a marginális helyzetben lévő ifjúsági csoportok iskoláztatási esélyei
II. a vizsgálat célja, kérdései, hipotézisei
jelen tanulmányunk a Magyar Ifjúság 2012kutatás eredményeit továbbelemez-ve, a nevezett célcsoportra fókuszálva szemlélteti az iskolai lemorzsolódás intéz-ménytípus és településszerkezet szerinti megoszlását. Másodelemzésünk célja, hogy az adatok segítségével bemutassuk a marginális helyzetben lévő társadalmi csoportokba tartozó fiatalok iskolai eredményességét, valamint megpróbáljuk feltárni az eredményességet befolyásoló tényezőket, rávilágítva arra, hogy mi-lyen magyarázó faktorok játszanak szerepet a lemorzsolódás folyamatában.
A Magyar Ifjúság 2012kutatás eredményei szerint, a 15-29 éves korosztályból az adatfelvételkor oktatásban, képzésben nem részesülők száma eléri a 3440 főt, ami a teljes minta 43 százalékát jelenti (Nyüsti, 2013).
Vizsgálatunk soron a marginális, perifériás helyzet meghatározás alatt négy csopor-tot különítettünk el: a magukat cigánynak, illetve fogyatékosnak vallók csoportját;
az oktatásból és a munkaerő-piacról kiszorulók (önkirekesztők) csoportját; illetve a kérdőív lehetséges válaszaiból alkotott saját értelmezés alapján a NEET csoportot definiáljuk. Az első csoportba a magukat cigánynak valló fiatalok kerültek (N=623).
A második csoport esetében, már nem volt ennyire jól körülhatárolt a kérdőív3: a fogyatékosságra vonatkozó részre egyetlen tágan értelmezett kérdésben kérdez-tek rá, ahol a tartós betegség, a rokkantság a fogyatékosság és az egyéb lelki prob-léma is egyazon csoportot takart. A lehetséges válaszok közül mi azokat tekintettük a mintában szereplő fogyatékossággal élő fiatalok populációjába tartozónak, akik a korábban ismertetett kérdésre „igen” választ adtak. A fentiek alapján a 8000 fős mintából egy 141 fős fogyatékos ifjúság populációt kaptunk (N=141). A harmadik csoportot tanulmányunkban a kiszorulók csoportjának nevezzük. Meghatározá-sunkban nem vizsgáltuk az egyén hajlandóságát, vagyis azt, hogy valójában a kire-kesztődésről, vagy önkirekesztésről van-e szó (N=1533). A negyedik, és egyben leg-összetettebb csoportot, a hazai NEET fiatalok alkotják, akiknek csoportba sorolása, az elméleti részben kifejtett fogalmi meghatározás szerint történt (N=83).
A Magyar Ifjúság 2012 kutatás során lekérdezett minta (8000 fő) nagy pontosság-gal tükrözi az országos eloszlást.
Másodelemzésünkben a marginális helyzetben lévő ifjúsági csoportok részvételi arányát vizsgáljuk a köznevelési és felsőoktatási intézményekben. Munkánkban a marginális ifjúsági csoportokat általános értelemben használjuk, elsősorban a
3 Magyar Ifjúság 2012 kutatás kérdőív sz3. kérdése: Akadályozza-e önt mindennapi tevékenységében bármilyen módon valamilyen tartós betegség, rokkantság, fogyatékosság vagy egyéb lelki probléma?
statisztikai értelemben vett hátrányos helyzetet, valamint a roma, és a fogyaté-kossággal élő tanulókat értjük alatta, nem a jogszabályi értelmezést.
Kutatásunk célja, hogy a Magyar Ifjúság 2012nagymintás kutatás oktatási ered-ményeit továbbelemezve, a nevezett célcsoportra fókuszálva, az iskolai lemor-zsolódást intézménytípus és településszerkezet szerinti megoszlásban vizsgáljuk.
Feltárva ezzel a marginalizációs és szegregációs folyamatok mögött húzódó okta-tási egyenlőtlenségeket befolyásoló tényezőket.
Másodelemzésünket 5 fő kutatási kérdés köré csoportosítottuk:
1. Milyen iskolázottsági mutatókkal rendelkeznek az egyes marginális helyzet-ben lévő társadalmi csoportok? Milyen a marginális helyzethelyzet-ben lévő ifjúsági csoportok részvételi aránya a különböző oktatási szinteken? Melyik marginális helyzetű csoport továbbtanulási esélyei a legrosszabbak? Hipotézisünk szerint a marginális helyzetű társadalmi csoportok iskolázottsági mutatója jóval rosz-szabb a minta egészének mutatójánál. Feltételezzük, hogy különbségek mu-tatkoznak az egyes marginális helyzetben lévő társadalmi csoportok iskolai továbbhaladása szempontjából, mivel a nemzetközi vizsgálatok azt igazolják, hogy a marginális helyzetben lévő társadalmi csoportok közül a fogyatékosság-gal élő tanulók iskoláztatási esélyei a legrosszabbak (OECD, 2012).
2. Milyen összefüggések mutatkoznak a marginalizációs és szelekciós folyama-tok és a regionális elhelyezkedés között? Hipotézisünk szerint Magyarország különböző területi egységei, régiói között iskolázottsági vonatkozásban is je-lentős különbségek alakultak ki. Feltételezésünk szerint a gazdasági fejlettség regionális összehasonlítására használt egy lakosra jutó bruttó hazai termék tekintetében kialakult regionális sorrendhez hasonló sorrendet találunk a ko-rai iskolaelhagyás, a lemorzsolódás és az iskolázottsági szint tekintetében is.
3. Milyen iskolai végzettséggel rendelkeznek a munkaerőpiacról kiszoruló fia-talok? Feltételezésünk szerint az oktatásból és a munkaerőpiacról kiszoruló fiatalok elsősorban alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek.
4. A vallásos közösséghez és marginális csoportba együttesen tartozók eredmé-nyesebbek-e az iskolai pályafutásuk során, mint a nem vallásos kortársaik?
Feltételezésünk szerint a marginális csoportba tartozó fiataloknál a vallásos közösséghez tartozás nem dominál, viszont azok közül, aki vallásosak közü-lük, eredményesebbek az iskolában. Mivel a vallásos közösséghez tartozás – formai és tartalmi egységet teremtve – csökkenti a lemorzsolódást és növeli az eredményesebbé válás esélyét (Coleman-Hoffer 1987).
A vizsgált csoport iskolai eredményességének kérdéskörét vizsgálatunkban há-rom dimenzió: a szociális-gazdasági status meghatározottságának dimenziója, a területi egyenlőtlenség dimenziója és a társadalom dimenziói mentén értelmez-tük, figyelembe véve az intézményi és az egyéni tényezők összetett hatásrendsze-rét is (Coleman, 1994).
Elemzésünkben elsősorban kereszttáblák segítségével állítottunk fel magyarázó tényezőket.
Az eredményeink értelmezése során szem előtt tartottuk a Magyar Ifjúság 2012 kutatás elemzése során használt mátrix-súlyozást (nemre, korra, régióra és tele-püléstípusra egyszerre történő súlyozás).
III. eredmények
a marginális helyzetű társadalmi csoportok iskolázottsági mutatója
A korábbi évek nagymintás ifjúságkutatásai (2000, 2004, 2008, 2012) sorra iga-zolták azt a hipotézist, hogy az oktatási egyenlőtlenségek nagymértékben befo-lyásolják az egyének életpályáját, munkaéletútját, és nem utolsó sorban a csa-ládok életminőségét. A KSH (2013) eredmények alapján a fogyatékkal élők és a roma népesség száma az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt, ugyanakkor iskolázott-sági mutatóik alig változtak, továbbra is jelentősen eltérnek a hazai lakosságétól.
Másodelemzésünkben egyik részről arra keressük a választ, hogy a mai - xxI. szá-zadi - Magyarországon milyen mértékben térnek el egymástól a különböző társa-dalmi csoportok, és elsősorban a marginális társatársa-dalmi csoportok iskolázottsági mutatói a teljes minta iskolázottsági mutatóitól. Találunk-e eltérést, amennyiben igen, akkor ez milyen mértékű?
A Magyar Ifjúság 2012 kutatásból is kitűnik, hogy az alapfokú oktatásból a tanulók csupán 1 százaléka morzsolódik le, akiknek a helyzete igen kilátástalan (Nyüsti, 2013), hiszen a lemorzsolódás következményei sokszor egész életre meghatároz-zák az érintettek részvételét a további oktatási szinteken, és ezáltal a társadalom gazdasági, kulturális és szociális alrendszereiben is hátrányos helyzetből indul-nak. ugyanezen lemorzsolódási tendenciát vizsgáltuk meg a magukat cigánynak vallók populációjára szűkítve (N=623).
A legrosszabb mutatókkal még mindig ez a társadalmi csoport rendelkezik, hi-szen az a teljes minta 1 százalékos arányához képest a cigány fiatalok körében 6,5 százalékponttal volt magasabb az általános iskolai képzésből lemorzsolódók ará-nya, amely már egy viszonylag jelentősnek mondható 7,4 százalékos arányt jelent a magukat cigánynak vallók csoportján belül. jelenleg 46 fő az, aki nem tanul, és a legmagasabb iskolai végzettsége kevesebb, mint 8 osztály.
A Magyar Ifjúság 2012adatai alapján a jelenleg még tanuló fiatalok 0,8 százaléka, 65 fő vallotta magát fogyatékossággal élőnek. Azok többségének, aki a fogyatékos-ságot is magában foglaló kérdésre igennel válaszoltak (N=141), legmagasabb iskolai végzettsége a 8 általános iskolai osztály (47%), a szakmunkásképző és a szakiskola (14%). így elmondható, hogy minden második, a mintában szereplő fogyatékosság-ban érintett fiatal alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik (általános iskola vagy szakiskola), érettségivel pedig csak minden harmadik (30%). A mintából azt láthat-juk, hogy a felsőfokú tanulmányok végzésére csak igen kis hányaduk tesz kísérletet.
A KSH 2012-es adataiból kitűnik továbbá, hogy a fogyatékossággal élők 56%-a legfeljebb általános iskolát végzett. Másodelemzésünk eredményei összecsen-genek a KSH 2012-es eredményekkel az általános iskolai végzettséget illetően, azonban az általunk végzett elemzés rosszabb képet ad a fogyatékos ifjak fel-sőoktatásban való részvételéről, mint a 2012-es KSH elemzés.
A minta iskolázottsági szempontok szerinti elemzése során azt tapasztaltuk, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében a hátrányos helyzetű, marginalizá-lódott társadalmi csoportba tartozó egyének felülreprezentáltak, míg az egyre magasabb iskolai végzettség felé haladva mind számuk, mind pedig arányuk a minta egészét tekintve alulreprezentált. Kivételt jelentenek talán ez alól a kiszo-rulók csoportjába soroltak, hiszen az ő vonatkozásukban a magasabb iskolai vég-zettség nagyobb számban jelenik meg a többi marginálisnak nevezett csoport tagjainak a végzettségéhez képest.
1. táblázat: A mintából választott csoportok tagjainak legmagasabb
fő százalék fő százalék fő százalék fő százalék fő százalék
Nem járt iskolába 9 0,1 0 0 1 0,7 4 0,3 1 1,2
Kevesebb, mint 8
osztály 143 1,8 62 10 3 2,2 65 4,2 29 35
8 Általános 2470 30,9 357 57,3 66 46,6 457 29,8 48 57,8
Szakmunkásképző,
szakiskola 1301 16,3 109 17,5 20 14,0 399 26 2 2,4
Szakközépiskolai
Összesen 8000 100 623 100 141 100 1533 100 83 100
a korai iskolaelhagyás, a lemorzsolódás és az iskolázottsági szint regionális különbözőségei Magyarország régióinak összehasonlítását a kutatók leggyakrabban a gazdasági fejlettség alapján végzik, ennek megállapításához a régió egy főre jutó GDP-jét veszik alapul. Az ilyen gazdasági típusú összehasonlításokat tekintve Magyaror-szág legelőnyösebb régiója a közép-magyarorMagyaror-szági régió, ám előnye az utóbbi években csökkent a dunántúli régiókhoz képest, azonban a két északi régiót te-kintve (észak-Magyarország; észak-Alföld) azt látjuk, hogy évek óta több mint kétszer magasabb az egy főre jutó bruttó hazai össztermék, ez pedig egy viszony-lagos stagnálást jelent (KSH, 2012).
Az oktatás tekintetében Magyarországon megjelenő regionális különbözőségeket sok szempontból meg lehet közelíteni, mi jelen tanulmány keretei között az oktatás-ban való részvétel felől tesszük ezt meg. Egyik részről azt tapaszaljuk, hogy az álta-lános iskola befejezése egyre természetesebbé válik a fiatalok körében, az áltaálta-lános iskolai képzésből kimaradók, lemorzsolódók száma 1 százalék körül mozog (Nyüsti, 2013). Mindez pedig azt jelenti, hogy társadalmi szempontból a leginkább sérüléke-nyek azok az egyének, akik már az általános iskolai padsorból lemorzsolódnak.
A 2012-es kutatás adatainak fényében azt látjuk, hogy a teljes minta (N=8000) 1,15 százalékát (9 fő nem járt iskolába, 83 fő kevesebb, mint 8 osztályt végzett) teszik ki azok, akik jelenleg nem vesznek részt oktatásban, képzésben, eddigi éle-tük során nem vettek részt iskolai képzésben vagy pedig kevesebb, mint 8 osz-tályt végeztek el.
Amennyiben regionális szinten vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a teljes minta 1 százalék körül mozgó értéke két régiót takar leginkább, ezek pedig azonosak a válságré-gióként aposztrofált térségekkel. Azt tapasztaljuk, hogy már az általános iskolai képzésből lemorzsolódók, 30,1 százaléka (25 fő) az észak-magyarországi, míg 41 százalékuk (34 fő) az észak-alföldi régió fiataljai közül kerül ki.
A zéró korreláció törvényszerűsége4 szerint csakugyan hátrányos helyzetben van-nak azok, akik - ugyan teljesítették az érettségit adó képzésekre történő bejutás alapfeltételét - befejezték az általános iskolát, azonban az alapfokú oktatás után nem folytattak tanulmányokat vagy lemorzsolódtak a középfokú oktatásból.
Mert ha minél nagyobb arányban végzi el egy korosztály az adott képzési szin-tet, akkor annak elvégzése már nem jár különösebb társadalmi haszonnal, éppen
4 A zéró-korreláció elmélete szerint, ha egy adott iskolaszintet már szinte mindenki elvégez, akkor ez a teljesítmény semmilyen hatással nem lesz azokra a társadalmi különbségekre, amelyek a későbbiek során jelentkeznek a népességben (Kovai-Zombory, 2000).
ellenkezőleg, hiszen elvégzésének hiánya különösen nagy társadalmi hátrányt hordoz magában.
A 8000 fős minta 8 százaléka (659 fő) tartozik azon kategóriába, ahol az alapfokú oktatáson túl nem rendelkeznek magasabb iskolai végzettséggel, és jelenleg sem folytatnak tanulmányokat. A regionális megoszlást ebben az esetben is érdemes megnéznünk, hiszen csakúgy, mint az előzőekben a két válságrégiót tekintve ta-láljuk a magasabb értékeket. A csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők 18 százaléka az észak-magyarországi, 30 százaléka az észak-alföldi régióból kerül ki.
Mindezeken túlmenően legmagasabb iskolai végzettségként az általános iskolai képzést említők 19 százaléka pedig a közép-magyarországi régióban élő fiatal volt.
2. ábra: Az általános iskolai végzettséggel rendelkezők (mint
legmagasabb végzettség) regionális megoszlása (N=659; százalékos megoszlás)
A későbbiekben érdekes kutatási kérdés lehet, hogy mi állhat annak hátterében, hogy Magyarország legfejlettebb régiójában él az általános iskolai végzettséget legmagasabb végzettségnek megjelölő fiatalok 19 százaléka. összességében el-mondhatjuk, hogy a korai iskolaelhagyók és az oktatás során lemorzsolódók terü-leti megoszlása jelentős mértékben egyezést mutat Magyarország gazdaságilag is leghátrányosabbnak számító két északi régiójával.
A korai iskolaelhagyókon túl, témánk szempontjából egy másik igen releváns cso-port a oktatásból lemorzsolódó fiatalok. Az iskolai lemorzsolódás napjaink egyik fő oktatáspolitikai kérdése, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az Európa 2020 célkitűzései között is prioritásként szerepel a lemorzsolódás felszámolása. A min-tában szereplő fiatalok kicsivel több, mint 5 százaléka nyilatkozott úgy, hogy je-lenleg nem tanul és nem is fejezte be megkezdett iskoláját. A társadalmi nem szerinti megoszlásból azt látjuk, hogy a teljes csoport tekintetében a férfiak és a nők aránya csaknem kiegyenlített, a mintában szereplő fiatalok 56 százaléka férfi, 44 százaléka pedig nő.
3. ábra: A lemorzsolódó fiatalok tanulási szándékának megoszlása (N=409)
A lemorzsolódás vonatkozásában fontosnak és megvizsgálandónak tartottuk az egyén motiváltságát a tanulmányainak folytatását illetően. így vontuk be vizsgálatunkba a tanulmányok folytatására vonatkozó kérdést, amelyből egy kétértékű változót alkottunk, vagyis a nem fogja folytatni és az elképzelhető, hogy folytatni fogja változókat. Azt tapasztaltuk, hogy a lemorzsolódó fiatalok körében a tanulmányok folytatására való készség minden második érintett fia-tal esetében jelen van.
az oktatásból és a munkaerőpiacról kiszoruló fiatalok iskolázottsági helyzetképe
Kutatásunk szempontjából érdekes kérdés a különböző iskolai végzetséggel ren-delkező fiatalok munkaerő-piaci helyzetének körüljárása. Ezen belül kifejezetten tanulságos megnézni az iskolai végzettség és a munkaerőpiacról történő kiszoru-lás közti lehetséges összefüggéseket.
A körülhatárolt csoportba tartozó fiatalok vonatkozásában (N=1533) azt látjuk, hogy elsősorban alacsony szintű iskolai végzetséggel rendelkeznek. 34 százalékuk legfeljebb csak általános iskolai, további 26 százalékuk pedig szakmunkásképző-ben vagy szakiskolában szerzett végzettséggel rendelkezik. Mindezeket összevet-ve elmondható, hogy a magyarországi oktatásból és munkaerő-piacról kiszoruló fiatalok 60 százalékának az alapfokú oktatásban szerzett vagy a középfokú okta-tásban érettségi nélkül szerezhető végzettség van a birtokában. A közelmúltban végbement (ám talán az utóbbi években megtorpant) oktatási expanzió eredmé-nyeként a pusztán alacsony iskolai végzettség megszerzése nagyrészt magában hordozta a munkaerő-piaci hátrányt is, hiszen ez az iskolázottsági szint mára el-érte a telítődöttségi szintet.
Mindezen túl az is látszik, hogy a magasabb kvalifikáció sem biztosíték önmagában a stabil munkaerő-piaci pozícióra, hiszen ha nem is ilyen mértékben, de jelen van a magasabban képzettek munkaerő-piacról való kiszorulásnak jelensége is. Igaz, ez a fajta munkaerő-piacról történő kiszorulás jelen mintánkban is azt mutatja, hogy a minél magasabb iskolai végezettség védőfaktort jelent a munkaerőpiacról történő kiszorulással szemben. Az egyre magasabb képzettségi szinteket tekintve elmond-ható, hogy egyre kisebb mértékben vannak jelen ezen fiatalok csoportjában is.
A kérdéskör mind szélesebb körüljárása érdekében érdemes megnéznünk, hogy a munkaerőpiacról történő kiszorulás eredményezi-e egyfajta új képzési út meg-kezdését. A mintát (N=1533) ebből a szempontból is megvizsgálva azt láttuk, hogy az érintett 1533 fő közül 713-an, a csoport 47 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanulmányait véglegesen és sikeresen befejezte; 135 fő (9%) pedig úgy, hogy tanulmányait félbehagyta és nem is kívánja folytatni. Mindössze a minta 25,6 százaléka (393 fő) nyilatkozott úgy, hogy szeretne továbbtanulni, tanfolya-mot végezni, tanulni még valamit.
Minden ötödik fiatal (20%; 313 fő) cigány származásúnak vallotta magát. Ez a szám már önmagában is igen figyelemreméltó. Azonban érdemes megemlíteni, hogy az adott 15 és 29 éves kor közötti populáción belül a roma származású fiata-lok aránya csak 7,6 százalék (576 fő). A két szám jól mutatja, hogy a 15 és 29 éves
korcsoporton belül az iskolából kiszorulók/önkirekesztők és a munkához nem ju-tók csoportján belül a roma származásúak felülreprezentáltak az alapsokaságban megjelenő számhoz képest.
A kiszorulók csoportján belüli alcsoportot képeznek a NEET fiatalok, akik kikerültek az oktatásból és a munkaerő-piacról egyaránt, valamint az onnan való kikerülés nem áll szándékukban (N=83). A NEET csoportba tartozók képezik a kiszorulók csoportjának 5,4 százalékát. Közülük nagy arányban (94%) legfeljebb csak általános iskolai végzett-séggel rendelkeznek. Az adatelemzésből megállapítható, hogy a marginális társadalmi csoportot alkotó NEET fiatalok társadalmi integrációjának legfőbb akadálya az alacsony iskolai végzettség, hiszen a társadalmi boldogulás előfeltételeként fémjelzett legalább középfokú végzettség megszerzésével igen alacsony arányuk (3%) rendelkezik.
a társadalmi tőke különböző kontextusai és az iskolai eredményesség Amikor a társadalmi tőke terminusát használjuk, az iskolai eredményességgel összefüggésben arra keressük a választ, hogy milyen egyénre ható tényezők ját-szanak szerepet a marginális csoportokat érintő kérdésekben.
Megítélésünk szerint az iskolai teljesítményre ható különböző faktorok vizsgálataiban a családi háttér kiemelt fontosságú (Coleman, 1994), de ez önmagában nem nyújt teljes képet a társadalmi tőke meghatározó szerepéről. Ezért elengedhetetlen a tár-sadalmi tőke más kontextusba helyezése, a szélesebb közösséghez kapcsoló „falakon kívüli” társadalmi tőke (Putnam, 2004; Pusztai, 2009) vizsgálata, melynek során a val-lásosság és az iskolai eredményesség kérdése képezte vizsgálódásunk tárgyát.
A vallásosság és a vallási közösséghez tartozás kérdéskörének vizsgálatakor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a két meghatározás a vallásosság megítélésének különböző csoportjába sorolható5. jelen munkánkban a vallási közösséghez tartozó, ún. közös-ségkereső vallásos ifjúság iskolai eredményességét vettük górcső alá, mivel a társa-dalmi tőke vizsgálatának szempontjából a közösséghez való tartozás ténye dominál.
így elemzésünkben a vallásos fiatalok csoportját nem a magukat vallásosnak tartottak alkotják, ennél egy szűkítőbb jellegű meghatározást választottunk, a vallásos közösség-hez való tartozást. így elemzésünkben azokat tekintettük a vallásos fiatalok csoportjába tartozóknak, akik legalább havi rendszerességgel járnak vallásos közösségbe.
5 Pusztai (2004) az értékkonszenzus mentén a vallásosság megítélésének öt típusát különítette el: az individuális, a közösségkereső, az inkonzisztens, a rejtőzködő és a rituális típust; nagy hangsúlyt fektetve az egyén kapcsolatrendszerének különböző elemeire, a normák és értékek közötti egység vizsgálatára, továbbá ezek viselkedést meghatározó szerepére.
2. táblázat: Legmagasabb iskolai végzettség és vallásosság (százalékos
8 általános fő 43 348 391 131 1668 1799
% teljes 11% 89% 100% 7% 93% 100%
Összesen fő 60 499 560 507 5174 5681
% teljes 11% 88% 100% 9% 91% 100%
Vizsgálatunk eredményeként megállapítást nyert, hogy a vallási közösséghez tar-tozás önmagában nem jelent előnyt. Tehát a kapott eredményeink nem támaszt-ják alá a korábban ebben a témában folytatott vizsgálatok eredményeit (Pusztai, 2004; Pusztai, 2009; Putnam, 2004).
Azt látjuk, hogy a marginális helyzetben lévő társadalmi csoportokon belül (N=560), akik nem tartoznak vallási közösséghez (89%), jobb iskolai mutatókkal rendelkeznek. Kapott eredményeinket magyarázhatja, hogy a vallási tőke megle-hetősen összetett fogalom, nem könnyű megragadni, hogy milyen tényezők ré-vén képes befolyásolni az egyéni teljesítményt (Pusztai, 2004).
Felmerül a kérdés, hogy egyéb vallási típusba tartozással más kép rajzolódott vol-na-e ki, mint a közösségi típusba tartozóknál. így ezen kérdés körüljárása további vizsgálódások tárgyát képezheti.
Iv. összefoglalás
A magyarországi oktatási rendszer társadalmi egyenlőtlenségeket felerősítő ha-tásáról számos hazai és nemzetközi kutatás számolt már be. Miközben a felső-fokú végzettségű szülők gyermekei közül mindössze 1 százalék járt szakiskolába, addig az összes, legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező apa gyer-mekei közül 9 százalék járt ebbe, a jelenleg sok szempontból zsákutcás jellegűnek tekinthető képzési formába (Szabó-Bauer, 2009).
A téma szerteágazó volta miatt először a lemorzsolódáshoz kapcsolódó fogal-makat, majd azok összehasonítási mutatóit tártuk fel. A tanulmány lehetőséget teremtett a lemorzsolódás szempontjából leginkább veszélyeztetett társadalmi csoport – a marginális helyzetben lévő ifjúsági alcsoport – iskoláztatási esélyeiről egy pillanatfelvételt megjelenítő kép kialakítására.
Vizsgálatunk lezárásaként szeretnénk végigtekinteni a hipotéziseink helytállósá-gán. Első hipotézisünk, mely szerint a marginális helyzetű társadalmi csoportok iskolázottsági mutatója jóval rosszabb a minta egészének mutatójánál, elemzé-sünk alapján igazolódni látszik. Második feltevéelemzé-sünk vonatkozásában is helytálló
Vizsgálatunk lezárásaként szeretnénk végigtekinteni a hipotéziseink helytállósá-gán. Első hipotézisünk, mely szerint a marginális helyzetű társadalmi csoportok iskolázottsági mutatója jóval rosszabb a minta egészének mutatójánál, elemzé-sünk alapján igazolódni látszik. Második feltevéelemzé-sünk vonatkozásában is helytálló