képvi-seli. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2000, 392 o.
128 KOVÁCS ÁGNES
Közülük a legfigyelemreméltóbb a kö-tet elsõ tanulmánya, amelyben a Szerzõ a középkori Gyula kezdetei után kutatva több lényeges, eddig evidenciának hitt szakiro-dalmi állítást kérdõjelez, illetve cáfol meg.
Következtetései részben helytörténeti érvé-nyûek, részben túlnõnek azon. Dusnoki-Draskovich számos meggyõzõ bizonyítékot hoz fel amellett, hogy Gyula, a település megszervezése semmilyen kapcsolatban sincs a 13. és 14. század elejérõl származó írásos emlékekben Julamonustra néven sze-replõ gerlai monostorral, amelyet a Csolt nemzetség alapított. Ez a nemzetség Vatától, a 11. századi pogánylázadás vezetõjétõl származott, aki azonban nem Békés ura volt, hanem a Királyhágó közelében lévõ Sebes-váré. Mivel uralmi körzete jelentõs kiter-jedésû volt, feltételezhetõ, hogy Vata törzs-fõi hatalommal rendelkezett. Lázadása ide-jén Békés megye még nem létezett, meg-szervezésére csak jóval késõbb, a 13. szá-zad elején került sor Bihar megye dél-nyu-gati részének kiválását követõen. A rendel-kezésre álló adatok és források felülvizsgá-lata és összevetése alapján Dusnoki-Draskovich József azok véleményét osztja, akik szerint a Csolt nemzetség besenyõ ere-detû volt.
Gyula tehát, Julamonustrától függetle-nül, a tatárjárás utáni országépítésnek kö-szönhetõen keletkezett (elsõ írásos említé-se 1332-bõl származik), s nevét egy, a ne-messég középrétegéhez tartozó személytõl kaphatta. A feltételezést az valószínûsíti, hogy nincs helynévi bizonyítéka a régió-ban élõ oligarchák, a Borsák és a Kánok birtoklásának a település közvetlen környe-zetében.
Egy másik tanulmányból az derül ki, hogy a középkori városkép rekonstruálá-sához jobban hasznosítható Mathis Zündt 1566-ban, egy Gyulát jól ismerõ polgár vázlata alapján készített metszete, mint a város híres szülöttjének, Karácsonyi János történésznek a település helyrajzával kap-csolatos elmélete. A topográfiai kutatások
eredményeként a Szerzõnek sikerül az ed-digieknél pontosabban meghatározni Ajtós falu helyét. S mivel a település neve sokak képzetében összekapcsolódik Albrecht Dürerével, Dusnoki-Draskovich József át-tekintést nyújt a festõ származására vonat-kozó szakirodalomról, s fõleg a mûvész ál-tal írt Családi Krónika alapján, saját állás-pontját is ismerteti. Úgy véli, hogy Dürer magyarországi, és apai ágon valószínûleg magyar nemzetiségû õsei tehetõs parasztok voltak, akik állattartással, állatkereskedés-sel foglalkoztak, s ennek hasznából tanít-tatták biztos egzisztenciát jelentõ mester-ségekre arra érdemes utódaikat. Dürernek már a nagyapja is ötvös volt, hasonló fog-lalkozású apja pedig – aki fiatalon telepe-dett le Nürnbergben és ott elnémetesetelepe-dett – házasságának köszönhetõen is, a városi középréteg tekintélyes tagjai közé tartozott.
A gyulai származású Dusnoki-Drasko-vich József szemhatára szerencsére nem korlátozódik a szülõhelyre és annak legszû-kebb vonzáskörzetére. Ennek köszönhetõ-en az olvasó megbízható áttekintést kap a Békés vármegyét bemutató munkákról is, mindenekelõtt Bél Mátyás 260 éven át kéz-iratban lévõ, csak 1993-ban lefordított és megjelentetett megyeleírásáról, amely az eredeti tervek szerint a Notitia címen em-legetett sorozatban került volna kiadásra.
A Notitia többi kötetével való szerkezeti azonosság ellenére a Békésre – s általában a tiszántúli és Tiszán inneni megyékre – vonatkozó ismeretanyag jóval szegényebb, mint a többi országrész esetében. Nem cso-da, hiszen a tartós török megszállás a terü-let demográfiai, településszerkezeti és gaz-dálkodási viszonyainak megváltoztatása mellett megsemmisítette a történeti forrá-sokat is.
Békés megye közvetve is sokat köszön-hetett Bélnek és a pozsonyi evangélikus is-kolának. Ennek hatását hozta magával a Felvidékrõl az egyházszervezésben, oktatás-ban és tudománymûvelésben egyaránt ér-demeket szerzett két lelkész, a Szarvason,
129
KOVÁCS ÁGNES
illetve Csabán mûködõ Markovicz Mátyás és id. Tessedik Sámuel. A vármegye elsõ részletes térképét 1722-ben készítette el Leopold Franz Rosenfeld mérnökkapitány, amelyet negyedszázaddal késõbb követett Mikoviny Sámuel, az elõbbinél jóval pon-tosabb, de szintén nem hibátlan térképe.
Az elsõ magyar nyelvû megyeföldrajz, egy kéziratos tankönyv 1784-ben látott napvi-lágot Petik Ambrus tollából, minden bi-zonnyal a Ratio Educationis tanügyi törek-véseivel összhangban. A leíró statisztika térhódításának köszönhetõen jelentek meg a 18. század végén Korabinszky Mátyás János, Vályi András és Schwartner Már-ton munkái, amelyek újabb, többé-kevés-bé teljes, illetve pontos leírást adnak a megyérõl. Ezekhez a lexikonokhoz képest részletes és megbízható adatokat tartalmaz-nak Skolka András mezõberényi rektor cik-kei, akinek a vállalkozása azonban – a me-gye összes településének történeti-statiszti-kai feldolgozása – sajnos félben maradt. Ezt követõen számos, különbözõ színvonalú leírás jelent meg a vármegyérõl vagy egyes településeirõl, amelyek közül kiemelkedik Fényes Elek munkája. 1855-ben az általa vezetett statisztikai hivatal egyik munkatár-sa, Palugyay Imre készített újabb összefog-lalást Békés megyérõl, amely a fellendülõ helytörténeti kutatás (Haan Lajos, Zsilinsz-ky Mihály) eredményeivel együtt alapul szol-gált Karácsonyi János három kötetes me-gyemonográfiájának megírásához.
A megyeleírásokat bemutató és értéke-lõ tanulmányhoz gyûjtött anyagból néhány, kisebb lélegzetû dolgozat is született. Az egyikben az Országos Széchényi Könyvtár-ban található németországi újságok kriti-kai elemzésével és összevetésével Dusnoki-Draskovich József meggyõzõen rekonstru-álja a gyulai vár 1566. évi ostromának idõ-rendjét, amelyre a krónika- és memoáriro-dalom szerinte nem alkalmas. Úgy véli, hogy a korábbi téves kronológia azzal magyaráz-ható, hogy a történész-elõdök által is hasz-nált források összehasonlító vizsgálata nem
történt meg. A Szerzõ nemcsak az ostrom egyes szakaszainak idõkereteit tisztázza, hanem a vár elestéért felelõsnek tartott Kerecsényi László kapitányt is rehabili-tálja.
Ugyancsak a forráskritika módszerével sikerült pontosítani az 1849-ben Világos-nál fogságba esett, onnan Sarkadra, majd Gyulára szállított honvédtisztek lefegyver-zésének dátumát. Az orosz és az osztrák katonai jelentések alapján a helyes idõpont augusztus 23-a, ezt követõen vitték a hadi-foglyokat Aradra.
Részben a megyetörténeti munkák ta-nulmányozása, részben az évfordulós meg-emlékezések kínáltak alkalmat három jeles Békés megyei személyiség, a gyulai Mogyo-róssy János és Implom József, valamint a csabai Zsilinszky Mihály pályájának bemu-tatására. S mivel Dusnoki-Draskovich a je-lenségeket mindig környezetükkel együtt vizsgálja, az olvasó bepillantást nyerhet a megye legjelentõsebb településeinek kultu-rális-mûvelõdési viszonyaiba is.
Nem kétséges tehát, hogy Dusnoki-Draskovich József „melléktermékként”
keletkezett írásaira is jellemzõ a tartalmi és formai igényesség. A „Nyomkeresõnek”
– hogy a Szerzõ önmeghatározását idéz-zük – ezekrõl a témákról is érdemi mon-danivalója van: kiigazít, új adatokat közöl, továbbgondolásra serkentõ összegzést nyújt.
Ennek ellenére aligha vitatható, hogy ezek a dolgozatok (a nürnbergi úti beszámoló-ról nem is beszélve) nincsenek egy súlycso-portban a középkori Gyuláról értekezõ, vagy az Antonius atya históriáját sokoldalúan elemzõ, veretes tanulmányokkal. Ez a tény készteti a recenzenst arra, hogy megfogal-mazza egyetlen kritikai vagy inkább meg-fontolásra ajánlott észrevételét. Nevezete-sen: a különbözõ jellegû munkák egy kö-tetben való közzététele nem tûnik szeren-csésnek, mivel szerkezeti aránytalansághoz vezet, amelyet az írások tematikus kapcso-lata nem ellensúlyoz kellõképpen.
A másik megjegyzés a vidéken dolgozó
130 KOVÁCS ÁGNES
kutatók közös gondjára utal: hol célszerû, egyáltalán, hol lehet publikálni munkáin-kat? Az annyiszor megfogalmazott kérdést ezúttal Dusnoki-Draskovich József köny-ve teszi aktuálissá és jogossá, amely csak a felületesen tájékozódó számára tûnhet „csu-pán” helytörténeti kiadványnak. Valójában a benne lévõ – különösen a Julamonustra és Antonius címmel jelölhetõ-rövidíthetõ nagy ívû, ugyanakkor filológiai pontossá-gú és módszertanilag is példaértékû – ta-nulmányok eredményeinek helyük van a jö-võbeni magyar történeti szintézisekben, és megkerülhetetlenek a vonatkozó korszak-kal, illetve témával foglalkozók számára.
Kérdés azonban: mikor és milyen mérték-ben jut be egy vidéki levéltár mégoly érté-kes szellemi terméke a tudomány országos vérkeringésébe és a történelmi köztudat-ba? Tudjuk, a válasz számítógépes világunk-ban sem megnyugtató. Éppen ezért kísért a gondolat: szerencsés volt-e viszonylag rö-vid idõn belül, másodszor is helyi kiadvány-ban megjelentetni Dusnoki-Draskovich József tanulmányait? Úgy vélem, nem volt az. Ráadásul a dolgozatokat javított és álta-lában bõvített változatban adták ki újra (a Szerkesztõ, a Szerzõ vagy kettejük közös döntése alapján?), ami azt jelenti, hogy
hosszú ideig remény sincs az országos szak-mai orgánumokban való publikálásukra. És ezt õszintén sajnálom.
Sajnálom, mert Dusnoki-Draskovich József nagyon jó történész. Biztos szemmel fedezi fel a feldolgozásra érdemes témákat, s magas színvonalon teljesíti a vállalt fel-adatokat. A garanciát széles körû alapku-tatás és hozzáértõ forráshasználat, átlagon felüli szakirodalmi tájékozottság és általá-nos mûveltség, nyelvismeret és módszerta-ni iskolázottság jelenti. (Ugyan ki vitatná, hogy a helytörténeti vonatkozása ellenére is egyetemes érvényû Antonius-téma men-talitástörténeti feldolgozása európai mércé-vel mérve is figyelemre méltó?) Dusnoki-Draskovich József, az Annales-iskola hatá-sára totalitásként értelmezi a történelmi múltat – ennek szellemében él az interdisz-ciplinaritás és a komparáció módszerével – és könyve mottójához hûen, azt írja meg belõle, ami õt is érdekli. Jó stílusban, hite-lesen, a saját örömére is alkotó ember kí-váncsiságával és felelõsségével, már-már küldetéstudattal. Ez érinti meg az olvasót, aki elismeréssel adózva Dusnoki-Drasko-vich József eddigi teljesítménye elõtt, vár-ja a folytatást.
131
IRODALMI, MÛVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT Megjelenik kéthavonként. Kiadja a Békés Megyei Könyvtár.
Felelõs kiadó: dr. Ambrus Zoltán. Szerkesztõség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1.
Telefon és fax: 66/454-354/106. E-mail cím: barka@bmk.hu.
Szerkesztõségi fogadóórák: hétfõn 14.00–16.00 óráig.
A társadalmi szerkesztõbizottság tagjai: Ambrus Zoltán (elnök), Banner Zoltán, Cs. Tóth János, Erdmann Gyula, E. Szabó Zoltán, Timár Judit.
A lapot tervezte: Lonovics László.
Alapítók: Cs. Tóth János (felelõs kiadó), Kántor Zsolt (fõszerkesztõ) HU ISSN 1217 3053
Nyomdai elõkészítés: Kovács Sándor Nyomdai kivitelezés: Kolorprint Kft., Békéscsaba
Megrendelhetõ a szerkesztõségben. Elõfizetési díj: 1 évre 900 forint.
Terjeszti a LAPKER Rt.
Kéziratokat nem õrzünk meg, de visszaküldjük, ha kapunk megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot.
Az elektronikus úton küldött írásokat lehetõleg „rtf” formátumban kérjük.
2001/6.