1680 után. Nadányi Margit özv. Lövey Sámuélné temetésekor mondott halotti beszéd.
Néhai idősbik tekintetes nemzetes Lövey Sámuel uram meg-maradóit özvegyének tek. nemzetes Nadányi Margith asszonynak hetvenkét esztendők alatt elfolyt és eltöltölt életének, nyomorúsá-gokkal tellyes, mindazáltal dicséretes leírása:
I. Lett születése Váradon, az elélésre és ez világhi életnek táplálására legjobb földön Velencze nevű utczában, édes atyja volt amaz nagy emlékezetű néhai Nadányi Mihály*) lek. uri em-ber, édes anyja volt amaz néhai Várad várassában igen neve-zetes és nagy emlékezetű Gargócs Boldizsárnak édes leánya Gar-gócs Ersébelh, kiktűl, mint törsököktűl, ágazott és származott ez koporsóban nyugovó uri aszszony. Edes alyjálúl, anyjátúl nevel-tetelt fel az Istennek igaz isméretiben, az igaz hitnek és vallás-nak fundamentoniiban, kegyes jó erkölcsökben, szép könyveknek olvasásiban, mellyekben is, az ő igaz hitinek, vallásának, ollyan fundamenlomát vetette fel, és az kegyes, és Isten beszéde sze-rént való életben ollyan épületet vett, hogy igaz hililűl,* vallásá-tól, semmi nyomorúságiban és világhi állapatinak változásiban el nem szakadott, hanem abban mind holtig állhatatosan megmaradóit.
Minekutánna annyira nevelkedett, hogy az szent házassági, Isten rendelése szerént való szövetséges életre alkalmatossá téte-tett, házasiltatott el, megemlített édes atyjától, anyjátúl, ugyan Vá-radon, abban az időben híres és nevezetes úri embernek, Rőti Orbánnak édes fiához, Rőti Istvánhoz, kivel is, midőn két holnapig gyönyörűségére élt volna, két holnapok múlva, nagy szomorúsá-gára és keserűségére, attúl megvált, és siralmas özvegyi életet élt annakutánna két esztendőkig. Megelégelvén isten akkori siralmas özvegyi életét, újjabb házasságra által ment és házasiltatott, amaz néhai nagy emlékezetű úri embernek, tek. nemzetes Lövey Sá-muel uramnak, ebben az nemes Szabolcs vármegyében, abban az időben élt méltóságos úri emberek közölt, tekintetes úri férfiúnak.
Kivel osztán élt 18 esztendőkig. Kivel is azon megemlilelt 18 esztendők elfolyása alatt, akkori időnek moslohaságához képest, melly keserves, és sok lelki próbákkal tellyes életet élt legyen, bizonyítják az akkori időnek mostoha folyási.
*) Erdélyi ítélő mester, lefejeztetett 1658. Nagy Iván : Magyar ország·
csal. VIII. 7. "
14*
Volt abban az időben nagy üldözés mind az Tiszán lúl s mind innen, melly miatt sok úri és köz rendek házokban békes-ségben nem maradhatlanak, jószágokat békességesen nem bírhat-tak, hanem kényszerilleltek együtt is, másutt is lappangani, Illyéssel bújdosásra jutni, és az igaz hitért, vallásért, hogy abban meg-maradhassanak, magok lakó helyekből, édes házokból, kibonta-kozni és bátorságosabb helyekre menni. Ez úri asszony is, meg-említett édes urával, néhai tek. nemzetes Lövey Sámuellel s édes gyermekeivel ment akkori időben Ungvárra, amaz nagy emléke-zetű grófasszonynak, Homonnai Györgynének szárnya alá, ho-lott is, mind ura s mind maga, mennyit ostromoltatott hitiben, vallásában, és mennyit kényszerittetett hitinek vallásának változ-tatására, az akkori időben Ungvárt lakó pápistái szerzeten levő papi rendektűi? sok idő kellene annak elő számlálására; de soha sem urát, sem magát, ez boldogúlt aszszonyt, meg nem tántorít-hatták, hanem hiteket, vallásokat mindketten, állhatatosan megtar-tották. Végre az boldogult aszszonynak ura, sokszor már meg-említett Lövey Sámuel, halálos betegségben esik, halálos beteg ágyában is, hiti megtagadására, vallása változtatására, mennyit kényszerittetett: nem szükség annak előszámlálásával időt tölteni;
de akkoron is édes urát, ez boldogult aszszony, sokat biztatta, hitiben erősítette, és a mikor ura kívánta volna, hogy el ne áll-jon mellőle, hathatós szavaival édes urát biztatván, azt mondotta:
ne félj édes uram, mert halálig el nem hadlak, sőt ha ugyanezek a papok békét nem hadnak, az késsel is által verek bennek, ha véled együtt meg kell halnom is.
Idővel, ezen ágyában, ez világból kimúlván Lövey Sámuel uram, kívánta az boldogult aszszony, hadd temettesse tisztessé-gesen nagy emlékezetű édes urát; ez ugyan neki megengedte-tett, de nem szinte kívánsága szerént. Mellyben, hogy kedve nem tölt, kéntelenittetett csak énekszóval eltemettetni édes urát, nagy keserűségére, kinek meghidegedelt teste, másként tisztességes te-metési pompát kívánt volna, és azon fellyebb emiitett grófasz-szonynak, Homonnai Györgynének szép grátiájából, az papok ellenére, temettetett az ungvári templomban; honnan Is az akkori Ungvárt lakó pápista renden levő papok, ki akarták testét is vettetni az ungvári templomból; de az grófaszszony, régi hűségé-jért és az Homonnai Házhoz való igaz szolgálatjáért ellent tartott
benne és meg nem engedte. Melly dolog iránt felküldenek az ró-mai pápához azon papi rendek, de az róró-mai pápa, feltalálván ezen boldogult aszszonyt a Pázmány Péter famíliájából,*) nemze-téből valónak lenni, megengedte, boldogúlt ura testét az ungvári templomban nyúgodni; és ott várja ma is édes Jézusa
eljöve-*) Nadányi Margit ősnénje volt Nadányi Berdina Massayné, kinek uno-kájául irják lenni Pázmány Pétert. Nagy Iván. VIII. k. 7. I. .
telét, és ma is birja az Nadányi és Lövey família az Pázmány nevű falut, az honnan denomináltatott régen Pázmányi Péter.
Minekutánna, fellyebb már sokszor emlitetl édes urával, néhai tek. nemzetes Lövey Sámuellel 18 esztendőket, sok nyo-morúsággal, próbákkal és sok keserűségekkel eltöltött volna, maradott gyámoltalan özvegyi és siralmas árvái állapatra, melly özvegyi és árvái állapatjában töltött el 38 esztendőket. Honnan immár öszvevetvén ez boldogult aszszonynak életének esztendeit, úgymint: 14 esztendős korában adattatott házasságra Rőti Ist-vánnak, élt vélle két holnapokig, meghalván Rőti István, maradott árvaságra s özvegy lett két esztendőkig, újjobban házasittatott tek. nemzetes Lövey Sámuel uramnak, kivel élt 18 esztendőkig, attúl elmaradván, özvegy lett 38 esztendőkig. Immár mindezeket az időket öszvevetyén, tésznek egy summában 72 esztendőket és két holnapokat. Ezek vóltanak ez boldogult aszszonynak életének esztendei. Melly idők ez mostani időhöz képest, szép idők ugyan, de igen nyomorúságosak is voltanak.
II. Ha urával, néhai boldog emlékezetű Lövey Sámuellel való éleiét megtekintjük, az volt isteni félelemmel, kegyességgel, isteni szent szolgálattal, lelki buzgóságokkal és jó téleményeknek követésével tellyes élet; mert mindaz magános isteni tiszteletet s buzgó könyörgéseket szerette _s gyakorlottá, mind az közönséges isteni szolgálatot, könyörgéseket, Isten igéje hallgatását szerette, kedvellette s követte, melynek véghezvitelére falujában s helyében tudós lelki tanítókat tartott, azokat szép köntösökkel ékesítette, ruházta, étellel, itallal, táplálta; az pataki és debreczeni collegiu-mokból ünnepekre, magához, tudós, jeles ifjakat jártatott, azokhoz szép patrociniumát mutatta; az collegiumokat búzával, gabonával, szalonnával és egyéb tőle kitelhető jókkal segítette, szekerekkel küldvén az collegiumokban az életet s egyéb jót minden eszten-dőben. A Chrisztus szolgáit szerette, szükségekben táplálta és ha pénzen kellett is neki megszerzeni a szükséges jót, de mégis megszerzette és a Chrisztus szolgáit soha házától szomorúsággal
el nem eresztette. . Már Özvegyi állapatjában is,1 noha sok bújdosással töltötte
özvegyi idejét, de soha az jóban meg nem csüggedett, abban alább nem hagyott, és ha szintén mindenkor egyaránt nem lehetett is, de mindenkor mindénekhez, kinek-kinek állapatja szerént, az jó téteményt elkövette és abban igen-igen gyönyörködött. Faluját s annak lakosil az veszedelmes időkben, sok adómmal, (igy) sok mindenféle való kedveskedéssel oltalmazta, marasztotta, az Chrisz-tus szolgáit és az próféták fiait Abdiással hűségesen táplálta, sok özvegyeket, árvákat, igyefogyottakal táplált s megruházott Thábi-tával; a bujdosókat házában befogadta, még maga és cselédi megszorúlásokkal is; az betegeket meglátogatta, és ha miben szükségeket látta, abban nekiek segítséggel volt. Mellyre nézve méltán meghallhatja az ítélet napján Christussa szájából amaz
szép szókat: Éheztem, ennem adtál; szomjúhoztam, innom adtál, beteg voltam, meglátogattál, és ha kérdi Chrislussától: uram, mi-kor láttalak én tégedet ¡Ilyenképpen? akmi-kor igy felel meg nekie Christussa: az mit te az enyimek közzűl az legkissebbikkel cse-lekedtél, én velem cselekedted, azért jere Atyámnak áldott leánya, bírjad az országot, mellyet én tenéked (az több iilyen jól tevők-kel együtt) megkészítettem világ fundamentumának felvetése előtt.
A gonosznak gyűlölője volt, azt senkiben sem papban, sem barátban, sem úrban, sem föemberben, sem nemes, sem köz rend-ben el nem szenyvedte, erőssen megfeddette, dorgálla
mutatta magát az gonosznak gyűlölőjének. Ellenben az jónak és az kegyességnek szívesen való . . . . (Többi hiányzik.)
Fogalmazványa gyűjteményemben.