A császári-királyi hadsereg személyügyi nyilvántartási rendszere és az iratok fennmaradása lehetővé teszi a kérdéskör alapos, személyenként végzett vizs-gálatát. A hadsereg és a tisztikar létszáma azonban teljes körű vizsgálatot a lehetetlen kategóriába sorolja mivel a háború kezdetén egyetlen gyalogezred tisztikara előírás szerint kilencvenkilenc főt, egy huszárezredé hetvenegy főt, míg egy határőrezred esetében csak az előírt (és a háború alatt többszörösen túllépett) állomány hatvan főt, a határőr huszárezred negyvenöt főt számlált.
A háború kitörésekor a tizenegy magyar gyalogezredben, a nyolc reguláris és egy határőr huszárezredben, valamint a tizenhét határőrezredben az elő-írás alapján legalább 2722 fős tisztikarral számolhatunk, míg az utolsó évben, 1815-ben a tizenöt gyalogezredben, tizenkét huszárezredben és tizenhét
ha-39 Kutatásom során a Zachar Józsefhez és Réfi Attilához hasonlóan magyarnak a hungarus ér-telemben vett magyarokat tekintem, az ettől eltérő, nemzetiségalapú meghatározást jelzem.
40 Réfi 2014, 78–79.
41 SLFNI 1926, 546.
42 Réfi 2015; Réfi 2016; Réfi 2018.
tárőrezredben előírásszerűen legkevesebb 4041 tiszt szolgált. Réfi Attila vizs-gálata alapján a huszártörzstisztek száma a korszakban 281 fő volt, és ha ezt a huszártörzstisztek 1792-es, negyvenhárom fős43 és az 1814-es, hetvenhárom fős létszámával összevetjük, akkor a statikus számok többszörösét kapjuk.
Ezek mellett a főtisztikar fluktuációja is nagyobbnak ígérkezik a törzstiszte-kénél, hiszen a főtiszti rangot sokkal könnyebben hagyták el a tisztek, mint a nagyobb jövedelemmel és nagyobb presztízzsel járó törzstisztséget. Ezeknek alapján a tisztek számát csak a magyarországi reguláris ezredekben legalább tizenöt–húszezer főre becsülhetjük, ami kutathatatlan mennyiséget jelent.
Mintavételezéshez kell tehát folyamodnunk. A legfontosabb kérdés, hogyan választjuk ki a mintavételezés alapját. Mivel a személyügyi nyilvántartási rendszerhez nem készültek összegzések, illetve csak egy félbehagyott, utó-lagos, alapvetően sem teljes mutató készült,44 így külső segítséget nem lehet igénybe venni.
A vizsgálati minta kiválasztása tekintetében az alábbi lehetőségek közül vá-laszhatunk:
• egy adott időpillanatban széles minta,
• egy rövid rövidebb időszakban szűkebb minta,
• hosszabb időszakban szűk minta,
• bizonyos rangokra szűkített minta.
Bármelyik lehetőséget választjuk, figyelembe kell venni a kutatói kapacitást.
Hasonló kutatások során a vizsgált személyek száma kettő- és négyszáz fő körül mozgott, saját tapasztalatom is azt mutatja, hogy erre a korlátra tekintettel kell lenni. Ugyanakkor a vizsgált minta egységessége is fontos tényező, a teljesen véletlenszerűen kiválasztott minta korlátozottan alkalmas folyamatok vizsgá-latára.
A minta alapjául egy magyarországi kiegészítésű egységet választottam ki, nevezetesen a 34. gyalogezredet. A kiválasztás szempontjai az alábbiak voltak:
43 A székely határőrezred három törzstisztjét beszámítva.
44 Az Offizerskarteinek nevezett cédulagyűjtemény a Musterlisten und Standestabellen állag belső segédleteként áll rendelkezésre. Rendkívül hasznos, ugyanakkor rendszerezett kuta-tásra alkalmatlan, mert nem egységes elvek alapján épül fel.
• a legnépesebb magyarországi csapatnem egysége legyen,
• lehetőség szerint az ezred hadkiegészítési körzetének egy része egykori hódoltsági terület legyen,
• jó forrásadottságok,
• a háborús részvétele legyen fő- és mellékhadszíntéri is,
• ne legyen semmilyen szempontból speciális egység (pl. 1798-ban fel-állított).
A példaegységként választott kritériumnak a 34. gyalogezred tökéletesen megfelel. Hadkiegészítési területéül a Dunántúlnak Balatontól északra, illetve keletre és nyugatra elterülő vármegyéi szolgáltak, 1809-től pedig a Felvidék ke-leti része. Az ezred eredeti személyi iratanyaga megfelelő arányban maradt az utókorra, az első koalíciós háborúban van némi hiány, de ez minden ezredre jellemző. Az ezred történetét feldolgozó munka45 viszont különösen jól hasz-nálható, mert nagy gondot fordít a személyügyre. Egy részletes, szinte minden tisztre kiterjedő lista található a mellékletek között, illetve a főszövegben éven-ként csoportosítva havi lebontásban követi a tisztikar változásait. A primer for-rások kutatása során Kreipner ezredtörténetének adatai legtöbb esetben helyt-állónak bizonyultak, így a hiányok pótlására jól fel lehetett használni.
Az ezred 1792 és 1796 között a Németalföldön és a Rajnánál, 1796–1797-ben Itáliában, 1799–1800-ban és 1805-1796–1797-ben Itáliában, 1809-1796–1797-ben Galíciában, 1812-ben Oroszországban, 1813–1814-ben pedig a németországi és a francia-országi hadszíntéren harcolt.46
A 34. gyalogezred hadkiegészítési területének lakossága, 1809-ig az Észak-Dunántúl, ezt követően pedig Kassa központtal a Tiszáninneni kerület egy része többnemzetiségű volt: jelentős magyarlakta tömbök és német városi népesség, illetve 1809 előtt az észak-dunántúli német betelepülők, azt köve-tően szlovák nemzetiségű lakosság. Mindkét terület nagyobbik része a török hódítás által nem érintett, így a magyar lakosság az országos átlagnál nagyobb arányban volt megtalálható. A lakosság jobbára katolikus, kisebb-nagyobb pro-testáns tömbökkel (soproni evangélikusok, komáromi, tatai és pápai
reformá-45 Kreipner 1900.
46 Wrede 1898a, 362–364.; Kreipner 1900, 223–516.
tusok, szlovák evangélikusok stb.). A terület társadalmi összetételére a nemes-ség magas száma jellemző. Az egyházi és a különösen a királyi birtokok száma alacsonyabb az átlagnál, a kis- és középnemesi birtokoké viszont magasabb. Az általános jellemzők alapján a kiválasztott ezrednél a hadkiegészítési területről származó tisztek tekintetében a magyar nemesség aránya némileg magasabb lehet az átlagnál. A kérdés viszont az, hogy a saját területről származók milyen számban tudtak a vezénylőtisztek47 közé bekerülni.
A vizsgálati módszer meghatározásánál a lehetőségek elegyítése mellett döntöttem. Három különböző szempontrendszert állítottam össze, amelyek mindegyike önállóan is értelmezhető, de együttesen a kérdéskör különböző aspektusaira világítanak rá és megalapozottabb következtetések levonására alkalmasak. Elsőként megvizsgálom az 1792 és 1815 között az ezred soraiba tartozó összes törzstisztet, ezt követően az összes főtisztet. A megkülönbözte-tést azért tartom fontosnak, mert az ezred főtisztjeinek előléptetéséről az ezred-tulajdonos dönthetett, míg a törzstisztek kinevezése és előléptetése kizárólag uralkodói jog volt, amelyet az Udvari Haditanácson keresztül gyakorolt. Az előléptetésekbe nyújt betekintést a harmadik témakör, az ezred kapitányai elő-léptetési körülményeinek vizsgálata az 1792 és 1801 közötti intervallumban. A hadseregben nem létezett szabályozás az előléptetésekre, elvileg a rangidősség és a szolgálat alapján döntöttek, de a koronatanácsi ülésen az is felmerült, hogy az előléptetések során különböztették meg hátrányosan a magyarokat. Ürményi utalása Fegyveress őrnagy előléptetésére ezt jelenti.
A fejezet vizsgálati időszakának végét a második koalíciós háború lezárul-tában jelöltem ki, mivel ez a közel tízéves periódus már alkalmas folyamatok vizsgálatára, ennél rövidebb ciklus esetében erre nem lenne lehetőség, hosz-szabb viszont már elhomályosítja az eredeti ígéretet, amelyet Ferenc király tett
47 A vezénylőtisztek körébe azok tartoznak, akik szervezetszerű egységek, illetve alegységek élén álltak, tehát parancsnokként teljesítettek szolgálatot. A legalacsonyabb egység, amely-nek élén saját parancsnok állt, a század, lovasságnál svadron volt, kapitánnyal az élén. A gyalogság esetében a német elnevezés Hauptmann, a lovasságnál Rittmeister, de a magyar nyelvben mindkettőt egységesen kapitányként használták, ezért a szövegben is ezt hasz-nálom mellőzve a későbbi százados elnevezést. A törzstisztek mindegyike zászlóalj- illetve lovasságnál osztályparancsnoki teendőket látott el, tehát vezénylő tiszti kategória.
1792-ben. A periódus végét erősíti az 1802-es országgyűlés és az ott meghozott katonai intézkedések újszerű volta is. Az intervallumot az indokolja, hogy a koronatanácsi tárgyalás esetleges hatásai ilyen időtávlatban vizsgálhatók meg-felelő alapossággal.
A kutatást a „De nativis Hungaris ad legiones Hungaricas applicandis” ins-pirálta, de az eredmények ennél sokkal szélesebb körű elemzésre adnak lehető-séget. A nemzetiségi összetétel mellett családi, társadalmi hátteret, társadalmi mobilitást, valamint karrierképeket, karriertípusokat, mintázatokat lehet vizs-gálni, esettanulmányként is értelmezhető jelleggel képet kaphatunk egy magyar gyalogezred tisztikaráról, a társadalmi kapcsolatok szövetéről és a katonai telje-sítményről és ennek elismeréséről.