Teszt – A fogelőtörés és a fogelmozdulás (válaszok)

1. Mi serkenti leginkább az erupciót?

A. Helyi hatások: A folliculus különböző GF-okat köt meg ami a koronális régióban csontrezorbciót indít be B. Hormonális hatások, leginkább PTH

C. Mechanikai hatások, apikális részeken proliferáció D. Funkciós hatások, Nyelv és bukkális izmok aktivitása

E. Neuronális hatások, a neurotranszmitterek játszanak főszerepet 2. A maradó fogak eruptiójának sorrendje

A. 1-2-3-5-4 B. 1-2-5-4-3 C. 6-1-2-4-5-3

E. 6-5-1-2-4-3

3. Melyik állítás helyes?

A. A fogmozgatáshoz nagy erőkre van szükségünk, mivel a fogelmozdulás arányos a fogra ható erővel.

B. A fogmozgatáshoz kis erőkre van szükségünk, mivel a fogelmozdulás fordítottan arányos a fogra ható erővel.

C. Azon a felszínen ahol a parodontális rostokat nyújtjuk, csontfelszívódás, míg a nyomási oldalon csontfelépülés jön létre.

D. Minél hosszabb a rugó annál nagyobb erőt fog leadni.

E. Az ortodonciai minicsavarok és extraorális készülékek pl Headgear nem alkalmazható szkeletális horgonylatként, mivel nem elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak az ortodonciai erőknek.

12. 1.12. A nyálmirigyek morfológiája, funkciója, működés szabályozása – Varga Gábor

A nyál hiánya súlyos hatással van a páciensek életminőségére. Száj és ajak szárazságról panaszkodnak. Nehéz a nyelés, a rágás, a beszéd és jelentősen csökken az ízérzés képessége. Bár ezek a tünetek nem veszélyeztetik az életet, mégis súlyos problémát jelentenek az érintett pácienseknek. Ez azért különösen fontos, mert jelenleg nem rendelkezünk a nyálmirigyek rekonstrukciójára alkalmas terápiával.

1.124. ábra - 1. ábra – A nyál hiányának következményei

Napjainkban a nyálmirigyek nem állnak a kutatás legfőbb fókuszában. A múltban azonban két kiemelkedő tudós is Nobel-díjat kapott olyan tudományos munka eredményeként, amely a felső gastrointestinalis traktus nagy exocrin mirigyeivel, a nyálmirigyekkel, a gyomorral és a pancreasszal foglalkozott. Elsőként 1904-ben Pavlov kapta meg a díjat azért a fundamentális munkáért, amelyet ezeken a mirigyeken végzett. Ezek a vizsgálatok alapozták meg a modern gastrointesitalis és idegélettani kutatásokat.

1.125. ábra - 2. ábra – Nobel-díj 1904 – Pavlov – a nyálmirigyek élettanának in vivo

vizsgálata

Hetven évvel később George Palade nyerte el a Nobel-díjat az exocitosis folyamatának felfedezéséért. Briliáns sejtélettani munkája során leírta a nyálmirigyek, a gyomor és a pancreas szabályozott fehérje elválasztásának mechanizmusát.

1.126. ábra - 3. ábra – Nobel-díj 1974 – Palade – Exocitózis szekretoros mirigyekben

1.127. ábra - 4. ábra – A nyálmirigyek, gyomor és pancreas beidegzését elsősorban

Pavlov és tanítványai munkái alapján ismerjük

A három pár nagy nyálmirigy (glandula parotis vagy fültőmirigy, glandula sublingualis vagy nyelvalatti és glandula submandibularis vagy állkapocs alatti mirigy) felelős az elválasztott nyálmennyiség 95%-áért. A fennmaradó mennyiséget a szájüregben elszórtan található kis nyálmirigyek termelik. A kis nyálmirigyek a buccalis, labialis, palatinalis és lingualis régiókban helyezkednek el, illetve a nyelvtőnél (utóbbiak az ún. von Ebner mirigyek). Számuk 600 és 900 között van. A gingiva és a kemény szájpad anterior részén nem találhatóak kis nyálmirigyek.

1.128. ábra - 5. ábra – Nyálmirigyek

1.129. ábra - 6. ábra – Nyálmirigyek

Az embrionális fejlődés során mindegyik mirigy az epithelium mesenchymaba beburjánzó sejtkötegéből formálódik, amelyet egy elágazódási folyamat követ, kialakítva a mirigyek szőlőfürt-szerű struktúráját. A

míg a gl. submandibularis / gl. sublingualis endodermalis eredetűek. A mirigyek a morphogenesis során hasonló mintázat szerint fejlődnek, meghatározott citokinek, növekedési faktorok és extracelluláris mátrix-komponensek hatására. A parotist, a gl. submandibularis / gl. sublingualis mirigyeket egyaránt egy jól körülhatárolt, származását tekintve velőcső eredetű mesenchymalis tok veszi körül. Az epthelium környező mesenchymaval való interakciója alapvető fontosságú már a nyálmirigy kialakulásának kezdeti szakaszában. A mirigyfejlődés minden emlősfajban a primitív szájüregi epithelium megvastagodásával kezdődik, ami belenő az első kopoltyúív mesenchymajába, kialakítva az epithelialis placode-ot. Ez a placode befelé nőve a mesenchymaba létrehoz egy jól elhatárolódó epithelialis sejtcsomót (bimbókezdemény) ami egy éretlen epithelialis ductussejtekből formált ággal kapcsolódik az orális epitheliumhoz.

1.130. ábra - 7. ábra – Embrionális fejlődés

Az epithelialis-mesenchymalis interakció hasadások kialakulásához vezet, ami az elsődleges bimbót további bimbókra tagolja. Ez a folyamat többször megismétlődve létrehozza az ún. pseudoglandularis, canalicularis és végső bimbó stádiumokat. Míg a fő ductusban megkezdődik a lumen-formálódás, a végbimbókban is elkezdődik az acinusok és a lumen kialakulása, így egy folyamatos, az acinusokat a szájüreggel összekötő kivezetőcső rendszer jön létre. A sejtdifferenciálódás során fontos szerepet játszanak a különféle fibroblast növekedési faktorok (FGF), különösen az FGF7 és az FGF10. Más jelátviteli pályáknak is nagy jelentőségük van, pl. az ectodysplasin és receptorai által közvetített útvonalaknak. Az idegek és vérerek fejlődése az epihelialis ágfejlődéssel társultan folyik. A sejtdifferenciálódás és az ágképződési morphogenesis egy időben zajlanak. Az embrionális mirigy differenciálatlan sejtjei acinusokká, myoepitheliummá, intercalaris, striált és excretoros ductus sejtekké differenciálódnak. A nagy nyálmirigyekkel ellentétben a kis nyálmirigyeknél nem fejlődik ki az elágazó kivezetőcsövek rendszere. Ehelyett mindegyik kisnyálmirigynek egyszerű ductusa van.

1.131. ábra - 8. ábra – A nyálmirigyek fejlődésének stádiumai – epithelialis/mesenchymalis interakciók

1.132. ábra - 9. ábra – Az FGF7 és FGF10 hatása a morfogenezisre az FGFR2b-n

keresztül

1.133. ábra - 10. ábra – A gl. submandibularis (SMG) kialakulásában résztvevő

szignalizációs útvonalak

nyálmirigyek homeostasisát őssejtek differenciációja és proliferációja, valamint más differenciált sejtek osztódása tartja fönn. Tehát a normális nyálmirigy sejt kicserélődéséért, fenntartásáért többféle sejtpopuláció felelős. Felnőtt nyálmirigyet vizsgáló tanulmányok leírták, hogy az intercalaris ductus sejtek között egy differenciálatlan őssejt populáció is kimutatható. Ezek az intercalaris ductus sejtek acinusokká és ductusokká is képesek differenciálódni, ami arra utal, hogy szerepük lehet a nyálmirigy megújulásában. Emellett a lassan osztódó sejtek közé tartoznak az acinus sejtek, a ductus sejtek, a myoepithelialis és a kötőszöveti sejtek is.

Mindezek többféle őssejt/progenitor sejt jelenlétét valószínűsítik a felnőtt nyálmirigyben. A nyálmirigy őssejtek alapos jellemzése még nem teljes szakirodalomban.

A nyálmirigyekben három fő sejttípus található: acinus sejtek, ductus sejtek és myoepithelialis sejtek. Az acinus sejtek piramis alakúak, és mirigyszerű végződéseket, acinusokat alakítanak ki. A parotist tisztán serosus acinusok alkotják, amelyek bő, magas víztartalmú nyálat választanak el. A gl. submandibularis kialakításában mind serosus, mind mucinosus acinusok részt vesznek, ez enyhén viszkózus nyál képződését eredményezi.

Végül a gl.sublingualis mucinosus acinusokat és serosus félholdakat alkot, amelyek erősen viszkózus nyál elválasztásáért felelősek. Az acinusok lumene az intercalaris, a striált és az excretoros ductus sejtek lumenében folytatódik. Az acinusok és az intercalaris ductus sejtek kosárszerű elrendezésben myoepithelialis sejtekkel vannak körülvéve. A myoepithelialis sejtek kontrakciójuk során az intraluminaris folyadékot a kivezetőcső rendszeren keresztül a szájüregbe továbbítják. Az intercalaris ductus sejtek kocka-szerűek, egy sejtréteget képeznek. A striált és az excretoros ductus sejtek hengeresek, mély basolateralis betűrődésekkel és intercellularis plazmamembrán interdigitációkkal, valamint sok mitokondriummal. A nagy excretoros ductusokat többrétegű hengerhám borítja. A mirigyek fő ductusai többszörösen elágaznak, valódi faág-szerű struktúrát alakítanak ki.

1.134. ábra - 11. ábra – Nyálmirigyek anatómiája és szövettana

A nyálelválasztás és fehérjeszekréció szabályozása

A nyálelválasztás szabályozásában a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer is részt vesz. Mindkét hatásra, bár nagyon különböző utakon, fokozódik a nyálszekréció, és bonyolult kölcsönhatásuk mirigyről mirigyre mást eredményezhet. A kis nyálmirigyek szekréciós aktivitását kevésbé kontrollálja a központi idegi szabályozás. Ezért e mirigyek folyamatosan elválasztanak egy kis mennyiségű nyálat, nemcsak napközben, hanem alvás alatt is, amikor a nagy nyálmirigyek gyakorlatilag nyugalmi állapotban vannak. A kis nyálmirigyeknek ez a speciális nedvesítő, felület-védő tulajdonsága fontos a szájüregi egészség és komfort fenntartásában.

A mirigyeket ellátó vérerek és idegek a fő kivezetőcsővel együtt lépnek be a nyálmirigyek területére, és a ductalis elágazódásokkal párhuzamosan futva érik el a mirigyvégkamrákat. A paraszimpatikus stimuláció muscarinos kolinerg receptor aktiváción keresztül nagy víztartalmú, bő nyálelválasztást idéz elő. Ezzel szemben a szimpatikus stimuláció β-adrenerg acinus receptorok aktiválásával elsősorban kisebb térfogatú, erősen viszkózus fehérje gazdag nyálat eredményez.

1.135. ábra - 12. ábra – Nyálelválasztás szabályzása

1.136. ábra - 13. ábra – Stressz/nyálszekréció

A nyálmirigyek muscarinos receptorai Gq/11 típusú intracelluláris G proteinekhez kapcsolt receptorok.

Aktivációjuk a foszfatidilinozitol-4,5-biszfoszfát (PIP2) foszfolipáz-C által közvetített hidrolízisét idézi elő, inozitol-1,4,5-triszfoszfát (IP3) és diacil-glicerol (DAG) másodlagos hírvivő molekulákat szabadítva fel. A vízoldékony IP3 Ca²⁺ felszabadulást indukál az endoplazmás retikulumból, ami a sejtmembránban Ca²⁺ csatornák aktivációjához és az intracelluláris Ca²⁺ szint növekedéséhez vezet. Az emelkedett Ca²⁺ koncentráció Ca-aktivált bazolaterális K⁺ és apikális Cl^– csatornák kinyílásához vezet, ami felgyorsult Cl^– szekréciót eredményez az acinaris lumenbe. Ezt az elektrokémiai (potenciál)különbséget kompenzálja a paracelluláris Na⁺, majd para- és transzcelluláris úton történő vízáramlás.

Noradrenalin hatására a β-adrenerg receptor stimuláció intracellulárisan GS-típusú G-protein aktivációt eredményez. Ezután a megnövekedett adenilát-cikláz (AC) aktivitás az ATP-ből ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) képződését katalizálja. Végül ez különféle enzimek, mint pl. a protein kináz A aktivációjához vezet, ami szabályozza a szintetizált fehérjék exocitózisát az acinaris lumenbe.

1.137. ábra - 14. ábra

A fentebb leírt két fő szabályozási rendszer egymást kiegészíti, egymással közvetlenül "kommunikálva", szoros kölcsönhatásban működik az acinus sejtekben. A szimultán szimpatikus és paraszimpatikus aktiváció egymást erősítve fokozza a folyadék és fehérje-szekréciót. Bár a szimpatikus stimuláció elsősorban a fehérje kiürülést növeli az acinusokból, mérsékelt mennyiségű folyadék szintén szekretálódik stresszhelyzetekben. Emellett a paraszimpatikus stimuláció is indukál kisebb mértékben fehérje szekréciót, például táplálkozás kiváltotta muscarinos aktiváció során. Mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus hatás a myoepithelialis sejtek kontrakcióját váltja ki, elősegítve a szekréciós produktumok kiürülését, kimosódását a szájüregbe.