A VARÁZSMESEI SZEREPKÖRÖK A KÉPZELET-KIRÁLYFIAK CÍMŰ MESÉBEN

A mese rövid története – csak hogy az elemzés érthető legyen – a következő: Kép-ze let or szág ban nagy ünnepet ülnek, mert a király három fia most lett nagykorú, és búcsúznak, hogy elinduljanak a húszéves képzelet-királyfiak hagyományos útjára:

a Valóság országának meghódítására. A próbán, amelyet korábban senkinek sem si-került megoldania, a három királyfi más-más eszközökkel, más célokkal vesz részt, és

4 „[A] mi Málink. Mi van az ő meséskönyvével?” – kérdezi Kaffka Margit levélben Hatvany Lajost 1911 őszén. (Simon 2010:207) Lesznai Anna régen várt mesekönyve (A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban) végül 1913-ban jelent meg német nyelven.

MERÉNYI HAJNALKA: CSODA ÉS VALÓSÁG: KAFFKA MARGIT MESÉIRŐL

végül (természetesen) sikerrel járnak. Nem csupán a legkisebbik (bár ebben a mesében csak az elsőként elinduló Acháj idősebb a többieknél egy órával), hanem voltaképpen együttesen győznek, és úgy hódítják meg a Valóság országát, hogy „beoltják” a Kép-zelet világával, azaz a földre hozzák a képKép-zeletet, és eggyé válnak a valóság embereivel.

A mese a három királyfi (feltehetőleg többé-kevésbé párhuzamosan zajló) próbáit három egyenrangú menetben mutatja be, ennek megfelelően a népmeséktől el-térően az egyes szerepkörök is megtöbbszöröződnek. A varázsmesékről írott mo-nográfiájában Propp (2005) hét szerepkört nevez meg: 1. útnak indító 2. hős 3.

adományozó 4. segítőtárs 5. ellenfél (károkozó) 6. cárkisasszony (keresett személy) és apja 7. álhős. A Képzelet-királyfiakban az álhős kivételével mindegyik szerepkör felfedezhető – nézzük meg egyenként, hogyan.

3.1. Az útnak indító(k)

A három királyfi – Acháj, Námán és Yonos – azért indul útnak, mert az országuk hagyománya szerint ennek eljött az ideje, betöltötték a huszadik életévüket. Emellett azonban Achájt és Námánt ténylegesen is útnak indítja valaki, és Yonos esetében is megjelenik, ha csak sejtelmesen, egy félmondatban is, egy útnak indító.

Acháj, aki egy órával idősebb a testvéreinél, az öreg király legkedvesebb fia. Az apa a fegyverteremben búcsúzik el „szép, izmos, hatalmas növésű” fiától, akinek „a bőrtüszője csupa buzogányokkal, hegyes tőrökkel, feszes íjakkal volt körültűzködve”.

A felfegyverzés mellett az apa szellemi útravalót is ad a fiának, és így személyében két szerepkör fonódik össze: az útnak indítóé és az adományozóé.⁵ „tudd meg – mondja az öreg király Achájnak –, hogy csak egy dologért érdemes élni, és ez a hatalom. Ez legyen a te álmod is, és az Álom a Valóság országába vigyen!”

Námán esetében az útnak indító a királyfi kedves tanítómestere, az udvari tudós.

Ő ezzel a tanáccsal bocsátja útjára Námánt (és válik a maga nemében szintén adomá-nyozóvá, hiszen a tudással vértezte fel a tanítványát a próbára): „siess, gyermekem, és ne feledd, hogy ha találnál a mindenségben egyetlen szilárd pontot, annak a segítségé-vel kiforgathatnád a világot a sarkából.”

Az eddigi útnak indítókban az volt a közös, hogy mindkettejüknek a kedvence volt az elindított királyfi. Ilyen értelemben, bár fizikailag nem jelenik meg, mégis útnak indítónak tekinthető a fiúk valahai édesanyja is. Hiszen Yonos, a legifjabb királyfi őrá hasonlít nagyon, és a három fiú közül ő volt a királyné kedvence. Mivel azonban ő már meghalt, Yonostól senki sem búcsúzik, és senki nem látja el tanácsokkal.

5 Szerepkörök összefonódására Propp vizsgálati anyagában is nemegyszer van példa (Propp 2005: 79).

3.2. A hős(ök)

A Képzelet-királyfiakban három hős útját követhetjük nyomon. Az első közülük Acháj.

3.2.1. Acháj, az erős

Acháj, az elsőszülött királyfi, ahogy már az útnak indítás mozzanatában is látszott, az erőt képviseli a mesében. Célja az uralkodás, a hódítás („milyen felséges volna urává lenni ennek a világnak, parancsolni neki”). Kezdettől öröme telik a Valóság országá-ban (amely az ő tapasztalatáországá-ban az emberiség őskorát éli), és a kisebb törzseket, ame-lyekkel találkozik, könnyedén hajtja uralma alá – elegendő merészen a szemük közé néznie, és ők készségesen ismerik el uruknak. Vezetése azt eredményezi, hogy a férfiak azontúl „már nemcsak kővel és marokkal, hanem ésszel indulnak a zsákmány után, és a Képzeletnek is szerep jut a harcban.” Egy idő után azonban, bár Acháj diadalai véget nem érőknek látszanak, a királyfiban egy szellemhang kételyt ébreszt. Úgy tűnik, az erő önmagában nem vezet sikerre.

3.2.2. Námán, a bölcs

Námán, az udvari tanítómester kedvence, a tudást jeleníti meg a mesében. Ő maga nem akar uralkodni a Valóság emberei felett, inkább szolgálni, segíteni igyekszik az ókori állattenyésztő törzset, amely befogadja őt: segít meggyógyítani a járvány sújtotta juhokat, visszaadja a törzsfőnök beteg lányának, Jezabelnek az egészségét, mérleggel és a számok, betűk feltalálásával segíti a kereskedést. De ahogyan Achájnak sosem elég a hódításból, úgy Námán sem tud megelégedni azzal, hogy tudásának kisebb szeleteit használja, és úgy dönt, hogy a teljes igazságot fogja tanítani. Erre viszont nem állnak készen a Valóság emberei, és Námánt máglyán égetnék el, ha Jezabel és néhány másik fiatal nem sietne a segítségére.

3.2.3. Yonos, a kedves

A királyfiak közül egyedül Yonos jelenik meg az ő útját bemutató mesefejezet címében az őt leíró jelzővel, így rögtön sejtjük (amit persze meseismerőként kezdettől tudunk), hogy ő valami különlegeset hoz majd a történetbe. Yonos az, akit senki nem indít útnak, és végül ő teljesíti be mindannyiuk próbáját. A bátyjai mindketten valami-lyen céllal láttak hozzá a Valóság felderítéséhez, annak megfelelően, hogy ki indította őket útnak, de Yonos csak csodálja a Valóságot. Holdvilágos éjszakán indul útnak, és a holdfény ezüstös homálya köszönti őt a (meg nem nevezett, de joggal az ókori Athénnak látható) város épülőben lévő falai között. Yonos révén a művész jelenik meg a mesében, a képzelet és az alkotás tiszta, önmagáért való öröme, amely semmi mást nem szolgál, csak a Szépséget. Yonos adja a városlakóknak a táncot, a festészetet, a dalt és a mítoszaikat is. De bármennyi öröme telik is mindebben, a végső vágya az, hogy az alkotás képessége mindenkié lehessen, ne csak az övé, ő pedig egy lehessen a

többi-MERÉNYI HAJNALKA: CSODA ÉS VALÓSÁG: KAFFKA MARGIT MESÉIRŐL

ek közül, egészen ember. A vágya teljesül, méghozzá úgy, hogy nemcsak az athéniak osztoznak a megvalósulásában, hanem egy zúgó szélroham odahozza Képzeletország egész népét az öreg királlyal, Achájt a seregeivel és Námánt is fiatal tudósaival. „Igen, igen, a város befogadja és megbecsüli őket, hisz szükség van a harcosra, hogy a békét őrizze és a jólétet védelmezze, és szükség van a tudósra is, aki az élet titkait kutassa, és a hétköznapi élet fölé emelje a gondolkodást.”

3.3. Az adományozó(k)

Ahogy azt már az útnak indítókról szóló részben láttuk, a mesében ez a két szerepkör összefonódik, és egy-egy szereplőhöz kapcsolódik a mese egyes meneteiben.

3.4. A segítőtárs(ak)

Az eddig vizsgált szerepkörökhöz rendre több szereplő is tartozott az egyes mesei me-neteknek megfelelően, de segítőtárs csak egyetlenegy tűnik fel a Képzelet-királyfiakban, ez pedig Jezabel, Námán történetében. Hasonló varázsmesei szituációkban leginkább állatok szoktak megjelenni, amelyek az életmentésért cserében később segítik a hőst a próbák teljesítésében vagy megmentik szorult helyzetében. Ebben a történetben Námán a törzsfő lányát gyógyítja meg, majd tanítványául is fogadja. Jezabel azzal hálálja meg mindezt, hogy néhány társával összefogva megszökteti Námánt a biztos halálból.

3.5. Az ellenfél (ellenfelek)

A három királyfi más-más útravalóval indul neki a világnak, és a rájuk váró pró-bák is különbözőek. Ugyan mindhármuknak az a célja, hogy meghódítsák a Valóság országát, de mások az eszközeik és – legfőképpen – különböző módon állnak hoz-zá a feladathoz. Ha a mesék hagyományos ellenfeleit keressük ebben a történetben, akkor csalódnunk kell. Igaz ugyan, hogy Acháj és az emberei küzdenek az életben maradásért, majd az újabb és újabb népcsoportok leigázásáért is megharcolnak; és az ellenfél szerepköréhez tartozó üldözés egy mozzanat erejéig kétségtelenül megjelenik Námán útjában is, de valójában egyik királyfi sem külső ellenféllel harcol a próbája során, hanem önmaga késztetéseivel, saját (fizikai vagy szellemi) erejével. Achájt egy

„ismeretlen szellemhang” figyelmezteti arra, hogy a vég nélküli hódítás a halálhoz vezet: „Azt hiszed, mindent meghódíthatsz egy életben? Igaz, hogy a Valóság világa csupa küzdelem, de mit gondolsz, mi lesz a küzdés vége? A halál az! Mert el fog jönni egyszer időd, és tudod-e akkor, miért éltél? Hiszed-e, hogy a te diadalod az igazi?”

Námán maga fogalmazza meg a csalódását, és akár arra is kész, hogy a kudarc mi-att életét áldozza: „Mindenben csalódtam, az emberek hálátlanok, közönségesek és

hitványak, úgysem tudnék köztük élni. Teljen csak a kedvük; ha nem hittek nekem, szívesen meghalok.”

Látjuk tehát, hogy itt különös szerepkör-összefonódás történik, amilyenre a nép-mesékben nincsen példa: a hős egyben saját maga ellenfele is! A mesében egyedül Yonos nem hasonlik meg önmagával, neki nincsen ellenfele, és az ő sikere lesz végül az, amely kiemeli a két bátyját is a válságból és diadalra viszi a közös álmukat.

3.6. A királykisasszony (keresett személy)

A három királyfi története varázsmeséket idéző módon hármas esküvővel ér véget.

Igaz ugyan, hogy nem királylányokat vesznek feleségül, és eredetileg nem is az ő ke-zükért kezdtek a próbák teljesítésébe, a három menyasszony mégiscsak betölti a mesei szerepkört. Acháj a nép vénjének unokáját veszi feleségül, aki mellette állt a tűznél, és először nevezte meg szóval a „meleg”-et; Námánnak Jezabel lesz a menyasszonya, aki a segítője is volt (ez a két szerepkör a varázsmesékben is nemegyszer összefonódik).

Yonos menyasszonya váratlanul terem ott a piactéren a mese csúcsjelenetében – neki még Acháj választottjánál is kevesebb szerepe van a történetben, érezhetően azért van, hogy ezt a szerepkört is betöltse valaki, és Yonos se maradjon egyedül: „És ott álltak mind a hárman, karjukon szép menyasszonyukkal, akiknek a lelke tükrözte az övékét.

Most már igazán tökéletes földi emberek voltak.”

A varázsmesékben az a szokás, hogy a hős a próbák teljesítése után visszatér a kiindu-lási helyre, ezzel zárva be a kört. Kaffka Margit irodalmi varázsmeséjében, a Képzelet-királyfiakban a kiindulási hely „jön” a próbák teljesítésének helyszínére, a Valóságba – látható, hogy „Kaffka Margit számára az igazi csoda nem az emberin kívüli fan-tasztikum, hanem a valóság”. (Bodnár 2001: 236) Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy a mese valóságában Yonos révén az erőt és a tudást is tagadhatatlanul a művé-szet, az alkotóerő segíti a maga diadalához, és így kiemelkedik a másik két erő közül.

Ezzel a megoldással Kaffka meséjében is hitet tesz az életét vezérlő motiváció mellett – erről így ír egy levelében pályája legelején: „Hát a művészet tiszta gyönyöreiért érde-mes volna odafenn⁶ nyomorogni – mert ezek az élvezetek megtisztítnak, csillapítnak, irányt és impressiót adnak a szomjas fantáziának” (unokatestvérének, Heddának szóló levél; idézi Bodnár 2001: 23).

6 Budapestre érti.

MERÉNYI HAJNALKA: CSODA ÉS VALÓSÁG: KAFFKA MARGIT MESÉIRŐL

4. VARÁZSMESEI SZEREPKÖRÖK A MARIE, A KIS HAJÓBAN