ennek a meséjét ott érdemes elkezdeni, hogy első alkalom-mal már 1979. november 13-án szakvizsgáztattam, tehát amikor még betegellátó osztály vezető-je sem voltam! Akkor ugyanis Bozsóky professzor mozgásszer-vi bántalma miatt képtelen volt ellátni ebbéli feladatát. kórházi betegágyához rendelt és legnagyobb meglepetésemre engem bí-zott meg a szakvizsgáztatással. kétkedő kérdésemre magyarázatul azzal szolgált, hogy csak olyan valakit delegálhat maga helyett ilyen szerepre, aki tudományos minősítéssel rendelkezik. Akik ezt nem szerezték meg, azok ilyen megtisztelő megbízást nem érdemelnek meg. Az akkor még mindig érvényben lévő előírásoknak megfele-lően, a vizsgáztatás szakmai szempontjait egy személyben kellett biztosítani. A háromtagú bizottságban az Országos szakképesítő Bizottság elnöke kádár tibor és „nem szakmai” tagként még egy egyetemi tanár szerepelt, akik azonban jószerivel néma szereplői voltak a vizsgáztatásnak. ekkor, 1979 őszén a szabolcs utcából sur-ján László fül-orr-gégész professzor látta el ezt a szerepkört, aki-ben egyébként a később egészségügyi miniszter surján Lászlónak az édesapját tisztelhettük. Magam biztosan jobban izgultam, mint a hat delikvens együttvéve, akik közül megemlítem Géher Pált és szanyó Ferencet. Még a következő alkalommal is egyedül kellett állnom a sarat, amikor a nyolc jelölt között Bereczki János, későb-bi egri osztályvezető főorvos is szerepelt. Akkor, a mindig kedves
Juhász Jenő patológus tanszékvezető volt az egyik vizsgabizottsági tag. Csupán egyszer szólalt meg, amikor a Paget-kórból felelő kol-léganőtől, – annak legnagyobb ijedelmére – megkérdezte, mi ala-kulhat ki ebből a betegségből? Mert, hogy sarcoma, – ami már az ő felségterülete volt.
Az aktuális rendelkezések értelmében 1980-tól már a szakvizs-gáztató triumvirátus minden tagja a szakmát kellett, hogy képviselje.
emiatt 1980. január 21-i keltezéssel kaptam meg schultheisz emil minisztertől a kinevezést az Országos szakképesítő Bizottságba. (24.
kép) ebben a konstrukcióban első alkalommal, az ismét egészséges Bozsóky professzor, Bálint Géza és személyem előtt, május 21-én olyan később jelentős szerepet játszó kollégáknak adódott lehetősé-gük a tudásuk bizonyítására, mint Csermely Miklós, kiss Antal Má-ria, Novothny György, továbbá Oláh Mihály. Utána még kilenc alka-lommal, változó összetételben folyt így a szakvizsgáztatás. Bozsóky sándor egészségi állapota megromlása miatt utoljára 1982. október 18-án foglalt helyet a vizsgáztatók között, – noha még jó másfél év múlva lett csak új tanszékvezető. ettől fogva a szakvizsgabizottság, az OsZB teljes mértékben rám hagyatkozott a vizsgák időpontját, tartal-mát és bizottság összetételét illetően. ebben az időszakban többször bevontam a vizsgáztatásba Balogh Zoltánt, Bencze Györgyöt és Cser-mely Miklóst is. – túl a szakvizsgáztatáson, már 1981. július 16-án, az egyetem kari tanács ülésén is helyettesítettem Bozsóky sándort.
Bozsóky sándor tartóssá vált betegsége és az ORFi-tól való megválása idejében a „C” reumatológiai osztályon a gyógyító mun-kát, megbízás alapján temesvári Péter irányította. A „tanszéki hely-zet” miatt az egészségügyi vezetés nyilvánvalóan várakozó álláspontra helyezkedett. előbb-utóbb azonban az orvostovábbképző egyetemi szerepkörrel valaminek történnie kellett. A szájról-szájra terjedő hí-rek szerint a színfalak mögött elkészült a megoldás. A szabolcs utcá-ban az i. Belgyógyászati klinikán az igazgató káldor Antal mögött
non est vita. de aztán jött az interregnum az országos intézet veze-tésében, az osztályvezetésben, a tanszékvezetésben és az egyesület elnöklésében.
tanszéki történet(em)
ennek a meséjét ott érdemes elkezdeni, hogy első alkalom-mal már 1979. november 13-án szakvizsgáztattam, tehát amikor még betegellátó osztály vezető-je sem voltam! Akkor ugyanis Bozsóky professzor mozgásszer-vi bántalma miatt képtelen volt ellátni ebbéli feladatát. kórházi betegágyához rendelt és legnagyobb meglepetésemre engem bí-zott meg a szakvizsgáztatással. kétkedő kérdésemre magyarázatul azzal szolgált, hogy csak olyan valakit delegálhat maga helyett ilyen szerepre, aki tudományos minősítéssel rendelkezik. Akik ezt nem szerezték meg, azok ilyen megtisztelő megbízást nem érdemelnek meg. Az akkor még mindig érvényben lévő előírásoknak megfele-lően, a vizsgáztatás szakmai szempontjait egy személyben kellett biztosítani. A háromtagú bizottságban az Országos szakképesítő Bizottság elnöke kádár tibor és „nem szakmai” tagként még egy egyetemi tanár szerepelt, akik azonban jószerivel néma szereplői voltak a vizsgáztatásnak. ekkor, 1979 őszén a szabolcs utcából sur-ján László fül-orr-gégész professzor látta el ezt a szerepkört, aki-ben egyébként a később egészségügyi miniszter surján Lászlónak az édesapját tisztelhettük. Magam biztosan jobban izgultam, mint a hat delikvens együttvéve, akik közül megemlítem Géher Pált és szanyó Ferencet. Még a következő alkalommal is egyedül kellett állnom a sarat, amikor a nyolc jelölt között Bereczki János, későb-bi egri osztályvezető főorvos is szerepelt. Akkor, a mindig kedves
Juhász Jenő patológus tanszékvezető volt az egyik vizsgabizottsági tag. Csupán egyszer szólalt meg, amikor a Paget-kórból felelő kol-léganőtől, – annak legnagyobb ijedelmére – megkérdezte, mi ala-kulhat ki ebből a betegségből? Mert, hogy sarcoma, – ami már az ő felségterülete volt.
Az aktuális rendelkezések értelmében 1980-tól már a szakvizs-gáztató triumvirátus minden tagja a szakmát kellett, hogy képviselje.
emiatt 1980. január 21-i keltezéssel kaptam meg schultheisz emil minisztertől a kinevezést az Országos szakképesítő Bizottságba. (24.
kép) ebben a konstrukcióban első alkalommal, az ismét egészséges Bozsóky professzor, Bálint Géza és személyem előtt, május 21-én olyan később jelentős szerepet játszó kollégáknak adódott lehetősé-gük a tudásuk bizonyítására, mint Csermely Miklós, kiss Antal Má-ria, Novothny György, továbbá Oláh Mihály. Utána még kilenc alka-lommal, változó összetételben folyt így a szakvizsgáztatás. Bozsóky sándor egészségi állapota megromlása miatt utoljára 1982. október 18-án foglalt helyet a vizsgáztatók között, – noha még jó másfél év múlva lett csak új tanszékvezető. ettől fogva a szakvizsgabizottság, az OsZB teljes mértékben rám hagyatkozott a vizsgák időpontját, tartal-mát és bizottság összetételét illetően. ebben az időszakban többször bevontam a vizsgáztatásba Balogh Zoltánt, Bencze Györgyöt és Cser-mely Miklóst is. – túl a szakvizsgáztatáson, már 1981. július 16-án, az egyetem kari tanács ülésén is helyettesítettem Bozsóky sándort.
Bozsóky sándor tartóssá vált betegsége és az ORFi-tól való megválása idejében a „C” reumatológiai osztályon a gyógyító mun-kát, megbízás alapján temesvári Péter irányította. A „tanszéki hely-zet” miatt az egészségügyi vezetés nyilvánvalóan várakozó álláspontra helyezkedett. előbb-utóbb azonban az orvostovábbképző egyetemi szerepkörrel valaminek történnie kellett. A szájról-szájra terjedő hí-rek szerint a színfalak mögött elkészült a megoldás. A szabolcs utcá-ban az i. Belgyógyászati klinikán az igazgató káldor Antal mögött
már kiforrott, vezetésre érett egyének, szilágyi Géza, Jákó János, sas Géza sorakoztak föl. köztudott volt, hogy a nagy tudású és erőtel-jes személyek léte feszült helyzetet generált. Mivel káldor professzor igen jó barátságban volt schultheisz emil miniszterrel, kézenfekvő megoldásnak látszott, hogy ha Jákó János elszegődne reumatológiai tanszékvezetőnek, a belklinikán enyhülhetne a feszültség. A konspi-ráció keretében azonban elkövették a szokásos hibát, hogy előre ittak a medve bőrére. 1983-ban Jákó János munkatársaival megjelent mé-ricskélni a „C” osztályon. Már tervezték az általuk kigondolt átalakí-tásokat.
A tanszékre kiírt egyetemi tanári pályázat 1984. február 23-án jelent meg az egészségügyi közlönyben. Azt a hírt lehetett hal-lani, hogy a fent leírt konspiráció jegyében először úgy szövegezték meg a reumatológiai tanszékvezetésre a pályázatot, hogy a feltétel belgyógyászati szakvizsga, – a reumatológiai említése nélkül. sze-mély szerint engem ez nem diszkvalifikált volna, hiszen rendelkez-tem belgyógyászati szakképesítéssel. viszont a felhördülés hullámai elérhették az egészségügyi Minisztériumot és ismereteim szerint Hutás imre miniszterhelyettes volt az, aki visszavonatta a pályázat kiírását, mondván nem lehet csak belgyógyász képesítésre korlátoz-ni a reumatológiai katedrát. végezetül a fent említett dátumkor a kiírás feltételei között ez szerepelt: „reumatológiai vagy belgyógyá-szati képesítés” – igaz így folytatva „különösen az immunológia te-rületén széles körű és magas szintű elméleti felkészültség, nagy klini-kai gyakorlattal”. természetesen így ez egy az egyben Jákó Jánosra vonatkozott – ahogy viccesen szokták az ilyen szituációkra mon-dani, csak a cipőmérete nem szerepelt. – Az ORFi-ban a kérdést megvitattuk, majd korondi főigazgatónak bejelentettem, hogy az ORFi érdekében beadom a pályázatot, hiszen a nagyhagyományú reumatológiai intézetünkben mindenki aggódott, hogy az eddigi irányvonaltól milyen mértékű eltérést fog hozni a szakmán kívüli személy vezetői megjelenése az ORFi-ban. Jákó János doktori
foko-zattal rendelkezett és kiváló hematológus hírében állt, de reumato-lógiai betegekkel egyáltalában nem foglalkozott. Hacsak nem azon esetekkel, melyeket csontvelő elégtelenség, vagy myeloma multip-lex miatt mi küldtünk hozzá. A pályázatot a rektorhoz (az időben endrőczi elemér professzorhoz) március 12-i keltezéssel nyújtot-tam be. Pályázatot adott be még, Jákó Jánoson kívül, Hankiss János, aki szintén „csak” belgyógyász szakvizsgával rendelkezett (akkor a danubius Hotel orvosigazgatója) és a frissen megszerzett kandidá-tusi minősítése alapján Hodinka László, a „C” osztály adjunktusa is. Az utóbbi pályázása semmiféle gondot nem okozott köztünk.
Hodinka Laci ki is jelentette, ilyen alkalom egyszer van az életben, – neki pályáznia kell. előre szaladva a végeredményig, a kinevezé-sem után pedig mondtam neki, sebaj, leszel te még társprofesszor itt a tanszéken. Hogy nem így lett, az nem énrajtam múlott.
Orvostörténeti adalékként megjegyzésre érdemesnek tar-tom, hogy ugyanebben az időpontban az Orvostovábbképző inté-zet további veinté-zető posztjaira is kiírtak pályázatokat: Fül-Orr-Gége klinika, Munka és Üzemegészségtani tanszék, Gyógyszerészeti tanszék, valamint az újonnan létesítettekre: sugárterápiás tanszék, sugáregészségügyi tanszék. Az előzményekhez tartozik, hogy az akkori idők egyetemi szokásai szerint, a professzori állásra pályá-zó, – természetesen előzetes egyeztetés után – „bemutatkozó” láto-gatást tett a kari tanácsok szavazásra jogosult tagjainál. számomra, aki nem is Budapesten járt egyetemre, ezek az utak sok ismeretlen személyhez vezettek, de érdekességeket is hoztak magukkal. Jár-tam például az Otki akadémikusainál: eckhardt sándor, Hollán Zsuzsa, Pásztor emil, tariska istván. Utóbbi a „sárga házban”, a fő-igazgatói szobában ki is fejtette nekem, hogy ha egyszer a kar lét-rehozott egy tanszéket, ami egy szakmát képvisel (értsd Reumato-lógia és Fizioterápia), akkor ahhoz kellene tartania magát és nem belgyógyászt ültetni a katedrára. Általánosságban elmondhatom, hogy a viziteken a professzorok udvariasan fogadtak, érdemben
le-már kiforrott, vezetésre érett egyének, szilágyi Géza, Jákó János, sas Géza sorakoztak föl. köztudott volt, hogy a nagy tudású és erőtel-jes személyek léte feszült helyzetet generált. Mivel káldor professzor igen jó barátságban volt schultheisz emil miniszterrel, kézenfekvő megoldásnak látszott, hogy ha Jákó János elszegődne reumatológiai tanszékvezetőnek, a belklinikán enyhülhetne a feszültség. A konspi-ráció keretében azonban elkövették a szokásos hibát, hogy előre ittak a medve bőrére. 1983-ban Jákó János munkatársaival megjelent mé-ricskélni a „C” osztályon. Már tervezték az általuk kigondolt átalakí-tásokat.
A tanszékre kiírt egyetemi tanári pályázat 1984. február 23-án jelent meg az egészségügyi közlönyben. Azt a hírt lehetett hal-lani, hogy a fent leírt konspiráció jegyében először úgy szövegezték meg a reumatológiai tanszékvezetésre a pályázatot, hogy a feltétel belgyógyászati szakvizsga, – a reumatológiai említése nélkül. sze-mély szerint engem ez nem diszkvalifikált volna, hiszen rendelkez-tem belgyógyászati szakképesítéssel. viszont a felhördülés hullámai elérhették az egészségügyi Minisztériumot és ismereteim szerint Hutás imre miniszterhelyettes volt az, aki visszavonatta a pályázat kiírását, mondván nem lehet csak belgyógyász képesítésre korlátoz-ni a reumatológiai katedrát. végezetül a fent említett dátumkor a kiírás feltételei között ez szerepelt: „reumatológiai vagy belgyógyá-szati képesítés” – igaz így folytatva „különösen az immunológia te-rületén széles körű és magas szintű elméleti felkészültség, nagy klini-kai gyakorlattal”. természetesen így ez egy az egyben Jákó Jánosra vonatkozott – ahogy viccesen szokták az ilyen szituációkra mon-dani, csak a cipőmérete nem szerepelt. – Az ORFi-ban a kérdést megvitattuk, majd korondi főigazgatónak bejelentettem, hogy az ORFi érdekében beadom a pályázatot, hiszen a nagyhagyományú reumatológiai intézetünkben mindenki aggódott, hogy az eddigi irányvonaltól milyen mértékű eltérést fog hozni a szakmán kívüli személy vezetői megjelenése az ORFi-ban. Jákó János doktori
foko-zattal rendelkezett és kiváló hematológus hírében állt, de reumato-lógiai betegekkel egyáltalában nem foglalkozott. Hacsak nem azon esetekkel, melyeket csontvelő elégtelenség, vagy myeloma multip-lex miatt mi küldtünk hozzá. A pályázatot a rektorhoz (az időben endrőczi elemér professzorhoz) március 12-i keltezéssel nyújtot-tam be. Pályázatot adott be még, Jákó Jánoson kívül, Hankiss János, aki szintén „csak” belgyógyász szakvizsgával rendelkezett (akkor a danubius Hotel orvosigazgatója) és a frissen megszerzett kandidá-tusi minősítése alapján Hodinka László, a „C” osztály adjunktusa is. Az utóbbi pályázása semmiféle gondot nem okozott köztünk.
Hodinka Laci ki is jelentette, ilyen alkalom egyszer van az életben, – neki pályáznia kell. előre szaladva a végeredményig, a kinevezé-sem után pedig mondtam neki, sebaj, leszel te még társprofesszor itt a tanszéken. Hogy nem így lett, az nem énrajtam múlott.
Orvostörténeti adalékként megjegyzésre érdemesnek tar-tom, hogy ugyanebben az időpontban az Orvostovábbképző inté-zet további veinté-zető posztjaira is kiírtak pályázatokat: Fül-Orr-Gége klinika, Munka és Üzemegészségtani tanszék, Gyógyszerészeti tanszék, valamint az újonnan létesítettekre: sugárterápiás tanszék, sugáregészségügyi tanszék. Az előzményekhez tartozik, hogy az akkori idők egyetemi szokásai szerint, a professzori állásra pályá-zó, – természetesen előzetes egyeztetés után – „bemutatkozó” láto-gatást tett a kari tanácsok szavazásra jogosult tagjainál. számomra, aki nem is Budapesten járt egyetemre, ezek az utak sok ismeretlen személyhez vezettek, de érdekességeket is hoztak magukkal. Jár-tam például az Otki akadémikusainál: eckhardt sándor, Hollán Zsuzsa, Pásztor emil, tariska istván. Utóbbi a „sárga házban”, a fő-igazgatói szobában ki is fejtette nekem, hogy ha egyszer a kar lét-rehozott egy tanszéket, ami egy szakmát képvisel (értsd Reumato-lógia és Fizioterápia), akkor ahhoz kellene tartania magát és nem belgyógyászt ültetni a katedrára. Általánosságban elmondhatom, hogy a viziteken a professzorok udvariasan fogadtak, érdemben
le-hetett beszélgetni velük. káldor Antal, aki az i. számú Belgyógyá-szati klinika igazgatója volt, teljesen korrektül járt el, amikor azt mondta nekem: „Nézd, én ellenérdekelt vagyok, nincs értelme, hogy beszélgessünk.” Magam minden meglátogatottnak azt hangsúlyoz-tam, hogy Jákó Jánosnak a szabolcs utcai szavazók alapján nyilván nagyobb esélye van a tanszékvezetéssel járó hely elnyerésére, de be-csüljék meg azzal a reumatológiai szakmai munkámat, hogy a kari szavazáson minősítsenek „alkalmasnak”.
A hírek szerint akkor egy ilyen pályázat összesen kilenc helyen fordult meg. viszont, ahogy egy tanszékvezető kijelentette, a kari ülés után a döntés az Otki kezéből kicsúszik. Április 9-én történt meg a kari (természetesen titkos) szavazás, mely két pályázót alkal-matlannak nyilvánított, míg az alkalmasságra Jákó János 30, szemé-lyem pedig 23 szavazatot kapott. tehát a célt, – több, a reumatológiai szempontokat magáévá tevő egyetemi vezető segítségével – sikerült elérni. Hiszen alkalmatlanság esetén egy pályázónak már nem sok esélye lehet. Az akkori szokásrend szerint második szavazás is volt, tulajdonképpen egy ajánlás a kinevező szerv felé: kit ajánl a kar az első helyen? ebben a tekintetben a szavazati eredmény Jákó Jánost támogatta. és láss csodát, május 8-án az MtA Orvosi osztályán a szavazás már 9:3 arányban mellettem szólt! Másnap volt az egész-ségügyi Minisztériumban a pályázati döntések napja. ilyen esetekben a miniszter szakemberek véleményét kérte ki az adott ügyben. A bi-zottság tagjai között volt Petrányi Gyula professzor is, valamint reu-matológusok, mint Fancsik János és keszthelyi Béla, valamint Csató Zsuzsa, az Ortopédiai klinika radiológusa. Az információk szerint a szakértői vélemények mind erőteljesen mellettem szóltak, Petrányi professzor is az előző napi akadémiai szavazást vette alapul, és így schultheisz miniszternek egyhangúan engem ajánlottak kinevezés-re. Mint a dokumentumon is látható, a kinevezést a kormány nevé-ben Lázár György miniszterelnök írta alá. (25. kép) A köztársasági elnök általi kinevezés csak 1993 óta lépett életbe. Az egyetemi tanári
kinevezést 1984. július 1-én ünnepélyes keretek között az Országház kupolacsarnokában vehettem át. Megjegyzem, a föntebb felsorolt oktatási egységek élére velem egy időben kapta meg egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését Z. szabó László, Ungvári György, Paál tamás, Gyenes György és sztanyik B. László is.
A „C” osztályra történt áthelyezésemkor a beiktatásomat, az intézet igazgatása nevében Romics László, akkor az ORFi főigaz-gató helyettese celebrálta. Hiszen – bár ez lehetett volna máskép-pen is – egyértelműnek vették, hogy a kinevezett tanszékvezető az ORFi „C” osztályának vezetését is átveszi. Ahogy az szokásos, vit-tem magammal megbízható munkatársakat. invitálásomra Géher Pál és somhegyi Annamária doktorok jöttek velem a 100 ágyas „C”
osztályra. Megjegyzem, amikor 18 évvel később, mint kórházi osz-tályvezető letettem a lantot, – jelezve a fluktuációt és generációvál-tást, – a kezdőcsapatból csupán Géher Pál és egy gyógytornász, egy ápolónővér és az orvosírnok maradtak meg hírmondónak.
Az új helyen, a mindennapi gyakorlaton nem sokat változtat-tam, bár erről azokat kellene megkérdezni, akik részesei voltak a fő-nökváltásnak. egy dolog azonnali tiltásba torkollott. Megmutatták a tűbiopsziás készletet, amivel néha napján diagnosztikus célból a térdízületbe hatoltak be. ennek további használatához nem járul-tam hozzá. igen kevés előrejutást jelentett egy-egy esetben a sikeres szöveti mintavétel, hiszen itt nem daganatdiagnosztikáról volt szó.
Ugyanakkor a beavatkozásnak műtői tapasztalat és háttér nélkül igencsak voltak veszélyei. A döntésemmel egyetértett Riskó pro-fesszor is, aki az ortopéd osztályon biztosítani tudta akár a minta-vétel, akár a synovectomia elvégzését. viszont a „C” osztályon már régen működő gyermekreumatológiai részleget örömmel karoltam föl. személy szerint számomra is igazi fejlődés volt megismerni és vizitelni a gyermekek (néha csecsemők is) körében. A részlegen mindig volt gyermekgyógyász szakorvos is, de a szakmai munkát
hetett beszélgetni velük. káldor Antal, aki az i. számú Belgyógyá-szati klinika igazgatója volt, teljesen korrektül járt el, amikor azt mondta nekem: „Nézd, én ellenérdekelt vagyok, nincs értelme, hogy beszélgessünk.” Magam minden meglátogatottnak azt hangsúlyoz-tam, hogy Jákó Jánosnak a szabolcs utcai szavazók alapján nyilván nagyobb esélye van a tanszékvezetéssel járó hely elnyerésére, de be-csüljék meg azzal a reumatológiai szakmai munkámat, hogy a kari szavazáson minősítsenek „alkalmasnak”.
A hírek szerint akkor egy ilyen pályázat összesen kilenc helyen fordult meg. viszont, ahogy egy tanszékvezető kijelentette, a kari ülés után a döntés az Otki kezéből kicsúszik. Április 9-én történt meg a kari (természetesen titkos) szavazás, mely két pályázót alkal-matlannak nyilvánított, míg az alkalmasságra Jákó János 30, szemé-lyem pedig 23 szavazatot kapott. tehát a célt, – több, a reumatológiai szempontokat magáévá tevő egyetemi vezető segítségével – sikerült elérni. Hiszen alkalmatlanság esetén egy pályázónak már nem sok esélye lehet. Az akkori szokásrend szerint második szavazás is volt, tulajdonképpen egy ajánlás a kinevező szerv felé: kit ajánl a kar az első helyen? ebben a tekintetben a szavazati eredmény Jákó Jánost támogatta. és láss csodát, május 8-án az MtA Orvosi osztályán a szavazás már 9:3 arányban mellettem szólt! Másnap volt az egész-ségügyi Minisztériumban a pályázati döntések napja. ilyen esetekben
A hírek szerint akkor egy ilyen pályázat összesen kilenc helyen fordult meg. viszont, ahogy egy tanszékvezető kijelentette, a kari ülés után a döntés az Otki kezéből kicsúszik. Április 9-én történt meg a kari (természetesen titkos) szavazás, mely két pályázót alkal-matlannak nyilvánított, míg az alkalmasságra Jákó János 30, szemé-lyem pedig 23 szavazatot kapott. tehát a célt, – több, a reumatológiai szempontokat magáévá tevő egyetemi vezető segítségével – sikerült elérni. Hiszen alkalmatlanság esetén egy pályázónak már nem sok esélye lehet. Az akkori szokásrend szerint második szavazás is volt, tulajdonképpen egy ajánlás a kinevező szerv felé: kit ajánl a kar az első helyen? ebben a tekintetben a szavazati eredmény Jákó Jánost támogatta. és láss csodát, május 8-án az MtA Orvosi osztályán a szavazás már 9:3 arányban mellettem szólt! Másnap volt az egész-ségügyi Minisztériumban a pályázati döntések napja. ilyen esetekben