Ifjúsági rétegek 2012
I. Ifjúsági rétegek az ezredfordulón – elméleti háttér
2003-ban, az új Ifjúsági Szemle debütáló számában jelent meg az Ifjúsági rétegek az ezredfordulón című (Bauer-Szabó-Máder-Nemeskéri, 2003) cikk. Az Ifjúság2000 kutatás eredményeire1 (Szabó-Bauer, 2001) és a bourdieu-i tőkefogalomra (Bour-dieau, 1997) támaszkodó munka szerzői hat dimenzió szerint vizsgálták az ifjúsági korosztályt. A tudás (1) és anyagi (2) tőke a nemzetközi szakirodalom alapján a fiatalok társadalmi hierarchiában betöltött szerepének alapvető meghatározója2. A két dimenziót a szerzők kiegészítették szocio-demográfiai dimenzióval (3), élet-mód dimenzióval (4), a kulturális fogyasztás jellegzetességeivel (5) és a válaszadó szubjektív értékítéletének dimenziójával (6), mondván, hogy ezek is meghatároz-zák az egyes ifjúsági rétegek életmódját, világlátását, jövőbeni orientációit3. A hat dimenzió mérése az alábbiak szerint történt:
1. Tudástőkéhez való hozzájutás változói: saját iskolai végzettség, külön órára járás, nyelvtudás, számítástechnikai tudás, szülő iskolai végzettsége, szülő foglalkozási viszonya - státushierarchiában betöltött pozíció.
2. Anyagi tőkéhez való hozzájutás változói: fogyasztási eszközökkel való ellá-tottság szintje, lakáshelyzet, anyagi helyzet megítélése: előfordult-e, hogy hónap végére elfogy a pénze, tudnak-e félretenni.
3. Szocio-demográfiai változók: nem, kor, családi állapot, gyermekvállalás, az állandó lakhely szerinti település típusa.
4. életmód változók: sportolási szokások, dohányzás, alkoholproblémák, drog-fogyasztás.
1 Az Ifjúság2000 kutatás volt az első a négyévente lekérdezésre kerülő nagymintás (8000 fős) ifjúsági kutatások sorában.
2 Bár e két dimenzió korrelál egymással: minél magasabb az iskolai végzettsége az egyénnek, annál va-lószínűbb, hogy anyagi lehetőségei is kinyílnak, míg az alacsony iskolázottságú fiatalok anyagi mutatói rendkívül kedvezőtlenek lesznek.
3 E helyütt eltekintünk ezen állítás valóságtartalmának vizsgálatától, a mind teljesebb összevethetőség jelentősége okán tudomásul vesszük e dimenziókat.
5. Kulturális fogyasztás változói: kulturális intézmények látogatottsága (mozi, színház, kiállítás, komoly zenei koncert, disco, bál, stb.), könyvolvasási szo-kások, tévénézési szoszo-kások, rádióhallgatási szoszo-kások, újságolvasási szokások.
6. Szubjektív változók: élethelyzettel való elégedettség, ifjúság legégetőbb problémái, személyes életcélok, az elmúlt 10 év és a jövő megítélése, a szülői életmód elfogadása, elutasítása, értékvilág, érdekérvényesítő, net-work-képesség.
Az elemzés először két fő életpálya-típust (réteget) azonosított: a rendszerváltás nyerteseit és veszteseit, ezen belül 7-7 csoportot sikerült képezni (egy fiatal akkor kerül be az adott csoportba, ha a hat fő dimenzió szerint közel azonos jellegze-tességekkel bír):
• A rendszerváltozás nyertesei alkalmazkodtak az új gazdasági-társadalmi kihí-vásokhoz, esélyeik kimagaslanak az átlagból, bár sok esetben versenyelőnyük már a rendszerváltozás előtt is megvolt a szülők révén. Esetükben a hat di-menzióban lévő előnyös helyzetük összeadódik4. A nyertesekről elmondható, hogy informatikai és „uniós” tudástőke, valamint erős kapcsolati (társas) tő-ke-birtokosok voltak (nyelvtudás, számítástechnikai ismeret stb.).
• Ezzel szemben a vesztesek közé azok kerültek, akik nyelvi és informatikai is-meretek híján kimaradtak a hálózati létből, rosszabb anyagi helyzetük miatt nem volt lehetőségük hátrányaik csökkentésére, és társadalmi tőkéjüket sem tudták gazdasági tőkévé konvertálni.
• A nyertes és vesztes életpálya-típusok nem teljes egészében fedték le a vizs-gált társadalmi teret, a fennmaradó csoportokat a szerzők köztesként, túlélő-ként jellemezték. Az életpálya-típusokban 8 csoportot azonosított az analízis, amelyekhez tartozó fiatalok elsősorban a kisebb városok lakói, akiknek élet-pályái felülről erősen korlátozottnak tűntek.
4 „A magas kulturális tőke jó anyagi helyzettel párosul, amelyet az esetek többségében jelentős érdekér-vényesítő képesség (network) egészít ki” (Szabó-Bauer-Máder-Nemeskéri, 2003).
összességében tehát a hat dimenzió alapján végzett klaszteranalízis 3 réteget és 22 társadalmi csoportot azonosított (1. táblázat). Míg a társadalmi rétegek között egy di-menzióra egyszerűsödik a helyzet, és a cikkben a szerzők egyértelmű alá-fölérendelt-séget véltek felfedezni, a rétegeken belül a csoportokban már nem találtak hierarchi-át: az egyes rétegen belüli csoportok között horizontális kapcsolatot tételeztek fel5. 1. táblázat: 3 réteg és 22 csoport az Ifjúság2000 kutatás alapján
(Forrás: Szabó et al., 2003)
szinten élő ”felső nő” Vidéki tanárnők Perspektíva nélküli falusi tanulók
A nagy lehetőséggel rendelkező felső társadalmi
csoportba tartozók Párkapcsolatra vágyók Hagyománytisztelő, deprivált falusi nők
Nyitott értelmiségiek Társadalmi rendbe
simu-lók Perspektívátlan, pénzhajhász
falusi férfiak Network-hiányos budapesti
tanulók Konzervatív alsó-közép
városi nők Tradicionális, vallásos falusi nők
Vidéki feltörekvő fiúk Társasági, bulizós férfiak Hatalomvágyó, földhöz ragadt férfiak
Konzervatív beállítottságú,
modern városi nők Nihilisták „Mintha” világban élő budapes-ti vesztesek
– Családos vidéki
szakmunkások –
5 Az Ifjúság2000 szerzői összegzésként azt állapítják meg, hogy a képzett és a legfeljebb nyolc osztállyal rendelkezők „mentén” kasztosodik, szétszakad a társadalom és ez a helyzet öröklődik is. Szerintük a fel-sőoktatás expanziója csak látszólag jelenti az esélyegyenlőség kedvező irányú változását. Megítélésük szerint a felsőoktatás olyan hallgatókat kezdett kibocsátani, akik „az intézményi rendszerbe való belépé-sük pillanatától potenciális munkanélküliek voltak”. így az esélynövekedés valójában nem következett be, pusztán a krízishelyzetek elodázódása történt meg. „A ’80-as, ’90-es évek oktatásszociológiai tanulmányai nagy reményeket fűztek a képzettségi szint emelkedéséhez, azt az illúziót hordozva, hogy a felsőoktatás kapui a társadalmi hierarchia alsó részén elhelyezkedő rétegek […] számára is megnyílik, […[azonban]…]
ezen remények túlzónak bizonyultak. A felsőoktatás [csupán] a középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei számára jelenthet bizonyos esélyeket.” Ebből a helyzetből a kiutat elsősor-ban a képzett, nyelveket beszélő(!) szakmunkásokelsősor-ban látják, ajánlásuk szerint a szakmunkásképzés presz-tízsének visszaállítása jelentené az esélyegyenlőség újraértelmezését (nem lehetséges nem észrevenni a gondolatmenet azonosságát a 2010-2014-es kormányzati törekvésekkel).