Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (továbbiakban UNFCCC) az első egyezmény, amely a klímaváltozás problémájával foglalkozik. 1992-ben fogadták el, a Riói Környezet és Fejlődés ENSZ Konferencián, de csak 1994-ben lépett hatályba.
139
Célja a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok csökkentése, stabilizálása. Az egyezmény fontosnak tartja, hogy csökkentsék a CO2 kibocsátást, illetve a fenntartható fejlődés támogatását. A fenntartható fejlődést először a Bruntland-bizottság fogalmazta meg. A fenntartható fejlődés lényege, hogy úgy elégítsék ki a szükségleteket, hogy azzal ne veszélyeztessék az életfeltételeket és fontos, hogy fennmaradjon az ember és a környezete közötti harmónia. A fenntartható fejlődés főbb alapelvei:
A Föld sokszínűségének megőrzése;
A Föld eltartó képességének keretein belül maradni;
A nem megújuló energiaforrások felhasználásának minimalizálása;
Az ember életminőségének javítása;
Az emberek felelősségteljes hozzáállása a környezetükhöz;
Globális szövetség kialakítása;
Nemzeti kereteken belül biztosítani a fejlődés lehetőségét. [5.2]
Az egyezménnyel kötelességek is járnak, mint például hogy valamennyi félnek leltárt kell készítenie a káros anyag kibocsátásáról, támogatnia kell a fenntartható gazdálkodás fejlődését és a környezetbarát technológiák kifejlesztését.
5.2.1 Stockholm, ENSZ Emberi Környezet Konferencia
1972-ben rendezték meg az első ENSZ környezeti konferenciát Stockholmban, ahol a nemzetközi környezetvédelmi jog állt a középpontban. Ez volt az első, olyan találkozó, amely az emberi környezetről (UN Conference on the Human Environment) szólt. Négy fő dokumentumot fogadtak el a konferencia alatt:
Nyilatkozat az emberi környezetről;
Nyilatkozat az irányelvekről;
Akcióprogram javaslatok;
Szervezeti intézkedések.
Ebben az időszakban sokan úgy gondolták, hogy felesleges aggodalom az egész
„csak egy Földünk van” gondolat, ugyanakkor már sokan belátták, hogy igenis rengeteg veszély fenyegeti a környezetet. Rengeteg értékelés, jelentés készült a konferenciát követően, melyek mind a környezeti problémákat elemezték, ugyanakkor gyakran előfordult, hogy teljesen másként értelmezték azokat.
140
A találkozót követően létrehozták az Egyesült Nemzetek Környezeti Programját, majd nem sokkal később az ENSZ Környezetvédelmi Világnappá nyilvánította június 5-ét. [5.2]
5.2.2 A Riói Konferencia
1992 júniusában került sor Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára, melyen 172 tagállam vett részt. Sokan vártak megoldást a környezeti problémákra és az érdekellentétek elsimítására a fejlődő és fejlett országok között. Komoly tárgyalások után, öt dokumentumot fogadtak el:
a) A Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről
Alapvetően sokban hasonlított ez a nyilatkozat a Stockholmban elfogadottakhoz, például a fejlődő országok segítségnyújtásáról, az államok szuverenitásáról, az erőforrások hasznosításáról szóló részek. Ugyanakkor itt már megjelenik a fenntartható fejlődés elve és annak szükségessége.
b) Keretegyezmény az éghajlatváltozásról
A dokumentum ezen része a légkör védelmére irányul, pontosabban a felmelegedést okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Az emberek azt várták, hogy ezzel az egyezménnyel megakadályozzák a szennyező gázok további növekedését. Az egyezmény ellen több ország is kifogást emelt, mint például az Amerikai Egyesült Államok, akik gazdaságukra hivatkozva álltak ellen a szerződés elfogadásának. De nem csak az USA háborodott fel az egyezmény tartalma miatt, a fejlődő országok is úgy gondolták, hogy ezzel megakadályozzák a fejlődésüket. Végül a dokumentum nem kötelezte a fejlődő országokat semmilyen kötelezettség vállalásra.
c) Egyezmény a biológiai sokféleségről
Az egyezmény lényege a biodiverzitás védelme, hiszen ha továbbra is ilyen ütemben növekszik a kibocsátások mennyisége, a környezetszennyezés eléri azt a szintet, hogy egyre több faj kerül a kihalás szélére. Annak érdekében, hogy mindezt megelőzzék, szükségessé válik a természetvédelem erősítése.
d) Nyilatkozat az erdőkről
A nyilatkozat célja a még meglévő erdők védelme volt, de jogilag ez a dokumentum nem vált hivatalossá, mivel rengeteg ország a faexportból élt, így ők nem voltak hajlandók elfogadni ezt a megegyezést.
141 e) Feladatok a XXI. századra (AGENDA-21)
A dokumentum célja az volt, hogy a fejlődés szükséges forrásait biztosítsa, illetve, hogy támogassák a fejlődő országokat, akik kölcsönt vehetnek fel a környezetfejlesztésükre. Erre a célra hozták létre a Globális Környezeti Alapot, angolul a Global Environment Facility-t. Ezen kívül rengeteg tudományos kutatást végez a program, melyeket egy úgynevezett akcióprogram gyűjteményben tárol. [5.2]
5.2.3 A Kiotói Egyezmény
1997-ben került sor Kiotóban az Éghajlat-változási Keretegyezmény Részes Feleinek 3. Konferenciájára, ahol elfogadtak egy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményt kiegészítő jegyzőkönyvet. A Kiotói Jegyzőkönyv újabb kötelezettségek elé állította az országokat, melynek továbbra is az volt a célja, hogy stabilizálják kibocsátásukat. Az országoknak belső intézkedéseket kell tenniük az éghajlatváltozás ellen, így például átlagosan 5 százalékkal szeretnék csökkenteni a kibocsátásukat 2012-re.
A Kiotói Jegyzőkönyv az addigi legátfogóbb egyezményként született meg, mely jogilag kötelezi a fejlett tagállamokat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, ugyanakkor vannak nem kötelező pontjai, melyek a kibocsátások stabilizálására ösztönzi az országokat. A Magyarországnak kiszabott 6%-os csökkentés kedvező volt, mivel a rendszerváltást követő ipari összeomlás következtében egyébként is jelentősen csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása hazánkban. A jegyzőkönyv arra is kitér, ha egyes országok túlteljesítik a számukra kiszabott szintet, beszámíthatják a következő évbe. Ugyanakkor azok az országok, akik nem tudják csökkenteni a kibocsátásukat mennyiségét, azok megvásárolhatják a túlteljesített országok kibocsátásának valamennyi százalékát, ezzel elérve az országoknak előírt csökkentési arányt. Ezt emissziós kereskedelemnek nevezzük, mely során úgynevezett kvótákkal kereskednek. A jegyzőkönyv külön cikkelybe foglalva szabályozza a kereskedelmet. Az eladó országok maximum 3%-ot adhatnak el, míg a vevői oldal, maximum 10% kvótát vásárolhat meg. [5.3]
Továbbá az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv támogatja a harmadik világ országait az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásban. A harmadik világ országainak nevezzük azokat az államokat, melyeknek a fejlettségi szintje és az
142
életszínvonala egyaránt alacsony. Ezek az országok főleg Afrika, Ázsia és Dél-Amerika kontinenseken találhatók. Fontosnak tartják, hogy a tagállamok segítsék a fejlődő országokat a globális kihívásokhoz való alkalmazkodásban. [5.3]
2012-ben lejár a Kiotói Jegyzőkönyv, így már megkezdődtek a tárgyalások egy új egyezmény létrehozása érdekében, de egyelőre még nem tudtak megegyezni a tagok, főleg mivel a kibocsátások nagyobb százalékáért felelős országok nem akarnak újra csatlakozni az egyezményhez, mint az USA, Kína, Japán, Oroszország. Bár Kína 2010-ben kijelentette, hogy hajlandó csökkenteni a kibocsátásának mennyiségét. [5.4]
5.2.4 Fenntartható Fejlődés Csúcskonferencia, Johannesburg 2002
2002-ben rendezték meg a konferenciát, melynek célja a riói találkozó óta eltelt tíz év változásainak áttekintése volt. Tényleges problémákat vetettek fel a találkozón, mégis azt lehet mondani, hogy nem volt eredményes a konferencia. Rengeteg vitát követően két dokumentumot fogadtak el:
Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről;
Végrehajtási Terv.
Végül arra a következtetésre jutottak, hogy mivel a Rióban elfogadott dokumentumok kudarcba fulladtak, vissza kell térni a régi vállalások kötelezésére.
Mindezek mellé új célokat tűztek ki, köztük hogy 2015-ig csökkenteni fogják azok számát, akik nem jutnak tiszta, egészséges ivóvízhez, ezen kívül több figyelmet fognak fordítani a „környezet-egészségügyre”. Ugyanakkor a korábbi vállalások – a kiotói egyezmények során – kezdtek elhalványodni, mivel egyre többen ellenkeznek és hátrálnak ki, mint például az USA. [5.5]
5.2.5 A koppenhágai klímakonferencia
2009-ben került sor a koppenhágai klímakonferenciára, mely sajnos alulmúlta a várt eredményt. A több órás vitát követően csak egy három oldalas dokumentum készült, mely nem tartalmazza a legszükségesebb vállalásokat, köztük az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését sem. A dokumentum nem tartalmaz semmilyen jogi szabályozást, célkitűzést a jövőre vonatkozóan az országok számára a kibocsátásukról.
A tárgyalások során többször holtpontra jutottak, mivel nem tudtak megállapodni a fejlődő országok kötelezettségeit illetően. Végül a konferencia
143
sikertelenül záródott, hiszen nem fogadták el, csak tudomásul vették az ott született dokumentumot.
Ugyanakkor felkérték az országokat a további emisszió-csökkentésre, hogy elkerüljék a globális felmelegedés várható növekedését. Sajnos a konferencia során nem tértek ki az esőerdők fenyegetettségére és azok megóvásának lehetőségeire se, bár köztudott tény, hogy az üvegházhatás erősödéséhez sokban hozzájárul az erdők irtása.
Arról se született megállapodás, hogy kárpótolják-e az erdők megóvásáért küzdő országokat. A konferencia talán egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy megegyeztek a tiszta energiát használók támogatásáról. [5.6]
5.2.6 Cancuni klímacsúcs
2010-ben került sor a cancuni klímakonferenciára, de a koppenhágai találkozó után nem fűztek hozzá sok reményt. A konferencián elfogadott dokumentumok tartalmazzák az USA és a fejlődő országok kibocsátásának csökkentésére és a klímapolitikájukra vonatkozó vállalásokat. Fontos része volt a találkozónak, hogy a 2012-ben lejáró kiotói egyezményről tárgyaljanak a tagországok. Végül elfogadták a jegyzőkönyvet módosító pontokat, illetve az ezt előkészítő döntéseket. A cancuni klímacsúcs másik fontos eredménye, hogy a koppenhágai egyezményt hivatalos dokumentummá emelték. [5.6]