telepítése és beállítása

A Windows XP támogatottsága 2014-ben lejárt. A továbbiakban a Microsoft nem gondozza ezt az operációs rendszert. Nem ad ki rá biztonságnövelő frissítéseket, ezért a zavartalan számítógép-üzemeltetés érdekében át kell állnunk a Windows 7 használatára. Azért is ajánlatos áttérni a Win-dows 7-re, mert hírek szerint a hackerek ugrásra készen várják azt az időpontot, amikor a Microsoft már nem készít biztonsági frissítéseket a Windows XP-re. Már készen vannak azok a kémprogra-mok, amelyekkel átvehetik az uralmat az XP-s gépek felett, és zombi gépeket csinálnak belőlük.

Ezért ezután a Windows XP-t csak olyan számítógépekbe lehet alkalmazni, amelyek nincsenek rá-kötve a világhálóra. (Pl. szövegszerkesztésre, grafikai tervezésre, könyvelésre használt gépek.)

Az új operációs rendszer telepítése során ügyeljünk rá, hogy ne a régire telepítsük rá. Ha a Win-dows XP-s winchester él, akkor a WinWin-dows 7 rátelepít egy bootmanager programot, és csak utána kezdi el telepíteni magát a másik merevlemezre. Ennek az az előnye, hogy a számítógép BIOS-a felkínálja nekünk mindkét operációs rendszert, és megkérdezi, hogy melyikkel bootoljon. Másik előnye, hogy a Windows XP-n lehetnek olyan programok, melyeket nem frissítettek Windows 7-re, csak XP-n használhatók, így ezeket később könnyen használhatjuk. Hátránya, hogy amennyiben tönkremegy a régi Windows XP-s winchester, akkor nem tudjuk elindítani a Windows 7-et sem. (Ha át tudnánk másolni a Windows XP-s merevlemezről a boot manager mappát a Windows 7-es merev-lemezre, akkor valószínűleg önmagában is elindulna a Windows 7. Erre azonban nincs lehetősé-günk, mert a bootmgr állomány egy kis elkülönített partíción van, amit a Windows 7 nem mutat meg. Ez a rejtett Free(.): tartomány csak egy másik operációs rendszer, pl. egy független Windows XP feltelepítése és elindítása után válik láthatóvá mindkét korábbi merevlemezen.) A Windows 7 egyéb indító fájlokkal és mappákkal úgy egymásba gyúrja a két lemezt, hogy szétválaszthatatlanná válnak. Ezért a másik lemez hibája miatt újra kell telepítenünk a Windows 7-et az összes frissítéssel és kiszolgáló programmal együtt. Akkor is ez a helyzet áll elő, ha a Windows XP annyira megsérül, hogy magától már el sem indul. Ilyenkor hiába tesszük az indító flopit a hajlékonylemez-meghajtó-ba, a BIOS nem reagál rá. A Csökkentett módban történő elindítás sem segít, mert ez esetben a Win-dows 7 fog Csökkentett módban elindulni.

Mindezen bonyodalmak elkerülése érdekében végezünk tiszta telepítést. A hálózati kábel eltávo-lítása után húzzuk le az XP-s lemezről a vezérlő és tápkábelt, és a Windows 7 számára beépített winchesterre telepítsünk. A finomhangolás és a járulékos programok feltelepítése után rakjuk vissza az XP-s lemez csatlakozóit, és ezt követően mindkét rendszer egymástól függetlenül használható.

Ha nincs szükségünk tovább az XP-re, a lemezét akkor is célszerű megtartani, mert a rendszer mel-letti partíciók alkalmasak biztonsági mentésre. Ha tönkremenne a Windows 7-es merevlemezünk, akkor nem vesznek el vele a dokumentumaink, képeink. Biztonsági másolataik megmaradnak a

Windows XP-s lemezen. Frissítő telepítést se végezzünk. Ha úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban nincs szükségünk az XP-re, akkor se frissítsük Windows 7-re, mert ekkor sok korábbi fájltöredék és egyéb szemét marad az operációs rendszerben, amely feleslegesen terheli a gépet. A két rendszer egymásba ötvözése miatt váratlan programhibák, ütközések is keletkezhetnek, amelyek gátolják a folyamatos munkavégzést, és sok bosszúságot okozhatnak.

A Windows 7 telepítése egyszerűbb, mint a korábbi rendszereké. Ennek ellenére akadnak vele problémák. Beállítása, finomhangolása gyakran nem terjed ki minden fiókra. Ha pl. gyenge a gé-pünk, ezért minden erőforrását az eredményes munkavégzésre szeretnénk összpontosítani, előhívjuk a Teljesítménybeállítások ablakot. A Legjobb teljesítmény utasítás érvényesítése után azonban csak átmeneti lesz a változás. Felhasználóváltás vagy a gép újraindítása után visszaáll a régi rend. Ekkor minden felhasználói fiókban külön be kell állítani a Legjobb teljesítményt.

Használatbavétel előtt azonban feltétlenül készítsünk egy biztonsági lemezképet a rendszerről, mert a világhálóra felmenve garmadával árasztják el gépünket a különböző vírusok, kémprogramok.

Nem kell ahhoz pornóoldalakat vagy bombagyártásra biztató honlapokat nézegetni, hogy megfertő-ződjön a gépünk. Az ártalmatlannak tűnő szórakozás sem veszélytelen. A YouTube-on böngészve is komoly támadás érhet minket. Az általuk használt Flash Player program ugyanis könnyen támadha-tó, rendkívül sérülékeny, amit a hackerek maximálisan kihasználnak. Ezeknek a férgeknek egy ré-szét a tűzfallal kombinált vírusirtók, a Defender kémprogramirtó, valamint a routerünk hardveres tűzfala megállítja, de ma már százával készítenek a hackerek olyan malware programokat, melyeket az ismert Internet Security programcsomagok fel sem ismernek. Nagy részük csak kémkedik utá-nunk, de vannak rosszindulatú vírusok is, melyek tönkreteszik a programjainkat. Ilyenkor csak egyet tehetünk: visszaállunk a kezdeti, tiszta állapotra. Ezért igyekezzünk minden szükséges segédprog-ramot feltelepíteni, és a finomhangolást elvégezni, hogy a fertőzött lemez frissítése után már ne kelljen utólagos munkálatokra időt pazarolni. Ha ezt elmulasztjuk, akkor kezdhetjük elölről a rend-szer és a kiszolgáló programok telepítését, ami a finomhangolással együtt egy hétig is eltart.

Ne bízzunk a szerencsénkben, mert a hackerek egyre növekvő aktivitása következtében fél-egy év múlva elkerülhetetlenné válik a rendszerfrissítés. Egyébként a helyzet annyira eldurvult, hogy a közösségi gépeken (Pl. könyvtárakban) naponta újítják a rendszert. A géphasználathoz szükséges szoftverek feltelepítése után a rendszergazda feltölt egy backup programot, ami a gép másnapi újra-indítása során töröl minden előzményt, és visszaállítja a kezdeti állapotot. Enélkül egy hétig sem le-hetne ezeket a gépeket használni. Az egész napos internetezés, a mindenféle gyanús honlapokra lá-togatás során beáramló férgek nagyon hamar szétrágják nem csak a rendszert, hanem a hardvert is.

Ez ijesztően hangzik, de vannak olyan vírusok, melyek gyakran lebénítják vagy váratlanul újraindít-ják a számítógépet. A gyakori újraindítás meglehetősen rongálja a számítógépet, ami egy idő után felmondja a szolgálatot. Ezért arra is ügyeljünk, hogy a rendszer biztonsági mentését (lemezkép-fájlt) ne arra a merevlemezre tegyük, amelyen a Windows tevékenykedik, mert tönkremenetele ese-tén nem tudjuk átmásolni egy új merevlemezre. A dokumentummappáinkat, fájljainkat se azon a winchesteren tároljuk, amelyen a Windows van, mert ha bekövetkezik a katasztrófa, többévnyi munkánk mondhatunk búcsút. Ilyenkor már csak egy adatmentéssel foglalkozó cég segíthet, ami több százezer forintunkba is belekerülhet.

Kezelhetőség szempontjából a Windows 7 nem sokban tér el a Windows XP-től. Szerencsére itt még megmaradt az Asztal és a Start menü. Ezért Windows a 8-al és a Windows 10-el ellentétben a Windows 7 könnyen átalakítható a megszokott formára. A Windows 7 indításakor rögtön feltűnik, hogy a Microsoft a parancsikonokat ráhelyezte a Windows Tálcára is. Ennek semmi értelme sincs, mert a felhasználók zöme úgyis kirakja az Asztalra az általa használt összes program indítóikonját, akkor meg mi haszna van a dupla indíthatóságnak. Szerencsére ez a redundancia könnyen elkerül-hető. Oldjuk fel a Tálca zárolását, és töröljük ki belőle a parancsikonokat. (A jobb egérgombbal kattintsunk a Tálcára, és a felgördülő menüben érvénytelenítsük a Tálca zárolása utasítást. Ezt kö-vetően a jobb egérgombbal megjeleníthető helyi menüben már könnyen törölhetjük a felesleges in-dító ikonokat. A Windows Intéző ikonjától való szabadulás kissé bonyolultabb. Itt a saját ablakában kell a törlést elvégezni. (Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és érvényesítsük A program

rögzíté-sének feloldása a tálcán utasítást.) Ezt követően teljes hosszban felszabadul a Tálca, lesz hely a megnyitott mappák, fájlok lekicsinyített ikonjai számára.

A Windows Intéző ikonja azért nem fog hiányozni, mert ezzel csupán a Dokumentumok mappá-ba tudunk betekinteni. Ahhoz, hogy eljussunk az összes mappához, tovább kell kutakodni az ablak beállításaiban. Hosszas keresés után végre rálelünk a Számítógép tételre, ami valójában nem más, mint a korábbi Sajátgép ablak. Windows 7-ben a Sajátgép elnevezés megszűnt, és helyette bevezet-ték a Számítógép nevet, ami nem baj, sőt ez az elnevezés még kifejezőbb is. A gond az, hogy ez az ikon eltűnt. Nem található meg sem az Asztalon, sem az új gyorsindító eszköztárban. Pedig nap mint nap szükségünk lesz rá. Ezért hozzuk vissza az Asztalra. A Start menü Vezérlőpult Meg-jelenés és személyes beállítások Személyre szabás Asztali ikonok módosítása útvonalon nyissuk meg az Asztal ikonbeállításai ablakot, majd az Asztali ikonok szektorban érvényesítsük a Számítógép utasítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Az új Számítógép ikonra kattintva feltárul számítógépünk összes mappája, adathordozója. Nem kell tovább keresgélnünk, ha nem találunk egy fájlt, mappát, programot. A Számítógép ablak kezelési módja megegyezik a régi Windows Intéző-vel. Ez az egyezés annak tudható be, hogy a Windows Intéző is megszűnt. A Start menüben a Win-dows Intéző helyén a Számítógép ikon található.

Végül csökkentsük le a Tálca magasságát akkorára, mint Windows XP-ben, hogy kevesebb he-lyet foglaljon. (A jobb egérgombbal kattintsunk a szabad felületére, és a felgördülő menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A megjelenő A tálca és a Start menü tulajdonságai ablakban akti-váljuk a Tálca fület, és a feltáruló tábla A tálca megjelenése szektorában érvényesítsük a Kis iko-nok használata utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Munka közben az is nagyon bosszan-tó, hogy a Windows 7 alapbeállításban minden azonos típusú fájlt, mappát egy ikonba gyűjt. Ezért a gyűjtőikonra kattintva a felnyíló almenüben kell megtalálnunk, amit keresünk. Ennek elkerülése ér-dekében az előbb megnyitott tábla Tálcagombok kijelölősávjába állítsuk be a Soha nincs összevo-nás utasítást. (Ha sok fájllal és mappával dolgozunk, akkor az Összevoösszevo-nás, ha a tálca megtelt uta-sítást érvényesítsük.) Nem gyorsítja a Windows 7 használatát, hogy az azonos fájlokat nem lehet egyszerre bezárni. Windows XP-ben a Ctrl billentyű lenyomása után ki lehetett jelölni az összes ikonná kicsinyített fájlt, majd a jobb egérgombbal és a helyi menü Törlés utasításával egyszerre be lehetett zárni őket. Ez már nem lehetséges.

Most már ugyanúgy néz ki az Asztal, mint Windows XP-ben. Még az Asztal ikon sem hiányzik róla. Itt a Tálca jobb szélén található. A kis kék téglalapra kattintva most nem egy felgördülő almenüben jelennek meg a parancsikonok, hanem letisztul a képernyő. Az összes megnyitott ablak eltűnik, és a parancsikonok teljes mértékben láthatóvá válnak. Utána kattintsunk ismét az Asztal megjelenítése téglalapra. Erre visszakerülnek az ablakok a helyükre. (A billentyűparancsok kedve-lői ezt a Windows + D billentyűkombinációval is elérhetik.) Ez egy nagyon jó megoldás lenne, de sajnos nem működik. Amint rákattintunk egy parancsikonra a letisztult Asztalon, és szeretnénk foly-tatni a munkánkat, hiába kattintunk a kis kék téglalapra, nem jönnek vissza a korábbi ablakaink. He-lyette a megnyitott programablak is eltűnik, lemegy a Tálcára. Ha jól működne se mennénk vele sokra, mert ez a le-fel küldözgetés meglehetősen fárasztó és időrabló. Ennél sokkal jobb megoldás volt a Windows XP-ben alkalmazott eljárás, ahol az Asztal ikonra kattintva felgördült egy kis menü, ami tartalmazta az összes parancsikont. Rákattintva semmi nem tűnt el, hanem megjelent egy helyi menü az Asztalon. Ebben kiválaszthattuk a munkánkhoz szükséges újabb program parancsikonját.

Minden maradt a helyén, csak egy újabb ablak jelent meg az Asztalon, amit használat után bezár-tunk, és tovább folytattuk munkánkat a többi ablakkal.

Szerencsére nem tűnt el végleg az Asztal menü. Windows 7-ben is megtalálható, a rendszer aljá-ra süllyesztve. Hozzuk elő! Kattintsunk a jobb egérgombbal a Tálca szabad felületére, és a felgör-dülő menüben adjuk ki a Tulajdonságok parancsot. A megjelenő A Tálca és a Start menü tulaj-donságai ablakban aktiváljuk az Eszköztárak fület. A feltáruló táblán érvényesítsük az Asztal uta-sítást, és nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően megjelenik az Asztal menü ikonja a Tálca jobb szélén. A mellette látható kettős nyílra kattintva felgördül az Asztal menü, rajta az összes Asztalra helyezett parancsikonnal, mappával, dokumentummal. Kattintsunk rá arra, amelyikre szükségünk van. Rányílik az ablaka az asztalon levőkre. Így anélkül használhatjuk, hogy a többit le kellene

küldeni a Tálcára. Főleg akkor hasznos az Asztal menü, ha valamelyik Asztalon levő munkaablakra rányitunk egy beállító ablakot. Ilyenkor a munkaablakot nem lehet se lekicsinyíteni, se leküldeni a Tálcára. Pedig jó lenne, mert ha a beállításhoz szükség van egy információra, ami valamelyik jegy-zetben található, ezt nem tudjuk megnyitni, mivel nem férünk hozzá az Asztal letakart parancsikon-jaihoz. (Mellesleg a Windows 7 Asztal megjelenítése ikonja, akkor is leküldi a munkaablakot a Tálcára, ha rá van nyitva egy beállító ablak. De viszi magával az összes többi ablakot, melyeket az-tán az információt tartalmazó dokumentum megnyitása uaz-tán egyenként kell visszaküldeni.)

Úgy tűnik, hogy az Asztal ikon nem nyerte el a felhasználók tetszését, mert a Microsoft fejlesztői a Windows 10-ből már eltüntették. Az Asztal menüt viszont nem törölték, csak itt is rejtve van.

Ugyanúgy kell előhívni, mint Windows 7-ben. Az Eszközök füllel feltárható tábla Válassza ki, hogy mely eszköztárak szerepeljenek a tálcán szektorában érvényesítsük az Asztal utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.

Már csak egy dolog gátolja a korábban megszokott gyors és gördülékeny munkavégzést a Win-dows 7 látványelemei. Az áttetsző ablakok, a címsor alatti egymásba folyó pasztell színek, a forma-tervezettnek nevezett agyoncicomázott megjelenés. A karácsonyfa kinézet szerencsére könnyen megszüntethető a különböző effektek letiltásával. A Start menü Vezérlőpult Rendszer és biz-tonság parancs Rendszer ikon Speciális rendszerbeállítások parancs Rendszer tulajdon-ságai ablak Speciális tábla Teljesítmény szektor Beállítások gomb Teljesítménybeállí-tások ablak Vizuális haTeljesítménybeállí-tások fül útvonalon megnyitható táblán aktiváljuk az Egyéni utasítást, majd A képernyőn megjelenő betűtípusok simítása kivételével töröljük az összes utasítást a listából, majd kattintsunk az OK gombokra. Az egymásba csúsztatás, az animáció, az árnyékhatás és egyéb szemkápráztatás megszüntetésével nem csak a Windows kezelhetősége javul, hanem jelentős erő-forrás szabadul fel a gépünkben hasznos feladatok végzésére. A Start gomb is átalakul hagyomá-nyos kivitelűvé. Most már valóban úgy néz ki a Windows 7, mint közkedvelt elődje a Windows XP.

Otthonosan tevékenykedhetünk benne.

Tovább fokozhatjuk gépük teljesítményét, ha a Teljesítménybeállítások ablakban feltárjuk a Speciális táblát is. A Processzorvezérlés szektorban a Nagyobb processzorvezérlés rendelése kapcsolót állítsuk át Programokhoz utasításra, majd nyomjuk meg az OK gombokat, és zárjuk be a Vezérlőpult ablakát. Ezt követően olyan érzésünk lesz, mintha egy kategóriával jobb, drágább gép mögött ülnénk. A Word pl. jóval gyorsabban működik, 1600 oldalas dokumentumok szerkesztésénél sem lassul le. A fordítóprogramok is gyorsabban futnak.

Nagyon előnyös tulajdonsága a Windows 7-nek, hogy a rendszergazda már korlátozott jogi fió-kokból is irányíthatja, beállíthatja a számítógépet. A Windows XP-vel ellentétben nem kell bezárni az éppen használt fiókot, és áttérni a Rendszergazda fiókba. Az engedélyhez kötött műveleteknél megjelenik a Felhasználó fiókok felügyelete ablak, amely megkérdezi, hogy: Engedélyezi-e, hogy a következő program műveleteket hajtson végre a számítógépen? Az engedélyt a rendszergazdai jelszavunk beírásával kell megadni. Az Igen gombra kattintva máris intézkedhetünk rendszergazda-ként. A baj csak az ezzel a funkcióval, hogy az engedélykérő ablak megjelenésével szinte teljesen elsötétül a monitor. Főleg este, a félhomályban alig találjuk meg a beviteli sávot, ahová a jelszót be-írhatnánk. A sötétbe borult íróasztalon pedig nem látjuk a billentyűket. Ahhoz, hogy a jelszót beír-hassuk fel kell kapcsolni a helyiségben a villanylámpát. Vajon mi késztette a fejlesztőket erre a ványra. Miért nem lehet mindenféle csinnadratta nélkül megjelentetni ezt az ablakot? Ennek a lát-ványosságnak az előidézéséhez valószínűleg jó néhány programsorral növelni kellett a Windows terjedelmét, teljesen feleslegesen.³⁶ Meglehetősen idegesítő az is, hogy a Windows 7 nem érzékeli,

36 A képernyő átmeneti elsötétedése megakadályozható egy Registry érték módosításával. Rendszergazda fiókban nyis-suk meg a Start menüt, és adjuk ki a Futtatás parancsot. A megjelenő ablakba írjuk be a regedit utasítást, majd nyom-juk meg az OK gombot. A Beállításszerkesztő ablakában keressük meg a HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\

Microsoft\Windows\CurrentVersion\Policies\System kulcsot. Jelöljük ki a System mappát, és az ablak jobb oldalán kattintsunk kétszer a PromptOnSecureDesktop bejegyzésre. A megjelenő Duplaszó (32 bites) szerkesztése ablak Érték be-viteli sávban látható 1-et is írjuk át 0-ra, majd nyomjuk meg az OK gombot, és zárjuk be a Beállításszerkesztő ablakát. Az folytatását lásd a következő oldal alján

hogy melyik felhasználói fiókban dolgozunk, ezért a Rendszergazda fiókban is folyton megjelenteti a Jelenleg nem rendelkezik a mappa eléréséhez szükséges engedéllyel üzenettáblát. A Folytatás gombra kattintva aztán továbbenged, de erre a molesztálásra semmi szükség sincs.

Mérgelődésünk gyakori forrása a sok billentyűkombináció is. Ha sietünk, sokszor mellényúlunk a billentyűzeten. Ez nem csak hibás felgépeléshez vezet, hanem gyakran olyan mélyreható változást okoz a program működésben, hogy fogalmunk sincs róla, mitévők legyünk. Döbbenten nézzük, hogy mitől változott meg a dokumentum vagy mit csinál a Windows, holott mi nem kezdeményez-tünk semmilyen új műveletet. Aztán hosszasan gondolkodhatunk, hogyan állítsuk vissza a progra-mot korábbi állapotába. Ez a bosszúság annak tudható be, hogy mellényúlásunkkal valamilyen bil-lentyűkombinációt alkalmaztunk, ami kiváltott valamilyen funkciót. Hogy mit, arról fogalmunk sincs, mivel nem figyeltünk oda, hogy hová tévedt az ujjunk. Ezért utána sem tudunk járni a dolog-nak. Ennek a gyakori kellemetlenségnek az az oka, hogy a Microsoft programjai tele vannak feles-leges billentyűparancsokkal. Az általuk alkalmazott billentyűkombinációk 70%-át soha, semmikor, senki sem használta. Csak feleslegesen terhelik a programot, és sok bosszúságot okoznak a felhasz-nálóknak.

Persze akadnak, aki mániákusan ragaszkodnak hozzá, és a programozók is gyakran használnak különleges billentyűparancsokat. Ez a probléma úgy hidalható át, hogy létre kellene hozni egy beál-lító ablakot, amelyben a Windows és az Office minden jelenlegi billentyűparancsa megtalálható, szektorokra osztva. Az egyes tételek előtt ki kellene alakítani egy aktiváló mezőt. Alapbeállításban csak a leggyakrabban használt kb. kéttucatnyi billentyűparancs lenne aktiválva. Akinek szüksége van más billentyűparancsra is, előhívná ezt az ablakot, és aktiválná (belekattintana egy kis pipát az előtte álló négyzetbe).

Nincs értelme billentyűparancsokat kialakítani olyan funkciókhoz, amelyeket mindenki a menü-sorok ikonjaival indít el. A legtöbben nem is sejtik, hogy ezt billentyűparanccsal is elérhetnék. Ha tudnák sem mennének vele semmire. A Windows és az Office programokhoz ugyanis több száz bil-lentyűkombináció kapcsolódik, melyek megjegyzése, fejben tartása lehetetlen. Arra sem vállalkozik senki, hogy a hosszú listát kinyomtassa magának, mert hosszú percekbe telik, míg végigsilabizálja, és megtalálja a keresett parancsot. Ennél egyszerűbb és gyorsabb a menüsoron megkeresni a szük-séges ikont. Egy alapos tisztítással a felesleges billentyűkombinációk eltávolításával sokkal kar-csúbbá és fürgébbé válnának a programok, és a felszabadult billentyűkre a felhasználók testresza-bott billentyűparancsokat alakíthatnának ki. Most ugyanis az összes billentyű foglalt a klaviatúrán, saját billentyűkombináció kialakítására nincs lehetőség.

Nem aratott sikert a Microsoft a díszes keretezésű áttetsző ablakokkal sem. Kétségtelenül jól mu-tatnak, de munka közben igen zavarnak. A megnyitott program- és mappa ablakok alól elősejlő be-tűket látva nem tudjuk eldönteni, hogy ezek a feliratok hová, melyik ablakhoz tartoznak. Több ab-lakot megnyitva és egymásra helyezve az összhatás egy homályos, zavaros színkavalkád lesz, ami sok félreértést okoz. Emellett rendkívüli módon leterheli a gépet, csökkenti az erőforrásait. Az kis RAM-kapacitással rendelkező gyenge gépek tulajdonosai ezen a téren jól járnak, mert a régi gépe-ken az operációs rendszer kikapcsolja a látványelemeket. Ez esetben az ablakok is úgy néznek ki, mint Windows XP-ben.

Nem tűnik szerencsés újításnak az sem, hogy Windows 7-ben minden ablak ugyanolyan méret-ben jelenik meg. Ez érthető, mivel ha az Eszközök menü Mappa beállításai parancs Mappa-beállítások ablak Nézet füllel megnyitható táblán az Alkalmazás a mappákra gombra kattin-tunk, akkor az általunk végzett beállítás minden mappára érvényesül. Néha azonban szükség van el-térő ablakméretre. A dokumentumokat, képeket tartalmazó mappaablakokat álló téglalap alakúra formázzuk, hogy a monitoron elférjen egymás mellett két ablak. A Lomtár ablakát azonban fekvő téglalap alakban kell használni, hogy lássuk rajta a készítés és a törlés dátumát is. Ha átalakítjuk er-re a formára, bezárása után az összes ablak így jelenik meg. Windows XP-ben ha egy átalakított ab-lak formáját meg akartuk tartani, bezárása előtt lenyomtuk a Shift billentyűt, és legközelebb

átállítás azonnal életbe lép, nem kell a számítógépet újraindítani. (Ezt rögtön ki is próbálhatjuk. Hívjuk elő ismét a Beállí-tásszerkesztőt. Már nem fog a képernyő elsötétedni.

így jelent meg. (Csak ez az egy ablak, a többi továbbra is a Mappabeállítások ablakban elrendelt utasítás szerint nyílt meg.)

Windows 7-ben ez nem segít. Itt a Shift billentyű lenyomása felesleges, mert az összes mappa ezt követően is a legutolsó méretben jelenik meg. Ha a Lomtár után megnyitunk egy másik ablakot, és visszaigazítjuk a korábbi méretére, utána a Lomtár is abban a méretben nyílik meg. Így egy-egy ab-lak méretének módosítása után kezdhetjük elölről az összes többi abab-lak beállítását. Pedig egy-egy ablak méretének módosítására gyakran szükség van. Ha egyszerre több ablakot nyitunk meg, és nem férnek el a monitoron, valamelyiket zsugorítani kell. Utána mérgelődhetünk, hogy ettől kezdve minden ablakunk zanzált méretben nyílik meg. Megszűnt a fix méret, amihez az ablakok igazodhat-nának. Ezért Windows 7-ben a Mappabeállítások ablak Alkalmazás a mappákra gombjának semmi jelentősége sincs. Hiába nyomjuk meg, az operációs rendszer nem vesz róla tudomást. Nem ehhez az utasításhoz igazítja az ablakok méretét, hanem az utolsó beállításhoz.

Ez a megnyitási mód viszont jól jönne a programablakok megnyitásánál. Meglehetősen bosszan-tó tulajdonsága a Windows 7-nek, hogy minden programablakot kis méretben jelenít meg. Ezért használat előtt rá kell kattintani az Előző méret gombra. Ez azért is érthetetlen, mert pl. a Word ab-lakát senki sem szokta kis méretben használni. Célszerű lenne visszaállni a Windows XP-ben al-kalmazott módra, ahol újranyitásnál minden programablak az utolsó használati módban jelenik meg. A Windows 7 fejlesztői azzal indokolják az ablakok kisméretű megjelenítését, hogy az köny-nyen átváltoztatható teljes méretre. Csak rá kell kattintani a kék címsávjára, és a monitor felső szé-léhez vonszolni. Ez játéknak nagyon jó, a gond csak az, hogy plusz mozdulatot igényel. Aki komo-lyan dolgozik, napi 10-12 órán át szorongatja az egeret, annak nagyon is meg kell gondolnia min-den mozdulatot, hogy ne kapjon ínhüvelygyulladást. Erre a látványos trükkre semmi szükség sincs.

A felhasználó felesleges fárasztásán kívül sok bosszúságot is okoz. A program és mappaablakokat gyakran kell átrendezni, ide-oda tologatni, hogy jól lássuk a tartalmukat. Ha vonszolás közben nem vigyázunk eléggé, és hozzáérünk a monitor felső széléhez, az ablak azonnal átvált teljes méretre.

Aztán igazgathatjuk vissza a korábbi méretre. Ez a helyzet a túlfejlesztés tipikus esete. Csak azért hogy új változattal állhassanak elő, a korábbi jól bevált programot telerakják sok felesleges funkció-val, ami aztán agyonbonyolítja a használatát, és őrületbe kergeti a felhasználókat. Mi szükség van erre? A komoly munkát végzőket pedig miért kell tovább terhelni, miért kell őket felesleges mozdu-latokra kényszeríteni?

A Windows 7 legfőbb erénye a nagyfokú biztonság. A hackerek által feltárt rések szisztematikus befoltozása, valamint a Defender program a vírusok és kémprogramok túlnyomó részét megállítja.

Az összes böngésző közül pedig az Explorer 10-el internetezve leszünk a legnagyobb biztonságban.

(A laboratóriumi teszteken az Explorer 10 program 97%-ot ért el, míg a konkurens böngészők meg-bízhatósága 50% alatt marad.) Az Explorer 10 használóinak már a sebességre sem lehet panaszuk.

Ezért ha a Windows 7 alapváltozatát telepítettük fel, feltétlenül töltsük le rá az összes frissítést, köz-tük az SP1 szervizcsomagot is. (Az Explorer 10 csak az SP1 letöltése esetén települ fel.) Időközben megjelent az Explorer 11, ami az Explorer 10-nél is tökéletesebb. (Az Explorer 11-et SmartScreen adathalászat szűrővel látták el. 30 százalékkal gyorsabb, mint az Explorer 10. Kompatibilisebb az új webes szabványokkal, hardveresen gyorsított módon jeleníti meg a 3D web grafikát, és játssza le a videókat.) A Windows 7 frissített, naprakész változatára ez a változat is feltelepíthető. Minden más operációs rendszert felülmúló érdeme a Windows 7-nek, hogy több tízezer illesztő programot tar-talmaz. Így a Windows XP-vel ellentétben már az integrált videokártyát és az integrált hangkártyát sem kell feltelepíteni, mert elindulnak maguktól.

Most térjünk vissza a hiányosságaira. A Windows 7 legfőbb negatívuma a terjengősség. Amíg a Windows XP-n egy funkció 2-3 féle módon váltható ki, Windows 7-ben már 4-5 helyen is elérhető ugyanaz a kezelő tábla, parancs, utasítás. Így ezt a rendszert azok is képesek használni, akik egyál-talán nem értenek a számítógéphez. Az egyes mappák, fájlok között bóklászva ugyanis valahol ráta-lálnak arra a parancsra, utasításra, amire szükségük van. A baj csak az, hogy ez a terjengősség na-gyon lecsökkenti a sebességet, és megnöveli az operációs rendszer terjedelmét. Emiatt a Windows 7 lassúbb, mint a Windows XP, és a kiszolgáló programok feltelepítése után min. 15 GB helyet foglal a merevlemezen. (7 GB-al többet, mint a Windows XP, holott már az XP-ből is le lehetne faragni