A kisebbségi identitás szempontjából meghatározó tényező a többségi nem-zettel való találkozás. Az egymás mellett élő nemzetek konkurálása által, válik hangsúlyossá egy-egy nép életében. Más nemzetekkel konfrontálódva megerősödik, tehát szükséghelyzetben úgymond az etnikum fennmaradásá-nak védőbástyájává válik, ellenállva a többségi nemzet beolvasztó erejének.
A kisebbségben élőket megvédi az asszimilációtól, és segíti a kisebbségi kultúra továbbadását. Az identitás ereje szükséghelyzetben megnő, és önvé-delmi mechanizmust tölt be. Ezért a Magyarországon élő magyarok nemzeti
III. 1. Az identitás háttérváltozói
identitástudata kevésbé kiforrott és erős, mint a határon túli magyaroké, akik-nél az identitástudat fontos nemzetmegtartó funkcióval bír (Gereben 1999a).
A határon túli fiatalok nem születnek eleve erős identitástudattal, az a ké-sőbbi tapasztalataik során, a kisebbségi létformából adódóan épül ki bennük.
Ezt a folyamatot igazolja az a megfigyelés, mely szerint azok a megkérde-zettek, akiket nemzeti hovatartozásuk miatt korábban értek negatív, diszk-riminatív sérelmek, erősebb identitástudattal rendelkeznek azon társaiknál, akiknek még nem volt részük negatív diszkriminációban. Az identitástudat meghatározó építőeleme a fennmaradásra való törekvés, az értékek megőrzé-se, mely egyfajta konzervatív szellemet és jegyet is magán hordoz. A nemzeti identitás, mint ilyen, értékmegőrző szereppel bír. Hatása továbbterjed az öna-zonosság meghatározásán, és egyéb tényezőkkel kapcsolatba lépve bonyolult láncolatot alkot. Szoros kapcsolatban áll a vallásossággal, az iskolai végzett-séggel és az olvasási szokásokkal. Ezen tényezők erősítik az identitást. Az erős identitástudat pedig befolyásolja az oktatás anyanyelven történő igényét, a vallásosság intenzitását, illetve az anyanyelven való olvasás gyakoriságát.
Gereben Ferenc kutatásai szerint a határon túli magyarok közel fele két nyel-ven, negyven százaléka az anyanyelvén, öt és tíz százalék közötti arányuk pedig az adott ország hivatalos nyelvén végzi tanulmányait (Gereben 1999a).
Ehhez a témakörhöz kapcsolódik az a folyamat, melyet Péntek János (2005) a nyelvi regiszterek leépülésének nevez. Erdély területére jellemző az aszim-metrikus kétnyelvűség, amely a nyelvi kontaktzóna területén érvényesülő hivatalos nyelvi dominancia nyelvcseréhez vezet, ezt követi a nemzeti identi-tás, majd a felekezeti hovatartozás váltása. Ez a háromlépcsős folyamat mu-tatja, mennyire szilárdan épül bele a hovatartozás tudatba a nyelv, és meny-nyire szoros a kapcsolatuk a vallásossággal, mely változó szintén erős hatást gyakorol a tanulmányi előmenetelre. A XX. század végén azonban kedvező hatások érvényesülnek a romániai magyarság anyanyelvével kapcsolatban.
Egyre inkább előtérbe kerül a nyelv revitalizációja, a kodifikáció kiterjeszté-se. A nyelvvel kapcsolatos kedvező hatások a növekvő mozgástér és a média elérhető műsorai mellett elsősorban az anyanyelvű oktatás és tudományos képzés (Péntek 2005).
Az identitás összetevőit puha és kemény változókra lehet bontani. A ke-mény változókhoz sorolhatóak a személyes hozzáállástól független tényezők, mint például a születés vagy a lakóhely, az állampolgárság, a nyelv és a val-lás. Puha változónak tekinthetőek a szubjektív illetve a kulturális tényezők, a
34 III. Az identitás fogalomköre
személyes hozzáállás, az érzület és az etnikai csoport szokásainak tiszteletben tartása. Romániai kutatások rámutatnak, hogy a románok számra a kemény, míg a magyarok számára a puha változók jelentenek elsődleges fontosságot.
A románok szerint, saját identitásuk szempontjából meghatározó a születés helye, az állampolgárság és az anyanyelv, míg a magyarokkal kapcsolatban a fenti három tényezőt kiegészítik a nemzeti érzülettel. A magyarok ezzel szemben azt gondolják, hogy a magyarság elsődleges meghatározói a nyelv, a nemzeti érzület, a szülők hovatartozása és a magyar templomban történt keresztség. Szerintük a románok esetében identitást formáló erővel bír a nyelv, a születés helye, a nemzeti érzület, a szülők önmeghatározása és az állampolgárság. A románok számára a nemzeti és az állampolgári identitás egy és ugyanaz. Kemény változók mentén definiálják önmaguk és a másik csoport identitását egyaránt. Ezzel szemben a magyarok érzékenyebbek a pu-hább változókra, de a többségi nemzet keményebb változók mentén történő ön identifikációját is érzékelik. Az identitás típusait tekintve állampolgári és nemzeti identitásról beszélhetünk. Ezek ötvözetét ’mix’ identitásnak nevezik a kutatók. Ide sorolják azt az esetet, amikor a magyar kisebbség tagjai önma-gukat romániai magyarként határozzák meg, vagy román állampolgársággal rendelkező magyarnak. Alternatív identitásnak tekintik a lokális, a regionális és az európai identitásokat (Soreanu 2005).
Az amerikai szociológia képviselői szerint az Amerikai Egyesült Álla-mokba vándorolt fehér etnikum két-három generáció alatt asszimilálódik, miközben a kínai, japán és koreai bevándorlók erősen ragaszkodnak nemzeti hovatartozásukhoz. Az indiánok és a színes bőrűek az őket ért negatív meg-különböztetés ellenére szilárdan tartják identitásukat. Itt térünk vissza ahhoz a gondolatmenethez, mely szerint az identitás a mássággal való találkozás során válik meghatározóvá. Melyhez társul az emocionális dimenzió, amikor az újonnan érkezett bevándorlók marginalitásukkal szembesülve egyfajta ér-zelmi válságot élnek át (Parrillo 1987).
Az identitás legfőbb magyarázó változói közé sorolható a közösség, a val-lás és az asszimiláció mértéke. Will Herberg szerint az Amerikai Egyesült Államokba érkezett bevándorlók harmadik generációjánál a vallás válik az identitás fő meghatározó tényezőjévé. Az első generáció eredeti hovatartozá-sa alapján definiálja önmagát, a második generáció igyekszik beilleszkedni és elhagyni származásából eredő ön identifikációt. A harmadik generáció pe-dig teljesen amerikanizálódik, vallásához viszont ragaszkodik és újraértékeli
III. 1. Az identitás háttérváltozói
annak fontosságát. A származás és a vallás fontosságának hangsúlyozásával Nathan Glazer és Daniel P. Moynihan négy csoportot különböztet meg az amerikai társadalomban. A katolikusok, a zsidók, a protestánsok és a színes bőrűek társadalmát. Szerintük az amerikai identitás még kiforratlan, kialaku-lása még folyamatban van.
Milton Gordon szerint a társas kapcsolatok határozzák meg elsősorban az identitást, melynek kérdése migráció következtében válik aktuálissá. Megkü-lönbözteti az osztályidentitást az etnikai identitástól. Szerinte ezek kapcsolata meghatározó. Az osztályidentitás a társadalmi hierarchián való alá-föléren-deltség mentén, az ebből eredő társas napi és üzleti kapcsolatok talaján szer-veződik. Gordon az asszimiláció folyamatának hét állomását különbözteti meg: kulturális, strukturális asszimiláció, vegyes házasságok számának nö-vekedése, asszimiláció az önmeghatározás, az attitűd, és a magatartásformák mentén, végül a tejes mértékben való polgárrá válás (Fitzpatrick 1987).
Amennyiben a kisebbségben élő csoport erős kohéziós erővel, ideológi-ával vagy vallással rendelkezik, akkor megőrizheti kulturális identitását és egyfajta pozitív önazonosságot alakíthat ki. Ez jellemzi például az Ameri-kai Egyesült Államokban élő zsidókat. Amennyiben az anyanyelvi beszé-lőket negatív tapasztalatok érnek, és folyamatos diszkriminációnak vannak kitéve, például a bőrszín miatt, akkor egyfajta negatív önazonosság alakul ki körükben (Parrillo 1987). A kutatás bemutatása során látni fogjuk, hogy a megkérdezett interjúalanyokat elsősorban a pozitív önazonosság, a nemzeti büszkeség jellemzi.
Az identitás és az előítéletesség elválaszthatatlan fogalompáros, hiszen kölcsönösen erősítik egymást (Murányi 2005). A többi csoporttól való elha-tárolódás erősíti a saját csoporton belüli kohéziós erőt. Ezért az előítéletes attitűd a saját csoporthoz való hovatartozás védőbástyájaként jelenik meg.
Így jutunk el a többségi nemzet agresszív, a kisebbségi magyarok védekező, és az anyaország lakóinak közömbös identitástudatának meghatározásához (Péntek 2007). Kérdés, hogy vizsgálatunk alanyait mennyire jellemzi a véde-kező identitástudat? Ennek megválaszolására az empirikus fejezetekben vál-lalkozunk. Nem elhanyagolható körülmény, hogy interjúalanyaink az anya-nyelvű felsőoktatási intézmények hallgatóságából kerültek ki. A képzőhelyek megteremtik azokat a magatartásmintákat, melyek által a hatékony önérdek érvényesítés, a többségi nemzettel való kommunikáció, együttműködés, féle-lemmentes együttélés valósítható meg. Így a védekező identitás átalakulhat.
36 III. Az identitás fogalomköre
Ezt önmegvalósító identitástípusnak neveztük el, hiszen a kisebbség tagjai szülőföldjükön, az anyanyelvűkön érvényesülhetnek. Előrebocsátjuk, hogy megkérdezettjeink választott felsőoktatási intézményükben egyre inkább ori-entálódnak az önmegvalósító identitás típusa felé.
Miért fontos az, hogy az azonos társadalmi miliőben született emberek mi-ként határozzák meg önmagukat? Vajon ha két eltérő nemzeti identitást az ön-meghatározás két szélsőséges végpontjára helyezünk, akkor arra vagyunk-e kíváncsiak, hogy ezen a szakaszon hol helyezkednek el az egyének? Vagy arra, hogy a kisebbségben élők milyen arányban és ütemben közelítenek a többségi tagok identitásához? Netalán az identitások sokszínűsége egy telje-sen változatos képet fest az adott nemzeti karakterről?
Ahogy a konzervatívabb, tradicionális társadalmak felől közelítünk a posztmodern társadalmak felé, észrevehető az egyéni választás és szabadság drasztikus növekedése az élet minden területén. A nemi szerepektől kezdve a foglalkozás megválasztásán át a szabad vallásgyakorlásig. Ez a tendencia hatással van az identitásra is. Azonos társadalmi miliőbe született, azonos családi háttérrel rendelkező egyének szabadon választhatnak és válthatnak identitást élethelyzettől függetlenül, egyéni preferenciáktól vezérelve. Sem az ország, sem a nemzet nem jelent életre szóló szilárd megkötöttséget az önmeghatározás területén. Sőt ezekben a modern társadalmakban már nem a vegyes házasság az egyedüli kiút egy adott közösségből, és belépő egy idegen közösségbe. A házasfelek egymástól függetlenül is meghatározhat-ják önazonosságukat, avagy származástól függetlenül fölvehetik házastársuk identitását is (Baumeister, Muraven 1996). A vegyes házasságban született gyermekeknek némi zavart jelenthet ez a helyzet, mely adott esetben az iden-titások plasztikus átfedéshez vezethet. Ahogy azt a kutatás során látni fogjuk a vegyes házasságban született egyének identitásának esetében meghatározó a társadalmi mező, amelyben élnek, kiváltképp az iskola. Esetükben a ko-rábban említett szakasz tökéletes középpontján való elhelyezkedés, azaz az identitások tökéletes párhuzamos megélése mellett beszélhetünk valamelyik identitás dominanciájáról, azaz a kettős identitás megélésének aszimmetrikus voltáról.
A fenti tendenciák talán adnak némi magyarázatot arra, hogy miért került az identitás vizsgálata a jelenkori, társadalmi kutatások fókuszába. Az egyé-ni szabadság térnyerésével párhuzamosan egyre fontosabbá válik az azonos nemzetiséggel rendelkező egyének önazonosságának alakulása. Mely nem