A következő két alfejezet102 legfontosabb célkitűzése, hogy a korábbi fizikai ér-zékeléshez kötött térfelfogást kiegészítse a társadalom és az egyén életében egyre nagyobb szerepet játszó virtuális tér fogalmával. A fejezet szakmegkötés nélkül ajánlható minden gazdasággal és tágabb értelemben a társadalomtudo-mánnyal foglalkozó hallgatónak, hisz a kibertér az élet szinte minden területét átszövi. Napjainkban a virtuális tér használata, az abban történő eligazodás nélkül a gazdasági életben megmozdulni sem lehetne.
M
észárosr
ezső– J
aKobiá
KosIX. 1. a kibertér és a gazdaság
A XX. század második felében újfajta tér jelent meg, a virtuális tér vagy kibertér.
Ezzel a különös, láthatatlan térrel a kapcsolataink igen sajátosak. Mindennapi munkánk során, vagy szórakozásunk, kikapcsolódásunk közben az új térforma számos változatával találkozhatunk. A közösségi cselekvéseink, egyéni életünk egyre több területe ma már szinte működésképtelen a virtuális tér „közreműködése”, „segítsége” nélkül. Nem túlzás azt állítani, hogy napjainkban a virtuális tér életünk részévé vált.
A virtuális tér egyre terebélyesedő rendszer. Sokan vannak azon a véleményen, hogy a virtuális tér a világ meghatározó tere lett. Ez talán túlzás, de kétségtelen, hogy a virtuális tér az emberiség immár elválaszthatatlan, vagy inkább leválaszthatatlan „hozzátartozója”.
De hogy meddig, az összetett tudományos, technológiai, gazdasági és társadalomfejlődési kérdés. Mindenesetre az emberiség jelenének és közeli jövőjének sorsa elképzelhetetlen virtuális tér nélkül – minden áldásával és átkával együtt.
Ha a gazdasági összefüggéseket vizsgáljuk, széleskörű megközelítést kell alkalmaz-nunk, mert így lehetőség lesz az egyéb felületeket is feltárni. A virtuális tér és a gazdaság kapcsolatrendszere sajátos, kölcsönös függőségi viszony, miközben a virtuális tér a gazda-sági folyamatoknak a „hordozója”, „segítője”. A virtuális tér és a gazdaság összefüggése akkor lesz kellően érthető, ha magáról a virtuális térről is elegendő információval rendel-kezünk, ezért a virtuális tér lényegének, létrehozásának és terjedésének, illetve néhány társadalmi és az egyént érintő vonatkozásainak megismerése feltétlenül szükséges.
IX.1.1. A virtuális tér (kibertér)
A különböző tudományterületek művelői, valamint a science fiction írók különböző irányból próbálták megközelíteni és megfejteni a virtuális tér, a kibertér lényegét. Azon-ban szinte azonnal felmerült a kérdés: virtuális tér vagy kibertér? A kérdés indokolt, mert mindkét formulát egyaránt használják a tudományos feldolgozásokban és a közbeszédben.
A „virtuális”, illetve a „kiber” jelző alkalmazását illetően megoszlanak a vélemények, de
102 A kibertér és a gazdaság összefüggéseivel foglalkozó IX.1-es alfejezet szerzője Mészáros Rezső, az internet gazdasági és földrajzi hatásait tárgyaló IX.2-es alfejezetet pedig Jakobi Ákos írta.
egyre több elfogadottnak tűnő szóhasználatot ismerünk (virtual community, virtual world, cyberculture, cybercity). A nemzetközi szakirodalomban is van némi elkülönülés a két szó használatában, de különösebb rend vagy rendszer nem vehető észre. Ha csak abban nem, hogy a két szó eredeti jelentésében némi különbség van. A „virtuális” vagy „kiber” jelzők alkalmazásakor azonban lényegi különbség alig fedezhető fel. A „virtuális” a szélesebb értelmezés lehetőségét adja, a „kiber” pedig népszerűbb, közkedveltebb lett.
Talán ismert, hogy a névadó WilliaM Gibson sci-fi író volt, aki egy regényében (Neuromancer, 1984) kibertérnek (cyberspace) nevezte a hálózatba kapcsolt számítógép terminálokról elérhető digitális, navigálható teret. A kibertér Gibson felfogásában olyan mátrix, amely színes, elektronikus (Descartes-féle) adattérkép, amely a számítógépes ada-tok egyfajta grafikai reprezentációjaként sajátos kollektív hallucináció formájában jelenik meg. A kibertér olyan tér, amelyben interaktív kapcsolatok jönnek létre. Ezért a kibertér ott jelentkezik a maga térkínálatával, ahol valamilyen társadalmi igényt elégíthet ki, amely a kibertér társadalmi eredetét is bizonyítja.
Gibson „találmányának” sikere végül is abban van, hogy volt tehetsége, képessé-ge megfelelő időben találó nevet adni, egy új fogalmat alkotni az akkor legmodernebb technológiák, illetve technikai rendszerek működésének eredményét „befogadó” térnek, amely által ez a név (fogalom) széleskörű alkotói és egyéni, társadalmi képzelőerőt is ki tudott váltani. Gibsonnak a kibertérről alkotott víziói nem a semmiből keletkeztek. Jelen-tős mértékben segítségére voltak azok a technikai és társadalmi innovációk, amelyek nagy hatással voltak a fejlett világban élő emberek világlátására. Feltételezhető, hogy ismerhet-te Norbert Wiener munkásságát is, aki 1948-ban a kibernetika fogalmát alkotta meg.
A tudományos szakirodalomban, de a különböző színvonalú tudományos–fantasztikus irodalomban is, szinte külön területté fejlődött a virtuális tér (kibertér) elméleti kérdéseinek vizsgálata. A tudományos szakirodalomban az értelmezések széles skálán mozognak, és sok a fogalom meghatározásának kísérlete is. MaRtin DoDGe (1998) a virtuális tér kutatásának egyik legnagyobb tekintélye azt hangsúlyozta, hogy a virtuális tér egy sajátos közeg, amely-ben a kommunikáció, a számítástechnika és az emberek találkozása valósulhat meg, és nem csak infrastruktúra vagy technológia. John PeRRy baRloW (1991) abban látta a kibertér lé-nyegét, hogy a szülőföldje az információs korszaknak, és az a „hely”, ahol a jövő polgá-rainak rövidebb-hosszabb időt el kell majd tölteni. MiChael beneDikt (1991) úgy érvelt, hogy a kibertér többdimenziós mesterséges vagy virtuális valóság, amely globális hálózattal rendelkezik, számítógépek tartják fenn, és ezek a számítógépek teszik általánossá. WilliaM MitChell (1995) viszont tagadja a kibertér tér-jellegét. Véleménye szerint nem lehet meg-mondani a kibertérről, hogy hol van, az alakját, az arányait sem tudjuk úgy leírni, hogy emlékezni lehetne rá, de azt sem, hogy miként lehet eljutni oda. A Háló körülvesz bennün-ket, nincs konkrétan sehol, de mindenütt ott van, nem odamegyünk, hanem bejelentkezünk.
Manuel Castells nézete nagyon érdekes „…a kibertér nem igazi tér, csak úgy hívjuk. Inkább egy folyosó a valódi terek között. Az ember él a maga terében, azután kalandozik egy kicsit a Cyberben, ami azt jelenti, hogy másutt élő emberekkel találkozik anélkül, hogy közben ki-mozdulna otthonról. A kibertér beépíthető az ember szellemi terébe ... A kibertér tehát olyan hipertér, amely csak a fejünkben található, nap mint nap bejárhatod, és találkozhatsz benne más idegen emberekkel, máshonnan és más időkből származó gondolatokkal”. (Castells, M. – inCe, M. 2006) De még hosszan lehetne sorolni a megközelítéseket (Jakobi á. 2007 és MésZáRos R. 2008 és 2010 részletes értékelést írt erről). Kétségtelen azonban, hogy a fogalomértelmezési nézetkülönbségek ellenére mind a két elnevezést a gyors tudományos és technikai fejlődési folyamat állandóan „ébren tartotta”.
A virtuális tér, bár társadalmi eredetű, mégis korábban egyértelmű volt, hogy az in-formáció szállítására, feldolgozására van a legnagyobb hatással. A kutatások azonban azt igazolták, hogy a virtuális térnek egyre nagyobb a hatása a társadalomra és az egyénre.
Nagy mértékben befolyásolja a társadalmi viszonyok, kapcsolatok és az egyéni életutak alakulását. Egyre konkrétabb tapasztalatok bizonyítják, hogy a virtuális tér átalakítja a tár-sadalom térviszonyait. Az is nyilvánvaló lett, hogy a virtuális tér olyan térkínálatot nyújt, ahol az ember testetlenné válhat azzal, hogy olyan kölcsönhatások terébe lép, amelyek függetlenek a testtől és a testtel kapcsolatos olyan meghatározottságoktól, mint például a bőrszín, a nem vagy a méret. Mindenesetre a virtuális tér alkalmas arra, hogy használói új közösségeket hozzanak létre. Ezeket az új virtuális társadalmi struktúrákat a közös érdek-lődés, a gondolatok cseréje tartja össze. Ismert, hogy a számítógép tömeges elterjedésével együtt különös kötődés alakult ki az ember és a gép között, és ez a kötődés erősödött az internet és a világháló létrejöttével. A kapcsolódás sokakban kóros mértékűvé válhat.
A virtuális teret az információs társadalom is „sajátjának”, történetesen egy sajátos belső terének, egyik megjelenési formájának tekinti. 1963-ban a Kyoto Egyetem profesz-szora, Tadeo Umesao és Kisho Kurokawa építész az információs és kommunikációs ágazat jelentős gazdasági térnyerését érzékelve előre vetítette az információs társadalom eljöve-telét. Mintegy ennek eredményeképpen, 1972-ben Japánban széleskörű számítógépesítési és kutatási program indult az információs társadalom szerkezetéről és problémáiról. Azóta az információs társadalom korunk igen kedvelt és gyakran használt, rendkívül szélesen értelmezett fogalmává vált. (Jakobi á. 2007) Mindenesetre a virtuális tér kérdésköréhez szűk vagy tág értelmezésben is kapcsolódik.
IX.1.2. a virtuális tér létrehozása és terjedése
A XX. században számos nagyívű és nagyhatású tudományos–technikai eredmény született. Közülük különösen fontosak azok, amelyek elősegítették a globálissá váló átala-kulásokat, a gazdasági, társadalmi és területi folyamatokat. Ilyen folyamat az elektroni-ka és szoros elektroni-kapcsolatban vele az informatielektroni-ka fejlődése, amely új tudományos–technielektroni-kai forradalommá erősödött. A folyamatnak lényegében egymással összefüggő négy fő ágát, irányát lehet elkülöníteni:
• az elektronikai alap- és alkalmazott kutatásokat, amelyek alapvetően távközlési célú-ak voltcélú-ak, és az informatika fejlődését,
• az elektronikai miniatürizálást, amely lehetővé tette az integrált áramkörök, a félve-zetőipar, a mikroelektronika kialakulását,
• ebből következett az a lehetőség, amely az információfeldolgozás és -szállítás, az információs és kommunikációs technológia gyors fejlődését eredményezte,
• amely hozzájárult új, magasabb szintű technológiák létrehozásához (biotechnológia, nanotechnológia).
Látni kell, hogy ez esetben egy több mint száz éves, a lényegét tekintve innovációs folyamatról van szó, ami különböző típusokból álló globális rendszerré formálódott. A rendszer Kaliforniában, a Stanford Egyetemen indult, majd az Egyetemet övező térségben (később Szilícium-völgynek elnevezett térségben) – és környezetében – teljesedett ki. A Szilícium-völgy azonban nem jött volna létre azon kutatások, fejlesztések, vállalkozá-sok és spin-off cégek nélkül, amelyek a Stanford Egyetem alapítása (1885) és a második
világháború közötti időszakban történtek. Például kiemelkedő jelentőségű volt az 1909-ben alapított a Szövetségi Távíró Vállalat laboratóriumában 1911–1913 között az első vá-kuumcső erősítő és oszcillátor megépítése, de hasonló jelentőségű volt 1938-ban William R. Hewlett és David Packard audio oszcillátor-fejlesztése is. Ezek a kutatások és fejleszté-sek vezettek a rádiós kommunikációhoz, a televízióhoz és az elektronika korához.
A második világháború után a világ több kutatási–fejlesztési központjában és az egye-temeken folytatódott a munka. Az 1950-es években már megindult a két nagyhatalom között a hadiipari alapú versengés is, ami ismét serkentő hatású volt az elektronikai ágazat fejlődésére, de most már minőségi változások történtek a rendkívül gyors fejlődésben.
Szinte egyidőben történtek egymással összefüggő, fontos események, túlnyomó részben az Egyesült Államokban, de jelentős eredmények születtek a Szovjetunióban (ezek titko-sak voltak), Európában és Japánban is. Az Egyesült Államokban az elektronikával ösz-szefüggő kutatások és fejlesztések meghatározó térsége a háború után még hosszú ideig a Szilícium-völgy maradt (és jelenleg is a világ legnagyobb és legfejlettebb információs és kommunikációs technológiai kutatási-fejlesztési, tervezési és részben gyártási térségeinek egyike). A második világháború után a Szilícium-völgyben gyors fejlődés következett be.
Ennek a gyors fejlődének, hosszú ideig tartó versenyképességet fenntartó erőnek volt né-hány különleges szervezeti, személyi, és intézményi vonatkozása. 1946-ban az Egyetem közreműködésével megalakult a Stanford Kutató Intézet, majd 1951-ben a Stanford Ipari Park (ami sajátos kutatási, fejlesztési képződmény volt az egyetem területén). Az 1950-es évek elején megteremtették a tudásgazdaságot azzal a céllal, hogy elsőrangú kutatók, mér-nökök, technikusok dolgoztak itt. Lényeges dinamizáló körülmény volt, hogy az 1950-es évek elején sikerült Palo Alto-ba hívni a Nobel-díjas William Shockley-t, a tranzisztor feltalálóját, aki nagy lendületet adott a félvezető ipar fejlődésének a térségben. Ezek a kö-rülmények elősegítették az új, nagy tudományos–technikai eredmények megalkotását is, elsősorban a számítástechnika, a félvezetők gyártása, új technológiák kidolgozása terén, amelyek biztosították a gyors fejlődés alapjait. Az így kialakult környezetben született meg 1958-ban az integrált áramkör, majd 1968-ban megalapították a neves processzor gyártó céget, az Intel-t. 1960-ban már 25 nagy cég üzemelt. A Szilícium-völgy volt az Egyesült Államok leggyorsabban fejlődő régiója az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején. Ez volt tehát az egyik alapfeltétel vagy feltételrendszer, amely a világon akkor sehol máshol nem állt volna rendelkezésre.
A következő alapvető feltétel, amely már a virtuális tér kialakulása szempontjából köz-vetlenül fontos volt, az első személyi számítógépek megépítése (Apple I 1976, az Apple II 1977 – Steve Jobs, Steven Wozniak és a Macintosh 1984 – Jef Raskin), a Szilícium völgy termékei. Időközben megjelent az IBM PC (1981) , amely már nem a Szilícium-völgy-ben, hanem a New York állambeli Armonkban készült. Kezdeményezések történtek más számítógépgyártó cégek részéről az Egyesült Államokon belül, sőt Európában és Japán-ban is. A számítógépgyártás a leányvállalatok révén is globalizálódni kezdett. Lényeges, nagy jelentőségű körülmény volt, hogy 1983-ban megjelent a notebook, majd az 1990-es években új gyártók jelentek meg és ez az ágazat is globalizálódott. A kutatás–fejlesztés is felgyorsult e téren, a termékkínálat most már az iPad-nál (2010) tart.
A virtuális tér bővítésének volt egy másik vonulata is, a mobiltelefon fejlesztés, amely az 1970-es évek második felében vett érdemi lendületet. A mobiltelefonok földrajzi elter-jedése és technológiai generációinak előrehaladása igen érdekes képet mutat. A harmadik generációs (3G), többfunkciós mobiltechnológiát ugyanis csak a XXI. század első éveiben fejlesztették ki, de akkor is csak néhány ország számára adott teljes körű kommunikációs
lehetőséget. A mobiltelefon-használat rendkívül gyorsan terjed. 2000-ben még csak 720 millió mobil előfizető volt a Földön, ez 15,1 százalékos értéket mutatott. 2007-ben már 3,4 milliárd előfizető volt, 46,1 százalékos mobilpenetráció értékkel. (erdősi f. 2006 és 2007) Az Ericsson becslése szerint 2011 végére 1 milliárd szélessávú mobil előfizető lesz a világon, és az új felhasználók zöme az ázsiai, csendes-óceáni térség lakói lesznek. 2015-re a szélessávú mobil előfizetések száma elérheti a 3,8 milliárdot. (boDnáR á. 2011)
A virtuális tér létrehozása, mint Gibsontól tudjuk, csak összekapcsolt számítógépekkel lehetséges. 1976-ban a Xerox Palo Alto-i laboratóriumában megvalósítatták a kapcsoló-dási lehetőséget a személyi számítógépek között (ethernet). Ez a fejlesztés valójában hoz-zájárult a földi infrastruktúrák gyors kiépüléséhez, alapvetően és elsődlegesen a távközlési hálózatok felépítéséhez és az internetkapcsolat felé történő fejlesztéséhez. A kapcsolat lehetősége (különösen akkor, amikor az ethernetet felváltották korszerűbb technológiai megoldások) kibővült, új rendszerfejlesztések történtek, létrejöttek a kábeltelevíziós rend-szerek, a vezeték nélküli technológiákra épülő rendszerek. (naGy G. 2010)
Miközben ezek a fentebb bemutatott legfontosabb, lényegében technikai feltételek tel-jesültek, az a hálózat is kezdett kiépülni, amit ma internetnek nevezünk, és ami tulajdon-képpen a virtuális teret ”megjelenítheti”. A történet még az 1950-es évek végén kezdődött.
Az első Szputnyik felbocsátása után (1957) az Egyesült Államok kormánya, attól tartva, hogy a Szovjetunió az amerikai kommunikációs rendszert egy esetleges atomháborúban megsemmisíti, létrehozott a védelmi minisztérium felügyelete alatt egy kutatási szerveze-tet, a DARPA-t. A DARPA vizsgálta a számítógépes hálózatok kiépítésének lehetőségét is. 1968-ban készen volt a hálózat terve, 1969-ben létrehozták a hálózatot négy csomó-ponttal. A hálózat az ARPANET nevet kapta. 1971-ben a hálózathoz csatlakozott a Hawaii ALOHANET, 1973-ban, pedig nemzetközivé bővült, az University College of London és a norvégiai Norsar is csatlakozott. Így formálisan is kezdett kialakulni az a háló, amit 1983 óta internetnek neveznek. 1993-ban bejelenték a világháló (World Wide Web,) megalko-tását, aminek alapjait Tim Berners-Lee dolgozta ki 1989-ben a Bernben működő európai fizikai kutatóintézetben, a CERN-ben. Az internet és a világháló jövőjével kapcsolatban felmerült néhány lehetséges fejlődési irány. Például a különböző, de az internethez kap-csolódó iparágak összekapcsolódása, összeolvadása, amelyet „ICE age”-nek nevezték el a három iparág kezdőbetűjéről (information technology, communication, entertainment), vagy a kötelező minimális sávszélesség kérdése, vagy a szerzői jogi kérdések, stb.
Mérföldkő volt a virtuális tér felhasználása szempontjából az is, hogy Bill Gates 1995-ben megalkotta a Microsoft Windows’95-t, megindult az ún. kereső programok fejlesztése (ilyen kereső program a Google is). Ez azért szükséges, mert az internet vertikális struk-túra, tehát a lokális szinttől a globálisig épül, valamint lényeges tulajdonsága, hogy sok kereső program révén szinte számtalan út vezet az információhoz. Azután egyre-másra kialakultak a globálissá növekedő, a tulajdonosi szerkezetüket gyakran változtató vállal-kozások, például a Yahoo (1995), a Google (1998), majd a Skype (2003), a Facebook (2004), a Twitter (2006), stb., de a szabványok és a globális jogi szabályozás hiányosságai miatt a helyzet korántsem megnyugtató, amely természetesen hatással van a virtuális térrel kapcsolatos viszonyokra is.
Az ezredfordulóhoz közeledve az internet érzékelhetően népszerűbbé vált, egyre több családban lett elérhető. Míg a 2000 év végén az internet használók száma 361 millió volt a Földön, 2011. március 31-én már túllépte a 2 milliárdot. Az internet penetráció (a fel-használók aránya a lakosság számához viszonyítva) 2011. március 31-én 30,2 százalék.
Ezen időszak alatt felzárkózási, kiegyenlítődési tendencia figyelhető meg az elmaradott,
illetve feltörekvő országok és a fejlett országok között e téren, még ha jelentős minőségi különbségek meg is maradnak. De a kontinensek között még mindig nagy különbségek vannak, az országok között még inkább.
IX.1.3. a virtuális tér és a gazdaság
A XX. század második felének fejlődését végigkíséri az információs és kommuniká-ciós technológiák folyamatos és viszonylag gyors beépülése a gazdaságba, a gazdasági folyamatokba. Ennek következtében is új típusú, zömében multikulturális vállalatszerve-zeti formák, regionális integrációk alakultak ki. De más irányból közelítve azt is észre kell venni, hogy ez az új információs és kommunikációs technológia új térbeli konfigurációk kialakulását is segítette a világgazdaságban, elsősorban azért, mert számos helyen meg-változott a gazdálkodási, vállalatszervezési szemlélet is, ami egyre inkább kifejeződött a globális, regionális és lokális gazdasági térfelhasználásban is.
A térfelhasználásnak a gazdasági folyamatokban szoros kapcsolata van azokkal a ten-denciákkal, amelyek a világ népesedési és településfejlődési folyamataiban megfigyelhe-tők. A Föld lakosságának rohamos létszámbeli gyarapodása, a településhálózat átalakulása azt is eredményezte, hogy a XXI. század elejére a városlakók többségbe kerültek. Ennek igazi jelentősége abban van, hogy különösen a globális nagyvárosoknak kiemelkedő a gazdasági, hatalmi, irányító, társadalomszervező szerepe, és egyféle csomópontjai a vir-tuális térnek is.
Ezek a folyamatok, technológiák és az egyéb világméretű rendszerek (világkereske-delem, leányvállalatok, az intranet rendszerek, az innováció, a tudás cirkulációja) a XX.
század második felétől segítették egyre gyorsuló folyamattá erősödni a globalizációt. Ter-mészetesen ezek a gazdasági folyamatok kölcsönös hatásmechanizmusban voltak (van-nak) a virtuális térrel. Amikor a virtuális tér lehetőségei egyre jobban tudatosultak, az információs és kommunikációs technológiák fejlődése nem lassult, s eközben a gazdaság-földrajz szerepe is némiképp átértékelődött. Ismert, hogy az 1970-es évektől kezdődően átfogó folyamatok indultak el a világgazdaságban. Nagy szerkezetátalakulások történtek, kialakultak a multinacionális és transznacionális vállalatok és ezeknek sajátos térbeli moz-gásfolyamatai. Az információs és kommunikációs technológiák fejlődése, terjedése nagy földrajzi rugalmasságot adott, és ad ma is, amely lehetővé teszi a feladatok és információk (munkafolyamatok) időben és térben való áttelepítését.
Az 1970-es években elkezdődött tehát egy gazdasági folyamat, amelynek a virtuális térrel való összefüggése nagyon tanulságos, ezért is szükséges néhány konkrétumot be-mutatni.
1.) Az információs és kommunikációs technológia bevezetésének első szakaszában,
1.) Az információs és kommunikációs technológia bevezetésének első szakaszában,