a mostani válságok és a munkaerőpiac

Tekintsük az Egyesült Államok munkaerőpiacát egy olyan piacnak, mely független azoktól a hatásoktól, melyek a hazai munkaerőpiacot jellemzik. A hazai munkaerő-piacra komoly hatást gyakorolt a rendszerváltás és annak számos hozadéka, emiatt nem tekinthető olyan rendszernek, melyre csak a világgazdasági folyamatok hatot-tak. Az Egyesült Államok munkaerőpiacára a felső és alsó kereseti decilisek együt-tes növekedése volt a jellemző a nyolcvanas évek végéig. Ettől kezdve a felső decilis jövedelme egyre gyorsuló tempóban növekedett és a munkaerőpiac polarizálódott.

(Autor, Katz és Kearney, 2006) Először nézzük meg, hogy mi ennek a növekvő pola-rizációnak az oka majd nézzük meg, hogy Fukuyama szerint ez a polarizáció hova vezet. A munkaerőpiaci változásokra Friedman és Mandelbaum a „That used to be us” című könyvükben a következő választ adják (Friedman, Mandelbaum, 2011).

a válságok elhúzódnak

A gazdasági válságok egyre hosszabbak és hosszabbak, a foglalkoztatottak száma pedig egyre lassabban áll vissza az adott válság kezdetekor mért szintre. Az 1991 előtti válságok esetében 8 hónap volt az a visszaépülési idő, amikor foglakoz-tatás mértéke helyreállt. De az elmúlt két évtized technológiai változásai okán létrejött globalizált és hyper-connected világunkban ez már nem lesz többé, így egyre több állást digitalizálnak, automatizálnak, robotizálnak és outsource-olnak.

Az elmúlt évtizedekben már sokkal több idő kell a foglalkoztatási arányok, mér-tékek visszaállításához. 1991-ben 23 hónap kellet ehhez, 2001-ben 38 hónap, és 2007 óta már 6 év telt el és még nem állt helyre a foglalkoztatás. A gazdaságban lezajlódó modernizáció és fejlődés már nem a tercier szektor folyamatos bővü-léséről szól tehát, hanem arról, hogy bizonyos társadalmi csoportok kiszorulnak hosszabb-rövidebb időre a munkaerőpiacról.

az IT forradalom munkaerő piaci hatása Andy Kessler azt javasolja, hogy a xxI. században felejtsük el a kék gallér-fehér gallér dichotómiát, helyette használjuk a kreatív versus szolgálók megközelítést (Kessler, 2012). A kreatívok kódolnak, autót terveznek, gyógyszert kutatnak, és keresőmotoro-kat updatelnek. A kreatívok értéket teremtenek. A szolgálók a kreatívokeresőmotoro-kat és a szolgá-lókat szolgálják ki, ők házat építenek, ételt főznek, közszolgáltatásokat üzemeltetnek.

A szolgálók fenntartanak olyan rendszereket, melyeket nem ők találtak ki.

Ezt a kettős felosztást Tom Friedman és Michael Mandelbaum (Friedman-Mand-ebaum, 2011) egy négyes felosztású munkaerőpiaci rendszerré alakítja át. ők a munkaerőpiaci pozíciókat egyrészt a kreatív és a rutin hozzáállás, másrészt a lét-rehozók (creators) és a szolgálók/fenntartók (server) mentén fogalmazzák meg.

A kreatívok lelkesek, innovátorok, képesek valami pluszt, valami divergenst be-levinni a mindennapi munkájukba. Ezzel szemben a rutinok konvergens módon gondolkoznak. A Tom Friedman és Michael Mandelbaum (Friedman-Mande-baum, 2011) csoportok ennek a két-két kategóriának a variánsaira épülnek.

Az első csoport a kreatív létrehozók csoportja. Ezek nem-rutin módon végzett, magas képzettséget kívánó állások, ide tartoznak azok a munkák, melyeket nem lehet egyszerű algoritmusok mentén részekre bontani és automatizálni. ők a kessleri dichotómia szerint kreatívok, azaz teremtenek, kitalálnak, reagálnak. ők a mérnökök, a sebészek, a designerek, művészek, séfek, tudósok, brókerek, épí-tészek. Bármelyik országban is éljenek, ők a fejlett, jóléti társadalmakban elfoga-dott normák szerint élnek és az anyagi lehetőségeik is a globális szinten értelme-zett felső normához igazodnak.

A második csoport a „rutin létrehozók” csoportja, ők a kessleri szolgálók, annak ellenére, hogy ennek a csoportnak a tagjai is ugyanazokkal a végzettségekkel rendelkezhetnek, mint a fenti csoport, csak ők nem a szakmájuk elismert meste-rei, hanem átlagos képességekkel és átlagos lelkesedéssel végzik a feladataikat.

ők lesznek azok, akik egyre gyorsuló ütemben vállnak helyettesíthetővé robotok, automatizmusok és számítógépes algoritmusokon keresztül.

A harmadik csoport a kreatív szolgálók csoportja, ők jellemzően nem szellemi tevé-kenységet végeznek, hanem kétkezi munkások. De olyanok, akik átlagon felüli mi-nőségben, hivatásszerűen végzik a feladatukat. Pékek, akik új recepteket próbálnak ki, empátiával rendelkező nővérek, remek fodrászok és segítőkész rendőrök. Az ő anyagi lehetőségeik attól függnek, hogy milyen fejlettségi társadalmakban élnek.

Fejlett társadalmakban ők képesek a középosztályi életszínvonalon élni.

A negyedik csoport a rutin szolgálóké, azoké, akiknek a munkahelyeit egyre növekvő ütemben erodálják az infokommunikációs fejlesztések. ők a bérlet el-lenőrök, akiket az NFC beléptető kapuk tesznek feleslegessé, telefonos ügyfél-szolgálatosok, akiknek az állásait az online ügyintézés vagy a beszédfelismerő szoftverek szüntetik meg. Az ő anyagi lehetőségeik szintén attól függnek, hogy hol élnek. De a fejlett társadalmakban ők az egyik legkitettebb csoport.

Mind a négy csoport életlehetőségeit nagymértékben befolyásolja az info-kommunikáció és a technikai fejlődés. A kreatívok, különösen a kreatív lét-rehozók számára, mint kiaknázható lehetőségek tárházaként jelentkeznek.

új üzleti lehetőségek, új szolgáltatások és új termékek megalkotására, ki-aknázására nyílik számukra lehetőség. ők lesznek azok a nyertesek, akik a munkaerőpiaci polarizálódás jó oldalán lesznek. Ezzel szemben a szolgálók és a rutin létrehozók munkahelyeinek számára határozott veszélyt jelent az IT rendszerek folyamatos fejlesztése révén elérhető optimalizált működés és automatizálás. Az autógyárakban a robotok, az államigazgatásban a digitális rendszerek térhódítása, vagy a biztosítóknál az online ügyintézés mind mind munkahelyek millióit szünteti meg.

globalizációs hatás

A globalizáció számos definíciójában szerepel a tőke, az információ, az emberek szabad áramlása, a társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése és az egy-másra hatás. A munkaerőpiaci hatások esetében ez egy újabb kitettséget okoz.

Az infokommunikációs fejlődés a munkahelyek erodáló hatását a globalizáció felgyorsítja, egyféle katalizátorrá válik. Ennek legjellemzőbb formája a munka-erő outsourcing, a kiszervezés olyan országokba, ahol ugyanazt a tevékenységet jóval olcsóbban tudják ellátni. Erre az egyik legrégebbi példa az indiai Bangalore, ahol a helyi olcsó, de magasan képzett munkaerőre építve számos világcég – mic-rosoft, cisco, google, sap – hozott létre kiszervezett részlegeket.

összefoglalván a három aspektust látható, hogy az egyre elhúzódó válságok arra utalnak, hogy egyre kevesebb munkavállaló jut hozzá munkahelyekhez (1). Az

infokommunikációs és automatizálási technológiák fejlődése és a globalizáció egyik negatív következményeképpen számos munkavállalói csoport munkaerőpi-aci helyzete válik fenyegetetté (2). Lesznek kevesek, akik ezt a folyamatot szeren-csésen meg tudják lovagolni, viszont a többség veszít rajta és ez a munkaerőpiac polarizálódásához vezet (3).

Fukuyama A történelem jövője című esszéjében felvázolja ennek a fenti pola-rizálódásnak egy társadalmi hatását: a középosztály méretének csökkenését és ennek a demokráciára vonatkozó kedvezőtlen hatását (Fukuyama 2012).

Fukuyama is a fent bemutatott kereseti polarizációt veszi alapul, azzal a ki-egészítéssel, hogy a polarizáció önkéntelen hatása a középosztály helyzeté-nek önkéntelen meggyengülése. Egyenesen arra a következtésre jut, hogy a 2008-ban az Egyesült Államokban kezdődő ingatlan válság ennek a folyamat-nak az eredménye volt. A nagymértékben alkalmazotti jogviszonyon alapuló középosztálybeli állások jelentős része felszámolódott, illetve a globalizáció révén kiszerveződött. ügyvédek ezreinek munkáját olcsóbb szövegbányász szoftverek helyettesítik, röntgen orvosok praxisait a telemedicína révén indi-ai központokból látják el. Ezek a folyamatok oda vezetnek, hogy a középosz-tálybeli életvitel az eddig önmagukat a középosztályba sorolók jelentős része számára már nem finanszírozható, hitelekből sem fedezhető. Középosztály nélkül pedig demokratikus rendszerek önfenntartása válik megkérdőjelezhe-tővé. Emiatt Fukuyama szorgalmazza az állami szerepvállalást és a társadalmi felelősségvállalást.

A jelenlegi gazdasági trendek az alkalmazotti munkahelyek folyamatos szű-külését vetítik előre, különösen igaz ez a nagyvállalati szektorban való alkal-mazotti formák esetében. Ahogy egyre racionálisabbá válik az ipari termelés egyre kevesebb munkavállalóra lesz ezeken a helyeken szükség. Mit tehetnek ebben a helyzetben a leginkább fenyegetett munkavállalói csoportok? Mi lesz azokkal a rutin létrehozókkal, mint a röntgenorvosok, ügyvédek, tele-kommunikációs mérnökök, technikusok, akiknek a munkahelyeiket kihelyez-ték olcsóbb országokba, vagy robotokkal, szoftverekkel helyettesítetkihelyez-ték? Mi lesz azokkal a rutin szolgálókkal, a biztonsági őrökkel, jegyellenőrökkel, sza-kácsokkal, önkormányzati ügyintézőkkel, akiknek a munkahelyeit automaták és online rendszerek váltották ki?

Erre a problematikára egy adekvát lehetőséget vázol fel Daniel H. Pink a To Sell is Human című könyvében. (Pink, 2012) Pink szerint az új munkahelyek te-remtésének feladata az egyénekre hárul. Az egyéni vállalkozói szellemnek és

egy vállalkozói ötletnek a kombinációja révén önmagunk számára kell felada-totokat, projekteket, munkahelyeket teremteni, ezt Pink önfoglalkoztatásnak (self-employment) nevezi. Ezeknek az önfoglalkoztatás által létrejött startup vállalkozásoknak kell aztán mikro-, kis- és középvállalatokká fejlődniük, hogy ezzel számos további munkahelyet teremtsenek. Pink bemutatja, hogy egyéni szinten egyre erőteljesebbnek és ígéretesebbnek tűnnek olyan nem-tradicio-nális munkaformák, melyek projektalapon működnek, bejelentett alkalmazott nélkül. jelenleg azok választják ezt az adózási formát, akik szabadúszók, szerző-dések szerint dolgoznak, tanácsadók. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok GDP-jének kisebbik részét teszik ki jelenleg az ilyen vállalkozások, számosságát tekintve ez a legnagyobb üzletméret, 22,5 millió vállalkozással¹. Egy IDC tanul-mány szerint az amerikai munkavállalók 30 százaléka fog ebbe a csoportba tar-tozni 2015-ben, világviszonylatban pedig 1,3 milliárd.² Más előrejelzések azt prognosztizálják, hogy 2020-ra már az amerikai munkaerő többsége fog ilyen független vállalkozásokban dolgozni. Ennek egyik motorja az, hogy 18-34 éves korosztály több mint fele: 54 százaléka saját vállalkozásában szeretne dolgozni, illetve már ott is dolgozik³.

Az új munkahelyek teremtésében tehát valószínűleg nem a nagyvállalati szféra által kialakított új munkahelyek állnak majd az élen, hanem az önfoglalkoztatás fog dominálni. Ez a vállalkozási szellem egyféle reneszánszát vetítené előre. Akár lokális akár globális piacon, de az egyéni kezdeményezéseken, a startup-okon lehet majd a hangsúly. Szeretnék most visszautalni a tanulmány elejére, ahol a munkaerőpiaci trendek bemutatásakor használtuk a kreatív és rutin megkülön-böztetést. Az önfoglalkoztatás mögötti vállalkozó szellem némileg egybecseng a kreatív, bátor, önálló és felelősséget vállaló szellemmel. Az önfoglalkoztatás, vállalkozásindítás pedig számos esetben létrehozást, teremtést is jelent. Emiatt domináns szerep hárulhat az önfoglalkoztatás terén a kreatív létrehozók csoport-jára, ahol a magasan képzett munkaerő dominál.

Ha ez a fenti narráció igaz az Egyesült Államok munkaerőpiacára, akkor értelem-szerűen ki fog hatni Európára és azon belül hazánkra is. A tanulmány további részében az Egyesült Államokra vonatkozó hipotézist ellenőrizendő áttérünk Európára, hazánkra és a magyar fiatalok helyzetére. Annak a nyomait keressük,

1 http://censtats.census.gov/cgi-bin/nonemployer/nonsect.pl

2 http://www.npr.org/2012/04/10/150286116/for-freelancers-landing-a-workspace-gets-harder 3

http://www.kauffman.org/newsroom/2012/11/an-entrepreneurial-generation-of-18-to-34yearolds-wants-to-start-companies-when-economy-rebounds-according-to-new-poll

hogy a magyar ifjúság mennyire van felkészülve ezekre a változásokra. Mekkora a vállalkozások elindítására vonatkozó potenciál.

Nemcsak az Egyesült Államokban, de itt Európában is sodródunk az egy egyre nagyobb létbizonytalanság, polarizáltság és munkanélküliség felé.

Az eurostat adatai szerint az Eu-28-ban a 15-24 éves fiatalokra vonatkozó munka-nélküliségi ráta 23 százalékos⁴. A fiatalok közötti munkanélküliség aránya a válság óta 9 százalékponttal nőtt. Vannak továbbá olyan országok az Eu-ban, amelye-ket jóval intenzívebben érint ez folyamat, ilyenek Görögország, Olaszország és Spanyolország. Ezekben az országokban majdnem kettőmillió fiatal munkanélküli van. Magyarországon, 2012 végén az arány az előbb említett országokéhoz ké-pest alacsonyabb, 29 százalék volt.

4 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/images/7/7c/youth_unemployment_

rates%2C_Eu-28_and_EA-17%2C_seasonally_adjusted%2C_january_2000_-_October_2013.png