Az EEA az Európai Unió ügynöksége, melynek célja, hogy pontos információkkal szolgáljon a környezetről. 1990-ben fogadta el az Európai Unió az ügynökségről szóló rendeletet, de csak 1993-ban lépett hatályba. Jelenleg 32 tagja van.
A rendelet elfogadását követően létrehozták az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózatot, ezek után elkezdődhetett az EEA munkássága. Az EEA feladata az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat koordinálása, illetve hogy a kellő tájékoztatással segítséget nyújtson a tagországoknak a megfelelő lépések megtételéhez.
Az EEA fő területei az éghajlatváltozás negatív következményeinek és a biodiverzitás csökkenésének elkerülése, az emberi egészség és életminőség védelme, a természeti erőforrások és a hulladékok hatékonyabb kezelése. Mindezen túl
144
értékeléseket készít, analizálja a környezetet, részt vesz a forgatókönyvek kidolgozásában és a szakpolitika értékelésében, valamint összegyűjti és elemzi a tagállamok, az EU tagok és a nemzetközi szervezetek környezetvédelmi adatait. [5.7] A testület 3 fő témakörben készít átfogó elemzéseket:
1. Értékeli és rendszerezi a globális felmelegedés kiváltó okairól rendelkezésünkre álló tudományos ismereteket.
2. Elemzi az éghajlatváltozás következményeit a környezetre és a gazdaságra nézve.
3. Áttekinti és értékeli a szükséges és lehetséges válasz-stratégiákat.
A munkacsoportok időnként részletes helyzetértékelő jelentést adnak ki, az elsőt 1990-ben, a másodikat 1996-ban, a harmadikat 2001-ben, a negyediket 2007-ben.
Az éghajlattudósok egyetértenek abban, hogy a gyorsuló globális klímaváltozás nemzeteket, államokat, vállalatokat és egyéneket késztet arra, hogy radikális intézkedésekkel csökkentsék a hatásokat és felkészüljenek az alkalmazkodásra is.
A ’90-es évek végétől az Unió arra kötelezte el magát, hogy vezető szerepet játsszon a globális felmelegedés elleni küzdelemben. Miután az USA visszalépett kiotói vállalásaitól, az EU komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy más országok (pl. Oroszország) tartsák magukat a szavukhoz. Emellett sikereket könyvelhet el annak biztosításában is, hogy elegendő ország vegyen részt a kötelezettség vállalásában. Ugyanakkor a lisszaboni prioritások (versenyképesség, munkahely, gazdasági növekedés), lényeges akadályt jelentenek az klímapolitika kivitelezése szempontjából. A tény, hogy a klímaváltozást még mindig környezeti kérdésnek tartják (és ezért a környezeti DG foglalkozik vele) meghatározó jelentőségű.
Az EU 15 régi tagállamának még komoly erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a vállalt kötelezettségeit sikerüljön teljesíteni. A 10 új tagállam elmarad a céloktól, ami főként a gazdaságaikban végbemenő szerkezeti átalakulásnak köszönhető. Az elmúlt néhány évben a kibocsátásuk ismét növekedett.
5.3.1 Az Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP)
Az első ECCP 2000-ben indult. A program az érintettek bevonásán alapul, keretében a Bizottság vitát folytat az egyes iparágakkal és nem kormányzati szervezetekkel (NGO) egyaránt. A program megvalósítása során költség-hatékony megoldásokat dolgoz ki a Bizottság az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az ECCP
145
hozzávetőleg 30 eszközt határozott meg. Ilyen eszköz többek közt a kibocsátás-kereskedelmi rendszer, az „összekötési irányelv”, a megújítható erőforrások támogatásáról szóló irányelv a villamosenergia termelésében, valamint az autógyártókkal kötött ún. „önkéntes megállapodás”, mely során ez utóbbiak önként vállalnak kötelezettséget az új autók csökkentett CO2 kibocsátására.
2005-ben elindult az ECCP II, mely során értékelik az ECCP eredményeit. A Program végrehajtása kapcsán hangsúlyt fektetnek a széndioxid leválasztására és tárolására, a közlekedési szektor ETS-be való integrálására, valamint az adaptációs politikákra.
5.3.2 Költségek és hasznok
Számos bizonytalanság merül fel a klímaváltozás elleni küzdelem költségeit, és az abból származó hasznokat illetően. Ezért nagyon fontos megtalálni a leginkább költség-hatékony megoldást az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A felmerülő lehetséges költségek számbavételével kimerítően foglakozik a Stern-jelentés, mely szerint az összes költség a világ GDP-jének 1%-ára szorítható le.
5.3.3 Álláspontok
2006. október 27-én az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi intézkedésekkel mindössze két régi tagország, az Egyesült Királyság és Svédország érné el a csökkentésre vonatkozó célokat. Az eddig életre hívott politikákkal 2010-re szerinte csak 0,6%-os csökkentés valósítható meg az EU-15 esetében. További politikák és intézkedések bevezetését tartja szükségesnek a 8%-os csökkentési cél 2012-es megvalósításához.
Az európai ipar képviselői aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az EU klímapolitikája aláássa a vállalatok versenyhelyzetét a világgazdaságban. Számos alkalommal bírálta, hogy az EU egyoldalúan vállalt többletkötelezettségeket. Helyette a globális megoldáskeresést tartják szükségesnek.
A másik oldalról, a zöld szervezetek viszont úgy értékelik, hogy az EU politikái nem mennek elég messzire. Az ECCP II indulásakor közös álláspontjukat fejezték ki (többek közt a „Föld Barátai”, a Greenpeace és a WWF), mely során az első ECCP felülvizsgálatát követelték és még ambiciózusabb célkitűzések és politikák vállalására hívják fel az EU-t.
146
Fontos lépés volt az Unió éghajlat-politikájában, hogy 2007. június 29-én az Európai Bizottság elfogadta első adaptációs tervezetét, melyet Zöld Könyv formájában, Brüsszelben, nyilvános vitára bocsátottak. Ennek legfontosabb eleme az integráció elve.
E szerint a klímapolitikát be kell építeni a fejlesztéspolitikába, azaz a kohéziós politika egyik központi elemévé kell tenni. Más szóval a klímaváltozással kapcsolatos beavatkozásokat nem önállóan kell tervezni és végrehajtani, hanem szerves egységben a közösségi forrású tervezésekkel és fejlesztésekkel.
5.4 Irodalomjegyzék
[5.1] Bíró Dávid: A globális felmelegedés politikatörténete című könyv, Napvilág Kiadó, Budapest, 2003, pp:14-18, ISBN:963935022-2
[5.2] http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/thematic_info_climate_change_ipcc.html Letöltés ideje: 2011-03-27
[5.3] Rakonczai János: Globális környezeti problémák, Lazi Könyvkiadó, Budapest, 2003. pp: 61-68, ISBN:9639416525
[5.4] http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&sl=en&u=http://unfccc.i nt/press/fact_sheets/items/4978.php&prev=/search%3Fq%3DUNFCCC%26hl%3 Dhu%26biw%3D1011%26bih%3D566%26prmd%3Divns&rurl=translate.google.
hu&usg=ALkJrhitULPCl7VIGkwOJLz00wUnAqP4Uw Letöltés ideje: 2011-03-27
[5.5] http://zoldtech.hu/cikkek/20110117-kiotoi-egyezmeny-jovoje Letöltés ideje: 2011-04-20
[5.6] http://hu.wikinews.org/wiki/A_koppenh%C3%A1gai_kl%C3%ADmakonferencia _ut%C3%A1n Letöltés ideje: 2011-04-18
[5.7] http://www.eea.europa.eu/hu/about-us/who Letöltés ideje: 2011-03-27
147