Hová és hogyan fektessük a hevedert?

A nyír második és harmadik harmadának határára a nyír-szárakra. Feiigazitáskor a heveder csak érintse a nyírt, de a patkó-szárak is érintkezzenek a pata hordozófelülelével. Ehhez s/iikíi-iicb, hogy a nyírszárak a pata hordozó-szélével egy síkba essenek.

Ha a nyír túlfejlett, a hevedert vékonyítsuk el, vagy hajtsuk lefelé, hogy a heveder a nyírral és a patkószárak a pata hordozó-fdOletével nu^fdHűkqicn enni kelhessenek. Ha a nyír sorvadt, vagy gyengén fejlett, a nyír és heveder közötti rést kátrányos kóc-hengerrel töltsük ki.

34, Hol alkalmazzunk csukott-és liol hoveili-res-palkót ? Általában csukott- és hevederes-patkót ott alkalmazunk, ahol E a beteg irharészeket a súlyviselés alól részben mentesíteni, kemény talajon pedig a talaj hiányzó ellennyomását pótolni akarjuk, illetőleg ahol a súly viselésbe a nyírt is be akarjuk vonni.

Csukottpatkót leginkább szabályos alakú patára, míg hevederes-patkót olyan palákra alkalmazzuk, ahol a pata sarki részletét nagyobb mértékben kell alátámasztani, például hegyesszögű patánál hosszúra való igazítással.

A csukott- és hevederes-patkó nemcsak szabálytalan, hibás és heteg patákon alkalmas, de szabályos patákon is jó szolgála-t szolgála-töszolgála-t szolgála-teheszolgála-t.

35. Acélpatkót hol használunk?

Verseny- és magasjárású lovakon. Közönséges hawnábtra nem vaíók, drn«:ik. a/ dki'-s/ilés nehezebb, több munkát igényel, használat l közben tükörsimára kopik s igy nagyon csúszik.

3(i. Mit ériünk a palkó talajon tágra és szűkre készítésén 1 A patkókat általában úgy készítjük, hogy a talaji lap külső kor-l mérete egyenkor-lő a hordozókor-lap körméretévekor-l, tehát a kükor-lső pakor-lkószékor-l

merőleges (131. kép).

A talajon tágra készített patkó talaji lapjának külső körmérete nagyobb, mint a hordozólapé, tehát a külső szél kifelé ferde, lejtős.

Talajon tágnt készitéíkor a patkói a külső szél alsó élétől a felső élig ferdén beMé kov-K'soljiik. regéljük (132. kép), A pata erősebben

meg-•terhelt részén a támasztófelület növelésére használjuk.

A talajon szűkre készített patkó talaji lapjának külső körmérete , kisebb, mint a hordozóJapé, tehát a külső" szél befelé ferde, lejtős. Talajon szűkre, készítéskor a patkót a külső szél felső élétől az alsó élig ferdén befelé kovácsoljuk, reszeljük (133. kép).

A pata kevésbbé mesíle.rlielt részén a támasztófelület csökken-I tésére alkalmazzuk. Ezenfelül a bokázás veszélyét csökkentjük,

• a patkósúrlódási ellenállását is kiseb'm'tjük.

37. Hogyan igazítjuk a patkót hátasluvakra és mit ériünk tágra (bőre), szűkre és bevágó-, bokázóniódra való igazításon?

Hátaslovakra úgy igazítjuk a patkót, hogy szárai az utolsó szeg-lyuktól kezdve fokozatosan pár mm-ol a hordozószélen túl kifelé álljanak, azonban a patkós/árak véoéiH'k külső széle a páriától bocsátott merőlegesnél beljebb essék (134. kép).

Tágra (bőre) igazítjuk a patkót, ha szárai az utolsó szeglyuktól kezdvr l'oko/ühjsiii] annyim ;ill;m;ik Inl ;i hordozó s/f len. hugy a'pártá-tól bocsáLott függőleges a patkószárak végúiifk Külső szélét éri. így igazítjuk a hámoslovak. málháslovak patkóit és szabálytalan, hibás, beteg patáknál az erősebben meglerhclt részen. Cél a táünasztófelülel nagyobbítása (135. kép).

Szűkre igazított patkó a pata hordozószélét pontosan fedi. így igazítjuk a versenylovuk píitkáii, s/.abálvtabui, hibás és Mi-" patáknál a keveslik1 rm^U'rhHt részen. Cél a tániíis/.lóieliiM csökkentése, illetőleg versenylovaknál a palkó leszakílásának elkerülése (136. kép).

Bevágó-, bokázómódra való igazításkor a pata megfelelő, egye-nesre letompitott hordozószéli része a patkó f elet t előáll (137—138.

kép), így igazítjuk a katonai hátaslovak, iií-i-tövi-rsi-nylovak hátulsó patkóit és esetenkint a bevágó! bok'ázó lovak patkóit.

37a. Hoyyan igazítjuk n patkót hátaslovakra és mit értünk hosszura és rövidre való igazításon ?

Hátaslova kr;i úííy i«n;íHjuk a patkót, hogy a patkószár vége a sarokéi középső pontjától vont merőleges! érje (i:i9. kép).

Hosszúra igazítjuk a patkót, ha a palkószár vége a sarokéi leg-felső pontjától bocsátott függőlegest éri. így igazítjuk a hámos-,

. málháslovak patkóit és ezzel növeljük a tárnasztóíelületet az erősen M megterhelt sarokfalakon (140. kép).

Szükség szcrinl még ho^/íibbru is i^azil l i ; i h i n k . pl. IUSM'I mozgásra bas/nnli húnio-^ónál- os/vt-rni-l, sü;iíiiúfti:'il i-n in:'illláslónál.

Rövidre igazítjuk a patkót, ha a patkószár vége a sarokszögletig K ér (141. kép), így igazítjuk a versenylovak patkóit, továbbá ezzel kisebbítjük ;t Uim;iszlülelületet a pata hátulsó részén és csökkentjük a bcváiíVis, a palkó leszakílásáiKik esélyeit.

-•!!!. Milyenek a versenylovakra való patkók ?

A sík-, gát- és akadály versenylovakon könnyű, keskeny és vékony IJiiíkókai ii-isííiáliink. A prUkó I f i l n j i lapjún ini-lv tirok halad végig, kiilsu és lii-lső s/(:liH L ü b j o n ^íikív ki'sxílJLik, úííy]io«y ;< |.;dkó ialaji i\-ü tuhíjdonképpen két élt alkotva, a kapaszkodás elősegítésére

• szogál (142. kép). .

Síkverscnylovak elülső patáin papucs- vagy lelliuldalakú-patkó, nií" akadály\ürs,'[iylnvak hátulsó paláin alacsony, sarkas és

körmös-• patkó is haszna':'.

• 39. Ügctölovakru milyen patkót használnak ?

Különbözőket. Az elülső patkók rendszerint papucspatkók,

szé-^Besebbek és talaji lapjuk lejtős. A hátulsók keskenyek, csak a

^^fearufalat és az összekötő réteget fedik, sarkakkal látjuk el és

1—1 í/2 cm-rel hosszabbak, mint a pata hordozószéle. A ha túlsó patkók külső szárainak végét sjyuknm könyiiks/.c'rüen kifelé fordítják, az elülső patkók szárainak vegét leloivipilják és ;i pnlkókat rövidre igazítják. A hálulsó patkókat a hegyfalon túlszükre, bevágómódra igazítják, hogy a bevágást megakadályozzák.

A lépés hosszabbítására súlyokaL í-s súlyokkal ellátott patkókat használnak (143. kép).

Ügetőlovakon régóta használják az úgynevezett Memphis-pat-kókat (144. kép). Ezek árok nélküliek s a talaji lapon a hegyfali résztől 3—1 cm-re félkör-, a szárak vége előtt 2—3 cm-re pedig három-szögátmelszetü harántrudak vannak.

40. Milyenek a radúszlovákra való patkók ?

Az elülső patákon olyan papucspatkó, amelynek talaji lapja erősebben lejtős és körülárkolt, a lejtős rész a szárak előtt élesen végződik. A patkók külső és belső széléi talajon szűkre készítik, hogy a patkó a talajba benyomulhasson és ezzel a lovat az elcsúszástól védje. A szűkre készíteti patkót rövidre és szűkre- igazítjuk. A hátulsó patkót a hegyfali rés/cn árkolás iiélkíil ki^zil jiik esőkét oldalfalj kapával, sarokkal látjuk el.

; (. Milyen a vérfoltos patára való patkó ?

Olyan patkó, amelynek belső szárán a sarkat az utolsó ötöd kezdeti pontjára készítjük és ez a sarok annyivaj legyen alacsonyabb a külső saroknál, hogy a patkó a talajon vízszintesen álljon. Ezt a patkót még úgy is készíthetjük, hogy a belső, előbbrehelyezett saroktól a palkószár

mélyítéssel.

hordozólapjál 2—3 mm-re könyökszerüen lekovácsoljuk (145. kép).

Ezt a könyöks/íTií Ickovín-Milr'isl ;i j K i l k o Uilaji lappn is megtehetjük, ha a pata megfelelő hordozófelületét szabaddátesszük (146. kép).

E patkók használatát a legszükségesebb (nyírbetegség I) eselére korlátozzuk. Helyettük eélszí'riibb rsnkuttpalkól {a pata megfelelő hordozófelületének szabaddátételével) alkalmaznunk.

42. Milyen a fedeles-patkó ?

Ha a patkót a talaji lap felől 2 mm vastag lemezzel befedjük, s ezt a lemezt elő! a letmv.hól ldvúi>üll nyúlvánnyal, halul csavaros-sarokkal megrogzüjiik, f edeles-patkó t kapunk (147. kép). Szegbelépés, nagyobbfokú nyírrothadás, talpi műtétek esetén használjuk.