A terepi felvételek készítése

A terepi tevékenységünk, a megfigyelt jelenségek fontos dokumentálási eszköze a terepi felvételek készítése. Ezek között a leggyakrabban fényképfelvételeket, bizonyos célokra pedig video-, esetleg hangfelvételeket készítünk. Itt most a túlnyomórészt képviselő, és szinte minden szakterületen alkalmazott fényképfelvételekkel foglalkozunk.

A korábban tipikus filmalapú fényképezést lassacskán felváltja a digitális kamerák használata. Ez a kutatás szempontjából rendkívül örvendetes, hiszen az elkészült képek előhívására, kidolgozására nem kell várni, továbbá gyakorlatilag költség nélkül készíthe-tünk igen nagy mennyiségű felvételt. A kevésbé sikerült képek utólag is szelektálhatók.

Szükség esetén, a terepen készített képek – mobil internetes megoldás segítségével – gya-korlatilag azonnal a feldolgozóközpontba vagy a terepi bázisra is eljuttathatók, ahol a kiér-tékelést haladéktalanul meg lehet kezdeni. Mára már a digitális képek korábban fennálló, legkomolyabb hátránya, a gyengébb felbontás sem igazán korlát: a professzionális digitális kamerák által elérhető felbontás gyakorlatilag egyenértékűvé teszi a digitális fényképezést a filmalapúval e szempontból is. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a kommersz kame-rákba beépített, ki nem kapcsolható automatikus képfeldolgozási eljárások miatt olyan ese-tekben, ahol a színek pontos visszaadása feladat, nem feltétlenül jó választás a digitális megoldás.

A fényképezéssel kapcsolatban még egy fontos problémára kell felhívni a figyelmet. A következő képen (1.15.1. ábra) látszólag egy kétirányú alagútban haladó gépkocsisort lá-tunk. Ha megnézzük azonban a kép eredetijét (1.15.2. ábra), rögtön láthatjuk, hogy valójá-ban egy terepasztalról van szó, és a kocsik valójávalójá-ban modellautók. Ez rávilágít arra a prob-lémára, hogy az elkészített képeken – hacsak külön valahogyan nem jelezzük – a valós skála nem látható. Ez különösen így van, ha valamely természeti objektumot fényképe-zünk: felhők, kőzetek, domborzat esetén gyakran nincs módunk megállapítani, hogy mek-kora a látómező valójában. Ez azért van így, mert a természetben (beleértve a fenti példá-kat is) sok jelenség ún. önhasonló tulajdonsággal rendelkezik, azaz a tárgy, a jelenség egy kis részét kinagyítva igen hasonló képet nyerünk, mint amilyen a teljes kép volt. Ezt gyak-ran többször is, több mélységben ismételhetjük. Egy műholdfelvétel sokszor alig különbö-zik jellegében egy mikroszkópban vizsgálandó kőzetcsiszolati képtől, pedig km-es skálától ugrunk a néhányszor tíz mikrométeres tartományba.

www.tankonyvtar.hu © Székely Balázs, ELTE 1.15.2. ábra: Az 1.15.1. ábra eredetije; látható, hogy a kép egy terepasztal részletét mutatja, és a

korábban gépjárműveknek gondolt objektumok valójában kicsinyített autómodellek.

Ennek oka az, hogy sok természeti jelenség ún. fraktálként, törtdimenziós objektum-ként fogható fel. Ezzel az érdekes jelenséggel terjedelmi okokból részleteiben itt nem fog-lalkozhatunk, elég csupán annyit megjegyezni, hogy a fényképeinken éppen ezért kell minden esetben biztosítani, hogy a szemlélőnek hozzávetőleges elképzelése legyen arról, hogy a képen ábrázolt jelenség valójában mekkora.

Erre több módszer is kínálkozik. Az első, a méreteket hozzávetőlegesen megadó tech-nika, amikor valamely közismert méretű, terepen a kezünk ügyében lévő tárgyat (pl. pénz-érmét, gyufásdobozt, tollat, geológuskalapácsot, a fényképezőgép védőkupakját stb.) he-lyezünk el a képmezőbe, ezáltal skálázva a látványt. Erre mutat példát a következő kép (1.15.3. ábra): egy kisebb hátizsák jelenléte világossá teszi a feltárás méretét. Ha az ábrá-zolandó objektum még nagyobb, akkor gyakori, hogy úgy készítjük el a képet, hogy a kép-mezőben egy vagy több személy áll. A példaként hozott képen (1.15.4. ábra) a közel 2 m testmagasságú személy mérete alapján látható, hogy a bányafal legalább 10 méter magas.

1.15.3. ábra: Egy feltárás részlete, a skálát (és részben a fal orientációját) a képmezőbe helyezett hátizsák adja meg hozzávetőlegesen

1.15.4. ábra: Bányaudvar fényképi dokumentációja. A skálát a képen látható, közel 2 m testmagas-ságú személy biztosítja

Az eddigi példákban csak viszonylagosan tudtuk megállapítani a méreteket, nem is volt igazán cél a pontos mérhetőség. Újabb példánkban (1.15.5. ábra) ezt a funkciót a ké-pen lévő fűszálak már önmagukban biztosítanák, de itt pontosabb méretbecslést kívánunk biztosítani.

www.tankonyvtar.hu © Székely Balázs, ELTE

Erre a célra kaphatók a képmezőbe helyezhető skálák, mint amilyet az ábránk is mutat.

A skála mind centiméterben, mind inch-ben (hüvelykben) meg van adva, sőt alul van egy szemcseméretskála is 1–5 mm közötti szemcsékhez. A képen látható apró kavicsról a skála segítségével tehát megállapítható, hogy jó közelítéssel 1 cm-es méretű.

Említettük, hogy a jegyzőkönyvünkben fel kell jegyeznünk az elkészített fényképeket, utalva arra, hogy mi van a képen. Ez csak akkor működik igazán, ha a képeken alapvetően más a téma. Ha fényképsorozatot készítünk ugyanolyan típusú jelenségekről nagyobb mennyiségben (mondjuk madárfészkekről), akkor könnyen belátható, hogy a jegyzőkönyvi bejegyzéseink hamarosan semmitmondók lesznek, ráadásul a bejegyzéshez nehezen lehet társítani a képet. (A digitális kamerák gyakran kijelzik a kép számát, és ahogy már fent láttuk, ezt praktikus feljegyezni, de ezt nem minden kamera írja ki, az analóg fényképezés-nél pedig ez fel sem merül.)

Más megoldást kell tehát találnunk. Célszerű, ha az azonosítás a képen is rajta van, így nem keveredhetnek el, illetve nem keveredhetnek össze a képek és a hozzájuk tartozó azo-nosító adatok. A régészetben, a bűnüldözésben, a baleseti helyszínelésben már régóta használják, hogy minden képre ráfényképeznek egy azonosító feliratot. Hogy ne kelljen mindegyik képhez papíron feliratot csinálni (amiből lelőhelyenként több száz is lehet), betűkirakós táblára szokták kiszedni a feliratot, és ezt a táblát helyezik el a képmezőben.

Ehhez hasonló (de papíralapú) megoldást látunk utolsó példánkon (1.15.6. ábra). Egy sekélyfúrás egy szakaszát mutatja a fotó. A feliraton szerepel a fúrás neve („Enying PR-1”), alatta az UTM koordinátája, majd a kiemelt magszakasz mélysége, végül pedig a hoz-závetőleges litológiai leírás, ami természetesen a jegyzőkönyvben van részletezve. A képen mindezt cm- és inch-skála egészíti ki.

1.15.6. ábra: Sekélyfúrás szegmensének fényképi dokumentálása. A fúrószár mellé helyezett skála (ld. 1.15.5. ábra) és a tábla felirata együttesen adja meg a fúrás nevét, helyét, a szegmens

mélysé-gét, fontosabb jellemzését és a kép skáláj