A következő táblázat betekintést nyújt a gyermekvállalást érin-tő legfontosabb népesedési tényezőbe.
A termékeny magyar női korcsoportok alakulása
1. Szembetűnő a termékeny nők egy-egy korcsoportja közötti évi 1%-os csökkenés az 1991. évi népszámlálástól kezdve. A fo-gyás az 1953 és 1981 közötti nagyméretű, vendégmunka-vállalás leple alatti magyar kivándorlásnak tudható be.
2. E csökkenés hatása érezhető még 2002-ben is, ami jól lát-ható a 30–34 és a 35–39 éves termékeny nők számának csökke-nésénél. Ugyanakkor a termékeny női népességben is megjelent és hatásában erősödött az öngerjesztő, természetes depopulá-ció. Ez jól látható a 15–19 éves korcsoport nagyságának csökke-nésében a 20–24 éves korcsoporthoz viszonyítottan.
3. A kivándorlás mellett az egész magyar népesség természe-tes depopulációjának motorjává vált a teljes termékeny női kon-tingens 2,1%-kal nagyobb csökkenése az összes népesség csökkenésénél.
nőt 1991 és 2002 között – amikor még a domináns gyermekvállalá-si modell 1,7 volt –, mintegy 20 000–22 000 magyar nemzetisé-gű gyermekkel kevesebb született. Ugyanakkor a 78 249 főről 65 296 főre csökkent termékeny női kontingens strukturális torzulá-sa további negatív változásokat hordoz magában a gyermekválla-lás tekintetében. Jelenleg ez a változás a gyermekek számát csa-ládonként átlag 1,6-ra apasztotta, de további fogyás is várható.
A rendezetlen párkapcsolatok egy világnézetileg, erkölcsileg, érzelmileg, gazdaságilag, társadalmilag, politikailag, jogilag állan-dóan zaklatott társadalmi környezetben nem kedveznek a gyer-mekvállalásnak. Ezek a hatások mindig egyidejűleg nyilvánulnak meg, s nem lehet semlegesíteni parciális, egy-egy területre kor-látozott intézkedéssel. Az eddigi próbálkozások nem jártak sem ideiglenes, sem tartós eredménnyel.
Alátámasztja a fenti állítást, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar nők termékenysége katasztrofális szintre süllyedt (de so-ha nem volt rosszabb, mint a szerb nőké). Számításaim szerint a vajdasági magyar nők termékenysége az elmúlt évtizedekben az alábbiak szerint alakult.
7. táblázat
A vajdasági magyar nők fertilitása (1000 nőre számítva)
1953 72,2
1961 59,4
1981 54,1
1991 46,8
2002 43,0
Minek a következménye lehet ez a kelleténél kétszerte-három-szorta alacsonyabb termékenység? A sok társadalmi tényező mellett annak is, hogy a gyermekvállalás rendkívül későn kezdő-dik. Az 1991. évi népszámlálás betekintést nyújt a nők befejezett termékenységébe. A 35–39 éves termékeny magyar nők száma 12 683 fő volt, s közülük 930 (7,3%) nem szült; 2880 fő (22,7%) csak egy gyermeket vállalt; 7368 (58,1%) két gyermeknek, 1505 (11,9%) három vagy ennél több gyermeknek adott életet. Még
betekintést nyújtana a legújabb állapotba. Feltételezésem szerint azonban ez az arányszám semmiképpen sem javulhatott, hanem csak romlott. A 2002. évi állapotot a vitális statisztikai adatok alapján tudjuk szemléltetni.
8. táblázat
A 2002-ben szült fertilis magyar nők átlagéletkora, a gyermekek születésének sorrendje szerint
A A kívánatos gyermekszám a megszült gyermekek sorrendje szerint Első
A fertilis nők kontingensének 26,5 éves átlagéletkora, valamint a 27,3 éves átlagéletkor a második gyermek megszülésekor – most nem beszélve más társadalmi tényezők hatásáról – életta-nilag is egyre gyakrabban lehetetlenné teszi a második (nem be-szélve a harmadik) gyermek vállalását már a nők egyharmadánál (különösen a 30–35 éves korcsoportban). Nyilvánvaló tehát, hogy minden társadalmi, gazdasági erőt abba az irányba kellene mozgósítani, amely elősegítené a népességpolitikailag és
társa-korcsoportnál) kitolódását a magyarországi tapasztalatok szerint.
A népesség reprodukciójához szükséges lenne, hogy a befeje-zett termékenységű nők ne csak 35,7%-a, hanem 45,0%-a szül-jön két gyermeket; s ne 10,4%-uknak, hanem a 30%-uknak le-gyen három gyermeke. Vajdaság legújabb népességpolitikai és népességserkentő okmánya – figyelembe véve, hogy a nők 10%-a biológiai, egészségi és más okokból gyermektelen marad – a be-fejezett termékenység végére kívánatosnak tartja a termékeny nők 56%-ánál a három, és csak 22%-ánál az egy gyermeket.1Az ütemterv szerint évente a termékeny nők 52%-a egy gyermek-nek, 30%-a két gyermeknek és 18%-a három gyermeknek kelle-ne hogy életet adjon.
A 2002. évre vonatkozó vitális statisztikai adatok azt mutatják, hogy a termékeny nők 34 éves korukig megszülik a tervezett gyermekek 90%-át. Ez látható a következő táblázatban.
9. táblázat
A termékeny nők korcsoportjai a befejezett termékenység és az élve született gyermekek sorrendje szerint
1Program demografskog razvoja Autonomne Pokrajine Vojvodine sa merama za njegovo sprovođenje, Skupština AP Vojvodine Izvršno veće AP Vojvodine, Pokrajinski sekretarijat za demografiju, porodicu i društvenu brigu o deci, Novi Sad, januar 2005. 17. o.
A termékeny nők
kontingense Összesen 15–24 25–29 30–34
Összesen 2 817 1 221 923 460
Az élve született gyermekek sorrendje szerint
Első gyermek 1 385 824 393 122
Második gyermek 1 005 346 406 187
Harmadik gyermek 292 39 92 105
Negyedik gyermek 87 20 23 28
Ötödik gyermek + 48 2 9 18
csak 10%-a vállal a 30. életévén túl második, illetve harmadik gyermeket. A termékeny nőknek (25–34 éves korcsoport) csupán 21%-a ad életet a második, s csak 6,9%-a harmadik gyermeknek.
Következtetés
Ha a gyermekek reprodukciós határértékeken belül kívánatos aránya nem változik a nők 34 éves korcsoportjáig, utána már nem is változhat meg biológiai, élettani és társadalmi okokból.
Mindennek messzemenő következményei lesznek a jövőre vonatkozóan is. A női népesség nyers reprodukciós együtthatója állandóan romlik, ami látható a következő kimutatásból:
R= 1953 1,15
1961 1,04
1971 0,93
1981 0,84
1991 0,81
2002 0,79
Magától értetődő, hogy a termékeny nők halálozásának arány-számával finomított reprodukciós együttható ennél az együttható-nál egy-két tized százalékkal rosszabb lenne.
A népszámlálási adatok szerint a magyar nők valamennyi, 15 évnél idősebb korcsoportja (15–75 +) a 10. táblázatban kimuta-tott gyermekszámot szülte.
A 15 évnél idősebb nők gyermekeik száma szerint (népszámlálási adatok alapján)
Év Gyermekszám Láncozott index
1961 2,15 90,3
1971 1,92 89,3
1981 1,73 90,1
1991 1,68 97,1
2002 1,64 97,6
Megjegyzés: a 2002. évi adat csak a termékeny nőkre, s nem a 15–75+ teljes női kon-tingensre vonatkozik. Ez utóbbi a népszámlálás alapján még nem hozzáférhető.
Következtetés
A városiasodás, az ipari és egészségügyi forradalom hatásá-ra a családtípus, illetve a gyermekvállalás 1953 és 1991 között alapjaiban változott meg. Ebben az időszakban a gyermekek számának csökkenése rohamosan ment végbe. Az 1991 és 2002 közötti időszakban lassult a természetes népmozgalomból eredő romlási folyamat, s talán bizonyos értelemben meg is állapodott a fent látható gyermekhiányos szinten. Minden további romlás a következő tényezők függvényében fog jelentkezni: a nők iskolai végzettsége és szakképzettségi szintjének emelkedése, a gyer-meket vállaló nőkkel szembeni teljesen elégtelen szolgáltató tár-sadalom és a meg nem értő, még mindig patriarchális társada-lom-lélektani légkör. Ennek következtében a vajdasági magyar népesség egyszerű reprodukciójához folyamatosan hiányzik 22–25% gyermek, azaz a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges gyermekszámnak csaknem egynegyede. A természe-tes népmozgalom miatt a népességcsökkenés üteme most már nem fog jelentősen romlani, a romlási folyamat nem fog gyorsul-ni, de lassulni sem.
(A hiányos adatszolgáltatás miatt nem lehet megállapítani, ho-gyan fog alakulni a jövőben a kivándorlás, és milyen lesz a hatá-sa a jövőbeni természetes népmozgalomra.)