a vidék értelmezése és területi lehatárolása

III.1.1. a köznapi és a tudományos megközelítések

Magyarország az általános közfelfogás és a közbeszéd szerint is mondhatni „vidékies”

ország. Jószerivel az egyetlen európai léptékű városához, Budapest fővárosához és annak szűkebb nagyvárosi agglomerációjához viszonyítva az egész ország „vidékies”. Sőt álta-lában még az is igaz, hogy a nem budapestiek „vidékinek” érzik, annak tekintik, s gyakran nevezik is magukat. Budapestről „leutaznak” vidékre, vidékről „felmennek” a fővárosba.

A 100 ezer főnél népesebb magyar „nagyvárosokat” is gyakran nevezik „vidéki” nagy-városoknak. Budapesten kívül valamennyit. A „vidéki” jelző bizonyos fokig tehát város vagy főváros-ellenességet is jelent. Ennek részben az is oka, hogy az államszocializmus településpolitikája a városokat ideológiai és politikai okokból is kiemelten támogatta. Vol-tak évek, amikor a településfejlesztési források 80 százalékát csak városok, városi jogállá-sú települések kapták, miközben a városi népesség aránya alig érte el az 50 százalékot.

A vidéket, (jellegzetes angol kifejezései a „countryside”, „landscape”, vagy „rural area”³⁵) leginkább a benne lejátszódó jellegzetes és sajátos térbeli folyamatok határozzák meg. Ilyen „vidék-specifikus” térfolyamatok egyaránt kapcsolatba hozhatók a táj- és ter-mészetvédelemmel, a sajátos vidéki erőforrásokkal (pl. vízhasznosítás, rekreációs funkci-ók), s nyilván a klasszikus vidékfeladatnak tekinthető élelmiszertermeléssel. Más vidéki térségekben a lakó- és az ingázással biztosított foglalkoztatási, illetve a például a második otthon és a turisztikai vagy üdülő funkciók válnak meghatározó, s részben új vidéki tér-hasznosítási formává.

Általában elmondható – és a fentieknek részben ellenére, illetve részben azokkal össz-hangban, – a magyar vidéki terekben is jelen van minden olyan fontos és karakterisztikus jelenség, amely Európa fejlettebb részének vidéki átalakulását jellemezte egykor, illetve jellemzi most, a XXI. század elején.

Az integrált vidékfejlesztés első kulcskérdése a fejlett Európában is az volt az 1960-as években, mint ahogyan az manapság Magyarországon is felmerül. (f^ehéR a. 1998;

k^ováCs t. 1998; C^satáRi b. 1999b) A vidék és a falvak jövője a különböző természeti környezeti, gazdasági és szociális körülmények között folytatható agrártermelés objektív nehézségeinek megoldásától függ. (G^eoRGe, P. 1963)

Az első, átfogó angol egyetemi tankönyv már három, az előbbinél sokkal szélesebb rurális problematikát tárgyal. A vidék elnéptelenedését, majd egyes térségekben az új-ranépesedését, az ingázás és a társadalmi mozgások és kapcsolatok kiteljesedését, il-letve a növekvő rekreációs és tájfejlesztési igények okán egy konzekvens tájtervezés és vidékfejlesztés szükségességét vetik fel. (C^loUt, h. D. 1972) Ezt követően merül fel más fontos összefüggésekkel együtt a vidék elérhetősége, mint alapprobléma, vagy a

fa-35 A leggyakoribb vidékföldrajzi szakkifejezéseket angolul is szerepeltetjük szövegben.

lusi, kisvárosi ellátó–szolgáltató kulcstelepülések tudatos fejlesztésének szükségessége.

(M^osely, M. 1979)

Az 1980–1990-es években az e témával foglalkozó munkák – amelyek már a csaknem másfél évtizede tartósan érvényesülő és részben sikeres vidékfejlesztési beavatkozások nyomán születtek – egyértelműen a sokoldalúan megközelített és megfogalmazott környe-zeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot összefüggéseiben és tényezőinek egymásra hatásában állítják az elemzéseik és a vidékfejlesztési megoldási javaslataik fókuszába.

(b^Ryant, C. R. – M^aRois, C. 1995)

A fenntartható vidékfejlődést/fejlesztést legáltalánosabban a híres Brundtland jelentés értelmezi. Ez arra szólít fel, hogy a vidékfejlesztést – kompromisszumok nélkül – s úgy kell elvégezni, hogy a jövő generációja számára is biztosítsa mindazokat a vidéki értéke-ket, lehetőségeket és szükségleteértéke-ket, amelyek elvárhatók. (WCED 1987) Az így értelme-zett fenntarthatóság szoros összefüggésben van nemcsak a szinte kizárólag a gazdasági fejlődés alapján mérhető területi különbségek kiegyenlítésének a szükségességével, ha-nem a környezet szerepének a fokozatos felértékelődésével és legújabban az ún. „azonos értékű életkörülmények” (equivalent living conditions) megteremtésének igényével is.

(M^ayeR, J. 2000)

Az integrált vidékfejlesztésről született tanulmányok általában kulcsproblémaként ha-tározzák meg a természetvédelmet, a lokális identitás igen fontos társadalmi kérdéseit, s az ilyen típusú fejlesztési filozófiák morális (jogi, „egyenlőségi”), társadalmi (közösségi, ön-becsülési) és materiális (víz, élelem, védelem, biztonság) aspektusait egyaránt. Viszonylag határozott különbséget igyekeznek tenni a fenntartható agrár- és vidékfejlesztés között, a környezetbarát és a profitorientált mezőgazdaság igényei és lehetőségei között, különös tekintettel a falusi társadalmi közösségek szerepére, lakosságmegtartó erejére is.

III.1.2. A mezőgazdasági és a vidékföldrajz viszonya

A szűkebb diszciplínákat tekintve mezőgazdasági földrajz és vidékföldrajz mintegy három évtizede kezdett különválni. A lengyel J. Kostrowicki munkássága révén lett is-mert Kelet-Közép-Európában a nagyobb adatbázisokra épülő mezőgazdasági térhaszná-lat elemzése, melynek hatására Enyedi György és más kutatók munkája nyomán például hazánkban is megkezdődtek a mezőgazdasági földrajzi tipológiai vizsgálatok az 1960-as évek elején. (e^nyeDi G^y. 1964)

Az 1970-es évek elejére a mezőgazdasági földrajz kutatói felismerték, hogy a me-zőgazdaságnak a vidék gazdaságán belül betöltött jelentősége – a jövedelemtermelő- és eltartó képessége – csökken, sőt az agrártermelés intenzifikációja negatív környezeti hatá-sokat is eredményez. Mindez együtt járt – az erőteljes urbanizáció következményeként – a vidéki területek népességvesztésével, a kisvárosok, falvak és szórvány települések szolgál-tatásainak és életminőségének jelentős romlásával. Éppen ezért már nem volt elégséges e sajátos vidékies problémáknak csak a mezőgazdasági vetületével foglalkozni, hanem komplex geográfiai megközelítésekre volt szükség. Ezzel összhangban az 1970-es évek közepén az „Agricultural Geography Study Group of the Institute of British Geographers”

„Rural Geography Study Group”-ra változtatta a nevét, ezzel is kifejezésre juttatván tag-jainak egyre szélesedő vidékföldrajzi–faluföldrajzi érdeklődési területét. (f^aRkas J. Z^s. – C^satáRi b. 2010) A folyamat 20 évvel ezután megismétlődött Kelet-Közép-Európában is, és napjainkban Észak-Amerikában játszódik le.

Az észak-amerikai helyzet kicsit eltér ettől, hiszen ott a hagyományosan erős földhasz-nosítási iskolának sikerült megőriznie önállóságát, mind kutatási, mind pedig szervezeti³⁶ értelemben, egészen a XXI. század elejéig. (G^aile, G. l. – W^illMott, C. J. eds. 2006) Mára ez a szervezeti önállóság megszűnt, hiszen az ezen témát művelők – a tematika hasonlósága miatt – „egyesültek” a vidékfejlesztési csoporttal, és közösen egy új „Rural Geography Specialty Group”-ot alakítottak az Amerikai Geográfusok Szövetségén (AAG) belül. A fent leírt kutatási témaváltásoknak – különösen Európában – a mezőgazdaság gaz-dasági szerepének csökkenésén kívüli okai is voltak. 1987-ben a mezőgazgaz-dasági földrajz két vezető angol tudósa – Bowler és Ilbery – arról írtak, hogy a tradicionális mezőgazdasá-gi földrajznak új „ingerekre” (ösztönzésre) van szüksége ahhoz, hogy fenntartsa fejlődését és életképességét. (b^oWleR, i. R. – i^lbeRy, b. W. 1987) Mások még ennél is tovább mentek és kijelentették, hogy az agrárföldrajz helyét egyre inkább az élelem földrajzának³⁷ kellene átvennie. (a^tkins, P. 1988) (20. ábra)

1968 80 70 60 50 40 30 20 10 0

1974197619771978197919801981198219831984198519861987198819891990199119921993199419951996199719981999200020012002200320042005 vidékföldrajz agrárföldrajz Polinom (vidékföldrajz) Polinom (agrárföldrajz) db

20. ábra: Az agrárföldrajzi és a vidékföldrajzi tudományos publikációk számának alakulása Forrás: Scopus adatbázisa alapján F^arKaS j. z^S. 2010

A Bowler és Ilbery, illetve más geográfusok által várt ösztönzés azonban nem maradt válasz nélkül. Az 1970-es évek közepén megkezdődött a földrajz második jelentős pa-radigmaváltása, mely elsősorban marxista orientációjú volt, és amelynek a keretében a politikai gazdaságtan³⁸ elméleti koncepciói kerültek átvételre. (G^aile, G. l. – W^illMott, C. J. eds. 2006) A politikai gazdaságtani megközelítés alkalmazásával a kutatások során igyekeztek úgy kezelni a mezőgazdaságot, mint bármelyik másik gazdasági szektort, ami

36 Association of American Geographers Contemporary Agriculture and Rural Land Use Specialty Group.

37 Eredetiben „geography of food”. A Progress in Human Geography című szaklapban azóta is folyamatosan jelennek meg cikkek ezzel az „irányzat megjelöléssel”.

38 Az angolszász szakirodalomban szereplő „political economy” kifejezést fordítottuk politikai gazdaságtannak, hiszen az nem egyezik meg a magyar nyelvben alkalmazott közgazdaságtan fogalmával. A politikai gazdaságtan a gazdasági folyamatok elemzése mellett foglalkozik az azok hátterében álló politikai tényezőkkel és társadalmi változásokkal, valamint az ezekhez kapcsolható morális és ideológiai kérdések vizsgálatával is.

segített „közeledni” az agrárföldrajzosoknak az iparföldrajzosokhoz, némileg így enyhít-ve korábbi elszigeteltségüket a geográfián belül. Új irányzatok bontakoztak ki e téma-körhöz kapcsolódva hazánkban is, amikor a területi–térségi besorolások, minősítések új megoldásait, vagy ezzel is összefüggésben a területhasználat vidéki változásait kezdték a legmodernebb módszerekkel elemezni. (f^aRkas J. Z^s. 2007)

III.1.3. Hazánk vidéki térségei

A fejlett Európában jellemző urbanizációs és később ruralizációs/rurbanizációs te-rületi átalakuláshoz képest időben általában megkésettek és több vonatkozásban megle-hetősen sajátosak a magyar vidéken bekövetkezett, – s az 1980-as évek második felétől napjainkig, már több mint három évtizede tartó – jórészt kedvezőtlen vidéki változások.

A fejlett Európa vidék- ill. faluföldrajzi szakirodalmában több mint két évtizede alkalma-zott fontos fogalmak és eljárások a vidékiség indexének (index of rurality) meghatározá-sához illetve annak folytatásaként a különböző vidékfejlesztési célok meghatározámeghatározá-sához szükséges modellszámításokhoz, a vidékies területek sokoldalú tipizálásához kapcsolód-nak. A legegyszerűbb közelítő meghatározás az lehet, amelyet gyakran a falu és a város definíciójánál is alkalmazunk (vagyis falu az, ami nem város), hogy vidéki térség (rural area) az, ami nem városias (urban district) tér. Ez a meghatározás mindenképpen egyfajta

„viszonylagosságra” épít. E szerint a városias terek „alkalmas meghatározása” után, a

„kívül maradó” kistérségek halmaza tekinthető ill. minősíthető vidékiesnek. (C^satáRi b. 1996) A legcélszerűbb, ha az Európai Unió statisztikai rendszere szerinti ún. LAU1 területi szint népsűrűségét, illetve e vizsgált területi egység (régi–új járás, mikrorégió, egykori kistérség stb.) településein élő népesség „koncentrációját” tekinthetjük a leg-fontosabb kiinduló alapnak, mérőszámnak. Az OECD statisztikák és részben az Eurostat által alkalmazott ill. számított ruralitási/urbanitási index, azt mutatja meg, hogy az adott kistérség népességének hány százaléka él nagyobb népsűrűségű, városias településen. Ez a vidéki térségminősítési tényező csak megfelelő korrekcióval alkalmazható Magyaror-szágon. A fejlett országok statisztikája szerint ugyanis az szükséges a városias/urbánus minősítő besoroláshoz, hogy az adott kistérség népességének több mint 80 százaléka éljen 150 fő/km²-nél nagyobb népsűrűségű településben ill. városban. Ennek a kritéri-umnak Magyarországon csak Budapest és szűkebb agglomerációjának kistérségei illetve Debrecen térsége felelnek meg.

Ha az átlagos magyar népsűrűséghez (kb. 110 fő/km²) és az ország sajátos település-szerkezetéhez „igazítjuk” ezt az értéket, akkor célszerű az elemzésekhez ezt az értéket 120 fő/km²-ben meghatározni. E szerint a városias kistérségek (urban district) száma a két, már említett nagyvárossal együtt 68. (6. táblázat és 21. ábra) Ha ezekhez viszonyítva jelenítjük meg a jellemzően vidékies (dominantly rural areas) magyar kistérségeket, akkor azok száma 100. Az ország területéből több, mint 57 ezer km²-t foglalnak el, népességük 3,3 millió körül van. Ezek között 40 olyan kistérség van, amelyek népességéből senki nem él a definícióban szereplő, s valóban nagyobb népességkoncentrációt képező, nagy népsű-rűségű városban. Ezeket a térségeket abszolút vidékinek (absolutely rural areas) definiál-hatjuk. Közöttük az Alföldön számos nagy lélekszámú „volt” mezőváros is megtalálható, ami e formában is jelzi, hogy a magyar vidéki térségeinknek ezek ma is jellegzetes típusait képezik, s bő fél évszázada nem képesek sajátos települési – társadalmi helyzetükből adó-dó esetleges előnyeiket (képzett munkaerő, jó színvonalú intézmény- és iskolarendszer, viszonylag fejlett infrastruktúra, kulturális tradíciók, stb.) érvényre juttatni.

Fontos, s a magyar urbanizáció sajátosságaival is magyarázható, hogy 41 olyan vá-rosias térségünk is van, ahol a rurális jelleg (character of rurality, pl. relatíve magas ag-rárfoglalkoztatottság, alacsony népsűrűség, magas arányú szórványokban/tanyákon élő népesség, stb.) jellemzően megjelenik.

Sajnálatos tény, hogy vidékiség meghatározására és a különböző, tervszerű és célzott vidékfejlesztési programok beindítására legalkalmasabb kistérségi szint beosztását Ma-gyarországon nagyon gyakran megváltoztatták. Szervezeti formáikat és hozzá kapcsol-hatóan a különböző funkcióikat igazán sohasem határozta meg a területi és vidékpolitika.

Így nem is váltak alkalmassá arra, ami lehetővé tette volna, hogy a honi vidéki tájak jel-legzetességeihez jól alkalmazkodó, sokszínű, alulról építkező vidékfejlesztés színtereivé váljanak volna. (6. táblázat; 21. ábra)

Magyarország

száma 3134 1813 57.8 2993 95.5

Terület

(ha) 9250399 5732484 62.0 7525974 81.4

Lakónépesség

(fő) 8420394 3348471 39.8 4153237 49.3

Munkanélküliek

(fő) 366172 173106 47.3 200315 54.7

Idősek száma

(fő) 1673038 710464 42.5 870212 52.0

Mezőgazdasági

keresők (fő) 112321 67467 60.1 81912 72.9

Cigány népesség

(fő) 191701 113014 59.0 131859 68.8

Felsőfokú végzettséggel

rendelkezők (fő) 580665 148281 25.5 164744 28.4

Az általános iskola első osztályát sem végezte el (fő)

53429 28073 52.5 33603 62.9

6. táblázat: A magyarországi vidékies térségek³⁹ és települések⁴⁰ néhány jellemző adata Forrás: 2001-es népszámlás alapján a szerző összeállítása

39 Vidékies az a térség, ahol kistérség népességének kevesebb, mint fele él 120 fő/km²-nél nagyobb népsűrűségű településen.

40 Az általános európai gyakorlat a 10 ezer főnél nem népesebb településeket tekinti vidékinek, függetlenül attól, hogy van-e például városi státuszuk.

21. ábra: Városias és vidékies kistérségeink

Forrás: A 2001 évi KSH TSTAR adatbázisa alapján a szerző szerkesztése

III. 2. A magyar vidék néhány jellemző térfolyamata