közelítenek egymáshoz a nemi hovatartozásból eredő eltérő attitűdök az iden-titás megőrzését és ápolását segítő olvasási és templomba járási szokások te-rületén (2. ábra).
A magyarországi fiatalok körében a szabadidőben otthoni és a televízió nézéssel töltött tevékenységet dominálnak, 90 és 70 százalékos részaránnyal.
A 2008-as Ifjúságkutatás felhívja a figyelmet a közösségek hiányára. Ezt tük-rözi a különböző szervezetekben való közreműködés hiánya is. A magyaror-szági fiatalok 71 százaléka semmilyen szervezethez sem tartozik (Szabó et al.
2008), ezzel szemben az erdélyi fiatalok 41 százaléka politikai, 16 százaléka valamilyen ifjúsági, 13 százaléka egyházi, 9 százaléka pedig különböző diák szervezetekhez kapcsolódik (Csata et al. 2002). Ezen belül is a partiumi fi-atalok mutatják a legnagyobb aktivitást (Barna 2011). A gyakorlati élet te-kintetében a romániai magyarok, mind a magyarországi magyaroknál, mind a romániai románoknál aktívabb tevékenységet folytatnak a civil szférában.
Ezen a csoporton belül is a fiatal, 36 éven aluliak és a magasabb iskolai vég-zettséggel rendelkezők tekinthetőek a legaktívabb rétegnek (Hatos 2011b).
Vizsgálatunk alanyai hasonlóan magas aktivitást tanúsítanak az egyetem kö-rül szerveződő diákélet tekintetében. Az informális közösségi élet leggyak-rabban látogatott színhelyei a kocsmák, majd a kávézók. Az erdélyi fiatalok 46,8 százaléka hetente többször látogatja a PUB jellegű, 35 százaléka pedig a kávézó és teázó jellegű szórakozóhelyeket (Ercsei et al. 2011). Ennek okát a magyar nyelvű törzshelyek hiányában látják a megkérdezettek. Különösen Kolozsvárra, mint egyetemvárosra igaz, a magyar fiatalok felülreprezentált részvétele a helyi szórakozóhelyeken (Bodó 2013).
iV. 4. Vallás
A kisebbség körében erős vallásosság figyelhető meg ezért többségük tag-ja valamelyik anyanyelven működő felekezetnek (Tomka 1999), ahol saját nyelvközösségükhöz tartozó emberekkel ismerkedhetnek meg. Az itt létre-jövő non-formális interakciókon keresztül sajátos egymás identitását erősí-tő beszélőközösség jön létre. A vallásosságot mérő összehasonlító vizsgála-tok eredményei azt mutatják, hogy az erdélyi lakosság körében intenzívebb és gyakoribb a vallásos hit megjelenése, mint a magyarországi lakosság körében. Lengyelországot követve Románia a második legvallásosabbnak
58
IV. A határon túli magyar fiatalok élethelyzetének főbb dimenziói a háttérkutatások eredményei alapján
számító ország Európában, kiterjedtebb nemzetközi viszonylatban is tartja élvonalbeli pozícióját. „A magukat Istenben nem hívőként jellemzők aránya az erdélyi magyarok között 5%, a románok között 3%, a magyarországi népességben ezzel szemben 27%” (Tomka 1999:4). Ez a tendencia a val-lásgyakorlatban is megmutatkozik: Az erdélyi lakosok számára fontosak az egyházi szertartások, a keresztelés, a templomi esküvő, a temetés és a rendszeres templomba járás. A rendszeresen imádkozók számaránya az er-délyi magyar lakosok körében 70 százalék, míg a hazai magyarság körében csupán 38 százalék. Továbbá az erdélyieknek más belső tartalommal és je-lentéssel bír a vallásosság, mint a magyarországi magyaroknak, hiszen az számukra a lelki támasz és a boldogság forrása. A mindennapi életükben központibb és meghatározóbb jelentőséggel bír (Tomka 1999). Ez a gon-dolatsor teljesedik ki Gereben Ferenc azon megalapításában, mely szerint a felekezeti hovatartozás az identitás ápolásának és megőrzésének fontos eszköze (Gereben 1998b). „A vallásosság és a vallásgyakorlat jelentősé-ge a kisebbségi helyzetben felértékelődik, és az egyéni és csoportidentitás megőrzésében fontos szerepet vállal” (Gereben 1999b). Ugyanez igaz az olvasásra is, mely tényező szintén fontos nemzetmegtartó funkcióval bír (Gereben 1998a). A vallásos hit szórványterületen meghatározóbb. Minél alacsonyabb az azonos identitással rendelkezők népsűrűsége egy adott terü-leten, annál fontosabbá válik a vallás (Gereben 1999a). Különösképpen ott, ahol a többségi és a kisebbségi nemzet tagjai eltérő felekezetekhez tartoz-nak. Jelen esetben a románok az ortodox, a magyarok a református és a ka-tolikus felekezetekhez tartoznak. Mivel több különböző felekezet él egymás mellett, ezért a partiumi régió multikonfesszionális övezetnek számít. Ez a háttértényező színes és gazdag vallásosságot eredményez az erdélyi ifjúság körében. A felsőoktatásban tanuló hallgatók kétötöde református, negyede római katolikus, valamivel kevesebb, mint negyede evangélikus és ortodox.
A multikonfesszionális jelleg a felekezetek egymás mellett való létezésén túl a vallásosság fontosságára is hatással van. A másság mentén szerveződő csoportok jelenléte, ezen a téren is erősítő jelleggel hat a hovatartozás, jelen esetben a vallási hovatartozás fontosságára (Pusztai et al. 2012). A vallá-sosság hatással van az oktatásra is. Középiskolai osztályok továbbtanulási terveit az egyén kulturális és társadalmi tőkehordozói mellett azok a kö-zösségi erőforrások is meghatározzák, amelyek az osztályközösség szülői hátterének összetételéből származnak. Azokban az osztályokban nagyobb a
IV. 4. Vallás
felsőfokú intézménybe történő továbbtanulási kedv, ahol a szülök többsége értelmiségi. Erre a tendenciára további pozitív hatást fejt ki az, ha nő a rend-szeresen templomba járó szülők aránya, és az is, hogyha a diákok többsége vallásos baráti körben mozog (Pusztai, Fényes 2004).
A határon túli ifjúság körében végzett kutatások eredményei szerint, a fe-lekezeti hovatartozást tekintve az erdélyi magyar fiatalok jelentős része, 53 százaléka református, 27 százaléka pedig katolikus. 7 százalékuk unitárius, ugyancsak 7 százalékuk nem tartozik semmilyen felekezethez. Felekezettől függetlenül több, mit 80 százalékuk hisz Istenben, 50 százalékuk kétségek nélkül, 31 százalékuk pedig kétségekkel. Az ateisták részaránya csupán 7 százalék. Az egyház tanítását 25 százalékuk követi, 60 százalékuk pedig a maga módján vallásos. A bizonytalanok és a vallástól elhatárolódók 7-7 szá-zaléknyian vannak. 25 százalékuk heti rendszerességgel, 30-30 százalékuk havonta illetve évente jár templomba. A templomba járást teljesen elutasítók aránya 5 százalék (Csata et al. 2002).
A székely fiatalok 87 százaléka vallásosnak tartja magát, ezen belül 25 százalékuk az egyház tanítását követi, 62 százalékuk pedig a maga módján vallásos. 7 százalékuk nem tudja eldönteni, hogy vallásos-e vagy sem, 5 zalékuk pedig nem tartja magát vallásosnak. Heti rendszerességgel 21 szá-zalékuk, havi gyakorisággal 27 szászá-zalékuk, évente 44 szászá-zalékuk, ritkábban mint évente, 6 százalékuk látogatja a templomokat, további 2 százalékuk egy-általán nem jár templomba (Szabó, Bauer 2008).
Az Ifjúság 2000 vizsgálat adataival összevetve mind az erdélyi mind a szé-kelyföldi magyar fiatalok vallásosabbak magyarországi társaiknál. Ez utóbbi csoport tagjainak 10 százaléka az egyház tanítását követi, 46 százaléka a maga módján, és 36 százalékuk egyáltalán nem vallásos. A bizonytalanok aránya 6 százalék. 8 százalékuk hetente, 9 százalékuk havonta, 24 százalékuk évente, 22 százalékuk ennél ritkábban jár templomba. A templomba járást teljesen el-utasítók aránya 38 százalék (Szabó et al. 2002a). Összességében elmondható, hogy a határon túli fiatalok vallásosabbak magyarországi társaiknál. A Moza-ik 2001-es adatfelvétel alapján az erdélyi és a székelyföldi mintákhoz hasonló tendenciák figyelhetőek meg a felvidéki, kárpátaljai és a vajdasági régióban.
A magyarországi mintán belül pedig a vallásosság intenzitásának csökkenése mutatható ki az évről évre megismételt vizsgálatokban.
60
IV. A határon túli magyar fiatalok élethelyzetének főbb dimenziói a háttérkutatások eredményei alapján 3. ábra: A határon túli és a magyarországi diákok templombajárási szokásai (százalék)
4. ábra: A határon túli és a magyarországi diákok imádkozási szokásai (százalék)
Ugyanezek az eredmények rajzolódnak ki Debreceni Regionális Egyetem kutatócsoportja adatbázisának elemzéséből: A határon túli diákok a vallásos-ság tekintetében, minden egyes dimenzióban szignifikánsan vallásosabbnak bizonyulnak magyarországi társaiknál. A határon túli magyarok 60 százaléka református, míg 25 százaléka római katolikus felekezethez tartozik. A ma-gyarországi diákoknál szignifikánsabban többen tartoznak valamelyik fele-kezethez és többen tartják magukat vallásosnak. Ez megnyilvánul abban is, hogy a határon túli magyar diákok 52 százaléka legalább hetente egyszer jár templomba, míg a magyarországi magyar diákok csupán 28 százaléka. Dön-tő többségük, 66 százalékuk nagy ünnepek alkalmával vagy sohasem láto-gatja az egyházi rendezvényeket. A fenti tendencia érvényesül az imádkozás