A legegyöntetűbb változások a hőmérséklet tendenciájában tapasztalhatók. Az országos átlag követi a globális változásokat, de annál valamivel nagyobb melegedési értéket (pontbecslés alapján 0,77 °C-ot) mutat. Ennek évszakos felbontása már nagyobb eltéréseket mutat. Az elmúlt 104 évben amíg a telek és a tavaszok döntően az éves átlagnak megfelelően alakultak, addig a nyarak jobban (mintegy 1 °C), az őszök legkevésbé (0,4-0,5 °C) melegedtek. Ha pontbecsléssel is és 90°%-os szignifikancia-szinten is megvizsgáljuk a havi középhőmérsékletek alakulását, akkor azt találjuk, hogy 11 hónap hőmérséklete mutat növekedést, de ebből csak hat hónapé szignifikáns, ezek főként a nyári félév hónapjai. Egyetlen hónap, december középhőmérsékletének az idősora mutat csökkenő tendenciát, azonban ez a tendencia nem szignifikáns. (Nem szignifikáns tendencia azt jelenti, hogy az adott valószínűségű konfidencia- intervallumhoz pozitív és negatív előjelű trendértékek is tartoznak. Így nem lehet kijelenteni, hogy a negatív vagy a pozitív trend a megfelelő az adott valószínűségnek.)
A december havi átlaghőmérsékletek szórása nagy, ezért széles a konfidencia-intervallum, így nem egyértelmű a trendi irány 90%-os szinten. Az éghajlati modell-előrejelzések alapján gyorsuló melegedésre lehet számítani, amennyiben az emberiség nem tesz semmit az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése érdekében. Ha az elmúlt 30 év hőmérsékletét vizsgáljuk Magyarországon, az adatok megerősítik ezt a várakozást. Az utolsó, az IPCC Harmadik Értékelő Jelentése szerint
120
elsősorban antropogén eredetű melegedés lényegében 1975-től kezdődött. [4.4] Az 1985-1994-es és az 1975-1984-es évtizedek hőmérsékleti átlagának különbsége 0,4 °C alatt marad, döntően 0,3 °C-ot sem ér el. Földrajzi elhelyezkedés szerint az ország középső része jobban melegszik, míg a DNY-i és az ÉK-i területek kevésbé. Ezzel ellentétben, a két utolsó évtized átlaghőmérsékletének különbsége helyenként a fél fokot is meghaladhatja hazánkban. Ekkor azonban a melegedésben elsősorban a keleti és az északnyugati területek dominálnak, míg az ország középső része a legkevésbé. Az azonban egyértelmű, hogy az egész ország területén, a hőmérséklet szigorúan növekvő tendenciát mutat, azaz évtizedes léptékben a melegedés mindenütt folyamatos.
Hazánkban a minimum- és a maximum-hőmérséklet növekedés – IPCC Harmadik Értékelő Jelentés – nálunk nem figyelhető meg. Ennek többféle oka lehet. A felhőzet változásának vizsgálata után lehet pontosítani a különböző variációkat.
Növekszik a különböző hőmérsékleti küszöbértéket meghaladó (nyári hőség és forró) napok száma, ami jelentősen hat az élőlényekre, például az emberi egészségre. A nyári hőségben nemcsak a szívbetegek halandósága nő meg, hanem az egészséges embereknek is jobban oda kell figyelniük a helyes öltözködésre, mozgásra és étkezésre.
A minimum-hőmérsékletek növekedésével emelkedik a meleg éjszakák száma. A pihenéshez hűvösebb levegő szükséges, ha ez nem adott, akkor az ember éjszaka nem tudja a nappali munka fáradalmait kipihenni. A hőmérsékleti határ a földrajzi szélességtől – azaz az emberek biológiai beállítódásától – függ, hazánkban 20 °C a küszöb, a mediterrán területeken 21-22 °C, míg tőlünk északabbra 18-19 °C. A 20 °C feletti minimum-hőmérsékletű napok száma az elmúlt 100 évben növekedett.
A csapadék sokkal változékonyabb éghajlati paraméter, mint a hőmérséklet. A Föld egyes területein a melegedéssel együtt az éves csapadékmennyiség csökken, másutt növekszik. Nehéz regionálisan általános következtetéseket levonni.
Magyarországon a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ellenkező előjelű zónák határán található: a mérsékelt szélességeken a csapadékmennyiség növekszik, a szubtrópusokon – Európában a mediterrán térségekben – csökken. Így, bár eléggé északra fekszik hazánk, mégis az éves csapadékmennyiség csökkenése figyelhető meg. Feltehetőleg a magasabb hőmérséklet miatt a hidrológiai ciklus intenzívebbé válhat, aminek az a jele, hogy a csapadék egyre nagyobb része hullik le intenzív esőzések formájában. Ez még akkor is bekövetkezhet, ha az éves csapadékmennyiség csökken. Így a csapadék természeti és gazdasági hasznosítása két okból is romlik: egyrészt kevesebb csapadék
121
érkezik, másrészt intenzívebben, azaz a leérkező csapadék relatíve nagyobb része folyik el és kevesebb szivárog be a talajba, kerül elraktározásra. Egyúttal az árvízveszély is növekszik.
Az éves csapadékmennyiség csökkenése elsősorban tavasszal történt, amikor az évszakos csapadékösszeg a század eleinek csak mintegy 75%-a. A nyári csapadékmennyiség összege lényegében nem változott az elmúlt száz évben. Régebben is voltak száraz nyarak, azonban a fokozatosan növekvő nyári hőmérsékletek miatt az újabb száraz időszakok káros hatása jóval nagyobb, mint a hűvös nyarak idején. Az őszi és téli csapadékcsökkenés 12-14%-os. Különösen a téli csapadék tekintetében ez nem okozna komoly hatást az éves csapadékösszegekre, hiszen a téli hónapok átlagos csapadékmennyisége a legkisebb a többi évszakhoz viszonyítva, azonban a növényvilágra gyakorolt hatása igen kedvezőtlen.
Télen az olvadó hó jelentős része beszivárog a talajba, ezért a vízháztartásban játszott szerepe nagy. Ha a vegetációs időszak elején a talaj felső rétege nem telítődik vízzel, akkor komoly mezőgazdasági károk várhatóak. A csapadékcsökkenés hazánk északnyugati területein a legnagyobb. Ez azért nem keltette fel eddig a figyelmet, mert ott a csapadék éves mennyisége jelentős volt, ellentétben az Alfölddel, annak is elsősorban a délkeleti területeivel, ahol a kevesebb csökkenés a kevesebb éves csapadékösszegből következett be.
További problémát okozhat, hogy a kevesebb csapadék intenzívebben érkezik.
Ha az egész csapadékjelenség hevesen és kis vízgyűjtőn következik be, akkor a felszínborítottság és a domborzat függvényében hirtelen árhullámok (flash flood) alakulhatnak ki, amelyek nemcsak nagyon nagy anyagi kárt okozhatnak, hanem váratlanságuknál, hirtelen megjelenésüknél fogva, akár emberéleteket is követelhetnek.
A változás további jele, a csökkenésen kívül, a csapadék évi menetének megváltozása.
Így például októberben a XX. század első felében lokális maximum volt, most lokális minimum van.
Ezek a változások esetenként komolyabb problémát okoznak, mint magának a csapadékmennyiségnek a csökkenése. Ha a mintegy 10%-os csökkenés (104 év alatt, 1901-2004-ig) minden napon egyenletesen jelenne meg, valószínűleg nem, vagy csak kevéssé lenne káros következménye, de vannak az átlagosnál csapadékosabb időszakok, ezért a száraz időszakok hossza és gyakorisága növekszik. Hasonló a helyzet a hőmérséklettel, amikor is a 0,7-0,8 °C-os egyenletes napi középhőmérséklet-emelkedés
122
nem jelentene különösebb problémát, de az átlagosnál hidegebb időszakok miatt a meleg szakaszok intenzitása és gyakorisága növekszik, ami már káros következményekkel járhat.
A természeti és gazdasági folyamatok többsége rendelkezik valamilyen klímaigénnyel. Ha az éghajlat megváltozik, akár csak valamelyik paraméterének az évi menetében, az ezekre a folyamatokra káros hatással lehet. A hőmérséklet és a csapadék együttesen is okozhat problémát, például amikor a hótakaró gyorsabban olvad el, így az átlagosnál nagyobb része folyik el, ami árvizet okozhat. Az ellenkezője is megtörténhet, maikor a tél folyamán egy melegebb időszak után következő hideghullám a talajt jelentős hótakaró nélkül találja, ezért a talaj megfagy, így az utána következő eső elfolyik, mivel nem tud beszivárogni, és ebben az évszakban a párolgás nem intenzív.
A természeti katasztrófák megítélésében nagyon eltérőek a vélemények. Ezek egy része hozzátartozik az éghajlathoz, annak normális része, némelyek szélsőséges időjárási helyzethez köthetőek. Azt tudjuk, hogy aszályok és áradások mindig is voltak hazánk területén. Az áradások vizsgálatánál meg kell jegyezni, hogy nem feltétlenül a legnagyobb csapadékhullás okozza a legnagyobb árvizet. Az árvíz mérőszáma a vízállás, ami közvetlenül függ a meder jellemzőitől is (például feltöltődés hatása).
Továbbá a meteorológiai tényezőkön kívül jelentős hatást gyakorolnak a földrajzi (domborzat, felszínborítottság stb.) és a hidrológiai paraméterek (vízrajz, hordalékmozgás stb.) is.
Az intenzívebb és kisebb területen pusztító katasztrófákról kevesebb a feljegyzés, így kevesebb ismeret maradt fenn. Ezekből tudjuk, hogy sem a hirtelen árhullám, sem a tornádó nem az elmúlt néhány évtizedben jelent meg régiónkban, hanem ismert volt korábban is. Amíg azonban az ország ritkán lakott volt, ezek a néhány négyzetkilométertől néhányszor tíz négyzetkilométer nagyságú meteorológiai jelenségek észrevétlenek maradtak.