l- & iy v w
14. Mit vizsgálunk a levett patkón ?
A hordozólapon a kifsisxoll nndycdéseket, a talaji lapon a kopás fokát, mert ehhez mérten kell az új patkót kiválasztani. Ugyanis, ha a hordozólapon a sarokfalnak megfeleli'! rés/ kivéldé%cl (mert itt a patáméba iiizmus következménye) másutt is látunk, kicsiszolt mélye-déseket, ez azt bizonyítja, ho«y ;i jialkó feliga/iUísn, kidolgozása nem történi kellő gondossággal. A talaji lap kopása szabályos patán és szabályos mozgás esetén — kivéve a hegyfali részen, ahol erősebben kopik —egyenletes. Ha a kopás nem egyenletes, ezt a szarufaragásnál és az új patkó feli»;i/ií;ís;'niál l'ii;\ i'lembe vesszük.
15. Mit ériünk a patának a patkuláshnz való előkészítésén?
A pata alakjának és nagyságnak s/-;H>áiynz;fsat, amely szabá-lyozás a szarufái rövidítésével, a hordozószél alakjának módosításával történik. Ezzel egyidejűleg a talp és nyír szaruját is a szükséghez mérten faragni keli.
16. Mik az irányelvek a szarufariic|áskor
Általában a szarut úgy rövidítjük, hogy a pata alakja úgy oldal-ról, mint elölről megfeleljen a lábvégtengely helyzetének és a párta síkjának, de ;i l;il;ijralqjcs és nu'£ílerliek:s is egyéniek^ It'Jíyen. Az elülső és hálulsó |>;Uák í^yi-nlí') nagyok és sxahályos ;i!;iku;ik legyenek.
A szarutalpból csakis a repedezett és az alappal lazán összefüggő, úgynevezett elhalt szarut távolítsuk el. A szarufal rövidítésénél ügyel-jünk arra, hogy a szarufa! és a szarutalp szorosan és széles rétegben ősszi'kíitUiU'slK'ii maradjon, ez teljesen sima, vízszintes legyen, ille-tőleg a pata hordozófelületéhez (szarufái, fehérvonal) a szarutapbó
y-i
is keskenyebb sáv járuljon. A saroktámasz l oka l úgy faragjuk, hogy a pata hordo/ószék'vd ;i cirokéi dőlt bi/ouyos távolságig egy síkba kerüljenek, majd fokozatosan menjenek át a szarutalpba; a befelé hajlott, hálrafdé nu-gnyiilt részeket távolítsuk el. meggyengítésüket azonban kerülni kell. A szarunyírból csupán a roncsolt, összefüggésében megszakított, laza szarurcszek távolíthatók el. A nyirszárak a hordo-zószélleleyysíkl,;! kerttljenefc.anylrbarázdákszéíeseklegyendíéBanyir hegye a talptest fölött túlságosan ne emelkedjen ki (165—166. kép).
17. A szaru faragást itiiképen végezzük?
A szarufaragást nagy körültekintéssel és az előző kérdés figye-lembevételével végezzük.
Először a talp szarujának repedezett, porhanyó részeit a fehér-vonal mentén, a szarufal körül laszílókrssel eltávolít jut. Ennek meg-történte után már azt is tudjuk, hogy a szarufalal mennyire kell rövi-dítenünk. Rövidítéskor a szarufal túlnőtt, felesleges szaruját szaru-csipőfogóval egyik sarokszöglettöl kezdve a hegyfalig, majd ugyanúgy a másik oldalon, lecsípjük. A szarucsípofogó pofái részének csak a felével csípjünk «jvszcrre, meri íuy könnyebb a ktsípés, a szaru nem töredezik ki oly könnyen, bovábbá, mert a már megrövidített részre merői ebesen íúmas/kodó másik pofafél a lecsipés további irányát meg-adja. Lecs'pcskor tehát a s/finirsi]x'jfo£)ó p o f a j re^/e a patára merőlege-sen helyeződjön, mert csak így tudjuk ásza rtibib l egyenletemerőlege-sen lecsípni.
Patkó nélkül járó lovaknál, csikóknál a szarutok rövidítésekor a szaru csípő fogó szárait kifele ferdén állítjuk, mm'dben s/egjük be, hogy hordozószélt a Mtöredezésektől óvjuk. Ezután &z elülső lábon bakra helyezett, hátulsó lábon kézben tartott pata hord óz ó szél ét szárii-ráspollyal oly mértékben tompítjuk, szegjük be, mint amennyi
szaru L tuszí Lökéssel még cl kell távolitanunk. A beszegésnek az l a célja, hogy a szarufáinak taszitókéssel nehezen faragható részét eltávolítsák és, aho! szükséges, a hordozószélt is szabályozzuk. A tasziíókéssel még a cafatos, laza, rothadó részei l öl a szaru nyírt tisz-títsuk rneg, ezzel a középső és oldalsó nyírbarázdákat is szabályozzuk.
Ezután sz;M'iil'ar;ti>óké'wd a hegyfalun kezdve vékony szeletekben a szarufalat, fehérvonalatésa l alp'külsőrészéi (pata hordozófelületét) egy egyenletes síkká faragjuk. Az egész talpat, s/arunyírl ki<'f>yengetjük.
Ha a faragás megtörtént, akkor a pala hordozófelületét simára és vízszintesre ráspolyozzuk, éles széleit pedig gyengén újból beszegjük.
A szarufaragásra vonatkozó ezen általános szabályokon kívüli eltérést az egyes pitMVkwi^km'.l (w.ükiMakm. hil,á> i's beh'g) fogjuk , tárgyalni.
18. Mit (ártsunk szem előtt a patkó kiválasztásánál ? A ló használati módját, nagyságát, korát, járását, a lábállást, a pata alakját, a szaru minőségét, az évszakokat és a talajviszonyokat.
1H. A vas hevítésénél milyen hőfokok fordulnak elő ? Milyenek szük-ségesek a kovácsoláshoz és a forrasztáshoz ? Mi a vaslapló ? A hőfokokat a vas színéről ismerjük meg. E szerint kézi-, fekete"-, sötétvorös-, vörös-, fehér- és izzómeleget (fehérizzás) különböztetünk A patkó készítéséhez a vasat fehérmelegre hevítjük és úgy ipar-kodjunk, hogy a patkó egyik felét teljesen flki'.sxíisiik íidilig, amíg a vas sötétvörösmelcgrc lehűlt. Ennél alacsonyabb hőmérsékletnél ne dolgozzuk ki a patkót, inert réteges, törékeny, repedczi-lt lesz.
A vas forrasztására ízzónu'h'gi'l. használunk. Az i/i-Minclog vasról
| leváló vasn'^/.ecskék fénylü. i'iiyenes sávot leíró szikrák alakjában pattannak ki. A kipattanó é«ö s/énresxtTskék ellenben ívalakban hajló sötétvörös sávot adnak. Ha az izzómeleg vas hosszabb ideig tűzben marad, elég. Az elégést meggátolhatjuk, ha felületére a tűzbe száraz hcmokol szórunk.
Hevítéskor a vas felületén apróbb részecskék égnek el, amelyek szürkés, pikkelyes bevonatot, erősebb hevítéskor és izzításkor pedig összefolyva, vnslaplól alkuinak. K/ek a leválí vasiTs/crskék kovácso-láskor pikkelyek, szilánkok alakjában hullanak le.
20. Hogyan készítjük, kovácsoljuk a patkót?
A patkót a módosított Einsiedel-féle eljárás szerint készítjük.
A rúdvasból a pata nagysájíáliox kcpesl '2'2—'.',~> c.m hosszú darabot vas vágó-üllőbe Léten, vagy vasvágólífllapácrsal levágunk. A levágott vasdarabot tüzil'ogóval tűzbe tesszük (k'!>i>yakr;]!>!>an párosával, hogy ', arníg az egyiket kovácsoljuk, a másik melegedjen) és az egyik felét
fehérmelegre hevítjük. A megmelegített vasat kéxifo!>'óval az üllő szélére állíljuk és kczikalapáecsal pontosan a közepén egy kissé behajlítjuk. A behajlított rész a palkó lu-»yfnli rós/énck l'elel meg.
A behajlított résztől körülbelül 2 cm-nyirc kezdödöleg fokozatosan kézi- és r;'tverök;il(*párcsjil \\t>\- kovái-süljük össze a vasat, hogy a vége felé kíiriillH-liil egyharmadával keskenyebb legyen, mint a középső részén. Ezután a vasat ismét az üllő szélére állítjuk és a
kézikalapács domború felével, vagy külön patkóhajli toka l apaccsá J a végétől a közepéig ívben behajlitjuk. A behajlilás elülső patkó készítésénél f él kő rá lak ura. a hátulsónál pedig megnyúlt félszív-alakúra (1(37—168. kép) történik. -Most ugyanazon a helyen, ahol
a vas fokozatos elkeskenyítését elkezdtük, a vasat patkóalakítfrfillft-betétbe tesszük és erős kalapácsütésekkel a íormáha verve, a vége előtt 2—2-5 cm-ig kovácsoljuk. Ezután a patkót az üllő gömbölyű szarván körülkalapáljuk, hogy a patkónak mi^Udú alakot adjunk.
A patkó belső .-,».: l a függőlegesre, a külsőt 1—2'mm-re befelé lejtősen, ferdén kovársoljuk. Ez utúbbi célja a patkó szélével való hokázás elkerülése.
Ha alakító nélkül dolgozunk, akkor a meghajlítáE után a patkót talaji lapjával az üllőre íVkíuLjiik és a hordozólapoL vízszintesre és simára kovácsoljuk.
Ezután talaji lapot árkoljuk. Az árkolást árokalakító bán, vagy helyesebben a/ iillíí lapján tarlói í vasonazárkolókalapács lassú, bölesŐ-szerű vonásával végezzük. Ha az árok elkészült, árkolókalapáccsal az árkon mégcgyszcr gyorsan végig haladunk, miközben az árkolókala-pácsra erélyesei) ln-ti és "•yiirsju] kell ráverni. Az árkot a patkószár külső harmadának belső iVli-re kcs/iljitk oly melyre é.s szélesre, hogy a hasz-nálandó patkószeg feje pontosan beleférjen; a hegyfali rész szélén, a patkószár ki-zcd'.te N tompán kezdjük és a patköszár vége felé hegyben végezzük. Sok kováes ilyenkor az e J ó'ly akasztást is elvégzi. Ez hiba, mert amíg nem tudjuk, hogy milyen hosszú lesz a patkó a valóság-ban, addig helyes szeglyukcloszlást nem csinálhatunk. Az árkolás
után a patkó s/éleit, íVlülek'il kiegyeiiiícLjiik. A l a k j á t kiis;azíljuk, éleit letompitjuk, beszegjük.
A patkó mnsik felél hasonlóan kés/.itjük el.
Ha a patkót a fenti módon ennyire elkészítettük, nyers- vagy durván elkészített patkót kaptunk.
Készíthetjük a patkót az úgynevezett francia-eljárás szerint is.
Itt három kalapáccsal három kovács dolgozik és az egész patkót egy hevítésre készítik el. Gyorsabb, de nagyobb ügyességet követelő eljárás.
21. Hogyan készítünk vasnyalábból patkót?
Összeforrasztott használt patkókból is készíthetünk új patkót.
Ilyenkor 6—8 használt patkót vonÍMiieles-n' lievííiink, majd a ki-álló részeket, kapát, sarkakat, körmöt laposra verjük. A rosszabb, erősebben kopott patkókat középen átvágjuk és teljesen egyenesre kovácsoljuk. A kevésbbé kopott palkókat a ho^yfali rés?én behajtat-juk, úgyhogy a két árok összenézzen; a két patkószár közé az egyenes vasdarabot illesztjük, majd jól összeverve, kiegyenlítjük és szorosan összekovácsoljuk. Az ilyen vasdarabból, víísnyaláliból íiss/el'orrasztás után, ismert módon, mint a rúdvasból készítjük tovább a patkót.
Ez az eljárás nagyon alkalmas forrasztás, kovácsolás, tüzkezclés tanulására.
±!. Mnjo itn készítjük el a patkót a palkoláshoz (a palkó alakítása) ? A féligkész gyári- vagy nyers-patkót a pata alakjához és nagy-ságához mérten kiválasztjuk.
A kiválasztás szemmérték, a régi, megfelelő patkó és a patáról . felvett mérték, patáméra (169. kép), vagy három méret, mégpedig a hegyfali rész közepétől a két sarokszegletig és a pata legszélesebb helyén felvett méret segítségével történhet.
A kiválasztott palkói hidegen fclpróbáljuk a patára, hogy lássuk, hová kerül a sarok, illetve-a csavaros-sarok részére a lyuk s ezeket el is készítjük. (Az elkészítést lásd később !) A sarok, vagy saroklyuk clkcs/ííése ulnii a palkói i-gí'")Xlii'ri vnnisinek'iin,' hevítjük és a patához alakítjuk. Alakítás közben a köröm- vagy lemeznélküli patkókon (kormos-. vaí>y k'ímv.es-patkókon a köröm vagy lernez beforrasztása után) a kapát is elkészítjük. Utána következik az elölyukasztás, mert a patkó hosszának pontos ismerete alapján most már sza-bályszerűen lehet a szeglyukiikal elos/laiii. A/, eiölyukas/.lást leg-célszerűbb az üllő lapján végezni. Az előlyukasztókalapácsoi a szaru-oszlopok irányában és a szarafal vastagságának megfelelően kell tartani, mégpedig az első lyuknál belVlé, afcözépsőnéJ kevésbbé befelé dülten vagy tii«{'í)lo»csl'ii. a háhilsóknál l'iu!»ökiesen vagy kissé ki-felé. Az előlynkasztókalapácsnak a/ ároknál szélesebbnek lenni nem szabad. AÜ első szegiyukat a heíjylali részen az árok kezdetén, az utolsó
szeglyukat elülső patkón a patkót felező egyenesbe, a hátulsó patkón pedig a második harmad hátulsó luUi'mira ki's/íl jük. A többi szeg-lyukat mindkét s/.árban egyforma távolságra helyezzük el. A belső szárban az utolsó szcglyuk 0-5 cm-rel előbbre kerül.
Az elölyukasztás ulán a patkó külső szélét az üllő szarván ki-egyengetjük és a patkó lapjait, kiilíiiiöscu a hordozólüpol, az üllő lapján simára kalapáljuk.
Ha csavaros sark a s-p a Lkot akarunk készíteni, akkor a nyers- vagy gyári-patkó egyik szárát fehérmelcgre hevítjük, majd kézifogóval a hegyfali részen átfogva, az iillő s/e.qk'tes szarván a pii Lkószár végét a belső szélére men'íl ívesen á l l í t j u k és ékalakúra kovácsoljuk. Az össze-kovácsolás iiiiiiiíkcl oldalon i'Kyíorma legyen. Most lyukasztókala-páccsal kilyukasztjuk ott, ahol a patkó végének összekovácsolását kezdtük. A lyukasztó kalap ácsot a pali; ászár vi-gíni-k hordozólapjára a középre helyezzük, mégpedig nem teljesen IT!íyii>l<>í>vsrn állítjuk, ' hanem a patkó hogy-fali része felé kissé megdöntve. A lyukasztó-kalapácsra addig üíU'Uink, amíg a palkószár teljes vastagságán áthalad, illetőleg a talaji lapon nyomás alakjában lútható. Most az átfordított patkóból a lyukasztókalapács öl kivesszük és a talaji lapon látható nyomás helyén a lyu£asztókalapácsot a patkószár vége felé kissé megdönljiik és ráiilli'tiink. Az így keletkezett lyukba tüskét hdv<v,iuik. a/.l erősen bele verj ük, e köxtu'ii uotido.vm vigyázunk hogy a tü.ske a saroklyukktil í'»yi'/öcn swnlén kissé k-rcli'iii helyeződjön.
A patkósaroklyiik kissé ferdére való készítésének szükségességét lásd a 28. kérdésben a csavarmenetvágásnál.
Ezután a patkót honloxólapiítviil M üllíiiv liolywtzük és a végét C-vágóval felülről lefelé és hátrafelé ferdén levágjuk.
Állandó vagy nyári sarkas-patkónál a sarkakat a patkószárból készítjük. A patkó.sxiir vécéből a j w l k i i m^v^ya sprint 1-5—2 centi-méternyit az üllő lapos szarvának külső s/öí>li'U'n fdu'Tnich^ állapot-ban lehajlítunk, A Idiajliloll részt mjs kalapácsütésekktj] ö.sszetömu-ritjük és a lapos szarv külső szögeién ékalakúra kalapáljuk. A nyári sarok széles legyen, mint a patkó vége cs nia^is, mini. a patkó vastag-sága. Az elülső" patkónál az esetleges bevágás miatt a sarkat nem háromszíiEíK'U-sn.' lii'sxiljük, hanem a hátul lévő szélét f érdén előrefelé kovácsoljuk, legömbölyítjük, vagy C-vágóval levágjuk. Ezt leg-célszerűbben sarokalakitóban végezhetjük.
A lemez és köröm beforrasz t ása kor a patkót a hegyfali részen vörösmele^re hevítjük, a nd^aili, vi lakot jfyorsiti K ' l i s z t í l j u k s a meg-felelő lemivl vafíy kórmól nyúlványával i'i^y hrfyiv/iik és kalapáljuk be a hegyíah rósz ka/cpébe, hogy a lemez vagy kiírom mindkét külső sarka a patkó kidsó s/éléíol J—2 mm-rel beljebb csse:;. mrrl egyébként nem tudnánk kapál kés/Hcni. E/után a patkói lieí;yi'ali részén fehér-izzó meleg re lu'vil jük és amikoi'a patká és köröm V;IJ>Y k'incz fgvformán ízzanak.apatkóliegyfali részét az üllőre hdyezzükésafelüllév|körömre vagy lemezre erélyes és gyors ütéseket mérünk: a körmöt vagV lemezt
beforrasztjuk. A lemezt majdnem egész simára ,a körmöt pedig annyira B Jtovácsoljuk le, hogy ugyanolyan magas legyen, mint a patkó vastag-I sága- Ugyanekkoi- a lu^yt'ali rész kiilsíi s/élének felső éléből a kapát L' is kihúzzuk.
A körömnyúlvány leverésekor a patkó lu^víidi rés/i-nck külső
• szélét a köröm sarkának megfelelően a körömre kovácsoljuk és azt l később rá is forrasszuk.
• 23- Hogyan igazítjuk a patkói ?
A patkót alakítása után a patára f ék e t emel e gén leiigazítjuk.
I A patkó helybentartása patkókörzővel történik. A feliiiazílást gyorsan t hajtsuk végre, nehogy a szarutalpul ronsiáliuk és közvetve az irha-: gyulladását idézzük ölő. amelynek lolyiminya hibás és heteg pata f keletkezése lehet. Azt a uajíy hibái [>edii> sohsc kövessük el, hogy a f patkót fehérmeleg állapotom igazítsuk fel, mert ezzel a patát egy-I kettőre tönkretehetjük.
Az igazítás megtekintéssel és tapintással történik. Ilyenkor azt l nézzük, hogy a patkó miképen illik a patára. A patkó általában akkor I megfelelő, ha külső széle a hegy- és oldalfalon a pata hord óz ó szél év el
! körülbelül wfybeesik, a püLkúszár víznek külső széle a pártából, f a patkószár vége pedig a sarokéi legfelső pontjából bocsátott
függő-• legest éri.
A patkó hordozólapja Idjrii-n sima. vízwjnles legyen és a pata E hordozófelületére (szarufái, fehérvonal, a szarutalpból egy keskeny i sáv) mindenütt egyenletesen feküdjön.
Ha a patán egyenelleitségek vannak, akkor a meleg patkó
rátevése-• kor barim Foltok mutatkoznak, amelyeket ráspollyal ki kell egyenlíteni.
Igazításkor a kapát is besütjük, majd a keletkezett barna foltot ráspollyal itt is ku'gyeulil j ü k . rgyuljiink lovaivá arra, hogy a patkó-[ szárak és a nyírszárak ne érintkezzenek, hanem közöttük es>y kis hézag S/iahályLalan lalK'dlásnál, hibás és beteg patáknál a patkó
fel-| igazítása nem a pala a l a k j a s/erint történik, hanem az ilyen lábállás-I nál és a különböző okuk folytán létre jó l L cgynieth-fi alátámasz-I tást és megterhelést kell módosítani. A nagyobb mértékben megter-I helt oldalon a támaszláfelüldol nrioynijliíljuk. n talajon tágra készi-I tett patkói láiírn i - a z í l j u k . A kevéshbé inesilcrlielí oldalon a talajon l szűkre készített patkót szűkre igazítjuk, ezzel a támasztó f elül etet
• csökkentjük, ugyanezen az oldalon a pata hordozószélét is jobban l beszegjük.
Ugyancsak a támaszlófdúld növeléséi, illetve csökkentését van f hivatva szolgálni a patkó hosszúra és rövidre való igazítása is.
A patkó tágra, szűkre való készítését, tágra, szűkre, bevágó-, l bokázómódra való igazítását, valamint hosszúra és rövidre való
iiift/ili'i'íi'il lí'isd az i>9—61. oldalon.
24. Ilojiyitn ijjazíljuk :t jialliói luilaslinábra '.'
A patkót úgy kell igazítani, hogy a patkó szárai az ulols,, -,,„„
lyuktól kezdve fokozatosan pár milliméterrd a honlozós/^lni ^, kifelé álljanak, azonban a patkúszánik végének külső sxók- a párhi,-,;
bocsátotl meröletjcsm''! kiW' ludjebb essék. A J i n l u l s ó p;ilkokéi Iroj',,},]
a hegyfalun bevá«óinódra igazílani, olyképpen, L1 0 f íy a pala IÍ(,IY
falának ugyeiiwre Letompított hordozószéli része a palkó fdi-ll élii álljon. A katonai hátaslovakat mindig így patkoljuk. A halasinak patkóiL rövidebbre i^axííjuk. mint ;i liáiuuslovakél, azaz a palkó-szárak vége a sarokéi középső pontjától bocsátott függőlegest érje 25. Hojryun igazítjuk a palkót hámos- és niálliáslovakra ?
A patkó igazítása a párta- és a sarokéi helyzete szerint történik úgyhogy a pa l kos? árak v étien ük külső wéle a pártától és a palkól szárak vége pociig :\ sarokéi legfelső pontjától bocsátóit függőlegest éri.
2(>. Hogyan i(|a/ítjuk a patkót a sík versenylovakra ? A talajon szűkre készített patkót pontosan a hordoz őszéinek megfelelően iiía/üjuk, ho»v u megakadást és bevágáskor a jmtkü leszakítását elkerüljük.
27. Hogyan igazítjuk a patkót a.-/, üjjetfíverscnyluvakra ? A hátulsó patkókat a hegyfalon bevágómódra igazítjuk, az elül-sőket pedig rövidre. lu>»v a bevágási mc'í>ak;niályo/zuk. Egyébként a hordozószél ulán igazítunk.
28. Ilogyan készítjük el a patkót a íelszegcléshez ?
Feligazítás után a patkót lelni! jiik. a szeg lyukakat megolajozott kézilyukasztóval az árok felől átütjük. Az átütéskor vigyázzunk arra, hogy a szeglyukak a szeg pengi' i)!inys%'m;ik nu>»IVl éljenek és hogy a lyukasztót a szarufái hajlásúnak megfelelő irányba tartsuk-Ezután a horriozólapot és a patkó vésjcil simára reszeljük, a karmuk megfelelő alakot, nsiyyxiííni adunk, a felső lap belső élét körülbelül 3 mm-re lK>szei>jiik, a p;ilkó l o l i l i i t'lél peclig k'Uimpítjuk.
Csavaros sarkas-paLkónál a saroklyukha csavarmenetet vágunk és a sarkakat becsavarjuk.
A csavarmenet vágásánál ügyeljünk arra, hogy a már kissé ferdére készített saroklyukba a sarokmi-iK'tviitfó s/iiilni kissé ferdén haladjon. A gyakorlat" ugyanis azt mutatja, hogy a függőiében becsavart sarkak a patkói hálulsó résx.chi'ii Iflrmclik. miáltal a sarkaK nem tetszetős formában hátrafelé irányulnak. Ezzel szemben a 22-kérdésben elmondott módon készített patkó saroklyuk .és a fentiek szerint becsavart sarok függőlegesei], v;ti>y kevéssé elóYefelé, vagyis j aláállítottan helyeződik.
Hj!9. Mt'lvvk a jmlkószegek tiilajdonsií{|ai {iilnk, nagysíti), hiliák siti)?
A patkószt'gek jó, szívós, lágyvasból készülnek. Régebben kézzel
• kovácsolták. Ma. csaknem kizárülai; fiyánlas; k^s/.ült, úgynevezett aH'fol pMlkÓs/i'fíi k t ' í l l i l ' í / n i i l l l l l k . . \ K ' i ; k l i l n ] i l '(! / i i ' l | i l k l V j i ' 1 . |irlli;cji''l.
PsTio-ívcI. A/ ;iiiíí<>l ji:ilk(")s/cií IVjc i j i i h ^ k i k i i . oMnNn IViulcli'i :t l'elsci
= felületűi) a |H>iJ»!> leié IrjlosH; s a jiengélie elo.s h a l á r nélkül mennek át.
I A pciiíí*' felülelei és szrJci simák, sx.élfsM.'»i' kélszcr olyiin na«y. mint l a vastiiysM^i : lioss/a. vasfansái;;! és szélessége arányos. A patkószeg ],c,m- csak í-yik IVIiiU'U-ii k-|l(is ék. \:.7.\ a rwí-í esipolnck iifv.vik és a szeg irányi lásd n;i J van naify jfli-iilösí-ífi- (121. kép).
l&inönégi próba. A palkosxi.'" ism,>|['H iiK^-lmjIításkar ne törjön, f rétegi'Siu-K'gyei] és Imsszanli lenyelve kíiriil többször megcsavarhassuk
• 8 nélkid. hogy dlönie.
Ilihfisak ii/ali ii palkós/eo-k. aniolu'kin'k fi'j,' rövid, vastag vagy
^Klvékony úgy, hogy nem tölti ki a patkó árkát, lovábbá azok, f túlrövid. v'éfiiil ;i túlkemény és törékeny, lá^y és gyenge, egyenetlen l patki'isxr^ k.
jelölik ; y nagj'obli számok nagyobb — hosszabb és vastagabb — f szegekéi jeleznek. A palkó felszegelésére használt szegek kiválasz-." tásakorniiniliijiiliiiiii'ixiiriifalünaki'nisséífi'aniéi'ViKiri.A k;il»ti:is;'t»nál;t
\ hálaslovak réw.éiv l-es, 2-es. 3-as, a hárnoslovak részére peclig2-es, 3-as, m4-e$ és málháslovak részére l-es, 2-es számú patkószeget használunk.
E 30. l i o í j v i i n szoyeljük fel a patkói ?
| A patkót fclsKC-gplése előtt, hideg álla|)oiban iiiégi'gysxer a patára
^Mpsztjük. A szeglyukakba sorjában patkószegekel dugunk s
meg-^B&Szzük, hogy a palkó bősége és a szeglyukak iránya, nagysága minden tekíníeíbeii'niegfelelö-e ? A hdáll l i i h f i k a l iiicy :t Icls/cücléí' dőli
•javítsuk ki.
A sx;inií'a] vashi^si'ifíit sxeniil k i v ü h i s z l u l l paUiószr!;»cl ;i
IV1-^Bíegelést a hegyfalon kezdjük meg. A paíkószeget ékelt (csipet) részével \wMé í i l l í i v n . ;i sxcjilyiiktm n i . a v.;tnif:it l m j l í h á l t o / . v:isLa«-r Ságához visxoiiyilva. a IVliev:isLa«-rvii.inl kiihii s/déluv. illv:isLa«-rs/i j i i k . A lu^yfali
^egckci iR'íd.Ca középeikéi ko'ésbbf.'Jieldédíillrn, vnjiy iiio-ők^eseu,
a'iát nlsfiktU I'ÍIJL;I'ÍK--I^; n. v;i^y k i s M - k i l i ' l i ' iran> í l | i i k . A sze^ckfl kony-nyükuhipácsiií'cscLkcl \-crjuk h,'s m i i K l u d d i ü í o R J i i k . amis; annak helyes
^^payáról meg nern győződünk. A kalapácsütések hanifja lágy és f tompa, itmíf! a :,/<>•{ a ,s/:init'nl bi'lső (il(|;i!nii;ik pidia szarujábaii halad.
ellenln-n folio/alosan éfi^ebbé válik, ainilíor a szarufal külső felének
^•pmörebb szaruján halad keresztül. Azokat a szegeket, amelyek
•$5—2 em mélyen haladva, még mindig tompa hangot adnak, vagy
•fagyon könnyen hatolnak be, ki kell húzni, mert az előbbi esetben
lul-magasan, vagy egyáltalán nem jönnek ki, az utóbbi esetben pedig azt a gyanul keltik, hogylui mélyebben verjük be, az irhába jutnak.
A kibújt szegeket, körülbelül a ijevert szeg <-•;>>• hárma,Iáig, a szaru-oszlopok irányába azonnal meggörbítve hajlítsuk le a szarufalra, nehogy a lovai vagy a láhlarló i^yénl ino!*Mil>eKZí;k. A két hegy-fati szeg riigUiin K'liajlili'isa e/enfeliü még a patkó továbbcsúszá-sának megakadályozására is szolgál. Ha az elsá lifíiyfali szeg beve-rése közben a patkó Eékecsúszik, ne verjük azL be teljesen, hanem a patkói eredeti hdyére viss/;ilm7vít. Hőbb a másik hcgyfali szegei kell beverni.
A hegyfoli szegek beverése után ellenőrizzük a patkó fekvését, majd a lábat leengedjük (rle hátulsó lábakat nem), hogy a patkó helyes fi'kvi'sén'il a földön is meiíLfyó'zödlH'ssuiik. l'íjyiiiiekkor a hegy-fali" kapát, a kapa Lüvénél kezdve, gyenge kalapácsfltésekkel a szaru-falra hajlítjuk.
Ha a patkó alig észrevehetően elcsúszott, úgy a külső szélre mért könnyű kalapáesütésekkel a helyes irányba hozhatjuk. Ha a félreesús/.ás nagyobb mérvi'i. a palkósze!;eket húzzuk ki és a patkói újra me^lVK'löcn s/ejjeljúk lel. Nem szabad a túlságosan kiálló patkó-száral erőszakosan a szabályos helywUie visszahelyezni, mert ezzel a szarut'alat rongálnánk és a szegeket lazítanánk meg.
A két elülső szeg beverése után a többi szegeket váltakozva azon az oldalon kezdve verjük be, amelyre a patkó esetleg félre-csúszott.
Ha valamennyi patkószeget bevertük, következik a szegek erösehli r/ii>/ih'M'. m CL; húzása. A balkézbe vett szaruráspolyt szorosan a patkó külső s/, ól én.' t a m á s i j u k e-i a wgfeji'ki-t megfelel ó' kalapács-ütésekkel teljesen a szegárokba süllyesztjük. Ezután a szsrnráspolyt a meggiirbik'tl s/eg vég*.' alá, a szarufáihoz illesztjük és a szeg fejére gyenge kaliipáesülésekel mérünk, amellyel a szegeket még jobban hozzászoritjuk a szarufalhoz.
A meghúzott szegek végeit szeg csípői ogóva l a szarufáihoz közel lecsípjük. A k'csípésnél kmiijük a csavarást és húzást, mert ezzel a szegeket lazítjuk rneg. A szegcsonkok alatt a felpattant szarut és a csonkok végeit lereszeljük. A lereszeli szaru részecskéket a szeg-csonk aló! kitisztítjuk. A szeg-csonkok lereszelés után olyan hosszúak legyenek, mint amilyen szélesek. A hosszabb csonkok meglazulva bokázást, míg a rövid csonkok a patkó meglaznlását okozhatják.
A szegcsonkokat a szarufalba be kell ereszteni, amit szege cselesnek nevezünk. Sxesjccseléskor a ráspoly véí>ét A szegcsonk alá, a szeg irányába tartjuk és a szeg fejére mért könnyű kalapácsütésekkel a csonkokat a szarufáira ráhajlítjuk. A Ichajlitott csonkokat, a ráspoly-nak a szeg fejére való helyezése után könnyű ütéssel a szarufáiba süllyesztjük annyira, hogy a szarufal f élnie leli öl ne álljanak ki.
Befejezésül ü szarunispolyl a palkó Ős a lionlozówél kí>zé illesztjük és a bordozósíélt könnyedén reszeljük, beszegjiik. A kapa és a
szeg-csonkok érdességeiL lesimitjuk, a régi szeglyukakat és egyéb szaru-hiányokat pataragasztótapasszal belömjük, a patát zsíros ruhával letöröljük.
31. Miből készül a palnragaszlótapasz és a Dcfays-féle mesterséges szaruanyag ?
A pataragasztót apaszt 2 rész gyanta, 2 rész vaslag terpentin, 4 rész sárgaviasz és l rész fakátrányból készítjük. Ezeket az anya-gokai felolvasztjuk, majd jól összekeverjük és a kihűlés után rudakba formáljuk.
A Defays-féle mesterséges szaruanyag olymódon készül, hogy veszünk két rész gutlaperchát és egy rész ammóniák-gyantát, ezt parázs tűző n keverjük, összi-ok-iMljuk, c/uláu lii(leí>vízlie öntjük és formáljuk. Használat elöli kissé lágyítjuk (meleg vashoz érintjük, langyos vízbe helyezzük) és a ki töredezett helyre tesszük.
32. Milyen legyen a szövőnk ?
A patkószegeknek a patkó lelett a pala nagysága szerinl körül-belül 2—3-5 cm-re kell a szarufalból kijönni és pedig úgy, hogy az elülső patákon a hcgyfali szegek álljanak a legmagasabban, a többiek hátrafelé valamivel alacsonyabban ; a hátulsó patákon megfordított a helyzet.
A szegcsonkok az elülső patán a pata elülső felében, a hátulsó patán az elülső kétharmadban helyeződjenek. Az erős, négyzetes szegcsonkok egyenes vonalba essenek, a szarufáiba simára eresszük be. ;i szaruoszlopok irányálnui álljanak és a közöl lük lévő távolság egyenlő legyen. A bátulsú-bdsó" s/egrsonk Vi cm-re! Hőhhre kerül (170—171. kép).
33. Mit bíráljunk .-l a patkolas után ? ' a) A négylábra állított lónál nézzük meg:
1. élűiről és oldalról, hátulról és oldalról a láb- és láb véglényei y helyzeíét;
2. a pata alal-jál, minőségéi, megrövidítését és a talajon való fekvését ;