ország-nak, ennek a városország-nak, ennek az eszmének, és főként, ennek az individuumnak Eu-rópába és EuEu-rópában is el kellene jönnie.
heller ágnes filozófiája összefoglaló egy nemzetközi
filozófiakonferenciáról227
Heller Ágnes (Hannah Arendt Chair, New School University, New York) a Lukács György tanítványi köréből formálódott Budapesti Iskola (melyhez klasszikus és szűkebb értelmezésben három további filozófust sorolnak: Fehér Ferenc, Márkus György és Vajda Mihály) „tagja”, akinek munkássága a kortárs filozófia meghatá-rozó része. Műveit világszerte ismerik és elemzik. Többek közt olyan kortárs gon-dolkodók olvassák és értelmezik műveit, mint Jacques Derrida, Jürgen Habermas és Richard Rorty. A Collegium Budapestben megrendezett nemzetközi konferencia té-mája Heller Ágnes filozófiai műve volt a fiatalkori írásoktól napjainkig. Az előadók húsz perces angol nyelvű előadást tartottak, melyekre Heller Ágnes közvetlenül válaszolt. Az előadások színvonala, Heller Ágnes nyitottsága, élénk jelenléte és új inspirációt adó válaszai, majd a rákövetkező diszkusszió szakmai és emberi élmény-nyé, egyszerre tanulmányi idővé és kellemes együttlétté „varázsolta” a két napot.
Klaniczay Gábor, a Collegium Budapest rektora köszöntő szavai után Vajda Mi-hály (Debrecen–Budapest–Tübingen), a Budapesti Iskola Magyarországon tanító képviselője „Ethics of Personality and Moral Philosophy – How to Put Them Toget-her” előadásában azt a kérdést tette föl, hogy min alapszik az etika felsőbbségtudata a cselekvések meghatározásában. Az emberek ritkán cselekszenek etikai mérlegelés alapján, a hagyományok és vallások érvénytelenülése után pedig semmi külső indí-ték nincs, hogy az önérdek helyett az önzetlenséget válasszák. Vajda Mihály szerint akkor is az etika lehetőségét kell kutatnunk, ha nem tudunk végső, mindannyiunk fölött álló vagy mindannyiunkban egyaránt fellelhető elvet találni, amelyre egy kö-zös etika alapozható lenne, és ha az etika végső soron olyan „alapokon nyugszik is, amely nem mutatja meg magát nekünk.”. Az etika Vajda Mihály számára az etikus-ság folytonos, személyes keresése.
Tamás Gáspár Miklós (Budapest) „Value and Radicalism” előadásában az tékfilozófia és a cselekvéselmélet viszonyát vizsgálva, minden nemű értéket és ér-tékelméletet támadva, a radikális társadalmi akcionizmus új távlatairól beszélt egy globalizálódó és mégis egyre inkább atomjaira hulló világban. Fehér M. István (Bu-dapest) „Ethics and Individuality” előadásában az általános etikának az individuális cselekvőre való alkalmazhatóságát vizsgálta és azt a tételt képviselte, hogy Heller Ágnesnél a gyakorlati ész „phronesis”-szé lesz. Bretter Zoltán (Pécs) Heller Ágnes liberalizmus- és toleranciafogalmát elemezte „Learning Tolerance – An Essay Con-cerning Agnes Heller’s Political Sense” című előadásában. Miközben szerinte Hel-ler Ágnes visszautasítja a procedurális köztársaság és a fundamentális liberalizmus
227 Collegium Budapest, 2002 május 21–22.
158
eszméjét, munkáiban a pluralizmus, a tolerancia és az autonómia új útjait keresi, mindinkább egy sajátos, fogalmilag még föl nem tárt és rendszeresen nem vizsgált intuicionista liberalizmust képviselve.
Szegedy-Maszák Mihály (Indiana, USA – Budapest) Heller Ágnes irodalomér-telmezéseit analizálta a Kosztolányi-könyv és Shakespeare értelmezések kritiká-jával. Az irodalomtörténész szerint Heller Ágnes, filozófusként közelítve irodalmi szövegekhez, filozófiai eszmék képviseletét, társadalmi elköteleződést, a nihiliz-mussal való szembenállást várna szerzőjétől. A korai Heller Ágnes realista perspek-tívája, a szerző és a mű elkülönítésének hiánya a mai értelmező számára túlhala-dottnak tűnhet, ám Heller korát megelőzően ismerte föl Kosztolányi költészetének azon nihilista elemeit, melyek a „posztmodern”, a nagy elbeszélések utáni korban Kosztolányit sajátos módon aktualizálták. A Shakespeare értelmezések kapcsán az irodalomtörténész kifogásolja az irodalomtörténeti összefüggések elhanyago-lását, a túlságosan erős interpretáló személyiség megjelenését, a pszichológiai megfontolások dominanciáját a strukturális összefüggések fölött, a textualitás elhanyagolását, a dráma- és színházelméleti összegfüggések említés nélkül ha-gyását. Szegedy-Maszák Mihály alapvető konklúziója nemcsak elismeri annak eredetiségét és jelentőségét, hogy Platón, Arisztotelész, Kant, Kierkegaard és Ni-etzsche segítségével interpretáljuk Shakespeare műveit, de közvetve fel is szólítja a filozófusokat az irodalommal való behatóbb foglalkozásra, melyből mindkét szakma komolyan profitálhatna.
Rózsa Erzsébet (Debrecen–Münster) „Psychisch-emotionelle Aspekte der Iden-titätsprobleme der modernen Persönlichkeit in Ágnes Heller’s Philosophie” elő-adásában Heller Ágnes személyes filozófiai elköteleződését hangsúlyozta, ahol a phronesis filozófiáját az emocionális összetevő döntően meghatározza. „Az érzel-mek elmélete” című 1978-as tanulmánya óta Heller Ágnes a személyiséget az intel-lektuális, a morális és az emocionális összetevők együtteseként értelmezi, aminek következtében nem tekinthető a szó klasszikus értelmében moralistának. Tézisét a Shakespeare interpretáció és Heller Ágnes globalizáció-felfogásával illusztrálta.
Shlomo Avineri (Israel) „Dissidence and Responsibility” címen Heller Ágnes társadalomfilozófiai műveiből kiindulva három olyan alapvető kérdést fogalmazott meg, amelyre a társadalomfilozófusoknak választ kell találniuk. 1. Mi a felelőssége a kritikus értelmiségnek a kommunista rezsimek összeomlásával létrejött, történel-mileg precedens nélküli viszonyok közt? A felelősség kérdése azért is sürgető, mert nem felejthetjük el, a szovjet rendszer elvileg, a teória szintjén nagyon modern társa-dalmi forma volt, melyről azonban kiderült, hogy a történetileg adott feltételek közt nem volt működőképes. Egyelőre még az sem tisztázott, hogy mi itt a kihívás és mi-lyen új típusú kockázatokkal állunk szemben. A második kérdés átfogóbb, nem csak Kelet-Európára vonatkozóan az volt, 2. „Mondhatunk-e a politikai pártokról bármit is normatíve?”. A modernitás logikájának három eleme, a technológia, a bürokrácia és a politikai hatalom logikája új politikaetikai megfontolásra kell, hogy serkentse a filozófusokat. 3. A harmadik probléma a fundamentalizmusok kérdése. Van ezek-re valamiféle válasz? Tekintve, hogy Avineri nem Heller Ágnes műveit elemezte, hanem kérdéseket tett föl, említsük meg a professzor asszony válaszait. 1. Vélemé-nye szerint a felelősség és a társadalmi egyensúly kérdésének az alkotmányban kell
159 megjelennie. 2. A politikai pártok általános etikája kidolgozandó. Az erőszak és erő alkalmazásának politikai-etikai mederbe terelése során figyelembe kell venni, hogy a terror mint a politika meghosszabbítása a modern kor találmánya. Maga a politi-ka sem létezett a modernitás előtt. 3. A demokráciát mindig az etipoliti-ka és a szabadság fogalmai segítségével és alapján kell értelmezni. Julius Moravcsik (Stanford, USA) a demokrácia új, a bizalomra épített fogalma mellett szállt síkra, ahol a bizalom az önbizalommal, az önértékeléssel indul, amelynek azonban föltétele az embertárs ér-tékelése és a belé helyezett bizalom, ami alapja lehet kialakuló kisebb közösségek-nek (communities), ahol a bizalomra épített kisebb közösségek nagyobb közösségek bizalomra épültségét segíthetik elő. A magyar származású amerikai filozófus nem tért ki arra, hogy mindez milyen módon valósítható meg, későbbi beszélgetésben a bizalomra nevelés és a klasszikus humanista értékekre alapozott oktatás magas ní-vójának fontosságát hangsúlyozta.
Bacsó Béla (Budapest) „A Footnote to The Concept of Beautiful” előadásában Heller Ágnes Gadamer interpretációját vizsgálva kiemelte, hogy Heller Ágnes Ga-damert a „szép” fogalmával kapcsolatban „premodernitással” vádolja, illetve azzal, hogy a nagy heidelbergi filozófus a szépről beszélve esetenként már nem a mű-vészetről beszél. Bacsó védelmébe vette Gadamert; Beltingre, Moritzra, Herderre, Husserlre és Heideggerre hivatkozva azzal érvelt, hogy a műalkotás és „szépsé-ge” nem lehet teljes mértékben kiszolgáltatva a történetileg változó (premodern, modern, majd „posztmodern”) fogalmaknak – amivel egyébként Heller Ágnes is egyetért. Weiss János (Pécs-Frankfurt) „Ágnes Heller’s Interpretation of Adorno”
előadásában Heller Ágnes Adorno interpretációját vizsgálta, a „megjelenés”-ben (Erscheinung) lévő „mi” (was) fogalmát, a látszat (Schein) dialektikájának dialek-tikáját, és a szép fogalmának utópikusságát, miközben Adorno fogalmiságát hegeli eredetébe ágyazva közelítette meg. Gyenge Zoltán (Szeged) „The Concept of Beau-tiful or ‘die reale Schönheit’” címen Heller Ágnes szép fogalmát „ütközteti” Hegel és Kierkegaard fogalmával, rávilágítva az értelmezési eltérésekre.
Garai Zsolt (Pécs–Budapest–Párizs) „Peirceiving Good Persons” előadásában olyan ismeretelméleti és szemantikai kérdéseket vetett föl, amelyek akkor merülnek föl, ha meg akarjuk válaszolni Heller Ágnes deskriptív etikájának alapvető kérdé-sét, nevezetesen, hogy annak állítása mellett, hogy lehetségesek jó emberek, hogyan ismerjük föl, hogy/ha/vajon ténylegesen léteznek is. Allan Megill (Virginia, USA)
„On the Ethics of History” előadásában arra a kérdésre próbált Heller Ágnes segít-ségével válaszolni, hogy a morális ítélet és a történetírás közt milyen viszony fo-gadható el. Mint kiemelte, Heller Ágnes A történelem elmélete (magyarul Budapest, Múlt és Jövő, 2001) című műve hetedik fejezetében a kortárs történetelméletben egyedülálló módon hívja föl a figyelmet a történetírás „kettős feladatára”, a törté-nelmi események saját kontextusának figyelembevételére és a történeti szereplők-nek mint emberi lényekszereplők-nek a megközelítésére. Megill szerint tekintettel arra, hogy a történelem tárgya az egykori emberi cselekedetek és azok eredményei, és a törté-nelem mint olyan feltétele, hogy az emberi cselekedeteket legalább is részben mint szabad tetteket feltételezzük, ennélfogva a történetírásban a moralizálás elkerülése mellett meg kell találni a helyet az etikai megközelítésnek. Megill a történetírás metodológiájának további tágítását javasolta azzal, hogy a történettudomány
folya-160
matos és állandó kapcsolatban legyen irodalommal, filmmel, művészetekkel és a legkülönfélébb egyéb tudományokkal.
Simon Tormey (Nottingham, UK) „The two faces of ‘democracy’ in the work of Ágnes Heller” előadásában Heller Ágnes „radikális demokrácia”-fogalmát vizsgál-ta. Azt a kérdést tette föl és hagyta megválaszolatlanul, vajon a megalapozhatatlan, ám nyilvánvalóan kívánatos demokrácia megvédhető-e a szélsőségektől, a nemzet-közi nagytőke és a különféle elitek bitorlásától. Kiss Endre (Budapest) „The Pariah and the Parvenu: Hannah Arendt and Ágnes Heller on Jewish Social History” elő-adásában az újabb kori magyar történelemből vett konkrét példákkal próbálta meg aktualizálni az előadása címében jelzett fogalmakat. Angel Rivero (Madrid, Spa-nyolország) „On Ágnes Heller’s Republicanism” előadásában Heller Ágnes politi-kafilozófiai művét az egyik legjelentősebb kortárs republikánus alkotásnak nevezte.
Republikanizmus fogalmának alapos ismertetése után kifogásolta, 1. hogy Heller Ágnes kevés figyelmet szentel a francia republikanizmusnak, 2. hogy az elképzelt ideális köztársaságmodellt megerősítő állampolgári erények követelménye túl erős lehet személyek identitása számára, és kulturális, etnikai konfliktusokhoz vezethet, továbbá 3. hogy nehéz olyan „közös jó” fogalmat meghatározni, amelyet mindenki el tud fogadni a köztársaság-szervezés alapjának. Rivero felhívta a figyelmet, hogy az Amerikai Egyesült Államokat sem az állampolgári erényekre, hanem alkotmá-nyos megállapodásokra alapozták.
Boros Gábor (Budapest) „Homo Cogitat: On Ágnes Heller’s View of 17th Cen-tury Philosophy” előadásában Heller Ágnes korai filozófiatörténeti műveit elemez-te, elsősorban Descartes, Spinoza és Leibniz interpretációit. Danka István (Buda-pest-Pécs) „The Logic of the Heart: Ágnes Heller and ‘wovon man nicht sprechen kann’” című előadásában eredeti kísérletet tett arra, hogy Heller Ágnes „segítsé-gével” egy wittgensteiniánus személyiségetika körvonalait vázolja. Kardos And-rás (Budapest) „The Unwritten Book” előadásának első felében a személyiségetika lehetőségfeltételeit vizsgálta, különös tekintettel az etika rendszerére. Heller Ág-nes személyes sorsára való utalás után áttért a Lukács Györgyhöz való viszonyra.
Szerinte Lukács etikát szeretett volna írni, Heller Ágnes pedig Lukácsról könyvet.
Lukács azonban nem írt etikát, Heller Ágnes pedig a problematikussá vált elméleti viszony miatt lemondott a Lukácsról írandó könyvről, viszont írt etikát. Heller Ág-nes műve így értelmezhető a megíratlan-megírt könyvek történeteként is. Ungvári Zrinyi Imre (Kolozsvár, Románia) „Good People Exist: How can This be Possib-le?” címen a „helleránus” etikusság mai lehetőségeit elemezte. Boros János (Pécs)
„Remarks on the Ethics of Ágnes Heller” előadásában az etika örökség-jellegét, Heller Ágnes kantianizmusát, és etikai alapállását elemezte. A kanti „kategorikus imperatívusz” tágabb értelmezésére tett javaslatot, továbbá arra, hogy Heller Ágnes váljon maga radikálisabb „helleránussá”, és gyakorlati filozófiai alapállását terjesz-sze ki a filozófiai igazságfogalomra is.
161