nyilatkoz-hatom. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Annak a ministernek, a ki az egyházi és világi katholikus férfiak nézetével ily keveset gon-dol, annak nincs joga, hogy vezesse azon egyház ügyeit az állam és legfőbb kegyúr nevében, a mely egyház ügyeivel ily keveset törődik. (Igaz!
Igaz! a szélső baloldalon.)
Sértés és bántás azokra nézve, kik időt és fáradságot áldozván, heteken keresztül
tanácskoz-t.ik és kik tanácskozásukkal hittek szolgálatot hozni Baját egyházuknak és mit tettek ? Egy fogolylyal szaporították a minister ur fiókját. (Derültség bal-felöl.)
Nem azért van állítva a cultusminÍBteri res-sort élére és vezérlésére a minister ur, hogy kicsi-nyelve és semmibe nem véve az országban nyil-vánuló törekvéseket, azzal szinte kérkedni látszas-sák, hogy a katholikusoktól ezelőtt 14 évvel fel-hozott követeléseit semmibe sem véve, aztfiókjában elzárva tartja. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
Ha a minister ur ezt nem katholikus, de bár-mely felekezet tagjaival szemben tette volna, akkor is az elsők között volnék, kik a minister ur ezen eljárását rosszalnák és szükségesnek tartanám megtenni azon lépéseket, melyek véget vessenek az ilyen önkénykedésnek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.)
A minister ur midőn egyjavaslatotakormány nevében elfogad, az állami felségjogot gyakorolja, de egyszersmind kötelességet teljesít, legalább olyat kellene teljesítenie s ha az nem is tekinthető egyéb-nek, mint petitiónak, kérvénynek: akkor is a minis-ter urnák nincs joga petitiót, kivált egy olyan tekin-télyes testülettől jövő petitiót, felelet nélkül hagyni.
(Igaz! a szélső baloldalon.) Nem tudom, a minister bureaujának évi kimutatásaiban ezt is a restantiák közt el szokta-e számolni ? (Derültség balfdól.)
Erdélyben van katholikus autonomia; hát miben áll az ? A katholikus status áll két harmad-rész világiakból, egy harmadharmad-rész egyháziakból.
Azon statusnak tagjai a felsőbb bíróságok tagjai, az országgyűlési képviselők, főgondnokok,
kegy-urak és esperes* kerületenként a nép által válasz-tott világiak. Az egyház tagjai pedig a káptala-nok, az esperesek és az esperesi kerületekként megválasztott papok. Mi a hatásköre az erdélyi katholikus autonómiának ? Kezelni a vallás- és tanulmányalapot, ellenőrizni a közép- és nép-nevelési oktatást. A katholikus autonomia igaz-gató tanácsa, a melyhen megint két harmad rész a világi, egy harmad az egyházi, kinevezi a gym-nasiumi tanárokat, megerősíti a néptanítók kine-vezési okmányait, a stipendiumokat a tanuló ifjú-ság közt kioszta, és a statust illető kegyúri jogokat gyakorolja.
Sőt 1827-ig, a midőn a katholikus statusnak egyik sarkalatos joga ugy csendesen elvétetett, addig azon joggal is birt, hogy a püspöki székre hármat praesentált ő Felsége elébe és az erdélyi katholikus püspöki szék Kovács Miklósig ren-desen ezen három, a status vagy a katholikus commissio által candidált egyénből neveztetett ki.
Ezen jogkör az, a melyben az erdélyi katho-likus autonomia mozog: Mert, hogy szélesebb körben miért ne alkalmaztassák, erre én semmi alapos okot és semmi alapos ellenvetést nem hal-lottam. (ügy van! a szélső baloldalon.)
Meg vannak a kormány ellenzésének poli-tikai okai; igen, mert polipoli-tikai hatalmat nyújt a kormánynak egyfelől a katholikus egyházban gyakorolt jog, más felől a vallás- és tanulmány-alapok kezelése. Előbbeni beszédemben is hivat-koztam már arra, hogy bizonyos pártállás foglalása és politikai szolgálatok feltételéhez van kötve a
püspöki székek betöltése. (Közbeszólások jobbfdől:
Nem Ali! Igai! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ilikor eljönnek az országos választások, azt látjuk, hogy minden püspöki residentiából rendele-tek mennek szerteszét az országban és teljesítik azon politikai szolgálatot, melyet a eultnsminister u r a püspököktől vár. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zajos ellenmondisok a jobboldalon.)
Ugyanekkor, mikor ily politikai szolgálat tel-jesítését, mely egész nyilvánossággal folyik, a kor-mány nem apprehendálja a főpapoktól, az alsó papság, hogy ha a kormány pártállásával ellenkező állást talál elfoglalni, (Nagy zaj jobbfelöl) mint láttuk Aradon, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl) leczkét kap.
A vallás- és tanulnlányi alap jogi természeté-nek megoldása előtt azt mondotta a minister ur, nem lehet katholikus autonomiát csinálni. De hiszen épen a vallás- és tanulmányi alapok kérdésének megoldása czéljából szükséges a katholikus autonomia; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső bal-oldalon. Ellenmondás jobbfclől) mert akkor lesz egy fél, a kivel a kormány tárgyalhat, a kinek kíván-ságait meghallgatja,a kivel ha szükséges,egyezked-hetikéshaa katholikusok egyetemének helybenha-gyása fogja kisérni a megoldási módozatokat, bárki akarna is ezek ellen bujtogatni, erőtlen lesz, (Igaz!
ügy van! a szélső baloldalon) mig ellenben az au-tonómián kivül megkisérlett bármily megoldásánál a vallás- és tanulmányi alapok jogi természetének mindig azon vád fog felmerülni, hogy a minister vagy a katholikusoknak túlságos engedményekei tett vagy az állam jogát a kathoükusokkal szemben
mértéktelenül érvényesítette. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Tudom én, miért nem akaija a kormány ezen kérdést megoldatni. (Halljuk!) Az alapítványi javak haszonbérbe adása és azok keze-lése sok fáradsággal jár ugyan, de nem megvetendő ügykezelés. (Beriíltség a szélső baloldalon. Zaj jobb-felöl.) Továbbá azok a nagy tökepénzek, melyek a vallás- és tanulmányi alap vagyonát képezik, a kabinetnek végső szükség esetén kisegítő eszközül szolgálhatnak. (Zajos ellenmondások jobbfélöl. Igaz!
Ugy van! balfelöl.) Bocsánatot kérek, a mit állítottam, igazolom. (Halljuk! Halljuk!) Az erdélyi katholikus status tulajdonát Képező értékpapirokon bárki meg-tekintheti azon feljegyzéseket, melyek 1873 ban a Credit Lionnais irodából keletkeztek, midőn a 73-iki kormány által Párisban zálogba vettettek.
(Mozgás. Egy hang a szélsőbalról: Most tessék ellent-mondani ! Zaj jobbfélöl.) Most méltóztassanak hát szólani, ha valaki képes, czáfolja meg. (Halljuk! a szélső balról.) A főpapoknak jelenlegi állását azon nagy hatáskör mellett, melyet az egyházban gya-korolnak, azon feltétlen befolyás mellett, melylyel egyházi ügyekben birnak, a mennyiben az egy-házat magát a püspöki dioecesisek szerint képvise-lik, ezt sem a vallás méltóságával, sem a katholikus hivek által a püspökök iránt köteles tisztelettel összeegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert bármily vallású lennék is, mindig fájna nekem, ha saját püspökeim jelvényeit ugy mint most az infulát a ministeri előszobákban lát-nám. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zajos ellenmondások jobbfélöl.) Fájna azért, mert a mi po-litikai összeköttetés kormány és a főpapság közt
Ugrón Gábor t.errédet. 7
van, ez nem válik az egyháznak előnyére, csak egy pártnak érdekében használtatik ki. (Élénk helyűiét a szélső balon.) Ugy tttnnek fel előttem a főpapok, mint a papírsárkány, mely ugyan az ég felé száll, de igen könnyen a föld felé rántható egy arany zsi-nórral, mely a minister ur ideges kezeiben van.
(Derültség a szélső balon) Én vallásom főpapjait olyannak óhajtom, mint a sas, mely saját erejéből emelkedik magasra és szárnyaiban van az ereje, de van szabadsága is. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
Párisban a kiállítás alkalmával láttam ott egy négert, idős ember volt, az amerikai szabad-ság-háború alatt szabadult fel, munkával ke-reste kenyerét és büszke volt rá, hogy szabad ember és Amerika szabad polgára. Ugyanakkor láttam egy orosz berezeg kíséretében drágaságok-kal díszített ruhában egy ázsiai herczeget, a kiről azt mondták, hogy az orosz udvarnál nagyon el-kényeztetik és nagyon őrzik, mert ez a herczeg arra lenne hivatva, hogy kormányozzon egy sza-badságért égő népet. Epen igy a katholikus főpap helyzete fényes, kitűnő, de azért mégis nem sza-bad. Én mégis mindig jobban szeretném a büszke néger helyzetét, a ki munkával keresi kenyerét és szabad, mint azon circassiai herczeg helyzetét, a ki fényes pompában él, de nincs szabadsága. (He-lyeslés a szélső balon.)
Azt mondta a ministerelnök ur, hogy nem találhat megnyugvást, mert hisz az autonómiáról a nézetek annyira eltérők. Teljesen álokoskodás, de azért épen a minister ur okoskodása is, mert nem eltérők a nézetek a katholikus congressus nagy többsége által előterjesztett munkálatban, az
egy nézetet képvisel, arra az egy nézetre méltóz-tassék másik egy nézetet adni, hogy tudja az ország közvéleménye, hogy mi a kormánynak aka-rata, mert az nem elég akarat, hogy a katholikus nép hordozza a terhet, de ne legyen beleszólása ügyeinek elintézésébe (Igaz! Igaz! a szélső balon.) iskoláinak ellenőrzésébe, mert senkinek sem nyújt garantiát.ha a katholikus gymnaüumok ellenőrzése a cultusminister úrra van feltétlenül bizva.Mert ki fog találhatni megnyugvást egy olyan oktatás paedagogiai és didacticai eredményében, melyben nyolcz év alatt három tanterv vitetett már keresz-tül. (Igaz! a szélső baloldalon.) És menjünk tovább.
Ki találhat olyan vagyonkezelésben megnyug-vást, a milyen a katholikus alapok és alapítványok kezelése, a hol a legesek Slyebb kezelési eredményt épen az alapítványi jószágok hozzák ma. (Igaz!
a szélső baloldalon.) Ép en azért ezen kérdés való-ságban és lényegben legkevésbé sincs alterálva azon argumentumok által, melyek felhozattak. Ezen-kérdés annyit jelent, hogy nyolcz millió katholikus ember birja az állampolgárok az állam körében gyakorolható jogát, az egyház kebelében, ne-csak a terheket hordja, hanem jogait is gya-korolhassa. Mivel ezen nézeteket vallom, nem tartóztathatott vissza ezen elveim kifejtésétől még az sem, a mi ellenvetésül felhozatott, hogy minek beszélünk mi most vallásról, midőn nem vallásra, nem autonomiára van szükség, hanem csak positiv tudásra, becsületességre és szeretetre.
(Hallj uh!)
Kár volt t. képviselőtársamnak a tudás kü-lönben is szíík határát még inkább korlátolni e
szóval, hogy positiv; mert a tudósok munkálko-dásuk folyamán, midőn elérnek azon határhoz, a meddig értelmi világuk el tud hatolni, mindig ta-lálnak ott egy kérdőjelet, mely kérdőjel a kezdetre és a végre szól. (Igaz! Ugy van! a szélső balol-dalon.) S e kérdőjelet nem tudja megfejteni a tudo-mány, kell hogy fejtse meg a vallás. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem lehet a néptől azt iivánni, a mely nép egy pár évig jár az iskolába és csak az irni és olvasni tudásig jut el, hogy egy pár év alatt tegye meg azt az utat, melyet az emberi-ség a maga összesemberi-ségében, minden erejének fel-használásával évezredek munkássága alatt nem tudott elérni: hogy a vallást nélkülözhesse (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A proletárt szegényebbé teszi az, ki a szegény mbernek munkára, tevékenységre hajtó elemét, a remény-séget megsemmisíti. (Élénk tetszés a szélső bal-oldalon.)
A minister ur azt mondotta, hogy én a katho-likus autonómiának tagja vagyok és hogy semi-náriumban nevekedtem.
Hát az igaz, hogy á katholikus autonómiának Erdélyben tagja vagyok; de épen azért, mert tagja vagyok, kötelességemnek tartom, ugy a mi-nister ur, mint a szatmári püspök nézeteivel szem-ben az autonómiát megvédelmezni, mely itt egész Magyarországon, tehát ez által Erdélyben is fe-nyegetve van, a mi lehetetlenné teszi azt, hogy ez az autonomia, a mely már megvan, fejlődjék és arra kényszeríti, hogy stagnálva lassanként el-posványosodjék. E nyilatkozatokkal szemben, me-lyek az autonómiát vádolják, én azt reménylem,
hogy ezen autonomia az ország egyik sarkában a a maga nemességében fölemelkedve az egész ország katholikusait egyesíteni fogja. Igenis, védelmezem, hahár ezt itt nem mint azon autonómiának tagja, hanem mint ezen háznak tagja teszem. (Élénk he-lyeslés a szélső baloldalon.)
A mi azt illeti, hogy semináriumban növe: kedtem, ha ugy értette a minister ur, hogy pap-növeldében voltam, nagyon téved.
Trefort Ágoston, vallás és közoktatás-ügyi Ulinister:
Nem értettem önre t. képviselő ur, hanem másra.UgTOn Gábor: Engedelmet kérek, a meny-nyire reám is érthető volt e megjegyzése, kije-lentem, hogy ha ugy értette, hogy katholikus is-' kólában nőttem fel, hát ez igaz. És épen ezen oknál fogva, mert én azért a nevelésért, a melyben ott részesültem, semmi más szolgálatot nem tehe-tek : épen azért, mert nem adhatok vagyont, a mi nekem nincs és az egyháznak van, nem adhatok tudományt és ismeretbőséget, a melyből neki több van mint nekem, hanem igenis van egy, a miben ő szegényebb, mint én és ez a szabadság, (ügy van!
a szélső baloldalon !) épen azért, midőn az autonomia mellett beadott határozati javaslatomnak elfoga-dását kérem a t. háztól, teszem ezt háladatosság-ból is azon egyház iránt, melynek számára k ö: telességemnek tartom az önkormányzat jogát és szabadságát kérni, mint olyant, melyet egyedül adhatok neki. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső-baloldalon.)
A főrendiházról.
(1885. február l«-án.)
T. képviselőház! Az előttem szólott kép-viselő ur azt mondja, hogy ha a kormány javas-lata meg fog bukni, akkor minden marad ugy, a mint van; akarjuk-e mi ezt? Mi helytelennek tartjuk a főrendiház szervezetét jelen alakjában, miért? Mert azon elemek nem képesek a törvény-hozási functiót végezni, igen nagy az idegen elem és sok oly elem van benne, mely tehetségeinél fogva nem felelhet meg hivatásának. De azt is igen jól tudjuk, hogy a mihez ezen kormány tíz Hévi fennállása alatt nyúlt, mindent elrontott, nem-- csak azokat, a miket megalkotni akart, hanem
azokat is, melyeket már mások előtte megalkottak, neki csakis használatára adtak át. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Ekkép rontotta meg a választás szabad-ságát és a képviseleti rendszert. (Ugy van! a szélső baloldalon) ekkép rontotta meg a vármegyék köz-igazgatását és aljasította le a vármegyéket kortes-tanyákká. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mit vár-hatunk azon kormánytól, mely most a törvényhozás egyik factorét akarja reformálni oly szellemben, mint corrumpálta azt is, a mit nem reformált, hanem csak használatára idomított. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
Miért akarja most a kormány reformálni a főrendiházat ennyi halogatás után, kormányzásának épen tizedik évében és nem előbb? Azért, mert azt találja, hogy most elég nagy többség áll rendel-kezésére, elég engedelmes a tábor, hogy még azt
is el lehet fogadtatni vele. (Ugy van! a hal és szélső balon.) Azt gondolják, ha már a választások alkal-mával annyit áldoztunk, vétkeztünk, legalább vegyük is a nagy többség hasznát. (Ugy van! <r szélső baloldalon.) Hogy á többség nagy, azt meg lehet számlálni, hogy a tábor engedelmes, azt lehet szemlélni. (Ugy van! a szélső balon.) S ha a főrendi-házat reformálni akarják, ennek egyik oka bizo-nyosan az, mert ott épen a főrendek nagy számánál fogva s mert azok az országban szétszórva élnek, nincsenek a clnbbokba összevonva, nem lehet rájuk rendes befolyást gyakorolni, ezredbe sorozni, ngy akarják rendezni, hogy ismétlődhessék ott is, minek itt e házban számtalanszor tanai voltunk, hogy jönnek a szárnysegédek jelenteni a generá-lisnak ; kegyelmes uram! csatára kész seregünk : számszerint 252 kabát. (Derültség a bal- és a szélső
baloldalon.) Hogy a tábor engedelmes, nem bizo-nyltja semmi mint az, hogy a kormány kijelentette a törvényjavaslatra nézve,hogy megkívánj a, legyen
pártkérdéssé, de nem teszi cabinet-kérdéssé.
Mit jelent ez? Azt, hogy a párt álljon jót a javaslatért, a tagok álljanak jót egymásért, de a kormány nem áll jót a javaslatért, nem áll jót magáért. (Ugy van! a bal és szélső baloldalon.) A.
mely párt ilyen megaláztatásnak veti alá magát, az többé nemcsak engedelmes, hanem az lemondott.
(Ugy van! a szélső balon.) És igy tűnik ki, meny-nyire igaza van Jókai képviselő urnák, hogy nem kell neki olyan párt, mint a függetlenségi, hol a vélemények annyira függetlenek, hogy egymással sem függnek össze; igaza van, mert a függetlenségi
párton a vélemények csakugyan nem függnek egy-mástól, mert szabadok.
Koyách László:
Köszönjük szépen!Ugrón Gábor:
A mi a kormánypárt egységét alkotja, nem az, a mi a függetlenségi párté: a vélemények szabadsága, hanem a vélemények hiánya. (Ugy van! a szélső balon.) Nem azért kell reformálniok önöknek a főrendiházat, mert követ-kezik az öt éves cyklus, mert meg kell szavazni Ausztriával a vámközösséget, rendszabályozni kell a sajtót és esküdtszékeket, mely programm pon-tozatai a kormánynak,mint minden szabadelvű intéz-kedések ; hanem azért veszi magának ezt a nagy fáradságot, azért teszi ki magát a főrendiházban történhető vereségnek, mert oly czélzatai vannak a kormánynak, melyek keresztülvitelét remélheti talán a képviselőházban, de nem a főrendiházban, oly czélzatai vannak, melyek keresztülviteléért előbb meg kell alkotni nemcsak e házban, hanem a főrendiházban is az engedelmes többséget, mert a nemzet előtt azon politikai actus annyira útált, hogy ama javaslatokat addig nem lehet a nyil-vánosság elé vinni, mig a két házban elfogadásuk biztosítva nincs. Mi lehet az a czél, a miért a kormány ez áldozatokat meghozza, azt én kitalálni nem tudom, de a mit az ember kitalálni nem tud, az iránt forduljon az annyi sophista közt egyetlen egy bölcshez, a történelemhez, az időnek a könyve megmondja. Magyarország története arra tanít min-ket, hogy Magyarország felett mindig volt egy ál-landó, soha meg nem szűnő akarat, mely néha rom-bolva, dühöngve, máskor elrejtve, lappangva, de mindig a nemzeti közvélemény felett lebegett: aza törekvés, hogy Magyarország beolvasztassák Ausztriába. (Ugy van! a szélső balon.)
Ha a főrendiház történetét tekintjük, azt lát-juk, hogy Magyarország nemessége egy volt szá-zadokonkeresztül. A vagyonosabbak, hanyatlásunk korszaka kezdetén, már külön kezdettek sorakozni s mint főnemesek jönnek elnevezés alá. Midőn király választani gyűltek őseink össze, a főnemesek fel-vonultak Buda várába, a köznemesek megunván a főnemesek halogatását, kik idegen királyt óhajtot-tak választani, kikiáltották Mátyást királylyá.
Azután is, midőn Lajos a mohácsi vészben el-veszett, azt tapasztaljuk, hogy a főnemesek külön tanácskoznak, de még a főrendiházat megalkotni nem tudják. Bekövetkezik a Habsburg-ház uralma.
És a bécsi udvar politikusai észreveszik azon éket, mely a magyar nemzet testében képződni kezdett, észreveszik azon kettéválási processust, mely már Mátyás és Zápolya választása alkalmával mutat-kozott. Ezt felhasználják és csupa véletlenségből, törvény nélkül megalakul a főrendiház. A bécsi udvar politikája mindig az volt: Magyarországon nagy aristocratiát teremteni s ez aristocratia által Magyarországon uralkodni; kivetkőztetve nemzeti jellegéből az aristocratiát és segélyével Magyar-országot megfosztani jogaitól. Midőn hosszas és szenvedélyes küzdelmeink a magyar alkot-mányért és szabadságért egy-egy vereséggel vég-ződtek, egész raját bocsátotta ki az udvar újból az aristocratiának. Midőn azonban látta, hogy az az aristocratia, melyet a nemzet testéből vesz, nem akar feltétlen eszközévé lenni arra, hogy Magyar-ország leigáztassék, akkor behozta az indigenák
intézményét, mely egy jól kiszámított csapás volt a magyar nemzet vérkeringésének legerősebb Ütőerére. Az a szerencséje volt a nemzetnek, talán a földnek, talán az égaljnak, én azt hiszem, a tár-sadalomnak mindig az lett a hatása, hogy azokat az indigenákat, kiket azért küldtek, hogy a ma-gyar szabadság elfojtói legyenek, saját testévé és vérévé tudta feloldani. Ma is több mint 20 herczegi, több mint 130 grófi és több mint 150 bárói indigena család van, kiknek utódai joggal birnának a ma-gyar főrendiházban helyet foglalni. Azok száma, kik e jogot élvezhetnék, 1200-on felül mg. Igaza van Jókai t. képviselő urnák, hogy ha nemcsak a góthai almanachba látnák, hanem tudnák is, mily fontos politikai jogot gyakorolhatnának Magyar-országon, az veszély lenne. (Igaz! Ugy van!)
Másfelől igaz, hogy nem tudják, mi van a törvényjavaslatban és a beadott határozati javas-latokban, mert ha tudnák, bizony nem kellene Jókai t. képviselő urnák ékes dithyrambokat mon-dani e javaslat mellett, mert azok erre kétségtele-nül reászavaznának. (Igaz! Ugy van!)
A ki az indigenákkal nem akar beszélni, annak csak azon határozati javaslathoz lehet já-rulni, melyet Irányi t. képviselőtársam nyújtott be.
(Helyeslés a szélső baloldalon.) Századok folytán keresztül a nemzet minden szabadságtörekvése ellen Bécs udvari politikája mozgatta a nemzettel szemben a főrendiházat. Csak egy példára akarok utalni. Hogy a magyar nyelv a törvényhozás nyelvévé váljék, 39 üzenetváltásra szorult a nemzet.
(Igaz! Ugy van!)
Az lett ennek a következése, hogy a főrendek
által gátolt csendes és lassú átalakulási processus 1848-ban a világesemények hatása alatt erős nagy forradalommá alakult át, mely átmenet nélkül ve-zette be Magyarországot a rendi alkotmányok so-rából az alkotmányos államok közé. 1848 —49-nek története ismeretes. Következtek a gyászos napok
által gátolt csendes és lassú átalakulási processus 1848-ban a világesemények hatása alatt erős nagy forradalommá alakult át, mely átmenet nélkül ve-zette be Magyarországot a rendi alkotmányok so-rából az alkotmányos államok közé. 1848 —49-nek története ismeretes. Következtek a gyászos napok