társaság bátorságát, vagy a magános bátorságot, és en nél megint vagy a személyt, vagy a becsületet vagy az egészséget vagy a vagyont.
A közrendészeti tudománynak tehát feladása, mindenek előtt a módokat, melyek által a veszélyeknek forrásait be lehet dugni, tárgyalni, azután az állam köz bátorléte és ennek utána a magán bátorság és pedig a személy, becsület, egészség és vagyonbátorság biztosításá ról egyenként értekezni, és ez alapja e tudomány fel
osztásának.
ELSŐ FEJEZET.
13. §. Az állam n ak gondja a n é p e ss é g
kell ő sz á m át illetőleg.
Miután kétségen kivül vagyon, hogy a népesség nek száma valamely államban annak czéljai elérésére, külföld elleni bátorságosítására, az emberek fentartásá nak találására igen nagy befolyással bir, következik, hogy az államnak gondoskodni kell, hogy a népesség
épen kellő számu legyen, kellő számu pedig lesz a né
pesség, ha az sürüebb, de még is helyes arányban vana használható földterülethez és a keresetforrásokhoz.
Minden államban tehát kérdés támad, mekkora a népesség általánosan és viszonylagosan véve, azaz azt összevetve a térnagysággal, melyen az emberek laknak?
tehát hány lakos esik egy L mérföldre? és vajjon áll-e az helyes arányban a használható földterülethez és a
többi biztos keresetforrásokhoz?
Ezen arányra nézve három állapotot lehet meg különböztetni, t. i. vagy igen gyér a népesség aránylag
a keresetforrásokhoz, vagy sűrűebb, de még sem szerfe letti, vagy szerfeletti. Az első esetben az emberek köny nyen találják meg élelmezésüket de sem nagyobb szel lemi sem anyagi fejlődésről és jólétről szó sem lehet, külföld ellen pedig ily állam az ellentálló erői elégtelen sége miatt nincsen elegendőleg bátorságosítva.Sürűebb, de még sem szerfeletti népességnél az állam czélja leginkább éretik el, noha az egyes embe rek nagyobb erő kifejtésére vannak utalva.
Bizonytalan ellenben a termeszthető élelmiszerek
hez képest tulnépesedett ország élelmezése, ily ország
midőn még legkedvezőbb állapotban van, magának az élelmei nagy részét külföldről az iparáruiért szerezni kényteleníttetvén, mihelyt az iparczikkei elkelése meg akad, nagy inségnek és nyomornak ki van téve, az inségés nyomor az embereket a büntettekre hajlandókká te szi, és az altalános szegénység a szellemi miveltség fej lődését is akadályozza.
Az állam által a népesség száma körül teendő in tézkedések czélszerűsége attól függ, melyik állapot ál lott be az arányra nézve, melyben áll a népesség a használható földterület, azaz a termeszthető élelmiszerek mennyiségéhez és a többi keresetforrásokhoz.
Minthogy a népességnek a leghatalmasabb termé szeti törvény következtében hajlama vagyon szaporo dásra mindenütt, hol az emberek az élelmüket könnyen keresik, és külömben a boldog életnek feltételeit lelik, azért rendszerint nem is szükséges az állam részéről té teles intézkedéseket tenni a népesség szaporodása végett, elég lesz annak szaporodásának akadályait, höl ilyenek léteznek elhárítani, csak rendkivüli esetekben, p. o. ha kezdettől fogva a népesség az ország területéhez képest
csekély lett volna, vagy háboruk pestis vagy epidemiák által megfogyatkozott volna, leend szükséges tételes eszközöket használni a népesség szaporítására; ellenben ha valamely országban tán tulnépesedés fenyegetődz
nék, annak kevesbítésére szinte czélszerü intézkedéseket kell tenni.
Lásd Mohl: Polizeiwiss. I. r. 12. 13. §§. Luden: Hand buch der Staatsweisheit 163. 164. 165. §§.
14. §. A k a dá lyai a népesség sza po ro
d á s á n a k.
A népesség szaporodásának akadályai következők:
1) Minden intézet és törvény, melyek a nemzet jó létére kártékony befolyást űznek: ellenben minden intézet és törvény, melyek az őstermerlésre, iparra, kereskedésre
jótékonyan hatnak, és a keresetet könnyítik, egyszers
mind a népesség szaporodását eszközlik, az őstermelők
szaporodása azonban biztosabban szaporítja a népessé get, mint a műipar gyarapodása.Ebből következik, hogy a népesség szaporodása leginkább oly törvények által akadályoztatik, melyek sok embert zárnak ki a földbirtok szerzéséből, mert az által sok ember megfosztatik az akarattól és tehetségtől családot alapítani, ha tehát valamely országban sok föld
tulajdon kevés család vagy testület kezében elidegenít
hetlenül létezik, a népesség szaporodása, valamint a ter melés gyarapodása akadályoztatik.2) Vallási vagy politikai üldözések, egyátaljában a szabadságnak elnyomása és rosz igazságszolgáltatás, a vagyonnok bátortalansága, sinlődő nemzetgazdászati állapotok, mert ezek az embereket kivándorlásra in gerlik.
3) Szerfeletti adók, mert ezek az emberek fentar tását nehezítik, és így sok előrelátó és számító embert a házasságkötéstől visszariasztanak
4) Erkölcsi akadályok, ilyenek, a nemi kicsapon gásokrai elharapodzó szerfeletti hajlam, az agglegények
önzése, a nőnem mívelésének takarékossági szellemé nek hiánya, mely szinte sok férfit a házasságkötéstől visszariaszt, vagy a férfiak kisebb míveltsége mint a nőnemé, és végre a kasztaszellem.Minden intézkedés ellenben, mi a nemi kicsapon gásokat kevesbíti, az erkölcsiséget és a nők igazi mívelt ségét előmozdítja, járul a népesség szaporodásához, e te kintetben főleg a felsőbb állásokban levők között számos szerencsés házasságnak példája és a nőnem czélszerű és házias nevelése, mely által a leánygyermekek érzékeny anyákká és okos gazdaasszonyokká képeztetnek, igen jótékony hatásu lesz.
5) Igen nagy száma a catholikus papságnak és az álló katonaságnak. 49
6) Igen hiányos egészségrendészeti intézkedések, és a bábaasszonyok ügyetlensége.
7) A gazdászati ismeretek hiánya, melyek szüksé
gesek, hogy az emberek a természet adományait kellő leg használhassák, és a munkábani szorgalomnak hiánya.
Lásd Mohl I. r. 18. l.
15. §. In téz ke dé sek a n é pess é g sza po rí t á s á r a.
Ha tételes intézkedéseket szükséges tenni a né
pesség szaporítására, olyanokról szó sem lehet, melyek
valakinek jogait sértik. Ilyen p. o. a házasságra kény szerítés. a kivándorlásnak megtiltása; hanem a teendőka következőkre szorítkoznak:
1) A szegényebb házasulandóknak gyámolítása.
Ez történhetik úgynevezett mennyasszonyi pénztárak által, melyekbe a szülők a leányukért annak bizonyos koráig (p. o. 18 vagy 20-ik évig) évenként bizonyos összeget tesznek be azon czélból, hogy a leány ha vala ha férjhez megy, abból hozományt kapjon. A hozomány nak a pénztárbóli fizetése az által lesz lehetséges, ha a betett ősszegek kamatja hosszabb időig a tőkéhez csa toltatik, és hogy némely leány, kiért betétetett, a megha tározott kor elérése előtt hal meg, és tehát semmit sem kap vissza.
2) A számos gyermekkel terhelt családatyának állam általi gyámolítása, miként ez 14-ik Lajos alatt Francziaországban történt.