megváltoztató telefonhívás. A városbeli mozgásnak többé nem csak lineáris, előre megtervezett időstruktúrája van, meghatározott kezdettel és véggel, hanem e moz-gásnak kommunikatív struktúrája van, mely felülírja a hagyományos – gyakran té-vesen „fizikainak” hitt – időt. Nyíri Kristóf Simmelt idézi, „A tipikus nagyvárosi lakos viszonyai és ügyei általában annyira sokfélék és bonyolultak …, hogy az ígé-retek és teljesítések lehető legnagyobb pontossága híján az egész kibogozhatatlan káosszá válna.”20 Simmelnek igaza van: a közös mobilkommunikációs élet ígéretek-től függ – és az ígéret az etika alapvető (alap vető) aktusa, az ígéret maga az etika.
az ígéret
Mit jelent ígéretet adni? Másnak adok ígéretet (vagy magamnak mint másnak),
„Most (Idő) itt (Tér) megígérem Neked, hogy ezt és ezt (x) fogom tenni a jövőben, egy adott időpontban (I’) és helyen (T’).” Valaki (én) x-et nem I-ben és T-ben teszi meg, hanem a jelenbeli cselekvést áthelyezi egy I’-be és T’-be. I-ben adok Neked egy letétet I-ben, mely letét az én jövendőbeli, I’-ben és T’-ben történő cselekvé-sem, mellyel Te I és I’ közt számolhatsz. Feltételezhető, hogy a letét, az ígért cse-lekvés (és majdan a csecse-lekvés) befolyásol Téged és életedet.
Ki lehetne mutatni, hogy a nyelv, a kommunikáció és a társadalmi intézmények használatának ígéret-szerkezete van, vagy legalább is e nélkül nem tudnak működ-ni. Hagyományos társadalmakban viszonylag könnyű volt teljesíteni saját racioná-lis ígéreteinket, és ellenőrizni mások ígérete teljesítését. Ennél fogva valamennyi résztvevő felelős volt a teljesítésért. Ha az etika személyes beállítódás, akkor a ha-gyományos társadalmaknak nem volt szükségük, hogy a személyeknek meglegyen az ígéret-adás és -ellenőrzés személyes-figyelmes attitűdje, tehát bizonyos értelem-ben a személyes etikára sem volt szükség, elegendő volt, hogy a társadalom egésze kikényszerítette az ígéretek betartását.
A mobilkommunikációs ígéretek esetén a teljesítés feltételeinek különböző szint-jei vannak, és a hálózati embereknek szükségük van a résztvevők komoly és etikai beállítódására. A mobilkommunikációs korszakban az ígéret teljesítésének komplex feltételei 1. a személyes elköteleződés, 2. az igazságosság, azaz a demokratikus esz-mények, folyamatok és berendezkedések iránti felelős elkötelezettség, 3. az érthető szándékoknak megfelelő kommunikáció, a helyes értelmezés és megértés.
Szükséges, hogy az emberek be akarják tartani ígéreteiket. Ha a társadalom sok tagja nem törekszik erre, akkor az nem fog jól működni. Jól működő társadalmat nem lehet ígéret-szegőkre építeni. A társadalmi intézmények, személyes kapcsola-tok összeomlanának, ha a társadalom tele lenne ilyen típusú cselekedetekkel vagy jellemekkel. A demokratikus társadalmakban a törvényhozás kölcsönös ígéretek megfogalmazása, melyben elvileg a társadalom valamennyi tagja úgy is mint
tör-20 Georg Simmel, „A nagyváros és a szellemi élet“, Georg Simmel, Válogatott tanulmá-nyok Hungarian translation Berényi Gábor, Budapest: Gondolat, 1973, 547. Nyíri Kristóf idézi, Idő és mobilrend, 92. http://www.hunfi.hu/nyiri/IMR.pdf
44
vényhozó, úgy is mint végrehajtó részt vesz. A törvény végrehajtása és végrehaj-tatása valójában ígéret betartás.
Jürgen Habermas hangsúlyozta, hogy a modern társadalmak összetettekké vál-tak, és a társadalom, az állam és az egyén kapcsolatát újra kellene gondolni. A de-mokrácia aktív fogalmát részesíti előnyben, ahol a procedurális ész „önmagát állítja bíróság elé”.21 Bruno Lator pedig azt állítja, hogy ne nevezzük a továbbiakban az emberi közösségeket társadalmaknak, mivel nincs ilyen dolog. Az emberek hal-mazokban (ensembles) élnek, különféle családi, baráti, kollegiális vagy klubszerű hálózatokat alkotnak. A társadalom fogalma pusztán túláltalánosítás, és nem segít, hogy megértsük a mindennapi életet. Latour szerint „a társadalmi nem tekinthető…
sajátos tartománynak; szembeszáll azzal az elgondolással, hogy ’társadalmi ma-gyarázatot’ adjunk adott dolgok egy állapotának… szeretném újra meghatározni a
’társadalmi’ fogalmát visszatérve eredeti jelentéséhez”.22 Emberek hálózata sokkal inkább számít saját létezésének és jó működésének feltételeként tagjainak felelős-ségére és ígéret-megtartására, mint a hagyományos társadalom a maga főként hie-rarchikus, egyszerű, gyakran személyes közvetlen kapcsolatokra épülő struktúráira.
A mobil kommunikáció felgyorsítja a hálózatok fejlődését, szemben a rigid szer-kezetekkel és infrastruktúrákkal, amelyeket hagyományosan társadalmaknak neve-zünk. Hozzásegíthet, hogy igazságosabb társadalmakat hozzunk létre.23
A mobil kommunikáció egyre zajosabbá válik, nem csak a technikai érthetőség szempontjából, de pszichológiailag és hermeneutikailag is. Ha valaki személyes ígéretet tesz, megértem szavait, azok kontextusát, helyét az ígéretadó és -fogadó kapcsolatában. A mobil kommunikáció esetében nem látom az ígérőt, talán nem abban az általa elgondolt értelemben értem meg kifejezéseit, nem tudom, milyen személyes helyzetben van, mi ígéretének pontos összefüggése vagy körülménye.
Kényszer alatt is állhat a vonal túlsó oldalán, hogy barátságos legyen velem, és ígérjen valamit saját szándéka ellenére. Továbbá egy ígéretben szereplő kifejezés különféle műfajokban lehet, honnan tudhatom, vajon az ígérő komolyan veszi-e szavait, vagy csak viccel, költeményt mond el, vagy éppen magyaráz? Derrida sze-rint „Ugyanaz a mondat, eltérő pragmatikus feltételek közt, más konvenciókkal vet számot, itt talán egy egyszerű mondat ebben az újságban, ott aztán egy poétikus fragmentum, vagy másutt filozófiai példa”24 A mondat, egy ígéret pragmatikai felté-telei nem mindig nyilvánvalóak egy zajos és mozgó környezetben.
21 J. Habermas, Faktizität und Geltung, Frankfurt, Suhrkamp, 1998, 11, 13, 15.
22 B. Latour, op. cit. Introduction, „le social ne peut être pris comme un matériel ou com-me un domaine particuliers ; il conteste le projet de fournir une« explication sociale » à un état de choses donné. … je voudrais redéfinir la notion de « social » en revenant à son sens originel”.
23 Erről a kérdésről írtam „A telekommunikatív demokrácia felé – Telekommunikációs konvergencia mint a társadalmi igazságosság lehetősége” című írásomban, mely megjelent Demokrácia és szabadság, Budapest, Gondolat – Veszprém, Iskolakultúra, 2011. című köny-vemben (23–38.)
24 J. Derrida „Passages – de traumatisme à la promesse”, Points de suspension, Paris, Ga-lilée, 1992, 385–410, 386. „La même phrase, dans des conditions pragmatiques différentes, compte tenu d’autres conventions, peut être une simple phrase de journal ici, et puis fragment poétique là, ou exemple philosophique encore ailleurs.”
45
a mobilkommunikációs etika kettős kötésű
Tételem, hogy a mobilkommunikációs etika kettős kötésű. Az etika alapvető elvei nem változnak szükségszerűen a mobil kommunikációval, mindaddig, amíg a jóról és a rosszról alkotott felfogásunk nem változik. De mint Nyíri Kristóf állítja, az idő koordinációja helyett kommunikáció koordinációval rendelkezünk. Az idő szem-lélet vagy „elméleti létező”, míg a kommunikáció cselekvés. Ha a kommunikáció helyettesíti az időt tapasztalataink koordinátarendszereként, akkor a kommunikáció mint cselekvés lesz a világgal való interakcióink közege. Ez annyit jelent, hogy egy fajta cselekvés fog magában foglalni minden más cselekvést. Ha a megfontolt cse-lekvés maga az etika, akkor kettős kötésű etikához jutunk: a referencia kerete és a referált. Nem csak cselekvéseink tartalmát kell gondosan megfontolnunk, de kom-munikációnk módját is. A mobil kommunikáció kettős ígéretté válik: megígérem Neked, hogy komoly vagyok a feléd történő kommunikációmban, vagyis kommu-nikálom Neked a Hozzád való beszédem műfaját és körülményeit. A második ígéret mobil kommunikációm (telefonhívásom) valódi tárgya. A mobil kommunikációval, mint láthattuk, több etikára van szükségünk, mint a hagyományos kommunikáció esetében, hiszen kétszintű etikával van dolgunk. Egyben a mobil kommunikáció az etikának mint diszciplínának is új esélyt ad, de nem csak mint tudománynak, hanem mint mobil személyiségünk megalkotójának.
47