttatván, légedet imádlak, Mint hiv teremtőmet mind örökké áldlak.
Mert jótéteménynyet engem körűi vettél, Mindenekben nekem gondviselőm lettél.