Az elemzés lezárásaként, egyben az eredmények összegzéseként a kigyűjtött adatok alapján meg lehet próbálni az átlagos pályaíveket megrajzolni. A pá-lyaképek összeállítása módszertanát tekintve a vizsgált személyek pályafutása adatainak matematikai átlagolását jelenti, tehát az adott csoport hány éves ko-rában érte el átlagosan az adott rangot. A módszer problémája, hogy néhány tiszt esetében nem ismerjük a pontos születési időpontot, csak hozzávetőleges adatunk van róla. Ezekben az esetekben a legvalószínűbb születési évet vettem számításba, ehhez képest legfeljebb egy–két évnyi eltérés lehet, bár ez az átlago-kat érdemben nem befolyásolja.
Túlságosan általános leegyszerűsítés lenne azonban egyetlen ideálpályaí-vet leírni, mivel a vizsgált negyvenhárom fő hét különböző ranggal fejezte
be pályafutását, a hatrangnyi különbség pedig elvileg alapjaiban más pálya-futást tükrözhet. Az összesítésben ezért minden rangnak két külön összesí-tést készítettem olyan módon, hogy az egyikbe mindazokat belevettem, akik legalább az adott rangot elérték, de adott esetben onnan még feljebb léptek, a másik esetben azonban csak azon tisztek adatait vettem be az átlagolásba, akik az adott rangban fejezték be a pályafutásukat. A két szempont szerint összeállított adatsorokat a jobb áttekinthetőség okán két külön táblázatban adom közre.
Belépés Zászlós Alhadnagy Főhadnagy Századoshadnagy Kapitány Őrnagy Alezredes Ezredes Vezérőrnagy Altábornagy Táborszernagy Tábornagy Távozás Halál
Teljes minta 18 20 23 26 32 34 41 45 46 51 49 60 74 53 62 Őrnagyként
távozók 18 21 22 26 33 35 42 47 56
Alezredes-ként távozók 18 22 22 27 33 36 43 47 51 61
Ezredesként
távozók 18 20 22 25 31 34 40 46 48 54 61
Vezérőr-nagyként
távozók 18 21 24 29 34 36 41 47 49 55 63 70
Altábor-nagyként
távozók 17 18 23135 22 26 26 34 37 40 46 51 56 60 Tábornagy 16 17 18 19 24 26 29 31 35 39 43 60 74 84 84
3. táblázat.
135 Rangvásárlás miatt az átlag magasabb, mint a következő rang esetén.
Az egyes rangok átlagos eléréskori életkorának értékelésekor, tehát a karri-er ívek vizsgálatában figyelembe kell venni, hogy az utolsó csoportot az egyetlen tábornagy alkotja, így ez az adatsor túlságos esetlegessége miatt nem vehető be az elemzésbe.
Az életpálya sajátosságait és a főtiszti rangok fölötti pályafutás esetében azt ta-pasztaljuk, hogy az minél magasabb rangot ért el valaki, az egyes rangokat annál hamarabb érte el. Tehát a karrier hossza összefügg a legmagasabb elért ranggal.
Ebben az a meglepő, hogy az őrnagyok katonai pályafutása átlagosan negyvenhét éves életkorban, huszonkilenc év szolgálatot követően véget ért. Az alezredesek esetében ez az adat ötvenegy és harminchárom, az ezredeseknél ötvennégy és harminchat, a vezérőrnagyoknál hatvanhárom és negyvenöt. A törzstiszti ran-gokon belül tehát alapvetően, aki tovább szolgált, az jó eséllyel három–négy éven belül feljebb léphetett a ranglétrán, a tábornokok közé történő bekerülés inkább csak idő kérdése volt, mert ezredesként átlagosan hat évet kellett szolgálni, innen továbblépni viszont már ismét komoly mérföldkőnek számított.
Belépés Zászlós Alhadnagy Főhadnagy Századoshadnagy Kapitány Őrnagy Alezredes Ezredes Vezérőrnagy Altábornagy Táborszernagy Tábornagy Távozás Halál
Teljes minta 18 20 23 26 32 34 41 45 46 51 49 60 74 53 62 Legalább
alezredes 18 20 23 26 32 33 40 45 46 51 49 60 74 57 64 Legalább
ezredes 18 20 23 26 31 33 39 44 46 51 49 60 74 59 66 Legalább
vezérőrnagy 17 20 24 26 31 32 38 43 45 51 49 60 74 62 68 Legalább
altábornagy 17 18 22 22 25 26 33 36 39 44 49 60 74 62 65 Tábornagy 16 17 18 19 24 26 29 31 35 39 43 60 74 84 84
4. táblázat.
A pályakezdet tekintetében az egyes rangok között minimális eltérést talá-lunk, egységesen tizenhét–tizennyolc évesen kezdődött a katonai szolgálat, az első tiszti rangot tizennyolc–huszonkét, az alhadnagyit huszonkettő–huszon-négy, a főhadnagyit huszonkettő–huszonkilenc, a kapitányit huszonhat–har-minchat éves korban érték el. Az altábornagyi sor esetén Morzin két rangvá-sárlása – amellyel négy rangot ugrott előre két év alatt – némileg torzítja az eredményt. Az főtiszti rangból törzstisztibe kerülni hatalmas lépésnek számí-tott. Átlagosan hét évet kellett kapitányként szolgálni az őrnagyi előléptetéshez, tehát igazán itt fogható meg minőségi ugrás, mivel egy gyalogezredben béke-időben legalább tizennégy kapitány és csak két őrnagy szolgált, de még leg-nagyobb létszám esetén az 1790-es években háborúban is csak három őrnagy jutott tizenkilenc kapitányra.
A másik fontos minőségi ugrás meglepő módon nem a tábornoki karba történő bekerülés, hanem az altábornagyi rang elérése, ezt mutatja, hogy a tel-jes mintában az őrnagyi rangot átlagosan negyvenegy éves korban elérték a tisztek, ez még a vezérőrnagyi karriert befutók esetén is pontosan ennyi, az őrnagyként karrierjüket befejezők esetén negyvenkét év, s ez minimális kü-lönbség. Sokatmondó adat, hogy az altábornagyi rangig emelkedők átlagosan harminchárom évesen, az öt ilyen vizsgált személy esetében huszonkilenc és harminckilenc éves kor között elérték az őrnagyi rangot. Megfordítva az állítást azt jelenthetjük ki, hogy aki negyven éves koráig nem érte el az őrnagy rangot, az jó eséllyel nem emelkedett vezérőrnagyi rang fölé.
A 34. gyalogezred törzstisztjei vizsgálatának konklúziójaként ismét leszö-gezhetjük, hogy alapvetően helyénvalók voltak a magyar országgyűlés feliratá-nak megállapításai a magyar törzstisztek alacsony számarányával kapcsolato-san, és ez elsősorban a német nemzetiségű tisztek nagy számának tudható be.
Az országgyűlés másik két megállapítását – miszerint ennek az az oka, hogy a magyarokat hátrányosan különböztették volna meg, illetve nagy számban he-lyeztek át német tiszteket – nem, illetve legfeljebb csak rendkívül enyhe mér-tékben láthatjuk bizonyítottnak. A kérdés, hogy mi okozta a magyar törzstisz-tek alacsony számarányát, egyelőre nyitva marad.