21. §. A m í v e l é s v agy is culturpo li ti ka
fog a l m a és az állam n ak fel a data a nép
m í v e l é s r e n é z v e.
Kétségen kivül lévén az, hogy a büntettek keves
bülésére tehát az államnak biztosítására, annak az anya gi jóletbeni haladására, sok államintézetnek jótékony
ha ására, a szabadság fejlődésére az állampolgárok által elért míveltségi fog legnagyobb befolyással bír, és hogy az államnak tekintélye a külföld előtt is nagy részben a polgárok míveltségi állapotjától tételeztetik fel; *) bizto san állíthatni, hogy az államhatalomnak egyik legszen tebb kötelessége, hogy a polgárok szellemi, vallási, er kölcsi s gazdászati miveltségéről, tehát a népnevelésről gondoskodjék, és a népmiveltségnek minden akadályaitelhárítsa.
Azon főintézkedések összesége, melyek a polgárok mindennemű míveltsége előmozdítására szükségesek, képezi tárgyát az úgynevezett culturpolitikának, melyet némelyek mint a politikának külön részét tehát el különítve a közrendészeti tudománytól adnak elő.
Hogy az államnak kötelessége a szerzendő mí veltségre nézve meghatároztassék, tisztában kell lenni
3*
a szerzendő míveltségnek czélja iránt, mert a szerint választandók az arra szolgáló szükséges intézkedések.
A míveltségnek egyik czélja az, hogy az emberek az által képességet nyerjenek magokat physikailag fen tartani, élelmüket keresni; másik czélja, hogy jó állam polgárokká váljanak, és mint olyanok kötelességüket teljesítsék, másoknak jogait tiszteljék, és minden jog sértéstől tartozkodjanak.
Ezen kettős czél elérésére szükséges a nevelésnek oly irányt adni, hogy mindenek előtt a gondolkodási tehetség fejlesztessék ki és gyakoroltassék; továbbá, hogy azon ismereteken kivül, melyek alapját képezik minden míveltségnek, és melyek a polgárnak bármely állásában, még a közönséges háztartás és minden ügyei helyes kezelésére kivántatnak, oly ismeretek szerzésére is nyujtassék alkalom, melyek különféle foglalkozások nál, tehát a polgár physikai fentartására nélkülözhetle nül szükségesek; továbbá hogy erkölcsi, vallási és jogi míveltség terjesztessék, mely által mindenki kötelessé geit ismerni tanúlja, az erénynek szeretete és a jogi ér zelem terjesztetik, a jogsértések jobban akadályoztatnak, mint bármely szigorú törvények által.
A főintézetek, melyek a míveltség szerzésére szol
gálnak: az iskolák és az egyház. *)*)
*) Nem is lehet a míveltség haszna ellen felhozni, hogy épen a legnagyobb és legmiveltebb városok szoktak lenni a legfurfangósabb módon elkövetett büntettek szinhelyei, mert ezen tünemények nem a miveltség az oka, hanem az, hogy még oly városokban sem terjedt minden emberre az igazi mi veltség, hanem sok embernél ott is a sziv és kedély igazi mi veltsége hiányozván, a miveltségnek csak külmáza létezik.
További okai annak: a nagy városok viszonyai, sok embernek más helyekrőli oda tolongása, a birtok igen nagy egyenlőt lensége, az élvezetvágy, a sok kinálkozó alkalom stb.
*) A mivelési politikát, vagy annak egy részét különösen tárgyazó müvek közűl említendők:
Talleyrand Perigord: Rapport sur l'instruction publi que fait à l'assemblée nationale. Paris 1791.
Filangieri scienza della legislazione a 4-ik kötetében.
Stephani : Grundriss der Staatserziehungsweisheit.
Weisenf, 1797.
Jakob: Über die Universitäten in Deutschland. Ber
]in 1798.
Voss: Versuch über die Erziehung für den Staat. Halle
1794.
Bonnstetten : Uber Nationalbildung 1802.
Pölitz: Die Erziehungswissenschaft aus dem Zweck der Menschen und des Staates. Leipzig 1806.
-Sleiermacher: Uber Universitäten1808. *
Holzwart : Erziehung und Aufklärung einer Nation
durch den Staat. München. 1809.
Graf Soden: Staatsnationalbildung. Aaran 1826.
Niemayer : Grundsätze der Erziehung des Unterrichtes.
Halle 1825.
Thiersch: Über gelehrte Schulen. Stuttgard 1826.
Arnd: Rat. Grundlage u. sitl. Forder. der europ. Cultur.
Stuttgard 1835.
Smithenner : Cultur und Schulbildung. Giessen 1839.
22. §. Az is ko l á k r ó l á t aljában.
Az iskolák mint a népnevelést leginkább terjesztő intézetek állapotja az államhatalomnak különös gondját
igényli, az iskolák állapotja valamely országban legin
kább ismervül szolgál, mennyire teljesíti az állam köte lességeit a népnevelést illetőleg.Az iskolák vagy polgári vagy tudós iskolák; mind a két nemű iskoláknak megint több fokozati vannak, így a polgári iskolák elemi vagyis népiskolákra és reál iskolákra s egyéb polgári szakiskolákra oszlanak.
Az elemi iskolákban azon tárgyak tanítandók,
melyek alapját képezik minden míveltségnek, s melyek
a polgárnak bármely állásában szükségesek, ilyen tár
gyak az olvasás, (erre czélszerű és jó példákat foglaló tankönyvek használhatók) írás, számvetés, vallási és erkölcsi tanítás, oktatás az anyanyelvben, a hazának és alkotmányának fővonásaiban ismerete, elemei a termé szettannak, hová a közönséges természeti tünemények magyarázata is tartozik.Ezeken kivül különösen városi elemi iskolában a rajztan és mütani ismeretek, főleg melyek az ipar azon nemére, mely valahol üzetik, vonatkozók, is terjeszten dők, faluhelyen pedig a mezei gazdaság elemei népsze
rűen előadandók lesznek.
Minden elemi iskolában szükséges, hogy az elő itéletek kiirtassanak, munka és rendszeretet ébresztes sék, végre hogy a háztartás vitelére és különféle életvi szonyokra valamint az egészség fentartására vonatkozó eszélyességi szabályok terjesztessenek.
Minthogy pedig az ember nem csak lélekből, ha nem testből is áll, és egészséges tevékeny lélek csak egészséges testben lakhatik, s az embernek keresettehet sége is leginkább a physikai egészségétől függ, azért az államhatalom a felserdülő ifjuság testi fejlődésére (mire az úgynevezett gymnasticai gyakorlatok szolgálnak) is terjeszsze ki figyelmét, ez jelenkorban annál szüksé
gesebbnek látszik, minél inkább imitt amott a nem zedék a testi gyakorlat elhanyagolása miatt testileg ha nyatlani és elsatnyúlni kezd.
Az iskolákból kiléptek, ha viszonyaik megenge dik, szorítandók vagy legalább serkentendők lesznek a vasárnapi iskolák látogatására, hol azelőbb tanúltakat ismételhetik, és azonkivül foglalkozásukba vágó ismere teket, melyeknek kellő felfogására még előbb kellőleg képesek nem voltak, szerezhetnek.
A nőnembeli ifjuság nevelése szinte igen fontos, mert az anyák mívelésétől függ a nemzetnek mívelése, amazok oltják a gyermek szivébe a szelídség, erkölcsi ség, vallásosság, eszélyesség s honszeretet magvait. A nőnembeli ifjuság oktatására vagy ugyanazon iskolák szolgálhatnak, melyek a figyermekeknek, mint ez kis he lyeken divatos, úgy mindazáltal, hogy vagy az időre vagy
a helyre elkülönítés történjék, vagy külön leányiskolák
állíttassanak fel, és minthogy a leányoknak hivatása, azaz a házbani jövő foglalkozása, azoknak különfélevagyoni és származási viszonya szerint különbözik, azért a közönséges vagyis alsóbb leányiskolák mellett még felsőbb leánynevelő intézetek felállítandók, vagy magánosoktól felállított intézetek, ha czélszerűek, párt fogás alá veendők lesznek.
-Ezen elemi iskolák kényszerítő iskolák lehetnek mind azokra nézve, kik otthon a szükséges oktatásban nem részesülhetnek. Ezen kényszer a szülők vagy gyámatyák ellen intéztetik a mennyiben ezek kötelez tetnek gyermekeiket vagy a gyámságuk alatt levőket iskolába küldeni, közvetve pedig a tanítandók ellen a mennyiben t. i. bizonyos politikai jogoknak élvezése a nyert iskolai oktatás vagy bizonyos ismeretek birtokától
feltételeztetik. -
-Hogy az állam a felügyelési kötelességének az iskolákra nézve eleget tegyen, szükséges, hogy magának az iskolaképes és a valóban iskolákat látogató gyerme kek számáról tudomást szerezzen. :)
') Lásd erre nézve: Rottek: Lehrb. des Vernunftr. und der Staatsw. III. r. 313–317. l. Mohl : Polizeywiss. I. r. 70. §.
Luden: Staatsweisheit 173–176. §§.
23. §. Foly ta tá s.
Az elemi iskoláknak czélja hozza magával, hogy azoknak oly számmal kell lenni, hogy minden gyermek azokhoz férhessen, hegyes vidékekben pedig, vagy hol a népesség szétszórt házakban lakik, a mennyiben a távolság imitt amott az iskolának látogatását lehetetlenné tenné, a szükséges oktatásról vándorló iskolamesterek által lehet gondoskodni.
Hogy pedig ügyes iskolatanítókban ne legyen