Fogelőtörés

A fogelőtörés polarizált folyamat, amely során a fog koronális része körül csontfelszívódás, apicalisan pedig csontfelépülés zajlik. Több szakaszát különböztetjük meg: preerupciós, erupciós (gyökérfejlődés, vertikális fogmozgás), és poszterupciós (fogáttörés és a harapási magasság elérése) fázisok. A csontépítés már az erupció előtt megkezdődik, és az áttörés során a gyökérfejlődéssel reciprok módon hatva a csontfelszívódás által előkészített erupciós úton fogmozgást eredményez. Az áttörés sebessége intraossealisan 1-10, extraossealisan 75 µm/nap. A fogelőtörés lokálisan szabályozott folyamatokból áll, irányításában főszerepet a fogzacskó játssza.

11.1.1. Sejtes folyamatok

A csont lokális felépüléséért és lebomlásáért az osteoblastok és az osteoclastok felelősek, de coronalisan mind a dentalis folliculus, mind a zománcot a fogzacskótól elválasztó zománc-epithelium szükségesek a fog előtöréséhez. Az erupciót a dentális folliculus úgy irányítja, hogy az előtörés előtt koronálisan, a csontfelszívódás helyén mononuclearis sejteket köt, melyek enzimatikus és ultrastruktúrális tulajdonságaik alapján preosteoclastoknak minősülnek.

1.115. ábra - 1. ábra – Az erupció szakaszai

Számos vizsgálat kimutatta, hogy az epidermális növekedési faktor (EGF), a transforming growth faktor-beta (TGF- β), az interleukin-l (Il-1), colony-stimulating factor-l (CSF-1) és két, a folliculusból és a zománcszervből izolálható protein játszanak szerepet a fogelőtörés szabályozásában.

Előtöréskor a fogzacskó kollagén és nem-kollagén fehérjéi megváltoznak, kollagén és proteoglikán tartalma növekszik. A folliculus szialoproteinjei közül a legjelentősebb a F-95. Ez a folliculus-fehérje, mely a zománcszervben található az ameloblastok közötti tonofibrillumokban koncentrálódik. Közvetlenül előtörés előtt több proteáz hatására részlegesen fragmentálódik, mely elindítja a fog előtörését.

Az EGF, TGF-α, CSF, valamint a TGF-β1 hatására a follikuláris sejtek periodontális sejtekké differenciálódnak.

EGF-t injektálva a fogak korai erupcióját tudták kiváltani. Az EGF növeli az IL-1α expresszióját. Az IL-1 jelenléte a reticulum stellatabanban (RS) azért érdekes, mert ez növeli a CSF-1 mRNS expresszióját tenyésztett fogzacskó sejtekben, melyet sem az EGF, sem a TGF-β1 közvetlenül nem stimulál. Tehát a megnövekedett CSF-1 génexpresszió az EGF vagy a TGF-β1 hatására az a SR IL-1 termelésén keresztül jön létre. Egy másik molekula a TGF-α szintén az EGF-receptorhoz kötődik, és így gyorsítja a fogak előtörését.

A colony-stimulating factor-l (CSF-1) a monociták fejlődését stimulálja, és osteopetrosisos egerek metszőfogainak előtörését kezdeményezi. CSF-1 injektálása nélkül ezeknél az egereknél az osteoclast deficiencia következtében nem megy végbe a csontreszorpció, és így lehetetlenné válik a fogak előtörése.

A TGF-β1 monocyta kemoattraktáns faktorként szerepelhet, és a RS-ben csak a monocytaszám emelkedésének maximuma előtt található meg. Ezek arra utalnak, hogy a TGF-β1 kezdheti meg az erupció sejteseményeit.

Kutatások alapján elmondható, hogy a TGF-β1 in vitro serkenti az extracelluáris matrix proteinek, például az 1-es típusú kollagén, és a fibronectin szekrécióját tenyésztett dentalis folliculus sejtekben, így a PDL kialakulásában vesz részt.

Eddig egyetlen inhibitor molekulát mutattak ki, egy 167 kDa-os fehérjét, mely mind a dentalis folliculusból, mind az RS-ből izolálható. Western blot vizsgálatok alapán ez valószínűleg olyan EGF-receptor, mely a normális EGF-aktivitást csökkenti.

11.1.3. A tej- és maradófogak előtörésének sorrendje 1.116. ábra - 1. táblázat – Az áttörés hatos szabálya

1.117. ábra - 2. táblázat – A 4/6 szabály. A tejfogakat jellemzi, ugyanis minden 6 hónapban 4 fog jelenik meg a szájban

1.118. ábra - 3. táblázat – A 4-es szabály. A maradófogakra vonatkozik a

bölcsességfogakat leszámítva

11.1.4. Fogelőtörés zavarai

Kései fogzás: 1-2 fogat érint, kialakulásában lokális háttér feltételezett.

Reszorpció externa: A tejfoggyökér nem az alatta fekvő, hanem egyik szomszéd fog előtörése miatt szívódik föl. Fölső állcsontban, illetve fiúkban gyakoribb, oka: a hely szűke.

Szisztémás reszorpciós zavarok: általában hormonális, és a PTH szekréciójához vagy receptorának hibájához kapcsolható. Herediter formája is ismert.

Ankilotizált tejfogak: Oka kérdéses, párosul a maradófog csírahiányával. Klinikai kép: rágósík alatti okklúziós felszín (infraokklúzió), a szomszédos maradófogak tovább szűkítik a tejfog fölötti rést.

Aplázia, oligodontia, hypodontia: Egyes fogak fogcsoportok hiánya (leggyakrabban a fogcsoport utolsó tagja érintett – Bolk-f terminális redukció elmélete). Gyakoriság: M3 10-25%, P2 3-4%, I2 2%. Családi halmozódást mutat.

Aplázia, perzisztáló tejfogak: Aplázia esetén a tejfog gyakran különböző gyökérmérettel a szájban marad, néha infraokklúzióba kerül, ilyenkor a megtarthatósága kérdéses.

Bizonyos fogcsoportok erupciós zavarai: Leggyakoribb a helyszűkére visszavezethető bölcsességfogak impakciója.

1.119. ábra - 5. ábra – Resorptio externa

1.120. ábra - 6. ábra – Szisztémás erupciós zavar (Decker et al., 2008)

1.121. ábra - 7. ábra – Aplázia, tejfog infraokklúzióban

11.2. Fogmozgatás

Equilibrium Teória: A fog nem mozdul el, amennyiben a rá ható erők eredője 0. Amennyiben az erőegyensúlyt megbontjuk, a fog elmozdul.

Fogmozgás típusai: Fiziológiás: Erupció. Patológiás: Korai tejfog vagy maradófog extrakció, térfoglaló folyamat a szájüregben, csontban, idegen test (cumi, ujj), izom diszfunkció. Terápiás: Fogszabályozó kezelés.

1.122. ábra - 8. ábra

11.2.1. Aktív fogmozgatás – alapelvek

A húzási oldalon csontappozíció, a nyomási oldalon csontreszorpció jön létre.

csontanyagcsere csökkenéséhez, ezáltal kevésbé hatékony fogelmozduláshoz vezet. A hatékony fogelmozdítás éppen ezért nem egyenesen arányos az erő nagyságával, el kell érjen egy küszöbértéket, de nem szabad meghaladnia egy bizonyos erőt.

Az adagolt erő nagysága arányos kell legyen a mozgatandó fog(ak) gyökérfelszínével.

Newton III. törvénye: Akció = Reakció. Nem csak az a fog mozdul el amit esetlegesen mozgatni szeretnénk, hanem az is amihez képest mozgatjuk, amihez húzzuk, amitől toljuk. (Skeletális horgonylat alkalmazható ennek kiküszöbölésére.)

A fogra legritkábban tudunk a rezisztencia középpontjában hatni, így gyakorlatilag mindig számolni kell az erőkarral és a forgatónyomaték hatásával.

1.123. ábra - 9. ábra

Szemfog angulációja box-loop segítségével: rugó/ív által leadott erő arányos a rugó/ív hosszával.