A vajdasági magyar népesség számottevő része Szabadka község területén él: az 1991. évi népszámlálás szerint 18,9%-a, a 2002. évi szerint pedig 19,7%-a. A magyarság számának ez a csaknem 1%-os növekedése Szabadka község területén vi-szonylagos, mert abszolút növekedés nem történt. Ez azt jelzi, hogy a magyarság száma Vajdaság más területi egységeiben (el-sősorban Bánátban) nagyobb számban csökkent, s ez hatott Szabadka község részesedési arányának viszonylagos emelke-désére Vajdaság egészében.
A magyar népesség nemzetiség szerinti hovatartozásának ab-szolút száma Szabadka község területén 1991-ben 64 277 fő volt, a 2002-es népszámlálás szerint pedig 57 092. Míg a ma-gyar népességcsökkenés indexe egész Vajdaságban a két nép-számlálás között -85,5-öt mutatott, Szabadka község területén -88,8-at. Az átlagos évenkénti csökkenés Vajdaságban -1,4%, Szabadka községben -1,1%, ami hosszú távon ütembeli, érzékel-hető különbségre utal. Vajdaságnak voltak olyan részei, ahol a magyarság évi csökkenésének üteme 20%-kal gyorsabb volt a szabadkainál.
Ebben az időszakban a vajdasági magyarságra nem volt jel-lemző a népesség belső vándormozgalma. Jelentős számú ma-gyar átköltözés Szabadka község területére nem történt Vajda-ság más községeiből. A magyarok elköltözése Bánát számos te-lepüléséről és beözönlése elsősorban Szabadka városába 1981 után megszűnt.
si arányszámok nemzetiségi hovatartozás szerint községi lebon-tásban ismeretlenek (az arányszámok nemzetiségi vonatkozása aggregált, s csupán vajdasági, illetve szerbiai szinten jelentetik meg a hivatalos közlönyökben), okkal feltételezhető, hogy a Sza-badka községre jellemző arányszámok sem mutattak jelentős el-térést a vajdaságiaktól. Szabadka község magyar népessége nagymértékben súlyozza, vagyis meghatározza a vajdasági ma-gyarokra jellemző születési arányszámot.
Szabadka község területén, hasonlóan a vajdasági általános állapothoz, nincs jelentős különbség a városi és falusi települé-sek születési, illetve halálozási arányszámai között. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt három évtizedben az előző időszakból ismert különbségek minimalizálódtak, vagy teljesen eltűntek.
Szabadka községben a magyar népesség születési arányszá-ma (a arányszá-magyar anyáktól született gyermekszám alapján) évi 10,0–
10,5 ezrelék között van, ugyanúgy, mint Vajdaság egészében.
Jóllehet valamivel jobb lehetett a vajdasági átlagnál, de feltételez-hető, hogy az elmúlt két évtizedben egyszer sem haladta meg a 11,0 ezreléket.
Szabadka község területén a vizsgált időszakban a magyar népesség elöregedése és halálozási arányszáma hasonlóan ri-asztó volt, mint Vajdaság más községeiben. Ez az arányszám na-gyon magas volt. Bár szerencsére még nem érte el mindenütt az évi 20 ezreléket, minden bizonnyal 16,0–18,0 ezrelék között mo-zoghatott a legtöbb községben.
Szabadka község területén a magyar népesség elöregedését szemlélteti a következő, a 2002. évi népszámlálásból kikövetkez-tethető jelzőszám: amikor a 75 évesek és idősebbek korcsoport-jába már 3990 fő lépett be, a 0–4 évesek korcsoportkorcsoport-jában csak 2081 fő jelent meg; a 70–74 évesek korcsoportjában 3182 fő volt, szemben az 5–9 éves korcsoporttal, ahol csak 2431 fő volt. Ezek a különbségek előrevetítik a továbbra is rendkívül magas halálo-zási arányszámot, amely a következő években sem lesz alacso-nyabb a 16,0–17,0 ezreléknél.
A szabadkai magyarok átlagéletkora a kívánatos 30 év helyett (amely még lehetővé tenné a népesség azonos szintű
reproduk-45,7, a romáké 23,9 év). A magyar népesség rendkívül magas át-lagéletkora arra figyelmeztet, hogy a népesség tartós depopulá-ciója elkerülhetetlen és megállíthatatlan a következő évtizedek-ben. Ha sikerülne is megnövelni a születési arányszámot azonnal 40%-kal, ennek az utóhatása is csak évtizedek múlva lenne érez-hető. Csupán az évi születési arányszám 60–70%-os azonnali emelkedésével és tartós szinten tartásával lenne megállítható a népességcsökkenés – de azzal a megszorítással és feltételezés-sel, hogy a következő évtizedekben teljesen leáll a külső vándor-mozgalom (kivándorlás) és az asszimiláció (beolvadás a többsé-gi népbe). Erre azonban nincs példa a demográfiában. Szabad-ka község magyar népessége esetében a két elvárás közül egyiknek sincs reális alapja.
Szabadka község területén a magyarok más etnikumokkal kö-tött házasságának aránya igen magas már több évtizede. A vitá-lis statisztika ezt az adatot is kizárólag vajdasági és köztársasági szinten mutatja ki. Feltételezhető, hogy a vegyes házasságok száma azokban a községekben (településeken) kisebb, ahol a magyarság nagyobb számban és tömbben él, illetve ahol az ará-nya is az összes népesség számában nagyobb. Viszont ahol ki-sebb a népesség száma vagy az aránya az összes népesség-ben, kifejezetten nő az etnikai vegyes házasságok száma. Sza-badkán a magyar népesség nincs abszolút többségben, s relatív többsége is veszélyben van. Itt a vegyes házasságoknak nagy hagyománya van, a magyarok és horvátok között több évszázad-ra nyúlik vissza. Az 1971 és 1991 közötti időszakban jelentősen megnőtt a magyarok és jugoszlávok között kötött házasságok száma, illetve a szerb nyelvű jugoszlávba való beolvadás folya-mata. A szerbekkel kötött vegyes házasságok száma is egyre je-lentősebb. Feltételezhető, hogy egészében véve, a magyarok ve-gyes házasságának aránya Szabadka község területén egy hosszú, több évtizedes időszakban 25–30%-os volt. Valószínű, hogy a következő években a magyarok vegyes házasságának száma valamelyest csökkenni fog. Erre lehet következtetni a 2002.
évi népszámlálási adatból, amely szerint Szabadka község terü-letén a magyarok száma nemzetiség szerint (57 092 fő) és
anya-dott, ami korábban nem volt jelenség. Megtörténhet, hogy kisebb mértékben megváltozik az asszimiláció iránya is a jövőben a ma-gyarok javára, mert várható, hogy a jugoszlávvá válás folyamata teljesen le fog állni. Ezáltal a magyarokban egyidejűleg erősöd-het a nemzetiségi hovatartozáshoz és anyanyelvhez való ragasz-kodás és azonosságtudat, ami a múlt évtizedekben jelentősen meggyengült.
Szabadka község területén a magyar népesség az 1991 és 2002 közötti időszakban 7185 fővel csökkent. Figyelembe véve a 10,0 ezrelék körüli születési arányszámot s a 16-17 ezrelékes ha-lálozási arányszámot, feltételezhető, hogy a természetes nép-mozgalom következtében Szabadka község magyar nemzetisé-gű népessége 2600–2700 fővel csökkent, a külső vándormozga-lom következtében pedig 4500–4600 fővel. (Természetesen be-csült értékekről van szó, de nem lehet jelentős az eltérés a valós helyzettől.)
Ennél is nagyobb problémát jelent a jövő szempontjából az, hogy a 2002-ben megállapított 57 092 magyar nemzetiségű lakos közül hányan tartózkodtak valóban Szabadka község területén és hányan külföldön, az anyaországban és más országban. A népszámláláskor ugyanis minden magyar háztartás jegyzékbe vetette minden, akár már a régebben külföldön tartózkodó csa-ládtagját is. A 4500–4600 fős csökkenés tehát kizárólag a teljes családok emigrációjára vonatkozik. Ezeket nem is lehetett össze-írni, mert nem volt ki bejegyeztesse őket, amikor pedig a család-nak egyik vagy másik tagja tartózkodott külföldön, az rejtve ma-radt. Az emigráció, vagyis a magyarok elvándorlásának mérete nagyobb lehetett az elmúlt 15 évben a kimutatottnál, s az majd a következő népszámlálásban láthatóvá is fog válni.
Magának Szabadka városnak magyar népessége 1991-ben 39 749 főt, 2002-ben pedig 34 983 főt számlált, a csökkenés in-dexe -88,0 volt – amennyi az egész községre jellemző (-88,8). A város magyar népességének aránya a község összes magyar népességében 61,8%, illetve 61,3% volt. Ezek szerint a községen belül sem volt vándormozgalom, viszont azonos lehetett a külső vándormozgalom és a természetes népességfogyás is.
összes népességében (1991-ben 150 534 fő és 2002-ben 148 401 fő) 42,7%-ról 38,5%-ra csökkent. A két népszámlálás között tehát éppen a magyar népesség kárára történtek a legnagyobb válto-zások: a jelentős szerb beözönlés a község területére. A község összes népessége csak 1,4%-kal csökkent, a magyarságé vi-szont 11,0%-kal.
A magyar és a szerb népesség születésének száma az utolsó évtizedben 10,0-10,5 ezrelék körül volt tartományi szinten. Ez va-lószínűsítheti azt, hogy a községben is hasonlóképpen mozgott.
A magyar arány eltolódása 42,7%-ról 38,5%-ra lefelé kizárólag a szerb betelepülésekből adódott. A szerbek azonban, bár nagy térszerzésben vannak, nem kaptak meg mindent, amire számí-tottak: a betelepítések ellenére sem növekedett az elmúlt idő-szakban a születési arányszámuk, amire pedig nagyon számítot-tak. Megállapítható, hogy a szerbek természetes népmozgalmá-nak romlási üteme még a magyarokénál is jobban felgyorsult.
Ezért egy évtized múlva a szerb népesség átlagéletkora csak-nem kiegyenlítődik majd a magyarokéval, vagy egész közel kerül hozzá. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a tartományban és a Szabadka községben tapasztalható folyamatra. Ezen az átlag-életkori szinten a szerb népességnek állandó utánpótlást kellene biztosítania betelepítéssel, mert különben képtelen önmagát rep-rodukálni a természetes népmozgalomban. A betelepítéshez szükséges tartalékot Szerbia nem fogja tudni biztosítani az or-szág más részeiből, mert ilyen tartaléka többé nincs. Valószínű-síthető tehát, hogy magas hőfokon fogja tartani az asszimiláció kényszerét. A magyar, horvát és más nemzetiségek asszimiláci-ója érdekében minden lehetséges politikai módszert be fog vetni, hogy tovább növelje a szerb jelenlétet.