VARÁZSMESEI SZEREPKÖRÖK A MARIE, A KIS HAJÓBAN Kaffka Margit gyermekeknek szánt írásai között a Képzelet-királyfiakon kívül csak

a Marie, a kis hajó tekinthető mesének, minden egyéb idetartozó írása gyermektörté-netnek nevezhető.⁷ A Marie, amelyről Bodnár György (2001: 236) azt írja, hogy még a Képzelet-királyfiakhoz képest is „radikálisabb szakítás a mese hagyományos csodás elemeivel” csak azért került be az elemzés körébe, hogy a vizsgálódásunk a kaffkai me-sék világában teljes lehessen. Mert valóban, a Marie, a kis hajó még irodalmi varázs-mesének sem nevezhető, hiszen egyetlen csodásnak tekinthető eleme az, hogy a hajó beszél, gondolkodik és érez. Ezzel együtt, ha a felszínen nem is, struktúrájában sokat megőriz a népmesei elemekből. Idézzük fel Propp meghatározását a meséről (itt a szer-ző csakis az elemzése tárgyát jelentő varázsmesére gondol): „Morfológiailag mesének tekinthető minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy hiánytól különféle köz-beeső funkciókon keresztül házassághoz vagy más megoldás értékű funkcióhoz vezet”

(Propp 2005: 91). Ha ezt a vázat vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy a Marie, a kis hajó nincs is olyan messze a varázsmesétől, mint első olvasásra gondolnánk.

A történet ugyanis az, hogy a „könnyű és kecses leányhajó”, Marie, akit felavatá-sa éjszakáján egy öreg hordóhoz kötöznek, fellázad a sorfelavatá-sa ellen, méltatlannak érzi, hogy szép fiatalságát a rozoga vénség mellett töltse, és kiszabadítja magát. Szabad életében megismeri az élet viharait, belelát a part mentén élő emberek életébe is, meg-tudja, hogy valahol éppen háború zajlik, majd hamarosan beleszeret egy délceg, erős, ragyo gó hajóba. Csakhogy a Hermész hadihajó, és a találkozásuk másnapján már el is indul a háborúba. A mese jó véget ér: Hermész, bár sérülten, megtörten kerül elő, túléli a háborút, és javításra visszaviszik Marie közelébe. Ekkor már végleg összekap-csolódik a kettejük élete, együtt, egymásért dolgozva élnek azontúl.

4.1. Az útnak indító

Az útnak indítás mozzanata ebben a mesében öntudatlanul történik (és ezzel meg-előlegezi Marie hamarosan elkövetkező sodródását is, mint egy felelősség nélküli el-indítás következményét): az ünnepien felvirágozott jacht egyik matróza mondja tré-fálkozva a felavatás estéjén: „Fiúk! A mi kis Marie-nknak most már férjet kell találni.

Mert minden hajónak kell, hogy rendes helye legyen a kikötőben, és egy jó férj igazi, megbízható támasz az élet viharában.” Ezután kötözik őt az öreg hordóhoz éjszakára.

7 Egy feltehetőleg 1910 második felében Schöpflin Aladárnak írt levelében Kaffka Margit emleget ugyan egy „gyermekmesét”: „küldök a jó Pajtás (sic!) számára egy gyermekmesét azzal a kéréssel, hogy próbál-ja ott elhelyezni” (Simon 2010: 159), de ennek nem sikerült nyomára bukkanni. Feltételezhető, hogy nem az előző évben megjelent kötet valamelyik meséjéről van szó, ugyanakkor pusztán a megnevezés-ből kiindulva abban sem lehetünk biztosak, hogy az említett írás valóban mese műfajú volt.

Nem tudni, hogy Marie mit gondolt volna magáról és a helyzetről a matróz szavai nélkül. De Kaffka rendkívül naiv és befolyásolható hajólánynak rajzolja meg, úgy-hogy joggal tekinthetjük a matrózt (és a társait) a hősnő öntudatlan útnak indítójának (útnak indítóinak).

4.2. A hős(nő)

Ahogyan az útnak indítás híján van minden tudatosságnak, úgy Marie merész lépé-se is, hogy elszakítja magát a hordótól, mindenféle ismeretet nélkülöz, és a kis hajó naivitását tükrözi. Leginkább a hiúsága vezérli őt, amikor így gondolkodik: „Olyan szép vagyok, [...] olyan ragyogó és fiatal, hogy mindenki kedvét találja a látásomban.

Nem maradhatok mellette. Nem, nem, inkább meghalok!” Amikor aztán az élet vi-harai megtépázzák, szépsége majd fiatalsága is elvész, Marie – eltérően a mesék hősei-től, akiknek a karaktere állandónak tekinthető – megváltozik. A kezdeti elkeseredés után újra bizakodni tud, együtt érez a háború miatt aggódó emberekkel. Végül pedig a szerelem kimozdítja őt a megfeneklett helyzetéből: késszé válik segíteni és alázattal szolgálni valaki mást, érte dolgozni.

4.3. és 4.4. Adományozó és segítő

Ebben a mesében ezt a két szerepkört nem tölti be senki. Segítőként csak a hősnő, Marie jelenik meg, de nem önmagát segíti (ezt a fajta szerepkör-összefonódást Propp lehetségesnek találja; lásd Propp 2005: 81), hanem a szerelmét, Hermészt.

4.5. Ellenfél, károkozó

Ebben a mesében még tisztábban jelenik meg az az izgalmas szituáció, amellyel már a Képzelet-királyfiakban is találkoztunk: vagyis, hogy a hős egyben a károkozó is, sa-ját maga ellenfele. Marie előtt semmiféle próba nem állna, ha nem szakítaná el ma-gát a hordótól azon az első éjszakán, a rettegett életviharokat biztonságban élhetné át.

A saját, naiv és hiúságtól vezérelt döntése az, ami bajba sodorja, és próbák elé állítja.

Ugyanakkor Marie, amikor már Hermészhez kötve nekivág az új életnek, nem bánja a korábbi döntését: „eszébe jutott vőlegénye, a szelíd, öreg hordó. »Szegény – gondol-ta –, vajon él-e még? Ha arra járnánk, egyszer meglátogatnók.«” De azért nem bángondol-ta meg, hogy elhagyta őt, mert éppenséggel nem voltak egymáshoz illők.” Bár kockázatot vállalt az elszakadással, ez a döntése egy tartalmasabb élet lehetőségét adta neki, a meg-ismerés és a változás esélyét.

MERÉNYI HAJNALKA: CSODA ÉS VALÓSÁG: KAFFKA MARGIT MESÉIRŐL

4.6. A királyfi⁸

A történetben ezt a szerepkört Hermész, a hadihajó tölti be. Bár ő nevezi Marie-t

„kis életmentő”-jének (és ez igaz is, hisz az ácsok Marie-val hordják ki a nyílt vízre az anyagot a sérült nagy hajó „meggyógyítására”), valójában Hermész is sokat tett a maga módján a lányhajóért: a megfeneklett kis gőzjacht a megismerkedésük után kezdett újra álmodozni, majd aggódni valaki másért, amikor a Hermész a háború-ban volt. Így válnak ebben a mesében a hős és a hősnő egymás megmentőivé.

4.7. Álhős

Akárcsak a kötet másik meséjében, a Marie, a kis hajóban sem tölti be senki az álhős szerepkörét.

5. ZÁRÓGONDOLATOK

Elemzésemben azt vizsgáltam, vajon megtalálhatók-e a varázsmesei szerepkörök Kaffka Margit két meséjében, hogy struktúrájuk révén kötődnek-e ezek az irodalmi mesék a népmesékhez. Láthattuk, hogy – bár itt-ott összefonódásokkal – szinte vala-mennyi szerepkört betöltik a Képzelet-királyfiakban, és a hétből négy szerepkörnek van gazdája a Marie, a kis hajóban is, számos szállal kötődik tehát a két mese a népmesék-hez. Emellett ugyanakkor erősen tükrözik Kaffka Margit világlátását, gondolkodását és vágyait is. Vágyát egy olyan világ után, amelyben a művészet és a szépség az embe-riség vezérlő erői, mint a Képzelet-királyfiakban, és vágyát egy teljes asszonyi-emberi élet iránt, amilyet íróként meg tud adni a kis Marie-nak, de amelyre neki magának olyan sokáig kellett várnia.⁹

Nem tudhatjuk, milyen visszhangja volt Kaffka meséinek a kortárs olvasók köré-ben. Csak egyetlen visszajelzést ismerünk a korszakból, az is az író kisfiától való. Lacó, aki a levél írásakor a dévai bentlakásos iskolában tanult, ezt írja levele utóirataként:

„Igaz el is felejtettem, hogy olvastam a képzelt királyfiak című könyvet és szép volt” (Simon 2010: 314). Úgy gondolom, ma is egyetérthetünk a valamikori olvasóval.

8 Mivel ennek a mesének női főhőse van, a „királykisasszony”-nak nevezett szerepkör itt „királyfi”-ra módosul.

9 Bár Séllei Nóra óva int attól, hogy a szokásos gondolkodást követve Kaffka Margit írásait önéletrajzi ihletésűeknek tekintsük (Séllei 2001: 257), a kis hajólány sorsában nehéz nem felfedezni az 1909-ben már nagyon rossznak érzett házasság foglyaként élő író tipródását és reménykedését.

IRODALOM

Bodnár György 2001. Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Budapest.

Kaffka Margit 1972a. Jézuskavásár. In: Kaffka Margit: Az élet útján. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 277–281.

Kaffka Margit 1972b. Önéletrajz. In: Kaffka Margit: Az élet útján. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 401–402.

Meletyinszkij, J. M. 2005. A mese strukturális-tipológiai kutatása. Ford. Soproni András. In: Propp, V. J.: A mese morfológiája. Osiris Kiadó, Budapest. 155–191.

Propp, V. J. 2005. A mese morfológiája. Ford. Soproni András. Osiris Kiadó, Budapest.

Séllei Nóra 2001. Az „asszonyíró” és az önéletrajz. In: Séllei Nóra: „Tükröm, tükröm…”

a Kossuth Egyetem Kiadója, Debrecen. 257–271.

Simon Zsuzsanna 2010. A lélek stációi. Kaffka Margit válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta: Simon Zsuzsanna. Nap Kiadó, Budapest.

Szilágyi Judit 2007. „Idődíszítés” – Lesznai Anna meséi. In: Lesznai Anna: Idődíszítés.

Mesék és rajzok. Petőfi Irodalmi Múzeum – Hatvany Lajos Múzeum – Nemzeti Tan könyv kiadó, Budapest. 147–155.

FORRÁSOK

Kaffka Margit 1980a. Képzelet-királyfiak. In: Kaffka Margit: Képzelet-királyfiak.

Szerk. Győri János. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest. 7–45.

Kaffka Margit 1980b. Marie, a kis hajó. In: Kaffka Margit: Képzelet-királyfiak. Szerk.

Győri János. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest. 46–62.

ABSTR ACT

Miracle and Reality: Reflecting Upon the Fairy Tales of Margit Kaffka

My study focuses on two modern fairy tales by the twentieth-century Hungarian author, Margit Kaffka, entitled Képzelet-királyfiak (Imaginary Princes) and Marie, a kis hajó (The Little Boat, Marie). I analyze these texts based on the categories of Vladimir Propp in an attempt to answer the question of whether this author’s modern tales still reflect some characteristics found in traditional fairy tales. I argue that, although some characteristics were changed, Kaffka’s texts reflect a strong connection to the tale’s traditional roots.

Keywords: fairy tales, Vladimir Propp, modern tales, Margit Kaffka, character types